Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-23 / 300. szám
MÄl MEGYEI 1970. DECEMBER 23., SZERDA ‘ ----Má r akkor is. — No asszony, meghoztam az ünnepekre valót...! (Zsoldos rajza) Verőcei ajándék Vácdukára December 15-én egy-két percre megállt a munka a Finom Kerámia Ipari Művek kőbányai porcelángyárának II. számú telepén, a verőcei kondenzátorrészlegben. Hatvan asszony megbeszélte, hogy a kongresszusi műszak alkalmával megtakarított közel 6 ezer forintból, örömet szerez a vácdukai nevelőotthon kis lakóinak. Elhatározták, hogy ruha helyett kerékpárokkal lepik meg őket. Augusztin Antal, a nevelőotthon megbízott igazgatója mondott köszönetét az elhatározásért, egyelőre még a gyerekek helyett és kérte az asz- szonyokat, hogy ajándékaikat személyesen helyezzék a fenyőfa alá. Azt kérte, hogy ez a kapcsolat ne csupán ajándékozásból álljon — kétségtelen, hogy a gyerekek nagyon fognak örülni a kerékpároknak, dé hozzák magukkal asszony! szívük szeretetét, és így tegyék teljessé az ünnepet. _ A gyerekek is viszonozni _lógják a verőcéi asszonyok látogatását. A verőcei nők ezt a kapcsolatot úgy akarják állandósítani, hogy a szocialista brigádok egy-egy gyereket vesznek pártfogásukba. A Forte KISZ-istái és a 23- as AKÖV dolgozói után most a verőcei asszonyok is segítik már a vácdukai fiúnevelő növendékeit. (újfalvi) Megszépülnek a vasi műemlékek Sorra megszépülnek megye értékes műemlékei. Helyreállították a körmendi reneszánsz stílusú Batthyány- kastélyt, tatarozták a világhírű 700 éves jaki templom keresztelőkápolnáját, autóparkírozót, idegenforgalmi pavilont létesítettek. Megszépült a jáki templommal csaknem egyidős csempeszkopácsi műemlék templom is. Sárvárott, a Nádasdy-vár tornyának, bejárati hídjának és bástyáinak egy részét állították helyre. Szombathely belvárosában — copf stílusú épületeit — a püspöki palotát és a Szegedy-házat — tatarozták. Jelenleg a gyógyfürdőjéről híres Bük községben a volt Szapáry-kastély helyreállításán munkálkodnak. A rekonstrukciót a jövő évben fejezik be. Bozsokon megkezdték a tanácsi üdülő teljes átalakítását. Az épület hajdan, a száj- hagyomány szerint, Mátyás király vadászkastélya volt. Az értékes műemlék épületben kicserélik a födémet, minden szobához fürdőszobát építenek, s bevezetik a központi fűtést is. A tervek szerint a jövő évben hozzáfognak a kőszegi Vas | Kálvária kápolna, a szentgotthárdi és a magyarszecsődi templom, valamint a szalafői Pityerszer 5. szám alatti népi műemlék helyreállításához. A következő évben sor kerül a szombathelyi romkert állagának megóvására, a sárvári Ná- dasdy-vár, a kőszegi várfal és sgraffitós ház, valamint a gu- tatő'.tősi katolikus templom rekonstrukciójára is. Sláger: a lakkgyapot 1971-ben tíz százalékkal több terméket gyártanak exportra, mint az idén — határozták el a fűzfői Nitrokémia vezetői. Számítások szerint 260 millió forint értékű fűzfői vegyianyag hagyja el az országhatárt. A termékek között legkeresettebb a lakkgyapot, ebből 800 ezer dollár értékben exportálnak. Kanada és Egyipt.om az elmúlt évhez viszonyítva ötszörösére növelte megrendeléseit. Bodrogkeresztúri újdonságok A bodrogkeresztúri kerámia- üzemből hetion útba indították az év utolsó díszkerámia export szállítmányát. A Tokaj- hegyalján működő üzem termékei iránt megnőtt külföldön a kereslet. Az év elején üzembe helyezett, korszerű alagút- kemencével az üzem megkétszerezte kapacitását, s így eleget tudott tenni új megrendeléseinek is. így az idén már kétmillió forint értékű, a tavalyinál megközelítőleg 30 százalékkal több díszárut exportált. A bodrogkeresztúri üzem a külföldi piacon elsősorban a ceruzavastagságú, kör, háromszög és négyzet keresztmetszetű „szálakból’’ font, népműtett kenyeres- és gyümölcsöskosarakkal, virágtartókkal, fali kaspokkal alapozta meg hírnevét. Aranyboák, jégcsapok Látogatóban „Karácsony apóéknál“ A karácsonyfákon szépen ragyognak a köréjük font ezüst és arany boák és egyéb karácsonyfadíszek. Kevesen tudják, hogy ezeket a csillogó boákat Cegléden készítik a Batthyány utcában, Sárk Gézáné karácsonyfadísz-, papírfeldolgozó, játék- és emlók- tárgyüzemében, ahová ellátogattunk. Egy gép a vékony dróthuzalt ellapítja, majd orsókra tekeri. Az orsók ezután belekerülnek egy még okosabb gépbe, amely cérnavezetéssel rászövi a vékony drótra a ragyogó ezüst, rózsaszín vagy kékes fémszálakat, és a pompás boát méteres darabokra vágja. Sárik Gézáné elmondotta, hogy évtizedek óta készítik a karácsonyfadíszeket. Régebben részt vettek a nemzetközi vásárokon is. Minden , évben kiadnak valami újdonságot. Az idén kezdték meg a „havas” boa gyártását, amelybe nylonszálakat szőnek, és az kelti a hólánc benyomását. A boák mellett csillagcsúcsokat, jégcsap- és la- metrtadíszeket is gyártanak. Szilveszterre és újéVre pedig mókás papírtárgyak, apró ajándék- és emléktárgyak kerülnek ki az üzemből. A munkába besegít a család, főleg Sárik Géza Lajos ' nyugdíjas ceglédi nyomdászmester. K. L. Vállalat Angyalföldi Gyára (Budapest Xm., Frangepán utca 7 —114 FELVESZ épület-, általános és géplakatosokat, betanított munkásokat, női és férfi segédmunkásokat, darukötözőket, fűtöket alacsony nyomású kazánokhoz, portásokat, éjjeliőröket, főportást több éves gyakorlattal, asztalosokat. is városban a bomba is kicsi, de azért nagyot szólhat. Szólt is. Amikor híre futott, hogy a rendőrség rajtaütés- szerű vizsgálata 'nyoipán azonnali hatállyal fölfüggesztették a vegyesipari szövetkezet egész vezérkarát, mindenki úgy érezte, hogy bomba robbant a főtéren, ahol éppen a múlt héten nyitották meg a borkatakombát. Legalábbis csak az keltett volna f ekkora riadalmat, meglepetést, hápogást. A szövetkezet központi irodaháza, amelyet néhány hónapja avattak nagy csinnadratta közepette, s amelynek bútorzatát egy társszövetkezet exportszállítmányából szerezte meg az elnök, titokzatos csöndbe süppedt. Az alkal- . .. .. mazottak közül néhányan ugyan bejártak, de veszeti motívumokkal diszi- i csak azért, hogy a rendőrség szakértőinek, a hites könyvvizsgálóknak segédkezzenek. Sokan szándékosan úgy szabták meg útjukat, hogy a bevásárlás, meg a napközbeni ide-oda szaladgálások közepette elmenjenek az irodaház előtt, hátha látnak valamit, de nem sikerült semmit elcsípniük. Azok meg, akiket a rendőrség beengedett, nem nyilatkoztak, igaz, nem is nagyon volt miről. Ki tudja, mire jöttek rá a rendőrség emberei, s mire nem? Amit meg tudtak, azt a város is tudta. Mecseki, az elnök, meg a fő- és alfullajtárjai nem csináltak titkot abból, hogy valakik, vagy legalábbis annak tartják magukat. Kiskomám — ahogy szavajárása után Mecsekit becézték-gúnyolták — benne volt mindenben, amiben csak ilyen helyen benne lehet az ember. Ha külföldi vendég jött a városba, mi tagadás, Kiskomám vágta ki a rezet, úgy pátyolta, etette, itatta, hogy a. jámbor csak ámult, azt hívén, Kánaánba érkezett. Ünnepség, jubileum szóba sem kerülhetett úgy, hogy rögtön rá ne vágják: Kiskomám majd megorganizálja. Tette is. Sza- lajtotta az embereit, küldte a kocsiját, s ha olyan volt a vendég, még a fővárosba is elzavarta Boriskát, a titkárnőjét, onnét hozzák a hidegtálakat, mert „akármit nem lehet föladni a vendégnek”. Kényelmes megoldás egy ilyen ember léte, mert hiszen leveszi a gondot seregnyi olyan Tj"1 ÁrrA'-rWrw ernber válláról, akik feladata a szervezés, az L OlCiM tiZLl ZCm egyeztetés, a pénz fölhajtása, meg tucatnyi ” más, apró-cseprő dolog lenne. Ezért, hogy Azonnali belépéssel FELVESZÜNK villanyszerelő, ács, asztalos, könnyűgépkezelő, vasbetonszerelő, kőműves, tetőfedő, bádogos, vízvezeték- és fűtésszerelő, festő, lakatos, diszműbádogos, parkettás szak-, betanított és segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózervezetőt (D-159-B), gépkocsiszerelőt, építőgép-szerelőt, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takaritónőket és minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz Munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. 280 millió forintos költséggel földgázüzem épül a szegedi szénhidrogén-medencében. Az új létesítmény rendeltetése, hogy a kutakból az olajjal együtt feltörő kísérő gázokat megtisztítsa, és kompresszorokkal a távvezetékrendszerbe bocsássa. Már megkezdték a legfontosabb berendezések, a kompresszorok próbajáratását. Bélapátfalvi tűzoltók A Heves megyei Bélapátfalván a helybeli önkéntes tűzoltó-egyesület megalakulásának 90. évfordulóját ünnepelte. Heves megye legrégibb tűzoltó-egyesületét 1880-ban hozták létre, amikor Bélapátfalván felépült a később világhírűvé váit ■ kőedénygyár. Ennek a gyárnak a termékeit azóta már csak múzeumban lehet megtalálni. A bélapátfalvi tűzoltók 1905- ben egy hatalmas tűz terjedésének megakadályozásával megmentették a falut a pusztulástól. BORSILOK A szekszárdi állami gazdaság tíz borsilót vásárolt Olaszországból. A henger alakú, 645 centiméter magas és 278 centiméter átmérőjű, sav- és lúgálló vasbetonból készült tartályok egyenként 300 hektoliter űrtartalmúak. Használatuk gyors bortárolást tesz lehetővé. amikor híre ment a bombaként, váratlanul robbanó fölfüggesztésnek, s nyomában rögtön az őrizetbe vételnek, néhányan — nem is olyan kevesen — szembetűnően idegesek lettek. Gyorsan leltárt csináltak magukban, mivel s miként úsznak Kiskomám zavaros vizeiben, s legtöbbjük hallani vélte, ahogy recsegni kezd a szék lába alattuk, pedig moccanatlanul ültek. A telefon nem a legjobb eszköz a feszengő kín levezetésére, ezért azután jobbnak látták, ha Bircsák lakásán jönnek ösz- sze, mert mégiscsak tisztázni kéne ezt is, meg azt is, s nem árt ilyen helyzetben egy kis eszmecsere. Bircsák volt a legnagyobb bajban, mert a tanács embereként az ő kötelme lett volna, hogy Mecseki, s általában a szövetkezet dolgaira felügyeljen, ezért szó nélkül tudomásul vette, hogy hozzá igyekeznek a többiek. Kikészítette a poharakat, a bort, az asszonynyal kolbászt, savanyú paprikát, ropogós zsemlecipókat rakatott az asztalra, de közben olyart komor képpel járt körbe-körbe, mintha halotti torra készülne. Már az is rossz jel, hogy semmit nem tudott a vizsgálatról, annak megindításáról. Miért hagyták ki? Első ijedelmét méreggel próbálta elűzni, s nyúlt a telefon után, hogy hívja a rendőrkapitányt, tiltakozván a felügyelet megsértése, megkerülése ellen, ám ahogy a postáskisasszony megkérdezte, kit adjon, gyorsan bocsánatot kért, s helyére tette a hallgatót. Nem kell elkapkodni az ügyet. Rossz jel az is, hogy négy ízben is, teljesen fölöslegesen ugyan, de a dolgoknak nagy feneket kerítve, aknákkal a hóna alatt bement az elnökhelyetteshez, hátha hall valamit, vagy legalább kérdeznek tőle. de semmi, a világon semmi sem. Az elnökhelyettes úgy tett, mint aki azt sem tudja, hogy Mecseki a világon van, s hógy most éppen a megyei fogdában csücsül. Azután a háVmadik rossz jel: miért éppen őt tartják a legilletékesebb vendéglátónak a többiek ? Ennyire köztudott lenne... Nem fejezhette be a gondolatot, mert Aranka, a felesége már kísérte a szobába az első vendéget, s alighogy kezetráztak, sorra befutottak a többiek. „Hát öregem...” — ez volt minden tekintetben, s a tanácstalanság váltogatta a riadalmat a szemek recehártyáján. Ezt megérni! Hiszen Kiskomám nem volt akárki’ Senkinek nem akadt annyi címe, rangja, mint neki. Nélküle egész egyszerűen nem lehetett meg semmi, kisvárosban aranyat ér egy ilyen agilis, mindenhez értő ember! S akkor tessék. Hajó a zátonyon csak úgy egyszerűen lekapcsolják, elveszik tőle a kulcsokat, bezsuppolják egy kocsiba, s jónapot. „Ez beteheti az ajtót ..” — kezdte valaki, óm rögtön letorkollták: ne károgj, te varjú! Bircsák még a bor ízét sem érezte, pedig az már a vég, ha a zöldszilvánit akár a vízzel is összetévesztheti az ember nyelve. Mérges volt magára, mert hiszen jól néz ki, ha már most összeroggyan benne a tartás, mi lesz ha kérdezgetni kezdik netalán, s jnérgét Sámuelen adta ki, aki riadtan, kövérkés uj- jain számolgatva sorolta, mi lehetett a banánhéj Kiskomám talpa alatt, s ki hajíthatta oda? Mert valaki odahajította azt, a banánhéj soha nem hever magától az utcán — szögezte le nagy bölcsen, de torkára forrt a folytatás, Bircsák úgy vágott közbe. „Hallgassatok már, a mindenségit neki, rnegbolondítjátok az embert.” Elhallgattak. Nocsak, a mindig kedélyes, mindenkivel puszipajtás Bircsák ennyire odavan?! Hiszen akkor több is lehet a füle mögött, mint amennyit tudnak, vagy éppen annyi is elég, ami tudott? Bircsák az üres poharát emelgette, s amikor Sámuel, hogy helyrebillentse előbbi botlását, tölteni igyekezett, nyers mozdulattal tolta el a palack nyakát markoló kövér kezet. „Hagyd a fenébe! Először is: a hajó csak zátonyra futott. Nem süllyedt el. senki nem fulladt a vízbe. A zátonyról le lehet húzni a hajót, de ha nem, akkor még mindig akad megoldás, uccu, neki a víznek, s úszni, kifelé, a hajótól el. Értem?” Értették, persze, hogy értették, hiszen erre gondoltak ők is. Ha már Kiskomám nem tudta elkerülni a zátonyt, azért nem veszhet oda mindenki és minden! Mi lenne a világból, ha egy-egy zátonyra csúszott, úszó hajó minden utasát fogva- tartaná?^ Hisz’ még a süllyedő hajón is akad mentőcsónak, mentőöv, embert megtartó szál deszka, Valami alkalmatosság, ami reményt nyújt, menekülést ígér. Hát akkor hogyne akadna, ha csupán egy zátonyról van szó. Mekkora ez a zátony? Most még nem látni, rejti a víz, de majdcsak kibukkan alóla, s akkor fölmérhetik. Vagy már késő lesz? Ha késő, még mindig mód van a vízbe ugrásra, s irány a part! Igaz, tudni kell úszni, dehát, ha jól megnézzük, itt, az asztal körül neih kezdők vannak, megtettek ők néhány kilométert, olykor ár ellenében is! Azért ez a Bircsák, a fene essen bele, mindig fején találja a szöget. Nem véletlen, hogy olyan, mint a keljfeljancsi, bárhogy lökik, taszítják, visszabillen. Abban a telekügyben is, néhány éve, mekkora zűrje volt, s lám, úgy kászálódott ki belőle, hogy majdnem bocsánatot kértek tőle. Mert valami az a fegyelmi, amit kapott? Semmi. Egy papír. Fegyelmi, fegyelmi. Kockázat nélkül nincs siker. Sámuel töltött, utolsóként Bircsák is megengedte, hogy a poharába csorgassa az italt „Proszit.” Kocogtak a poharak. Újra töltöttek, Aranka leszedte az üres üvegeket, s új palackokért ment a konyhába, még szerencse, hogy soha nem voltak híján tartaléknak, mert milyen kínos lenne most futni az üzletbe. Sőt! Már bezárt a szemben levő csemegés, maradna a bisztró söntése, dehát ha oda most ő, Bircsákné csak úgy bemenne... Gondolni sem jó rá. Az új üvegekre már párásodó szemmel néztek a szobabeliek. „Látod Bircsák, ezt szeretem benned, nem sajnálod a barátaidtól a jót” — bátorodott fel újra Sámuel, s mielőtt valaki megelőzhette volna, maga elé húzta az egyik, jókora kolbászdarabokkal megrakott tártyért. Kiemelt két savanyú paprikát a középre tett tálból, s leharapva a hegyüket, szürcsölni kezdte a levet. „Finom” — hízelkedett Arankának, aki a reggel óta tartó görcsöt a gyomrában csak most kezdte, enyhébbnek érezni. Ezek itt esznek, isznak, hát akkor csak nem lehet olyan nagy a baj, majd eligazítja Ferenc, az embere, hiszen eligazított ő már mást is. Kiment, hogy kávét főzzön, Ferenc szemvillanása ezt jelezte. Míg a kávéscsészéket a tálcára' rakta, dúdolgatni kezdett. Hiszen majd rendbejön minden, ha a többiek így bíznak Ferencben. ha így hallgatnak a szavára, majd csak kitalálnak valami okosat közösen, ülnek az asztal körül éppen elegen... Mészáros Ottó
