Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
6 «ST IfECVEI cMísfap 1971. JANUAR 12.. KEDD Nyolcvan lakos «fr A felmérések szerint a ceglédi járásban egy négyáetkilo- méternyi területre nyolcvan ember jut — ekkora a népsűrűség. A mintegy 56 ezer lakos közül önálló keresettel 27160 rendelkezik. A keresők féle a mezőgazdaságban dolgozik, 23,2 százaléka az iparban és egyéb munkahelyeken, 26,8 százalék — mintegy 7280 — tartozik az eljárók, az ingázók közé. 1970 MERLEGE Sorrendijén első: a vízhálózat fejlesztése Tizenegymillió forintnál több társadalmi munka a váci járásban A Váci Járási Tanács épületének első emeletén számoszlopok, táblázatok társaságában találtuk Széles Károlyt, a tervcsoport pénzügyi főelőadóját. Tizenkét hónap munkáját ösz- szegezi, számokban fejezi ki azt, hogy mi áll e szó mögött: községfejlesztés. — Bevételi tervünket 95 Jó melegben Beszélgetés a Váci Kötöttárugyár napközi otthonában A Váci Kötöttárugyár napközi otthonában kellemes az idő. Putnoki Mátyásné vezető óvónőtől érdeklődtünk; hogyan viselik el a kicsik a hideget? — Nagyon szerencséseik vagyunk — mondja. — December 23-án megkapták gyermekeink az influenza elleni védőoltást. 'Jelenleg 45 kislány és kisfiú van a napköziben. A fűtésünk jó. Két cserépkályhánk van, a dajkák fűtik. Az ünnepek miatt lehűlt helyiségeket már egy nappal előbb fűtötték, így kezdéskor 20 fokos szoba várta az apróságokat. A vállalat biztosítja a szénszükségletünket. — Nincsen hiányzó? — A beírt létszámunk 66 gyermek. A szünetben többen otthon maradtak a nagyobb — iskolás testvérrel. Férő- helygondunk nincsen. Ha valaki a kötöttárugyárba jön dolgozni, biztosítva van gyermekének a napközi. Előfordul olyan eset is, hogy a dolgozó más vállalathoz ment, de kérte, hogy gyermeke itt maradhasson. Ez munkánk elismerését is jelenti. — El tudják látni a munkát? — November 7 tiszteletére brigádot alakítottunk. Makarenko nevét vettük fel. A szocialista brigád címért küzdünk. Vállaltuk, hogy társadalmi munkában megoldjuk a hiányzásokat. Tehát, ha valaki hiányzik, nem kérünk helyettest — Milyen a kapcsolatuk a gyárvezetőséggel ? — Az igazgatóság és a szak- szervezet segíti és értékeli munkánkat. Minden támogatást megkapunk. A szülőkből munkaközösséget alakítottunk, héttagú vezetőséggel ők segítenek tartani a kapcsolatot a többi szülővel. A szülői munkaközösség sokat tesz napközi otthonunk szépítéséért. Putnoki Mátyásné húsz éve vezető óvónő a vállalatnál. Ebből hatot bölcsődében, tizennégyet napköziben töltött. (T.-né) százalékban teljesítettük, ami forintban 55 milliót jelent. A kiadások oldalán december végéig 82 százalékos, 36 millió forintos volt a teljesítés, de várunk még mintegy 12 százalék műszaki teljesítést. Az 1870. évi tervünk tételeit teljesítettük, a megnagyobbodott járás valamennyi községe fejlődött, gazdagodott. — Mire fordították ezt a tekintélyes összeget? — Sorrendben első a vízhálózat fejlesztése, erre 12,1 milliót költöttünk. Utána következik -a járdaépítés 4,7 millióval. Bolthálózatbővítésre, idegenforgalomra 2,5 milliót költöttünk, egészségügyre, orvoslakásra 2,9 milliót, kulturális célokra, iskolákra 3,9 milliót. Jutott a bevételből beszerzésre, hiteltörlesztésre, felújításokra. — A községek élvezték j mindennek előnyét? — Igyekeztünk minden helységnek juttatni a lehetőség szerint. Dunakeszin régi. problémát -oldottunk meg a vízhálózat bővítésével. Nagybörzsönyben az útépítésnél takarítottunk meg félmilliót, ezt is községfejlesztésre tudtuk fordítani. Foton is a járda és a víz volt a fő. — Értékelték már a tavalyi társadalmi munkát? — Az előzetes adatok rekordévet sejtetnek. Tizenegy- millió forintnál több az önként, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka értéke Szobtól Dunakesziig. A járás összlakossága jelenleg 98 869 fő, ami azt jelenti, hogy minden lakosra 11Ó forint értékű társadalmi munkát számíthatunk. Így esélyesen veszünk részt majd a megyei verseny értékelésében. (P.) TE KERES A Mecsek hegyei között — Tekeres falu határában — egyedülálló természeti együttest alakítottak ki az elmúlt évek során. Az Országos Természetvédelmi Hivatal most kijelölte a terület határait, s az együttest rövidesen hivatalosan is védetté nyilvánítják. A mintegy száz hektárnyi terület középpontjában helyezkedik el a Herman Ottóról elnevezett tó-halrezervátum. Ma már több mint harmincféle hal él a vízben és a következő évek sorá i meghonosítják itt a magyar vizek, csaknem valamennyi halfajtáját. A tavat övező szép erdőt kivették az úgynevezett üzemi vágásforgóból és további fásításokkal arborétum jellegűvé alakítják át. A háborítatlan erdőség — várhatóan gazdag madárvilágot vonz majd. A területen érdekes geológiai képződmények is találhatók, a szép kövek, sziklák ugyancsak részei a védett tájegységnek. A páratlan természeti együttes létrehozása az emberek pihenését szolgálja. * o Szaporulat az Allatkertben Már az új év kezdetén nagy szaporulattal örvendeztettél: meg gondozóikat és a látogatókat a Fővárosi Állatkert lakói. A medvebarlang sötét zugában szilveszterkor és az év első napjaiban világrajött böcsök hangja arról árulkodik, hogy szaporodott a mackócsaládok létszáma. A „birkasoron” két cikta-bárány béget, míg a kutyák „utcájában” újszülött puli, komondor és kuvasz kölykök szürtsölik az anyatejet. Az újszülöttek mellett a nemrég Budapestre érkezett állatok — a fekete párduc, a tapir stb. — is jól megszokták már új környezetüket. AZ EGRI BOROK VÉDELMÉBEN Villanyhálózat bővítés * Nyolcvan kilométernyi villanyhálózat-bővítést terveznek a ceglédi járásban a községek külső területein, miután a belterületi igényeket kielégítették. Elhatároztam, hogy az idén személyesen nézem, meg — s nem televízión —, hogyan ússza át Schirilla György a jeges Dunát. Jóelőre ki jegyeztem magamnak az újságok híradásaiból az időpontot: 1911. január 9., szombat délután 2 óra. Alaposan felöltöztem, hisz nemhogy a vízben, de még a partján is hideg van, s ráadásul a rádió aznapra mínusz 4—5 fokot mondott. Az Erzsébet-híd pesti hídfőjéhez mentem, félórával előbb, nogy remek helyet kapjak. Késve érkeztem, már egy nagyközségre való nép tolongott fenn a hídon, és végig a Duna-parton. Egyedül talán a Vízhez közel, a lépcsőkön voltak kevesebben, innen ugyanis elfelejtette a Köztisztasági Hivatal eltakaríthatni a havat. A lépcsőfbkokat is alig lehetett kivenni, de nekem, azaz á csizmáimnak ez mit se számított, keresztülbujtam a tömegen, s töppedtem lefelé a lépcsőkön a vízhez. Láttam, jó helyen járok, ott toporogtak előttem a filmeseik és a fényképészek is. Bizonyos távolságban lehorgqnyoztam és vá tűk Schiril'át. Vártunk, toporogtunk, a Gellért-hegy felől ránk sütptt a homályos napocska, az óránkat nézegettük. Én egyáltalán nem fáztam. Talán a lábam egy kicsit. Aztán megérkezett Schirilla. Utat tört neki a szirénázó rendőrautó. Azt se hagyjam ki: az alsó rakparton természetesen teljesen megbénult a Megállapodás Zsolnay Vilmos unokájával A Pécsi Janus Pannonius Múzeum nagy értékű gyűjteménnyel gazdagodik: tulajdonába kerülnek a híres Zsoí- nay-család védett kerámiái. A Baranya megyei Tanács megállapodott a család Pécsett élő tagjával — a gyáralapító Zsolnay Vilmos unokájával —, Mattyasovszky Zsolnay Margittal, hogy az általa őrzött értékes gyűjtemény a múzeumé lesz. Körülbelül hatvan kerámiáról van szó, többnyire egyedi darabok és kivétel nélkül muzeuális értékűek. A pé-' esi gyár hajdani tulajdonosai a maguk számára készítették ezeket a munkákat, s azok hűen tükrözik a gyár fejlődését, történetét. m Mattyasovszky Zsolnay Margit felajánlotta a múzeumnak a gyáralapító és a család más tagjainak hagyatékából származó egyéb tárgyakat is: régi bútorokat, festményeket és más tárgyakat. A Janus Pannonius Múzeum a hagyaték egyes darabjainak felhasználásával Zsolnay Vilmos emlékszobát rendez be a jövőben. A gazdag gyűjtemény ugyanis továbbra is Mattyasovszky Zsolnay Margit lakásában marad. Élete végéig ő viseli gondját és csak azután szállítják a ipúzeumba. Egyébként Zsolnay Teréz — a gyáralapító leánya — feldolgozta az üzem múltját és most megállapodás született arra vonatkozóan is, hogy az érdekes kortörténeti művet hamarosan megjelenteti a Baranya megyei tanács. Schirilla a jeges Dunában forgalom. Schirilla könnyedén leszaladt az egyik lépcsőn, a Dunáig, udvariasan biccentett az őt éljenző fiataloknak, gyorsan ledobta magáról a cipőt, a kék melegítőt a vékony trikót, s egyszál sárga fürdőnadrágban elindult a jégen. Én ekkor — éreztem, igen, ő egy cseppet sem volt libabőrös. Talán két lépés után rátérdelt a jégre, óvatosan mászott előre, míg bele nem süllyedt a vízbe. A jégtörő mögött jégmentes volt jó darabon a Duna, úszott, befelé. Megfigyeltem, arra vigyázott, hogy a haját be ne vizezze. Erőteljes karcsapásokkal úszott, máskülönben nyugodtan. Irány a túlsó part! Azaz, egyelőre a végeláthatatlan, szürke-fehér s szinte egymást érő jégtáblák. Elérte és mint a juhász a bá- ránykáit, terelgette maga előtt őket. Hopp, ott egy hosz- szabb' rést talált, indult gyorsan, nagy lépés előre az a tíz méter! Sikerült! örült neki ő is, ráhasalt egy nagyobb jégtáblára, s mint a gyerek nyáron a strandon, két tenyerével csapkodta a vizet, a lába pedig kalimpált vidáman a levegőben. A sálamnál valahol - a mellemre surrant a szél. Na, de elég, tovább, előre, a túlsó partra! Körülfogta a szürkeszájú fehérség. Schirilla ekkor már o Duna közepén volt, már messze, már nem is Schirilla volt, hanem egy ember, egy játékos ember, aki nyelvet ölt az elemeknek. Már messze kellett ■ tekintenünk, már a hajó is elindult — utána! A mentőcsónak is távolabb volt, vitte a jég — valamerre. És annak az embernek csak a feje látszott, láttuk, hogy mozog, hogy birkózik, néha kiemelkedett a válla, ránehezedett a jégtáblákra, törött a jég széle. Visszahuppant, körülnézett, réseket keresett, hol lehetne előre szök- I ni, hol lehetne — ha erővel I nem megy — ésszel legyőzni j az elemeket. Az elemek azon- I ban azt mondták: idefigyelj ! komám, te ember! Minden elismerés a tiéd, de elhatároztuk, ma nem engedünk át téged a Budai partra! Nem és nem! Ma valahogy ilyen kedvünk van. Igazad van, jól láttad te reggel, jégtábláink között éppenséggel át lehet jutni, közben azonban meggondoltuk a dolgot. Ügy döntöttünk: nem! Pontosa» nem tudnánk megmondani, miért döntöttünk így, talán azért, hogy lássuk, mit tesz az ember, ha áthatolhatatlan jégfal magasodik elé... haaa .., hááá ... ppcci! Elröstelltem magam, néhá- nyan Schirilla helyett engem néztek. Schirilla közben elindult kifelé. Illetve: indult volna, ha tudott volna. És megállíthatatlanul, feltartóztathatatlanul haladt előre a nyugodt fehér tenger, közepén a fekete hajú, barna hátú férfivel, a Szabadság híd irányába. Feladta tehát ma Schirilla a küzdelmet. Ha mindenáron át akar jutni Budára, talán sikerült volna, összeszabdalta volna a jég a testét, az életét is kockára tette volna ... Schirilla nem akart mindenáron átjutni Budára! A nézősereg fele Újabb beruházást valósítottak meg a Magyar Állami Pincegazdaság egri, tavaly korszerűsített vasútállomás melletti pincészetében: négyezer hektoliteres, izotermikus, tartálysort építettek fel. Ide kerül kb. 10 nlap időtartamra az a bormeny- nyiség, amelyet előzőleg a hozzá tartozó, NDK-bóI vásárolt pasztőröző berendezésen vezettek át. Az effajta fikizai borkezelés a legmodernebb a mai borászatban, segítségévei mostoha raktározási körülmények között is stabillá, azaz palackállóvá válik a bor anélkül, hogy íze megváltozna. A kékfrankos és a rizling föld alatti birodalma Fél méter vastagra, nádból rakták az ódon présház tetejét, amelynek öles falait még ükapáink idejében a káptalan verette, rakatta a pincéből kikerült agyagból. A szúette faajtók helyén ujjnyi lemezből készült ajtó nyikorog, s az ajtón belül már nem süllyed a homokba bokáig a láb, betonnal fedette a „gazda”, az üllői Kossuth Tsz. A fából eszká- bált préseket, kádakat, cso- moszlókat megemésztette az idő, esetleg tűzrevalónak aprították fel. Az ősszel már nem fordult be szőlővel teli kantahordókkal megrakott kocsi, a leszedett fürtöket jól záródó pótkocsikkal szállították a tárt ajtók elé. Ott nyújtózkodott a hajlékony derekú szállítószalag, acélfogai a bocsiba nyúltak, s a termés ezen keresztül a ház nagyságú medencébe került. (Nincsenek már öblöshasú kádak, amelyben széles ■ talpú fasulyokkal törték, gyömöszölték a szőlőt.) A gyfljtőmedence után a bo- gyozó következett. Ez az apparátus igen ötletes módon különválasztotta a szemeket a csumától, amelyet trágyaként használtak fel. A következő stáció a léelválasztó, majd a hidraulikus prés, innen a pincében sorakozó, tisztára mosott hordódba került a cukrosodó lé. Mindez a szállítástól a hordókig zárt úton, teljesen higiénikus körülmények között, szinte emberi kéz érintése nélkül történt. A Kossuth Tsz szőlővel beültetett 100 holdjánál már igen gazdaságos a feldolgozás ilyen mérvű mechanizálása. hiszen itt is egyre kevesebb a munkát bíró, szorgalmas kéz.. Mindezt Göbölyös Mihály, a tsz ismert szőlész szakembere mutatta be és mondotta el, akinek kezében már ott csillog, szikrázik az üveglopóba bújt kékfrankos. — Szinte mint a csorgadozó vér, 13 maligános — csettint Mihály bácsi —, színét, ízét zamatét pedig a héjától kapta, amelyen 8 napig erjedt. Az olaszrizling színe áttetsző, mint a folyékony arany, szesztartalma azonban „mindössze” 12 fok. Két-három csordultig teli pohár persze ebből is nótát ereszt és forróvá teszi az ember fülét. A 750 hektoliteres termés első fejtése már befejeződött, a présház meg a pince környékére mélységes csend telepedett. Csak akkor tapossák hólepte útját és mozdul a nehéz vasajtó, amikor szállítanak ...! Igen kedvelt ital a Homok utcai présház „tartalma”. A fogyasztás mégis csak emberi tevékenység, a munka nehezét pedig végezzék a gépek ... K. S. befejezettnek tekintette az előadást, széledni kezdett. A másik fele kíváncsi volt, hol s miként teszi partra a jégtörő az úszót. Ez a másik fél alsó és felső rakparton, járdán és úttesten útra kélt, a Szabadság hídhoz. Én miközben tétováztam, kihalásztam zsebem mélyéből a zsebkendőmet és kifújtam az orromat. Aztán elmentem vagy fele útig. Még azt láttam, hogy Schirilla már nincs a vízben. A vízen volt viszont a jégtáblák közé alaposan és precízen beékelődve a mentőcsónak. A jégtörő nagy ívben kanyarodott, hogy kimentse ... Nem vártam tovább. Éreztem, a csizmám lábszárközépig átázott, fázott a /ülem, az orrom, a hátamat hideg bádog borította. Hazamentem, meleg lábvizet vettem, lenyeltem két Kalmopirirít, megittam egy forró citromos teát, és bebújtam az ágyba, a dunna alá. És büszke voltam, hogy Schirilla nekivágott a jeges Dunának. Büszke voltam, még akkor is, ha most nem sikerült neki! Majd legközelebb sikerül. S ha legközelebb nem, akkor majd azután! Biztos vagyok benne. De abban is, hogy legközelebb televízión nézem meg őt. Deregán Gábor \
