Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
8 s^íírtop 1970. DECEMBER 20., VASÄRNAP Őshimzés 1500 éves árpa, búza, mogyoró, szalma Tucatnyi érdekes lelet került elő a közelmúltban a Balaton környékén. A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai a tó vízállásváltozásainak ta- numányozása közben Balaton- szántódon eddig ismeretlen földvár maradványaira bukkantak. Ugyancsak vármaradványokat találtak Ordacsehi közelében, a „Kisvár” elnevezésű határrészben, amely a XVI—XVII. századból való. A Fenékpusztán előkerült római kori hombárokban növénytani leleteket találtak. A hajdani pékség hombárjaiban árpát, kétféle búzát, mogyorót és szalmamaradványokat fedeztek fel. A leletek, amelyek az V. század közepéről valók, rendkívül értékes adatokat nyújtanak ez időszak növénytalaj i ismereteinek gyarapításához. Érdeklődést keltett az ötvöspusztai keleti gót sírból előkerült textildarabka, amelyről kiderült, hogy hímzett vászonszövet. Szakértők szerint a lelet a legkorábbi hímzés, amelyet hazánk területén találtak. Miskolc, Győri kapu 21 hónap — 2400 lakás A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói befejezték a miskolci győri kapui új lakótelep utolsó tízemeletes panelházának összeszerelését. Az új városrész építését 21 hónappal ezelőtt kezdték meg, és azóta házgyári termékekből összesen 2400 lakást „raktak össze”, közülük több mint kétezret már át is adtak rendeltetésének. A négy- és tízemeletes épületekben kiala-' kított lakások fűtését, valamint melegvíz-ellátását a diósgyőri Lenin Kohászati Művekből távvezetéken biztosítják. VITÁS MUNKAÜGYEK Ki fizesse a kártérítést ? Tárgyalási nap a Pest megyei Munkaügyi Döntőbizottságon. A tágas tárgyalóterem ajtaja előtt már reggel kilenckor többen várakoznak. Ma a Volán 1. szerepel a napirenden, a vállalattól fellebbezés során idekerült ügyek havonta a 15—20-at is elérik. Sóik az üzemanyag-túlfogyasztásból, egyéb, a vállalati fegyelmi rencl megszegéséből keletkezett ügy, illetve a Volán 12-es üzemegységénél sok ezeknek a száma. Így a gödöllői, a váci és az aszódi fuvartelep dolgozói közül többen megjárják a másodfokú hatóságot is. T. J. egy ZIL 38-as teherkocsi pilótája egyik hónapban 196 liter benzinnel nem tudott elszámolni, 588 forint megfizetésére kötelezték. A vállalati döntőbizottság előtt a rossz útviszonyokkal, a sok megállással indokolta az előírt normán felüli, magas üzemanyagfogyasztást. Fel is mentették, de a vállalat fellebbe- .xett. . ,- A gépkocsivezető elmondja:..: .-tizenöt éve . van ennél .a cégnél és ezt megelőzőleg soha nem volt túlfogyasztása. — Azon a januári napon derékig érő hóban szántóterületre szállítottunk sódert. Sokszor meg kellett állni, sok volt a rükverc, sőt, el is akadtunk, lánctalpas húzta ki a kocsit. Elkéri a két menetlevelet és mutatja: mindegyikre sajátke- zűleg rávezette, rosszak voltak az útviszonyok. Miközben nézi a két dokumentumot, leolvas róla valámit, ami eddig még nem szerepeit, s fordulatot hoz az ügyben. Ugyanis a menetleveleken ott van a bejegyzés: abban a hónapban két teljes éjszaka, a gödöllői garázsban, ennek a *ZIL 38-asnak a motorját használták fel az elromlott kompresszor helyett levegőtermelésre. A vállalat jogásza azonnal ellenérvvel válaszol: a dolgozó rosszhiszeműen hivatkozik erre a körülményre. Az előírások értelmében az üzemanyagot a gépkocsivezetőnek minden nap, amikor beáll a garázsba, fel kell vételeznie. Reggel, indulás előtt, meg kell győződnie arról; tele van-e a tank, ha hiány mutatkozik, pótolni kell, illetve az éjszakai különfogyasztást igazoltatni köteles. A pilóta azt állítja: emlékszik, ezeken a napokon reggel felvételezte a hiányzó benzint, de hogy ezt elszámolták-e külön, azt nem tudja. A menetlevélen sincs rá bizonyíték. A döntőbizottság tagjai tanácskoznak. Figyelembe vesznek minden körülményt. Megszületik a döntés: mivel a dolgozó nem igazoltatta a levegő-termelésre felhasznált üzemanyag mennyiségét (holott ezt a vállalati fegyelmi rendtartás előírja), ezt az esetleges, de egyáltalán nem bizonyítható túlfogyasztást — figyelmen kívül kellett hagyni. Viszont a sóderszállításnál a rossz útviszonyok miatti túlfogyasztás jelentős részét beszámítják. De így sem tudnak 107 liter üzemanyagot elszámolni. A teherautó vezetőjét 321 forint megfizetésére kötelezik. A másik ügy: ugyancsak túlfogyasztás, az előbbinél sokkal nagyobb mértékű. A gépkocsivezetőt a vállalati döntőbizottság felmentette, de a Volán igazgatósága fellebbezett. Igaz, most már módosítással: a legmagasabb normát' vette alapul, és még akkor is nagy fogyasztás, illetve üzemanyaghiány mutatkozott. Vita keletkezik. A döntőbizottság elnöke elmondja; a vállalat ezekben az' ügyekben úgynevezett alapbemérésen állapítja meg az adott teherautó fogyasztását. Ezt rendszerint jó állapotban levő közutakon, a gépkocsi vezetőjének távollétében, más vezető végzi. Így a bizonyíték megbízhatósága nem lehet teljes értékű. A túlfogyasztás elbírálásánál terheléssel szállító gépkocsit kell megvizsgálni, tehát azt kell figyelembevenni, hogy milyen körülmények között; erdőben, hegyes terepen, vagy sok fordulót igénylő szállításon dolgozik. A vállalat jogtanácsosa közli: a teherautók fogyasztását bizottság méri meg. Az érintett dolgozók azért nem vesznek részt rajta, mert többnyire ezt műszak után végzik, s ők nem ' maradnak ott, sietnek háza. Meghozzák a döntést. Miután a legmagasabb normát alkalmazták az elszámolásnál, teljesen nyilvánvaló a túlfogyasztás. Értékét a teherautó vezetőjének meg kell fizetnie. K. I.-t azért kötelezték 681 forint kártérítésre, mert egy hibás gépkocsival fuvarozott, nagy sebességgel hajtott és 12. Flámis Bözsi, aki a történetbe úgy cseppent, mint Pilátus a Krédóba, napok óta boldog révületben élt. Így fel sem tűnt neki, hogy bármerre megy, egy férfi követi. Ö már csak a szombatot várta, életének ezt a nagy sorsfordulóját, szerelmének beteljesülését. A kisvárosi pletykákkal ellentétben, mely Csala I-gyel kötötte össze, a lány másba volt szerelmes. Ezt a szerellhet azonban szülei szigorúan tiltották és kitagadással fenyegették miatta. Pedig szerelme egy ízben már szabályosan megkérte a kezét. A szülők ellenkezése a vőlegényj elölt korának szólt. Hámori Bálint az Alsószéki Műszer Művek igazgatója, akit az olvasó, mint az ATC elnökét is ismeri, negyvenéves volt Flámis Bözsi pedig csak huszonöt-. A szerelmesek egy ideig titokban "találkoztak, majd elhatározták, hogy szombaton Hámori szülővárosában, Mocsolán, a nyilvánosság teljes kizárásával egybekelnek. Bözsi e napokban alig járt az utcákon. Néhány régi barátnőjét látogatta csak meg, de tervéről nekik sem beszélt. Pénteken legszükségesebb emiatt szelepégés következett be. A teherautót a szobi fatelepről a váci garázsba kellett vontatni. A pilóta ezt a megállapítást nem fogadja el, sőt, igazságtalannak tartja és így méltatlankodik: — Hét éve fuvarozok, eddig 57 ezer kilométeren vezettem és kérem még nem volt szelepleégésem... Kiderül: ezt a teherautót csak három napig vezette, a váltótársával együtt. Amikor átvették, már hibás volt, egy másik dolgozó — aki kilépett a Volántól, tsz-be ment, teherautóra — már így adta le. A váltótársa észlelte, hogy a szelepek hibásak, be is hajtott a váci főnökségre előző nap, de ott nem fogadták el a kocsit javításra. — Én kérem, mit tehettem? Az erdőgazdasághoz vagyunk küldve, a fát hordani kellett az állomásra. A vállalat képviselője megjegyzi: kötelessége lett volna a kocsival leállni, ehelyett a három nap alatt 400 kilométert tett meg, mté csak a kocsi felmondta a szolgálatot. A döntőbizottság elnöke a „vádlott” védelmére kel: — Ne tessék már kérem ezt a hibájául felróni. Az, hogy valaki igyekszik a munkáját elvégezni, nem lehet súlyosbító körülmény. A területi döntőbizottság határozata: elutasítja a vállalat fellebbezését és egyben felhívja a gépkocsivezető figyelmét a tanulságra: rossz, hibás járművet nemcsak’ hogy nem köteles átvenni, de ilyennel nem is szabad dolgoznia. H. F. P. holmijait egy bőröndbe csomagolta, majd a néptelen mellékutcákon át az autóbusz-pályaudvarra vitte. Az őt követő rendőrnyomozó hallotta, amint a pénztárnál a szombat reggel induló mocsolai járatra kért jegyet. ★ A felsőhegyesi rendőrkapitányságon Tábori főhadnagy és Sándor hadnagy tanácskoztak: — Kristóf ma reggel a Műszer Művek pénztárából tízezer forintot vett fel. A pénzt a sportklub támogatására fenntartott keret számláján könyvelték el. A nyomozó jelentette, hogy ezután a busz- pályaudvarra ment és jegyet rendelt a szombat reggeli mocsolai kocsira — jelentette Sándor. — A mi emberünk Flámis Erzsébet mozgását figyelte és jelentette, hogy a lány szintén a szombati mocsolai buszra váltott jegyet — mondta Tábori főhadnagy, majd így folytatta. — A dolog tehát világos. Kristóf és a lány Mocsolán találkozik. Ez hát az a táviratban megjelent hétfői találkahely. A táviratban jelzett Pestről érkező segélycsapatok- ról azonban semmi adatunk Nyomdakészen beszélt TALÁLKOZÁS AZ IGAZÁN KEDVES OLVASÓVAL Itt szó szerint érvényes, hogy egy gombostűt sem lehetne leejteni. Az író—olvasó találkozó színhelye: a gödöllői járási könyvtár helyisége, zsúfolásig megtelt. Az érdeklődés — ez az idesereglettek zsivajából is kitűnik — rendkívüli. A gödöllői járási könyvtárat vezető Kovács Sándorné, lelkes munkatársai, egy fáradhatatlan társadalmi munkás: Tóth Rezső nyugdíjas könyvtáros kitünően készítette elő a találkozót. Kérdések zápora Az előadó Móra Ferencről tfeszél — a közönség némán hallgatja Móra személyes ismerőjének, a vele meghitt baráti kapcsolatot tartott Magyar Lászlónak, lapunk munkatársának visszaemlékezését. Azután fölenged a csend, kérdések záporoznak. , — Miért üldözte Mórát a Horthy-rendszer? — Volt-e katona a forradalom idején? — A Magyar Irodalmi Lexikon szerint csak egy tankönyvet írt. Vajon így van-e? — Milyen volt a kapcsolat Móra és Tömörkény között? — Milyen eredménnyel jártak az ásatásai? — Él-e még Szalai József, aki Móra életét megmentette a fehérterrortól? — Tanítoitt-e Móra Ferenc? — Miért szerepelt a feketelistán? — Édesanyját hogy hívták? És a feleségét? Vólt-e gyereke? Alig győzik kivárni egymás érdeklődő kérdéseit és a válaszokat És ha az irodalombarátok életkorát is tudjuk----érdeklődé sük annál figyelemre méltóbb. A járási könyvtár író— olvasó találkozója ugyanis most csak fiataloknak szól: 11—14 éves V—VI—VII. osztályosoknak. Az pedig egyértelműen világít a kérdések kitartó türelmetlenségéből, a hol kedvesen gyerekes, hol tájéko- zottan komoly kérdések özönéből, hogy nem bemagolt, eminenskedő kérdések ezek, hanem igazi olvasók kérdései. És amint az előadó — nem, mesélő! — Laci bácsi közvetninos. És azt sem tudjuk, hogy ki ellen, milyen támadás készül. — Szerintem az lenne a jó megoldás, ha szombaton akkor csapunk le rájuk, amikor az edző a tízezer forintot átadja a lánynak — mondta Sándor. — Pillanatnyilag én sem látok jobb megoldást. Megcsörrent a telefon, a főhadnagy felvette a kagylót: — Ez biztos? Köszönöm! — letette a telefont és Sándorhoz fordult: — Bonyolódnak az ügyek. Most jelentették, Alsószékről, hogy Hámori a szombati napra szabadságot vett ki és közölte a titkárnőjével, hogy Mocsolára utazik. — Hámori, az ATC elnöke — morfondírozott Sándor. — Nem értem, miért csinálnak ezek ekkora felhajtást? Minden esetre a konspirációban még kezdők. — Bízunk benne, hogy holnap már okosabbak leszünk. ★ Hála Spitzer több évtizedes profi ivó rutinjának, a Biener által ráállított két focistát az összes szeszfajokban túlitta. A kéf sportfiút a kórházba szállították, ahol csak a gyors gyomormosás mentette meg őket egy könnyen végzetessé válható alkoholmérgezéstől. A műveletet végző ápolószemélyzet méltatlankodva állapította meg: — Aztán még csodálkozunk, hogy itt tart a magyar futball. Képzeljétek, ha ezek a megyei bajnokságban ennyit isznak, mi lehet az NB I-ben. Spitzer Józsi kellemesebb ápolót kapott, öt Rita vette len feleleteit' és a szűnni nem akaró újabb érdeklődést hallom, arra gondolok: talán éppen ez az, amit szorgalmazni, fejleszteni kellene. Minél több író—olvasó találkozót annak a generációnak részvételével (de ilyen igazi, aktív részvételével), amelytől várható az olvasómozgalom kiteljesítése. Ha a gyerekek valóban találkozhatnak olvasmányaik szerzőinek szellemével, de nem konzervált, kötelező tisztelettel teljes távolságból, hanem valódi testközelségben —, ők igazi olvató nemzedékké cseperedhetnek. így megszelídülne a sivár statisztika, amely még ma is a serdülőkorral egy időben lanyhuló, vagy megszűnő irodalmi érdeklődésről árulkodik. Egy kis történet Semmi rendkívüli nem kell ehhez. Csak néhány jó szervezőképességű ember, akiknek szívügye a gyerekek olvasásra nevelése. Mint például a három általános iskola pedagógusai, akiknek neveltjei ezek az értelmes fiúk, lányok. Mint Ghéczy Etelka tanítónő, aki a két kedves srácot betanította a bevezetőben elmondott Mó- ra-részl etekre. — Miről szeretnétek hallani? — kérdezi Laci bácsi. A kérdésekre elmondja: Móra Ferencet második apjának érezte, de visszategezni sosem tudta, éppen ezért. Édesapját sem tegezte. Azután Móra mesterségeit sorolja: volt író, meseíró, költő, régész, múzeumigazgató, szerkesztő — és mindenekfölött ember. Ha akkor már létezik a magnó, elbeszélését nyomban szalagra vehették volna, mert „nyomdakészen” beszélt. Ez nála az írásművészet technológiájához tartozott. Egyszer egy kiásott sírgödör mellett ott tartott ebédidőben egy napszámost, beszélgetésre. ■ — Tudja-e* mit csinálunk itt? — A maga dóga! — Ezer évek előtt itt élt emberek csontjait keressük, beszállítjuk a múzeumba. Azt tudja-e, mi az a múzeum? — A jófene tudja! — Ennek a múzeumnak vagyok én az igazagtója! (És egy szivart ad a napszámosnak. Az rágyújt, szív egyet-kettőt. Aztán köp egyet): — Ilyennek is kő lenni! A történetet — meséli Laci bácsi — kétszer-háromszor is elmondta neki Móra, de mindig csiszoltabban, színesebben, így alakult ki benne egy-egy írás. És gyönyörű kézírása volt. De mintha egy csodálatos szépen író török kézírása lenne: elolvasni nem lehetett. (És máris kézről kézre jár a gyerekek között a Móra által Karlsbadból Szegedre írott színes levelezőlap. Mert a Móra életéről könyvet írt Laci bácsi ilyen rekvizítumokkal, fényképekkel, írásokkal felszerelve jött az ifjú olvasók közé.) „Úgy halljuk, hogy írogató...“ — Tudjátok-e, melyik a legnagyobb regénye? — Az Aranykoporsó! — Tudjátok-e, hogy életrajzát az őt névadójául is tisztelő Móra Kiadó adta ki? — Olvastuk! — mutatja fel jó pár gyerek a könyvet. — Meglepődtök, ha elmondom, hogy kezdődött Móra írói pályafutása. Mint múzeumigazgatót kérték fel — így: — Kedves Igazgató Űr! Halljuk, hogy ön írással is foglalkozik. írjon hát nekünk egy tárcát Bankó Pistáról... Hát ezzel a Dankó-írássiail robbant be az irodalomba Móra. a prózaíró. Mert addig csak meséiről, verseiről ismerték, de ettől kezdve a lapot az 5 írásai kedvéért vásárolták. — Melyik volt az első regénye? \ — Én azt olvastam a Kincskereső kisködmönben, hogy édesapja Móra kiskorában halt meg. így volt-e? — Igaz-e, hogy meg akarta keresni Attila sírját? — Létezett-e igazából Bicebóca, és ha igen, él-e? — Hogy tanult Móra? — Felnőtteknek, vagy gyerekeknek írt-e többet? — Olvastam, hogy több nyelven megjelentek a könyvei. Hogyan lehetett még kínaira is lefordítani? — Irt-e önéletrajzot? ... A gyerekek fáradhatatlanul kérdeznek, elmerülten jegyzetelnek. Ha a vacsoraidőt nem jelzi a gyerekeket kísérő pedagógus — talán másnap reggelig sem fogytak volna ki a kérdésekből. P. G. kezelésbe és bár a modern egészségügy fejlett eszközeivel, mint például a gumicső, nem rendelkezett, ő is tudta, hogy lehet egy elázott férfit talpra állítani. Hála Rita odaadó ü'’’’buzgalmának, péntek délutánra Józsi kinyitotta a szemét és tízpercnyi tétova vizsgálódás után felismerte a Z—28-ast. — A Z-akció indul! Spitzer József tartalékos honvéd, a Z—28 összekötője alázatosanjelentkezem — motyogta, és fekvő helyzetében „vigyázz”- ba merevedett. — Vedd tudomásul, te részeg disznó, hogy viselt dolgaidat jelentettem a központnak. Te leszel a felelős, ha az akció elbukik. Ez most azért is nagy csapás lesz számodra, mert ugrik a 10 darab ezres és állásod sincs. Gruber, a -tegnapi nappal érdemeid teljes, el nem ismerése mellett felmentett fizetőpincéri beosztásod alól. Józsi megszelídülve kérdezte: — Mit kell tennem? — Először is: amíg nem szólok, egy kortyot sem iszol. — De nehogy elfelejts szólni. — Én holnap reggel elutazom. Körülbelül délre érkezem vissza. Eddigre szerzel nekem egy akkora lakást, vagy különtermet, ahol le tudunk bonyolítani egy érettségi találkozót. Húsz-huszonöten leszünk. Te leszel a felszolgáló. Gondoskodj mérhetetlen mennyiségű italról, a terv szerinti álcázással... — Ne aggódj, minden rendben lesz. — A barátnőim a háromórás vonattal érkeznek. A buli kezdete öt óra. — Parancsára főnöknő — mondta Spitzer és több kísérlet után végre sikerült felállnia. — A kéglire ne legyen gondod. A bulit megrendezzük nálam! — Nálad? — Igen! Tegnap este eljegyeztem egy özvegyasszonyt. Négyszobás háza van és egyedül lakja. Az úri-szoba akkora, hogy focizni lehet benne. — És mit szól ehhez a há., zi... szóval menyasszonyod? — Az ügy érdekében mindenre képes vagyok. Holnap . délelőtt amíg te Sóváradon vagy, elveszem feleségül és egy füst alatt lebonyolítjuk a lagzit is... — Óriási! Nagy ember vagy Spitzer! Valóságos hős! — Hátha még látnád őnagy- ságát! Egy veterán bányarém hozzá képest szexbomba, — szomorkodott Józsi, de aztán felderült: — Viszont másfél hold szőlője van, a pincéjében tíz év termése érik és takarékbetétkönyvekből egy egészen szép kis könyvtárat gyűjtött össze. — Nem hátrány... — Nem! Ezenkívül csak egy nagy baj van, de ez végzetes! — Sánta? Süket? — Rosszabb! — Púpos? — Rosszabb! — Bolond. — Még rosszabb! Halálosan szeret! (Folytatjuk.)
