Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

r*>a» HEcyei kKírfop 1970. DECEMBER 18., PÉNTEK MA Játék és vallomás A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar írók Szövet­sége, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Munkaügyi Minisz­térium, a Honvédelmi Miniszté­rium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége által felszabadulásunk 25. évfordulójára meghirdetett „Játék és vallomás** ifjúsági olva­sónapló pályázat ünnepélyes ered­ményhirdetésére és a díjak kiosz­tására ma délelőtt 11 órakor a Magyar írók Szövetségének szék- házában kerül sor. A pályázat nyertesei között mintegy 30 000 fo­rint értékű díjat és jutalmat osz­tanak ki. A zsűri döntése alap­ján 25—25 szakmunkás-tanuló, dolgozó fiatal, középiskolai tanuló és a fegyveres testületek fiataljai részesülnek díjazásban. A díjak 70 százalékát vidéki, 30 százalékát budapesti fiatalok nyerték. Az ünnepélyen közreműködnek Bánky Zsuzsa és Keres Emil színművé­szek. Csontvári, Czóbel, Műhelytitkok A Corvina sajíótájékoztaiója — A Coryina Kiadó kettős feladatot teljesít: idegen nyel­vű kiadványaival a világ fi- gyélmét hívja fel a régi és az új magyar művészeti élet ran­gos alkotásaira; a hazai piacra szánt kötetekkel pedig az itt­honi műértő közönség igényét igyekszik minél tökéletesebben kielégíteni — mondotta Bíró Lívia, a kiadó igazgatója. A mondat különben a tegnapi sajtótájékoztatón hangzott el, amelyen az igazgatónő ismer­tette a kiadó tevékenységét, valamint szót ejtett a jövő ter­veiről is. A tájékoztatón meg­jelent Czóbel Béla festőmű­Megjelent a Delta legújabb száma 1971 autói és a fiatal bőr titkai — két szélső példa — ez a Delta Magazin karácso­nyi számának rendkívül széles témaválasztékából. Bemutatja a legújabb autótípusokat és térhatású, elektronmikroszkó­pos felvételekkel elemzi a ru­ganyos, fiatal bőr jellegzetes­ségeit. A történelmi múltból a Nagy Armada pusztulását és az évszázadok után most elő­került kincsek regényes törté­netét írja meg, a jövőről pedig a „Mérték utáni számítógé­pek” című cikk szól, amely a „mini” komputerek és a föld­részeket behálózó számítógép­szolgáltatások perspektíváit ismerteti. Bemutatja a lap az év legnagyobb műanyag házát az Univerzum legújabb „port­réit” és mesébe illő színes ké­peken a lézersugárral színpad­ra vitt Varázsfuvola-díszlete- ket, valamint az ékszerek va­lódi ékköveit tökéletesen utánzó mesterséges ékkőgyé­mántokat. A gravitációs hullá­mok, a repülőgéphajtóművel működtetett tűzoltógépek, az anatómiai vizsgálatok alapján tervezett korszerű szerszámok s még számos más újdonság, technikai érdekesség, informá­ció és hír .szerepel a Delta új számában, amelyet ezúttal is száznál több — javarészt szí­nes — kép, rajz, karikatúra és tudományos lexikon egészít ki. vész és László Gyula profesz- szor is. Ügy érezzük, hogy most, ka­rácsony előtt, különösen fon­tos, hogy felhívjuk olvasóink /figyelmét egyes szép és művé­szi kivitelű Corvina kötetek­re. A nemrég megjelentek közül ismertetünk néhányat. A szocialista képzőművészet története című kötet bőséges reprodukciós anyag segítségé­vel ismerteti meg az olvasóval •a forradalmi művészet törek­véseit, buktatóit és eredmé­nyeit. A magyarországi művészet története kétkötetes munka, a hazai művészetek múltjába és jelenébe vezeti el az olvasót. A monográfiák közül a kö­zelmúltban megjelent Csont­vári- és Czóbel-kötet okozott örömöt mindazoknak, akik nemcsak a képzőművészetet szeretik, hanem nagyra becsü­lik a könyvművészeti alkotó sokat is. Érdekes és figyelemre méltó új kezdeményezése a kiadónak a Műhelytitkok című sorozat, amelynek darabjai bepillan­tást nyújtanak az alkotás fo lyamatába. A sorozat kötetei 48 oldal terjedelemben színes és fekete-fehér fotókkal je­lennek meg. — K — Beethoven-portré 200 évvel ezelőtt, 1770. de­cember 16-án született Bee­thoven. Ebből az alkalomból a XII. kerületben a Beethoven utca 2ja. szám alatti épület falán domborművet helyeztek el. A Beethoven portré Cson­tos László alkotása. Csongrádi matrónák A csongrádi 539. számú ta nyában 101 éves korában el­hunyt özv. Deák Henrikné tsz-nyugdíjas. Kilenc gyerme­ke és ötven unokája gyászolja. Ugyancsak Csongrád megyé­ben, Makón, a Bolygó utca 9. szám alatt most ünnepelte 102. születésnapját Grósz Her- manné, aki minden bizonnyal jelenleg a megye legidősebb embere. Születésnapján a vá­rosi tanács és a KISZ veze­tői is köszöntötték és meg­ajándékozták. Lányok az otthonban A minap Szobon jártunk, a Vörösmarty Mihály Állami Leányotthonban. Arra voltunk kíváncsiak: mivel töltik hét­köznap délutáni szabad idejüket azok'a 11—14 éves kislányok, akikrtek a szülői ház helyett a társadalom gondoskodása és ne­velőik szeretete jelenti az otthont, a nyugodt gyermekkort. Vá­ratlanul érkeztünk — és ezt láttuk: Párok a mindenfelől néma szád az orrod a hajad az állad felől bekerített néma szád meghatódik-e még tőlem megérez-e még egy közös jövőt míg én becsületes lés hamis okokra hivatkozom hogy a szerelmet megtartani nem tudom hogy a zűrzavar óriások-földjén élek veled kapcsolatban régóta már hol a látványos rohamok az unalom az izgalom a csábítás a csalattatás a tiszta érzelmek napi híreit és trükkös fotóit közli a „mi” című újság öt érzékszerv természetes és pornográf különrovatában Pardi Anna Kínai krétakör A 25. Színházban megkezd­ték a következő bemutató — egy ősi, XIII. századbeli kínai dráma: a „Tou O igaztalan halálának” próbáit. A darab része az eredeti „Krétakör” monda is, így a bemutató ér­dekes művészi feladatot kí­nál a címszerepet alakító Job­ba Góbinak, aki az elmúlt évadban a kecskeméti Ka­tona Józef Színházban Brecht „Kaukázusi krétakörében” Gruse-t játszotta nagy siker­rel. Bár a Népköztársaság útján, az Újságíró Szövetségben, ahol a jövőben lesz a 25. Színház új otthona — a napokban megkezdődött- az új színház­terem átépítése, az új bemu­tatót február 19-én még a 25. Színház ideiglenes ottho­nában, a KISZ Központi Mű­vészegyüttes székházában tart­ják. Katona Istvánná nevelő évek óta sikerrel plántálja át a lányokba jó ízlését, szépérzékét, a népművészet megbecsülé­sét. Ezek a subaszőnyegek rövidesen a hálószobák falait fog­ják díszíteni. 10. Sándor hadnagy sokáig for­gatta a táviratot. Végül úgy döntött, hogy lemásoltatja. Krisztina közben teljesen meg­nyugodott. De az orvos nem vette le róla a kényszerzub­bonyt. — Kérem, ha végeztünk, el­szállítom a beteget. Sándor mosolygott: — Tudja-e doktor úr, hogy ez volt a világ első esete, ami­kor egy mentőautót térítettek el? A hölgy különben nem ... nem ... izé .. szóval, nem beteg. Harminc éve dolgozik a postán. Amíg szerelmes regé­nyeket olvasott, nem volt vele baj. Sajnos, áttért a detektív­irodalomra. Azóta mindenna­pos vendégünk. Persze, men­tőn még nem érkezett. És tud­ja, mi a furcsa? — hívta félre az orvost: — Ügy érzem, hogy ezúttal tényleg valami érde­keset fedezett fel. Javaslom, engedje vissza a munkahelyé­re...' — Kérem! A hadnagy úr fe­lelősségére — mondta sértetten az orvos és kiszabadította Pa­jor Krisztinát. — Küldje el ezt a sintért — mondta a lány az orvosra mu­tatva ... — Megyek, de kijelentett', hogy megteszem a feljelentést... — Maga jelent fel engem, aki már a fél várost feljelen­tettem? — nevetett a postáskis­asszony, majd, amikor az or­vos becsapta maga után az ajtót, suttogva kérdezte: — Mi a feladatom, hadnagy úr? — Nézze, Pajor néni... — Néni az öreganyja ... — Szóval... Ért most utoljá­ra megmentettem! De, ha még egyszer vaklármát csinál, be- csukatom. Megértette? És most azonnal menjen vissza és továbbítsa a táviratot a cím­zettnek. Az illető a város köz- tiszteletben álló polgára, a fut­ballcsapat edzője. Az üzenet nyilván valami taktikai utasí­tást tartalmaz a szombati meccsre... — A maguk dolga. Én elhá­rítom a felelősséget. Aztán, ha ég a házuk felett a tető, nekem ne panaszkodjanak... — mondta, és amennyire negy­venöt kilós súlya lehetővé tet­te, döngő léptekkel kimasíro­zott. Az ajtóból még vissza­fordult: — Nem tudja, ki volt a mentőautó sofőrje? — Fogalmam sincs. De ez minek kell magának? — Elfelejtettem borravalót adni neki... Most mit fog gon­dolni rólam... Sándor hadnagy azonnal fel­hívta a felsőhegyi kapitány­ságot. A bűnügyi osztály veze­tőjének elmondta az esetet, be­olvasta a táviratot és kérte, hogy a távirati blankettán nézzék meg a feladót. Hamaro­san megérkezett a válasz: A feladó Flámis Erzsébet, Fő ut­ca 7. — Átjövök hozzátok — mondta a telefonba Sándor. — Nekem valami itt nem tetszik. — Várunk! Rita nagyon büszke volt ma­gára. Ügy érezte, hogy á táv­irat szövege méltó egy nem­zetközi kémügynökhöz is. Kü­lön tetszett neki az az ötlete, hogy Flámis Bözsit írta feladó­nak. Arra egy pillanatig sem gondolt, hogy megnevezi ma­gát. Ez egy kezdőtől is súlyos hiba lett volna. Először egy kitalált nevet akart írni, aztán jutott eszébe Bözsi. Szerte be­szélték a városban, hogy Miss Felsőh^ev halálosan szerelmes Csala I-be. Megnézte magának a lányt, és érezte benne a ve­szélyes konkurrenciát. Ettől kezdve, hacsak tehette, rosz- szat mondott róla. És most ez az ötlet... Rita azon kezdett szurkolni, hogy az üzenet tűn­jön fel valakinek. Lefeküdt és azt álmodta, hogy Flámis Bö­zsit bilincsbe verve kísérik vé­gig a városon. — Szerintem nem komoly ügy — forgatta a távirat má­solatát Tábori főhadnagy, a felsőhegyi kapitányság bűn­ügyi osztályvezetője. — Tudod, mire gondolok? Ez valami bunda! • — Valószínű! Az is bünte­tendő cselekmény! — mondta Sándor. — Valóban. De, ha minden bunda után nyomozni kezde­nénk, háromszorosára kelle­ne duzzasztani az apparátusjt. És persze, előbb a nagy csapa­toknál illene szétnézni! Sándor újra átolvasta a szö­veget. — Bár akad itt még valami gyanús! Mit jelent, hogy se­gélycsapatok érkeznek Pest­ről? És vajon mi van a bizo­nyos szombati esti támadás mögött? A meccs vasárnap lesz! Ki ez az összekötő? — Ne folytasd. Úgyis ubor­kaszezon van. Két hónap alatt egy tyúklopásom volt és egy házastársi verekedés, de az asszony, amint kijött a kór­házból, visszavonta a feljelen­tést és kijelentette, hogy ré­szegen a lépcsőn verte össze magát. Hátha szerencsénk lesz. Már kiszárad az agyam a tét­lenségben. Átkozott kisváros! Két garázda huligánom volt, azt is jó útra térítették... Na, munkára! Legalább tartunk egy gyakorlatot. Tábori főhadnagy jó játékos volt. Nem hitt az ügy komoly­ságában, mégis úgy kezdett hozzá, mintha egy óriási bűn- cselekmény felgönevölítésére vállalkozott volna, összehívta a csoportot, intézkedési tervet dolgozott ki. módszeresen ki­bontotta az ügyet, és minden szálat egy-egy nyomozó kezé­be adott. A munkában részt­vevők semmit sem tudtak fő­nökük kételyeiről. Ügy indul­tak el, hogy halálosan komoly ügyről van szó. Rita nyugodtan átaludta a délelőttöt. Pihent, m^rt csi­nos akart lenni. Csala I. ugyan­is meghívta az edzésre. Biener tiltakozott, de nem akarta el­kedvetleníteni legjobb embe­rét. Azt is látta, hogy a fiatal fiút az első szerelem tiszta érzése hevíti. Kölyök kora óta ismerte. Tudta, hogy amíg a hasonló korú srácok a lányis­kolák körül császkáltak, Csala Dénes és Pista öccse a pályára rohant. Itt dolgozott apjuk, ez az igazi sportember. Amíg bír­ta a szive, az FFC színeiben rúgta a labdát. Tudta, hogy nincs tehetsége a feljebbjutás- hoz. Bele is törődött, és arról álmodott, hogy két fia közül az egyik talán a Népstadion gye­pén is kergetheti a labdát. Né­ha szinte hallotta Szepesi re­kedtes hangját, amint belehar­sog a mikrofonba: Csala cso­dálatosan cselez ... Remek fiú ez a Csala, hiába, kitűnő sport­ember nevelte: Csala Henrik, az FFC egykori kiválósága, ma megbecsült gyúrója... Biener tehát bízott a két Csalóban és különösen Csala I-ben. — Nem bánom, jöjjön az a lány. De figyelmeztetlek: állj le minden szöget, nehogy Bot­ka a közelébe kerüljön, mert vasárnap üres marad a kapu... — Ritát nem kell féltenem... — mondta magabiztosan a fiú. Rita, teljes szépségében tün­dökölt a tribünön. Biener ha­marosan rájött, hogy a lányt rendszeresíteni kellene az ed­zésekre. A fiúk úgy hajtottak, mint még sosem. Mindegyik tetszeni akart a lánynak, még a lusta Botka is elvégezte azo­kat a gyakorlatokat, melyek alatt általában pimaszul a ka­pufát támasztotta. — Fiúk. ha vasárnap Is ilyen lelkesek lesztek, miénk a győzelem — mondta Biener és egy órával előbb befejezte az edzést. Az első eset volt, hogy az öreget megcsalták ösztönei. Biener ugyanis egyre rokon­szenvesebbnek tartotta a Z— 38-ast. a csapat tönkretételére készülő, veszélyes ellenfelet. (Folytatjuk) Tégli Anna és Zsupponits Agnes a kavicsmozaik „művé­szei”. A nyersanyagot a Dunából szerzik, a kézügyesség és a fantázia saját „hozományuk". Ez a horgolt esipkestóla Mizák Lenke karácsonyi ajándéka lesz — önmagának. Szabó Klára rózsaszín pulóverrel egészíti ki saját ruhatárát. Ezt olvasd el! — tanácsolja Lőrincz Vilma Mártom Iloná­nak. Ök szabad idejüket megosztják a kézimunka és az olva­sás között. Azok megnyugtatására, akik azt hiszik, hogy ezek a lá­nyok minden szabad percüket a varrótű mellett töltik, hadd mondjuk el, hogy láttunk ezenkívül izgatolías pingpongcsatát két versenyzővel és negyven szurkolóval; egy képzőmű vész je­löltet amint az ötödikes nyelvtankönyv lapjait illusztrálta ép­pen; két „zugevőt” a szekrény mögött a délről megmaradt szalagos fánkokkal birkózva, valamint több tucat Tom Jones- rajongót a teenager-hangerővel bömbölő rádió körül... Szöveg: Nyíri Foto: Gárdos

Next

/
Thumbnails
Contents