Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-24 / 301. szám
A f 4 ten hegyei K^úrSap 1970. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Cérnaszálon — Merre találom a Sejce lakótelepet? A megkérdezett váci lakos természetes mozdulattal mutat valami hihetetlen irányba: — Az ott!... Látva riadalmamat, hozzáfűzi: — Kicsit kanyargós az út, de ninps az olyan fönt, mint ahogy innen látszik! A sok-sok kanyar után még egy utolsó, éles hajtűkanyar: ez Sejce. A DCM-szállás ajtaján benyitva megcsap egy külön világ rossz szagú leheleté. Elhanyagoltság, de ember által naponta újrateremtett elhanyagoltság. Ez érthetetlen. A széles és hosszú közös folyosóból nyíló szobákból asszonyok vödröket, ezt-azt hoznak ki-be, vagyis élőlényekkel van teli az épülteit, és sok a nő közöttük. Vajon mitől ragad a mocsoktól a zolai hangulatot árasztó kis kolónia, hogy még a folyosó kövén is kupacban áll a krumplihéj 1 Láttam már ennél komi- szabb lakáshelyzeteket.' Benyitva a Kocsis Lőrincék szobájába — az 6 gondjuk hívott ide — nem enyhül-a kép: itt is ugyanaz a szétesettség, elhanyagoltság, az ember nem mer sízétnézni. A szoba közepén nagylány, melegítőben, karján újszülötte! sétálgat fel-alá; altatgat- ja. A vetetten ágyban idős férfi. — Hát tessék elmondani, sni a baj. Kovács . Lőrinc elmondja, hogy most betegállományban van. Előzőleg a hatvani cukorgyárban dolgozott, 1069. február 10-én, jobb kereset reményében jött át a DCM-hez, itft is villanyiszerelő, akárcsak Hatvanban. Ott 2600-at keresett, itt csak 1700-at. De a legfőbb panasza nem ez. Hanem? I960 júniusában betegállományba került, szívpanaszokkal és tüdőtágulással. Kórházban is volt, majd ez óv március 23-tól június 5-ig ismét dolgozott, de ezután megint betegállományba vet- , ték — a doktor nagyon gondos. minden gyógyszert, beutalást megadott — táppénzt kapott október 20-ig. Hogy ezután mi lesz? A felülvizsgálat dönti el. Vagy könnyebb, munkára javasolják, vagy leszázalékolják, úgy gondolja. Idejöttük óta a félesége is a DCM alkalmazottja. Mű- nélytakarítónő. Július 17-én tprhességi állományba került, augusztus 4-én szült. A nagylány: Kocsis Lőrinc lánya, a csecsemő a most született kistestvére. Az asszony e hónapban kapott utoljára teljes fizetést, január 12-től kezdődően a 600 forintos anyasági segélyt kapja; szeretne itthon maradni, legalább a kicsi kli- lenchónapos koráig. Hogyan kerüllek ide? Előzőleg Hatvaniban laktak, Ötszáz forintos albérletben, állandó bejelentővel. Onnan idejöttek, de nem jelentkeztek ki Hatvanból, mert ez itt szállás; csak az költözhet be, akinek van állandó bejelentett lakása is, ide csak ideiglenesen lehet bejelentkezni. Szállásdíj fejében havi 54 forintot fizetnék. — ...Már azt is megpróbáltam* hogy kiigénylem a hatvani albérletet, de elutasítottak, mert személyi tulajdonú a ház, szabadrandelkezésű, és utánunk mást vett oda a tulajdonos. De hát máért fontos ez most? Mert a gondnok — mondja Kocsis Lőrinc — felszólította őket, hogy hagyják el a szállást. Megszűnt a munkaviszonyuk, megszűnik a joguk az ideiglenes szálláshoz is. Nézzem meg a szerződést, abban valóban ez áll, a gon dn óiknál van. De nézzem meg ezt is: -„...az 5/1969. (I. 28.) Korm. sz. rendelet értelmében a gyermekgondozási jogosultságát megállapítottuk. A segély folyósítása 1970. nov. 30-tól ■1973. augusztus 4-ig tart." Aláírta: a gyárigazgató és a munkaügyi csoportvezető. / A gondnok' neve Bárczy István. Innen néhány háznyira la^ák. A gondnok — aki saját bevallása szerint sem jár át a munkásszállásra, pedig — ez már az én megjegyzésem — ráférne —, mutatja a szerződést, amelyet Kocsis Lőrinc és a munkásellátási csoportvezető írt alá. A bennefoglaltak megegyeznek azzal, amit Kocsis Lőrinc mondott. De a gondnok — mint mondja — nem szólt semmiféle kilakoltatásról, ilyenről nincs szó. De máris hívja, a munkaügyi csoportvezetőt, aki a szerződést aláírta. Keszi Károly csoportvezető azt mondja, hogy ő nem nyilatkozik ... Tulajdonképpen egy furcsa, lehangoló szociogiafikus regény kicsiny részletébe pillantottam be. Amit láthatok belőle: érthetetlen, értelmetlen, hányatott élet. Egy beteg, idős ember — nem dolgozó nagy lányával (jól tenné, ha dolgozna!) és újszülöttjével, közel a hatvanhoz, fedél nélkül, azaz egy fiktív bejelentőlappal, és egy labilis ideiglenes szállással. Nemrég Hatvanban laktak albérletben, azelőtt Egerben, azelőtt talán másutt. Ha regényt vagy filmet, esetleg szociográfiát akarnék írni az életükből -T- utánajárnék, hol kezdődött, mi okozta, hogy ma ilyen oémaszálon függ az életük. De nem regényt írok, csiak újságcikket, amelynek határozott célja van. Mégpedig annak az elhanyagolhatatlan körülménynek a leszögezése, hogy Kovács Lőrinc beteg ugyan, félesége gyermekgondozási segélyen, azaz fizetés- nélküli szülési szabadságon van ugyan — de munkaviszonyuk nem szűnt meg. így tehát a szálláshoz való joguk is fennáll. Egyetlen cérnaszál tartja őket, ha más nem: az újszülött léte, aki miatt az eljövendő három év — munkaviszonynak számít, akárhogyan is. Pereli Gabriella Hóesésben, utat * Ködből vett ködmönt a mez#, s öltöznek már a falvak is, vastag hóbundába. Egy lelket se látni az úton, de nyomot is alig. Zsámbo- kon a hóesésben útra kel 120 öreg, bokáig hóban, mennek a kultúrházba. Szorosan ülnek, sorban az asztalnál, a hatalmas helyiségben. Az asszonyok fekete nagy kendővel a vállukon, szomorúsággal az arcukon — mint a görög sorstragédiák asszonykórusai. Kis karácsonyfa a színpadon. Egy férfi áll mellette, szónokol. Mezei József, a Petőfi Tsz elnökhelyettese: — Közösségünk sokat tett ■ már az idősebbekért, hogy csak egyet említsek: a szűkös járadék mellé 100—150 forint kiegészítést, ingyen földet ad. Nagy szeretettel készültünk erre a napra, hogy szeretetünk jeléül, most karácsony előtt, megajándékozhassunk minden nyugdíjasunkat. Az ajándékcsomagban csokoládé, szaloncukor, kisüsti. Ahogy mondják, ne az értékét, a szívét nézd. Sürgölődnek a menyecskék, virslit, fehér bort hoznak az asztalra. Az öregek csipegetik, hör- pintgetik, duruzsolnak. Fényesebbek az arcok, ha nem a korról, szól a szomszéd. Szabó Andrásné tíz év után most három esztendeje ment nyugdíjba. Pufók, piros arcot rejt a kendő feketéje. „Elmúltak rajtam az évek, de beteg soha nem voltam, pedig mindég hétrét kellett hajolni. Dolgozni, azt szerettem, nem azt mondom. Most is csak ez a kis nátha a betegségem." — Hány éves tetszik lenni? — En-e? Hatvanhárom. Már 13 éves koromtól Pestre jártam a kertészetbe, mert az apám nem engedett sommásnak az urasághoz. Kettesével vittük a 25 literes kannákat. Az uram odamaradt a háborúba, családom se volt, egy holdat kaptmm csak. Visszamentem édesapámékhoz, míg egy kis házat nem építettünk nekem. A második férjemmel hét évig dolgoztunk 10 holdon. Mondtam, apus, én 15. — Mondja, mit akar maga tőlem? — kérdezte Bienertől Rita és a Z—28 szerepéhez méltatlanul, majdnem elsírta magát. — Semmi esetre sem azt, amit az a szódakirály. — Félek, hogy a maga szándékai kevésbé tisztességesek! — Akarja, hogy őszinte legyek? — kérdezte Biener és választ sem várva folytatta: — Mindketten tudjuk, hogy a mai foci, nemcsak a pályán zajlik. Maga például az ATC söprögető csatára ... — Nem tudom miről beszél— mondta Rita és kezdett visszatalálni szerepéhez. — Nem a levegőből beszélek. Maga Berek... izé... s2óval szerelme. Csak mellesleg: nagyon rosszul választott. Az a fiú erkölcsi nulla. Persze ettől még lehetne jó focista, mert ilyen is akad néhány. De ez a srác egy focianalfabéta. Emellett buta is ... Maga feljebb helyezhetné a mércéjét... — Maga edző vagy lelkipásztor? — A jó edző a telkeknek is pásztora, és vigyáz az ő nyájára, nehogy 'ártson rajta a gonosz — szavalta az öreg kenetteljesen. — Persze, semmi közöm a magánügyeihez. — A számból vette ki a szót! — Ott tartottam, hogy maga az ATC előretolt, söprögető csatára. Ezt tudom. Csak az nem világos még, hogy ml a taktikája. Nem tudom miért találkozik Kristóffal, nem tudom mire készül Felsőhegyen. Egyre figyelmeztetem: Csala nem Berek László. Feleslegesen töri magát. Nézze, mint férfi a férfinak megmondom: ez a fiú még ártatlan ... — Tudom! És azt is tudom, hogy maga a garde papája! — Ajánlanék egy tisztes egyezséget. Szálljon ki a buliból. Mielőtt döntene hallgassa meg az érveimet. Az ATC valaha jó csapat volt, de elérte a kis egyesületek végzete. Elteltek magukkal, utánpótlást rjem neveltek, a jókat elszipkázták a nagyobb csapatok, ráadásul Kristóf kezére adták a csapatot. Szóval, a bukás biztos. Ezzel szemben az FFC rossz csapat volt. Az idén játszik először az első osztályban. Évről évre javul a gárda... — Csala I. jövőre elmegy... — Tudom. Én segítem... De már megvan a helyettese... Nekem ugyanis ez a csapat a szívügyem. Én nem akarok Kántál ás Több mint hat évszázados szokás, hogy a Matyóföldhöz tartozó községben, Mezőkövesden, Szentistvánban és Tardon a karácsonyi ünnepet megelőző estéken „kántálással” köszöntik a rokonokat, szomszédokat. Az általános szokástól eltérően nem a felnőttek, vagy a fiúgyerekek, hanem a 10—15 éves lányok mutatják be a betlehemezésnek nevezett játékot. Az ősi szokás azonban napjainkban már új formát öltött. A lányok ma is felőlük a matyó ruhát, magukra terítik a subát, de a betlehemet már elhagyják, s a még ősibb rítushoz visszatérve, a rómaiak korában szokásos „tavaszüdvözlés” hagyományai szerint, csak jókívánságaikat mondják el, rigmusba szedve. A /szerdán alkonyaikor indult kántálókat a vendéglátók dióval, almával, az ünnepekre sütött kaláccsal ajándékozták meg. — Zenés vidám karácsonyra kerül sor vasárnap, december 27-én este 8 órakor Nagykátán, a Bartók Béla járási művelődési központban. Közreműködnek többek között Horváth Tiva-, dar, Mednyánszky Ági és Szécsi Pál. törve bemegyek a tsz-be. Mindig elsők voltunk a kertészetben. Most 627 forint a nyugdíjam, több is lehetne már... — Es a mai nap? — Gondoltam, eljövök, megviccelem őket, mert nekem se kávé, se tea nem kell, csak virsli. Mikor hazajöttem Pestről, kérdezte a ténsúr, no, Ágnes, mit láttál? Mondom, tormás virslit a Duna- parton. De nem vettem, mert nem tudtam, mi az... , Itt szavalt a színpadon az imént a kis Mackó Kati. Kék szemű, szőke, másodikba jár, de a versre még tavalyról emlékszik, azóta a könyvet oda kellett adni másoknak. Kitűnő tanuló. Mi akar lenni? Tanító, mert az írást és olvasást nagyon szereti. „Parányi ökörszem kuporog az ágon, Vidáman csipogja, süt még a nap a nyáron” — szavalja még egyszer. Harangoznak. Szép volt ez a szerda délután, de haza kell indulni. Mély nyomot taposva a hóban. (paládi) BORBÉLY TIBOR: Csillagszóró TÖRPÉK i Előre mész. Az ész vezérel. Kezedben iránytű: — sose tért el. Am, gonosz törpék, előtted, nagy vasdarabbal körbe futnak, s kaján pofával röhög a törpe nyáj, — száz felé van északi táj. EGY LAKÓTELEP ABLAKÁBÓL... Ablakom alatt hömpölyög a Volga. Nem költői kép, nem őrület. Volga-folyam viszi, hozza a kádereket. SZERELMES VERS Helyzetünk ismeretében gondolatom eretnek. Szeretlek. HÉTFŐ Hajnalban fel kell újra kelni, elkezdeni a robotos hetet. A hétfőt, mégis tudom szeretni. Találkozom veled. EDITH Edith a lét örök, akár a bennünket bezárt és összetartó bűvkörök. JOG A jogot eladtam. Te kivárod. Te leszel, — aki a szemem lezárod. KÍIM ... Ismerek egy fordított tisztviselőt. A tisztség viseli el őt. EMBER VAGY Ember vagy, — és ez a dolgod. , Emberséged furcsán hordod. Rajtad annyi cifra jelvény, nem tud a szív, maga nyelvén szólanL Pedig soha nem a jelvény, hanem aki hordja mellén, — az az igaz valaki! SZABAD-E? Szabád-e? Kell-e? Kell! Szabad! Költő, — figyeld meg jól világod. Néped szívébe nézz, — s ha látod, benne mit tartogat, mindenről legyen szavad. SOKAN KÉRDEZTÉK... Azért nem hordok kalapot, hogy ne kelljen: jellemíelen emberek előtt megemelnem. TRAGÉDIA Megőrült a király bolondja. * Bölcsességeit már nem nevetve mondja. JÖVENDÖLÉS \ Mikor már semmi sem segít: kiadják Borbély Tibor válogatott hallgatásait. - I máshová menni. Nekem itt él minden rokonom, barátom... Öreg is vagyak, és ezt a mindjobban profivá váló focit sem értem. De szeretem a játékot, a csapatot... Rita hallgatott. Már nem gyűlölte ezt a hunyorgó, öreg embert, aki most levetette gúnyos arckifejezését és érezhetően a szivéből beszélt. Aztán egy másik gondolat azt sugallta: A Z—28 nem tehet érzelgős. Hátha csak kiváló színész az öreg és most a szívére próbál hatni... — Velem nem tud egyezséget kötni. Engem sosem érdekelt a foci, legfeljebb néhány focista... — Magának még hinnék is, ha nem venne részt a játszmában Kristóf. Ez az alvilági figura szélhámossággal próbálta mindig behozni a hátrányt. — Kristóf a szeretőm, és engem csak ilyen minőségében érdekel. — Kristóf nem férfi! Talán ezért is ilyen gonosz. Még a háborúban sebesült meg... Rita kezdte belátni, hogy Biener erősebb nála. Az ő ereje a nőiességében van, e fegyverrel szemben Bienert már védi a kora. — Megérkeztünk. íme a szálló — mondta Biener és a kocsi lefékezett a sóváradi Grand Hotel előtt. Rita azonnal felfedezte Falus doktort, aki sietős léptekkel indult a kocsi felé. — Ritácska... Már alig vártam... Rita semmit sem értett, de felismerte, hogy e fordulatot fel tudja használni. — Örülök, hogy eljött! — mondta Lórántnak. — Ha maga hív ... — Lórántka, várjon meg a hallban, azonnal jövök... Biener gúnyosan kérdezte: — És Kristóf? — Kérem Biener úr... Remélem látja a helyzetet... Ami engem illet nincs szükségem a diszkrécióra. Ezt a szerencsétlen vén szivart azonban nagyon sajnálom. Rettenetes felesége van, de neki már vele kell leélni hátralevő éveit... Rita beszélt és úgy látta: Biener hisz neki. — Kérem, engem a focin kívül semmi nem érdekel. És ha most igazat mondott, akkor én örülök a legjobban... Rita kiszállt és majdnem baráti kézfogással búcsúztak eL A sofőr most szólalt meg először: — Mondtam én mester, hogy ez egy szabályos profi. Az ilyennek jobb üzlet egy effajta vén szivar, mint Kristóf beígért pénze, amit a végén úgysem ad meg... — Lehet, hogy már ott is az ördögöt látom, ahol nincsen. Túl gyanakvó lettem... Azért még várjunk egy ideig, hátha feltűnik ez a Kristóf ... — Ritácska drága ... Először is átadom a csomagját. Kristóf úr küldi. Állítólag maga felejtette a bárban ... — Igen... Köszönöm. És Kristóf? — Valahová el kellett utaznia ... Rita látta, hogy Biener kocsija nem mozdul a szálló elől. Tovább kell tehát játszania. — Van egy félretett szobám. Első emelet négy. Két perc múlva jöjjön utánam — súgta. A portástól átvette a kulcsot és felszaladt a lépcsőn. A doktor fél perc múlva már elindult utána... Biener a szálló ajtajából figyelte a jelenetet, majd beszállt az autóba. — Tévedtem. Mehetünk haza! — mondta és a kocsi elindult. Rita megkönnyebbült, amikor látta, hogy a kocsi ráfordul a Felsőhegyre vezető útra. — Hol a csomag? — kérdezte hidegen a belépő Falustól. — Tessék... Drága Rita... — Ne haragudjon, most mennem kell... — Megértem... Sok dolga van... Én ráérek, nyugodtan megvárom... — Ne várjon! — Dehiszen ... Ritácska.., Hát nem maga hívott... Az előbb is azt mondta, hogy örül nekem. — Igen... örülök... — Akkor boldog vagyok. És várok. Ha este jön, addig várok, ha reggel jön, akkor is megvárom... Rita rájött, hogy csak így tud könnyen szabadulni: — Rendben. Amint végzek, visszajövök... — Szerelmem..! Rita bejelentette a portásnak: — Az az úr, aki feljött utánam, néhány napig a szálló vendége lesz... Aztán a buszmegállóhoz sietett. Szerencséje volt. Éppen akkor indult a járat Felső- hegyre ... (Folytatjuk.) t
