Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

/ 1970. DECEMBER 6., VASÁRNAP ~‘i&C(riap 5 Heti munkaidő 66 óra I Aki szólni mer - fegyelmit kap! Nagykőrösi találmány Mit tud a palettizáló gép? A tápiósági Kossuth Terme­lőszövetkezet pár esztendeje még a járásnak szinte legel­maradottabb mezőgazdasági nagyüzeme volt. Egy teljesnek mondható vezetőségcsere után, később, megerősödtek. A négy esztendővel ezelőtti, tizenkét­millió forintos évi termelési ér­ték a szövetkezetben mára negyvenhétmill ióra emelke­dett, a nem növekedett tag­ság jövedelme pedig egymil­lió-háromszázezer forintról ki­lencmillióra. (Évente egymillió csirkét adnak el...) Földjükön egykor a Szirmay- féle nagybirtok, egy rosszul vezetett uradalom. Most is be­leütközünk itt sok olyan öreg­be, akiknek érezhetően több­ször volt a kalapja a kezében, mint a fején. A fiatalok, azok már mások. A szövetkezet esztergályos kiegészítő üzemében dolgozó vagy ötvenfőnyi gárda többsé­ge is fiatal — ezek az eszter­gályosok, marósok, lakatosok többnyire fővárosi üzemekből kerültek ide. De akiknek nincs szakmája, azok is általában megjárták a pesti gyárakat — itt betanított munkásként esz­tergapadra kerültek, mert k^U az ember, több dolgozóra van szükségük, mint ahány szak­munkás jelentkezett. Nekik meg jól jön a magas kereseti lehetőség — a legtöbb fiatal már a saját házát építi —, s hogy helyben dolgozhatnak, nem töltenek naponta négy-öt órát utazással, mert Tápióság még a vasútvonaltól is távo­labb fekszik. Láttam már néhány olyan szövetkezeti kiegészítő üzemet, eppen vasiparit, ahol a mun­kakörülmények kifogástala­nok, ' sőt- irigylésre méltók, eszembe jut például az Örké­nyi szakszövetkezeté s a szent­endrei Mathiász Szövetkezeté. Ez nem olyan. A volt urasági istállón nem túl sokat alakítottak. Hogyan szokják meg a Pestről érke­zett fiatal munkások a'zsúfolt­ságot, a rendes kerékpármeg­őrző hiányát, azt, hogy nincs érdekeiket képviselő szakszer­vezet —■ igaz, olyan tsz-ben is jártam, a szigetcsépi Lenin­ben, ahol az utóbbi már meg­alakult —, hogy üzemi bal­eseteik aránya jóval megha­ladja az országos átlagpt? Ne­hezen. S hogyan szokják meg, hogy kifogásaikra türelmetlen, értetlen vagy tűrhetetlen han­gon érkezik a felelet? „Hideg a fürdő? Füröd jön otthon!" *Hogy pár perces késésért nem vonható le kétórai bér? Ne cinikuskod jón!" „Ha a múltkor az elnökhöz fordult — hozzám ne jöjjön, menjen most is oda!” Vagy egyáltalán nem tudják megszokni. Nagy Sándor üzemvezető tu­lajdonképpen az esztergályos kiegészítő üzem alapítója. Kezdetben ő volt az egyetlen esztergályos a szövetkezetben, később felvettek mellé máso­kat, azután tényleges üzemmé növesztette a műhelyt. Hogy ma évi négymillió forintos ár7 bevételi tervvel dolgoznak — öt nagy gyár számára, ezen­kívül hazánkban egyedül itt készül a baromfitrágyatakar- mány-feldolgozó berendezés, termelőszövetkezetükön belüli, díjnyertes konstrukció — az zömmel néki tulajdonítható. Nagy Sándor láthatóan nagyon ideges ember. S hogy az üze­mében durva a bánásmód, azt némi kerteléssel maga is be­ismeri, akár a szövetkezet ve­zetői. Az ideges és durva mo­dor azonban beteggé teheti egy egész közösség lelkiállapotát, pokollá az egyes ember mun­kahelyén való tartózkodását. A betelt pohárba az utolsó csepp október 20 táján érkezett a tápiósápi Kossuth Termelő- szövetkezet esztergályos ki­egészítő üzemében. A műhely­ben addig heti ötvenkét óra volt a kötelező munkaidő. Ok­tóber végén a szövetkezet ál­talános helyzetének, az üzemi tervlemaradásnak megfelelő részletes ismertetés, szóval a forma, a mód megadása nél­kül elrendelték a heti hatvan­hat órás munkaidőt, s egyúttal a dolgozók körében szavazásra bocsátották, hogy október utolsó dekádjában is napi ti­zenegy órát dolgozzanak. Az utóbbit az emberek rögtön le­szavazták. (Azóta megkérdez­tem néhány, máshol1 dolgozó szakmabelit: állítják, eszterga­padon, századmilliméter pon­tosságra képtelenség huzamo­sabb ideig napi tizenegy órá­kat dolgozni.) Ugyanaz nap, az éjszakai műszakon, a dolgozók levelet fogalmaztak a szövet­kezet elnökéhez, amelyben egyrészt síkraszálltak az addi­gi heti ötvenkét órás foglal­koztatás mellett, másrészt ki­fogásolták a műhelyben al­kalmazott hangot. A feljegy­zést harminckét ember, a ki­egészítő üzem dolgozóinak két­harmada aláírta. A levelet egy huszonnégy éves szakmunkás, Kiss János vitte be az elnöki irodába. Milo Béla elnök: — Az volt a baj, hogy a munkásokat nem tájékoztatták, miért vált szükségessé a túl­órázás. Lengyel László főmezőgaz­dász: — Ez kérem — mezőgazda­ság. Csúcsidőben többet kell dolgozni, nemcsak a traktoros­brigádnak, de a kiegészítő üzemnek is... Kiss János ez év februárjá­tól dolgozik az esztergályos­üzemben. Rossz szakmunkás nem lehet, előző munkahelyén, a Kereskedelmi Berendezés- gyártó Vállalatnál úgy havi húsz túlórával kétezer-hétszáz, háromezer forintot keresett, itt heti ötvenkét órában vagy háromezer-ötszáz forintot. Au­gusztus óta községi KISZ-tit- kár. Most végzi az első gim­názium levelező tagozatát. Amikor bevitte £ feljegyzést az irodába, azonnal iktatták. És az eljárás — óramű pontossággal — ha­marosan megindult Felhívat­ták a műhelyből a négy párt­tagot, kettő közülük az aláírók között szerepelt. Egyenként behívattak még jó pár dolgo­zót. De elbocsátva a műhely­ből azóta sem lett senki, mint mondtuk, a kiegészítő üzem­ben szükség van az emberek­re. Kiss János ellen viszont fegyelmit indítottak. Bár kez­detben, látszólag, elejtették: a műhelyben ugyanis csupán ak­kor voltak hajlandók ráállni az emberek a heti hatvanhat órára, mert végül is ráálltak, ha Kiss Jánost békén hagyják. Amikor azonban az esztergá- .lyosüzemben a sürgős munka csúcsán túljutottak — az el­járás fonalát ismét felvették. Kiss János vitte be a feljegy­zést, sőt ő gépelte le, s nem tagadja, döntő szerepe volt a megfogalmazásban — íme a vád. Amelyet a feljegyzésben is kifogásolt vezetési stílust gyakorló melléküzemág-veze­tő felesége, a szövetkezet fő- . könyvelőnője terjesztett elő a tsz különböző fórumain. Ami már igazán kirívó példája az érdek-összefonódásnak...! A fiatal esztergályos büntetése: két forinttal csökkentették az órabérét, ötven százalékkal a hónapok végén esedékes jutal­mait, s megvonták a jövő évre a háztáji földjét. Az újságíró: — Tulajdonképpen mi volt az a motívum, amely ilyen büntetést kívánt? Hogy a ki­egészítő üzem dolgozói állás­pontjukat, kifogásaikat leír­ták? Az elnök: — Igen, hogy leírták. Az újságíró: — Tudomásom szerint KISZ- gyűlésen, amelyre önt is meg­hívták, szóba került, hogy a műhelyben „a jó számok elle­nére” ... „rossz a kollektív szellem”... „a vezető s be­osztott közötti viszony” ... „A bérezés hangulat dolga”. -Ha le is jár az üzembe, ennek két hónap múlva sem néztek utá­na. Erről nem az üzemben tár­gyaltak — legfeljebb itt, az irodában. Ügy, hogy felhívtak egy munkást — s körülülték a vezetőségi tagok. Mint most, e pillanatban is az újságírónak nyilatkozó Kiss Jánost... De kapott a szövetkezet fennállá­sa óta valaki ekkora vagy na­gyobb büntetést? — Kapott. — Mi volt a bűne? — Mázsaszám lopta a tá­pot ... A büntetést a büntetők is, bár nem tartják jogtalannak, aránytalanul nagynak vélik. Ezért aztán a döntés után Kiss Jánossal bizalmasan elbeszél­gettek. Ha ő is megembereli magát — félúton amnesztiában részesülhet. Ha mégsem vál­tozna? A jogtanácsos felvilá­gosította: lázi fásért, tervelle­nes izgatásért, úgymond, örül­het, hogy eddig is nem lett a dologból rendőrségi ügy...! Mézescsupor szagohatása, bilincs csörgetése vagy ido­mul a lélek, vagy ha nem ké­pes rá, gazdája odébbáll egy munkahellyel. Ami ékes tanul­sággal szolgálhat egy egész fa­lu számára, hogy végződik, ha valaki ugrál... Kiss János azonban még ugrál — illetve az üzemben maradt, ügyében pedig a járási egyeztető bi­zottsághoz fellebbezett Ügy hírlik, talán leteszik az esztergapadról, a szakmájáról. Sokat mulaszt a KISZ-munka s a gimnázium miatt. A gépet pedig ki kell használni. . Padányi Anna A legilletékesebbet kerestük. Dr. Vadnay Ödönt, a Pest, Bács, Nógrád megyei MÉH Vállalat osztályvezetőjét. Ar­ról kértünk tájékoztatást: mi­lyen eredményt értek el az út­törők a most zárult hulladék- gyűjtési akcióban? — Elöljáróban egy szót, amíg az adatokat megkeresem: szé­pet. Az „Üttörők az árvízká­rosult iskolákért” akció a Ma­gyar Vöröskereszt és a Ma­gyar Üttörők Szövetsége pat- rönálásával indult szeptember 15-én és a meghosszabbítással november 25-én zárult. A Ti­sza mellékfolyóinak emberem­lékezet óta nem tapasztalt ára­dása, a felső-tiszai árvíz külö­nösen súlyosan érintette Sza- bolcs-Szatmár megye terüle­tét. Ezért gondoltak rá, hogy a gyerekek segítségét is ké­rik az árvízkárosult isko- « Iák felszerelésének kiegé­szítésére, az árvíz sújtotta területen mű­ködő úttörőcsapatok felszerelé­sének pótlására, az arra rászo­ruló pajtások egyéni megsegí­tésére. -Az akció anyagi alap­ját elsősorban hasznos hulla­dékanyagok gyűjtésével te­remtették meg a pajtások, s ily módon kapcsolódtak be a MÉH-vállalatok. A gyűjtés hivatalosan lezá­rult ugyan, de végleges ered­mény még nincs. Ugyanis a megyei akcióbizottságok össze­sítik az eredményeket, mind­azokat az összegeket, amelyek legkésőbb november 30-ig be­érkeztek a vöröskereszt által nyitott folyószámlára. — Ezek szerint semmiféle adat, szám nem áll rendelke­zésre? Hiszen ma már decem­ber hatodika van. Becsülöm és tisztelem azo­kat az embereket, akik min­dig többet tesznek, mint amennyi számukra — munka­helyükön — előíratott. Jó né­hány ilyen típusú emberrel találkoztam már több, mint két évtizedes újságírói mun­kám során. A köznapi élet­ben egyszerűen csak újítók­nak, feltalálóknak tituláljuk ezeket az embereket Véle­ményem szerint azonban egyik elnevezés sem fejezi ki valósághűen cselekedeteik társadalmi tartalmát, azt, hogy újításukkal, találmá­nyukkal emberek százainak, vagy ezreinek a munkáját könnyítik, ugyanakkor a tár­sadalmi haladás gyorsabb ütemű fejlődését segítik elő. Ez a megállapítás érvényes Muhi Jenőre, a Nagykőrösi Konzervgyár műszaki főmér­nökére is. Csendes szavú, lassú beszé­dű ember. Nem koránál fog­va — a negyvenévesek gene­rációjához tartozik —, hanem mert ilyen a természete. Higgadt, megfontolt, de határ­talanul makacs ember. Ha nem ilyen lenne, biztos, hogy nem lenne ma már valóság a munkát könnyítő — elsősor­ban a lányok és asszonyok munkáját könnyítő — palet­tizáló gép, amely júniusi üzembe állítása óta kitűnően kiállta a gyakorlat próbáját is. — A gép megalkotásának a gondolata több, mint két esz­tendővel ezelőtt született — emlékezik töprengve. — Hogy mi adta hozzá az ösztönzést? — kérdezi inkább csak ma­gától; — Pontosan a végére járni nem könnyű dolog, hi­szen nem tegnap történt. Egy azonban bizonyos: a gyár há- romszázötvennégymilliós re­konstrukciója mindenképpen ösztönzést adott. Az ötlet: hogyan lehetne a — De igen. A mi telepeink jelentése alapján, még nem véglegesen megállapítható, hogy Pejt, Bács, Nógrád megyé­ben összesen 455 ezer forint gyűlt be. A Pest megyei gyerekek 267 ezer kiló va­sat, 77 ezer kiló papírt és 47 ezer kiló rongyot gyűj­töttek, amelynek ellenértéke több százezer forint. — Köszönjük a „gyorshírt”. A hivatalos értékelés után majd megkérdezzük, hogy Pest megye úttörői hányadikak lettek a gyűjtési versenyben. k. m. FÖLDNYESŐ Saját tervezésű, nagy telje­sítményű földnyeső gép soro­zatgyártását kezdte meg a hajdúböszörményi Gépjavító Vállalat. Az idei mezőgazda- sági kiállításon is nagy elis­merést aratott konstrukció al­kalmas silógödrök és töltések készítésére, útépítésre és te­reprendezésre. Napfürdőben a határ Nyárinak is beillő záporeső- frissítette a Bács-Kiskun me­gyei határt, a téli csapadékot kitűnően hasznosították az őszi vetések. A decemberi „napfürdő” pedig szinte húzza a kalászosokat. A korai veté­seket helyenként már legelte­tik is a nyájjal, hogy a bokro- sodását serkentsék, és meg­előzzék a felnyűlását. Az eső javította a szántó-traktorok munkafeltételeit is. gyárban végzett egyik legne- nezebb fizikai munkát, a kész termékkel teli beíóttesüvegeii, illetve konzervdobozok rako­dását és csomagolását-szállítá- sát gépi erővel megoldani? Ezt a munkát a konzervgyá­rakban szinte kizárólag lá­nyok és asszonyok. végzik. Egy munkásnő egy órai munkája hatszáz — egységnyi — kon­zerv mozgatása. Ez pedig azt jelenti, j hogy egy nyolcórás munkanap, alatt négy ezer­nyolcszáz konzerv rakodásá­val mintegy hétezer kilo­gramm súlyt mozgat. Ez férfi­ember számára is jelentős fi­zikai erőkifejtést igényel! — 1968 júliusában hárman kezdtük el az új gép megter­vezésének munkáját — mond­ja Muhi Jenő. — Szatmári Gyula elektromérnök, a gyár fejlesztési osztályának veze­tője, Ábrahám Tibor gépész- mérnök és jómagam. A ter­vezés munkája másfél esz­tendőt vett igénybe, igaz,1 hogy ezalatt négy alkalom­mal módosítottuk az eredeti elképzelést. A végleges terv­dokumentáció az idei év ja­nuárjában készült el. Mun­kánkhoz a gyár és a Konzerv­ipari Tröszt minden támoga­tást megadott. Az Országos Találmányi Hivatal azonban mind a mai napig nem rea­gált érdemben az új konst­rukcióra, pedig Magyarorszá­gon ilyen gép még nincs. A kérdés akaratlan: — Ha csak január végén készült el a tervdokumentá­ció, hogyan lehetséges, hogy alig néhány hónap alatt el­készült a gép is, sőt június kö­zepén már munkába is állí­tották? — Valóban, négy hónap egy új gép kivitelezésére rekordidőnek számít. A Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz — miután szer­ződésben biztosítottuk számá­ra a gyártási jogot, — ilyen rövid időre is vállalta ezt a munkaigényes feladatot. Min­ket ugyanis sürgetett az idő: a konzerv főszezon idejére szerettük Volna munkába állítani gépünket, részint, hogy segítsen a megnöveke­dett feladatok végrehajtásá­ban, részint pedig, hogy a legnagyobb munkák idején essen át a tűzkeresztségen. Ma már elmondhatom, hogy a ktsz vezetői és dolgozói becsü­lettel teljesítették vállalt fel­adatukat. A gép prototípusa június 15-én megkezdte^ pró­baüzemelését és azóta is fenn­akadás nélkül dolgozik. Hogy miként, azt már hár­masban: Mühl Jenő, Szatmári Gyula és az újságíró, együtt tekintettük meg. A kész konzervdobozok fu­tószalagon érkeznek a gépbe, amelynek kezelése egyetlen ember, Tolnai Ferenc fel­adata. Nincs más dolga, mint amikor megteuk egy sor a ra­kodólapon, huílámpapírt bo­rit a Konzervekre, majd egy kar állításával lejjebb kerül a már összerakott konzerv- sor, helyet adva a következő sornak, majd soroknak. Nyolc- tíz-tizenkét konzervsort rak össze a gép, majd kitolja ma­gából, hogy máris az új ra­kodólapra sorakoztassa a kész konzerveket. Egyetlen ember irányításával tíz-tizenkét em­ber munkáját végzi el. Sajnos, ma még ez az egyet­len ilyen típusú gép nemcsak a Nagykőrösi Konzervgyár­ban, hanem az országban is. Pedig csupán ebben a gyár­ban még legalább hét-nyolc ilyen palettizáló gépet tud­nának alkalmazni. A jelenle­gi ugyanis csupán a munka egy részének az elvégzésére képes. A konzervek többsé­gének rakodása-csomagolása változatlanul a gyár munkás­lányainak és asszonyainak a feladata, ami azt jelenti, hogy naponta legalább hétezerszer kell lehajolniok, s a földtől embermagasságig felemelni a fél-másfél kiló súlyú konzer­veket. — A ktsz vezetői, megfe­lelő megrendelés esetén, készen állnak akár a sorozatgyártásra is. Előzetes számításaink szerint egy-egy gépet nem egészen négyszázezer forint költség­gel állítanának elő. Ez nagy dolog, mivel a nyugati orszá­gokban gyártott, hasonló tel­jesítményű gépek forintérté­ke közel másfél millió. Palettizáló gép — az elké­szült és működő prototípuson kívül nemcsak Magyarorszá­gon, Hanem a többi szocia­lista országban sem találha­tó. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak belföldön, hanem külföldön is jó piaca lenne. Ha pedig így igaz, akkor jo­gos a kérdés: vajon miért késik sorozatgyártásának meg­kezdése? _______Prukner Pál A Szolnoki Cukorgyár rekonstrukciója Nagyszabású rekontsrukció- val teljesen újjászületik az or­szág egyik legrégebbi élelmi- szeripari üzeme, a Szolnoki Cukorgyár. Az utóbbi néhány év alatt már ötszázmillió fo­rintot költöttek a különböző üzemrészek, berendezések ki­cserélésére, az anyagmozga­tás, a tisztítás és az energia- ellátás korszerűsítésére. Jövő­re — újabb százmillió forintos költséggel — megkezdődik a rekonstrukció második szaka­sza. A korszerűsítés révén a gyár feldolgozó kapacitása 1972—73-ban a jelenleginek csaknem kétszeresére emelke­dik': hatszáz vagon répát dol­goz majd fel naponta. A Volán 1. sz. Vállalata GÉPKOCSIVEZETŐKET KÉPEZ KI A gépjárművezetői tanfolyamra jelentkezhetnek Budapest, Vác, Aszód, Gödöllő, Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta, Monor és környékén lakó, 21. életévüket betöltött férfiak. A .költségeket a vállalat megtéríti. A tanfolyam idején segédvezetői bért folyósitunk. Jelentkezés munkanapokon 8-12 ára között az oktatási osztályon (Bp. V., Tüköry u. 3. Telefon: 123-205) vagy a II. sz. üzemegység (Cegléd, Külső Körösi út), illetve a 12. sz. üzemegység (Gödöllő, Dózsa György út 63.) munkaügyi csoportjánál. „Úttörők az árvízkárosult iskolákért FÉLMILLIÓT HOZOTT A GYŰJTÉSI AKCIÓ \ i

Next

/
Thumbnails
Contents