Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

SZERDAI MOZAIK POSTAFIÓK 51. A pilise ÁFÉSZ gondjai a kenyérrel KEZDŐDIK A KARÁCSONYFAVÁSÁR A Monor és Vidéke október 17-i számában cikk jelent meg Verseny a fogyasztóért círrí- mel, amely Nyáregyháza ke­nyérellátásával és a pilisi ÁFÉSZ vendéglátóipari tevé­kenységével foglalkozott. A cikkre válaszolt Ilg Albert, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosz­tályvezetője. Kihangsúlyozza, hogy az ÁFÉSZ mindent megtesz a körzetéhez tartozó községek megfelelő kenyérellátásáért A kenyérellátás mégsem kielégí­tő, gyakoriak a panaszok, s ezek okát a IX. számú sütő­ipari vállalatnál kell keresni. A válasz részletezi például az idei szállítási szreződések kö­rüli huzavonát Idézünk a le­vélből : „... hosszú vita után a múlt évivel azonos szállítási idő­pontban állapodtunk meg. A kenyér minőségi javítására a sütőipari vállalat vezetőitől komoly ígéretet kaptunk. Saj­nos. azt kell mondanunk, hogy a vállalat ennek ellenére nem javított jelentősen munkáján. Több esetben előfordult, hogy egyes községekben a szállítási szerződésben rögzített idő után egy-két órával érkezik meg a kenyér. A korszerűtlen, körül­mények között történő szállí­tás következtében a kenyér el­deformálódik, összenyomottá, szalonnássá válik. A kétkilós kenyér nem ritkán csak 1,85— 1,95 kiló. Különösen szombati és ünnep előtti napokon, elő­fordul, hogy a szállítási szer­ződésben előírt 20 százalék he­lyett 50—60 százalék előre sü­tött kenyeret szállítanak...” „Bízunk abban, hogy a sütő­ipari vállalat Pilisen és Vecsé- seij beinduló új péksége (a pi­lisi megnyílt!) a kenyér minő­ségénél jelentős javulást fog előidézni és amennyiben meg­felelő szállítóeszközt is biztosí­tanak a sütőipar részére, a fo­gyasztók jogos igényét el fog­juk érni. S a délelőtti órákban valamennyi községünkben friss és minőségileg megfelelő kenyér kerül a fogyasztók asz­talára.” A sülysápi ÁFÉSZ megtette a szükséges intézkedéseket a karácsonyi fenyőfák beszer­zésére. A karácsonyfavásár a jövő hét elején indul Süly­sápon, Úriban és Szőllösnyara- lón. A hősök kertjét Gyömrőn díszkerítéssel veszik körül. A munkálatokat már megkezd­ték. ★ Fotoszakkör indult Gyöm­rőn, a művelődési házban. Je­lentkezéseket még elfogadnak. ★ Ma nyitják meg Monoron, a vasútállomással szemben levő új ABC áruházat. ★ A járás termelőszövetkeze­teinek közös vagyona 1965-ben közel 274 millió forint értékű volt, tavaly már megközelítet­te a 390 millió forintot. ★ — A maglódi Micsurin Tsz­ben évek óta jó az egy tehén­re jutó évi tejhozam. Az idén az egy tehénre jutó havi átlag 320 liter. ★ — A megyei úttörő sakkbaj­nokságon Polgár Pál pilisi út­törő az első helyet szerezte meg, ő képviseli Pest megyét az országos bajnokságon. ★ — Magnósklub indul január­ban a gyömrői művelődési házban. A jelentkezőket vár­ják. Lebetonozták Ecseten a vas­útállomás hosszú peronját. Maglódnyaralón a munkát most végzik, s betonváró lesz Pusztaszentistvánon is, még a tél beállta előtt. ★ Kifuth Irén harmadik. Bu­dapesten tartották meg a KPVDSZ országos szavalóver­senyének döntőjét. A részvevő 13 versenyző közül az üllői Ki­futh Irén harmadik lett. Fogyatkozó birfeanyájak. Mintegy kétezerrel csökkent az elmúlt négy évben a terme­lőszövetkezetekben a juhok száma. ★ — Az üllői sakkozók min­den pénteken délután összejön­nek a szakmaközi bizottság helyiségében. Köztük találjuk a község két legjobb sakkozó­ját, Duró Károlyt és Erdei Antalt is. Ifjú katonák MA vb- és tanácsülés Ma délután 1 órakor vb- ülést tartanak Mendén, ahol a december 12-i tanácsülés anyagát tárgyalják meg. Nyáregyházán tanácsülés lesz ma este 7 órakor. Itt ér­tékelik a tanács és szervei 1970. évi munkáját, valamint jóváhagyják az 1971. évi mun­katervet. MAI MŰSOR TUDOMÁNYOS ISMERET­TERJESZTŐ ELŐADÁSOK Monor, szabadegyetem, Járási művelődési ház, 3 órakor: Csa­lád, környezet, iskola és a nehe­zen beilleszkedő gyermek, előadó: dr. Kútvölgyi István. MOZIK Maglód: Nagy kék Jelzés. Mo­nor: Feketeszakáll szelleme. Ve- csés: Pajzs és kard I—II. — Van egy Szimfóni­ád ...? — Fecskét szívok. — Jó lesz az is ... Bátortalanul néznek kö­rül, nincs-e ismerős a kö­zelben. Rágyújtanak. A két ifjú nem lehet több mint 12—13 éves. Iskolába men­nek. (j. i.) A párt- és kormányhatározat szellemében Társadalmi összefogás a káptalanfüredi úttörőtáborért A gyömrői úttörőmozgalom, de az egész monori járás út­törőinek táboroztatása szem­pontjából mérföldkőnek szá­mított a káptalanfüredi úttö­rőtábor létesítése 1967-ben. Az eltelt évek során hatalmasat fejlődött a tábor. A csapatvezetőscgek ren­geteg társadalmi munkával és társadalmi segítséggel a száz fős tábort 1 millió 270 ezer forint értékűre fejlesztették. Ebben az évben a Balaton és a tábor környékének fejlesz­tésére, útépítésre és közműve­sítésre 120 ezer forintos hoz­zájárulást írt elő az országos úttörőelnökség. Ennek az összegnek előte­remtése meghaladta a gyöm­rői úttörőcsapatok teherbírá­sát, ezért ismét a párt és tár­sadalmi szervek segítségére volt szükség. A káptalanfüredi tábor lét­kérdését a napokban megtar­tott tanácskozás döntötte el. A községi pártházban Jámbor Ottó, a gyömrői pártbizottság titkára ismertette a községi pártbizottság Káptalanfüredre vonatkozó fejlesztési tervét. A tábor történetéről, fejlő­déséről és a jövő perspektívá­járól csakúgy, mint a jelen anyagi gondjairól Borbás Ottó, a Ságvári Endre úttörő­ház igazgatója tartott tájékoz­tatót. A helyi ipari üzemek részéről Szewczyk Ede, a TÖ- VÁLL igazgatója, Galambos Lajos, a Ruhaipari Szövetke­zet, Simon József, a Vas és Fém Ktsz elnöke, valamint Fodor Mihály, a Járási Szol­gáltató Ktsz főkönyvelője vál­lalták a tábor fejlesztési költ­ségeihez való hozzájárulást. Földest István a járási párt- bizottság nevében a járási ta­nács és az Egyesült Ecser— Gyömrő Petőfi Tsz támogatá­sának megszerzését vállalta. Mocsári József, a KISZ meg­bízott járási titkára 30 ezer forint támogatást helyezett ki­látásba, továbbá felhívta a fi­gyelmet az 1970/1016. sz. pénz­ügyminiszteri rendeletre, amely az MSZMP ifjúságpoli­tikája szellemében előírja, hogy ünnepélyes eskütétele MEn, Kocsis György, a dolgozó magyar nép fia, esküszöm...” Bensőséges ünnepség színhe­lye volt vasárnap délelőtt a járás területén állomásozó ka­tonai alakulat. Az ifjú katonák ünnepélyes eskütételre gyüle­keztek,' s jöttek, érkeztek a vendégek, a hozzátartozók is. Az esküre felsorakozott kato­nákat Nagy József őrnagy, az alakulat parancsnoka köszön­tötte. Kérte őket, mutassanak példát a kiképzésben úgy, ahogy azt az eddigi néhány hetes újonckiképzés során is tették. — Népköztársaságunk védel­me mindenkinek szent köteles­sége, ezért kérem önöktől, hooy példamutató szorgalom­mal dolgozzanak a hadsereg­ben is — mondotta. Ezután Varga“ Antal, az újonc század parancsnoka kért engedélyt az eskütételre. Az ifjú katonák egyenként járulták az asztalhoz, s a hoz­zátartozók ott álltak fiúk, fér­jük, testvérük mellett. Az eskütétel után az újon­cok díszmenetben vonultak el. Délután a művelődési ház­ban találkoztak hozzátarto­zóikkal, ismét. Nagy volt az öröm, amikor néhányan meg­kapták a jutalomszabadságra szóló engedélyt... (gér) Leheles Endre már a kiképzés el­ső napjaiban ki­tűnt társai közül, nem véletlenül lett KISZ-titkár az alakulatnál. Bevonulása előtt a Férfi Fehérne­műgyárban dol­gozott műszerész­ként. Társai nevé­ben tett ígéretet arra, hogy a kitű­zött feladatokat becsülettel igye­keznek elsajátíta­ni. Tóth Ambrus felvételei Beszélgetés a kertben 1971-től kezdve a vállala­toknak, s általában a költ­ségvetési szerveknek az ifjúsági mozgalom támo­II aldoklik a természet. Egy­11 egy elszáradt levél zizegő hullása utolsó, fájdalmas si­koly az életért, Aztán tavasz- szal újjászületik minden,'kivi - rul. — Lám, én már hetvennégy őszi haldoklást s tavaszi újjá­születést láttam — fogad a nagymama Péterin, a József Attila utca 10-ben. Fáradt te­kintetével féltőn végigsimítja az udvaron álló vén gesztenye­fát. Talán ez is átélt már any- nyi őszt s annyi tavaszt, mint a nagymama. Lenn a kertben szőke kis­lány futkározik vidáman, á ve­randán a nagymama ráncok­kal finoman barázdált arcát a bágyadt őszi napfényben für­deti. M egjön Erzsiké, a fiatalasz- szony. Mint kiderül, a kertben ugrabugráló csöppség édesanyja, a nagymama uno­kája ő. Ilyenkor, hétköznap délelőttökön ők hárman talál­hatók a házban. Erzsiké szülei Pesten, a férje pedig a tsz-ben dolgozik. A hatalmas házban négy ge­neráció él teljes egyetértésben. Ezt maga a ház is híven tükrö­zi. A nagymama „rezidenciá­ja” külön kis világ. Ű ugyan­úgy görcsösen ragaszkodott a régi, megszokott, életét szol­gaian végigkísérő bútorokhoz, mint a gesztenyefa levelei az ágakhoz. Nem is vált meg a bútoroktól, a tűzhely, a régi ágy, a konyhakredenc ott gubbaszt a kis szobában össze­zsúfolva. 1 második generációt Er­" zsike szülei képviselik. Ök naponta bevonatoznak Pestre dolgozni, aztán haza a családhoz. A szobájuk nem olyan modern, mint a fiatalo­ké. A szupermodern konyha Er­zsiké birodalma és büszkesége. — A házat nemrég építettük. A szüleim még tízezer forintos kamatmentes segélyt is kaptak rá a gyártól. Mi pedig vállal­tuk a bebútorozást, természe- tesep mindenkinek az ízlése szerint. Azért építettünk ilyen nagy házat, hogy a család együtt lehessen — magyarázza Erzsiké, miközben végigvezet a helyiségeken. „Dobos Ferencné született Szenyán Erzsébet” — így áll a hivatalos iratokban, s nemré­giben újabb bejegyzés került az igazolvány egyik rovatába: Évike, a kertben önfeledten játszó kislány. Amikor erről esik szó, Erzsiké nagymamája elkezdi a korholást. Majd hogy bizonyítsa az igazát; piros fe­delű könyvet szed elő valahon­nan, s már hozza is, leteszi a veranda párkányára. — Nagyon jó tanuló volt az unokám. Itt az oroszkönyve is, megőriztem, hátha egyszer még szükség lesz rá. De hát ő in­kább a férjhezmenést válasz­totta — legyint a nagymama, visszatopog az iménti helyére, arcát tovább fürdőzteti a fiap- fényben azzal a kifejezéssel, hogy no lám, én most meg­mondtam az igazságot, magya­rázza csak ki magát a fiatal- asszony ! Erzsiké kezébe veszi a köny­vet, akaratlanul végigsimítja kezével, s a ki nem mondott felszólításra magyarázatba kezd. — Amikor Monoron gimná­ziumba jártam, nagy jövőt jó­soltak nekem a tanáraim. Va­lóban szerettem s a mai napig is szeretem a nyelveket, az oroszt, az angolt. Pedagógus leszek, jelentettem ki, amikor a továbbtanulás lehetősége megcsillant előttem. Aztán le­érettségiztem, és férjhez men­tem. — Zavartan leszalad a veranda lépcsőin, ölébe kapja kislányát, és már hozza is büszkén. — Évike kétéves, a család szemefénye. Még 'egy évig gyermekgondozási szabadsá­gon vagyok, egyébként én fs Pesten dolgozom a szüleimmel együtt. Tudja, nem bántam meg, hogy férjhez mentem — teszi hozzá hirtelen. — Nagyon jó férjem van, itt dolgozik Pé­terin a tsz-ben, lakatos. Éviké pedig mindenért kárpótol. — Egyszerre beszédes lesz, jó al­kalom ez most. hogy kitárhas­sa vágyait, terveit. — Á háztartási munka, a varrás, a tv-nézés nem elégít ki. Igazán jól csak a könyveim között érzem magam. Van már vagy százhúsz kötetem, persze, csak nemrég kezdtem gyűjteni a könyveket. De ami megvan, azt valamennyit olvastam. Kü­lönösen a klasszikusokat ked­velem. A televízióban láttam egy riportot a könyvtárosok­ról, akkor villant át az agya­mon. ez az, ez lenne jó nekem. A munka mellett az olvasási igényem is kielégíthetném, s rendszerezhetném a műveket, csak azokat olvasnám, ame­lyik az érdeklődési 'körömhöz tartozik. Szép feladat lehet szeretni és másokkal is meg­szerettetni az olvasást. Nem is nyugatisam áá'dí|, amíg utána nem jártam, hogy lehetne be­lőlem is könyvtáros — mondja hévvel, aztán a szobába siet, s fényképalbumokkal megrakod­va érkezik. Sorra kinyitja mindegyiket, a lapokról Évike mosolyog vagy pityereg visz- sza. Erzsiké hirtelen elhatáro­zással újból belekezd a mon­dókájába. — Ügy érzem, még nincs ké­ső az ólmaim valóra váltásá­hoz. Van elég erőm ahhoz, hogy kiharcoljam mindezt, s ebben segítségemre lesz a fér­jem is. P rezni a hangjából, erős az' ^ elhatározása. Megnyug­szik, most már kimondta mind­azt, amit legbelül titkon, félt­ve őrzött. Felnevet. Éviké tág­ra nyílt szemekkel.nézi édes-’ anyját, majd ő is kacagni kezd. A veranda sarkában ■ a nagy­mama is megmoccan, helyes* lőeri bólint. Parti Márta gatására költségvetésileg kell összeget biztosítani. Noha ez a rendelkezés csak a következő évtől érvényes, akik a gyömrői tanácskozáson támogatólag foglaltak állást, már ennek a szellemében cse­lekedtek. P. S. Mintha tavasz volna.­Mintha tavasz volna, olyan frissek a mezők, az erdei tisz­tások a Duna—Tisza közén. A Tisza mentén a lakiteleki őser­dőben megjelent a barka, s új­ra virágzik a vadmogyoró. Vi­rít a gyermekláncfű, a gólya­hír, s itt-ott még kéklik az őszi kikirics. Ha továbbra is enyhe marad az idő, a védettebb kis­kertekben rügyet bont az or­gona. | OLVASÓK VÉLEMÉNYE LAPUNKRÓL Bányáról, Káváról, Vasadról lehelne több Kevés a bírósági, rendőrségi hír Reggel 6 óra van. Monoron a Fő téri újságospavilon mór világos, Kellner Ferencné, a népszerű Kellner néni a lapo­kat „szortírozza”. Aztán meg­nyitja az ablakot, s hirtelen a legnagyobb forgalom kellős közepében vagyunk. Van, aki Népsportot, Népszabadságot kér, de sokan veszik a Pest megyei Hírlapot is. Egy fiatalember érkezik. — Kíváncsi vagyok a sláger­lista állására, Kellner néni, nincs véletlenül egy szerdai szám? — mondja. És Kellner néni, aki nyolc éve árusít már itt a Fő téren újságokat, kész­ségesen kikeresi a szerdai szá­mot. — Hány Pest megyei Hírlap fogy el a Fő téren? — Hétköznap 100—130 da­rab, szombaton és ^vasárnap több, 160—170 darab.' Vannak úgynevezett törzsvevőink Min­den reggel a megszokott idő­ben jönnek. Olyan is van, aki félreteteti a Hírlapot, csak délután ér rá érte jönni. Piaci napokon nem egyszer előfor­dul, hogy a vidéki asszonyka megveszi az újságot, pedig ott­hon is jár neki. Kíváncsi az eseményekre. Bár a bényeiek, kávaiak és vasadiak mindig azt mondják, többet is írhatna az újság falujukról. 7 óra. Egy kis számvetés: 30 darab fogyott el a Hírlap­ból. Egy fiatalasszony jön, kéri a lapot. Mi a véleménye róla? — Na\ryon a szívemhez nőtt, öt éve mindennap megveszem. Fél nyolcra járok dolgozni, s ha előbb nem, az ebédidőben belelapozhatok. Nagyjából elé­gedett vagyok vele, hiányo­lom azonban, hogy bírósági és rendőrségi hír csak ritkán jelenik meg.v 8 óra. Már 50 Hírlap talált gazdára. Elbúcsúzunk Kellner nénitől. Egy kicsit „haza” be­széltünk, amikor azt kívánjuk neki, adjon el a lapból minél többet. G. J.

Next

/
Thumbnails
Contents