Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

1970. DECEMBER 13., VASÄRNAP

rear

NECVEI

CirtoP

Az iparszert termelés a mezőgazdaságban

Interjú dr. Pogácsás György egyetemi tanszékvezető tanárral, a gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának igazgatójával

— Mit értünk iparszerű termelésen a mezőgazdaságban?

— Az iparszerű termelés a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy valamennyi munkafolyamat gépesített, automatizált, a tartás, tenyésztés, termesztés különböző fázisai tudományos pontossággal felmértek, és ezek biztosítására olyan technológiai eljárás és berendezések állnak rendelkezésre, amelyek az időjárástól függetlenül télen-nyáron, szárazságban és esőben egyaránt megteremtik az állat, a növény maximális termeléséhez a legjobb feltételeket.

— Melyeb a feltételei az iparszerű termelés bevezetésének a mezőgazdaságban?

— A hazánkban megteremtett előfeltételek között első helyen említeném a mezőgazdaság szocialista átszervezését, amely a korszerű mezőgazda- sági termelés társadalmi alapjának kialakítása mellett létrehozta annak üzemi, gazdasági feltételeit is. A szocialista átszervezéssel a magyar mezőgazdaság történetében a legnagyobb méretű üzemi koncentráció következett be, mely törvényszerűen maga után vonja a termelés szakosítását és koncentrálását is... A fejlődés nagy eredménye, hogy az állati vonóerőt felvál• tóttá a gépi, illetve moitor-ló- ero; a kézi és fogatos eszközök, szerszámok helyett ma a gépi vontatású munkagépek és elektromos meghajtású berendezések dominálnak. A földművelés alapvető munkafolyamatait csaknem Í00 százalékban géppel végezzük, és jelentős előrehaladás történt a főbb kultúrák komplex gépesítése terén; Az állattartásban pedig kezd kibontakozni az ipari jelleg.

— Kiemelkedő jelentőségű az előfeltételek között a tudomány és a technika fejlődése. A mezőgazdaság fejlődését számos tudományág lendíti előre, és ezeknek fejlődése az utóbbi fél évtizedben különösen felgyorsult. Elég, ha megemlítem a biológia, a műszaki, kémiai, állatorvosi és ökonómiai tudományok rohamos előrehaladását. Tudományos módszerekkel sikerült felderíteni mind a növényi, mind az állati szervezetek igényét a környezettel szemben, tisztázták mind a növények, mind az állatok táplálkozástani, víz, hő, levegő, levegő-nedvességtartalom iránti szükségletét. A genetika feltárta azoknak a tulajdonságoknak örökletességét, amelyek a mezőgazdaság számára a legnagyobb hasznot jelentik. Sikerült nagy termelőképességű, tiszta vonalak és ezek keresztezése révén hibridek előállítása (kukorica, baromfi), továbbá számos intenzív növényfajtát létrehozni (intenzív búzafajták). Az állatorvosi tudományok mai fejlettségével általában képesek vagyunk a betegségek megelőzésére,' vagy a betegséget lehet lokalizálni és likvidálni. A műszaki tudományok létrehozzák azokat az eszközöket, berendezéseket, kémiai anyagokat, amelyek szükségesek a biológiai tudományok által megadott technológiák bevezetéséhez.

— Végül a mezőgazdaságban az ipari jellegű termelés szervezésének alapvető feltétele a népgazdaság és ezen belül is az ipar és a külkereskedelem fejlettsége. Ma már fejlett gépipar, vasipar, vegyipar, gyógyszeripar, építő- és építő- anyagipar, energiaipar, élelmiszeripar nélküL el sem képzelhetők a mezőgazdasági beruházások. Hallatlanul megnőtt a mezőgazdaság fejlesztésében a külkereskedelem szerepe is, mert a hazai ipar rfém rendezkedhet be valamennyi korszerű termelőeszköz és anyag gyártására — a mezőgazdaság termelvényeinek jelentős részét pedig a nemzetközi piacon értékesíti.

— Miért szükségszerű az Iparszerű termelés bevezetése hazánk mezőgazdaságában?

— A nemzetközi piacon konkurenciával kell megbirkózni. A konkurencia egyrészt minőség terén, de még élesebben a gazdaságosság terén jelentkezik. Ma a világpiacra kerülő mezőgazdasági termékeket korszerű technológiával, kevés élőmunka-ráfordítással állítják elő az iparilag fejlett, exportáló országok Sem a többlet élőmunkát, sem a többlet anyagráfordítást a nemzetközi piacon nem fizetik meg. Ebből logikusan következik, hogy az exportáruk előállítására mi sem fordíthatunk több élő és holt munkát, mint amit a nemzetközi piac elismer és megfizet.

— Az élőmunkával való takarékosság mezőgazdaságunkban kétszeresen is időszerű. Közismert dolog, hogy az agrárnépsűrűség az elmúlt negyedszázad alatt 50 százalékról lecsökkent 26—30 százalékra. Mezőgazdaságunkból több mint 700 0Q0 ember távozott el, a téeszekben levő, mintegy 1 038 000 főnyi tagság 40—45 százaléka pedig elöregedett.

— A mezőgazdaság különböző ágazatai közűi hol valósítható még már a jelenben iparszerű termelés, és mik a legfőbb jellemzők, eredmények?

— A növénytermesztésben ipari jellegű termelés csak a melegházakban és a gombatermesztésben alakult ki. A növénytermesztés többi ágában az időjárás továbbra is meghatározó tényező, ezért itt ipari jellegű termelésről nem beszélhetünk, csupán az egyes kultúrák komplex gépesítéséről.

— A mezőgazdasági termelésben a baromfitartás az a terület, ahol mind a tojás-, mind a hústermelés és az ezek alapját képező tenyészállat-nevelés a leginkább ipar- szerűen történik. E téren tangazdaságunkból is igen kedvező tapasztalatokról adhatok számot... Amerikából importálunk chornis apai és Plymouth anyai nagyszülőket. A szülőpárok után tízhónapos ciklusban előállítható 144 db tenyésztojás, amelyből 110— 120 db broyler csibe keltethető. A tudomány pontosan tisztázta napos kortól beólazásig (húszhetes kor) a baromfi hő-, fény-, levegő-, páratartalom-, takarmány- és vízigényét. Természetes, hogy e korszerű technológiát csak zárt tartású épületekben lehet megvalósítani, ahol gépi eszközök szolgáltatják a fényt, ventillációt, hőt, a takarmány- és a vízellátást. A tenyészállat-kiválasztás nyolc-húsz hetes korban szelekcióval történik. Húszhetes korban a tenyészállatok te- nyésztelepen kerülnek beóla- zásra. A tenyésztojás termelése, kezelése, fertőtlenítése, tárolása is pontos technológiai előírás alapján megy. A tangazdaság korszerű tojótelepekkel rendelkezik, ahol évenite százhúszezer tenyésztyúk termel. A keltetőállomáson folyik a baromfiak ivar szerinti válogatása — a keltetőállomásokról kerül a tenyészbaromfi partnereinkhez. A szállítást fűthető, szellőztethető, fertőtleníthető csibeszállító kocsikban végzik... A baromfiak hizlalása - külön telepeken megy, ahol hét, nyolc hétig neveljük a csirkéket... A hús- és tojástermelés egyetlen ágazatban sem növelhető olyan gyorsan, mint az iparszerű baromfitartásban. A tangazdaság

összes állatfajai közül 1 kiló élősúly előállításához a legkevesebb takarmányt a baromfi használja fel. 1 kiló élősúlyt a baromfi 2—2,5 kiló takarmányból, a sertés 4—5 kiló takarmányból állít elő. Az élőmunka termelékenysége is a baromfi ágazatban a legmagasabb. Ma már megfelelő nagyságú épületek esetében egy baromfigondozó képes egyszerre százezer baromfit is kezelni;

— A baromfi tartás mintájára kezd kialakulni az ipari jellegű sertéstartás is. A gödöllői tangazdaság épít egy 720 te- nyészkocára méretezett és évi 14 400 hízott sertést kibocsátó sertéskombinátot. A sertéstelep teljesen zárt, te- nyész- és hízótelepre tagozódik. A malacok 180—200 napos korban érik- el az optimális vágási súlyt, a 110 kg-ot. Az ipari jellegű sertéstelepen a takarmány értékesülése lényegesen jobb, mint a hagyományos sertéstartás esetében. Jó a tenyészkocák kihasználása, évenként 2,7 ellésre számítunk, és ellésenként 10 db választott malacra. A sertéstelepre különben csak a telep dolgozói léphetnek be, „fekete-fehér” öltözőn át.

— A szarvasmarha-hizlalásban is kezd kibontakozni az ipari jellegű marhatartás. Ennek lényege az, hogy a hízómarhák kötetlen tartásban, egyszerűbb kivitelű épületekben vannak elhelyezve, a takarmányozás pedig keveréktakarmánnyal történik. Ezt automatikus berendezés juttatja a jászolba. Az állatok étvágyuk szerint fogyasztanak, és ennek következtében a napi súlygyarapodás a hagyományos 1—1,3 kilogrammal szemben 1,3—1,5 kiló. Ezzel a hiz- lalási idő megrövidül, és a takarmány értékesülése is jobb. A tehenészetben és a növendéknevelésben széles körű tudományos kutatómunka folyik az ipari jelleg kialakítása érdekében. A kísérleti eredmények biztatóak, azonban túlságosan költségesek az eddigi megoldások, ezért általános beveztésük még későbbi időben várható.

P. A.

Napirenden a termelékenység

Zárszó, pont nélkül

A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata a többi között ezeket állapítja meg: „Fő feladatunk a következő években a

IV. ötéves terv teljesítése. Folytatódik a szocializmus építése magasabb szinten, bővülnek a szocializmus anyagiműszaki alapjai, erősödik az ország védelmi képessége, s tovább emelkedik a lakosság életszínvonala, javul a dolgozók anyagi, kulturális és egészségügyi ellátottsága. E célok elérését a termelékenység erőteljesebb emelésével, az ipar szerkezeti összetételének további javításával, a mezőgazdaság belterjességének és jövedelmezőségének fokozásával, a termelési, technikai és technológiai folyamatok korszerűsítésével és színvonalas, kulturált kereskedelemmel kell elősegíteni. Az országépí- tő célok elérésének követelménye az alkotó szellem további kibontakoztatása, a munkamorál erősítése, a munkafegyelem megszilárdítása mindenütt, ahol az nem kielégítő.”

A negyedik ötéves tervben, 1971—1975 között az ipari termelés 32—34 százalékos növekedését 75—80 százalékban a munka termelékenységének javulásával kell elérni. Ilyen hányadost a magyar ipar még egyetlen időszakban sem teljesített, a feladat nagysága 11 - hát nyilvánvaló.

Társadalmi méretű feladat

Lapunk 1970. szeptember 18-i számában közöltük az első, a problémakör általános áttekintését nyújtó cikket, majd ezt követően egy-egy részterület témáját tűztük „Napirenden” rovatunk — napirendjére... Az emlékez- tetés, de ugyanakkor a probléma bonyolultságának érzékeltetésére is, címszavakban idézzük fel a tárgyalt kérdéseket: szakképzés és gazdasági hatékonyság; kutatás, fejlesztés; munkaerőforgalom; szállítás, anyagmozgatás; állóeszköz ellátottság; technikai, technológiai háttér; gépesítettség a termelő és a kisegítő tevékenységben; nemzetközi kooperáció, licencia és knowhow forgalom, szabadalmak.

A címszavak puszta felsorolása is kétségtelenné teszi: gazdasági életünk legfőbb kérdésének, a termelékenységnek, a hatékonyságnak növelése nem néhány tárca ügye, hanem olyan méretű

tendő változásait a termelékenység területén, az összkép a holnapi, s holnaputáni lehetséges több biztatását nyújtja. Ezt igazolják különben az 1970 január—október között elért eredmények is.

Minden ágazat

Szemben 1968 és 1969 eléggé szélsőséges ágazati teljesítményeivel — 1969-ben például a híradás- és a vákuumtechnikai ipar tíz százalékkal többet, az építőanyagipar öt százalékkal kevesebbet termelt, mint 1968-ban —, 1970 januárja és októbere között minden ágazat produktuma nagyobb volt, mint a múlt év hasonló időszakában. A szocialista ipar termelése hét százalékkal volt több, mint 1969 megfelelő tíz hónapjában, az egy foglalkoztatottra jutó termelés pedig hat százalékkal emelkedett. Ez utóbbi mutató esetében is valamennyi ágazat fölötte állt az egy évvel korábbi értéknek.

Fontos jellemzőként értékelhetjük, hogy a termelékenység továbbra is az átlagot meghaladó mértékben növekszik a dinamikusan fejlődő, népgazdaságilag kiemelt iparágakban — így például a közlekedési eszközök gyártásában 15, a villamosipari gépek és készülékek gyártásában 13, a vegyiparban 11 százalékkal volt több az egy foglalkoztatottra jutó termelés, mint 1969 januárja és októbere között —, de korábban stagnáló, illetve eredményromlást felmutató könnyűipari ágazatok is a fejlődők közé kerültek, minta fafeldolgozó ipar, a textilruházati és a bőr-, szőrme- és cipőipar.

A várakozások, melyek a negyedik ötéves tervben foglaltakhoz fűződnek a termelékenység növelése tekintetében, nem alaptalanok: mód van a 75—80 százalékos hányad elérésére. Éppen ezért valljuk mi magunk Is, hogy az 197Í— 1975 közötti éveknek döntő és végleges fordulatot kell hozniuk a termelékenység emelkedésében, a növekedési ütemet s az abszolút értéket nézve egyaránt. Cikksorozatunk zárszavaként tehát bátran leírhatjuk: a problémák s a teendők megfogalmazása a gazdasági élet minden területén világos. S ha a cselekedetek is egyértelműek, következetesek lesznek, végre pont kerülhet egy régóta vajúdó, mindannyiunkat érintő ügy végére.

Mészáros Ottó

Mező Imre

Születése hatvanötödik évfordulóján

— Szerencsémnek tartom, hogy elnyerhettem barátságát — írta Kádár János elvtárs a Mező Imréről szóló könyv előszavában. Mások is — magyarok és külföldiek ,— őszinte nagy megbecsüléssel gondolnak rá, mint az olyan emberek egyikére, akik eszméikért egész életükben bármily áldozatra képesek voltak.

Elindult egy szegény munkásgyerek — a tíz testvér közül az egyik — a Szabolcs megyei Ramocsaházáról... Nem szerencsét próbálni, mint a mesék hősei, hanem azért, hogy kenyérre valót szerezzen hozzátartozóinak. Ezért aztán iskolába se járhatott, cselédnek kellett beállnia az egyik uradalomba. Tizenhat éves korában sem tudott még írni, olvasni. Aztán nyakába vette a nagyvilágot és huszonkét évesen megérkezett Belgiumba. Az antwerpeni kikötőben akkortájt Mátyás László és más emigráns magyar kommunisták agitációs és szervező munkát folytattak az odakerült idegenek között, ök vonták be az ifjú Mező Imrét munkájukba, kezdetben a forradalmi sajtó terjesztésébe, a kultúrmunkába, a tanulásba, majd a szervezésbe. Megtanult nemcsak írni, olvasni, de németül is, flamandul, franciául, spanyolul. Hajtotta a tudásvágy, a tettkészség. A szabolcsi proligyerek önerejéből értelmiségi lett. Nem is akármilyen. Eredetiben olvasta a marxizmus klasszikusait, Heine verseit, s talán rá is gondolt a költő, Komját Aladár, amikor a fiatalokról szóló versét így kezdte: Micsoda álmok, s micsoda álmodok...

Az antifasiszta forradalmi harc szervezője a nyugat-európai küzdőtéren nem érte be szavakkal: odaadóan, merészen vállalkozott a legveszedelmesebb illegális feladatok teljesítésére is. 1936 őszén a Pireneusokon át Spanyolországba ment, hogy fegyverrel küzdjön a népek szabadságáért. Hamarosan követte fiatal felesége is.

Mező Imre többször megsebesült, de felépülése -után újra és újra a frontra ment, hogy Münnich Ferenccel, Szalvai Mihállyal és a többi internacionalista harcossal együtt, becsületei és elismerést szerezzen a magyar forradalmároknak.

Ütja Spanyolországból Franciaországba vezetett. Belépett a francia hadseregbe, mert Hitler hadai már rátörtek Lengyelországra és Franciaország hadiállapotba került a Harmadik Birodalommal. A Külföldi önkéntesek Tengerentúli Zászlóalját Libanonba vitték, ott zajlott le első hadgyakorlatuk Baalbek vidékén, a sok ezer éves romváros közelében, melyről csodálatos képeket festett Csontváry Kosztka Tivadar, A sereget Szíriába vezényelték, ott érte a francia összeomlás, s Mező Imrének csak akkor nyílt ismét alkalma a cselekvésre, amikor 1941 májusában az angolok és De Gaulle hadserege bevonultak Szíriába. A magyar antifasiszták egy csoportjával Párizsba ment, s résztvett az ellenállásban. a Párizs felszabadításáért vívott harcokban.

Rendkívül érdekesen ír Mező Imre eseményekben, küzdelmekben gazdag

éveiről, róla szóló könyvében a barát és harcostárs: Komját Irén.

A felszabadulás előtti évek Mező Imrével összefüggő eseményei a nemzetközi munkásmozgalom történetének adalékai, de a felszabadulást követően Mező Imre már itthon, hazájában dolgozott a párt által számára kijelölt helyeken. A pártmunka volt az életeleme, s kezdetben korlátlanul nyílt rá lehetősége, hogy kivegye részét ebből. De később, ahogy kezdett eluralkodni a rideg bizalmatlanság, a gyanakvás légköre, éppen azokat az elvtársakat szorították háttérbe, akik külföldi kényszertartózkodásuk idején a legnagyobb tapasztalatokra tettek szert, és vérük hullásával bizonyították hűségüket. Mező Imre a kezdet kezdetén érezte ezeknek a rossz előjelű káros módszereknek meghonosodását, szót emelt ellenük, s ezért hamarosan „kegyvesztett” lett. A. szektás, dogmatikus, antihumanista eszközökkel operáló pártvezetés őt is félreállította.

Kétszeres tragédia, hogy az 1956-os ellenforradalmi események során a budapesti Köztársaság téri orvtámadás áldozataival együtt, az elsők között halt hősi halált az a Mező Imre, aki mar jóideje minden idegszálával, tudásával és akaraterejével a pártélet lenini normáinak visszaállításáért, a szociálist! demokratizmus érvényesítéséért, annalt a kommunista politikának a győzelméé!) küzdött, amelyet alkalmasnak látott arra, hogy visszaszerezze a tömegek bizalmát, megnyerje a nép közreműködését a szocialista építés eredményesebb és töretlen vonala folytatásához. Elvesztésével fájdalmas csapás érte a pártot éi a magyar munkásosztályt.

Ha élne, ma hatvanöt esztendős lenne, s nem kétséges, hogy az utóbbi másfél évtizedben múltjához méltó módon sok értékeset és maradandót alkotott volna.

Vadás* Ferenc

társadalmi feladat, mely minden érintettől nagyfokú aktivitást kíván. Éppen azért időről időre visszatérő gond a termelékenység relatív alacsony színvonala, s növekedésének lassúsága, mert eddig nem sikerült megvalósítani a teendők komplex kezelését, azt a társadalmi méretű kooperációt, mely már a szakképzésnél, az oktatásnál számol a növekvő követelményekkel, hogy azután ugyanehhez igazodjék a kutatási, fejlesztési tervek kimunkálásánál épp úgy, mint a beruházási tervek készítésekor. E társadalmi méretű összehangoltság elengedhetetlenségét a gazdasági reform tette nyilvánvalóvá, az addig is meglevő, de jórészt rejtve maradt problémák, ellentmondások felszínre hozásával.

Változó tendenciák

Cikkeink bőséges tény- és adattárat vonultattak föl annak bizonyítására, hogy a termelékenységgel összefüggő mai gondok gyökere messzire, a magyar ipar sok évtizedes általános elmaradottságára vezethető vissza, s hogy a felszabadulást követően kialakult helyzet is elsősorban az extenzív, s nem az intenzív fejlesztés lehetőségét állította előtérbe. A gazdasági reform bevezetése egyben azt is jelentette, hogy . megérett a helyzet az intenzív fejlesztés követelményének körvonalazására, s ezen belül is a termelékenység a korábbiaknál gyorsabb ütemű növelésének napirendre tűzésére. Paradoxonként hat, de igaz: o gyorsabb növekedési ütemhez sok tekintetben az átmeneti lelassulás teremtette meg a feltételeket.

Az átmeneti lelassulás ugyanis megváltoztatta a korábbi tendenciákat. Szakítva a mennyiségi szemlélettel, a termékek értékesíthetőségét, korszerűségét, műszaki színvo- I nalát tűzte napirendre, s ami ettől elválaszthatatlan, a gyártás' technikai, technológiai fejlesztését. A termelési szerkezet változása, a termékszerkezet módosulása logikusan maga után vonta az egyik legfőbb termelési tényező, az idő szerepének növekedését, mind a műszaki haladás eredményeinek gyors — vagy legalábbis a korábbiaknál gyorsabb — fölhasználásában, mind a piaci hatásokra való reagálásban. Ha e nézőpontból vizsgáljuk a reform bevezetése óta eltelt majd’ három esz