Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
1971. JANUAR 15., PENTEK PI9T ft tetei kMíriap Koronauradaiomból tangazdaság n. Az 1962-ben alapított Gödöllői Tangazdaság három, Pest, Heves Nógrád megyére, terjedő területe nagy vonalakban egyezik a felszabadulás előtti koronauradaloméval. A gazdaság kerületei húsz községben, szétszórtan fekszenek. írhatnánk, róluk szólván, • százféle dologról. Általános fejlődésükről, fő feladataikról : eredményes gazdálkodásukról, az egyetemi tanulmányokra való alkalmatosságról, a kutatásról — jelenleg is ötven, hatvan különböző kísérlet folyik itt. Az azóta általánosan kamatoztatott eredményekről: náluk kísérletezték ki hazai viszonyokra a burgonya, kukorica vegyszeres gyomirtását. Hogy évi kétszáz vagon minőségi vetőmagvat forgalmaznak kalászosokból, évi hatvan vagon vetőmagvat — külföldre — negyven fajta borsóból. Ellentétekről, újfajta állatállományról, melyet vagy százéves istállóban tartanak, volt cseiédlakásokról, és kedvezményes állami kölcsönnel épített új családi házakról... Mégis, inkább egy itt már megalapozott, előrehaladt termelési módról szólnánk,' amely országos tendencia, amely vi- lágszínvonll, amely a jövőt mutatja, s amelyben a náluk folyó tevékenység országosan kisugárzik mezőgazdaságunkra: az iparszerű mezőgazdasági termelésről. „Az iparszerű termelés a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy a termékelőállítás valamennyi munkafolyamata gépesített, automatizált, a tartás, tenyésztés, termesztés biológiai folyamai tudományos pontossággal felmértek, és ezekre olyan technológiai eljárás és berendezések állnak rendelke-. zésre, amelyek az időjárástól függetlenül, télen, nyáron, szárazságban és esőben egyaránt tudják biztosítani az állat, növény maximális termeléséhez a legjobb feltételeket” — így dr. Pogácsás György, egyetemi tanszékvezető tanár, a tangazdaság igazgatója. Az iparszeréi barom fi tartás követelményei: megfelelő technológia, megfelelő berendezések és olyan hibridek, amelyek jól hasznosítják a takarmányt, jó tojástermelők, jó hústermelők... A gazdaság Amerikából importált' ehornis apai és plymuth, anyai nagyszülőket A párok után tíz hónap alatt előállítható 144 te- nyésztojás, amelyből 110—120 darab broyler csibe keltethető. A tudomány pontosan tisztázta a napos kortól a húszhetes korig, beólazásig a baromfi hő-, fény-, levegő-, páratartalom-, takarmány- és vízigényét. Ezeknek teljesen zárt tartásban tesznek eleget, ahol gépi eszközök, pontosan kidolgozott, betartott technológia szolgáltatják a fényt, ventillá- ciót, hőt, takarmány- és vízellátást ... Húszhetes korában a kiválasztott tenyészállatokat a tenyésztelepeken ólazzák be. A tangazdaság tojótelepén évente százhúszezer darab tenyész- tyúk termel. A további te- nyésztojás kezelése, fertőtlenítése, tárolása is pontos előírás alapján megy. A korszerű keltetőállomásokon a naposba- rofnfit ivar szerint válogatják. A csibe a partnerekhez fűthető, szellőztethető, fertőtleníthető kocsikba kerül. A naposcsibéken kívül a külföld, belföld szülői párokat is vásárol á gazdaságtól — évente hétszázezer szülői párt. Ezenkívül természetesen hizlalással is foglalkoznak... A hús- és tojástermelés egyetlen állattartási ágazatban sem növelhető olyan gyorsan, mint itt és így, és sem a növénytermesztés, sem az állattenyésztés többi ágában ma még ehhez hasonló munkatermelékenység nem érhető el. összes állatfajaik közül az egy kiló élősúly előállításához a legkevesebb takarmányt az ily módon termelt ban egyszerűbb kivitelű épületekben vannak elhelyezve, a takarmányozás keveréktakarmánnyal folyik. Az abraktakarmányt automatikus berendezés juttatja a jászolba. Az állatok étvágyuk szerint fogyasztanak és így a napi súly- gyarapodás a hagyományos 1—1,1 kilóval szemben 1,3—1,5 kiló naponta. A növénytermesztésben az állattartáshoz hasonló ipari jellegű termelés csak a melegházakban és a gombatermesztésben alakult ki. A többi ágban az időjárás továbbra is meghatározó tényező. Egy baromfigondozó: százezer baromfit kezel. Ügy tetszik, az iparszerű állattenyésztésben, tartásban egyre inkább háttérbe szorul az ember. Illetve a kezelőfülkébe, az automata irányítóberendezésekhez, a laboratóriumokba. De a „jószágról” való fogalmaink is változnak az idővel. Aki magyar mangalicára, magyar tarka tehénre kíváncsi, majd a fővárosba kell utazzon, a mezőgazdasági múzeumba? A rideg marha, racka juh sorsára jutnak. A gazdaságban látott, keresztezett borjak, tehenek szokatlanok, csontosak, esetlenek. Hogy nézhetnek ki azok, amelyeket Dániában örökké leszegett fejjel tartanak, hogy ne mozogjanak, gyorsabban hízzanak, több tejet adjanak? Élelem kell, egyre több, a demográfiai robbanás, az emberiség éhező hányada, mely nagyobb, mint a jóllakott, a világ első problémájává lépett elő. Valamiképpen ennek megoldásért is folyik a versenyfutás az idővel a gödöllői tangazdaságban. Padányi Anna baromfi használja fel. Ipar- szerű tartásban egy baromfigondozó képes egyszerre százezer baromfit is kezelni. A tangazdaság épít egy hét- százhúsz , darab tenyészkocára tervezett., évi tizennégyezer- négyszáz hízott sertést kibocsátó sertéskombinátot. A tel- j jes építési költség járulékos beruházásokkal együtt hatvankétmillió forint. A telep teljesen zárt, a sertések egész életüket az istállókban, a technológia által meghatározott' körülmények között élik le. Te- nyész- és hízótelepre tagozódik. A sertéstartásban a legnagyobb költségtényező a takarmányozás. A jövedelmezőséget meghatározza a telep takarmánygazdálkodása is. Azonos összetételű, jó minőségű keveréktakarmány csak gyári úton, korszerű, automatikus programvezérlésű berendezésekkel állítható elő. A sertéstelep mellé ezért építettek modem takarmánygyárat. A takarmányozáátan minden állatfaj részére az életkornak és a hasznosítás irányának megfelelően kidolgpzta a legjobb takarmánykeveréket, amelyek a különböző tápanyagokat, vitaminokat, ásványi sókat és egyéb anyagokat megfelelő arányban tartalmazzák. Az építés alatt álló takarmánygyár egy időben tízféle takarmány összekeverésére alkalmas. Két műszakban évi harmincezer tonna abrakkeveréket képes előállítani. Mellette megépült egy modern lucernalisztkészítő üzem, mely évi négyezer tsjnna zöld lucernalisztet termel. A szarvasmarha-hizlalásban is kezd kibontakozni az ipari jellegű tartás. Lényege, hogy a hízómarhák kötetlen tartásMiért bosszankodik? Dr. Vecserek Lajos, a Monorí Nagyközségi Tanács elnöke — Először is ez az időjárás — kezdi beszélgetésünket dr. Vecserek Lajos —, nagy nehezen letakarhatjuk a havat, kidobjuk rá a sok pénzt, mozgósítjuk a lakosságot, aztán kezdhetjük elölről. — Azt hiszem, ez még sokáig így lesz — mondom. A tanácselnök mosolyog: — De azért bosszantó, nem? Nehéz belenyugodni a változ- tathatatlanba. — Még nehezebb abba, amit meg is változtathatnánk, mégsem megy. Bizonyára tud ilyet. — Sokat késünk — tanácsülésekről, végrehajtó bizottsági ülésekről, sőt a tanácstagok és vb-tagok közül sokan el se jönnek. Elfoglaltságukra hivatkoznak. Van, amikor én is kések; éppen indulnék, befut valaki, máris elszaladt az időm. — Az a tanácstag, vb-tag, aki rendszeresen késik, vagy nem jelenik meg, megérdemli ezt a megbízatást? — Nem! De hát ne hozzuk ezt így* nyilvánosságra. — Miért? Hány százalék lehet az elkéső és a meg nem jelenő? — A tanácstagok 45, a vb- tagok legalább 25 százaléka. Általában ezek az emberek túlterheltek, más társadalmi funkciókat is viselnek, munkahelyükön sem mindig segítik elő, hogy időben eleget tehessenek társadalmi kötelezettségeiknek. Pedig a tanács- törvény erre minden munkáltatót kötelez, csak nem veszik figyelembe. Azután, az emberek egy része a szabad idejét nem. szívesen áldozza fel, hogy társadalmi munkát végezzen. A tanácstagok között van, akinek az öntudata sem sokkal emelkedik az átlag fölé. Legalábbis mifelénk. Néha még az évente egyszer kötelezően megtartandó tanácstagi beszámolók is akadályokba ütköznek: kevesen jelennek meg, a tanácstag felkészületlen. a helyiség hideg, nincs kitakarítva, vagy be van zárva, úgy kell rohangálni a kulcs után, sőt megtörténik, hogy a tanácstag egyszerűen el se jön. — Általában mi a véleménye a tanácstagokról? — A választást követő első időszakban aktívak, később egy részük passzívvá válik, pedig igyekszünk megfelelő jelölteket állítani. — Talán a tanácstagok nem látják munkájuk eredményét... — Az igaz, hogy régebben más jellegű volt a munkájuk, könnyebben kiharcolhattak mondjuk egy-egy járdát, vagy óvodát a körzetüknek. Ma a távlati terveknek megfelelően sokkal jobban . koncentráljuk az anyagi forrásokat. — Mit tehetnek akkor a tanácstagok? — Nem egyetlen célra, vagyis a tárgyi feltételek javítására kellene összpontosítaniuk, hanem arra, hogy szorosabb kapcsolatokat tartva a lakossággal, segítsék az állami élet társadalmasításának fokozását, hogy minden állampolgár osztozhasson az állami vezetés örömeiben és gondjaiban — érezze, hogy beleszólhat... — S a község fejlesztésébe beleszólhat? — Az igényeket ismerjük s ezek a lakosság igényei. De nemcsak a tanácsnál van a pénz, hanem a vállalatoknál, üzemeknél, akikkel a koordináció még nem megfelelő. Még mindig nagyon fáj nekünk, hogy a monori gépjavító szép, korszerű irodaháza nem a község központjában emelkedik, hanem messze kint, az országút mentén. Most szeretnénk minden gazdasági egység vezetőivel megbeszélni fejlesztési terveiket, egyeztetni a mi elképzeléseinkkel. Ennek már eredménye is van: a gépjavító szervizállomást épít a 4-es út mentén,, ehhez vízre van szüksége, kutakat furatott volna pár százezerért; mi felajánlottuk, biztosítjuk számukra a vizet, cserébe ideadják a kutak fúrására szánt összeget, amiből megépíthetjük a község vízhálózatának gerincvezetékét. Sajnos, kevés az időnk arra, hogy az üzemekkel tárgyaljunk. — Pedig, úgy látom, meg- érné, ha erre több időt fordítanának, esetleg más munka rovására is. — Ugyan, milyen munka rovására, az apparátus vezetésének rovására? Az lehetetlen. Íróasztalhoz vagyunk láncolva, gépkocsink sincs, kerékpározhatunk kilométereket, mert Monor nem kicsi — nagyközség. Ma már minden kis ktsz-nek van autója ... — Vecserek elvtárs tanított a Tanácsakadémián, amit ott elméletben előadott, itt a gyakorlatban meg tudja valósítani? — Amit én oktattam, állam- igazgatási jogot, azt okvetlenül. Egyéb tárgyaknál, főleg a „vezetéstudománynál” már nehezebben. Mi az akadémián községi tanácselnököket tanítottunk. Hiába neveltük őket a korszerű vezetésre, ők csak alsóbb vagy középszintű vezetők — ha felsőbb szinten nincsenek tisztában a vezetés tudományával... — Hogy érti ezt? — Friss példa: a nagyközségek első fokú hatóságokká léptek elő, átvették a járási tanácsoktól a hatáskörök többségét. Törvény biztosítja önállóságukat, a ’járásnak többé nincs joga ahhoz, hogy , utasítson, legfeljebb ahhoz, hogy segítsen és megbeszélje a fontosabb kérdéseket. Mégis napról napra kapom a leveleket és telefonokat, amelyek utasítanak, határidőket szabnak, a régi „főnöki” hangnemben. — Nem tudják, hogy ehhez nincs joguk? — Tudniuk kell, csak nehéz a régi szokásokkal szakítani, új szellemben dolgozni. Engem személy szerint nem izgat, csak bosszant... Berkovits György Ma 25 éve „Földet vissza nem adunk" Százan Ceglédről Ami negyedszázada történt ebben az országban, a fiaink és leányaink számára már kötelező iskolai tananyag. Történelem. Az ő számukra már nem sokat mond a negyedszázaddal ezelőtt megszületett jelszó: Földet vissza nem adunk!, annál többet nekünk, negyven-ötven éveseknek, akik szemtanúi és részesei, sőt alakítói voltunk annak a kornak, amely nélkül nem juthattunk volna el a ma magyar valóságáig, amely a szocializmus teljes felépítését tűzte célul az egész magyar nép elé. Mi is történt negyedszázada ezen a napon? Budapest utcáin megjelent egy százfős, rendezett paraszti menet. Cegléd városából indultak el ezek a csizmás, nagy bajúszú újgazdák és fejkendős tanyai asszonyok. Jöttek volna sokkal többen is, de az utazáshoz valamirevaló ruha, bakancs vagy csizma kellett és személyenként húszezer pengő a vonatra. Nem egy közülük ezért kölcsönholmiban jött vagy kölcsönkapott pénzen — valamennyi ceglédi újgazda érdekében és képviseletében. A kezükben táblák, transzparensek. „Földet vissza nem adunk!”, „Hajtsák végre a te- lekkönyvezést!”, „Le a volt földesurak protektoraival!”, „Elég volt a cselédsorsból!'', „Aki a földhöz nyúl, meghal!” — hirdették a táblák városszerte a ceglédi parasztok végső elszántságát. Mi váltotta ki a néma tüntetést? A reakció már az 1945- ös választások előtt gyűjtötte erőit. Bár elvileg szükségesnek és helyesnek mondták a földreformot, gyakorlatilag azonban egészen mást akartak. Hogy mit, azt a Polgári Demokrata Párt egyik képviselője fogalmazta meg a legvilágosabban. „Mivel a parasztnak eleget adni nem tudunk, tehát semmit se kapjon.” A régi földbirtokosok visz- szakövetelték a földet az újonnan földhöz juttatottaktól. Az ellenforradalmi államapparátus ittmaradt tagjai: a horthysta jegyzők és tisztviselők mindent elkövettek annak érdekében, hogy elhúzzák a juttatott földek telekkönyvezé- sét és így a teljes bizonytalanság érzetét keltsék az újgazdákban. 1946. január 5-én váratlanul megjelent Cegléd városában dr. Kerék Mihály, az Országos Földbirtokrendező Tanács kisgazdapárti tagja. A csavaros- eszű ügyvéd megérkezése után azon nyomban ülésre hívta össze a ceglédi újgazdákat, ahol közölte velük, hogy megbízói perújrafelvételt kérnek kiosztott birtokaik ügyében. Hogy kik is voltak dr. Kerék Mihály megbízói? Íme néhány adat a sok közül. Dr. Szakter József orvos, akit előzőleg hat hónapra internáltak’ nyilas szervezői tevékenységéért. Herczeg József földbirtokos, akit a Kúria másfél évi börtönre ítélt,- mert agyonvert egy embert, aki keresztülment a földjén Dr. Farkas Mihály volt MO- VE-elnök, az antibolsevista kiállítás megnyitója. Kárteszi János malomtulapdonos, aki az 1920-as években a gyorsított tanács tagja volt. Dr. Dobos Sándor volt városi főügyész, aki már 1931-ben lecsukatta a Népszava olvasásán ért embereket. Dr. Kovács Benő, kétszáznegyven holdas bankigazgató. Bálint Ferenc, német gyerekeket nyaraltató Futura-főbizományos és így tovább. Dr. Kerék Mihály va- lamennyiüket méltónak tartotta arra, hogy szembeszáll - va a földreformtörvénnyel, az Országos Földbirtokrendező Tanács döntésével és az egész magyar nép akartával ■— újra visszaszerezze számukra az elkobzott birtokokat. A ceglédi száztagú küldöttség első útja a Magyar Kommunista Párt székházába vezetett, annak ellenére, hogy nemcsak kommunisták voltak soraikban, hanem más pártok képviselői is. A párt főtitkára, miután átnézte a ceglédiek igazát tanúsító okmányokat és iratokat, röviden csak ennyit mondott az embereknek: — Tudja meg minden új földbirtokos, hogy a harc tovább folyik. De abban legyenek egészen nyugodtak, hogy nem engedjük a földet kihúzni a lábuk alól! A küldöttség ezután átvonult a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol a földművelésügyi államtitkár fogadta őket az éppen tárgyaló miniszter helyett. — Az ügy. hozzánk tartozik. Az Országos Földbirtokrendező Tanács határozatával szemben a perújítás törvény- ellenes — állapította meg a küldöttek egyhangú helyeslése közben —, semmiféle újra felvételnek helye nincs. A birtoklevelet megkapták, a föld a maguké, senki azt többé visz- sza nem veheti. A küldöttség vezetője rábólintott: úgy legyen, aztán indultak tovább, egyenesen az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. Itt maga a tanács elnöke, Veres Péter fogadta őket, s aki már értesülhetett látogatásukról, mert mielőtt még hozzákezdhettek volna mondókáj ükhöz, egy kis türelmet kérve, magukra hagyta az embereket. Amikor újra nyílott az ajtó, felhördültek a ceglédi parasztok, mert Veres Péter nem jött egyedül, magával hozta dr. Kerék Mihályt, odaállítva őt a küldöttség elé. — Most mondják el a panaszukat — fordult akkor Veres Péter a küldöttség vezetője felé. — Hadd hallja az is, akit illet. Nem volt meleg a teremben, de egyszeriben izzóvá vált a hangulat. Nem lehetett itt már szó higgadt jelentésről, mondta, aki éppen szóhoz jutott. — A doktor úrnak olyan barátja van, aki horogkereszttel díszítette fel a lakását! — Részrehajló a jegyzőkönyve! — Miért érdekelte az a doktor urat, hogy ki melyik pártnak tagja? — A mi tanúnk meg sem szólalhatott! — A mi állításainkat nem írta bele a jegyzőkönyvbe, pedig az egész város tanúsíthatja, hogy valamennyi védence fasiszta volt! Dr. Kerék Mihály sápadtan és remegve védekezett a ráhulló vádpörölyökre. — En csak az igazságért, emberek ... — mondta, de valaki gúnyosan közbevágott. — Az urak igazságáért, doktor úr, igaz? — Nem volt ott nekem barátom ..., a pártállásukat meg csak kíváncsiságból érdeklődtem ... — hebegett zavartan, aztán váratlanul támadni próbált: — Miért fogadták el a jegyzőkönyvet, ha egyszer nem értettek egyet vele? — Mi nem értünk a paragx rafusokhoz ■— vágtak vissza á ceglédiek a gúnyos kérdésre. — Megzavart minket a doktor úr... # — Egyszerű emberek vagyunk mi, kérem, nem tudunk, mi ügyvédekkel tárgyaim, azért jöttünk fel Pestre. — Az igazságunkért! Alig lehetett lecsillapítani a háborgókat, s visszatartani őket attól, hogy tettlegesen kérjék számon sérelmüket a sápadozó ügyvéden. — ígérem, emberek — nyugtatta paraszttestvéreit Veres Péter —, rövidesen új bizottság megy le Ceglédre az ügyek kivizsgálására. Es ígérem azt is, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács az új földbirtokot minden törvényellenes kísérlettel szemben meg fogja védeni. A ceglédi küldöttség utolsó útja magához a földművelés- ügyi miniszterhez vezetett. — Nem azért hozta a demokratikus kormány a rendeleteket, hogy eltérjen tőlük. Ha Kerék Mihály szabálytalanul járt el, ígérem, hogy a legmesszebbmenő elégtételt kapják — adta meg az útravalót a miniszter. Ennyi történt huszonöt esztendővel ezelőtt. A száztagú ceglédi parasztkiUdöttség tüntetésével meggyorsult a földesúri támadás ellen lentről, a népből kiinduló önvédelmi támadás. Bátor kezdeményezésük nem maradt visszhang nélkül. A ceglédi ügyből országos ügy lett, ugyanakkor a ceglédi emberek is megkapták a maguk igazságát. 1946, február hatodikén, égy szerdai napon, maga Veres Péter utazott Ceglédre, hogy személyesen vizsgálja ki az újgazdák jogos panaszát. A ceglédi parasztság által kezdeményezett ellenakció tudomására hozta mindenkinek, akit illetett, hogy a magyar parasztság egységesen áll a földreform mögött, és semmiféle eszköztől nem riad vissza, ha a földreform megvédelmezésé- re kerülne sor. Tehették, mert mellettük ott állt az egész munkásosztály. P. P.
