Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
DECEMBER ?0„ VASÁRNAP n»i UECrEI v Wíaiap ZOLTAI Z. ANDRÁS: Élni volna jó A z alvás és az ébrenlét határán hallja, hogy az asszony szipákol mellette. Hiába kérte annyiszor: ne sírjon! Talán nem értette, vagy nem is figyel rá. Különös, hogy már nem érti senki sem. Tegnap, meg azelőtt a látogatói, rokonok, szomszédok, jóismerősök érthetetlen módon magyk közt beszéltek, s kérdéseire sosem válaszoltak ... Ezen a borús, ködös reggelen megérkeztek legjobb bajtársai is: Váradi, Jácint, Puttonyos, Herényi; vérfoltos zubbony lötyögött rajtuk,- ápolatlanok és szakállasak voltak. Ferenc úgy tudta, hogy régen elpusztultak, még 1942- ben, a nagy áttörésnél, Voronyezs alatt... Honnan jöttek elő?! Halk, visszafojtott léptekkel vonultak keresztül a szobán, kíméletes halkan húzták székeiket betegágya mellé, s föléje hajoltak. Ijesztő kísérteteknek tűntek mind a négyen. — Gondoltuk, megnézünk, élsz-e még? — mormogták egyszerre. Leheletüknek nyirkos földszaga volt — Most még láthattok... Ki tudja, meddig — nyöszörgőit Ferenc. — Isztok-e pálin-. kát? Jó barackot főztem. Tudom, szeretitek ... Rózsi, hozz be egy üveggel! Az asszony térült, fordult, s fonott kis bütykösből töltött mind a négynek. Nem szabadkoztak, mohón megitták. — Emlékszel, Ferenc, odakint a front vad hóviharában, harminc fok mínuszban meghaltunk volna egy pofa snapsztól... Emlékszik, persze, hogyne emlékezne. Mostanában — furcsa — minden eszébe jut. Régen elfelejtett beszélgetéseket, hangulatokat is fel tud idézni. Kitárul előtte a múlt emléktára, ismerős képek tolakodnak eléje, s úgy nézi őket, mintha egyedül ülne egy moziban. Látja magát, amint negyvenhét karácsonyán gyűrötten, kopottan hazavánszorog a hadifogságból. Az első éjszakán Rózsi az ágyban könnyes szemmel simogatja végig haja ősz szálait. Megváltozott, száraz, darabos ember lett, hallgatag és komor hangulatú. Alig beszélt, alig kérdezett. Ü gy érezte, mintha teljesen idegen asz- szony ölelné át, ismeretlen, soha sem tapasztalt új mozdulatokkal. Parázsnak érezte minden porcikáját, perzselőn, forrón égette testét. — Nagyon hiányoztál — duruzsolt az asz- szony. — Agiódtam, féltem, hogy sosem jutsz haza... ízlelte szavait, elbódult tőlük, mint az illatától, amit azelőtt sosem érzett rajta. Még. éjfél tájt sem aludtak eL Nyitott szemmel, mozdulatlanul feküdtek a félhomályban, s őrizték égymás titkolt,. ki nem mondott gondolatait. Váratlanul zokogás rázta meg Rózsi testét. Ferenc bátortalanul, rossz sejtelemmel fordult hozzá. Érdes bőrű tenyerével izgatottan matatott az arca körül. — Mi bánt, kedves? — kérdezte félkönyökére támaszkodva. Tekintetét mélyen az aszszony arcába fúrta. Homloka keskeny gondbarázdái közt kutatott előbb, aztán a szemébe hunyorgott zavartan. — Miért sírsz, mondd meg? — Nem sírok, hagyjál! Ne kérdezz most engem! Semmit se kérdezz! — felelt az asz- szony. — Jól van, nem kérdezlek — egyezett bele. Szorongva kelt fel, remegő ujjakkal sodort cigarettát, a kancsóból bort töltött magának, ettől bátrabban fordult Rózsi felé. — Mégis csak szeretném tudni, mi bajod van! — közölte szárazon, parancsoló hangon. — Beszélj őszintén! Vádlón, hűvös arocal nézett vissza Rózsi. Ferenc megrettent a tekintetétől. Soha azelőtt nem látta ilyennek. Bánta már, hogy durván beszélt vele. Megfogadta, eztán soha többé nem faggatja Rózsit. Néhány éven át egyedül küszködött hét hold szántóföldjén, ötvenkettőben beagitálták a közösbe. Rózsi otthon maradt, baromfit nevelt, tehénnel bajlódott, sok munkája akadt, alig győzte. Az akkori aszály külön sorscsapás volt. Még az évben megrokkant a nádfedeles ház is, javítani kellett, nem várhattak vele, amíg rájuk szakad a tető. Eladta féltve őrzött igás- szekerét, s a megpenészedett lószerszámokat, sőt, később megvált a Lina tehéntől is. Fűrészelt faárut, nádpallót, téglát, cserepeket vett, s egy őszön át mindent rendbe hozatott. Akkor még bírta erővel, csak tél felé kezdett fájni a veséje. Eleinte oda sem figyelt. Katonaemlék, nem olyan öreg még, hogy ki ne heverje. Összeszorított foggal erőlködött, né nevessék ki a többiek. Juhász, az elnök figyelt fel rá egyszer. Leparancsolta az igás- szekérről, ne hordjon több trágyát, menjen az istállóba, a lovak közé, ott tevékenykedjék, az könnyebb munka. Ott, az istállóban érte a baleset. Itatás közben megrúgta veséjét egy kanca... Eszméletlenül vitték a kórházba. A műtét után kilókat fogyott. Másfél hónap múltán összeaszalt testtel engedték haza. Azóta is egyre gyengült... V áratlanul ismét a jelenbe eszmél. Közeledő léptek neszét hallja. Tudja, behunyt szemmel fekszik betegágyán. Érzékeli saját tehetetlenségét. Nincs ereje már, hogy felnyissa szemét, s belebámuljon a távozó világba. — Hogy aludt a beteg, kedves asszonyom?... Ráismer a hangra, Bérces doktoré. De Rózsi suttogó válaszát nem érti. Az orvos sima, hűvös kezét érzi. Bilincsként fonódik a csuklója köré, majd mellkasán matat, a szive fölött. — Még 'egy injekció —hümmög az orvos — az jót fog tenni... Attól nyugodt lesz. Érzi, hogy az orvos ott áll mellette, hangja mégis messziről érkezik, alig ér hozzá. Testetlenül lebeg iszonyú magasan, ég és föld között, imbolyog, száll, és zuhan. Nem megnyugodni, élni volna jó!... A. C. VAN DINE; Nagyon egyszerű dítsák, mert ez esetben a befolyásos Elhízás Elleni Szövetséggel találnák szembe ma-, gukat. Ezért a nem-fogyasztás kiegyensúlyozásának egyetlen módja, hogy hasonló méretű nem-termelést idézzünk elő. Nágyon egyszerű. Elhatározták, hogy megadóztatják a fogyasztót azért, mert nem fogyaszt, majd a pénzt odaadják a gazdálkodóknak, azért, hogy ne gazdálkodjon. Mindez olyan szép, hogy már csak esztétikai okokból is fenn kell' tartanunk, akár beválik, akár nem. Körülbelül ez minden, amit elmondhatok az ügyben, kivéve még egy utolsó tényt: a Kézfogás A Felső-Ohio Völgyben Bizottság épp most állítja össze a maga saját szubvenciós tervét. A farmereiknek nyújtandó szubvenció, valamint a munkanélküli segélyre szánt összeg húsz százalékát félre kell tenni egy különleges törvényhozási alap létrehozására. Ebből fogják fizetni a törvényhozás tagjait azért, hogy ne hozzanak törvényeket. * (Fordította: Zilahi Judit) ANTAL GÁBOR: Kis lecke a kövérségről Az álom néha a falakon túlra viszi, és iszonyú az ébredés. Álomvonat — Edzőtáborba megyünk jövő héten, fiú. — Ez marha jó, Karcsi bácsi. De én már olyan topis vagyok, dohány kellene. Tetszik tudni, milyenek a csajok? Egy rossz gúnya és koptatják a srácot — Miért, hány ruhád van? — Hány ruhám van, hány ruhám van?! Van vagy öt. Csak már nem divatos. Pont egy menő fej maradjon le? — Nagy flancos az az Ica vagy Irén. Biztosan csapják is neki a szelet. Jó lesz, ha be- állsz a széljárásba, öcskös. Majd valami pénznek ‘ utánanézek. — Ne féljen, Karcsi bácsi, majd én megmutatom, hogy ki az a Dorogi András! — Öcskös, csak a szorító- ban...! © — Dorogi András elítélt! — Jelen! — Kihallgatásra kísérem. „Te jó istien, mégse sikerült? Marha vagyok. Valaki beköphetett valamit. Talán a Kondérral vívott menetet — Belépett az igazgató szobájába. • — Jöjjön beljebb, maga elmehet — szólt az őrnek. — Üljön le. Mennyi telt már el? . — Tisztelettel jelentem, egy év — és felugrott válaszolni. — Maradjon ülve. Felterjesztettem harmadolásra. Ha minden jól megy, karácsonyra otthon is lehet. Nem volt könnyű, mi? Hallottam róla, hogy kipróbálták az idegeit, van valami kérése? — Tisztelettel, lenne. — Mi az? — Károm pofon. — Adósságtörlesztés? — Tisztelettel, nem, csak egy kis emlékeztető. — Tudja mit, nem bánom. Elmehet — Utánakiabált: — Dorogi! — Igenis, tisztelettel. — Aztán ne túl nagyokat üssön! Értve? Az első estéje, amelyik szinte élvezetes volt Belépett a cellába és szélesen mosolygott Kidomborította hatalmas mellkasát Kettőt-hármat rugalmasan guggolt, és lenyomott vagy ötven fekvőtámaszt. Mikor felegyenesedett, Balogh rászórta cigarettája hamuját — Egy kis műtrágya még talán erősít is, nem? — röhögtek. Bandi leverte magáról a hamut. Mosolyogva Balogh- ra nézett, és nyitott tenyérrel egyetlen ütéssel a falhoz kente Baloghot. Az egyet nyik- kant és lecsúszott a kövezetre. A bunyós összecsapkodta a tenyerét és rendíthetetlen nyugalommal csak annyit mondott: — Egy! ★ Álomvonat. Lassított film. Szinte libegnek a levegőben. Egyszercsak kötelek hasítanak ki a tájból egy négyszöget. Magas nő, selyemruhában, melle feszíti az anyagot, beat ütemre ringatózik. — Na most itt vagy végre. Az enyém leszel. — Hát persze, már régen itt várlak. A felhők lassan elúsztak a nap elől. S két gólya között az égen lebegett a selyemruha. Bukfenceztek, gurultak, a mező szorító sarkáig Vad erővel lökte hátra a nőt, s egyetlen kemény lendülettel szakította fel az önként is kinyiló kaput Álmában csöngetés helyett csókkal jelezte érkezését. © A második pofon röviden. Unta, hogy mindenki rajta mászik keresztül a klozetba. — Üj ágyat választottam Vörös. • «• — Melyiket — A tiédet — Hallottátok, begolyóso- dott a bunyós. Na nyugodj meg fiacskám, bem haragszik a bácsi. Bandi ingét, zubbonyát két ujja közé csiptetve, undorkodva a földre dobta. — Ejnye, Vörös. Piszkos lesz a ruhám. — És közelebb ment hozzá. Kíváncsian várták a fejleményeket, azt mindenki látta, hogy itt megváltozott valami, de hogy mi, azt pontosan még nem értették. Vörös Bandi felé köpött, de nem talált. Egyszer csak megemelkedett a köpcös, kopaszodó ember, és azt érezte, hogy két acélkar bevágta a mosdóvályúba. ’ Bandi ráeresztette a vizet — mocskos a szád, te Vörös. Kapálózva kiugrott a vizes ember, és nekirontott a bu- bunyósnak. Bandi ballal kitámasztotta, és jobbal kéjelegve a mozdulat ízén, lendületén, keményen pofoncsapta. A Vörös begurult az ágy alá, és egyelőre ott is maradt. Bandi megszólalt: — Kettő! ★ Álomvonat — Sándor, Géza, hé. Gyertek ide, aranyos haverjaim. Szeretitek ti a bajnokot? Velem tartotok, krapekkáim,, jó- ban-rosszban? — Bemásztak a klub pénztárába, és Bandi kiemelte a pénzt. Aztán mindenkit vendégül hívott a bárba. Átölelte Irént, és a fülébe súgta: — Na, látod, doktor kisasszony, vagyok én is olyan elegáns világfi, mint a barátaid. Nemcsak az öklöm nagy, de a zsebem is tele van. — Hát így történt. Sok volt a pezsgő, a konyak, s mert valaki szóvá tette, a részeg bokszoló még magatartásnál is több. A kövérség: sors. Cifrábban is mondhatnám azonban, a költőt idézve. A kövérség: sors- harag Márpedig!... A valódi helyzet azért mégis csak az, hogy a kövér ember, ha nem is képes a vele kapcsolatos elvárások dokumentálására, igazából tényleg bölcsebb is, meg jobb szívűbb is, mint a többiek Bölcsebb, mert nem is lehet elviselni neki a sorsharag miatt annyit vacogó lelkét másképpen, csak fokozott bölcses»., séggél. És jobb szívű is, me®fljj akit — ugyebár!— annyit bánéi: tanak, az vagy maga is bántóvá lesz, vagy mindenkinél jobbá. A, kövér ember pedig nem lehet bántóvá, mert akkor már megszűnik kövér emberré lenni.-A kövér ember lényege a védtelenség, a kiszolgáltatottság, a szolid és megadó belenyugvás a világ kegyetlenségébe. Amit a rosszul informált köztudat a véznákkal asszociál, az valójában a kövérekre jellemző. Ki kell már egyszer mondani, sőt, kiáltani az igazságot: a kövér ember igazából vézna... Sőt: ő az igazi vézna, senki más. E felismeréshez különben nemcsak igazságkereső szenvedélyem támogatott, hanem tapasztalati « tényezők sora is. A legújabb mérési adatok szerint ugyanis pontosan száz kilót nyomok. Lelki véznaságom nyomasztó súlyát nem is számítva ... 'rssssssssss/sssss///sys/ssssssssssssssssssssfsfssffs/sssssssssfsssssssfss/fs/fssf/srrr (Szunyógh Ferenc rajza) 5 Mint az első világháború óta ^született, városban élő amerikaiak javarésze, én is egész | felnőtt életemet azzal töltöt- $ tem, hogy megpróbáljam ^megérteni a kormány mező- ^ gazdasági programját. Nehéz, ^ szennyes és szívfájdító dolog ^ ez, ám a legfőbb vigaszom, i hogy mindeközben a farmerek í milliói próbálkoznak ugyan- ^ így a szakszervezeti törvények megértésével. Mindnyájan az idővel futunk versenyt, ^ mert egy szép napon' a kor- ^ mány majd a homlokára üt és megengedi, hogy a felesleges- $ nek mutatkozó munkástöme- ^ gek megegyék a farmok ter- ^ mékfeleslegét. ^ Szívderítő hírt kaptam ez ^ ügyben a Kézfogás A Felső- ^ Ohio Völgyben Bizottságtól. Ez ^ a szervezet annak szenteli te- 5 vékenységét, hogy egyetértést ^ teremtsen, sőt előmozdítsa a ^ vegyesházasságokat az acél- ^ munkások és a farmerek kö- ^ zött. Egy ohiói farmer épp . a minap üzent nekem, hogy ő S mostanában kezdi megérteni a $ szakszervezeti törvényeket. | — A Wagner, Taft-Hantley ^és a Landrum-Griffith törvé- ^ nyék — magyarázza — azt a $ célt szolgálják, hogy vissza- ^ tartsák a szakszervezeteket a ^ gyárvezetőség ügyeibe való 8 beavatkozástól és viszont. Így § a szervezett munkások és a $ gyárvezetőség nézeteltérései- ^ két a lehető legjózanabb mó- 8 ion tudják rendezni: azzal, íogy nem vesznek tudomást egymásról. Ha ez nem válik ' ae — folytatja fgrmer ismerősöm —, akkor jön a munka- iélküli segély, amelyet azért űzetnek a munkásnak, hogy le legyen állása, továbbá adó- mgedmények, amit azért kaplak a tőkések, hogy ne gyártsanak semmit.. Ily módon min- ienki keres az üzleten, és az pari termelés még akkor is íözgazdasági ösztönző marad, Imikor szünetel. VisszakÜld- tem ezt az elemzést az ohiói iarmenközösségnek, hiszen lelet, hogy ez az egyetlen példányuk, és cserében a szívességükért, elküldtem nekik a nagam városi agya szerinti /éleményösszegezést a mező- gazdasági programról. A baj akkor kezdődött, amisor az élelmiszerek termelése sezdte meghaladni az élelmi- szerfogyasztást. Ahhoz, hogy íz árak stabilak maradjanak, meg kell enni mindent, amit termelünk. De a kormány vesetői tudták, hogy az sem járható út, hogy az embereket lagyobb lakmározásra buz1 a berendezést is összetörte. 5 Rossz álom ez. ® I — Kondér, te ronda, dagadt J vagy. Legszívesebben levágná-^ lak, és kilónként kimérnélek $ zsírszalonnának. — Helyeslő $ röhögés a cellában. — Menj a francba, bunyós. ^ — Szivecském, ne félj,nem-S sokára megyek. Csak még adó- $ sód vagyok egy rúgásért Nem $ akarom magammal vinni, még 5 megszólnának érte. — Kondér $ felkapott egy. hokedlit, Bändig elkapta a csuklóját, és meg- $ perdítette a hústomyot, de vi- $ gyázott, hogy még mielőtt az$ ajtónak zuhanna, felülről le- ^ felé egy jól irányzott pofon $ becsapódjon a zsíros, rémült^ arcba. & s — Három! — mondta. © I — Holnap szabadul, fiam, ^ értve? Na, ne fogadkozzon itt, ^ ütni a jövőben csak a szorító-^ ban szabad. És a kasszához^ csak az nyúlhat akinek kul-^ csa van, értve? Jó iskola volt 8 ez. Nem is vizsgázott rosszul.^ Várják? — Nem tudom. Már régen ^ nem kaptam levelet, de az ed-| zöm az biztos. & \ ^ — Azt mondom, viszontlá- ^ tásra, mert a szorítóban még$ sokra viheti, és azt szeretném^ is megnézni. Nem akar elbú - ^ csúzni a többiektől? & — Nem! De egy levelet sze- ^ retnék itthagyni a számukra, ^ tisztelettel. „Ne felejtsetek el számolni:^ Egy! Kettő! Három!” $ ^ Tanulságos jelenet tanúja ^ voltam nemrégiben az Állaít- 5 kertben. Egy nyolc esztendő s körüli kisfiú — miután papá- 8 ja szépen kioktatta, mi szerint 5 nincs Okosabb állat az elefánt- ^ nál — egy jól megvajazott ^ kiflit nyújtott az elefánt felé. $ — Tartsd ide az ormányodat, $ te nagy bölcs! — szólította $ meg a vastagbőrűt, amely $ azonban- elfordult, ügyet sem ^ hederítve a kiflire és a gye- ^ rekre. — Ez egy hülye! — je- ^ lentette ki erre a kisfiú, sőt, ^még folytatta is: — Nem a § legbölcsebb, hanem a legbu- Stább!... Szégyelnivalóan bu- ^ ta!... $ Azóta, hogy ezt láttam, még $ inkább kötelességemnek ér- $ zem felszólalni a kövérek vélj delmében. Ami azonban elefánt nélkül is kutyakötelességem lett volna. Hiszen ezekhez a szegényekhez nem egyetlen kisfiú, hanem maga az emberiség viszonyul úgy, hogy azt mondja nekik: „ti hülyék”. Vették már észre, hogy kövér emberektől mindenki azt várja, hogy türelmesebbek és jobbak legyenek, mint a többiek?! És azt, hogy amikor a szerencsétlen hájas nem — vagy nem rögtön — felel még ennek a várakozásnak, akkor kikiáltják a leggonoszabb, a legembertelenebb lénynek?! S2áz kilónyi testet és száz mázsányi szenvedést cipel magával kálváriás útjain a kövér ember," és önmagától sohasem szabadulhat Megértem a kövéreket az utolsó dekáig. A kövér ember ugyanis szegény sem lehet, még átmenetileg sem. Illetve, lehetni nagyon is lehet, mint ahogy nemcsak meggyőződésem, hanem tapasztalatom is, hogy a kövéreket inkább érik kudarcok, balesetek, mint a többieket. És míg a nem kövéreket ha nem is mindig, de felmentik az olyan gyermek- tartási perekben is, ahol jog és igazság szerint fizetniük kellene, a kövéreknek — igen, ez így van! — akkor is fizetniük kell, ha soha semmi közük sem volt az illető hölgyhöz Tanuljuk meg, mint egy algebratételt: a kövérség nem egyszerűen fizikai és nem is csak pszichikai állapot Sőt a
