Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-03 / 283. szám

1970. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK MtClEI cKirtap Mérlegen az élelmiszeripar Átgondolt, kiegyensúlyozott fejlesztés Most érkeztek meg karácsonyra a népszerű KOZMOSZ RÁDIÓK Fogyasztói ára: 330 FL KERESSE ES KÉRJE A SZÖVETKEZETI ARUHAZAKBAN, A SZAKUZLETEKBEN! Megrendelhető az alábbi címen: Szöváru Vállalat IX., Saroksári út 16. Telefon: 135-280. Telex: 36-76. <A cikk első részét lapunk előző számában közöltük.) A cikk előző részében utal­tunk arra, hogy az élelmiszer­ipar fejlesztése elválaszthatat­lan az élelmiszer-gazdaság egészétől, a hatás és visszaha­tás érvényesülése talán egyet­len termelési területen sem annyira nyilvánvaló, mint ép­pen itt. Ahhoz tehát, hogy az élelmiszeripar a megkívánt mértékben és irányban fej­lődhessék, az alapokat a me­zőgazdaságban kell megterem­teni. 1960 és 1969 között a me­zőgazdaságban a munka ter­melékenysége 75 százalékkal növekedett, s ez — az ismert körülmények, a nagyüzemi át­szervezéskor létező csekély technikai alapok figyelembe­vételével — nem lebecsülendő eredmény. Annyira nem, hogy erre támaszkodva, reális lehe­tőség nyílik az iparszerű me­zőgazdasági termelés megszer­vezéséhez mind a növényter­melésben, mind az állatte­nyésztésben. A mezőgazdaság intenzív fejlesztésének erejét néhány kiragadott példa is jól szem­lélteti. A terület minimális nö­vekedése mellett az 1938. évi 11,5 ezer tonna zöldborsóval szemben 1968-ban 60 ezer ton­nát termeltek. A paradicsom mennyisége ugyanez idő alatt 48 ezer tonnáról 350 ezerre, a vöröshagymáé 46,5 ezer tonná­ról 139 ezer tonnára emelke­dett, a gyümölcstermelés pe­dig megnégyszereződött, 300 ezer tonna helyett 1200 000 tonnára rúgott Reális tehát az a célkitűzés — ismét csak példát említünk —, amely sze­rint a negyedik ötéves tervben a terület minimális bővítése mellett a zöldséghozamok 28— 30 százalékos emelése a fel­adat. Kettős kötelesség Az élelmiszer-gazdaságnak s benne az élelmiszeriparnak csakis az intenzív s ugyanak­kor kiegyensúlyozott fejlesz­téssel sikerült eleget tennie kettős kötelességének: a hazai igények kielégítésének s az ex­port zavartalan biztosításának. A múlt évben a fejlett tőkés országokban értékesített ma­gyar áruk 43,1 százalékát a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar adta, de néhány partner esetében — mint például a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Franciaország — ez az arány elérte a hatvan százalékot! Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy a mezőgazdasági termelés egyszázalékos növelé­se a kivitel 3—4 százalékos emelkedését teszi lehetővé, ak­kor érthetővé válik a kérdés népgazdasági jelentősége. (Az élelmiszeripari és mezőgazda- sági termékek exportja-im- portja évente kétmilliárd devi­zaforint aktívummal zárul át­lagosan.) Az így kitermelt de­viza nélkülözhetetlen forrás az ipar egészének fejlesztéséhez, hiszen a hatvanas években dol­lárelszámolású viszonylatban az élelmiszer-gazdaság volt a legnagyobb devizatermelő. 1965 és 1969 között 11,4 mil­liárd devizaforint külkereske­delmi aktívummal segítette a népgazdaság különböző ágaza­tainak korszerűsítését. A feladatok bonyolultságát, a műszaki fejlesztés minden területre való kiterjedésének szükségességét igazolhatja egyetlen példa is. A zöldség- termelés a legutóbbi két-há- rom évben lényegében válto­zatlan maradt. Csökkent ugyanakkor az export, viszont megnőtt a kereslet a növényi eredetű konzervek iránt, ám ezeken belül a különböző pia­cok igénye erősen változó. így főzelékkonzervet elsősorban a szocialista országokba szállí­tunk, míg paradicsomkonzer- vet — annak többféle válfa­ját — főként a tőkésországok­ba. Továbbá: míg a friss zöld­ség exportja csökkent, a szá- rítmányoknak szinte korlátlan piaca van... ­A piac értékítélete Az élelmiszergazdaság egy­re erőteljesebben érzi — bél­és külföldön egyaránt — a piaci értékítéletet, mint ez a fönti, vázlatos példából is ki­derül. (Ahogy a piac értékíté­lete miatt esett vissza negye­dére a kajszi exportja, mert a molytalanítás megoldatlan.) Az értékítéleteik szélsőségei­nek elkerülése, az exportban tapasztalható — a termelés in­gadozásaiból következő — hullámzások megszüntetése csakis akkor sikerülhet, ha megszilárdul az élelmiszer- gazdaság anyagi-technikai alapja, s ha az élelmiszeripar nemcsak a földolgozásban, ha­nem a termeltetésben is köz­reműködik. Ehhez viszont az eddigieknél kiterjedtebb koo­perációra van szükség már a fajtakiválasztásnál, a termelé­si technika meghatározásánál épp úgy, mint a géptípusok, gépcsoportok kikísérletezésé­nél. (Ha zárójelbe tesszük 'is, de nagy örömmel állapíthat­juk meg, hogy az előbb emlí­tett tevékenységben vezető szerepet vállal és visz eszten­dők óta országos viszonylat­ban is a Nagykőrösi Konzerv­gyár.) Nincs módunk arra, hogy az élelmiszeripar ágazatait sorra véve szemléltessük a fejlesz­tés szükségességét és összetett­ségét. Egyetlen ágazatot kivá­lasztva kíséreljük meg ezt: a tartósítóipar példáján. A tel­jes élelmiszeripar termelési értékének mindössze öt szá­zalékát adta ez az alágazat 1960-ban, a múlt évben vi­szont már 11 százalékkal ré­szesedett, s termelésnöveke­dése a harmadik ötéves terv­ben a kétszerese volt az élel­miszeripar átlagos termelés- emelkedésének. A tartósított termékek exportja 1960 és 1969 között 140 százalékkal nőtt, s a tartósítóipar kapa­citása az 1950. évi 2500 va­gonról 1970-re 70 ezer vagon­ra emelkedett! A több mint ezer mezőgazdasági üzemmel szerződéses kapcsolatban álló tartósítóipar a legfőbb moz­gatója volt a zöldségtermelés fejlesztésének, hiszen tíz év alatt a nyersanyagigényt meg­háromszorozta. (Azt pedig, hogy mindez előnyös volt a mezőgazdasági üzemeknek is, igazolja: a termelőszövetke­zetekben az egységnyi zöld­ségterületről elért árbevétel 4200 forintról 8 ezerre emel­kedett.) A hatás-visszahatás elvének érvényesülését bizo­nyítva viszont ma már nem a' mennyiségi növekedésre, ha­nem a minőségre tolódik át a hangsúly, az érési idő kiter­jesztésére, az előfeldolgozás- ra stb. Arra tehát, amit össze­tett műszaki haladásként fo­galmazhatunk meg. Technológiai tökéletesedés Ahogy az élelmiszeripar többi alágazata, a tartósítóipar is a negyedik ötéves tervben saját erőből nagy jelentőségű fejlesztést kíván megvalósíta­ni. Másfél milliárd forintot szánnak rá, s ezen belül első­sorban a technológiai korsze­rűsítést szorgalmazzák. Mi­közben 1971—1975 . között a termelési érték 40—45 száza­lékkal meghaladja az 1970. évi szintet, maga a tartósítóipar;is — a termékösszetételt, a gyár­tás gépest te its égi fokát, s nem utolsósorban a csomagolást tekintve — meghaladja ko­rábbi önmagát: a szó szoros értelmében ipar 'lesz. S ami döntő: ezt elsősorban a meg­levő gyárak korszerűsítésével érik el, s nem új létesítmé­nyek emelésével. (S ami még inkább pozitívum: a Nagy­kőrösi Konzervgyár 360 mil­lió forintra rúgó rekonstruk­ciós munkáin belül az összeg nagyobb részét nem az építés, hanem a gépészeti korszerűsí­tés, bővítés emészti fel.) Az élelmiszergazdaság ver­tikális integrációja napjaink­ban egyike a népgazdaság egészét érintő legfontosabb feladatoknak. Az élelmiszer- ipar által megtett út, s az el­ért eredmények mérlegre he­lyezése jogossá teszi a biza­kodást: a hatvanas évek má­sodik felében megkezdődött változások gyümölcsei a het­venes években beérnek, s a kiegyensúlyozott fejlesztés tervből valósággá lesz. Mészáros Ottó GYOMRO Nyáron nyílik a megyei úttörőmúzeum A magyar úttörőmozgalom a jövő év júniusában ünnepli megalakulásának 20. évfordu­lóját. Pest megyében már megkezdték az előkészülete­ket a jubileumra.- Megalakult a történelmi emlékbizottság, amelynek egyik feladata ösz- szegyűjteni a megyei úttörő- mozgalom két évtizedes em­lékeit: pecséteket, működési engedélyeket, krónikákat, jel­vényeket, őrsi és tábori nap­lókat, fényképeket stb. Az egy­kori csapatvezetőkből álló bi­zottság gazdag anyagra szá­mít, amit a gyömrői úttörő­ház egvik termében állítanak maid ki. A megyei űttörőmú- zeurfiot az évforduló napján, június 2-án nyitják meg. Mohácsi szotírok 1970-ben Pécs és Baranya megye más városai mintegy tizennégy képzőművészeti al­kotással gazdagodtak. Felsza­badulásunk jubileuma tiszte­letére Siklós, Komló és Szi­getvár állított fel a történelmi eseményhez méltó emlékmű­vet. A henin-centenárium al­kalmából avatták fel a szo­cialista forradalom nagy ve­zérének bronzba öntött szob­rát Pécsett. A Duna-parti kis város, Mohács központi park­ját három szép, új szobor dí­szíti: a költő Radnóti Miklósé és a zeneszerző Bartók Béláé, valamint a híres farsangi nép­szokás emlékére állított busó­szobor. Biztatóak a kezdeti eredmények — még sok a tennivaló A nagyközségek működéséről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Megyénkben — mint isme­retes — negyvennyolc telepü­lés szerezte meg az idén a nagyközségi rangot, és negy­venből húsz közös tanácsú köz­ség alakult. Hogyan alkalmaz­kodik az új tanácsi szervezet a helyi adottságokhoz, erősíti-e kellően a demokratikus voná­sokat, egyszerűsíti, gyorsítja-e a hatósági ügyintézést? Erről tárgyalt tegnap délelőtt dr. Mondok Pál elnök vezetésével a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Az átszervezés óta eltelt rö­vid idő ugyan még kevés a messzebbmenő következtetések levonására, viszont a kezdeti tapasztalatok már jelzik a fejlődés főbb tendenciáit, illetve a leg­fontosabb tennivalókat. Ez derül ki a jelentésből, ame­lyet Arany István osztályveze­tő terjesztett az ülés elé. A té­ma azért is rendkívüli fontos­ságú, mivel a nagyközségek­ben közel 460 ezer lakos él. Ezeken a helyeken az emberek igényei mind szociális, egész­ségügyi, kommunális, mind államigazgatási szempontból meghaladják az átlagközségek igényeit. Egyértelműen kitűnt az anyagból, hogy a nagyközsé­gekben és a közös tanácsú köz­ségekben javult a tanácsi ve­zetés, a hivatali apparátus munkájának színvonala. Ez összefügg a személyi változá­sokkal, a nagyobb anyagi el­Alkony a váci főtéren. Foto: Gárdos Postások, pártszervezetek Lapterjesztési tervek a nagykátai járásból Tatár Béla harminc éve postai alkalmazott, s tizennégy esztendeje a nagykátai posta- hivatal vezetője: miután a hírlapterjesztés, árusítás, kéz­besítés és propaganda nem­csak e nagyközségben, de jó- szerint a járás területéről is az ő íróasztalánál fut össze — a vidék tizennégy másik pos­tahivatalának ők az úgyneve­zett góchivatala —, illő, hogy a megyei, lap terjesztési moz­galom időszakában területü­kön járva, először tőle tuda­koljuk: milyen eredmények várhatók? Nagyközségükben három „betétikézbesítő” csak hírlapot hord ki reggelenként — a köz­ség más körzeteiben a lapok házhoz szállítását a rendes kézbesítők végzik. Ugyanők árusítással is foglalkoznak, rajtuk kívül egy IBUSZ- irodában s a helyi posta- hivatalnál is, összesen vagy ötvenhárom árusító­nál kapni újságot. A megyei hírlapterjesztési mozgalom időszakában számí­tanak a kézbesítők propagan­dájára — egyikük, Bodócs Sándor, ki éppen harmincegy éve postás Nagykátán, már a múlt hétfőn öt új előfizetőt szerzett... A postahivatal a terjesztési kampány idejére naponta százhetven mutat­ványszámot kap (kis figyel­messég, hogy az új előfizetők­nek ezekből egy hétig ingyen kézbesítik a Pest megyei Hír­lapot), amelyeknek egy ré­szével a kézbesítők, más ré­szével viszont a vállalatok, in­tézmények pártszervezetei igyekeznek olvasókat toboroz­ni. Így például sok mutat­ványszám került, a többi kö­zött, a helyi Építőipari Ktsz- hez, a Magyar—Koreai Ba­rátság Termelőszövetkezethez stb. — bizonyára, nem ered­ménytelenül. A járási székhelyen ösz- szesen négyszáznégy csa­lád és közület járatta ed­dig a megyei lapot — az előfizetők száma meg­közelíti a Népszabadságét —, ezenkívül példányonként na­ponta eladnak vagy negyve­net, ötvenet. A tapasztalat sze­rint az előfizetők többsége helyben dolgozik: termelőszö­vetkezeti tag, községi, üzemi, kereskedelmi, hivatali dolgo­zó — vagy nyugdíjas. Viszony­lag kevesen veszik, járatják a megyei lapot az ingázók kö­zül: megemelhetné nagyon az olvasók számát egy-egy jó vo­nali árus. E nagykátai hivatal alkalmazna többet is — a munka nem éppen könnyű, de a kereset felmehet háromezer­ötszázig. Várják a jelentkező­ket! Nagykátán úgy tervezik: 80 új előfizetővel növelik a me­gyei lap olvasóinak táborát. Gyarmati Károly, a tápió- szecsői postahivatal vezető­je: — A községiben százkilenc- ven család, és tizenöt közület járatja a Pest megyei Hírla­pot — a megyei újság népsze­rűsége megközelíti a Népsza­badságét. A terv szerint hat­van új előfizetőt szerzünk. Ebből már az első napon, első „nekifutásra” tizen­hét új előfizetőt gyűjtöt­tek a postások, tizennyol­cat pedig a pártszerveze­tek. A nagykátai járás postai dolgozóinak, pártszervezetei­nek terve: ötszáznyolcvan új előfizető a megyei újságra a járásban. P. A. ismeréssel. A legtöbb helyen javult és gyorsult a hatásági ügyintézés, különösen jól isme­rik már az apparátus dolgozói a pénzügyi igazgatást, az anya­könyvi és gyámügyi feladato­kat, tájékozottak és jól alkal­mazzák az eljárási törvény szabályait, előírásait is. Ugyan­akkor a nagyközségek és a kö­zös tanácsú községek hatósági tevékenységének ellátásában még komoly gondot okoz, hogy a meg­jelenő jogszabályok nagy tömegét nehéz összefogni, több bonyolult vagy el­avult, de érvényben levő paragrafus nehezíti a he­lyes döntés meghozatalát. Szükség lenne több, 'jól rend­szerezett jogszabálygyűjte­ményre, elvi és gyakorlati út­mutatásra, jogszabály-magya­rázatra. A jó hatósági munká­hoz szükséges tárgyi feltételek is hiányoznak még. Bár a tech­nikai felszerelés javítására az elmúlt években közel kétmil­lió forintot fordítottak, még e téren is sok a pótolnivaló. A legjelentősebb változások azokban a járásokban történ­tek, ahol egyrészt a település adottságai ezeket lehetővé tet­ték, másrészt a járás vezetői is bátrabban kezdeményeztek. A napirend több órán át tartó és mélyreható vitájában dr. Bo- zóki István megyei főügyész a hatósági ügyintézés színvo­nalának javításáról, dr. Ádám Mihály, a megyei tanács titká­ra a gazdálkodással összefüg­gő feladatokról és a káder- helyzetről, dr. Kovács Vencel- né a továbbképzés és az okta­tás tennivalóiról, Boros And­rás vb-tag pedig a nagyközsé­gekkel szemben támasztott túl­zott türelmetlenségről beszélt Felszólalt az ülésen Jám­bor Miklós, a megyei párt- bizottság titkára is — fő­ként a közeljövő tenniva­lóira hívta fel a figyelmet. Dr. Lukácsy Róbert, a Minisz­tertanács tanácsi hivatalának képviseletében a Pest megyé­ben szerzett tapasztalatairól számolt be. Holló János, a Közalkalmazottak Szakszerve­zetének megyei titkára a ta­nácsi dolgozók érdekvédelmé­ben fejtette ki véleményét Dr. Mondok Pál vitazárójá­ban válaszolt az elhangzott kérdésekre, és részletesen ki­tért a jelentés elemzésére. Az ülés az előterjesztést tudomá­sul vette, s egyben utasította a szervezési és gazdasági osz­tályt a határozati javaslat át­dolgozására. Ezt követően a vb egyéb ügyeket tárgyalt. — sp — Paprika - hálóban A szegedi Paprikafeldolgoző Vállalat felmérése szerint az idén több mint 3000 vagon fűszernövény termett a 8400 holdas tájkörzetben. Bár csak­nem minden gazdaság belvíz­károkat szenvedett és a korai őszi fagyok is ártottak, az idei termés mégis jó közepes. A gazdaságok túlnyomó részében a 40 mázsát meghaladta az át­laghozam, a kiskundorozsmai József Attila Tsz-ben pedig 63 mázsás holdanként! re­kordteljesítményt értek el. A szegedi tájkörzetben újdon­ságot jelentett az idén a ka­locsai tapasztalatok alapján kipróbált hálótárolási mód­szer. A termelők nem idegen­kedtek az új tárolási formá­tól. Jól helyettesíti a hagyo­mányos, de nagyon munkaigé­nyes felfűzést. Kenyérgyár Szárszón Az üdülővidék ellátásának megjavítására új kenyérgyá­rat épített a Balaton déli partján — Balatonszárszón — a Somogy megyei Sütőipari Vállalat. Az új gyár naponta 6,5 tonna kenyeret és péksü­teményt ad majd piacra, s ez­zel jelentősen tehermentesíti a siófoki üzemet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents