Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-22 / 299. szám
“’KJtírlap 1970. DECEMBER 22., KEDD Olvassunk együtt! Bartók emlékünnepség - Nincs víz mégis mosnak - Jó még a televízió Talán három hónapja, hogy — ebben a formában — olvasóinkkal együtt lapozgattunk utoljára szerkesztőségünk postájában. Nem mintha azóta elfogytak volna levelezőink — ellenkezőleg —, hétről hétre vastagabb a napi postacsomag — de az idő- és a helyhiány nagy úr. A törökbálinti víz ügye •—jogosan — továbbra sem hagyja nyugodtan az odavaló- siakat. Pilis Györgyné a postáról, Papp István nyugdíjas a Baross utcából sokak nevében szeretne megnyugtató választ kapni. A több mint nyolcezer lakosú községnek évek óta kevés a jó ivóvize. Kutattak és találtak forrást a Tükör hegyen. Megalakult a törpe vízmű társulás. Az egyik kutat azonban a rossz minőségű víz miatt a KÖJÁL lezáratta. A gondokon nagymértékben segítene, ha a tüdőszanatórium megelégedne az egyik kúttal. Saját fogyasztásukra elég is lenne, de akkor meg kellene szüntetniük a jövedelmező bérmosást, amit a többi budapesti kórház számára vállalnak. Érthető a gazdaságosságra való törekvés, de emiatt egy nagy falu szomjazik! Érdekes levelet írt valaki Monoríól a nemrég felavatott hősi emlékműről. Kifejti, miért nem felel meg az elgondolásnak. Miután azonban névtelenségbe burkolózott, tőlünk se várja, hogy gondolataival vitába szálljunk. A Bartók Béla emlékünnepségről ad számot Elekes Éva Nagy- kátáról. A járási könyvtárban a pedagógusok találkoztak, részleteket hallgattak Bartók zenéjéből, epizódokat elevenítettek fel életéből. A járási művelődési központ reprezentatív műsort állított össze névadója tiszteletére. Heimann Győző általános iskolai igazgatóhelyettest kérték fel előadónak, míg Kiss Sarolta, az abonyi zeneiskola tanára zongorán illusztrálta az elmondottakat, Urbán Erzsébet gimnazista pedig szavalt. A szünetben a résztvevők megtekintették a kiállítást. Ünnepségről ad számot Majoros Józsefné Szigetújfaluról. Piros tintával rótt kedves levelében közli, mekkora tortát kapott a falu legidősebb asszonya az öregek napján, s hogyan ropta a csárdást Majer Józsi bácsi a vacsora után, amit a társadalmi szervezetek rendeztek tiszteletükre. Sajnos, a következő levelet súlyos betegen írja a 89 éves Balázs László. Túrán, később Gyálon tanítós- kodott. Magas kora sem akadályozza a kutatómunkában. Érdekes emlékeket, afféle monográfiát állított össze Túra község régmúltjából. Ismét jelentkezett Kincse József Szigetszentmiklósról. Kórházban volt, ahol azonban hamar meggyógyították. A lap hasábjain szeretne köszönetét mondani a Szövetség utAjándékozzon KOZMOSZ ZSEBRÁDIÓT töltővel Reklámár: 300 Ft. Vidékre csomagküldő szolgálat: Budapest, V., Kossuth L. u. 2. cai kórház dolgozóinak a vele és betegtársai iránt tanúsított szeretetteljes bánásmódért. Szefcsik Jánosné érdi tanácstag viszont nagyon dühös. Ugyanis Érd-Parkvárosban az Aradi utcai népbolt eddig a Székesfehérvári Tejipari Vállalattól kapta az árut. A szállítást a rossz utakra való hivatkozással beszüntették. Nem értik ezt a váratlan fordulatot, hiszen az út — sajnos — tizennégy éve változatlanul rossz, és most sem lett más, mint azelőtt. Ezentúl viszont a tejet egy másik, jóval távolabbi boltban lehet csak megvásárolni. Az újonnan kijelölt boltnak kétszeres forgalmat kell lebonyolítani. Ki hajlandó ezen változtatni? Közérdekű kérést tolmácsol Irházi Mária Veresegyházról: az autóbuszmegállókban kitették a menetrendet, de olyan apró betűkkel nyomtatták, hogy csak a jó szemű fiatalok tudják elolvasni. Arról nem is szólva, hogy a szabadban a csapadék egy-kettőre még számukra is olvashatatlanná teszi a szöveget. Kéri, olvashatóan és a várótermekben függesszék ki az érkezés, indulás időpontját. Verébfióka-betűkkel küldött hírt a váci, máriaud- vari iskola tanulói nevében Papp Olga negyedik osztályos. Bejelenti, hogy a szerkesztőségtől egy éve kapott ajándéktelevízió még mindig éppen olyan szép és jó, mint amikor átvették. Kedvesen kéri, gondolatban legyünk továbbra is velük, ők pedig állják a szavukat, jól tanulnak, hogy művelt emberekké váljanak. Komáromi Magda HERENDI A porcelánmúzeumban megnyílt a világhírű gyár múltját és jelenét bemutató új kiállítás. Az elmúlt évek folyamán sok ezer érdeklődő tekintette meg a 175 éves gyár termékeit. A most kiállított anyag — mely mintegy 1400 darabból áll — gazdagabb, színesebb, áttekinthetőbb a korábbi kiállításokon bemutatottaknál. 13. Szombat reggel... Derült idő, enyhe déli szél, a hőmérséklet húsz fok. Az ország területén vihar nem várható. Legalább a meteorológia szerint nem... Bözsi boldog várakozással szállt fel a Felsőhegy—Mocso- la között közlekedő Ikarusra. Azt szerette volna, ha a rozoga járgány ezúttal méltó lenne mondabeli névadójához és valóban repülne. A szomszédos ülésre egy fiatalember ereszkedett le. — Szabad? — kérdezte udvariasan, de nem tolakodón. Bözsi bólintott. Megnézte a fiút. Rokonszenvesnek tűnt, bár ő most az egész világot gyönyörűnek és szeretetne méltónak látta. Ugyanebben az időben foglalta el a helyét Kristóf, az Alsószék—Mocsola járaton. Elégedetten állapította meg, hogy kullancsa most is híven követi és a mögötte levő ülésre telepszik. Kristóf nyugodt volt és kárörvendően nevetett Bieneren. Hámori ekkor már az országúton hajtotta új Fiatját. Nem sietett, a kilométeróra mutatója alig hagyta el a negyvenet. Többször lehúzott az út szélére, hogy előzni engedjen egy mögötte haladó Warszawát, de úgylátszik az ő útjuk sem volt sietős, mert nem éltek a felkínált lehetőséggel. — így lesz meg a napidíjuk — gondolta Hámori. A visszapillantó tükrében egy Volga tűnt fel. Azonnal felismerte: ez a gyár kocsija. Aztán eszébe jutott, hogy Kristófnak adta oda a kocsit, hogy Sóváradon elintézze a csapat ügyeit. A Volga előzött. Hámori Kristófot kereste, de a kocsiban Falus ült a sofőr mellett. Ölében egy óriási rózsacsokrot tartott. Hámori nem értette a dolgot, de nem törte a fejét. Inkább Bözsire gondolt... — Egy százasom van rá — mondta a Fiatot követő War- szawában Horváth rendőr szakaszvezető —, hogy az öreg kappan Ritácskájához rohan. Csak azt tudnám, hogy miért a Műszer Művek kocsiján ... Természetes, hogy már Rita is úton volt. Tisztelői között számos gépkocsitulajdonos akadt. Rita választása — a számos ajánlkozó közül —, Popper úrra, a szikvízkészítő kisiparosra esett. Főként azért, mert neki Mercedese volt, és ő látszott a legkevésbé rámenősnek. Alig hagyták el Felsőhegyet, Popper feltűnő érdeklődéssel kezdte szemlélni az útmenti tájat. — Figyeljen ide, Popperkém! Valaha egy gondolatolvasónál voltam inas. Nem szabadultam fel, de annyit megtanultam, hogy a maga gondolatait pontosan tudom... TV FIGYELŐ Három műsorról Tessedik bélyegek A Tessedik Sámuel halálának 150. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos és művészeti heteik keretében országos bélyegkiállítás nyílt vasárnap Szarvason. A kiállításra — amelyet dr. Steiner László, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének főtitkára nyitott meg — csaknem ötven egyéni gyűjtő és mintegy húsz általános és középiskolai, úttörőházi, nevelő- otthoni szakkör küldte el mezőgazdasági jellegű motívum- összeállításait. A gazdag anyagú kiállításon szinte az ország minden részéből érkezett kollekciók megtalálhatók. ÍÜVÓS-VAKÁCIÓ A legkisebb magyar fúvósok — a pécsi úttörőzenekar tagjai — hangversenykörúttal kezdték a téli vakációt. A Duna—Tisza közére látogattak el, ahol karácsonyig vendégszerepeinek. Vasárnap Felső- szentivánon és Csátalján léptek fel a kis fúvósok, akiknek átlagos életkora a tíz évet sem éri el. A Duna—Tisza közi vendégszereplés során öt községben adnak két-két órás műsort a pécsi gyerekek. 78 év története Száz éve alakult meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, s a jubileum alkalmából kiállítás nyílt a budapesti Történeti Múzeum metszettárában. A Közmunkák Tanácsa 1870-től 1948-ig terjedő történetét rajzok, metszetek és tárgyi emlékek mutatják be. A gazdag hagyományok ápolására vasárnap Túrán megalakult a Galga menti Röpülj páva-kör. A túrái Tóth L. Mihályné énekes, Sára Ferenc furulyás, Szásztcó József citerás, a község népi táncegyüttese és énekkara, a galgahévízi citeraze- nekar, a galgamácsai asz- szonykórus és a vérségi dalosok műsora után Hargittai Károlyt, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője ismertette a Szerda esite a Thália Színház előadásában Örkény István Tóték című komédiáját láthattuk a televízióban, felvételről. Kevés új magyar darab aratott az elmúlt huszonöt év alatt ilyen sikert hazánkban s külföldön, kevés egyesítette így a korszerű drámai formát, az aktuális fekete humort, a hazai érvényt, s a határokon túlra is szóló mondanivalót. Feje tetejére állt világban, a háború közepén, egy még sokáig békés szigetnek maradt hegyi faluban játszódik a darab, egy falucskában, ahová a kor szelére egy szabadságos őrnagy nyitja rá az ajtót, engedi be a huzatot. S a dolgok csakhamar Tóték háza táján is a fejük tetejére állnak, összekuszálódik az értékrend, összekeveredik közügy és magánügy, abnormális és normális. E kavarodásban a legsúlytalanabb kerül felszínre, e bomlásban minden megtörténhet, az is, hogy a magas ember kicsinynek szeretne látszani, az is, hogy elvitassák egy tisztességes tűzoltóparancsnok jogát az otthoni nyújtózáshoz, ásítozáshoz, levegőbe bámuláshoz, az is, hogy az értelmetlen és monoton dobozkészítés előlépjen a lehető legnemesebb, legsürgősebb és legáltalánosabb tevékenységgé. Ha a világ a feje tetejére áll, a legbensőbb én, az idegvégződés, a reflex bizonytalanodik el, és sem a tisztelendő úr reverendája, sem a kényszerzubbony, sem az ágy alatti tér, sem a mellékhelyiség, egyik sem ad zumegyei tanács felhívását, amelyben meghirdetik a Röpülj, páva-körök első országos bemutatóját. A rendezvényt 1972. augusztus 20-án tartják meg a Pest megyei Tanács díszudvarában. A bemutató célja, hogy az országban alakult Röpülj, páva-köröknek újabb bemutatkozási lehetőséget nyújtsanak és elősegítsék a népdalok elterjesztését, megszeretését. A tv vasárnap délután egyenes adásban számolt be a túrái eseményekről. got a rejtőzésre... Kellemes I meglepetést szerzett a Thália Színház előadásán a Tóték aranyos kislányát játszó Ha- cser Józsa. Nagyon szép tévéjátékot láttunk péntek este: a lengyel Jerzy Zawieyskí novellájából írta és rendezte Dömölky János. A „Mindannyiótok lelkiismerete megnyugodhat” egy látszólag értelmetlen áldozatnak állít mementót. Renata, a fiatal és szép lengyel orvosnő önként vállalja a halált, amikor betegeit, egy elmegyógyintézet ápoltjait a nácik ki- végzik. Minden korok legreménytelenebb, legsátánibb helyzeteiben mindig akadtak, akik ilyen magatartást válasz- tottaijc, akik az egész emberi nem totális értékeit mutatták fel a totális bűnben. Ök azok, akiknek köszönhető, hogy a kortársak, túlélők, elkövetkező generációk lelkiismerete megnyugodhat. A darabban alig láttunk katonát, gyilkost, ellenséget, pusztítást és háborút — Renata belső monológját aquariumiként elszigetelt térben mondta el. „Ne féljünk belépni abba a világba, amelyért Renata önként vállalta a halált. Emberi világ ez, kapuján belépve nem kell felhagyni a reménnyel. Renata épp azért halt meg, hogy a védtelenek világában ki ne haljon a remény”... Dömölky János rendező mert lassú tempót tartani, s hallatlanul szép lí- raiságot adott. A színészek alakításából nagyon tetszett a mind érettebb és tisztább játékot nyújtó Szemes Mari és Latinovits Zoltán. Szombaton az éjszakai előadás keretében Bernhard Wi- cki nyugatnémet rendező Malachias csodája című filmjét láttuk. Nem nyújtott sokat: a Fellinitől kölcsönzött eszközök itt elavultnak, külsődlegesnek tűnték. A nyugatnémet felső tízezerről, a gazdasági csoda mámoráról és a lelkíismeretfurdalás hisztériájáról nyújtott kép felszínes. Úgy érezzük, a mai német sorsról nem lehet anélkül komolyan szólni, hogy a művész, ha nem is a konkrét történelmi események felidézésével, de az emberek és a nemzet lelkének mélyebb vallatásával, említés nélkül hagyja a fasizmust. P. A. Felrepült a páva — Túrán — Kiváncsivá tesz művésznő ... — Maga most egy letérő földutat keres. Arra rá akar kanyarodni, mert valami baj van a kocsijával. Aztán egy teljesen elhagyott résznél megáll... Popper, a mindig udvarias, rajongóan szerelmes férfiú rádöbbent, hogy itt felesleges ailakoskodnia: — Maga dörzsölt lány. Okos is. Akkor játsszunk nyílt kártyákkal: Valóban belelátott a fejembe, bár nem volt nehéz. Amióta megérkezett vágyom maga után. — Ezt el is vártam magától... De... — Nincs de! — mondta keményen és hirtelen fékezett. A főútról egy keskeny keréknyom ágazott le. Popper csikorgó kerekekkel fordult az útra. — Legyen esze, Popperkém. ígérem, hogy máskor... De most nagyon keli sietnem ... — Azt mondta, hogy kilencre kell Sóváradon lennie.., — Igen. — Nos, most negyed nyolc. Ennek a kocsinak a hátralevő úthoz húsz perc elég... Több mint egy óránk van... Ritács- ka... Legyen okos... — Ha én okos leszek, az magának nem jó... Pedig okos leszek. És őszinte! Én sem vagyok fából, és amióta Felsőhegyen élek, kezdem újra azt hinni, hogy a gólya hozza a gyereket. Maga erős, egészséges férfi. Bevallom, gondoltam arra, hogy amikor visszafelé jövünk, feladom magának a lapot, megadom azt a jelet, mely feljogosítja arra, hogy egy ilyen erdei utat keressen. — Na látja. Én ezt éreztem ... — mondta és leállította a kocsit. — Ez a baj... Nézze Popperkém. Két nagy csoportja van a nőknek. Kezdjük az egyszerűbb eseten, amikor a nő profi. Ez esetben nincs mese, de akkor fizetni kell... — Kérem! Mennyi a tarifa? Ezer? Kettő? — Várjon még. A másik csoport elvárja, hogy szerelmét szerelemmel viszonozzák és mindenképpen megadják a nőnek kijáró tiszteletet... — Kérem. Ez az olcsóbb. Jó lenne ha közölné, hogy maga melyik kategóriába tartozik? — Hol ide, hal oda. Én vagyok az átmenet. — Most már ne fűzze az agyamat! Nem bírom a sok szöveget... — Vegye csak le a kezét a vállamról... Popperkém, én mindent tudok, amit egy nőnek tudnia kell. Engem mindig a nevetőgörcs kerülget, amikor azt hallom, hogy egy férfi erőszakos. Ez nem megy uram. Csak ha a nő is azt akarja! De én nem akarom. Ezért ne is kísérletezzen, mert nevetségessé válik és a férfi akkor hal meg, amikor kiröhögik ... Popper taktikát változtatott: — Hát nem érti, hogy szeretem? — Ezzel kellett volna kezdeni. Maga mindent fordítva csinál? Rita látta, hogy győzött és élvezte a helyzetet. Popper verve volt. — Ritácska... — lihegte és magához rántotta a lányt Rita azonban erre is számított. Ügyes mozdulattal kisiklott a férfi karjai közül, feltépte az ajtót, kiugrott a kocsiból és rohanni kezdett az országút felé. Popper azonnal indított. Meg akart fordulni, a hátsó kerekei becsúsztak a keréknyom melletti puha szántásba és az alacsony építésű luxus kocsi szabályosan zátonyra futott. Rita visszanézett. — Nyárra felszárad a föld, akkor talán kikászálódhat onnan — kiáltotta nevetve és újra futni kezdett, mert az országúton egy kocsi közeledett. A vezető láthatta a feléje futó lányt, mert lassított és megvárta. — Sóváradra mennek? — Igen — felelte a vezető. Parancsoljon kisasszony... Talán hátra, ott kényelmesebb. Rita a hátsó ajtóhoz lépett Az ajtó kinyílt Rita ekkor vette észre, hogy a hátsó ülésen Biener szundikál. Legalább öt kilométert futott a kocsi, amikor az öreg lassan kinyitotta a szemét — Jó reggelt, művésznő. Micsoda véletlen! Egyébként reggel kerestem a lakásán... — Miért? — Mondták, hogy az este keresett valakit, aki elhozná Sóváradra. Mivel nekem is éppen itt van dolgom, fel akartam ajánlani magam úti társul. Rita ellenségesen szólalt meg: — Érdekes, hogy magának pontosan akkor van Sóváradon dolga, amikor nekem! — Valóban érdekes. Persze a diszkréciómra számíthat. Tőlem sosem tudja meg Csala, hogy maga itt csalja meg őt Kristóffal... — Ez hazugság! — Ejnye... Akkor miért randevúzik vele a szállodában? A Z—28 veszélyes kelepcébe került... (Folytatjuk.)
