Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

1970. DECEMBER 8., KEDD ^'^Mírlap 3 GAZDASÁGVEZETÉS ÚJ MÓDON TESZT ALATT: A KISKUNLACHÁZi PETŐFI TSZ Dr. Agy kérdez, s most az újságíró válaszol — Használható lenne-e a computer? Talán nem veszi Sz. Sipos Tamás — a tévé közkedve't figurá­jának, dr. Agynak megalkotója és szövegének írója — ötlet­rablásnak, ha tudós közgazdászát egy képzeletbeli beszélge­tésre invitálom. Felettébb érdekes vitánk lehetne ugyanis, ha a kiskunlacházi „Petőfi” Tsz-t együtt tesztelnénk. A kiskunlacházi „Petőfi” Tsz-hez teljesen hasonló adott­ságú Kiskunsági Állaimi Gazdaság 30 000 holdon évi 100 millió forint termelési értéket produkál. A „Petőfi” Tsz 3500 holdon, tehát a másik gazdaság területének kb. egytiziedén szintén 100 millió forint tenne1 ési értéket tud felmutatni. Dr. Agy: Mutassuk be talán először kutatásunk tárgyát, a nevezett termelőszövetkezetet! Cjságíró: A tsz-ben öt fő ágazat működik, amelyek már a gazdasági reform hatására alakultak ki. 1. Állattenyész­tés: ide tartozik 1000 darab szarvasmarha tartása. Ebből 300-as komplex tehenészet, hí­zómarha exportjára való fel­készülés, baromfitenyésztés, mintegy évi 3 millió csibe kel­tetésével tenyésztői őstermelés. 2. Szántóföldi növénytermesz­tés, ami főleg az állattenyész­tés kiszolgálója. Nagy hozamú takarmánynövények adnak itt jó termést. 3. Gyümölcs- és szőlőtermesztés, mezőgazdasá­gi termékfeldolgozás. A nagy­arányú szárazföldi kertészet termékei számára „mini” kon­zervüzem épül évi 400 vagonos kapacitással. A 80 vagonos hű­tőtároló felépült. A szárító évi 300 vagonos teljesítményű. Ta­lán ide sorolhatjuk az évi 20 vagon gombát előállító csiper- keüzemet is. 4. Kiegészítő te­vékenység, az úgynevezett „melléküzemágak” Sóderbá­nya, mintaasztalosüzem, mű­anyagüzem, vasszerelő részleg és építőrészieg adnak forinto­kat a mezőgazdasági fejleszté­sekre. És végül az 5. üzemág: A javító-szolgáltató részleg, Dr. Agy: Mennyi a dolgozók létszáma? Ha lehet külön ké­rem a tsz-tagokat és külön az alkalmazottakat ? Újságíró: A tsz-tagok száma 450. Az alkalmazottaké: 4—500 között mozog. Dr. Agy: Mielőtt továbbmen­nénk, tisztázzuk, a termelési értékből mennyi rész jut a ki­egészítő üzemágakra és mennyi a mezőgazdaságra? ... Hogy jelentős rész? És Pest megyé­ben átlagosan 40 százalékra te­hető az iparszerű tevékenység­ből származó termelési érték?... Körülbelül itt is ezzel számol­hatunk? Sok, bizony, nagyon sok. de vizsgálnunk kell, mire fordítják. Mert, ha a kiegészítő tevékenység a mezőgazdaságra visszahat, akkor semmi baj! Súlyos milliókat kellene az amúgyis nagy összegeken kí­vül a mezőgazdaságha fektet­ni, ha nem lennének szerelő, vagy lakatos részi egek, amelyek — mint tudjuk, az alacsony forgalmi adójuknál fogva — hozzák a „dohányt”. Nézzük csak az összegeket. Vélemé­nyem szerint a szárító 3 millió, a gomba 6 millió, a szarvas­marhalelep 15 millió, a 80 va­gonos hűtőtároló 4—5 millió forintba kerülhetett... To­vábbmehetünk! Az ágazati fel­osztás jó módszernek tűnhet. Újságíró: Az elnök irányítja az öt ágazatot. A főágazat ve­zetője- alá tartoznak a szak­ágazatvezetők, akik közvetle­nül irányítják az embereket. Ebben a tsz-ben 20 ember tar­tozik a műszaki irányítók kö­zé. Dr. Agy: Ez rendben volna, de az ágazati felosztás csak akkor hatékony, ha önelszámo­ló egységekre bontottak. Újságíró: A főágazatok ön­álló költséggazdálkodást foly­tatnak. Ök szabják meg a bér­es munkaügyi terveket, ők tel­jesítik, vagy nem teljesítik az eredményterveket. Ezeken be­lül bizonyos szakágazatoknak felelősei vannak, például külön mérnök foglalkozik a szarvas­marha-tenyésztéssel, de ezen belül például a tehenészettel, másik szakember a zöldségter­mesztéssel, a szőlővel vagy a baromfival. Dr. Agy: Mikor és hogyan értékelik a gazdálkodás ered­ményeit? Újságíró: Minden hónapban a vezetőségnek beszámol az ágazat vezetője. Neki azt is tudnia kell. mikor mennyibe kerül egy liter tej előállítása, és mennyiért tudták értékesí­teni. A legapróbb részletessé­gig kidolgozzák a költségráfor­dításokat és így rögtön fülön lehet csípni, aki vét, aki elmu­lasztott valami intézkedést megtenni. Hiába panaszkodik az esőre, vagy különböző ob­jektív nehézségre. Vagy nye­reségesen termel, vagy abba­hagyják az ágazat művelését. Dr. Agy. Szép dolog, de ho­gyan állunk az adminisztráció­val? Sajnos nálunk hidrafejű szörnnyé képes kinőni magát. Újságíró: Egy-egy főágazat adminisztrációját 2—2 ember végzi. Nem kis dolog, mert egy-egy ágazat 30 milliós ter­melési értéket hoz. akár egy kisebb gyár. Dr. Agy: Az operatív intéz­kedésre viszont így kevesebb lehetőség nyílik. Tudniillik egy teljes hónapot kell várni, amíg egy ágazat sorra kerül. Hogy az elnök hetente meglátogat minden üzemet? ... Jó, jó. de az információ visszaáramlása nincs biztosítva, illetve esetle­ges. Persze, még mindig ez a lesiobb forma, mert nagy ön­állóságra szoktatja, sőt, kény­FOTÓZZON TÉLEN IS A TERMÉKEKRE! EZÚTTAL KÉTSZERESEN JÓL JÁR: december 15-ig kedvezményes, 15 Ft-os őrön vásárolhatja meg a téli és szobai felvételek készítésére alkalmas, nagy érzékenységű, 23 DIN-es. Leica-kazettás FON TKPA1%’ FOTOFIL3MFT A MiATTA NOL TBA V Budapest V., Mérleg utca 12. SZAKMAI TANACSADAS szeríti az embereket. Fogadni mernék, többen nem bírták az „iramot” és leköszöntek. Igen, a képességnek egyre több sze­repe lesz... Itt már nem lehet „majd meglátjuk ...” módon igazgatni a főágazatot, hanem gyorsan és főleg jól kell dön­teni. Ha a premizálási rend­szert is ehhez igazították, ak­kor az anyagi ösztönzés is se­gít az ágazatokból kibányászni; ami csak bennük van. Újságíró: Most hadd kérdez­zek én öntől valamit. Gazda­ságilag hatékony és pillanat­nyilag a legkorszerűbb irányí­tási rendszer ez, de mégis, mi­ben lehet lemérni az emberek­re tett hatását, eredményessé­gét. Azt mondja ön, főleg ab­ban, hogy mennyit keresnek?... Igen, valóban. A tsz-tagok át­lagos évi jövedelme eléri ä 30 000 forintot, az alkalmazot­také a 28 000-et. „Valamit-va- lamiért” — ahogyan mondani szokás. Hogy hányán jönnek a tsz-be és hányán távoznak? Évente 8—10 fiatal jön, s kb. ennyi öreg megy nyugdíjba. A munka, a szakmunka, az ipari munka felé tolódott el, és az az asszony, aki legfeljebb tíz tyúkot tartott otthon, most olyan gépeket kezel, amelyek segítségével egymaga 10 ezer baromfit nevelhet fel. Az em­berek büszkék a gazdaságuk­ra és joggal a saját tudásukra. De végezetül — mielőtt a teszt bizonyítványát kiállítanánk, hadd érdeklődjem, nem lenne helyes, ha ilyen nagy gazdasá­gok közösen felhasználnák egy elektronikus számítógép gyor­saságát, a költségtényezők elemzésénél? Dr. Agy: Jó lenne, de előbb a tsz-ek számvitelét kellene gépesíteni. Figyelje meg, mi­lyen kevés helyen van még könyvelőgép és gépi adatfel­dolgozás. Pedig azé a jövő... Kell-e majd a főágazati önel­számolást finomítani, az irányí­tási rendszeren változtatni? ... Hogyne kellene! A mechaniz­mus megteremtette ezt a for­mát, biztosan még Igényeseb­beket is követel majd. Ám pil­lanatnyilag ez jó forma, s ezért a négy csillagot odaadhatjuk. Zárójelben jegyzem meg, dön­tésemben az 1000 szarvasmar­ha tartása — amit mostanában kevés gazdaságban szorgal­maznak — döntően befolyásolt. Szűts Dénes Közúti járműprogram Mit terveznek a Csepel Autóban? A negyedik ötéves terv tör­vényében olvasható: „A gép­iparban erőteljesen kell fej­leszteni azoknak a termékek­nek az előállítását, amelyek az egész népgazdaság mű­szaki színvonalának korszerű­sítésében és a lakosság ellá­tásában nagy jelentőségűek.” E gazdasági koncepció jegyé­ben született meg a döntés a közúti járműprogramról, vagy­is a járművek, a részegysé­gek, az alkatrészek gyártásá­nak fejlesztéséről. A közúti járműprogram megvalósításá­ban nagy feladatok várnak a Csepel Autógyár kollektívá­jára. Ök hogyan tervezik jö­vőjüket? Biztos piac Először a piaci igények vár­ható alakulásáról szereztek információkat, s a hírek nagy­jából megnyugtatóak, például a baráti szocialista országok egyre több magyar autó­buszt szeretnének vásárolni. Ezért a Csepel Autógyár munkáskollektívája a IV. öt­éves tervben a járóképes au­tóbusz-padlóváz gyártásához kezd. Egy másik járműcsalád­nál a közgazdászok megálla­pították, hogy a „termelési előirányzat piaci igényekkel gyakorlatilag fedezett”, bizo­nyításként leírhatjuk, hogy csak az elmúlt hetekben az EAK, az NDK és Jugoszlá­via szakemberei érdeklődtek e járművek iránt. A gazdasági elemzések biztos piacot mu­tatnak ki, olyannyira, hogy a tervidőszak első évében a rendeléseket a Csepel Autó­gyár maradéktalanul ki sein tudja elégíteni. Az értékesítési lehetőség te­hát kedvező, ez azonban nem csökkenti a vezetők és a mun­kások felelősségét: a fokozódó piaci versenyt csak még jobb minőségű gyártmányokkal tudják állni! Nagy beruházások A gyárban a saját motor­ral szerelt járművek gyártá­sát kívánják növelni. Ahhoz, hogy a Csepel Autó a közúti járműprogram feladatait tel­jesíteni tudja, kielégítse a bél­és külföldi igényeket, nagy beruházások megvalósítására van szükség. A beruházási tervben több mint másfél milliárd (!) forint értékű ál­ló- és forgóeszköz-bővítés szerepel, ennek egy részét költségvetési juttatásként kap­ják, más részét nyereségük­ből kell előteremteni — a nagy beruházás is még jobb mun­kára kötelezi a vezetőket és a munkásokat. A fejlesztés nagy termelésfelfutást ered­ményez majd: a vállalat 1970- es termelési értékét 1975-re várhatóan megkétszerezi! A vállalat szakemberei meg­állapították, hogy a most fo­lyó beruházások, rekonstruk­ciók befejeztével, és a IV. öt­éves tervidőszak beruházásai­nak elkészültével, a Csepel Autógyárban lényegében meg­teremtik a gyártás műszaki feltételeit. Milyen eredményekkel ke­csegtet a műszaki színvonal számottevő emelkedése? Nagy sorozatban termelhetnek, a munkások jobban begyako­rolhatják a munkafogásokat, csökken a gyártmányok elő­állításához szükséges idő, azaz nő a termelékenység! A na­gyobb termelékenység pedig nemcsak a népgazdaság, de a gyár egyes dolgozóinak érdeke is: a hatékonyságból is származnak azok a forintok, amelyek az elkövetkező idő­szak béremeléseit lehetővé te­szik. Gondok és feladatok A Csepel Autógyár munkás­kollektívája nem problémák nélkül kezd a nagy feladatok megoldásába. Ez évben a munkáshiány krónikussá vált a gyárban. A tervezést gya­kori módosítgatás tette bi­zonytalanná. Az eddigi mű­szaki fejlesztés nem volt ki­elégítő, a beruházások haté­konysága elmaradt a követel­ményektől. Bizony van gond, s nem is kevés. A feladat pe­dig óriási: a közúti jármű­program sikeres megvalósí­tása jelentős mértékben a Cse­pel Autógyár dolgozóitól is függ. (t. P ) A Csepel Vas- és Fémművek gyarapodó üzemel egyre több ipari vizet emésztenek. A növekvő szükséglet fedezésére — napi 100 ezer köbméter kapacitású — felszíni víztisztító művet építenek. A hat medencében — négy derítő és két tá­roló (a képen) — a Dunából nyert vizet tisztítják, majd vegy­szerrel derítik. A vízmű szerelését a jövő év végéig befejezik. NAPTÁRREFORM A reformerek sorsa a meg nem értés, a fel nem fedezett­ség, a kortársak közönye, az er., s Ugatta tás. Miért mondom most el mindezt? Mert e sorok írója eleddig osztozott a reformerek keserű sorsában. De felvirradt a nap (helye­sebben a hét, a múlt hét), mi­dőn naptárreformomra végre felfigyelt egy olvasónk. Noha nem Pest megyei, hanem bu­dapesti: de hát senki sem le­het azonnal próféta saját ha­zájában. A lényeg: Barsy Sán­dor (IX., Gyáli út 21/23.) elűz­te a közönyt, a néma csendet, az elhallgattatottság gyaláza­tát, midőn megváltó, nyílt le­velezőlapon fel merte tenni a nagy kérdést (nevét sem tit­kolva, tehát vállalva a sors­közösséget velem): „Nem értem, hogy miért (kiemelés tőle) kell visszafelé számolni a napokat?" Megváltó sorait illusztrálta. Kivágva ráragasztotta levlap- jára lapunk múlt vasárnapi számából a következőket: „XIV. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM, ARA 1 FORINT, 1970. NOVEMBER 15., VASÁRNAP. IWI A , 1970. november 16., hét­ül n• Ödön napja. A nap kél: 6.50, nyugszik: 16.07 órakor. A hold nyugszik: 10.32, kél: 18.15 órakor. HOI MAP* 1970- novem­llvbnm« bér 15., vasár­nap, Lipót, Albert napja. A nap kél: 6.48, nyugszik: 16.09 órakor. A hold nyugszik: 9.34, kél: 17.15 órakor.” Végre megmagyarázhatom, hogy vasárnap miért van hét­fő és hétfőn miért van vasár­nap. Köztudott: évszázados vita, melyik a hét első napja. A va­sárnap vagy a hétfő? A keresztények szerint: „Az egyház a zsidóktól örökölte a hét megszentelését. Mózes első könyve a teremtés történetét hat napra osztja és azt követi a hetedik nap, a nyugalomnak a napja. Ez a hetes szám több­ször ismétlődik a zsidók ka­lendáriumában. így tehát va­lóban azt mondhatjuk, hogy az Ószövetség hete & a belőle származó liturgikus hét is Is­ten rendelésére vezethető vissza. Míg azonban a zsidók szent napja a hetedik nap, a sabbat volt, addig a kereszté­nyek szent napja az első nap, a prima sabbati (a Szentírás így emlegeti): a vasárnap. Már Szent Pál apostolnál meg­találjuk ennek nyomait a ko- rintusiakhoz írt első levelé­ben.” A modern ember szerint azonban hat napig dolgozunk, s a fáradalmakat a hetediken, vasárnap pihenjük ki. (No, persze újabban már az ötna­pos munkahéttel a hatodik nap, a szombat is a pihenést szolgálja.) Újításom tehát: legyen mind­két tábornak igaza, szűnjön meg a vita. Ha felcseréljük a vasárna­pot és a hétfőt, úgy a modern embernek is igaza lesz: mivel valóban hétfőn kezdi a hetet (ámbátor, akkor vasárnap van és pihenni fog), s a kereszté­nyek is megnyugodhatnak: senki sem vonja kétségbe, hogy a hét vasárnappal kez­dődik (ámbátor, akkor már hétfő lesz és dolgozni fognak.) ★ Sokan csodálkoztak olvasó­ink közül november 19-én, csütörtökön is. Az első olda­lon közöltem ugyanis, „Két hónapja úton a Venus—7” cím alatt: „A Vénus—7 bolygóközi au­tomata űrállomás, amelyet au­gusztus 17-én bocsátottak fel a Szovjetunióban, folytatja re­pülését a Venus irányába.” Itt az alkalom, hogy meg­magyarázzam. Naptárreformom nem holmi szőrszálhasogató piszka-misz- ka, hanem grandiózus, világ­méretű koncepción alapszik, koncepcióra épül. Koncepcióm mélyén az örök ember rejte­zik, tehát a múlt embere épp úgy helyeselheti, mint a je­len, sőt a jövő embere. Előző, hét-felforgató refor­mom a múlt és a jelen embe­réhez szólt, e Vénus-hírem már a jövő emberéhez is! Olvasóink bizonyára hallot­tak már Einsteinről és az ő re­lativitás elméletéről. Lényege: a világűrben a sebesség növe­kedésével az idő csökkenése (összezsugorodása) következik be. A Venus-rakéták, ha ma még nem is, de a közeljövő­ben (elképzelhető hogy) olyan sebességgel közlekednek majd, hogy ha három hónapja lőt­ték fel őket, akkor csak két hónapja lesznek úton. Ezt a szédületes távlatot ér­zékeltettem csütörtöki címem­ben: jobb minél hamarább hozzászokniok olvasóinknak ezekhez a fantasztikus, irreá­lis, de a közeljövőben már reális, egyszerű, új igazságok­hoz. Köszönöm olvasóim szíves türelmét, köszönöm, hogy el­olvastak. Örülök, hogy bebizo­nyíthattam: lapunk most sem tévedett. Alacs B. Tamás Utóirat. Óh, borzalom atyja, ne hagyj el! Főszerkesztőm fenti soraimat sódernek ne­vezte, s csak úgy engedélyez­te megjelenésüket, ha ideírom: „Olvasóink szíves elnézését kérem a magam és a nyomdai korrektorok nevében a sajná­latos elírásokért.” Közlöm, hogy e fenti 14 sza­vas nyilatkozatot nem önszán­tamból, hanem kényszer ha­tása alatt, főszerkesztői pa­rancsra tettem közzé. Hajaj... Ez a reformerek sorsa. Még saját főszerkesztőm is bolondnak, s hibákat elkö­vető embernek tart. Pedig ha tudná, hogy a jövő engem iga­zol. A. B. T.

Next

/
Thumbnails
Contents