Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-03 / 283. szám
6 hírlap 1970. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK A madarak védelmében Turistaként Gödöllő szerelmese vagyok. Ha időm van, oda járok kirándulni. Vasárnap és már sok alkalommal szomorú jelenetnek voltam a tanúja. Iskolás fiúk csúzlival cinkékre vadásztak. Amikor megkérdeztem tőlük, miért ölik a védtelen madarakat, azt mondták, az iskola részére akarják kitömni őket. Sántít a dolog, meg köztudott, hogy a csúzlival ‘megsebesített madarat már nem lehet kitömni. Később a palotakerti megállóval szemközti fenyvesben másik csoporttal találkoztam. A fiúk szintén, madarakra vadásztak, de egyet-egyet oda- koppintottak a villanyburákra k is. Ha nem fékezik meg ezeket a csúzlizó tinédzsereket, folyton újabb és újabb bórákat kell felszerelni. Olcsóbb len: ne, ha az önkéntes rendőrök figyelnék garázdaságukat. Ide tartozik még, hogy a parkban megkezdték a bokrok kivágását. Amikor érdeklődtem. miért, azt mondták, a huligánok ellen, akik itt bújnak meg. Kissé érthetetlen logika ez a számomra, s megint csak arra térek vissza: gyakoribb rendőriárőrt erre a területre, az hatásosabb védekezés a csavargók ellen, mint a növényzet kiirtása. Domonkos Ernő öreg turista GYULA Kétkilométernyi irat Tv-filmen a művelődési autó Maholnap egy évtizede, hogy a könyvtár művelődési autója a ceglédi határ és környékbeli falvak tanyáit járja. Sok ezer könyvet vitt ez idő alatt a távoli olvasókhoz, számtalan filmet • vetítettek és sok. hasznos ismeretterjesztő előadást tartottak. A napokban a televízió stábja, Bihari Sándor rendező vezetésével Cegléden járt. Félórás dokumentumfüm készül a művelődési autó mai munkájáról. A tv-sek elkísérték a mikrobusz! néláány útjára és filmen, hangszalagon rögzítették a látottakat,, hallottalkat. KÖNYVESPOLC A smlässlit képzőművészet törtéiicte Új vízmű Miskolc-Tapolcán A kötet témája: egy sajátos alkotói módszer vizsgálata a képzőművészetek legújabb koismert, klasszikus alkotások mellétt sok újdonságot is tartalmaz. — K — A Miskord Vízművek 28 millió : forintos költséggel új vízmüvet építtetett. A gépház teljesítménye 50 ezer köbméter víz naponta, amelyet szükség szerint 100 százalékkal lehet fokozni. Kétszáznegyven éve működik Gyulán a több millió okiratot őrző megyei levéltár. Az intézmény iratanyagában található többek között Tessedik Sámuel kéziratainak felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye, az agrárszocialista mozgalmak, a Tanácsköztársaság, felszabadulás és az azt követő évek számos nagy jelentőségű írásos dokumentuma. A levéltár több mint két kilométer hosszúságú iratpolcain őrzik a gyomai Kner-nyomda s még jó néhány „öreg" békési üzem ipar- történeti szempontból is fontos archív anyagát. Az évforduló kapcsán a nagy múltú intézmény csaknem negyed évezredes történetét kiadványban dolgozzák fel a levéltár munkatársai. Munka asszonyoknak Mikebuda 73?4 holdnyi területén, tanyavilágban 1033 ember él. A férfiaknak az erdőgazdaság és a közeli nagyközség, Albertirsa tsz-ei adnak munkát. Az asszonyok elsősorban a ház körüli teendőkkel, a háztáji területekkel vannak elfoglalva. A község jaira szívesen átadják. Most az albertirsai kötőüzsmmel próbálnak kapcsolatot teremteni, hátha módjuk lenne kihelyezett részleget indítani Mikebudán. Somogyi fenyő ri történetében. Ez a módszer — Brecht szavai szerint — „feltárja az emberekben és a köztük levő viszonyokban meglevő ellentmondásokat”. Az érdekes kötet az 1848-as eseményekkel, Daumier alko- ásaival indul, majd a társa- Jalomkritika század végi változatain át vezet el a művészeteket is forrásba hozó szocialista forradalomig. A továbbiakban a szocialista művészeti' törekvéseket olyan sajátosan huszadik századi problémák fényében veszi vizsgálat alá, mint a gép, a város és az ember viszonya, művészet és agitáció; majd következtetéseket von le egy új korstílus lehetőségére is. A maga nemében első ilyen szempontú összefoglalás középpontjában a képzőművészevezetősége most az asszonyok számára akar rendszeres munkalehetőséget adni. Az egykori öreg iskolaépületet egy 20—30 nőt foglalkoztató kisüzem célZománeozó, sajtoló és forgácsoló üzemünkbe SÜRGŐSEN FELVÉTELRE KERESÜNK NŐI ÉS FÉRFI BETANÍTOTT MUNKASOKAT, műszaki rajzolókat, szerkezeti lakatosokat, műszerészeket és takarítónőket. Jelentkezés a Fővárosi Gázkésziilékgyártó Vállalatnál Budapest XIII., Révész u. 27/31. A Somogy megyei erdő- és fafeldolgozó gazdaság az idén minden , eddiginél többet, ösz- szesep 175 ezer folyóméter karácsonyfát ad piacra. A somogyi fenyőfák jó részét a fővárosba szállítják, de nagy tételeket továbbítanak Szegedre, Komáromba, Esztergomba és Tatabányára is. Filótás Istvánná, Cegléd, Köztársaság utca 2. szám alatti lakos november 26-án, délután fél hat órakor a ceglédi áruház cipőosztályán egy pár női cipőt akart vásárolná. Sajnos, csak szeretett volna, mert a vásárlás az alábbi történet miatt nem sikerült: — A polcon sorakozó szép cipők közül egy fekete félcipő nagyon megtetszett. — • mondotta a szerkesztőségben. — Tekintettel arra, hogy az üzlet önkiszolgáló, a kiszemelt cipőt kezembe vettem, hogy jobban szemügyre vehessem. Már éppen le akartam ülni, hogy fel is próbáljam, amikor az ott dolgozó férfi kiszolgáló — elég mérges hangon — rámrivallt: tek magyarországi fejlődése áll, de mindvégig szoros összefüggésben a hasonló kelet-, nyugat-európai törekvésekkel. A kötetet Aradi Nóra művészettörténész írta, a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg, és 327 illusztrációja köz— Csak akkor próbálja fel, ha meg is veszi. —' Még nem tudtam, hogy megveszem-e, a cipők szárno-, zása ugyanis nem mindig egyforma. így azután — az ott levő vásárlók megrökönyödésére, jómagam szomorúságára — a cipőt visszatettem a polcra. Aztán arra gondoltam, hogy az eladó nem tévesztette-e össze a cipőosz- tályt a kenyiérbolttal, ahol valóban meig kell vásárolni a megfogott süteményt... Kecskemét Katona-házból a Katona-házba Olvasónk panasza A Cipőt nem lehet felpróbálni ? $ A Volán l sz. Vállalaté GÉPKOCSIVEZETŐKET KÉPEZ KI A gépjárművezetői tanfolyamra jelentkezhetnek Budapest, Vác, Aszód, Gödöllő, Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta, Monor és környékén lakó, 21. életévüket betöltött férfiak. A költségeket a vállalat megtéríti. A tanfolyam idején segédvezetői bért folyósítunk. Jelentkezés munkanapokon 8-12 óra között az oktatási osztályon (Bp. V., Tüköry u. 3. Telefon: 123-205) vagy a II. sz. üzemegység (Cegléd, Külső Körösi út), illetve a 12. sz. üzemegység (Gödöllő, Dózsa György út 63.) munkaügyi csoportjánál. Kecskeméten, Katona József szőlőházában november közepén nyílt meg a nagy (drámaíró életét, munkásságát, korát dokumentáló állandó kiállítás. A szülőház emlékkönyvébe két hét alatt több mint ezren jegyezték be nevüket, köztük a 89 éves Kun Sándor, a drámaíró testvérhugának, Katona Máriának az unokája, Katona József egyetlen élő közeli rokona. Kun Sándor néhány tárgyat is ajándékozott a szülőháznak, amelyekről nem állítja, hogy a drámaíróé voltak, de biztosan tudja, hogy a Katona-háxból kerültek ki valamikor. . Kun Sándor egyébként 1936-ban rendkívül értékes személyi tárgyakat adományozott Kecskemétnek, köztük a drámaíró menyasszonyának :.R. Z.” monogrammal ellátott, arany karikagyűrűjét, a Katona-család 882 oldalas, bőrkötésű imakönyvét ■ és az író gyöngyháztokba foglalt szemüvegét Ezek azonban a második vi- ’ásháború idején sajnálatos módon megsemmisültek. Házi feladat A megbeszélés mindössze néhány percig. tartott. Fenyves, a prof helyettese nem volt híve a sok beszédnek. Ezúttal az átlagosnál is szűkszavúbbnak bizonyult. — A keretszám a lényeg. A többit, ahogy legutóbb megbeszéltük. Nyílt az ajtó, Annuska hozta a feketét. — Szeretném, ha már este lenne — hajolt oda hozzám Peresztegi. — Én is szívesen lemondanék róla — jegyeztem meg csendesen. Fenyves így is meghallotta. — Azt hiszem, mindannyian osztozunk a véleményében — jelentette ki fennhangon. Novák szokása szerint kontrázni akart, de Fenyves leintette: — Ennek ellenére fokozottabb figyelmet kérek mindenkitől. Nem szeretném, ha néhány hét múlva megint az a vád érné egyetemünket, hogy nem figyeltünk az arányokra. Peresztegi kifakadt: — Ki tehet arról, ha az értelmiségi szülők gyerekei felkészültebben jönnek a felvételire? És ki tehet arról, hogy a munkás- és pa- rasztfiataloknak negyedszázad után is kisebb a lehetősége ahhoz, hogy megfelelően felkészülhessenek? — akartam visszavágni, de Fenyves belémfojtotta a szót. — Uraim, a vita ideje lejárt. Tíz perc múlva kezdődnek a vizsgák, semmi értelme, hogy újra egymásnak essünk amiatt, amin változtatni nem a mi feladatunk. Mi megkaptuk a keretszámokat, ehhez tartsa mindenki magát, á többi már nem a mi dolgunk. Ha nem a mi dolgunk, akkor kié? Mi vagyunk a felvételi bizottság, nekünk kell dönteni. Ha nem, akkor állítsanak be egy komputert helyettünk, a számokkal, a tanulmányi átlagokkal az is könnyűszerrel elboldogul. Ezt kellene mondani Fenyvesnek, de mire mondanám, már az ajtóban álL Persze, lehet, hogy neki van igaza: az a néhány perc, ami a vizsgáztatás megkezdéséig még hátravan, már semmiképpen sem lenne elég a dolgok tisztázásához. Amikor viszont idő volt rá, a Balaton-parti konferencián, mindenki* makacsul a maga igazát hajtogatta. Fenyves azt az igazságot, amit a Rózsadomb aljában szívott magába, Peresztegi az újlipótvárosiak igazságát, Kaczur Kiss a parasztemberekét, Novák valahol a Terézvárosban tanulta az igazságot, jómagam Csikágóvárosban, Szend- rei pedig... Szendrei nem is tudom, honnan jött közénk. Persze, a huszonöt esztendő egyikünk fölött sem múlt el nyomtalanul, fejlődtünk, változtunk valamennyien, de vajon előnyünkre-e? Egy biztos, valami nem stimmel az arányok körül. Mi vagyunk a ludasait benne? Mások? Nemcsak az emberek, változtak meg. A körülmények is. Mindenki előbbre lépett és ez így van rendjén. De menynyit? Egyet? ötöt? Huszonötöt? Indokolni nem tudnám, inkább csak érzem: valahol itt a baj. Az előbbrelépés arányain. Azok léptek a legkisebbet, akiknek a legnagyobb lépésre lett volna joguk. Abszolút értelemben persze ez az egy lépés is sokkal több, mint negyedszázaddal ezelőtt akár harminc lépés. Másokhoz viszonyítva mégis lemaradtak. Egyszer, fiatal koromban, részt vettem egy távgyalogló versenyen. Az első métertől az utolsóig jó ütemben és a lehető legszabályosabban tettem meg a távot. Mégis csak a mezőny második felével érkeztem a célba. Akkor sehogy sem értettem a dolgot, csak napokkal később jöttem rá, amikor gondolatban visszapergettem a verseny minden részletét. A résztvevők közül sokan nem tartották be a gyaloglók számára előírt szabályos testmozgásokat.. Ha nem figyeltek rájuk, néhány tíz vagy száz métert majdnem futva tettek meg. Ez pedig tilos Es ezt megismételték minden adandó alkalommal: éles kanyarokban. erdős terepen, aluljárókban, ahol csak lehetőség kínálkozott rá. Az esetek többsége szinte észrevétlen zajlott, ha pedig valaki túlzottan odafigyelt rájuk, nyomban visz- szazökkentek a szabályos ütembe — a következő alkalomig — Gyere már — riasztott fel gondolataimból Peresztegi. Már csak hárman voltunk az irodában: mi ketten és Szendrei. A második vizsgabizottság. Az első, Fenyvessel az élen, már régen elment. — magunknak — Elibambüttam... — magyarázkodtam Peresztegi előtt. — Azt láttam — vigyorgott cinkosan. — Biztosan valami nő ... — Már megint marháskodsz — indultam meg határozottan az ajtó felé, de alig, hogy kinyitottam, vissza is hőköltem nyomban. A folyosón, szemben az ajtóval, ott állt a szőke hajú balatoni lány, az ajtóra szegezett tekintettel, nem szólt, csak a szeme villanásával üdvözölt, a pillantása mégis kihívóbb volt, mintha odajön és Peresztegi szeme láttára csókkal üdvözöl. A másik nő, akivel beszélgetett, háttal állt nekem, karcsú volt, barna hajú és ugyanolyan magas. Akaratlanul is visszaléptem az irodába. — Menjetek csak — közöltem Peresztegivel —, mindjárt jövök én is, valamit az íróasztalomban felejtettem. Peresztegi nem szólt, csak a fejével biccentett. ( Amikor a lány látta, hogy egyedül lépek ki. az ajtón és azt be is csukom magiam mögött, félhangosan rámköszönt: — Szerbusz... Egy akaratlan mozdulattal körülnéztem: vajon hallotta-e valaki, de a folyosón csak a két nő állt, meg én. — Szerbusz... — nyújtottam kezet. — Te itt? — Már elfelejtetted, hogy a felvételire készültem ott, a Balaton partján? — kérdezte naiv-ártatlanul, aztán a nekem még mindig háttal álló nőre mutatott: — Az anyám ... — Kezét csó... — akartam mondani, de a szó bennem rekedt, amikor a nő szembefordult velem. — Szerbusz... — nyújtotta mosolyogva a kezét, én meg csak álltam és bámultam, mint aki kísérletet lát. — Te... ti... — hökkent a lány is, hol az anyjára nézve, hol rám. -i- Ti ismeritek... egymást... Az asszony rendíthetetlen nyugalommal mosolygott, rám bízva a feleletet. — Igen ... persze ... nahát... — dadogtam zavartan, s végre megfogtam Éva felém nyújtott kezét. — Honnan ismered? Miért nem mondtad eddig? — jött meg végre a hangja a lánynak, s mert választ az anyjától nem kapott, rám zúdította további kérdéseit: — És te? Miért nem szóltál? Mióta ismeritek egymást? — Ugye, vigyázol a lányomra? — mentett meg a válaszoktól Éva. — Persze, persze... majd gondom lesz rá ... — hadartam, lázasan kutatva közben a szabadulás útját. — Akkor menj, már nagyon sokan várnak — bocsátott utamra Éva, s csak láttam, hogy mond valamit a lánynak, de hogy mit, máig sem tudom. És azt sem, hogyan is jutottam be a terembe s rogytam le a székre Peresztegi mellett. Peresztegi nem szólt semmit. Szendrei sem. Csak intett az ajtónál várakozó hivatalsegédnek: küldheti az elsőt. Nem tudtam odafigyelni Peresztegi kérdéseire. És arra sem, amit időnként odasúgott nekem. Csak üítem, magamba roskad- tan és nem tudtam felfogni ésszel, hogyan történhetett meg ez velem. A lány elment s jött helyette másik. Elővettem egy üres papírlapot és sebtében feljegyeztem. — A Kulcsár-lány... — egy pillantás a névsorra,, hogy megtudjam a másik nevét, aztán idegesen áthúztam a megkezdett mondatot. — Kulcsár Judit esetében kérem a felmentésemet. —■ A rokonod? — írta alá ja Peresztegi. — Nem. A válasza: — Átkozottul csinos. — Mehetek? — A fene a kényes lelkedet! Menj! A szertáron keresztül távoztam a teremből és úgy is mentem vissza fél óra múlva a büféből. — Már lement? — írtam a papírra. — Megjárja. De ne aggódj. Minden rendben! Szerettem volna az öklömmel pimaszul vJ gvorgó arcába csapni, de szerencsére, mielőtf még megcselekedtem volna, rádöbbentem:e» az ütés elsősorban engem illetne és nem Pe resztegit. Prukner Pál
