Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
lOGADéÓIIÁK Erdélyi Gábor járási vb-el- nökhelyettes december 29-én, délelőtt 8 órától 12 óráig fogadóórákat tart a járási tanácsnál, hivatali helyiségében. Múzeumba mennek : A FÉK, ifjúsági klubjának tagjai . vasárnap délután a Kossuth Múzeumba látogat-* jíxák, ahó);.--- az állandó kiállítás keretében — a Cegléd az - fakortól napjainkig című kiállítás anyagával ismerkednek. A GELKA iin i p: ügyele'e Ä GELKA december 25-én és 26-án reggel 8 órától feste 8 óráig, 27-én, vasárnap reggel 8, órától délután 2 óráig tart ügyeletet. A hibát személyesen vagy: telefonon lehet bejelenteni; Az ügyeleti Szolgálata '!lijbás készülékek gyors javítá- "sät’ csak a város belterületén vállalja, el. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6 XIV. ÉVFOLYAM, 302. SZÄM 1970. DECEMBER 25., PÉNTEK SZERVEZKEDŐ MŰSZAKIAK Kérjék ki a véleményüket Megalakult az ÉTÉ Dél-Pest megyei csoportja Technikusok, mérnökök, az építőipar szakemberei és a j vállalatok vezetői jöttek el> Gyömrőről, Dabasról, Nagykő- I rösről, Nagykátáról és a vá-1 rosbeli üzemekből a minap ar- 1 ra az értekezletre, amelyet a; városháza nagytermében tartottak. Cegléden megalakult az Építőipari Tudományos Egyesület Dél-Pest megyei csoportja. Az alakuló ülésen, amelyre ‘ MULT ES JELEN Az olvasó tanyafalu Polc és pénz a tsz ajándéka Földszintes épület, épp olyan, mint valami udvarház, .sárga falakkal, hosszú, üvegezett folyosóval: ez a nyársapáti kultúrház. A folyosón belül a Szobádba, helyiségekbe nyíló hatalmas ajtók valamikor a régi, budapesti „országháza” épületét díszítették, antik bútordarabjainak egy része valamelyik minisztérium berendezése volt évekkel ezelőtt. Kettős életet él ez az épület: külsejével valami múlandót képvisel, falai mögött viszont, a jelen él. Ét-ősén ét™ “ W5^°r Szerda este van, világít az egyik helyiség ablaka. Odabenn amolyan „uraságtól levetett” kályharoncs birkózik a hideggel. Takács Imre pedagógus-könyvtáros mentegetőzik: ők jobb kályhát szeret-, tek volna, de hót ilyet kapták, 'ez van. De nem is a kályha; most a lényeg, hanem a kölcsönzők, akik szinté hetente, két het en» te megjelennek új olvasnivalóért. Olvas, művelődik a tanyafalu. Az emberek télen jobban Hétnek és amióta villanyvilágítás van, szívesebben olvasnak. Olvasnának itt is, hiszen asztal; van, mellette kényelmes székek. Csak hát a kályha... az a kályha ... — Az jjranyhomok Tsz polcot csináltatott a könyvtárnál',.'ezer forintot is adtak, függönyre —. tereli el figyelmem a kályháról a lelkes könyvtáros. Azután az olvasókról, a rendezvényeikről beszél. Arról, • hogy milyen nagy élmény volt, amikor a nyáron itt járt Bárányt Ferenc költő. Az estjére 76-an [jöttek el! A szovjet művészet, I irodalom hete alkalmából egy I héten át kiállítás volt, azt is [ sokan megnézték. Mi! olvasnak a nyársapátiak? — A romantikus történetek mellett a tár- sádalmi regényeket és a legújabb politikai műveket keresik leginkább. No és a mezőgazdasági szakirodalmat, A legifjabbak meséket . visznek. A legidősebbek, á 60 éven felüliek, mint például Gál Istvánná, vagy Deák bácsi, a „pikáns szerelmes könyvet” keresik, Jó az, a hideg téli napokon. Az ember szinte belefeledkezik az olvasásba otthon, a meleg szobában. (eszes) több mint száz meghívót küldtek ki a műszaki értelmiségieknek, megjelent az ÉTÉ [ teljes vezérkara. A helybeli szervezők nevében Márkus ■ János, a Ceglédi Építőipari; Vállalat munkatársa arról be- j szélt, hogy az építőiparban a gyorsan j fejlődő technika újabbnál újabb eljárások bevezetését teszi lehetővé. A műszakiaknak ismerniük kell ezeket a lehetőségeket, fi- | gyelemmel kell kísérniük a I tudományos kutatások leg- [ újabb eredményeit. Szakmai továbbképzéseivel j ezt a célt szolgálja az egye-, sülét. A városok és a községek I vezetői táx'sadalmi feladatokkal láthatják el a szakembereket. A városrendezési tervek és más elképzelések tárgyalásakor kérjék ki véleményüket, kérjék segítségüket az . egyes feladatok megoldásához. Az alakuló ülésen felszólalt az ÉTÉ főtitkára is, aki az egyesület tevékenységéről és célkitűzéseiről adott rövid ismertetést. E tanácskozás alkalmával megválasztották a helyi csoport tisztségviselőit, majd szakmai filmeket vetítettek. Az alakuló ülésről dokumentumfelvételt készítettek a városbeli amatőr filmesek. (tamasi) M'Jiómt érő ötletek Az első díj: külföldi üdülés HALLGAT A GITÁR Miklosovits László filerajza Téli vers „milyen világos a világ a teodolit hajszál-keresztjében” (Enzensberge*) Sokat ad az ott dolgozók vé- t leményére, észrevételeire a Ceglédi Állami Tangazdaság. A vezetőség legutóbb ötletnapokat hirdetett a gazdaságbeliek számára. Olyan javaslatokra, újításokra van szükségük, amelyekkel még színvonalasabban, eredményesebben tevékenykedhetnének. Ez az ötletnapsorozat a /gazdaságnak — de személyenként minden ötletadónak hasznos. Jeligével ellátott, zárt klisés borítékban érkeztek a javaslatok a tangazdaság központjába, „Milliókat érő ötletek” címszóval. Hogy valóban mennyit érnek, annak eldöntésére egy szakértőkből álló bíráló bizottság hivatott. Egy- egy ember több témát is kidolgozhatott, több javaslatot is tehetett. A feladattervet, a gondolatot ébresztő kérdéseket — szakáganként csoportosítva az egész tangazdaság tudomására hozták időben. A bíráló bizottságot megszervezték, a díjakat is kitűzték. A legjobb ötlet tulajdonosa két személyre szóló külföldi utat kap jutalmul. A második helyért 5 ezer forintot, a harmadikért kéthetes hazai üdülést ad a bizottság. Az olyan ötletért, javaslatért, amely újításnak is megfelel, a szabályzat alapján újítási szerződést kötnek az ötlettulajdonossal. Hullik a hó könyörtelen — csilingel-csöng a száncsengő. A havas ágakon, csendben, akár a harkályok, zengő fejszék vallatják az erdőt, s a szemedben csillanó táj képén az örökzöld fenyők elpirulnak minden csóknál. Arcod, hazám arca lehet: mikor tenyerembe veszem, lángol, fázós vetéseket melengetne a hidegben, végül sorsod is az enyém, jövőnk ki tudom mondani, és gyönyörködtet a remény. Meghallgatom, hallani, ahogy zenél, ahogy szitál, ugyan az a hó, mint ami Vietnam partjainál hullik, vagy az alaszkai! Major János ÚGY, MINT A TÖBBI EMBER A tanácstitkár két álma A ceglédi Kossuth téren két régi barátnő hirtelen összetalálkozik. — Jaj, Marikám — kezdi az egyik —, milyen rég nem láttalak... — Tudod, bejárok Pestre dolgozni, és minden este későn érkezem SIETŐS haza. De most már rohanok is, lelkem! — Ejnye, ejnye, hát hová sietsz olyan eszeveszetten? — sajnálkozik a hűséges barátnő. A válasz pedig így hangzik, csak úgy futtából: — Hogy hová sietek? Mihoz- zánk, aranyom! Kalapot vettem a lányomnak és attól rettegek, hogy mire hazaérek vele, kimegy a divatból! (rakovszky) Dolgozik, tervez, segít Csaplárosné a Kutyakaparóban HANGOSAN KÁROGNAK a varjak a sűrű ködbén, mmtha egymást keresnék. Az egyik sandán nézhet nagy szemével, a barázda szélén, -talán nem hiszi, hogy odaérünk. Aztán megroggyan acélos lába,* szárnyat- kibontja, elrugaszkodik a rideg földtől, fölszáll a fa tetejére. Az út két oldalán zúzmarás akácsor^ áll, gyétnánt koszorút fon az utazó fölé. Körös- tetétlenröl Köcsérra visz ez az út. Ütitársam- mal félúton megállunk, közel a kunhalomhoz, áhoL 133 éve, amikor Petőfi erre járt, még állt a kősze nt,( Alig lépünk húszat, már a csárda elolt állunk. Kutyakaparó. Haj, hány ezer lépés után pihentette itt meg Petőfi fáradt lábát, és oltotta él .szomját egy pohár borral. „Kívül-belül szomorú csárda ez a Kütyakaparó” — írta Pesten, útja végállomásán. Bizony. ,repedezett a fala, az ablaka kalendáriummal volt beragasztva, pózna végére akasztott abroncs volt a cégér, a csaplár- nak dolga nem akadt, a száját is csak ásí- tásra használta. Már betyárok: is alig jártak arra, a. vármegye mind kipusztította őket, nem volt, ákik igyanak, egyenek. „És amilyen maga ez á csárda, olyan a. vidéke” — írta szomorúan' szeretett Alföldjéről, elhagyatott hazánkról. A CSAPLÁROSNÉ most kék pulóvert, zöldes szoknyát Visel, lábán magasszárú cipő van. « Szőke, szépszemű fiatalasszony. A lámpában háromszázas izzóharisnya, alatta a padlón megsüllyedt a mozaiklap. Pince volt odalent, talán alagutak indultak ki belőle, mondják, hogy egy a kőszenthez is vezetett. A pince beomlott, feltöltötték földdel. Modern pult áll fölötte. A kotyogóban gázzal főzi meg a duplát, és a vendégkönyv szerint sokezret főzött már Kovács Gyuláné. Nyáron sokan kíváncsiak a híres csárdára. Most nem repedezik a fala, s van dolga a csapiárosnak. Új házak épültek a környéken, a homokbuckák távolabb kerültek. A közeli szövetkezetből sokan keresik fel délelőtt, délután, s körülállják a biliárdasztalt. Fölöttük Petöfí-kég és egy pisztoly, amely a hagyomány szerint a költőé volt. Negyvenezer forint a havi forgalom. RITKUL A KÖD, idelátszik a kunhalom. Néhány száz méterre transziormátor áll, arrébb egy hidroglóbusz páncélját szorítja a fagy. Gépek pöfögnek a szín alatt, a varjakat az autóbusz hatalmas üvegszeme rebbenti fel. Keringenek, kárognak, aztán a gomolygó köd ellepi feketeségüket. Ahogyan a jelen ellepte a Kutyakaparó szomorú múltját (szabó) Ha Törteién az utamba kerülő első járókelőtől megkérdeztem volna, hol lakik Pásztor Ferenc tanácstitkár, bizonyára pontos választ kapok. Ki ne ismerné a negyvennégy éves, mindig mosolygó tanács- titkárt, aki húsz éve végzi teendőit a községi tanácsnál? Az 5200 lakosú község fiataljainak Feri bácsi, a hozzá hasonló korúaknak Ferenc, és csak a pár évvel ezelőtt idetelepültek hívják titkár elvtársnak. Többen így mondták: 1967 óta illeti meg a titkári titulus, de mint ember a régi maradt. Irodájában kerestem, hiába. — A járási tanácsnál van értekezleten — mondták az irodisták. De várakozzak csak türelmesen, mert ha megjön, addig úgysem megy ebédelni, míg be nem néz. Mindig így szokta. Ilyenkor csak annyit kérdez: van-e valami újság? Ha várakozik valaki rá, bizony, sokszor „elcsúszik” az ebéd. Néha annyira, hogy háromszor is meg kell melegíteni, mire hazaér. Én is ennek a „benézésnék” köszönhettem a szerencsémet. Pásztor Ferenc örömmel beszél a község életéről. Kétségtelen, nagyon szereti a munkáját és a községét, lakóival együtt. Csak amikor magánéletéről faggatom, keresi a szavakat. — Olyan, mint a legtöbb emberé — mondja. — Két fiam van. Az egyik második gimnazista, hatodikos a másik. Én is tanulok. Utolsó évemet taposom a jogi egyetemen, még egy vizsgám van hátra. Hogy miért csinálom? Mert most van rá lehetőségem. Húsz évvel ezelőtt is elkezdhettem volna, de akkor nagyon sok munka akadt itt a tanácsnál, nem volt rá időm. Az érettségit viszont akkor tettem le, mert mindössze négy polgárit végeztem, mielőtt ide kerültem. Ez is ritkaságszámba ment szegényparaszt család gyermekénél. Pedig nagyon szerettem volna tanulni. Tavaszra végzek, végre megvalósul gyerekkorom álma... A másik álom vagy inkább cél a község életével kapcsolatos. Akkor lennék igazán elégedett, ha Törtei minden utcája ki volna kövezve, és minden házban lenne vízvezeték. Kopogtatnak. Fiatalasszony lép az irodába, magabiztosan, Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván minden kedves megrendelőjének BÉKÉSI VIKTOR, szabómester Cegléd, Béke utca 6. minden szorongás nélkül. Tanácsért jött bonyolult ügyében. A tanácstitkár feláll íróasztalától, és a kis asztal mellé invitálja ügyfelét. Türelemmel hallgatja a kérdéseket, majd készségesen válaszol. Pásztor Ferenc úgy él, dolgozik, mint a többi ember, aki becsüli a munkáját. (Csat—) Az ÉVIG Villamos Kisgcpgyára felvételre keres esztergályos, géplakatos, szerszámkészítő szakmunkásokat, valamint férfi és női munkavállalókat könnyű, betanított munkára és segédmunkára. Bérezés a megállapodás szerint Jelentkezni lehet az ÉVIG munkaügyi osztályán Cegléd, Külső-Törteli út 12. Telefon: 307, 16-os mellék.
