Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

\ 1970. DECEMBER 20.. VASÄRNAP "“ícJCírMp 5 Jóval meghaladta a III. ötéves terv előirányzatait a szövetkezeti kereskedelmi forgalom növekedése 56 ezer négyzetméter alapterülettel gyarapodik a hálózat a IV. ötéves tervben A Pest megyei MÉSZÖV küldöttgyűlése megvitatta és jóváhagyta a megye fogyasz­tási és takarékszövetkezetei­nek a III. ötéves terv teljesíté­séről szóló tájékoztatását, s kialakította a IV. ötéves terv­időszakra vonatkozó céljait. Pest megye az ország legna­gyobb megyéje, mind népessé­ge, mind a kereskedelmi áru­forgalom tekintetében. Ez fo­kozott követelményeket tá­maszt a fejlesztéssel kapcso­latban. A III. ötéves terv időszaká­ban vezették be az új gazda­ságirányítási rendszert, amely megszüntette a korábbi szekto- rális elhatárolást, és ez meg­felelően éreztette hatását ala­kosság ellátásában a kereske­delmi verseny felélénkülése révéit is. Az állami kereskede­lem több helyen létesített egy­ségeket a korábban kizárólago­san szövetkezeti területeken, de a szövetkezetek is az álla­mi területeken. Átalakult*a lakosság vásár­lási igénye. Növekedett jöve­delme, ezen belül a fogyasztás volumenét kedvezően befolyá­solta az a tény, högy a tsz-pa- rasztság járandóságának mint­egy 80 százalékát készpénzben fizetik ki. A „lebontásos” el­osztás megszűnése eredménye­ként több áru jut vidékre. A kiskereskedelmi forgalom az 1965. évi 1 milliárd 772 millió forintról 2 milliárd 820 millió forintra emelkedett 1970-re. A szövetkezeti kiskereske­delem forgalma meghaladta a III. öt­éves terv előirányzatait is. Az előirányzott .20,5 százalékkal szemben 59—60 százalékos a forgalomemelkedés. A vendéglátóipar forgalma az 1965. évi 354 millió forint­ról 580 millió forintra emelke­dett 1970-re. A vendéglátóipar árufor­galmának alakulása is jelentő­sen meghaladja a tervezett forgalomnövekedést: 63—64 százalék. Ezen belül az étel­forgalom 74—75 százalékos növekedést ért el. A szövetkezetek ellátási te­rületükön beruházásra és ál­lóeszköz-fenntartásra több mint 200 millió forintot fordí­tottak. Ennek révén a szövet­kezeti kiskereskedelmi egysé­gek száma 135-tel gyarapodott, amely 29 410 négyzetméter alapterület-növekedést jelent. A vendéglátóipari egységek száma 109-cal, alapterületük 17 345 négyzetméterrel nőtt. A hálózatfejlesztés mítani a helyi árualapok fo­kozott termelésének szervezeti kereteként. A küldöttgyűlés állást foglalt a növényvédelmi munkák jobb megszervezésére, mely jelentősen növeli a ter­melést. Az ipari termelés tekintetében nagy előrehala­dást tettek az ÁFÉSZ-ek. Ha­tékonyan fejlesztették szolgál­tatási tevékenységüket, új ága­zatokat vezettek be. Az előre­haladás mellett azonban na­gyon sok tennivalójuk van még a szolgáltatások növelése te­rén. A szövetkeze.ti banktevé­kenység ugyancsak jelentősen tovább fokozódott a megyében. A be­tétállomány 92 millió forint­ról -220 millióra emelkedett. A tervidőszak alatt 1970. I. fél­év végéig több mint félmil- liárd forint kölcsönt folyósí­tottak a takarékszövetkezetek. A tervidőszakban 12 fenn­tartó jellegű lakásszövetkezet csatlakozott a megyei szövet­séghez Cegléd, Gödöllő, Nagy­kőrös, Vác és Szentendre vá­rosokban. A megye e legfiata­labb szövetkezeti ágazata vál­tozatos formák kifejlődését te­szi lehetővé a jövőben. A IV. ötéves terv időszakában a szövetkezeti kiskereskedelmi forgalom 1975-ben már több mint 4 milliárd forint körül lesz, amely több mint 60 százat ék - kai haladja meg az 1970. évi szintet. A szövetkezeti vendéglátás­ban azzal kell számolni, hogy az ételforgalom nagyobb lesz, mint az italfogyasztás. Az ösz- szaes vendéglátóipari forgalom 50—55 százalékkal magasabb, mint az 1970. évi szint. Az ellátás zavartalan lebo­nyolítására további hálózatfejlesztés várható. A bolti kiskereskede­lemben ez mintegy 40 ezer, a vendéglátás területén több mint 16 ezer négyzetméter alapterület-növekedést jelent az ésszerűség és koncentrált­ság jegyében. Ezen belül 5 árüház és 29 ABC áruház épül fel a tervidőszak alatt. A szövetkezeteknek a keres­kedelem mellett egyre foko­zottabban kell foglalkozniuk a lakosság által megtermelt me­zőgazdasági termékek felvá­sárlásával, a helyi árualapok biztosítása céljából. A több- csatornás értékesítés változat­lanul erőteljes marad. Ez, va­lamint a vegyescikkek termel­tetése a korábbinál nagyobb erőfeszítést követel az ÁFÉSZ- ektol a tervidőszak folyamán, mivel a ház körüli áruterme­lés segítése, értékesítése a he­lyi fogyasztás számára tagsági érdekeltséget is jelent. Az ÁFÉSZ-ek ipari terme­lésében az árualapot bővítő ipari tevékenység a hangsúlyos, beleértve a he­lyi nyersanyagok feltárását. A lakosság igényeit kielégítő szolgáltatások továbbfejleszté­se változatlanul előtérbe ke­rül, ezen belül erőteljes fej­lesztést igényel a kereskedelmi szállítás, a textiltisztítás, a la- káekarbamtartás, az építőgép és állványzatkölcsönzós, a háztartásikisgép-javítás. A takarékszövetkezeti ága­zatban 20 ezer fő növekedésre lehet számítani a taglétszámban, így az 100 ezer főt tesz majd ki a tervidőszak végére. A betétállomány 120 millió fo­rinttal növekszik. A XV. ötéves terv időszakában a kölcsönfo­lyósítás összege 1 milliárd fo­rint körül várható, ez a dup­lája a III. ötéves terv során folyósított kölcsönnek. A küldöttgyűlés határozata értelmében hamarosan kidol­gozzák a lakásszövetkezeti ágazat távlati programját is. D. K. Tégla — előre csomagolva Tégla-egységcsomagok készí­tését, rakodását mutatták be a szakemberek Kaposvárott, a Szigetvári úti téglagyárban, illetve a kaposvári körzeti pá­lyaudvaron. A 140—150 téglát tartalmazó egységcsomagokat a kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat által ké­szítette speciális műanyag szá­lakkal kötözték össze, s így emelték daruval a szállító jár­művekre. Egy vagon meg- rakása kézi erővel hat ember­nek 2—2.5 óráig tart. Ugyan­ezt a miyikát az egységcso­magok alkalmazásával, körül­belül négy óra alatt oldja meg a gép. AKTATÁSKA F urcsa dolgok jutnak eszem­be róla. Egy büszke bér­ház szemetestartályának a tetején láttam meg. Ezekről a tartályokról egyébként — aho­gyan most közkeletű szóval ne- I vezik, kukákról — külön re- j gényt vagy inkább szociográ- i fiai tanulmányt lehetne írni. Soha nem felejtem el a gyer­mekkori . szemetesedényeket. Már maga az edény: nem volt az szabvány méretű bádogkan­na, dehogy. Kosár, láda, aho­gyan jött, maga is hulladék. A városi törvényhatóság rende­letben szabályozta, hogy a sze­metet reggel hatra köteles a ház elé kitenni a házmester. Így is történt mindenütt. S amíg a szemeteskocsi érte nem jött, szabad böngészés járt a guberálóknak. Ma is látni a kukákban tur­káló cigányokat. De a guberá­lók egészen mások voltak. A társadalom perifériáján élők rangos kasztja. Nem voltak koldusok. Annál többre tartot­ták magukat; az emberi önér­zetből annyi még szorult ben­nük, hogy nem álltak oda. sen­ki elé nyitott tenyérrel, ala­mizsnát gyűjteni. Kincsként gyömöszölték zsákjukba a pa­pírhulladékot. Kisimítgatva kilóra el lehetett adni. Kivá­logatták a hamuból a félig égett széndarabot. Egy begyúj- tásnyiravaló minden reggel összejött. Sokan jártak guberálni, pe­dig akkor nem volt olyan kifi­zetődő, mint teszem azt, ma lenne. De ma már nincsenek guberálók. Mint ahogyan nin­csenek csikkszedők sem. Róluk hajdan sláger is járta: „Mi va­gyunk, kérem, a csikkszedők...” Egy csikkszedő családot én is ismertem. Szomszédok .voltak. Egész nap járták a forgalmas helyeket, mondták, a budai au­tóbuszmegállóit a jók, ott pén­zes emberek Iáknak, és fél ci­garettát is eldobnak, ha jön a busz. Este feldolgozták a zsák­mányt. Kibontották a papírból a dohányt, kis illatosítót szór­tak bele, szép hüvelybe töltöt­ték, remekművű, üvegporral díszített furnérdobozba cso­magolták, és a férj eladta az éjjeli mulató trafikosának — ahol bértáncos volt. Unatkozó, idősebb úri hölgyeket táncol­tatott órabérért. Egyébként jó­kezű női szabó volt, de már évek óta nem tudott állást kapni. Ma már nincsenek csikksze­dők, és nincsenek igazi gube­rálók. Pedig ma ugyancsak gyorsan telne a zsákjuk, ha végigböngésznék reggelente a kukákat. Az eldobált szemét egyébként sok mindenről me­sél, csak oda kell figyelni rá. A félig elrágott vajaskenyér, a vastagon vágott sajthéj, kol­bászdarabok, fél cipók — úgy is,mint egy szociográfiai fel­mérés megbízható segédeszkö­ze — arról beszélnek, hogy nem nyomorognak már az emberek. És arról is, hogy azt a nagy változást, amely az elmúlt ne­gyedszázad munkás hétköz­napjának eredménye, nem is nagyon becsüljük mindig. Valami ilyesmiről szól a szeméttartáiy tetejére dobott öreg aktatáska története is. Nem tudhatni, hogyan került oda, kié volt, kit szolgált hosz- szú élete során. Lehet, hogy a szomszéd hajlott hátú, nagy bajuszú vasutas hordozta ben­ne sűrű, ködös reggeleken a szalonnát, kenyeret meg az el­maradhatatlan üveg bort. Hosszú szolgálata van a vas­utasnak, jól fel kell készülni rá. trondolom, ő is eldobhatta, mert hallottam, éppen a na­pokban ment nyugdíjba. Az is lehet, hogy a földszinti asztalos vette még' fiatal korá­ban a táskát. Enyvet, collsto- ckot, szöget hordozott benne, amikor házhoz ment asztallá­bakat, hézagos ablakkereteket reparálgatni. Hazafelé jövet meg valamely kocsma pultján pihengetett az öreg aktatáska, s megszívta magát a savanyú borgőzzel. Mert mondják, nagy ivó volt hajdan az öreg, amíg a gyomra bírta. Egy bőrszakértő bizonyára meg tudná mondani, mikor és milyen bőrből készült az öreg tásika. Hisz soká eltartottak ezek a jószágok. Iskolás ko­romban én is örököltem apám­tól egyet Még hat évig hord­tam, csak néha a fülét kellett vékony dróttal megerősíteni. Nem tudom, ez a táska hány éves lehet, csak azt látom, hogy ott hever a szemét tete­jén. így végezte az életét. Nem jön még a guberáló sem, hogy hazavigye, megjavítsa, és még egyszer eladja az ócskapiacon. Nincs már guberáló, talán már ócskapiac sincs. Lassan feltűnik a behemót szemétgyűjtő autó a sarok fe­lől. Az öreg táska története most már örök titok marad. És ilyenkor szorul az ember a ta­lálgatásra. Én is, amint meg­láttam a kapuig kilépni a má­sodik emeleti kis Katikát, elő­ször arra gondoltam, hogy a bértáncos szabó kislánya, aki- I vei mindig szerettem» volna játszani, de anyukája nem en­gedte, mert neki segíteni kel­lett tölteni. Hamar megtanul­tam én is, szívesen segítet­tem ... Persze, hogy nem ő az, csak az öreg táska vitte el olyan messzire a gondolatai­mat. Katika éppen befejezte a reggeli zongoraórát, most az is­kola felé siet anyukája oldalán. Kezében divatos sporttáskát lobál. És siet. Katika mindig siet: iskolából ebédelni, onnan a különtomára, majd az angol­ra. Irodalmi szakkör után ha­za. Art nem tudom, hogy a va­csorát is úgy kapkodja be, még soha nem láttam, de másként nem is tudom elképzelni. Este még egyszer zongoraórája van, s így megy ez napról napra. Most,' hogy megláttam őket, hirtelen arra gondoltam, hogy Katika a nagymamájától kap­ta a táskát. Nem tudom, miért jutott ez az eszembe, nem is fontos. Többször láttam már érkezni a nagymamát. Soha nem jön üres kézzel. Mindig hoz valamit, lehetőleg valami hasznos, praktikus ajándékot az unokának. Igen, biztosan ő hozta. Szinte látom, ahogy megleli valahol: „Az öregé volt”, s kijavítgatva elhozza az unokájának. Jó erős jószág. Jó lesz cipelni azt a sok minden­félét egész nap. És amikor megjött, elmesélte unokájának, hogy amikor még ő járt isko­lába, csak a boltos kislányá­nak volt bőr aktatáskája. Be­csülje hát meg ő is. Aztán bol­dogan hazautazott. Az öreg táska még ide-oda hányódott egy darabig. Katika biztosan még a gondolattól Is toporzé- kolt: „Ilyen ósdi szerelést vin­ni ! Csalt nem leszek én az osz­tály bohóca!” így érhette utol a sorsa az öreg aktatáskát. Én hiszem, hogy ez volt igaz története. Nem tudom, miért. Talán azért, mert ahogy most a kapun kiléptek, anyuka egy pillanatra odanézett a kuka fe­lé. Aztán elkapta a pillantásai és egészen véletlenül pont az. én szemembe nézett. És sietve elindultak. Varga József Gahonasiló — műanyagból Két új gabonasiló készült el Sárbogárdion. Érdekességük, hogy poliészterből, illetve hul- lámosított vaslemezből szerel­ték össze őket. Az egyik nyolcvan vagon kapacitású gabonatárolót szür­ke színű poliészterből építet­ték meg, s készítői arra kiván­csiak, hogyan reagál majd a műanyag a tárolási körülmé­nyekre. Az építés költsége mintegy 800 000 forint volt. A kísérleti műanyagsilót január­ban helyezik üzembe. A másik tároló hat darab hullámosított vaslemezből ké­szült, egyenként hatvan vagon kapacitású „hengerből” álL összeszerelésük lényegesen rö- videbb időt vett igénybe, mint a hagyományos építkezés. Az új siló jól gépesíthető, s lé­nyegesen olcsóbb, mint a ha­gyományos módon épített összeszerelése, felépítése 7 millió forintba került. A tá­rolót még ebben az évben üzembe helyezik. torán a korszerű, nagyobb, alapterületű ABC és iparcikk- áruházak nyitását helyezték előtérbe az ÁFÉSZ-ek, ami egyben a beruházási eszközök koncentrálódását jelentette. Összesen 3 áruházat és 14 ABC áruházát adtak át rendelteté­sének. Minőségi változás követke­zett be a hálózatfejlesztésben azáltal, hogy a hagyományos vegyesboltok és italboltok e lapterülete az 1965. évihez ké­pest mintegy 1400 négyzetmé­terrel csökkent, tehát az alap- terület-növekedés a korszerű egységek javára történt Az ÁFÉSZ-ek felvásárlási tevékenysége ez utóbbi évek során — külö­nösen az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése óta vissza­esett. Ennek oka a több csator­nás áruértékesítés, mivel a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok termelvényeik egyre nagyobb hányadát ad­ják közvetlenül a kereskede­lemnek. Az ÁFÉSZ-ek ezért főként a háztáji gazdaságok­ból vásárolnak. A szövetkezeti felvásárlás bázisaivá egyre inkább a me­zőgazdasági társulások váltak (kisállattenyésztés, méhész, ba­romfi, kertgazdasági). Számuk ma már meghaladja a 120-at a megyében, de a következő tervidőszakban továbbiak meg­alakulására lehet majd szá­Kisiklott életek A gyújtogató dombön leült, és sorsáról töp­rengve bevárta az estét. Arra gondolt, itt a tél, hidegebbre fordul az idő, fagyos mene­dékhely lesz ezután a határ. És akkor eszébe jutott a kö­zeli szalmakazal, ott nem messze a dögkúttól, a földe­ken. A kazal, ahol annyi éj­szakát töltött már el, s amit, ha elpusztítana — ötlött eszé­be — biztos menedékre talál­na... Oda lopakodott a ka­zlaihoz,' meggyújtott egy gyu­faszálat, és a szalmához érin­A támadó zonyítékokkal nem szegülhe­tett szembe, s szégyenlősen mesélni kezdte ostobaságainak történetét. Ázt mondta: a kí­váncsisága vezette rossz útra, a sok bizonytalan gondolat fiúk és lányok kapcsolatáról. Mert ez kényes téma, csak egyszer beszélt róla valaki sze­mérmesen az iskolában, ott­hon sem kapott őszinte tájé­koztatást, csak egy titokban elolvasott, könyvből, no és a többi srác annyi mindent me­sélt ... Aztán, hónapokkal ez­előtt, Gödöllő egyik terén lá­tott egy fiút, aki szemtelenke- dett egy lánnyal, nemcsak szavakban, tettben is. S két hét múlva már ő is ugyanazt tette, s aztán még sokszor. Váratlanul lendítette kezét a szembe jövő nőkre, * ajánlato­kat tett, követett, leskelődött, surrant és lopakodott, utcán és a park bokrai közé rejtőz­ve. Tolakodó mozdulatai meg­lepték a nőket, volt, aki ud­varlójával, férjével fenyegette meg, volt, aki mérges kiabá­lással rettentette vissza, a leg­többen egyszerűen azt mond­ták rá: te kis hülye... S a fiú bátortalansága, félelme csök­kent, egyre szemtelenebb lett, agresszív és drasztikus. Ami­kor először támadta meg a parkban sétáló egyetemista lányt, egy-két pofon megtor- pantotta. Másodszorra nem. Otthon volt betegen, amikor megpillantotta a lányt az ut­cán, hirtelenében felöltözött — „csak anyu ne vegye észre” — és sejtve az útirányt, a lány elé került az erdei úton. A kőkeresztnél kilépett a bokor­ból, leszólította a kislányt, durva volt és goromba, nem válogatta meg a jelzőket, „csak azértis”, „mindenáron” szavak forogtak a fejében, amikor tá­madott. S már nem szemtelen, hanem brutális volt, nem tö­rődve rúgással, harapással, erőszakoskodott, üldözött. De áldozata nem adta meg ma­gát, a kétségbeesés megsok­szorozta erejét, elvergődött az erdő széléig, az épületekig, ahol emberek vannak, s itt a fiú torkát újra szorítani kezd­te a félelem, elszaladt... A gödöllői kapitányságon az ügyével foglalkozó nyomozó azt mondta: amit tett, bűncse­lekmény, de talán még idejé­ben fogták el, mielőtt növek­vő gátlástalansága még súlyo­sabb bűntettre sarkallta vol­na... A fiú a fogdában azon gondolkozik, mit mondhatnak most róla osztálytársai, s anyu, aki biztosan sír. És apa, aki pedagógus. S akiről nem tudja, hol van, mert öt nap­pal fia letartóztatása előtt el­hagyta családját. Egy fiatal nőhöz költözött. — Szitnyai — i tette a lángot. A száraz árpa­szalmán végigfutott, s egyre magasabbra kapaszkodott a tűz, a lángnyelveket tovább élesztette a szél, s a hatszáz mázsás kazalóriás máglyaként lobogva, bevilágította a kör­nyéket ... Az asszony akkor már ismét a domboldalon állt, onnan nézte sokáig a tűz tán­coló fényeit. Később jelentkezett a rend­őrségen. Elmesélte életét, be­vallotta a gyújtogatást. Azt kérte; zárják börtönbe. Tanú- kihallgatásra berendelt élet­társa a történet hallatán hi­tetlenül csóválta fejét. fiú, ha megijed valamitől, el­sírja magát. A gödöllői kapi­tányságon négy hasonló korú, hasonló kinézésű fiatalember közé állították, a szobába lá­nyok léptek be, s — nem té­vesztve össze a többiekkel — sorra rámutattak és azt mond­ták : ő volt az... G. I. Ferenc az első napon még hazudott, csak azt is­merte el, amit rábizonyítot­tak — egy egyetemista lány kétszeri megtámadását —, más esetről nem beszélt. De a hi­A dányi asszonyt Kanalas Arankának hívják, 40 éves. öt gyermek édesanyja: János 18, László 11, Aranka 6, Sándor 5, Péter 3 éves. Az asszony 12 esztendeje élt együtt egy fér­fival, aki az öt közül négy gyermekének az apja. Amo­lyan vadházasság volt az övék, amelyben a lakás, a gye­rek sem jelentett széttéphe- tetlen kapcsot, különösen a férfi érezte így. Veszekedések, verekedések mérgezték az ott­hon légkörét, a férj brutális volt és goromba — többször ült börtönben is —, de ha az asszony elköltözött a házból, visszahívta. Kanalas Aranka félt tőle, s félelmében nem egyszer hagyta el otthonát, bokrokban, kazlakban töltve kényelmetlen, mégis nyugodt éjszakákat. Aztán a férj meg- isnierkedett egy másik nővel, tovább keserítve az asszony életét, újabb okot adva csalá­di háborúkra. Kanalas Aranka azon a na­pon is a szokásos vitától, ve­réstől félt,' amikor befejezve a munkát, háza helyett- a köz­ség határa félé vette lépte­it. A Miska-partnak nevezett A fiú, ott a gödöllői HÉV- állomáson, nem vette észre a közeledő gépkocsit, az autóban ülők fürkésző pillantásaira sem ügyelt. Csak amikor vál­lát megérintette egy kéz, s a Volgában helyet foglalt a me­gyei főkapitányság bűnügyi osztályának két nyomozója mellett, akkor döbbent rá: vé­ge ostoba játékainak, s hogy nem is volt ez játék, több, sú­lyosabb annál: bűntett. G. I. Fér enő 15 éves, első gimnazista. Szőke hajú, vékony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents