Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
1971. JANUAR 12., KEDD 3 2500 hold - 3000 hízó-* • . Egy Gaiga menti tsz múltja, jelene, jövője Püspökhaivanban az Üj Barázda Tsz tagjai arra büszkék, úgyszólván hivalkodnak vele, hogy nincs nekik semmiféle ipari üzemük a 20 főből álló epxtőbrigádon, meg az öt főt számláló gépjavító műhelyen kívül, mégis tisztes a szövetkezet, meg a tagok jövedelme. Erre valóban büszkék lehetnek. Ahogy arra is, hogy a két üzem jóformán csak a tsz-nek dolgozik és a 25 ember közül csak három alkalmazotti minőségben. De az igazat megválik va, a püspökhatvani tsz-nek is van ipara, mégpedig az állattenyésztés, amit iparsze- rűen űz. Három pici nagyüzem Feljegyzésre méltó ennek a tsz-nek a története is. A faluban már 1950-ben , szövetkezeit ríéhány egykori nincstelen, alig háromszáz holdas tsz-t alapítottak. Ezt csúfolták a mezítlábasok tsz-ének. Aztán 59-ben közös gazdálkodást kezdtek a bakancsosok is, a középgazdák. Egy évvel utóbb pedig a csizmások szintén. Nos, azt, hogy egy kis falu szűk határában három különálló termelőszövetkezetből egy sem mondható igazi nagyüzemi gazdaságnak, tehát a tagok részére íem nyújthat biztonságos megélhetést adó jövedelmet, hamarosan belátták. Egyesült a három tsz, de még így is az akkori aszódi járás leggyengébb termelőszövetkezeteként végezte az 1961-es évet A következő esztendőben a tagok új vezetőséget választottak. Megtették elnöküknek, Ja- kus László agrármérnököt, a főkönyvelő pedig Meleg Dezső lett, és mindketten egyfolytában mind a mai napig betöltik tisztségüket. Az emberek nekik tulajdonítják szövetkezetük felvirágoztatását, ők viszont a tagok szorgalmának. A valóságban ez is, az is igaz. . Méginkább igaz, hogy amikor az új elnök elfoglalta hivatalát, egyetlen árva traktorral rendelkezett a tsz. Ennyiből állt a gépesítése. Ma 9 tehergépkocsit, 20 traktort, 3 kombájnt számlál a gépparkja, s persze nem hiányzik a sokféle munkagép sem. Idén különösen sok volt a beruházás, gépvásárlás, építkezés, hosszú esztendők után először-megint hitelhez folyamodtak. Felvettek egymillió 600 ezer forint középlejáratú kölcsönt. Jövőre rátérnek a kukorica- és cukorrépatermelés gépesítésére. Remélik, azt a gépvásárlást megoldhatják saját erejükből, nem lesz szükségük kölcsönpénzre. . Ebben a két kultúrában a tagok eddig elvégezték, nagyrészt kézi erővel, a munkát. De kell a gép, mert gondolni kell a jövőre. Az Űj Barázda 416 tagjából 122 már járadékos és nyugdíjas, s mintegy 280 azoknak a száma, akiknek rendszeres munkájára számítani lehet. Csakhogy a tagok 60 százaléka ötven esztendősnél idősebb. Kifizetődő a t<.h nészet — Amikor ■ 62-ben elindultunk, fogunkhoz vertünk minden fillért. Kíméletlenül takarékoskodtunk, így alapoztuk meg a jövőt — mondja most Meleg Dezső, a főkönyvelő. Az új vezetőség 240 szarvas- marhát talált a szerfás istállókban. Ezt a létszámot csökkenteni kellett, nem utolsósorban azért, mert etetésükre nem volt elég a takarmány. Férőhely hiányában amúgyis össze volt zsúfolva a jószág. A következő évben azonban megint növelték az állományt, de előbb 98 férőhelyes istállót építettek. Ebben még nyoma sincs a gépesítésnek. Azóta épült még egy 98, és egy 108 férőhelyes, már gépesített istálló, tavaszra pedig elkészül még egy ugyanekkora. A borjúnevelőt 64-ben építették, 100 borjú is áll benne, holott csak 60 részére készült. De saját borjaikon felül minden esztendőben a tagoktól is vesznek 20—30-at. A háztáji tehéntartásról, ha nehézséggel is jár, sok püspökhatvani gazda nem hajlandó lemondani. Ahogy a többi Galga menti községben, itt is törzsbikákat neveltek, ragaszkodnak a marhatartás hagyományához. Évente 150 marhát hizlal a tsz és ebből nyolcvan-száz darab exportra megy. Erre is büszkék. Három éve tbc- és bruceló- zamentes az állomány. A 630 darabból ez idén már 205 a fejőstehén. Az átlag tejhozam évi 3,8 zsírtartalmú, 3300 liter. így azután közel négy forintot kap egy literért a tsz. Neki önköltségben 3,10 forintba kerül. A tehenészet tehát nagyon szépen hoz. Amikor sok más tsz panaszkodott és fel is számolta .tehenészetét, az Üj Barázda akkor is fejlesztette. Mindig volt belőle haszna. Sertéshúsgyár A sertéshizlalás szintén kifizetődő. Azt is kicsiben kezdték és ahogy évente két-há- romszázzal növelték hizóik számát, úgy építették, bővítették a fiaztatót, a hizlaldát. Hat éve már 1000 hízott sertést adtak el, idén tezerötszá- zat. Most írták alá a szerződést, jövőre 3000 darab hizlalt sertés szállítását vállalták. Több lesz a hízójuk, mint ahány hold a földjük. Az Űj Barázda birtoka 2500 hold, de ebből is csak 2000 a szántó. A hizlalás, úgy mondják, azért nyereséges, mert, bár évente vesznek valamennyi abraktakarmányt, nagyrészt mégis saját termésükön gyarapszik a hízó. S mert az árpánál többet hoz a takarmány- búza, hát árpát már nem is vetnek. Meg aztán saját tenyészető malacokat fognak hízóba és hét hónapos korukban 105. kilós átlagsúllyal adják el. Annyit hizlaltak már ebben az í S/abiervezeti külilöttválasztó taggyűlés a megye legrégibb kárházában Szakszervezeti küldöttértekezletet tartottak hétfőn délután a megye és egyben a főváros egyik legrégibb kórházában, a Semmelweis-kórház- ban. A vendégek között foglalt helyet ár. Stark Janka országgyűlési képviselő, Sófalvi Zoltánná, az SZMT titkára és Sárfi Rózsa, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet alelnö- ke. A közel egyórás beszámoló, a hozzászólások mind azzal foglalkoztáik: hogyan lehetne munkájukat még hatékonyabbá tenni, tovább javítani a betegellátást. Az elmúlt években £ kórház munkája tovább bővült, újabb osztályokat nyitottak, intézményeket csatoltak hozzá. Az öreg épületben észszerű módosításokat hajtottak végre addig is, amíg a kistar- csai modern megyei kórház elkészül. Az ágykihasználás, a gyógyító munka 'jó, annak ellenére, hogy ápolónőhiánnyal küzdenek. Dolgozóik lelkiismeretességének köszönhető, hogy a bonyolult feladatokkal mégis megküzdenek. Bírálat is hangzott el szép számmal. Meg kell oldani, hogy a betegeknek meleg ételt tálaljanak. Többen szóltak: a nem kórházi ágy mellett dolgozók fizetését is rendezzék, mert jó munkájuk éppen úgy hozzátartozik a betegek eredményes gyógyításához. Dr. Rigó János kórházigaz- j giató főorvos és Sárfi Rózsa felszólalása után megválasztották az új szakszervezeti bizottságot — titkárul ismét Lázár^Piroskát — és a 25 küldöttet a megyei küldöttértekezletre. k. m. évben is, amennyit a váci járásban egyetlen tsz sem. Ragaszkodnak a munkaegységelszámoláshoz A tsz hasznát a tagok jövedelme tükrözi jégjobban. 1961-ben 20, 62-ben 35 forintot ért egy munkaegység és azóta minden esztendőben nőtt. Tavaly már 62 forintra. A tagoknak 61-ben egymillió 200 ezer forintot fizettek ki, 69-ben már hétmilliót. Ez évben, a rossz időjárás ellenére is, ugyanennyit kapnak a munkaegységeikért. Az Üj Barázda tagjai ugyanis ragaszkodnak a munkaegység-elszámoláshoz. Többször is felmerült, hogy áttérnek más tsz-eknél is bevezetett módszerre, de mindannyiszor elutasították. Persze, megkívánják azért havonta az elszámolást. Munkaegységenként azonban csak 24 forintot hajlandók felvenni. Jobb, ha a zárszámadáskor egyszerre kapnak nagyobb summát — ezt tartják. Tavaly egy munkanapra 85 forint átlagkereset esett. — Megélünk mi ipar nélkül is — hajtogatják és ez Püspökhatvanban így is van. Jó szakvezetés, szorgalmas, hozzáértő munka és kedvező talajviszonyok mellett, különösen az iparszerű állattartással érték el. Ahol azonban a föld kevésbé jó, szorgalom és jó vezetés sem tehet csodát, ott nem lehet lemondani a kiegészítőüzemek hasznáról. Sz. E. Csehszlovák kormányküldöttség Budapesten Hétfőn csehszlovák kormányküldöttség érkezett Budapestre, a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság VIII. ülésszakára. A delegációt Miloslav Hruskovic, a vegyes bizottság csehszlovák tagozatának elnöke, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára vezeti. Hétfőn délután a Parlament épületében megkezdte tanácskozásait az együttműködési bizottság. A bolgár kulturális küldöttség elutazása A boleár kulturális küldöttség, amely Joszip Toskov, a külföldi baráti és kulturális kapcsolatok bizottsága elnök- helyettesének vezetésével Budapesten tartózkodott, az 1971 —1972. évi magyar—bolgár kormányközi kulturális és tudományos együttműködési munkaterv megtárgyalására és aláírására, vasárnap elutazott. TRÁKIA Szeged bulgáriai testvérvárosának Plovdivnak irodalmi folyóirata a Trákia legutóbbi számában bő terjedelmű ösz- szeálllítást közöl a Tiszatáj munkatársainak alkotásaiból. Papp Lajos, Veress Miklós, Ratkó József verseit, Péter László, Sz. Simon István, Mocsár Gábor prózai munkáit Gencso Hrisztozov fordításában adták közre. Túl a mélyponton \T em több egyszerű, hétköz- napi lénynél, s mégis, rész és egész szoros összefüggése miatt, megkülönböztetett figyelemre ad okot. A hétköznapi tény ennyi: a Gyapjú- mosó és Szövőgyár váci gyáregysége 1970-ben a tervezettnél több fonalat termelt. Ha csupán egyetlen gyáregység tevékenységének egyetlen területéről készülhetne ilyen híradás, az ott dolgozókon kívül aligha adna okot másoknak örömre. Ám napjainkban sokasodnak azok a tények, amelyek igazolni látszanak a bizakodást: o megye textilipara — ahogy az ágazat egésze — túljutott a mélyponton, s az út most már fölfelé vezet. A gazdasági reform eltelt három esztendeje minden iparágban változások sorát hozta magával, de e változások nem mindenütt voltaic olyan fájdalmasak, mint éppen a textiliparban, abban az ágazatban, ahol — hosszú éveken át — hagyományosan kiegyensúlyozottnak tűnt a termelési biztonság, az értékesítés. A három esztendő a szó szoros és átvitt értelmében megrázta a textilipart. Csupán az emlékeztetés kedvéért: arról kellett hírt adnunk, hogy a Lenfonó és Szövőipari Vállalat nem tudott nyereséget fizetni; miiközben a hazai piac szegényes választékot kínált, belföldi rendelés híján a Gyapjúmosó és Szövőgyár exportját növelte; a Váci Kötöttárugyár munkaerőhiánnyal küzd, s így tovább. Mi változott? Rengeteg minden. Elsősorban a gyári szemlélet. Az a felfogás, hogy mindenért csakis és kizárólag a Beszélgetés a jövő század emberével Elhatároztam, hogy elbeszélgetek egy rendkívül aktuális interjúalannyal: egy óvodáskorú sráccal, de nem az ilyenkor szokásos módon, hanem úgy, ahogy két érett felnőtt társalog. A beszélgetés témaköréből eleve kirekesztettem a „mitho- zottatélapó?”, a „szereteda- bejglit?”, a jóvoltálazoviban?” — jellegű sematizmust. Kisgyerek koromban belém ivódott Karinthy krokijának főhőse, a kisgyerek, akivel szülei bárgyún gőgicsélnek, Bübü- kének szólítanak, s aki a hasonlóképpen selypítve érdeklődő idegennek öntudatosan mutatkozik be, mondván; — „Nevem Réz Jeromos! Az úrnak nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, mert rokoni viszony köt hozzájuk, és el kell néznem a gyengeségüket. Alkalmazkodom, de higgye el, nehezemre esik sokszor!” Vagyis: tisztában vagyok vele, hogy a gyerekeket komolyan kell venni, hiszen ők csupán kisméretű felnőttek, akik olykor okosabbak, mert gátlástalanabbá gondolkodók, mint a nagyméretű felnőttek. © Bevallom, volt némi lámpalázam, és nem ok nélkül, Saját gyermekem példáján is megtanultam, hogy az utánunk következő generációk egészen mások, mint mi voltunk, ismeretfelvételi tempójukat az (állítólag szintén gyorsuló) idő és a mértani haladványszerűen gyarapodó ismeretanyag kényszere hihetetlenül felgyorsította. Lányom másodikos általános iskolás korában olyan számtanpéldákat oldott meg, amilyeneket én ma sem. S ha hozzászámítom az azóta eltelt tizenöt esztendőt, nem csoda, ha kissé félek a mai „Réz Je- romos”-tól. Egy mostani négyötéves gyerek! Az elmúlt évtizedek gyorsuló tempóban produkálták és reprodukálják a vernei fantáziát túlszárnyaló technikai-tudományos vívmányokat, mindennapossá váltak a műanyagok, a tévé, a .szerv- átültetés, a műholdas közvetítés a világűrből, a nagyüzemi házgyártás, a kozmikus kutatások — sorolni is szédületes! Mindezt a tudásanyagot szinte az anyatejjel szívja magába egy mai gyerek, nem csoda, ha a realitáshoz is másféle köze van, mint egykor nekünk: nem ritka a dohányzó tizenkét-ti- zennégy éves srác, a szexuális életben elméletileg-gyakorlati- lag fesztelenül eligazodó hasonló korú kamasz. (Pardon: tinédzser.) Jobb, ha nem gondolom alaposabban át: mi mindent kaptak készen a születésük tényével ezek a gyerekek, egyikük-másikuk már az élettapasztalatokkal olykor együtt járó közönyt és cinizmust is szinte átörökölte. Vagyis: ki tudja, nem hoz-e zavarba „Réz Jeromos” felkészültlége. Egy mai óvodásnak sok minden smafu, amiből én mindmáig nem készültem, bár örökösen gyötör a lelkiismeret- furdalás és restanciaérzés, amiért nem ismerem a tévé elvét, nem értem* mitől marad fenn és mitőr tér ugyanoda vissza a holdrakéta. © Óvodában az óvó néni és a többi gyerek vizslatekintete előtt a gyerekek szégyenlősek, vagy annak mutatják magukat, furcsa beidegzettségbőL Végre hosszas keresgélés, kalandozás eredményeképpen az aszódi lakótelepen akadtam rá az interjúalanyra. Ifjú kismamák sétáltatták újszülött babáikat a téli napsütésben, körülöttük seregnyi óvodás korú srác szaladgált és zsivaj gott. Amikor célomat közöltem, nagy a nevetés a kismamák körében. — No, Tomika, most aztán szövegelhetsz! Meg itt a Pisti is meg a Józsi, belőlük aztán nem kell harapófogóval kihúzni a szót! Csak vigyázzon, hagyják szóhoz jutni! Ekkor már öt-hat srác veszi körül a „géperejű járművet” — néhányan (ahányan beférnek) bekéredzkednek, vagy öntevékenyen beszállnak... Ián így volt helyes: ha több témát ölel fel — talán kevésbé sokatmondó ez a szokatlan riport, azaz interjú. Mert így, ebben a helyzetben, derült ki, hogy nincs a világon olyan téma, űrrepüléstől a Télapóig, amely forróbban érdekli ezeket a gyerekeket, mint az autó. Az autó, mint ami elérhető céL — Ez Volga! De nem ám ez a legklasszabb kocsi! A Merci jobb! Apukámnak is olyan lesz!... Az én apukámnak volt Trabantja, de az nem kocsi. Eladta, és most olyanra gyűjtünk, amelyik igazánból autó, Opelre!... Ez a sebváltó, ugye? Ez meg a karburátor! Hadd indítsam el a kocsit, értek ám hozzá! (És már sorolja is — a KRESZ-vizsgán átengedhetnék, úgy tudja!). — Mennyit futott ez á kocsi, néni? — Ha nagy leszek, én Volkswagent veszek. — Én villanyszerelő leszek, mint a nagybátyám, annak is van egy klassz kocsija. Két-három generációval előbb minden gyerek mozdonyvezető vagy Robinson1 akart lenni, esetleg mind a kettő. Vágyukban a korszerűség keveredett a romantikával. Miért maradt közömbös a mai gyerek, amikor azt kérdeztem: akarsz-e űrhajós lenni, mint a tv-híradóban vagy az Orion- űrhajóban láttad. Miért horgonyoz le a már nem is újdonság mellett, a karnyújtásnyi korszerűség mellett, amikor még alig nőtt ki a földből? Szüleik fáradtak — nemcsak fizikailag —, és az ő naponta megtárgyalt, földhözragadt beszédtémájuk, vágyaik plántá- lódnak a kisgyerekekbe? © © Talán én tehetek róla. Egy riporter járjon gyalog, közelítse meg saját lábán a riportalanyt, az életet. Már Móricz Zsigmond is megállapította, hogy gyalogolni jó... Vagy taKétezerben ezek a srácok még negyvenen innen lesznek. Mint havi ötszázért tovább dolgozó nyugdíjas újságíró meginterjúvolom őket (feltéve, hogy akkor még lesz betűvel történő publikáció) — hogy a század-, azaz ezredforduló előestéjén felderítsem: sikerült-e a Jövő Század Emberének áthidalni a gyermekkorában meglevő távolságot a kiszélesedő külvilág és az ember belterjesedé belvilága között. Péreli Gabriella kereskedelem hibáztatható. A kereskedelem, amely nem rendel, idegenkedik a modem mintázattól, anyagösszetételei, s inliúob az importot választja ... A kereskedelmet nem lehetett dicsérni azokban az időkben, de nem akadt di- csémivaló a gyárakban sem. A kezdeti görcs lassan feloldódott. A gyárak fokozatosan fölismerték a megváltozott körülményeket, s növekvő eredménnyel igazodtak azokhoz. Jelentős anyagiak befektetésével korszerűsített a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár fölavatta új festödéjét, ügyes és ösztönző bérezéssel megnyerték a dolgozókat az új technológia bevezetéséhez a Magyar Se-, lyemipari Vállalat szövőgyárában, a Gyapjűmosó és Szövőgyár műszálas szöveteivel gyorsan tért nyert a piacon; sokasodtak a változás, a kívánatos változás bizonyítékai. Változott azonban a gyára’ ‘ kon kívüli szemlélet is. Hivatalosan is elfogadásra talált az a tény — amelyet lapunk hasábjain is sűrűn rögzítettünk —, hogy a textilipar egésze átfogó fejlesztésre, rekonstrukcióra szorul, ment ebben az iparágban nem számítanak ritkaságnak a har« minc-ötven esztendős berendezések sem. A negyedik ötéves terv a kiemelt gazdasági feladatok közé sorolta a textil- és a textilruházati ipar rekonstrukcióját, s az anyagi fedezetet is megteremtette hozzá. Ebben az esztendőben már megkezdődnek a rekonstrukciós munkák — a megye textilüzemeiben is tisztázottak az ilyen értelmű teendők —, ám nagy hiba lenne a mélyponton való túl jutás és a rekonstrukció végrehajtása közötti időben ráhagyatkozni a rögtönzésre; azt csináljuk, ami éppen kínálkozik alapon. Arra van szükség, hogy a rekonstrukció végrehajtásává^ egy időbenr növekedjék a termelés, bővüljön a keresett, korszerű árucikkek köre, javuljon a termékek minősége és gazdaságossága. Ebben az esztendőben a textilipar minden területe többet kíván termelni, mint 1970- ben, a leggyorsabb termelés- bővítést a kötszövőipar szeretné elérni. A lenipar hat-, a gyapjúipar. háromszázalékos termelésnövekedése önmagában nem tűnik soknak, ám ha a korábbi évek szintjéhez mérjük, a teljesítés tiszteletre méltó erőfeszítéseket követel. Már csak azért is, mert a munkaerőhiány nem enyhül, a létszámgondok megmaradnak, a termelésnövekedést teljes egészében az egy foglalkoztatottra jutó termelés emelkedéséből, azaz a termelékenység javításából szükséges fedezni. Ez a műszakiakat, termelésirányítókat arra kötelezi, hogy a munkaintenzitás ésszerű növelése— amilyen például a többgépes rendszerre való áttérés — mellett; sőí annál nagyobb mértékben a technikai és technológiai fegyvertár eddig háttérben maradt eszközeit is vessék be. Ahogy elengedhetetlen a tértnél ésszervezés tökéletesítése is. (Amire, kezdeti eredményekkel már akad példa, a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál, a Magyar Selyemipari Vállalat szövőgyárában, a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában.) A ligha akadt olyan gazda**■ sági szakember, aki az elmúlt három esztendőben irigyelte a textiliparban dolgozó vezetőiket. Válságos időszak volt ez, s vezetők, dolgozók akaratáról, tehetségéről tanúskodik, hógy túljutottak rajta, a mélypontot maguk mögött hagyták. Az 1971-es esztendő a felemelkedés kezdete, a rekonstrukció, s vele ezernyi más probléma napirendre tűzésének időszaka. Olyan időszak tehát, amely a következő években beérő gyümölcsök ízét nagy mértékben meghatározza. Fanyar gyümölcsökbe sűrűn kényszerültek harapni az elmúlt években, ideje hát, hogy a gondos munka, a szorgos igyekezet, s a távlatokat ígérő tervek fokozatos valóra váltása eredményeként a — gyümölcsök is édesed jen'1-: Mészáros Ottó
