Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-02 / 282. szám
mdek Péterről Egy képiró arcképe Az e heti rádióújságban a mai nap egyik műsoránál, amely a Kossuth adón 22 óra 40 perckor kezdődik Egy képíró arcképe címmel, rövid ismertetés áll. „Benedek Péterről, a népművészet mesteréről, Furkó Zoltán műsora. A nyolcvanegy éves alkotó- művész életrajza és saját szavai nyomán kirajzolódik sorsa, amely a század első évtizedeiben útnak indult parasztfestő kemény küzdelmeinek példája.” Tehát a mi kedves öregünkről, a Cegléden élő Benedek Péterről hallhatunk ma este érdekes előadást a Kossuth rádióban. Tv-filmen a művelődési autó Maholnap egy évtizede, hogy j a könyvtár művelődési autója , a ceglédi határ és a környék- J beli falvak tanyáit járja. Sok ezer könyvet vitt ez idő alatt a távoli olvasókhoz, számtalan filmet vetítettek, és sok hasznos ismeretterjesztő előadást tartottak. Ezekben a napokban a Magyar Televízió egyik stábja Bihari Sándor rendező vezetésével Cegléden járt. Félórás dokumentumfilm készül a művelődési autó mai munkájáról. A tv-sek elkísérték a mikrobuszt néhány útjára, és filmen, hangszalagon rögzítették a látottakat, hallottakat. WEST MEGYEI Ml EH. A? KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1970. DECEMBER 2., SZERDA A Május 1-ben teljesítették az idei tervet Megkötötték a jövő évi exports zerződéseket Nemrégen örömmel számoltunk be arról, hogy a ceglédi Talajjavító Vállalat november 21-én befejezte az évet. Azóta újabb munkasikerről számolhatunk be: a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepének vezetője közölte, hogy az éves tervet november 30-án teljesítették. Az eredményekről és a jövő évi feladatokról a következő tájékoztatást kaptuk: — November 30-án indítottuk útnak az utolsó télikabátszállítmányt Hollandiába és a Szovjetunióba. Ezzel teljesítettük exportszerződési tervünket. Mindkét ország megrendelőivel megkötöttük a jövő évi szerződést. Az egyik holland cég jövőre az eddiginél több kabát- és kosztüm gyártására kért fel bennünket. El is vállaltuk. — Két szalag már a jövő év első negyedéves tervének kivitelezésén dolgozik. Egyelőre a belföldi kereskedelmi vállalatok részére készítünk női és férfi tavaszi kabátokat. Januárban fogunk a holland exportra készülő laminált és műbőr kabátok gyártásához. — Az évek óta tartó munkaerő-gondunk enyhült. Az i^osancai Pál ajándéka őszön 58 ipari tanulónk szabadult fel, akik már elfoglalták helyüket az üzemben a gépek mellett. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy termelési tervünket száz százalékon felül teljesítjük. A végleges értékelésre ezen a héten kerül sor, bízunk abban, hogy a tavalyinál magasabb lesz a vállalat nyeresége is. Szocialista brigádjainkra, lelkiismeretes, szalagon dolgozó asszonyainkra, lányainkra mindig számíthatunk — ez volt ebben az évben a tapasztalat itt, a ceglédi telepen. (csat—) VEZÉRLŐBERENDEZÉSEK - JÖVŐRE Az ŰTGÉP Vállalat villanyszerelő műhelyében már 1971- re dolgoznak. Kovács Lajosné vezérlőberendezéseket szerel össze. Foto: ifj. Tóth István Jó borról, földesasszonyokról December 4-én este Cegléden, a Kossuth Művelődési Központban lesz a honismereti szakkör következő foglalkozása, amelyen Hídvégi Lajos tanár, helytörténész tart előadást a város egykori földesasszonyairól, a klarissza apácákról,' a budai klastrom- ról, a taksonyi borról és a gabonatárolókról. Tv a szociális otthon lakóinak Az asszonyokra gondol a tanács Mikebuda 7334 holdnyi területén, tanyavilágban 1033 ember él. A férfiaknak az erdő- gazdaság és a közeli nagyközség, Albertirsa tsz-ei adnak munkát. Az asszonyok elsősorban a ház körüli teendőkkel, a háztáji területekkel, kertekkel vannak elfoglalva» A község vezetősége most az asz- szonyok számára akar rendszeres munkalehetőséget adni. Az egykori öreg iskolaépületet egy 20—30 nőt foglalkoztató kisüzem céljaira szívesen átadják. Most az albertirsai kötőüzemmel próbálnak kapcsolatot teremteni, hátha módjuk lenne kihelyezett részleget indítani Mikebudán. Az államfők elfoglalt emberek. Nemcsak hivatali idejüket, de gyakran magánéletüket is percekre kell beosztaniuk. Ilyen elfoglalt ember Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Arra azért mindennap szakít időt fontos munkája mellett, hogy a címére érkezett leveleket átnézze. A minap egy ceglédi levél is a kezébe került. Küldője Barna Nándor nyugalmazott színművész, akiről éppen a közelmúltban írtunk, mint a gyerekek kedvenc mesemondójáról. Barna bácsi azért vett tollat a kezébe, hogy államelnökünknek megírja, milyen jó lenne, ha kaphatna egy új televíziót a szociális otthon, amelynek ő is lakója. Levelében részletesen leírja az otthonban levő körülményeket, megemlíti, hogy különálló pavilonokban vannak elhelyezve az ápoltak, akik közül bizony sok a fekvő beteg, és bizony esténként alig várják, hogy megkezdődjön a tv-adás, hiszen ez a legjobb szórakozásuk. Losonczi Pál ezt írta a levélre: „Egy darab tv-készüléket vásároljunk nekik.” Az elegáns Interstar tv a múlt héten Ceglédre érkezett. Az Elnöki Tanács titkárságának munkatársa hozta az ajándékot, Vámos Ferencné. A szociális otthon gondozottjai örömmel fogadták a szép, új televíziót, amelyre bizony nagy szükségük volt. Azóta is gyakran emlegetik ajándékozóját. (t.J Az elolvadt Trabant Szép hosszú az idei ősz. Amit most elmesélek, egy verőfényes októberi napon történt. Z. úr, albertirsai lakos, nemrég kapta meg új Trabantját. Az. istenadta jár- gányocska csaknem olyan kék színű volt, mint a felhőtlen délelőtti ég. Aranyos idő lévén, no meg az új tulajnak is szabad napja, megszületett a nagy elhatározás. Így szólott Z. úr a szomszédjában lakozó maszek asztaloshoz: — Hé, apafej, nem érsz rá egy kicsit?! — Már attól függ, miről van szó ... — Hát egy kicsit bejáratnánk a Trabantocskát, pajtás! Leruccanunk Ceglédig mag vissza. Tudod, gyors járású a kocsika! — Mehetünk! — hangzott röviden. S mentek ... Albertirsát percek alatt a hátuk mögé tették. Aztán Bércéi következett. Majd ez is elmaradt. Becsületesen fogytak a kilométerek. Mi az egy bejáratós Trabantnak? A Matróz csárda felé egyszercsak megszólalt a maszek asztalos: — Cimbora, én mindjárt szétmállok a melegtől! — Hallod-e, én is! — vágta rá udvariasan Z. úr. Erre elhatározták, hogy beugranak a csárdába néhány korty hűsítő italra. Száz szónak is egy a vége, úgy tettek, ahogy határoztak. Itták a pultnál a finom jaffát, míg a kocsi kint porosodott a szokatlanul meleg őszi napsütésben. Nosza, látván az ajtóból egy autóstopra várakozó nagyhajú ifjú, hogy a Trabant utasai önfeledten iszogatnak és diskurálnak, gondolt egy nagyot és merészet, a csárda előtt hagyott kiskocsihoz toppant. Keze a kilincsre tévedt. Amulva tapasztalta, hogy az ajtó biz’ nincsen bezárva a szokott módon, sőt, a jámbor tulaj nagy szórójában a slusszkulcsot sem vette magához. A kedves olvasó valószínűleg már sejti, mi következik ezután. Az, bizony ... Az idegen villámgyorsan beült a volán mellé. Indított, és köd előtte, köd utána — úgy elporzott a szép új Trabanttal, mintha soha életében nem lett volna szerény autóstoppos. Z. úr meg csak itta a jaffát az asztalossal. — De aztán már mehetnénk! — szólott egyszercsak a maszek, és félretolta az üres üvegeket. — Mehetünk! — válaszolta Z. úr. Aztán barátokhoz illő egyetértésben indultak kifelé. E percekben három autó várakozott a csárda előtt: egy Skoda, egy Wartburg meg egy Moszkvics. — Nagy ég! Hol a kocsim? — kapott Z. úr a fejéhez, mert a Trabant sehol sem volt. Hiába is tekergették hol jobbra, hol meg balra a kobakjukat, biz az nem segített. Csak álltak, bámultak tanácstalanul az országút szélén, ahol a felelőtlen Z. úr alig fél órája nyitott ajtóval és slusszkulccsal odahagyta legfőbb örömének forrását. Az égszínkék kocsi helyén csak egy tenyérnyi olajfolt maradt az aszfalton. — Hol a Trabantom? Ja) nekem ...! — tört fel ismét a keserűség a károsult sajgó kebeléből. Majd könnyeit hullatva meresztette szemét arra a bizonyos olajfoltocskára. A maszek asztalos is azt nézegette éppen, és így szólalt meg sajátságos vigasztalással : — Ne bőgj, te mamlasz! Elolvadt a kocsid! — Hogyhogy elolvadt? — csodálkozik Z. úr a kijelentésen. Az iparos gyöngén hát- baütötfe: — Látod ezt az olajfoltot? No ...? A napon hagytad a Trabantot. Elolvadt és kész... — Igazad van! — kapott a homlokához eszelősen Z. úr. — Csakugyan elolvadt! Micsoda ősz...! Máskor nem hagyom a napon, de nem ám. még novemberben sem! Na, gyerünk! Ezzel elindultak gyalog Cegléd irányába... a rendőrségre. Rakovszky József Az ellopott teherautók Jogosítványa sem volt, a KHESZ-í sem ismerte... A Ceglédi Gépjavító Állomáson dolgozik a 21 éves Szanyi Ferenc. Egy nap, amikor már csak az éjjeliőr tartózkodott ott, Szanyi megjelent a munkahelyén, felült az udvaron egy tehergépkocsira és kivezette azt az udvarról. (Az éjjeliőr nem tartóztatta fel, mert ismerte mint a vállalat dolgozóját...) A fiatalember a gépkocsihoz jóformán csak annyit értett, hogy tudta, hogyan kell elindítani. Sem KRESZ-ismerete, sem vezetői jogosítványa nem volt. A város népes forgalmú útvonalain át elkocsikázott a Csengeriszélre, menyasszonya lakása elé. Itt találkozott a fiatalkorú P. L. ipari tanulóval, akinek felajánlotta, hogy megkocsikáztatja. Felszedte a környék gyerekeit is a teherautóra és a közeli réten körbe-körbe „furikázott” velük. Mulatságuknak az vetett véget, hogy a jármű egy kátyúba süllyedt és Szanyi nem tudta tovább vezetni. Mivel közben besötétedett, valamennyien ott hagyták a gépkocsit a réten. Szanyi Ferenc másnap reggel nem ment a munkahelyére, hanem visszatért a gépkocsihoz, és a közelben dolgozó állami gazdasági traktorosokat megkérte, huzaissák ki a kocsit a kátyúból. Amikor ez megtörtént, megint elindította a teherautót és Csemőbe ment a szüleihez, majd vissza a Csengeriszélre, menyasszonyához. Itt ismét találkozott P. L. fiatalkorúval. Megbeszélték, hogy visszaviszik a járművet a Gépjavító Állomásra. El is indultak, de a Szolnoki úton a motor felmondta a szolgálatot. Mivel fogalmuk sem volt, mi lehet a baj, rövid tanácskozás után Szanyi gyalog a munkahelyére ment és onnan „eltulajdonított” egy újabb teherautót, hogy azzal a másikat kihúzassák. A két járművet drótkötéllel erősítették össze. Szanyi kioktatta a gépkocsivezetés tudományára a fiatalkorút, majd a „bedöglött” kocsi volánjához ültette, ő pedig a vontató járműre szállt. Alig mentek hatszáz méternyit, a Széchenyi úton az újabb masina is felmondta a szolgálatot. A vontatott jármű, mivel légfékje rossz volt, neki gurult a vontatónak és megrongálta azt, valamint saját első világítását is. Mit volt mit tenni — még egy „mentőautót” kellett a vállalat portájáról „eltulajdonítani” és ezzel végre sikerült bevontatni a két rokkant tehergépkocsit. A vállalatnál csak másnap fedezték fel a történteket. Az éjjeliőr tájékoztatása nyomán minden kiderült A bűnvádi eljárás során Szanyi Ferences fiatalkorú társa elismerték bűnösségüket, vállalták az okozott kár megtérítését. A bíróság nem jogerősen Sza- nyit hat hónapi, a kiskorút pedig 3 évre felfüggesztett 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Leltározás Az abonyi József Attila Termelőszövetkezetben december első napjaiban hozzálátnak az év végi leltár elkészítéséhez. A gépeket, gépi berendezéseket, a kellő tisztítási és karbantartási munkák elvégzése után a kijelölt tároló helyekre szállítják, hogy ne akadályozzák a leltározást. KI, KINEK, MIT VASÁRÓL? Házaspárharc a bundáknál A felnőttek is játszanak SZÉPEK a kirakatok a csillogó üveggömbökkel, aranyszálakkal, zöld fenyőágakkal. Kicsit már karácsonyi hangulatban nézelődnek az emberek a polcok előtt. Az ajándékvásárlás örömével, ugyanakkor töprengve: mit vegyenek, mivel lepjék meg szeretteiket karácsonyra? Az áruház játékosztályán most felnőttek játszadoznak a pultra rakott felhúzhatós szőrmók kis kutyával. A ku- tyus két kör után kétlábra ágaskodik, úgy forgatja ügyesen két első lábával a pöttöm pöttyös labdát, általános derültség közepette. Egy fiatal- asszony hatalmas alvós babát nézeget, egy középkorú férfi a villanyvasutat kéri a polcról. Sajnos, nem lehet kipróbálni, kicsi a hely. A szemekben csalódás tükrözik... Egy nagymama korú néni 27 forintos Lencsi babát csomagokat be és elégedetten távozik. Illetve távozna, ha meg nem szólítanánk: kinek lesz a baba? — A kis unokámnak .— mondja boldogan. — Most kaptam meg a nyugdíjamat, hát megvettem.. Lehet, hogy nagyobb örömet okoz vele, mint más a hatalmas alvós babával... A női ruhaosztályon járunk Két barátnőt „kapunk” el akik a szövetruhák között válogatnak. — Igen — én szeretnék egyet, egy nagyon szépet magamnak — mondja a fekete hajú. A másik rátromfol: — Én Pestre megyek ruhát venni, ott nagyobb a választék. A fekete erre irányt változtat, az exkluzív ruhákat kínáló pult felé. Elvégre nem akar ő sem lemaradni... A BUNDÁKNÁL egy aszszony és egy férfi álldogál. Idegesen a férfi, halálos nyugalommal a nő. — Nézd csak, drága — csicsergi a nő — isteni gz a bunda! A férfi valamit morog a bajusza alatt, majd megadóan mondja: nem bánom, próbáld fel. Majd odasúgja nejének: azt tudod, hogy anyucinak is meg kell venni a pongyolát? A nő mindent tud, de semmi nem érdekli már. Nagy sietve eUűnik a próbafülkében. TALÁLKOZUNK egy kislánnyal is, aki életében először ajándékoz fiúnak. Töpreng: mit illik, és mit nem? Könyvet? Nyakkendőt? Később az illatszerosztályon találkozunk vele, karóraszíjat nézegetett.. Lehet,, hogy ez kerül a karácsonvfa alá? Izgalas napok ezek, gondokkal teliek. Szép gondokkal. (csat—)
