Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

1970. DECEMBER 6., VASÁRNAP ^kMÍtUxp 3 Szakszervezeti választások Mérleg a megtett útról, összegezés a teendőkről Interjú dr. Dobi Ferenccel, az SZMT vezető titkárával Termelőüzemekben, hivatalokban, iskolákban, mindenütt, ahol szervezett dolgozók vannak, néhány hete megkezdődtek a szakszervezeti választások. Munkatársunk, Mészáros Ottó, fel­kereste dr. Dobi Ferenc elvtársat, a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa vezető titkárát, hogy a választások jelentőségéről, szerepéről a szervezeti életben, valamint a kezdeti tapasztala­tokról interjút készítsen. — Számokkal kifejezve: a dolgozók mekkora körét érin­tik a választások országosan s a megyében? — Hazánkban a szervezett dolgozók száma 3,5 millióra rúg, s a választások során mintegy 450 ezer tisztségviselő kap társaitól megbízatást. Ami a megyét illeti: a szer­vezett dolgozók száma 150 ezer fölött van s az 584 alapszer­vezetben 17 ezer tisztségviselő tevékenykedik, kerül megvá­lasztásra. A bizalmiak száma meghaladja a nyolcezret; vá­lasztóként és választottként tehát a dolgozók nagy többsé­gét érinti a most folyó mun­ka. A november 15-én meg­kezdett bizalmiválaisztásokat követi a vállalati, üzemi, in­tézményi szakszervezeti testü­letek tagjainak szóló . megbí­zatás megadása. Február 15 és március 15 között a járási, megyei szakmai testületek, il­letve a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa megválasz­tására kerül sor. VILÁGOS ÚTMUTATÁS — Van-e valamilyen kötele­ző szempont, előírás arra, hogy miként történjenek a vá­lasztások, kik kerüljenek be a testületekbe s így tovább? nyéknél is megszűnhetnek, alakulhatnak műhely- és ősz- tálybizottságok. Mindig a he­lyi adottságok döntik el, mi helyes, mi nem, mi a hatáso­sabb, a célravezetőbb. — Es a személyi kérdések? — Tapasztalataink szerint a tagság a tisztségviselők nagy többségének munkájával elé­gedett. Valószínű tehát, hogy e nagy többséget újraválaszt­ják." — Hatékonyabb munkáról szólt az előbb. Mit ért a szak- szervezeti tisztségviselők, tes"­t tületek hatékonyabb munkája alatt? — Azt, hogy — mint alap­vetőt — elősegítsék a mun­kásság osztálycéljainak minél maradéktalanabb megvalósí­tását. Ez a legfőbb érdekvé­delem! Arra gondolok, hogy az 1970-es év jó befejezése, a ne­gyedik ötéves terv első eszten­dejének zökkenőmentes meg­kezdése nemcsak alapvető or­szágos gazdasági érdek, de alapvető érdeke minden mun­kásnak, minden dolgozónak is, hiszen abból élünk, amit megtermelünk. FORRÁS: FIATALOK, NŐK mint a korábbi években, nyíl­tabb a szó, őszintébb a szám­adás. Ez jó dolog. JOBB VEZETÉST! t — A mondatból arra követ­keztetek, hogy vannak nem jó dolgok is ... — Igen. A magunk területén maradva: több helyen túlzot­tan csak a vállalati szakszer­vezeti tanács választására for­dítják a figyelmet, s elsikkad­nak a műhely- és osztálybi­zottságokhoz kapcsolódó prob­lémák. Továbbá: nemcsak kö­vetelni kell, hanem a feltétele­ket is szükséges megadni. A szakszervezeti' bizottságok egy része a kelleténél kevesebb se­gítséget adott a bizalmiak, mű­helybizottságok munkájához, s ez az eredményekben is meg­mutatkozik. Ilyen helyeken jogos a tagság elégedetlensége, .bírálata. — Csak a szakszervezeti munkát bírálják? — Nem! A szervezett dolgo­zók minden területen jobb ve­zetést, magasabb színvonalú irányítómunkát követelnek, s ezzel egyetértünk, A gazdasági vezetést illetően is. Éppen ezért kívánatos, hogy minden gaz­dasági vezető ott legyen a ma­ga területének szakszervezeti választásán, s ne csak ott le­gyen, hanem érdemben mű­ködjön közre, — Tapasztalataim szerint a gazdasági vezetők között akad­nak, akik szívesen „elfeled­keznek” a szakszervezet szere­péről, jogairól. — Ha arra gondol, hogy ne­tán felülről diktálnának bár­mit, akkor azt mondhatom: semmiféle kikötés nem korlá­tozza a választásokat, a tagság demokratikus akaratát. Csu­• pán az időpontok kötöttek, de azokon belül is a szakmák maguk határozzák meg, mi­korra fejezik be a választáso­kat. A KPVDSZ, a MEDOSZ például a megyében ' már eb­ben az esztendőben végez az alapszervezeti választásokkal... — A tagság akarata csupán a szavazatok leadásakor érvé­nyesülhet? — Nagy hiba lenne!' Dol­goznak a jelölő bizottságok, beszélgetnek az emberekkel, véleményüket kérik, mind a szakszervezeti munkáról, mind a tisztségviselők eddigi tevé­kenységéről. A választás: mérleg a megtett útról, s ösz- szegezés a teendőkről. Ezt mi itt, a megyei szakszervezeti tanácsnál komolyan vesszük, s megköveteljük, hogy min­den szinten ezt tegyék. Meg­könnyíti nagymértékben a fel­adatok végrehajtását, hogy a párt X. kongresszusa világos útmutatással szolgált mind a szakszervezeti munkát tekint­ve, mind általában a demok­ratizmus erősítését nézve. A kongresszusi állásfoglalások — a Központi Bizottság beszá­molója éppúgy, mint a vitá­ban elhangzottak, s a határo­zatbán foglaltak — választ adtak rengeteg olyan kérdés­re, amelyek a szervezett dol­gozókat foglalkoztatják, köny- nyébb tehát helyben is, a he­lyi kérdésekre a kellő felelet megfogalmazása. — A választások általában „mozgást” jelentenek. , Változ­nak a szervezeti keretek, a személyi összetétel, s így to­vább. Mi ilyen értelemben a helyzet? — Ami a szervezeti keretek tökéletesedését illeti, ott alap­vető változások nem történ- , nek. A meglevő szervezeti for- \ mák hatékonyabbá tételéről [ van szó, s ezen belül például j arról, hogy a postásoknál a területi bizottság helyébe te­rületi tanács lép, a közalkal­mazottaknál új alapszervezet alakul', a KPVDSZ választott! járási bizottságai megszűn- [ nek ... Ahogy az üzemekben, j a vállalatoknál, az intézmé-1 — Tapasztalataim szerint a szakszervezeti munka éredmé- nyességét sűrűn akadályozza, hogy a tisztségviselők egy ré­sze erősen leterhelt, sokféle' más megbízatás is a vállára nehezedik, s ezért... — Ezért kell bátran tá­maszkodni az utánpótlás két leglényegesebb forrására, a fiatalokra és a nőkre. Nagy­szerű lehetőség ez, s éljenek mindenütt vele! Sok fiatal ak­tívan dolgozott a KISZ-ben, de „kiöregedvén” onnan, el­vész a mozgalmi munka szá­mára, mert nem hívják, nem számítanak rá. Nagy hiba! Ahogy a nők esetében is sűrűn elég lenne néhány bátorító szó, biztatás, s vállalnák a társait képviseletét. Ne szűk körben keressék a tisztségre alkalmasakat a jelölő bizott­ságok, a szakszervezeti tagság. Egész környezetüket nézzék, s akkor kiderül, hogy seregnyi alkalmas ember van, csak ép­pen nem tolakodnak, nem je­lölik önmagukat, ám örömmel vállalják a bizalomból követ­kező munkát. Ide tartozik az is, hogy a szocialista brigá­dokban ezernyi tekintélyes, szűkebb és tágabb környezete dolgaiban jól eligazodó mun­kás található. Onnét is merít­het az utánpótlás, sőt, kell, hogy merítsen. — Az előkészületek tapaszta­latait, illetve az eddig lezaj­lott választásokat összegezve, érvényesülnek ezek a kívánal­mak? — Azt hangsúlyoztuk az előkészületek során, s azt hangsúlyozzuk ma is, hogy a feltételek tiszteletben tartása mellett — így például a tag­sági évek száma a különböző tisztségekbe választás esetén — rugalmasabb, bátrabb, te­hát igényesebb legyen a szak- szervezeti munka. Igényesebb: növekedjék a testületek sze­repe, jelentősége, mélyüljön el a szakszervezeti demokrácia, legyen alaposabb a gazdasági munkát segítő tevékenység. A választás tehát ne befelé for­dulással járó szervezeti ügy legyen, hanem a teljes szak- szervezeti munka 'mérlegelése, s ugyanakkor a következő évek feladatainak alapos át­gondolása. A tapasztalatok sze­rint az eddig lezajlott válasz­tásokon a tagság aktívabb, — Hasonló tapasztalataink nekünk is vannak, s egy pilla­natra sérti tártjuk ezt elfogad­hatónak!' Mi mindenkor a jó kapcsolatok, az egyenlő jogú partnerként való együttműkö­dés lehetőségeit keressük, de azt nem fogadjuk el, hogy a gazdasági vezetők közül töb­ben semmi mást nem akarnak látni a szakszervezetben, mint segédeszközt a termelési fel­adatok megoldására. Ez nem megy! A szakszervezet a dol­gozók érdekképviseleti szer­ve, éppúgy megtestesítője , a vezetés helyes akaratának, mint a murikások jogainak. Nem tartható az a gyakorlat, hogy létezik a szakszervezeti bizalmi, amikor túlórázni kell a műhelyben, de nem létezik a gazdasági vezető, számára, amikor jutalmat oszt, órabért emel... — Ez már elválaszthatatlan attól, hogy a pártszervezetek és a szakszervezétek miként működnek együtt a légkör alakításában. — A pártszervezetek minden segítséget megadnak a szak- szervezeteknek, s így tették, tesznek most, a választások esetében is. A pártszervezetek föllépnek azokban az esetek­ben is. amikor valaki megsérti a szakszervezet jogait, s ez nélkülözhetetlen erkölcsi tá­mogatás a számukra. — A párt X. kongresszusa széles visszhangot keltett a közvéleményben, választ adott olyan kérdésekre, ^melyek vi­tákat, viharokat váltottak ki, feszültségeket teremtettek. Erezhető ez a választások lég­körében, hangulatában is? — Természetesen. A vitás kérdések rendezése, a feszült­ségek feloldása ugyanakkor csak fokozatosan mehet vég­be, s erről őszintén beszélni kell, minden választási gyűlé­sen. A beszámolók nagy több­sége eddig reális képet adott a helyi eredményekről, gondok­ról, s a beszámoló középpont­jában a legfontosabb állt: a dolgozó, cselekvő ember. A kö­vetkező esztendők legfonto­sabb programja is csak ez le­het számunkra; a dolgozó, cselekvő ember munkájának, életének sokoldalú gazdagítá­sa, könnyebbé tétele. Interpelláció Válaszol ä Pest megyei Tanács Interpellációs'rovatunk rend­szeresen közli a tv hasonló című adásában megválaszolat­lanul maradt kérdéseket. Ha- bony István abonyi ifjúsági klubvezető azt akarta meg­tudni: Pest megye egyik legna­gyobb községe — most már nagyközség —, mikor remél­heti azt, hogy új vagy kibőví­tett művelődési házat kap. A mostani annyira kicsiny és korszerűtlen, hogy az rendez­vények lebonyolítására alkal­matlan. Hargitai Károly, a Pest me­gyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője: Ezt a problémát a megyei vezetők is jól ismerik. A har­madik ötéves terv során azon­ban- nem tudtunk megyei tá­mogatást nyújtani egy új köz­ségi intézmény építéséhez. Az új helyzetben, amikor — a nagyközség önállósága követ­kezményeként —, a helyi be­vételek növekedése várható, a bővítés és modernizálás a he­lyi erők összefogásával való­sítható meg. A tanács, a tsz- ek és más gazdasági egységek a lakossággal együtt változtat­hatnak a mostani helyzeten. Mindemellett megemlítem, hogy az abonyi ifjúsági klub berendezéseire, felszerelései­nek kiegészítésére 1971-ben 50 ezer forintot adunk. Eszménk erejével Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titká­rának könyve Eszménk erejé­vel címmel megjelent a Kos­suth Könyvkiadónál. A válo­gatott cikkeket és előadásokat tartalmazó kötet átfogó képet nyújt kulturális életünk ideo­lógiai kérdéseiről, tudomány­politikánkról, közművelődé­sünkről. C ’A Az elkötelezett sajtó napja „Fönn akarjuk tartani a magyar proletariátus osz­tályöntudatát, el akarjuk őt választani a tudatlan, lel­kiismeretlen, korrupt s a háború bűnével megfertőzött magyar uralkodó osztályoktól, melyekkel összekerítet- * ték; szervezni akarjuk őt a harcra, s föl akarjuk benne kelteni a nemzetközi szolidaritás tervszerűen elhomá­lyosított érzését, amely alapja minden osztályharenak, s mely a magyar proletariátust belekapcsolja majd a nemzetközi proletárforradalomba, odafűzi majd az Orosz Szovjet Köztársasághoz, mint mindenhova, ahol ennek a forradalomnak ki kell még törnie.” Világos, kemény szavak, félreérthetetlenek. ötvenkét , esztendeje nyomtatták ki e mondatokat, 1918. december 7-én, a Kommunisták Magyarországi Pártja lapjában, a Vörös Üjságban. Az évforduló immár hosszú évek óta nemcsak az emlékezés, hanem a magyar sajtó nap­ja is. Az elkötelezett sajtóé, amely büszkén és követ­kezetesen vállalja a szocializmus ügyének szolgálatát, a látszat- és álfüggetlenséggel szemben a dolgozó osz­tályok érdekei mellett való kiállást. Ötvenkét esztendeje, hogy megjelent az elkötelezett, a kommunista sajtó első példánya, s példája, útmuta- ' tása azóta toliforgatók nemzedékei számára szolgált iránytűül. Azok számára, akik vállalták a Horthy-fasiz- mus elleni kérlelhetetlen harcot, s azok számára is, akik a nagy történelmi sorsforduló, a felszabadulás után választották munkaeszközül a tollat, gondolatköz­lőül a rotációspapírt. Mindennapos, pihenőt nem enge­dő, fegyelmet követelő, újra meg újra az elmélyedésre, a témaismeretre figyelmeztető munka és hivatás az el­kötelezett sajtó dolgozójának leimi, s öröm, hogy egy­re többen vannak, idősebbek és egészen fiatalok, akik tiszta szívvel vállalják e feladatot. Az újság természetes része lett az emberek életének, soha nem fogyott annyi újság, soha nem olvastak any- nyian napi- és hetilapokat, mint napjainkban. Magya­rázza ezt az általános érdeklődés növekedése, a világ dolgairól való tájékozottság igénye, de talán nem sze­rénytelenség, ha úgy véljük: magyarázza az is, hogy az olvasók egyre inkább meglelik a lapok hasábjain az őket érdeklő kérdéseket, egyre inkább reális képet al­kothatnak a lapok közleményei alapján szűkebb és tá­gabb környezetük eseményeiről, helyzetéről. Az ünnep az elégedettség napja lenne? Nem. Jő al­kalom arra, hogy a magyar sajtó munkatársai, közöt­tük lapunk minden munkatársa is fölmérje, mérlegre helyezze, mit sikerült elvégeznie a vállalt feladatokból, s mi az, amivel adós maradt. Jó alkalom arra, hogy új­ra végiggondoljuk felelősségünket, átérezzük a nyomta­tott betű erejét, az újság szerepét a közös ügy szolgá­latában. Most különösen világosak, egyértelműek a teendők, hiszen a párt X. kongresszusa a sajtó munka­társai számára is útmutatást adott. Az élet minden területén a* következő esztendők töb­bet követelnek tettben, akaratban, eltökéltségben. Töb­bet kell tehát adniuk a sajtó munkatársainak is, hogy megfeleljenek az ügy s az olvasók támasztotta követel­ményeknek. Az elődök példája serkent arra, hogy tisz­ta szívvel tegyük dolgunkat, a jelen pedig, minden gondjával, bajával együtt is, azzal biztat, hogy: érdemes tenni dolgunkat! V ______________________________________________________________) Na pirenden a termelékenység Ha másutt tudják... A hazai kutatások, s fej­lesztési tevékenységek kon­centrációja, tehát termelé- kenységnöuelő szerepének erő­sítése elválaszthatatlan attól, hogy — amint ezt a IV. öt­éves tervben foglaltak is félreérthetetlenül rögzítik — a nemzetközi munkamegosz­tásban az eddigieknél aktí­vabban vegyünk részt, le­gyünk jelen. Nincs módunk arra, hogy a kérdés minden részletét vizsgáljuk. Így csu­pán egyetlen területét, a know-how és a licenciák for­galmát emeljük ki. Minőségi változások hordozója Nem véletlen, hanem tör­vényszerű, hogy a licenciák és a know-how-ok forgalma világméretekben gyorsabban növekszik, mint az árukeres- ked'elem. A licence és a know­how — ez utóbbi alatt a vál­lalatszervezési, információs rendszer kiépítési eljárásokat is értve — rövid idő alatt minőségi változások hordo­zójává válik a termelésben, a vállalati tevékenységben, ter­mészetesen akkor, ha az al­kalmazásukhoz szükséges fel­tételek léteznek. Mégis, 1947 és 1967 között i a magyar ipar mindössze 63 külföldi szabadalmat vásárolt meg Valamelyest a legutóbbi évek­ben változott a helyzet, 1965 és 1968 között 52 licencia­szerződés jött létre, túlnyo­mó többségüket a kohó- és gépipar vállalatai írták alá, s ez, amennyire dicséri az említett ágazatot, annyira el­gondolkoztató más ágazatok tekintetében. A licencforgalom — 1967- ben például 12 millió deviza­forint értékű étel, s 7,8 millió értékű eladás — negatív szal­dója ne tévesszen meg ben­nünket. (Jó néhány nálunk fejlettebb ország is passzív szaldóval zár minden eszten­dőben.) Nem elég csupán a kiadott és a bevett pénzösz- szegeket számon tartani. Mér­legre kell tenni -a licenc által lehetővé tett kutatási-fejlesz­tési megtakarítást, valamint azokat a közvetett eredménye­ket is — a műszaki tapasztala­tok növelése, az általános technikai szint serkentése, a kapcsolódó technológiákra ki­fejtett, korszerűsítésre ösz­tönző hatás —, amelyek a licenc kézzelfogható eredmé­nyeit tetézik. Ha így vonjuk meg a mérleget, akkor már érthető az a megállapítás, me­lyet szakkörökben elfogadott­nak tekintenek, s mely sze­rint kívánatos és egészséges lenne az összes kutatási-fej­lesztési kiadások 5—10 száza­lékát licencvásárlásra fordí­tani. Ma ugyanis ez a mutató az egy százalékot is alig éri el. A je'enben a jövő A IV. ötéves terv középtávú tervként első ízben támaszko­dik a távlati tervezés során ki­munkált koncepciókra, első íz­ben valósul meg jelen és jö­vendő sokoldalúan és tudomá­nyos módszerekkel megalapo­zott ötvöződése. A termelé­kenység növelése — s most nem a szűkebb, hanem a tá­gabb értelemben, a társadalmi munka termelékenysége —, mint a hatékonyság legfőbb forrása sem képzelhető el másképpen, mint jelen és jö­vő szoros összefüggésében; Ezért jut rendkívüli szerephez benne a szakképzés éppúgy, mint a kutatás és fejlesztés, vagy — ismét csak kiragadott példaként — a beruházás. Hi­szen egy-egy nagyobb terme­lőberuházás megvalósulása há­rom-hat esztendőt vesz igény­be, az ott alkalmazott techni­kának és technológiának te­hát a nyolc-tíz év múlva ér­vényes termelékenységi mérce elérését kell lehetővé tennie. Kiemelt helyen Nem csupán a termelékeny­ség növekedési ütemének hul­lámzása teszi a kérdést a ne­gyedik ötéves terv egyik leg­kiemelkedőbb feladatává, ha­nem az is, hogy az eddigi for­rások jó része csökkenőben, ki­merülőben van, tehát a meg­oldást — a tervtörvényben meghatározott cél elérését, a termelés növekedésének 75—80 százalékát a termelékenység emelkedéséből fedezni — csak­is új források, új utak kere­sése s főként bátor hasznosí­tása kínálhatja. Ez elengedhe­tetlen. A Központi Bizottság határozata ugyanis a lakásépí­tés fokozása és a hústermelés fellendítése mellett a IV. öt­éves terv fő feladatát így fo­galmazta meg: „... a IV. öt­éves terv összpontosítsa né­pünk erőfeszítését a munka termelékenységének gyorsabl növelésére, az ipari termeié! korszerűsítésére és nemzetközi versenyképességének javításá­ra.” Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents