Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

8 PES1 MEGYE» 'kJCMop 1970. DECEMBER 6., VASÄRNAP 1 Csepel Autó Régi és új olvasók Török Sándor, a Csepel Autógyár üzemfenntartó gyár­egységének művezetője régi olvasónk. A családhoz — fele­sége a Ráckevei Községi Ta­nács vb-titkára — tíz- tizenöt éve jár a Pest megyei Hírlap. — A megyei újság jó kiegé­szítője az országos lapoknak, az általános politikai elveket ügyesen ültetik át a megyei eseményekre. — Régi olvasónk mit szeret a lapban? — Abonyi Születésű vagyok, érdekel szülőfalum minden hí­re, ugyanígy szívesen olvasok Ceglédről. Örülök, hogy Ceg­léd új gyárral gazdagodik, de szeretném, ha ugyanez történ­ne Abonyban is. E terület ter­melőszövetkezeteivel foglalko­zó cikket mindig elolvasom, no és természetesen a sportot, a ceglédi focisták, a nagykőrö­si, váci birkózók, ökölvívók si­kerei gyakran Iáéba hoznak. — Miről szeretne többet ol­vasni a lapban? — A ráckevei Duna-ág fej­lesztéséről. Ügy érzem, mintha háttérbe szorulna ez a terület. Bizonyára sok pénz kell az üdülőparadicsom kialakításá­hoz, de megérné, mert a Pest környéki dolgozók ragyogó pi­henési lehetőséghez juthatná­nak. — Milyen cikkeket hiányol a Pest megyei Hírlapból? — Az újságírók keveset ír­nak a Pest megyei gyárakról. Többet kellene foglalkozni a vállalatok, üzemek terveivel, feladataival, gondjaival. így többet szeretnénk olvasni a Csepel Autógyárról is, jó len­ne, ha az újság többet tenne a nehézségek orvoslásáért. — Mit mond a lap új előfi­zetőinek? — Nyugodt szívvel tanácso­lom, hogy olvassák rendszere­sen a Pest megyei . Hírlapét, mert megéri: az újság'hozzánk közel álló eseményekről ír, az olvasó saját problémáiról ol­vashat a lapban, a megyei hír­lap bátran felszínre hozza a hibákat is... Hat új előfizetési szelvény közül sorsoltunk ki egyet, a véletlenre bíztuk a választást. Farkas Gyula, az üzemfenn­tartó gyáregység osztályveze­tője, új olvasónk válaszol a kérdésekre. — Milyen újságokat olvasott eddig? — A Népsportot, a Magyar Hírlapot, a Fényszórót, alka­lomadtán az Univerzumot. — Mit vár a Pest megyei Hírlaptól? — Eddig még nem olvastam a megyei újságot? Mi érdekel? Pest megye eseményei, sport­hírei, a lakáscserékkel kapcso­latos hirdetések. A közlekedési balesetektől a társadalmi ese­ményekig mindenről szívesen olvasok. Én általában az ele­jétől a végéig áttanulmányo­zom az újságot, minden este ez a tévé előtti szórakozásom... Reméljük, Farkas Gyula sem fog csalódni a Pest me­gyei Hírlapban. (-ti) Fárasztási próba A Videoton gyárban az új­típusú televíziókészülékek egyes sorozataiból néhányat fárasztási próbának- vetnek alá. Órákon át gépekkel ráz­zák, ejtik, majd klímaszekré­nyekben ellenőrzik, kibírja-e a —25 és +90 Celsius hőfokot vagy a gőzös helyeket. A mi­nőségi ellenőrzés fontos része a fárasztási próba, amelyet rendszeresen végeznek a Vi­deoton minőségellenőrző fő­osztályainak szakemberei. A képen: a Minivizor elekt­romos vizsgálata. Fekete gyémántok Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. december 6-án fo­gadta el a nemzetgyűlés egyhangúlag a Magyar Kommunista Pártnak a bányák államosításáról előterjesztett javaslatát. A népi demokrácia meg­szilárdításáért küzdő erfk jelentős sikere volt ez. Politikai hátterét az adta meg, hogy a Kisgazdapárt nagy választási sikerei után az MKP — szövet­kezve más haladó, balol­dali erőkkel — ország­világnak tudtára adta: nem ijed meg a reakciótól. Ez­zel is bizonyította, hogy nem tér le arról az útról, amely a népi demokratikus pozíciók megszilárdításával, újabb és újabb politikai­gazdasági sikerek kivívásá­val, hosszú és kitartó küz­delem után vezetett el a két munkáspárt 1947-es vá­lasztási sikereihez, majd egyesülésükhöz, s a nép­hatalom végső győzelmé­hez. A bányák államosítása nagy politikai gesztus is volt a szilárdan a kommu­nista párt mögé tömörülő magyar bányászság felé. Ezt az első jogi aktust az évek során természetesen újabbak követték, alapot szolgáltatva az 1960. évi, a bányászatról szóló III. törvénynek, amely korszerű jogi keretbe foglalta a bá­nyászkodással kapcsolatos legfontosabb rendelkezése­ket. Növényvédő rókák A rókák, a baromfiudvarok rettegett dézsmálói, a mostani őszi-téli időszakban felbecsül­hetetlen hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak, az egerek pusztításával,, A hosszan tartó szárazság és a szokatlanul enyhe időjárás következtében ugyanis rendkívüli módon el­szaporodtak a mezei pockok, amelyeket máskor az őszi eső­zések és a korai fagyok alapo­san megtizedeltek. A termé­szet, mint annyiszor, most is maga gondoskodik a megbil­lent biológiai egyensúly hely­reállításáról. A rókák —amint ezt a baranyai határban meg­figyelték —> naponta, egy más­fél kilónyi pockot is elfogyasz­tanak. Az erdők közelében fek­vő mecseki és zselici falvak, amelyek egyébként sokat szen­vednek a ragadozók garázdál­kodásától, most élvezik az elő­nyét a „növényvédő rókák" jelenlétének, és a vadászok en­nek megfelelően — egyelőre — kímélettel is vannak irántuk. Azonnali belépéssel FELVESZÜNK villanyszerelő, ács, asztalos, könnyűgépkezelő, vasbetonszerelő, kőműves, tetőfedő, bádogos, vízvezeték- és fűtésszerelő, festő, lakatos, díszműbádogos, parkettás szak-, betanított és segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózervezetőt (D-159-B), gépkocsiszerelőt, épitőgép-szerelőt, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takarítónőket és minden szakmába , nyugdíjas szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a . Prosperitás Ktsz Munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. KŐSZEGTŐL BOZSOKIG Törzskönyvezik a Az ország egyik legnagyobb — Kőszegtől Bozsokig húzó­dó szelídgésztenyese Kőszeg - hegyalján található. Az itt gazdálkodó öt község határát egyesítő termelőszövetkezet nagy gondot fordít a jó jöve­delmet biztosító gesztenyésre. Most a szüret után hozzáfog­tak a legszebb formájú, koro- nájú, törzsű, a legtöbb termést adó gesztenyefák törzskönyve­zéséhez. Ezekről történik miajd a szaporítás. Cákon, Velem- ben, Bozsokon számos, több száz éves faóriás kerül a törzs­könyvbe. A termelőszövetkezet a jö­vedelmező szántóföldi terme­lésre nem alkalmas területe­ken — mintegy ötszáz holdon — újabb szelídgesztenyést te­lepít. — Zágrábi hét kezdődik ma a budapesti Duna Inter­continental szállóban. A zágrábi hét viszonzásaként december 12-től budapesti hetet tartanak Zágrábban, a Hotel Esplanade Interconti­nentalban. Újdonság: Pischinger márka Karácsonyi beiglivásár A fővárosi tanácsi sütőipar körülbelül 40—50, a Csemege Édesipari Vállalat mintegy 100, a Rákóczi Sütő- és Cuk­rászipari Ktsz pedig előrelát­hatólag 150 mázsa diós és mákos beiglit süt karácsony­ra. A Rákócziban ezen kívül még 50 mázsa csomagolt nyers beiglitészta, s ugyanannyi apró, úgynevezett tv-süte- mény, továbbá 25 mázsa te­jeskalács is készül az ünnep­re. A szövetkezet, mint min­den esztendőben, az idén is 10 mázsa beiglit „pos­táz” a Monimpex útján Stockholmba, mert a svédek szintén kedve­lik a magyar karácsony e jel­legzetes tartozékát. A hazaiak ünnepi asztalát most újdon­sággal is dúsítják: a Rákóczi üzleteiben már kaphatók, s a tervek szerint december első napjaiban a belföldi üzlethá­lózat más boltjaiban is megjelennek a hazai, ké­szítésű, de eredeti Pischin- ger-márkájú ostya- és tortakészítmények. A szövetkezet a közelmúltban vásárolta meg Ausztriából a 11 automata egységből álló gépsort, és a 35 darab erede­ti receptet, hogy Pischinger- minőséget szavatolhasson ve­vőinek. A tájékoztatás szerint 1971-re máris nagytételű bel­földi megrendeléseket kap­tak, s előreláthatólag sor ke­rül jelentős exportszállítások­ra is, mert a népi demokrá­ciákba irányuló export kizáró­lagos jogával a Rákóczi Ktsz rendelkezik. Így írunk mi... II átborzongató krimit ol ­41 vastam a minap falusi hetilapunk legutóbbi számá­ban, hogy aszongya: „Mohácsi István, 43 éves, foglalkozásnél­küli, nyomozónak adta ki ma­gát Üjszilvásoh Czédulás Já­nos lakásán. A ház gazdáját előbb a sarokba állította, majd kukoricát főzetett magának a megrémített emberrel. Mohácsi négy órán keresztül tartotta sakkban áldozatát — de ha­marosan igazi nyomozók ke­zébe került. A rendőrség el­fogta, és őrizetbe vette a főtt kukoricát kedvelő álnyomo­zót.’’ Ügy bizony, kérem! Még most is ráz a hideg, ha meg nem haltam. Részint a rémü­lettől, részint attól a gondolat­tól, hogy mit tudott volna egy vérbeli krimiszerző ebből a sztoriból kihozni. Testem azt — például — Sir Arthur Conan Doyle: , — Doktor — mondta halkan, nyomatékosan Sherlock Holmes hűséges famulusának —, most szedjük össze magun­kat! Ha ezt az ügyet sikerül felgöngyölítenünk, egyenesen bevonulunk a nagy francia Pi- tavalba! Watson már vette is a ke­ménykalapját: — Hova utazunk, főnpk? — kérdezte inkább kíváncsian, mint szolgálatkészen. — New-Silvashra! —hang­zott a titokzatos válasz. — Ké­szítse el az útipoggyászt, és adja fel Saltsjöbadenba: égy kis kerülőt teszünk, hogy a banda elveszítse a nyomunkat. Aztán öltözzön fel lombard kukoricatermesztőnek, nekem pedig sürgősen szerezzen egy járógipszet és egy Mitsoda Hü- yesheg névre szóló japán va­dászati engedélyt... És így tovább 258 oldalon át. Vagy Agatha Christie! Lelki szememmel már látom is legújabb regényét: A gyil­kosság elmarad. A címlapon félhomályba burkolt pitvar, a csikósparherd előtt az álnyo­mozó komor sziluettje, ke­zében egy cső kukorica meg egy welszi bárd, az utóbbival tartja sakkban a sarokban reszkető házigazdát. Aztán Georges Simenon: — Itt Maigret felügyelő. Hall engem, Lucas? Szóljon haza a feleségemnek, hogy Bu­dapestre kellett jönnöm, de ő csak utazzon el nyugodtan Normandiába, legkésőbb hol­nap este megyek. Maga pedig kérje el az Interpoltól az ösz- szes CN rendszámú Trabantok és Velorexek jegyzékét, má­solja le, és küldje ütánam Greatkata-ra, Post Restante. Aztán vegye ki a National Libraryből a Brit Lexikon utolsó kötetét, és a Zea mays címszó alatt nézze meg, mi­lyen hatóanyagot tartalmaz a főtt kukorica. Az eredményt telexen közölje a Magyar Te­levízió Kék fény rovatával. Ha holnap estig nem térek vissza, jöjjön utánam, s hozzon ma­gával egy daktiloszkópot, mert az itteni javításban van ... Avagy Leslie Charteries: .. .A fehér Jaguár minden feltűnés nélkül stoppolt az al­végen. Templar átlendült a kerítésen, s lábujjhegyen osont a konyhaablakig. Bentről be­szélgetés hallatszott. — Még két csövet! — mond­ta parancsolóan egy rekedtes, durva hang. — Nnni... nnincs több iiidebenn... — nyögte kétség- beesetten valaki. — Kuss, mert bekísérlek! A sitten majd pofázhatsz. Még két csövet! Odabenn ajtó nyikorgótt, va­laki kiment, aztán visszajött Csörömpölés hallatszott. — Hülye! — sziszegte az előbbi rekedt hang. — Mit ha- jigálod azt a fedőt?! Templar lehúzta a lakkcipő­jét, bezúzta vele az ablakot, s már benn is volt a pitvarban. Szeme még hozzá sem szokott a félhomályhoz, amikor ökle már ütésre lendült. A rekedt hangú bezuhant a fásládába. Más, tisztességes ember ilyen ütéstől minimum szörnyethal. De mikor volt Mohácsi tisz­tességes ember?... És végül P. Howard: — Maga Czédulás? — re­csegte az idegen fenyegetően, s ujjával az ajtóban álló férfi mellére bökött. Aztán megvár­| ta, míg az feltápászkodik a földről, s megismételte a kér­dést. — Én... én fél... — hebeg­te a másik ijedten. —■ Szóval félczédulás! Ügy,is jó. Ismertem egyszer egy svéd teozófust, az eleinte tagadta, hogy hangyás, de egy hónap­pal később, amikor kijött a baleseíi kórházból,, már mesz- szlről lobogtatta a diliflepni- jét. különben nyomozó' va­gyok, itt a vágóhíd pecsétje, tehát mars a sarokba! — Kkkérem szépen, én nnn... nem követtem ... — Nem is ajánlom, fiam, mert ha én egyszer felszólíta­lak, hogy kövess, abból évekig tartó zacskóragasztás lesz Vá­con, négyforintos órabérrel, mínusz ellátási költség. Hova tetted a kukoricát?! A gazda szótlanul vette a szakajtót, és kiment. Mire visszajött, az udvaron URH- kocsi, a lépcsőnél két idegen állt; Mohácsit nem látta sehol. — Hol van a...? * — Tán hiányzik magának, jó ember? Hagyja csak, több is veszett Mohácsinál... Hát-így valahogy. Ha már vonatrablással nem szolgálha­tunk. Istenem, kis ország va­gyunk. Kleine Fische, gute Fische. — nyíri — Mindent a m Az ügy szent. Az ügy már művészet. Annyira művé­szet, hogy nem értheti meg egy közönséges halandó. Közönséges halandó: egy gyermek. Négyéves férfiú, nagy öntudattal és kellő ér­telemmel felfegyverkezve. Űrhajókról meséltet — és minden alkalmat megragad, hogy játékot kérjen. A következő szereplő: egy atya. Öntudatos apja az ön­tudatos négyéves férfiúnak — csak éppen valamivel ta­pasztaltabb: tudja, hogy mennyire bonyolult törvé­nyek uralkodnak az életben és a művészetben. És ebből fakad a 1 konfliktus. Atya gyanútlanul vezeti gyermekét. A fiú következe­tesen és ellentmondást nem túróén egy egész más város­rész felé kormányozza. Az atya már sejti a tragédiát. A fiú kormányozza tovább. A tragédia bekövetkezik. Nagy áruház nagy kirakata, nagy játéksereggel. A gyermek gyökeret ereszt, atya be­hunyja a szemét, majd las­san kinyitja a fiúi szóra és a kiválasztott játékra néz. Jó, csak kétszáztíz forint, különben is csak egyet vá­lasztott, különben is jó kis játék, tulajdonképpen egész érdekes... Jön a harmadik szereplő. Bájos hölgy a pult mögött, a provokatív játékosztályon. Sokan tolongnak a pultnál, fiú atyát előre tolja. Atya a hölggyel szemben áll. Tekin­tetük egymásba tapad, atya elrebegi óhaját, hölgy mo­solyogva elutasítja; gyermek, ezt hallván, tüzeli atyát, aki újabb rohamra indul. Kirakatból bevenni? A hölgyről lefagy a mosoly. Gyermek tüzeli atyát, atya újfent rohamoz. A hölgy jeg- csapként magyarázza: szé­pen, művészien rendezett a kirakati Így, ebben az elren­dezésben váltja ki a művé­szi hatást. Különben is. a leltár. Talán a főnök segítsé­gével földúlható lenne a művészi. konjpozíció, de ez sem biztos, a kedves vevő jöjjön szenteste délelőttjén, akkor a kért játékot beve­szik. Atya ismeri a törvényeket. Megtörik, s a hallottakat gyermeke nyelvére fordítja. Gyermek nagy erejű hang­hullámokat gerjeszt. Atya menekül a fiúval. Fiú végre megnyugszik. Majmolja a fájdalomdíjat, a fél kiló cso­koládét, és » dühödten hall­gatja atya fejtegetéseit, élet­ről, művészetről, bonyolult­ságról. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents