Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-18 / 296. szám
1970. DECEMBER 18., PÉNTEK rtst UtCYKI '^/Cirltsp KELL-E HÍRVERÉS? A tsz-ek és a reklám Plakáton még nem olvastunk ilyen mondatot: „Búzát tőlünk vegyen!’’ A rádióban sem hangzott el effajta szöveg: „Szem nem látott ily gyönyörű kukoricaszemeket!" A termelőszövetkezetek hirdetésekkel, hírveréssel, reklámfogásokkal nem ostromolják a fogyasztókat. Szabó Zoltán, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz főmezőgazdásza: „Amíg nincs eladatlan termékünk, terményünk, addig nem kell reklámozni. És bort, búzát, hurkát minden mennyiségben el lehet adni — biztos vevőink, partnereink vannak. Nincs miért reklámmal foglalkozni. A munkásfelvételt szoktuk az újságban hirdetni... Boltjaink cégérén szerepel termelőszövetkezetünk neve, a táblára hurkát, kiflit vagy tejesüveget is pingált a címfestő. Polipaktejet készítünk, a zacskón ez áll: pasztőrözött tej, fél vagy egy liter, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz és a kőröstetétleni Vörös Csillag Tsz terméke, középen egy rajz található, egy gyermek tejet iszik. A feliratok növelik a gazdaság hírnevét." Skultéti József elnök: „Egy újság kellene, amely legalább negyedévenként jelenne meg. Nagy szövetkezet a mienk, az újság a demokratizmust erősítené!” _ Foglalkoznak-e reklámmal a Pest környéki termelő- szövetkezetekben? — kérdeztük Bogáts Dezsőt, a Budapest környéki Tsz Szövetség munkatársát. — A szentendrei Mathiász, a pátyi Petőfi tsz-ben újságot jelentetnek meg, a kiskun- lacházi Kiskun üzemi híradója időszakonként kerül a tagok kezébe. A gyáli Dózsa Termelőszövetkezet 20 éves évfordulóján kis brosúrát adtak ki, amely a gazdaságot reklámozza. — A hernádi Március 15. Tsz tagsága a kispesti piacon nyitott üzletet, a bolton felirat található. Nagyobb hírverésre nincs is szükség, így is állandóan sorba állnak a vásárlók. A ráckevei Árpád Tsz- ben motorokhoz koromtalaní- tót gyártanak, saját üzletükben árusítják, s a kirakatüvegen reklámozzák. A nagykovácsi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben cégjelzett nylon- tasakokba kerül az uborka. A halásztelki Szabad MájusTsz- ben készülő pálinka származását már az elnevezés is jelzi: „Sepel-pálinka”. — Elegendő-e ennyi reklám? — Ha többre lenne szükség, bizonyára nagyobb hírverést csapnának... deg vérű vemhes igásiló, Pest megyéből, észt-lapály tenyészkan és tenyészkoca süldők, Pest megyéből, 1500 db 15 hetes Hampshire jérce, azonnali átadással”. A TÁSZI jó eredményei igazolják, mennyire szükség van gazdasági hírverésre. Ezt tanácsolják a gazdaságoknak is: „Termelőszövetkezetek!' Állami gazdaságok! Áru- és kapacitáskeresleteiket, kínálataikat hirdessék a rádióban". Más: „Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, vegyék igénybe irodánk hirdető szolgálatát!" Kell-e hírverés? A tapasz- j tálatok szerint: nem nagyon. j Miért? Mert a termelőszövet- j kezetekben nincs eladatlan termék, nem kell küzdeniük a vevőért, mert a „vásárló” Benedikti Sándor, a cegléd- berceli Egyetértés Tsz főagro- nómusa: „A szabadkéreskede- lemben nem veszünk részt. Kiegészítő üzemágunk termékeit — lendkerekes autó, húzó zár — az Elzett reklámozza. E gazdasági év után nincs mit a kirakatba tenni!” Övári Zoltán, a monori Kossuth Tsz főkönyvelője: „f^jncs olyan különös cikkünk, amelyet reklámozni kellene. Néha hirdetünk, most két szivattyút szeretnénk eladni. Egyéb hírverésre nincs is szükség, az értékesítés problémamentes.” A Termelőszövetkezetek Áruértékesítését Szervező Iroda havonta kétszer adja ki „Piacszolgálat” című értékesítési híradóját. A lapot a tagszövetkezetek díjmentesen kapják, mások évi 96 forintos előfizetési díjért juthatnak hozzá. Lapozzunk a „Piacszolgálat” legutóbbi számába. „Tojást — esetenkénti és folyamatos szállításra minden mennyiségben ell&lyezünk” — ígéri az áruforgalmi osztály. Információk a Kereslet — kínálat rovatból: „Kereslet — 50 db szopós" borjú, 50 vagon cirokmag, ármegjelöléssel, kis- várdai napraforgómag, ármegjelöléssel, Kínálat — 4 db higyakran monopolhelyzetben van. Ha személyek előtt kell bizonyítani egy gazdaság eredményességét, jól reklámoz egy disznótoros vacsora, néhány kupica pálinka, pár üveg bor. A hírnév, a márka becsülete ma még nem élő fogalmak a közös gazdaságokban. A gyáli Dózsa Termelőszövetkezetben nemcsak arra jöttek rá, hogy érdemes reklámozni, de arra is: meg lehet élni a reklámból! „Mezőprop” elnevezéssel vállalkozásba kezdtek, vagyis a megrendelőknek különböző anyagú és rendeltetésű propaganda-, reklámeszközöket készítenek. Vannak megrendelők? Melyek az igények? A közeljövőben Gyálra látogatunk, s választ keresünk kérdéseinkre... Fóti Péter EGYETEMI ELŐZETES Studium Generale Hamarosan megkezdődnek az idei egyetemi előkészítő tanfolyamok. Az egyes felső- oktatási intézmények a tanfolyamok szervezése előtt közzéteszik a jelentkezés részletes feltételeit. Az eddigi tapasztalatokat összegezve, az illetékesek hangsúlyozzák: sikerült eredményesen megismertetni a részvevőket a felvételi vizsgák követelményeivel és körülményeivel. A tanfolyamok növelik a jelöltek biztonságérzetét a felvételi vizsgákon. A felsőoktatási pedagógiai kutató központ most közzétett beszámolója szerint a múlt évi előkészítő tanfolyamok eredményeként a vizsgázók által elért átlagos felvételi pontszám 15 volt, szemben az országos 12 pontos átlaggal. A felvételizők közül országosan 57 százalék vizsgázott sikeresén, míg a tanfolyamot végzetteknek 75 százaléka érte el a sikeres felvételekhez szükséges pontszámot. Minden hét vizsgázó közül, országos átlagban hármat, míg az előkészítő tanfolyamok részvevői közül ötöt vettek fel a különböző felsőoktatási intézmények nappali tagozatára. Legredményesebben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Studium Generale elnevezésű előkészítő tanfolyama dolgozott: átlagosan minden második részvevőjét felvették; két és félszer többet, mint azok közül, akik nem jártak előkészítőre. Ez az arány jóval nagyabb bármelyik vizsgált előkészítő tanfolyam eredményénél. Gondot okoz azonban, hogy nagy a lemorzsolódás az előkészítőkön, száz jelentkező közül átlagosan 35 még menetközben kimaradt az elmúlt évben is a tanfolyamokról. Legnagyobb arányú — mintegy 45 százalékos — volt a lemorzsolódás az Eötvös Loránd Tudományegyetem természet- tudományi karának előkészítő csoportjaiban. Többen szóvá tették, hogy túl nagy a különbség a középiskolák és a tanfolyamok színvonala között. KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS A szavak aranyfedezete „A munkásosztály politikai vezető szerepének érvényesítésében részt vesznek mindazok a fizikai és szellemi dolgozók, akik a kommunista eszméket magukénak vallják és a párt lenini politikájának érvényesítésében, a párt által kitűzött és a nép által elfogadott és támogatott célok elérésében közreműködnek. Hazánk fejlődésének tapasztalatai is igazolják, hogy a munkásosztály történelmi feladatát teljesítve, a szocialista építés során önmaga is megváltozik.” (Az MSZMP X. kongresszusának határozatából.) Béres Sándornak hívnak, szakmunkás vagyok, esztergályos és lakatos, 29 éves. 1959 óta dolgozom a törökbálinti Mechanikai Művek alkatrészüzemében, ahogy mondják, bárhová beosztható vagyok, lakatosnak, forgácsolónak, gépbeállítónak. A pénzem, gondolom, ehhez mért, 13.10 az órabérem. A szakmunkás papírom mellé az elmúlt években megszereztem a műszeripari technikumban az oklevelet, s elvégeztem a marxista középiskolát. Tagja vagyok a szocialista címet négyszer elnyert Vasas-Élőre brigádnak, társadalmi munkám a párt- alapszervezet termelési felelőse, s szakszervezeti bizalmi. Feleségem gyári munkás, most szülési szabadságon van, kislányunkkal. Ügy hiszem, az ember akkor él igazán, ha akar valamit. Akar: több lenni, érteni ahhoz, amihez addig csak ka- pisgált, segíteni a másiknak, összehozni a pénzt erre meg arra. Nagy dolgokat so;ha nem akartam, először mindig a lábam elé néztem. Például az iskola. Beiratkoztam a technikumba. Miért? Nem akartam semmi lenni. Éreztem, hogy jó lesz, ha elvégzem, rám fér, ennyi az egész. Köny- nyebben szólok, ha valami szakmai vita akad. 1964-ben fölvettek a pártba. Pártmunkát kaptam, a munkatársaim kérdésekkel jöttek hozzám, s volt, amire a vállam húztam, nem tudtam felelni. Mars ta„Nékem üres fecseget fest az üres fecsegés’’ C zázados múlt már, szál- lóigévé vált epigram- masora ez Kazinczy Ferencnek: ... Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. S bármilyen paradoxonnak tűnik — nem is fog annak tűnni! —, e százados mondás most réved fel bennem újra, mint egykori iskolai memoriter is, amikor valóban pillanatok alatt megfesti önmagát az üres fecsegő tartalmatlan locsogásával. Megadatott nekem, a nem is mindig volt élmény, de mindenkor volt gazdag tapasztalat, hogy oly időkben is járhattam, mert járnom kellett, szakmámnak köszönhető (?) értekezletekre, amikor egy jó jelszó, egykét név felhangú felkiáltása osztatlan sikert és tapsot aratott. Nagyon jól emlékszem — nem tagadom: e „nyelven” írtam volt gyakran énma- gam is —, hogyan beszéltek a legkülönbözőbb céllal, legalábbis nevében különböző céllal összehívott értekezletek előadói órákon keresztül — semmiről. Ha visszagondolok azokra az évekre, amikor a munkáshatalom megvetette lábát (a politikában, a gazdasági " életben és nem utolsó sorban az emberi szívekben, s azokra a rákövetkező évekre, amikor e hatalomról többet beszéltek, mint gyakorolták — ma sem értem, hogyan válthatott át az agy, az értelem, a szív a lelkesítő, egyszerű, igaz és tényszerű szavakról politikusnak álcázott, dicsőséget hamisan -zengő locsogássá — bizony nagyon gyakran. Ha nem figyeltem oda „annak idején” és csak a szavakat hallottam, a jelszavakat, a neveket--és a sablon- mondatokat, a „rés”-t, a „bástyá”-t, a „megfogad- juk”-ot, a „bérenc”-et, a hurráoptimizmus statisztikai számait, a fellengzős körmondatokat — könnyen ösz- szetéveszthettem a mezőgazdasági értekezést egy orvosi vándorgyűléssel, a kisdobo-. sok játékdélutánját egy nagyüzemi pártbizottság aktívaértekezletével. Sokat és olykor feleslegesen beszélt abban az időben az ország és az a nagyszerű, hogy minden gond, baj, fecsegés ellenére azért sokat és nem feleslegesen is dolgozott. A fecsegés elszállt, de Dunaújváros megmaradt! ...és hallgatom évek, évtizedek múltán már, mint szólalnak fel a taggyűlésen, vagy a pártértekezleten, tanácsülésen, vagy a tsz-bri- gádértekezleten azok az emberek, akiknek soha eszébe sem jutott, hogy szónoki pályát válasszanak. És nem is ' szónokok! És nem is üres fecsegők! Nem mindenkor és nem mindenki beszél szépen, a literátor találna bőven kifogást még fogalmazásban, szórendben egyaránt; a formális logika törvényei sem jutnak mindenkor szabad érvényre, de... S ez a „de” a lényeg! Aki beszél, s amiről beszél, az olyanról szól, amihez ért. Felelősségteljesen beszél, még akkor is legtöbbször, ha nincs is igaza valamiben, ha nem látja, nem érzi kis ügye és az ország dolga összefüggéseit például. Tényszerűen szól, frázisoktól mentesen, mert egy országot — tán’ nem tudja, de érzi — szép szavakkal cicomázni lehet, sőt néha kell is, de felépíteni, tovább építeni már aligha. Igen érdekes az a feszengés, amikor itt-ott, azért még nem éppen nagyon ritkán, szóhoz jut egy-egy ilyen üres fecsegő. Pontosan úgy fecseg, mint régen, legfeljebb néhány korszerű fogalmat is elfecseg a gazdasági mechanizmusról, a technika és a tudomány forradalmáról, a hatékonyság, meg a termelékenység és az egyéb „lexikon”-níűszavak felhasználásával a gazdaság- politika kérdéseiről. Amelyet kísér ásító unalom, papírcsörgető érdektelenség és feszengés az elnökség soraiban! Nem, ma már nem lehet megélni frázisok pufogtatá- sából. Kazinczy ma már nem írná meg e sorokat, nem lenne, alapvetően nem lenne, ami inspirálná őt erre. A fecsegés kora egyszer s mindenkorra lejárt ebben az országban, a szólamoké is, a frázisoké is, de legkivált az üres fogadkozásoké. Tedd, mit tenned kell — megmondom, ki vagy! Az elvek, érvek, évek rostáján hull, egyre hull ki a fecsegés konkolya! Na persze, nem árt azért még egv kissé rázogtatni azt a rostát! Gyurkó Géza nulni, mondtam magamnak, s elvégeztem a marxista középiskolát. A kezem úgy mozdul, ahogy akarom — ez a szakma. Fogjon úgy az eszem is, hogy a kezem ne röstellje a fejemet — ez a politika. Kellett hozzá némi akarat. Munka mellett nem könnyű tanulni, aki csinálta, tudja. Nagy sóhaj volt végezni, s nagy öröm. Ajánlották, kiemelnek, technikus lehetek. Nem mentem. Jó így. Nem a cím a fontos, hanem az, kedvem lelem-e a dolgomban?! Kedvem telik benne, őszintén szólva, azon nem gondolkoztam még egyszer sem, miféle dolgom van nekem a munkásosztály vezető szerepében. Igyekeztem nem megállni, ennyi az egész. „A munkásosztály vezető szerepe hazánkban az osztályszervezetek, a munkásosztály forradalmi pártja és szak- szervezetei útján, továbbá az államhatalomban valósul meg, amely a munkásosztály hatalma. A munkásosztály vezető szerepét érvényesíti az a több százezer munkás, akik a hatalom kivívásával egy időben és azóta az ország vezető posztjaira kerültek. Érvényesül rendszerünk szocialista demokratizmusa révén, amely biztosítja a munkások közvetlen beleszólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kérdések eldöntésébe. Végezetül a munkásosztály vezető szerepének érvényesülését bizonyítja társadalmunk egész tevékenysége, amely a szocialista társadalom építésével a munkásosztály forradalmi célját valósítja meg.” (A Központi Bizottság beszámolójából az MSZMP X. kongresszusán.) Azt tartom: amilyen a munkám, olyan a rangom. Még az sem zavar, hogy hol „maga Béres” vagyok — amikor valami utasítást kapok —, hol meg „te Sándor”. Ilyenkor kérnek valamit... Ennyi év után gyökere van az embernek, s a szavának is valamelyes súlya. A változások a haját borzolhatják, mint fa lombját a szél, de a törzse nem mozdul. Ez a fontos. Jönnek az esztergályos kollégák: focizzunk egy jó kövérek—soványak meccsen. Focizunk. Valaki épít. Segítsünk? Segítünk. Nem nagy dolgok ezek. Természetesek. Csak éppen olykor valakinek ki kell mondani azt, amit a többi is gondol. Néha én mondom ki, néha más. Az a lényeg, hogy kimondják, összeszoktunk, tőlünk ritkán megy el valaki, ritkán jön új ember. Közösség? Együtt vagyunk, s ez: erő! Tudunk arról is beszélni, hogy bizony az árak lépegetnek fölfelé, meg arról is, hogy ki lehet a gyilkos a tv- krimiben... Szoktunk vitatkozni, de vad veszekedés évek óta nem volt. Nem olyan a légkör, a többi nem tűri, hogy valaki ordibálni kezdjen. Nem a hangerő dönti el, hogy kinek van igaza. Idő kellett, amíg ezt megtanultuk, s megértettük. Van, amit tízszer, százszor kell elmondani, mert a helyes, a jó sem talál azonnal utat az észhez, meg a szívhez. Ám ha az éveket nézem, ma könnyebb megértetni a jót, a közösségnek hasznost, mint tíz évvel ezelőtt. Mások az emberek, tanultak is, érdeklődőbbek is. Ügy mondanám: igényük van. Nemcsak anyagiakra, hanem arra is: hallgassák meg őket, a mérlegen — akár helyben, akár országosan — az ő szavuk súlya is ott legyen. Jogos igény ez. Mert egy munkás tévedhet. Tíz is. De ha már száz, vagy ezer, vagy még több lát azonosan valamit, akkor nem a nézőpontban lehet a hiba. Ezt értem gazdasági kérdésekre épp úgy, mint politikai problémákra, teendőkre. „A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti, és következményei kárt okoznak: csökken a beleszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részvállalás a termelésben, a munka- versenyben, meglassul az egészséges szocialista emberi kapcsolatok fejlődése. Megkell érteni, hogy a munkásosztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, hanem érte kell hogy történjen minden. Nem a munkásosztály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért!” (Gáspár Sándor felszólalásából az MSZMP X. kongresszusán.) Ügy gondolom, az ember nemcsak él á környezetében, hanem hat is arra. Ahogy a család úgy él, ahogy tagjai alakítják sorsukat, valahogy így lehet a munkahelyek esetében is. Odahaza gondom akad — hol nincsen? —, de bajom nincsen. Az asszonnyal jól megértjük egymást, a lakásprobléma megoldódott, mert házat örököltem. Az anyagiak dús- kálásra nem, de tisztességes életmódra alapot teremtenek. Ami a munkahelyet illeti: lényegében bajom itt sincsen. Most már. Mert korábban, míg az előző üzemvezetőt le nem váltották, sok volt a baj. Szervezetlenség, anyaghiány, kapkodás. Néhány hónapja áttértünk a darabbéres rendszerre* ezt jól kitalálták, a nagy többségnek tetszik. Ha többet dolgozik, több a pénze. Persze, vannak, akik félnek: majd lefaragnak a pénzből. Őszintén szólva, tartok én is tőle, de világos választ nem kaptunk erre. Baj. A nyíltság soha nem árt, a bizonytalanság pedig rossz tanácsadó. Szerintem nincs egyetlen olyan kérdés sem — itt a vállalatnál, de az országban sem —, amiben ne lehetne nyíltan, őszintén szót érteni az emberekkel. A nyíltságért csak az ostoba haragszik. Ám mindenki haragszik, ha igent is mondanak meg nemet is, ugyanaz a száj hol hideget fúj, hol meleget. Nem jó ez. Mi megpróbálunk mindenben nyíltak lenni. Gorom- báskodott a művezető. Taggyűlésen hallgathatott érte, s fogott rajta a kritika. A nyíltságért, persze, nyíltságot várunk. Azt még valahogy elviseljük, ha valaki görbén néz a kritika miatt, de azt nem, hogy tovább tegye a rosszat. Lassan, de egyre többen lelnék rá annak izére, hogy érdemes szólni — még ha sokszor ugyanazért tízszer is szólni kell —, mert nyoma van a beszédnek, nyoma, a gyakorlatban, azaz változásokat indít el. Ez jó érzés, néha bizony melengeti a szívet, hogy lám, ugyan se diploma, s ilyen vagy olyan rang, de szóvá tettük, megmondtuk, s úgy lett, ahogy mi láttuk, még akkor is, ha olykor csak kényszerűen-kel- letlenül ismerik el igazunkat Az eredmény a fontos, a harc közben kapott sebeket, a keserűséget elfelejti az ember. Őszintén szólva, olyasmi nem jut se nekem, se másnak eszébe, no, ezt most jól megcsináljuk, hogy a szocializmust építsük vele. Az ember szeretne mindig szép munkát kiadni a keze alól, de ehhez, persze, nemcsak az akarata, hanem feltételek is kellenek. Ami meg azt illeti, hogy amit elmondtam, abban nekem mennyi a részem, nem tudom. Ezen sem gondolkoztam soha. Részem ,van benne, akár a többieknek, ez a lényeg. Mészáros Ötté
