Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-24 / 301. szám
« \ 1970. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK 3 Fekete alapon piros hetes Vállalati összefogás? Szövetkezés? Szsbadlársulás? Ráckevén a minap . éppen egy élelmiszerbolt előtt vettem észre, elfogyott zsebemből a füstölni való. Mondom magamnak, menj be nyugodtan, szalámit esetleg nem kapsz, de cigarettát egészen biztosan. Nos, a választék ellen semmi panasz, még olyan doboz is feltűnt, amilyet sohasem láttam. Fekete alapon piros háromszögben nagy piros hetes, alatta széles fehér sávban „Hetek füstszűrös cigaretta” olvasható fekete betűkkel, 'körötte pedig fehérrel nyomtatva: Miskolci, Tatabányai, Szegedi, Hajdú-Bihar megyei, Csongrád megyei, Nyugat-Pest megyei, Baranya megyei, Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat. Tehát 'ezt a cigarettát „hetekről”, hét vállalatról nevezték el. Szokatlanul furcsa cigarettamárka Az egyik polcon aztán literes borosüvegeken fedezhető fel a piros hetessel ellátott embléma. De a bort mégsem úgy hívják, hogy Hetek, hanem Kecskeméti Kövidinka vagy Róna gyöngye. Nem, arról sző sincs, mintha a hét vállalat szőlészetre és borászatra is berendezkedett volna. S az egri dohánygyárat sem vette birtokba, hanem ... Sör és mák Azzal kell kezdeni, hogy közvetlenül a gazdaságirányítás mai rendszerének bevezetése után a hét kiskereskedelmi vállalat igazgatója összeült, megbeszélték, miként használhatnák fel legjobban a kereskedelem számára újonnan megnyílt lehetőségeket. Elhatározták, egybehangolják üzleti politikájukat, rendszeresen tájékoztatják egymást mindenről, ami az egyes vállalatokon belül és a boltjaikban történik. Volt rá eset, hogy vidéken sokszor nem kapható felvágottfélét szerezhetett be az egyik és átadott abból mindegyiknek annyit, amennyit kívánt. Tavaly karácsonykor némelyiküknek diógondja volt. Segítettek azok, akik viszont tudtak diót szerezni. Tavasszal Már csak a segédmunkáson múlik! Lesz-e sütőüzem Verőcén? TERVBŐL VALOSAG A korszerűség kamatai Beszélgetés dr. Simon Pállal, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatójával Százhalombatta, a két ipari óriás, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat s a Dunai Kőolajipari Vállalat nemcsak részese, hanem meghatározó szereplője annak a fejlődésnek, amely a harmadik ötéves tervben az energiahordozók összetételében, a vil- lamosenergia-termelésben s a kőolaj-feldolgozásban, valamint a vegyipar szénhidrogénbázisra való átállításában végbement. Azért kerestük fel dr. Simon Pál elvtársat, a finomító igazgatóját, hogy e fejlődés néhány jellemzőjéről s ugyanakkor a fejlődés szülte gondok némelyikéről beszélgessünk. Kérdésemre, hogy mi újság a községben, a verőcei tanács vezetői rezignáltan legyintenek: ami van, az nem újság. Legalább is a helybelieknek: rossz a kenyér. Egyszer sület- len, másszor keletien, olykor késik a szállítás is — a szobi kenyérgyár nem nagy dicsőségére. Verőcén régen két maszek pékmester sütötte a kenyeret. Az államosítások után az egyik műhely végképp megszűnt, a másikat átvette a Pest megyei Tanács 1. számú (váci) Sütőipari Vállalata. Néhány évvel ezelőtt ez a kisüzem is bezárt, mivel a vállalat Szobon új kenyérgyárat helyezett üzembe, hogy az lássa el kenyérrel a környező községeket. A többit már ismerjük. Tavasszal már-már úgy látszott1, Orvoslást nyer a verőceiek panasza a szobi kenyér minőségére és a stersütési lehetőség hiányára. Korszerűsítették a helyi kisüzemet, s megkezdődött benne a próbasütés. Napi három mázsa kenyér készült itt, s a lakosság kis híján bírókra kelt érte. A négy, helybeli boltvezető kénytelen volt kilós darabokban adagolva árusítani, így sem jutott mindenkinek. Aztán jött a KÖJÁL és — joggal — feltárt néhány hibát. Mindenekelőtt azt, hogy a kenyér dagasztásához, sütéséhez szükséges vizet képtelenség több száz méter távolságból, vödörrel hordani. Ez még napi három mázsás teljesítménynél is megerőltető, nemhogy 10—12 mázsa kenyér sütésénél. Amellett, ez a megoldás nem is higiénikus. Elrendelte — éppen a higiéniai előírások szellemében — azt is, hogy a helyiségek falát olajlábazattal fessék le. Addig is, míg a szükséges munkálatokat elvégzik és a vizet bevezetne, elrendelte az üzem bezárását. A vállalat részben eleget tett a KÖJÁL előírásainak. Kifestette a helyiségeket, elkészíttette a vízóra aknáját, aztán — miiként az Úr a teremtés hetedik napján — megpihent. A községi tanács vezetői ezt látva, segítségért fordultak a járási tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályához. Annak közbenjárására november óta legalább a stersütést biztosítják Verőcén, hetente egyszer. És itt álljunk meg egy szóra. Az a tény, hogy már az első héten több mint 40 verőcei — és kismaros!! — család vállalta a hajnali kovászolás, dágasztás, cipekedés fáradalmait, mintsem szobi kenyeret egyen, minden másnál erősebb kritikának tekinthető. Min is múlott tulajdonképpen a verőcei sütöde üzemeltetése? Egy vízórán, néhány méter csövön, amivel az órát rákapcsolhatnák az utcai nyomóvezetékre, és két munkaerőn: egy szakemberen és egy segédmunkáson. Szakembert nem is kellene keresgélni — mondják a verőcei vezetők —, mert Verőcén lakik egy sütőipari szakmunkás, aki jelenleg Vácra jár dolgozni, a sütőipari vállalathoz. Bizonyára örömmel maradna otthon, ha helyben kaphatna munkát a szakmájában. Nos, mit szól vajon mindehhez a váci sütőipari vállalat vezetője? Bényi Zsigmond igazgató — aki két hónapja vette át a vállalat vezetését — rengeteg bajt, problémát és gazdálkodási veszteséget örökölt elődjétől. — A legtöbb panasz a késői szállítások miatt érkezett. A megyei tanács megértő támogatásával ezt a bajt orvosoltuk: új gépkocsikat vásároltunk, s igyekszünk a kiszállítást időben végezni. Sok panasz volt a váci és a szobi kenyér minőségére is. Vácott már intézkedtünk, de még • mindig nem olyan a kenyér, amilyennek magunk is szeretnénk. Most Szob kerül sorra, ott is rendet kívánunk tenni. — Mit tud ön a verőcei helyzetről? — Munkatársaim tájékoztattak róla, hogy Verőcén is van egy sütőüzemünk, amire ez évben 34 ezer forintot költött a vállalat, ennek ellenére — nem működik. S nem azért, mert sokba kerülne a vízóra vagy a bekötés, hanem azért, mert rendkívül súlyos létszámhiánnyal küzdünk. A kenyérsütés éjszakai munka, s nem vállalja szívesen senki. A pékek inkább más szakmában helyezkednek el, a fiatalok pedig nem jönnek hozzánk. Jelenleg például egyetlen szakmunkástanulónk van. Verőcére minimum két ember kellene, a napi 8—10 mázsa kenyér sütéséhez. Hajlandók vagyunk azt a szakemberünket, aki ott lakik, Verőcére helyezni — ha vállalja. Ám segédmunkást képtelenek vagyunk biztosítani mellé. Ha a verőcei tanács segít nekünk segédmunkást szerezni, ígérem, hogy február végére megnyitjuk a sütőüzemet. A tét tehát egy segédmunkás: rajta múlik a verőceiek ízletes kenyere ...! Nyíri Éva I burgonyával sietett az egyik a többiek ellátását biztosítani. A nyáron jugoszláv sörrel. Idén például a „Hetek” boltjaiban karácsony táján a mák sem hiánycikk, pedig az lett volna, ha az egyik vállalat nem köt le nagyobb mennyiséget és juttat belőle társvállalatainak elegendőt. Az egyre gyakrabban előforduló közös beszerzés sok előnnyel jár. Minél nagyobb a vásárlóit mennyiség, annál többel. Hét vállalatnak természetesen mindenből több kell, mint egynek és már ezért is elérhetnek bizonyos kedvezményeket. Nem éppen alacsonyabb árat, de például állandóan azonos minőséget és folyamatos szállítást. Céljaik között, azonkívül, hogy bizonyos árucikkeket közösen szereznek be, az is szerepel, hogy egyes árukat termeltetnek is. így például újabban a „Hetek” címkével egyelőre háromféle literes palackokban forgalomba kerülő bort. (Hét decis, nemesebb borokról most tárgyalnak ) Ilyen -közös márkájuk alig egy hónapja a Hetek cigaretta is. Üzleti reklámnak is jó, de egyben a dohányosoknak is kedvez. A huszas csomagban Gitár nagyságú, füstszűrös'szivarkához juthatnak vevőik, de csak a hét vállalat boltjaiban. A cigaretta minősége a Sym- phoniáéhoz hasonló. Hetek után hatok Legújabb tervük: saját márkájú, jó minőségű pörkölt kávét akarnak boltjaikban árusítani. Erről éppen most tárgyalnak az egyik hazai kávéforrás sál. Viszont külföldön is tárgyalnak közösen beszerzendő különböző árukról, vagyis importőrök lesznek. A többcsatornás beszerzési lehetőséget így is kihasználják. Mindenesetre a hét vállalat kapcsolata elég laza. Csak neve van: Hetek, de nincsen alapszabálya, írásos szerződést sem kötöttek, és így sem társulatról, sem szövetségről, mégke- vésbé szövetkezetről beszélhetünk. Inkább talán a szabad társulás elnevezés illik legjobban összefogásukra. A résztvevő hét vállalat elégedett az együttműködésnek ezzel a formájával és úgy látszik, nem is ok nélkül. Erre vall, hogy az ország 25 vidéki élelmiszer-kiskereskedelmi vállalata közül egynéhány már szeretett volna csatlakozni hozzájuk. A Hetek azonban — és ez a határozat kötelezi mindnyájukat — nem fogadnak maguk közé újabb társat és más társuláshoz sem csatlakoznak egvénenként. Éppen ezért nemrég másik hat vállalat határozta el, hogy, okulva példájukon, szintén hasonló együttműködésre lép és abban másik Pest megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a ceglédi is részt vesz. M egajándékozzuk egymást. Szokásból, mert karácsony van. örülünk az ünnepnek. Szokásból, mert az ünnepek légköre emberi. A hétköznapoké nem mindig. A mindennapok bonyolultabbak. Természetesebbek, mint az ünnepek és mégsem mindig emberiek. A hétköznapokon nem mindig ajándékozzuk meg egymást. Szokásból? Az ünnepek átalakítják az embert. Ilyenkor az ünneplő ember áll előttünk — jóindulatú, nyugodt, vidám és szép. Az ember hétköznap is ilyen, de megnyilvánulásai mégis sokszor rosszindulatúak, idegesek, szomorúak és csúnyák. Szokásból? Dehogy. Mert a képlet fordítva is igaz lehet. Attól függ, ki hogyan azonosul az ünnepekkel, a hétköznapokkal, vagy mindkettővel. Aki csak az ünnepekkel azonosul, az csak olyankor igazi ember. Neki csak az ünnepnap ünnep. Van, akinek a hétköznap is, aki hétfőtől s- imbatig is „ünnepel”. Ok vannak kevesebben. A többség keresi ünnepi — Simon elvtárs a megye egyik küldötte volt a párt X. kongresszusán, s ott volt a IX. kongresszuson is. Módja nyílt tehát arra, hogy mint gyár- igazgató, s mint a megyei párt-végrehajtóbizottság tag_ ja, gazdasági és politikai értelemben egyaránt összevethesse saját eredményeiket az országosan elértekkel. Mi e mérleg legfontosabb jellemzője? — A IX. kongresszus idején, 1966-ban még csak néhány egység dolgozott a finomítóban, ma pedig egységek sora termel. Eredményeink sokasodtak, s a régi gondok helyébe újak léptek. Arra utalnék ezzel, hogy amint Százhalombattán, úgy országosan is a szocialista építőmunka folyamat, amelyet eszerint kell megítélni. Minden mozgásban van, a változás az állandóság. Számunkra azért is kiemelkedő esemény volt a párt X. kongresszusa, mert azokban a napokban dolgoztuk fel a tízmilliomodik tonna olajat... — Ez tudomásom szerint több, mint amennyi a korábban készült tervekben szerepel. —• Igen. A párt IX. kongresszusa az energiahordozók összetételében a szénhidrogének arányát 37—39 százalékban jelölte meg, a tényleges eredmény ezzel szemben 42— 43 százalék. A sikerben — talán nem hat szerénytelenségként — a két százhalombattai vállalatnak meghatározó szerepe volt. A népgazdaság eddig 7.5 milliárd forintot fordított beruházásra Százhalombattán. E hatalmas összeg gazdásági, de erkölcsi értelemben is sokféle kötelezettséget - ró ránk. Azt például hogy a nemzetközi együttműködéssel, főként szovjet vállalatokkal kooperációban épült, illetve épülő két nagy létesítmény munkája. bővülése minél zavartalanabb legyen, s #zt is, hogy a befektetett tőke fejében minél előbb adjuk a kamatokat. — A két százhalombattai lé- tesítményt szokás a korszerűség példáiként emlegetni. Magam is sokszor leírtam, hogy a modern berendezések, a nagyfokú automatizáció .. • — Azt akarja kérdezni, hogy miben mérhető ez? Sok mindenben, de úgy gondolom, csak érzékeltetésre van helyünk. Az erőmű 1970-ben 3,9 milliárd kWó elektromos energiát termel, ami az országos produktum egynegyede. A finomítóban ebben az évben több mint hárommillió tonna kőolajat dolgozunk fel, ami meghaladja az országosan földolgozott önmagát a hétköznapokon. Ritkán találja. Nem így a gyerekek, akik számára ünnepnap, hétközrtap egybefolyna, ha nem vennék észre a felnőttek átváltozásán, hogy most valami más van: ünn.ep. Ilyenkor a gyerek is ünnepel: játszik, és ajándékokat kap. De a gyerek hétköznap is játszik, legfeljebb nem mindig kap olyankor ajándékot. A gyerek ünnepi és hétköznapi játékai között nincs különbség, tehát a gyerek ugyanolyan ünnepnap is, mint hétköznapokon. A felnőttek hétköznapi „játéka” más, mint az ünnepi. Munka. Hétköznap . munkával ajándékozzuk meg egymást és saját magunkat, Az ember hétköznap valósítja meg önmagát — elméletben. Akinél ez a gyakorlatban is így van, az hétköznap is ünnepi ember és karácsonykor is hétköznapi. Van, aki csak az ünnepnapokat szereti, mert csak akkor él harmóniában önmagával. mennyiség felét. Ez talán érzékelteti a két létesítmény szerepét, jelentőségét. Ami a korszerűség kamatait illeti: országosan a fajlagos hőfelhasználás 3300 kcal/kWó, míg a Duna- menti Hőerőmű Vállalatnál 2570 Forintban: egy kWó energia önköltsége 29 fillér az erőműben, s 38 fillér országosan ... Saját portánkat nézve pedig: országosan 1108 forintra rúg egy tonna'kőolaj feldolgozásának költsége, nálunk 1049 forint. Egy foglalkoztatottra a finomítóban 1,4 millió forint termelési érték jut... — Summázva: mit fizetett Százhalombatta a beléinvesz- tált 7,5 milliárd forint ellenében? —A népgazdaság Százhalombattáról eddig 12,6 milliárd forint értékű árut kapott, olyan értékes termékekét, amelyekből exportra is jut, s jelentős részük importmegtakarítást tesz lehetővé. Nem rossz befektetés tehát a Százhalbrribat- tára adott forint. — A fejlesztési terveket ismerve e befektetés nem befejezett. Üjabb százmilliók áramlanak Százhalombattára, hogy további százmilliókat fialjanak. — A két létesítmény szerepe, jelentősége a hetvenes években tovább növekszik, s ezt egyrészt a Gazdasági Bizottság által már jóváhagyott fejlesztési tervek támasztják alá, másrészt azok az elképzelések, amelyekre határozat Ugyan még nem született, dé reálisak. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat végső kiépítésben a mai 615 megawattal szemben 1905 megawatt energiát termel majd, szénhidrogén bázison. A finomító harminc termelő üzemében pedig évente 8—9 millió tonna kőolaj feldolgozása válik majd lehetővé. Nemcsak az erőmű fűtőolaj-ellátását s a klasszikus kőolajipari termékek előállítását — benzin, gázolaj, kenőolajok, bitumenek — vállalhatjuk, hanem petrolkémiai alapanyagok — benzol, toluol, maleinsavanhidrid stb. — termelését is, s ezek a vegyiparban. a műanyagiparban nélkülözhetetlenek. — Az eredmények s a fejlesztési tervek egyaránt tiszteletre méltóak. Vannak azonban gondok, bajok is. Most nem építési, szerelési határidők késedelmes teljesítésére, a kooperációban mutatkozó zökkenőkre gondolok, hanem arra az egyszerű igazságra, hogy a berendezések mellé emberek is kellenek. Mégpedig: jól képzett emberek. Ahogy tudom: SzázhalombatVan, aki csak a hétköznapokat. Én először az ünnepeket szerettem — a jóindulatú, nyugodt, vidám és szép ünnepnapokat. Később a hétköznapokat kedveltem meg, hiába voltak rosszindulatúak, idegesek, szomorúak, csúnyák. Az ünnepek és köznapok olyan ellentétesek voltak bennem, hogy csak az egyiket kedvelhettem. Most talán szeretem mindkettőt, ellentéteik egységgé válnak a :zememben, mert ellentétes vonásaik összekeverednek, felcserélődnek, egymásba csapnak át. Mert ünnepeink is olyanok, mint a hétköznapok, és a köznapok is, mint az ünnepek. Csak karácsonykor megajándékozzuk egymást. Hétköznapokon is. Ilyenkor ritkán vesszük észre. Karácsonykor észrevesszük. Erre készülünk egész évben, ha nem is tudjuk. Berkovits György tán is nagy a munkaerőmozgás. — Sajnos. A dolgozók személyi jövedelme körül több ellentmondás található. A dolgozóknak kifizethető részesedés és munkabér összegét lényegében két tényező határozza meg: az eszközök meny- nyisége és a kifizetett bértömeg. A nagyberuházásoknál az eszközállomány évenkénti gyarapodása jóval nagyobb mértékű, mint a felhasznált bértömeg növekedése. Ennek következtében — az érvényben levő jövedelemszabályozás szerint — csökken a részesedés összege és a dolgozók személyi jövedelme. Azaz: a népgazdaságilag helyesnek ítélhető szándék itt a visszájára fordul, mivel nem mérlegeli az intenzív fejlesztés alatt álló területek sajátosságait. — A finomító folyamatos üzem, azaz éjjel-nappal, vasárnap, hétköznap, ünnepen is dolgozik. — Fontos tényező ez is, aminek a bérben, jövedelemben fokozottan kellene mutatkoznia. Ugyanakkor ide tartozik az is, hogy például a közvetlenül termelő berendezéseket kiszolgálók tíz százalékának egyetemi, 33 százalékának középfokú végzettsége van, s mindössze a dolgozók 7,5 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. A bérnek, jövedelemnek — s ezek megadása lehetőségeinek — tükröznie kellene az itt támasztott követelményeket. Mert ugyanakkor látják az emberek, hogy a népgazdaság más területein több jut azoknak, akik kevesebbet adnak az országnak, mint ők. Ez nem jó. Morálisan is kedvezőtlenül hat, de közvetlenül lemérhető a munkaerő mozgásában is. — Mit tartanak tehát szükségesnek? — A szabályozó rendszer finomítását, a differenciált jövedelemelosztás érvényesítési feltételeinek megteremtését ilyen, tágabb értelemben is. Mert ez nemcsak üzemi feladat. Szándékunk hiába van, ha lehetőségeink nincsenek. Ha az ágazat dolgozóinak jövedelme szorop kapcsolatban áll az ágazat termelési eredményeivel, termelékenységével, azaz hatékonyságával, gazdaságosságával, akkor a fluktuáció sem sodorhat nehéz helyzetbe népgazdaságilag fontos területeket, s ugyanakkor nem kívánkozik majd a munkaerő a kevésbé fontos, de jobban fizető területekre. — A két ötéves tervidőszak < találkozási pontján, 1970 végén hogyan ítéli meg — a megtett út alapján — feladataikat, s azok teljesítésének kilátásait? — A negyedik ötéves terv az energiafelhasználásban a szénhidrogének arányát 53— 55 százalékra kívánja növelni. Százhalombatta két ipari létesítménye, de maga az ifjú város is épül, bővül a negyedik ötéves tervben. Az a célunk — s nemcsak célunk, hanem szilárd elhatározásunk —, hogy miként a harmadik ötéves tervben, úgy a negyedik ötéves tervidőszakban is feladatainkat ne csak teljesítsük, hanem túlteljesítsük. M. O. Penicilhnmérleg Teljesítette éves tervét a debreceni Biogál gyógyszer- gyár. Az év elejétől eddig 448 millió forint értékű gyógyszert készítettek, s ezt az év végéig mintegy 20 millió forint értékűvel tetézi^. A gyár legfontosabb terméke a penicillin. Az év végéig a tervezett 49 milliárd 400 millió egység helyett csaknem 53 milliárd egységet állítanak elő belőle, ami 6,7 százalékos többletet jelent. A debreceni penicillin több szocialista ország mellett eljut az Egyesült Államokba, Ausztriába, Svájcba is. A gyár 1970. évi penicillinexportja csak a tőkés relációban, majdnem j egymillió dollárt hozott a nép- I gazdaságnak. JEGYZET Karácsony