Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

rest uecve I KrKtrlap 1970. DECEMBER 13.. VASARNAP FAL A FÖLD ALATT Makő határában, a Maros árterületén, az árvíz rongálta gáttal párhuzamosan főid alat­ti fal épül a város védelmére. Négyszáz méter hosszúságban tíz méter mély és ötven centi­méter széles árkot nyitnak, amit vízzáró réteggel töltenek ki. Ezzel a kritikus szakaszon egyszer, s mindenkorra elejét veszik buzgárok keletkezésé­nek. K$»zépkág3@rek pálysművei a hafíáscsökkenésről, a szocialista családról, a szexuális nevelésről Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya által a középkáderek részére meghirdetett pályázat eredményéről már beszámol­tunk. A díjkiosztás után pedig tallózzunk a beérkezett pálya­művek lapjai között. Tarnöczi Lídia, az első díj­jal jutalmazott pályamű szer­zője, arra a kérdésre válaszol, hogy saját munkaterületén miben látja a gyógyító-meg­előző munka fejlődését a fel- szabadulás óta eltelt 25 év alatt. Egészen fiatal lány, öt esztendeje dolgozik a megyei szakorvosi rendelőintézet au- diológiáján. Asszisztensnő. Történelmi visszapillantás­sal kezdi tanulmánynak beillő dolgozatát: a kapitalista rend­szer idején a cél a gyógyítás volt és megelőzés csak a fer­tőző betegségekkel szemben alakult ki. A szocialista egész­ségügy viszont az egyén érde­keit messzemenően figyelembe veszi, ezért a módszeres meg­előzés teremtett széles körű gondozási hálózatot Audioló- giiai gondozást is például. Az első ilyen állomás 1960. ja­nuárjában alakult az ország­ban. A fővárosi János-kórház- ban. Márciusban azonban már megnyílt a Pest megyei ren­delőintézetben is. Statisztikai adatokat közöl. A halláscsökkenésben szenve­dők száma Magyarországon megközelíti az egymilliót, pél­dául háromszázezer megvizs­gált gyermek fél százalékát találták annak. Sok üzem dol­gozóinak hallását a zajárta­lom rontja. Munkahelyének zajártalom-vizsgálatait ismer­teti ezután, felsorolja az eh­hez használt gépi felszerelést is. Lelkesen beszél a gépekről, de megállapítja, még több kor­szerű berendezésre lenne szük­ség. „A hallásfogyatékosság korai megállapítása érdekében a ve­szélyeztetett gyermekek szűré­sét még nem végezhettük el. A csecsemő hallásvizsgálatok­hoz keskeny sávú, fehér zajt előállító generátorra lenne szükség...” Hely kellene ehhez is, más­hoz is, de a rendelőintézet túl­ságosan szűk. Viszont: „Ma már a nagy teljesítmé­nyű, rejtett hallókészülék be­szerzése a szerényebb anyagi körülmények között élőknek sem probléma.” Ezt is a saját munkaterüle­tén tapasztalt fejlődés igazolá­sának tekinti. Amint azt is. hogy gyógypedagógus szintén működik ugyanott, de; „Munkájának jelentőségét az audiológiai gondozásban még nem ismerték fel eléggé.” A gyógypedagógus hallani tanít, a hallókészülék haszná­latára oktat és arra is, hogyan lehet leolvasni az ajak mozgá­sáról a hangot. És mert a gon­dozók végzik a beszédhibák korrigálását is, ami szintén a gyógypedagógus dolga, sok munkájához kevés a napi két­órás mellékállás. Tehát Tamóczi Lídia nem­csak a fejlődést észleli, de sürgeti a továbbfejlesztést is. Ennél is nagyobb érdeme, hogy pályaműve minden sorá­ból sugárzik a hivatástudat és annak a munkának szeretete, amit érezhetően nem kenyér- kereseti forrásnak, hanem hi­vatásnak tekint A kisfiú nagy, barna szemei Csodálkozva csillogtak az égig érő karácsonyfa alatt. A ha­talmas teremben most nem a tőzsdei alkuszok ordító licitá­lása hallatszott. Egy szép feke­te úriember beszélt, a nagy karácsonyfa melletti emelvé­nyen. Hosszú volt a beszéd, Lacika unatkozott. Álig várta, hogy a csomagot megkapják már. Néha befurakodott egy- egy mondatfoszlány aprócska koponyájába, de nem nagyon értette. A „főméltóságú asz- szony...”, meghogy: „kor- mányzóné öfőméltósága... majd minden mondatban ben­ne volt. Lacika tudta, hogy kiről beszélnek, mert a tanító néni már elmagyarázta az is­kolában, hogy az ő mérhetet­len jó szívének köszönhetnek minden jót. Ö a szegények se­gítője. A szépruhás úr is ilyeneket mondott. Aztán egyszercsák befejezte. Nagyon szép muzsi­ka hallatszott utána. És ahol tegnap még az alkuszok kiál­tozták „Goldbergert veszek!”, meg „Dreher hatvanöt és félért elad!” — ott most a Mennyből az angyalt énekelték. Aztán ennek is vége lett. Elkezdték a csomagokat osztani. Most to­longás, lökdösődés keletkezett, de a fehérkesztyűs, ünnepi si­sakos rendőrök csak néhányat mozdultak és az asszonyok mindjárt nyugodtabban vártak sorukra. Lacikának nem tűnt fel, hogy is tűnt volna, hogy férfit alig látni itt. De a ma­mája tudta, hogy a szeretet- csomagoknak nevezett könyör- adományt átvenni mindig az asszonyt küldték az emberek. A csomagban cipő volt. Be­óvakodtak vele az első kapu alá, gyorsan felhúzni, mert a csatakos, olvadozó hóval borí­tott úton, idefelé jövet már teljesen átázott Lacika cipője. Meghát karácsony van. ö már az új cipőben akart hazamen­ni. A régit, a lyukasat anyuka gondosan becsomagolta, jó lesz az még kifoltozva a ki­sebbik gyereknek. Lacika örö­me még otthon is tartott, nem tudta, nem is vette észre, hogy szülei nagyon szomorúan mo­solyognak öröme láttán. ★ Több évtized eltelt azóta Lacika életébén. Nem is hív­ja már őt senki Lacikának. Hogy is venné ki magát, ha a határőrség századosát csak úgy lelacikázná valaki. Talán csak én, a régi iskolatárs, a golyózó jóbarát hívom még mindig így. A katonái a szolgálati sza­bályzat szerint százados elv­társnak szólítják. Úgy adódott, hogy tavaly a karácsonyestét szolgálatban kellett töltenie. És hiába van ilyenkor az emberen a feszes egyenruha, a derékszíj, mégis megszólal alatta az ünnep es­téjén elérzékenyülő emberi szív. Lacika, a százados elv­társ, beült a pihenőn levő ka­tonák közé beszélgetni. Elmúlt karácsonyok emlékét idézték az őrs kultűrszobájában felál­lított karácsonyfa körül. Alig húszéves fiatalemberek, de azért mindegyikükkel történt már egy és más, akadnak em­lékezetes karácsonyi történe­tek. A sort egy különben szótlan őrvezető kezdte el. Második karácsonyát tölti egyenruhá­ban. S előtte karácsonykor volt az esküvője. A történet gyorsan feloldotta a szomor­kás, csillagszórós hangulatot. Tréfás megjegyzések röpköd­tek, s valaki még azt is megkér­dezte, szépen prédikált-e a pap, kívánt-e boldog életet az ifjú párnak — mire az őrveze­tő csendesen megjegyezte, hogy a KISZ-szervezet rendez­te az esküvőt. A következő mesélő azzal kezdte, hogy élete legszomo­rúbb karácsonyáról emlékezik. Tíz évvel ezelőtt történt. O még gyermek volt. Édesapja — talán azért, hogy nyugodt karácsonya legyen, hagyják már legalább az ünnepen bé­kében — a szentestén irta alá a belépési nyilatkozatot a téeszbe. A karácsony ennek jegyében telt el. A nagy isme­retlentől, a bizonytalan jövő• tői való félelem, a szorongás hangulata uralkodott a csalá­don. Aztán jöttek a dolgos hó­napok, évek. Uj karácsonyok, mások. Senki nem kérdezte a történet végén, hogy valaha is, azóta is volt-e ilyen szomorú karácsonya a családnak. lyy sorjáztak a történetek. Laci a végére maradt. El­mondta a fiúknak azt a kará­csonyt, amely számára azért marad örökké emlékezetes, mert a kormányzóvá nyomor- enyhítő akcióján cipőt kapott. Ez volt életében az első új ci­pő. A történetnek nem várt hatása lett: teljesen hatásta­lan maradt. A fiatalok sok mindent nem értettek. Például azt, hogy miért ilyen soká ka­pott új cipőt. Tágra nyílt szemmel csodálkoztak, amikor elmondta, hogy szüleinek nem telt újra. Mindig a Tele­kin vettek egy megreperált ré­gi cipőt, a tél elején. Itt újabb magyarázat következett a Te­leki néven közismert ócska­piacról. Aztán: hallottak ugyan valamit az iskolában Horthyról, de el kellett mon­dani mégis, ki volt ő és hitve­se, a kormányzóné őfőméltósá- ga. Az ünnepség színhelyéről, az egykori tőzsdepalotáról sem sokat tudtak. Egész kis elő­adást kellett rögtönözni Laci­nak a részvényekről, a tőzsdei árfolyamokról, alkuszokról. A tőzsdéről szólva könnyű volt megmagyarázni, miért volt ab­ban az időben munlcanélküli- ség, nyomor. És milyen szem­fényvesztés volt egy-egy ilyen karácsonyi ünnepség, ahol szeretetcsomag formájában visszacsorgattak néhány fillért a munkásoknak a milliós pro­fitból. A profit fogalmát is megkérdezte az egyik fiú. Még ezt is elmagyarázta Laci, az­tán a beszélgetés fonala las­san visszatért a mai világba. Azóta Laci barátom nem azt a tőzsdepalotai, gyermekkori karácsonyt tartja a legemléke­zetesebbnek. Számára ez a ta­valyi, az őrsön eltöltött kará­csonyest már maradandóbb emlék. Varga József A középkáderek — nők, nem csoda tehát, ha a pályázók többsége „A család a szocia­lista társadalomban” témát választottá. Ilyen tárgyú pá­lyamű nyerte a II. és III. díjat. Tömpe Zoltánné, a megyei Budagyöngye Tüdőgyógyinté- ! zet osztályvezető ápolónője egy kolleginájá családi drá­máját vázolja és annak okát keresi, hogy miért ért véget válással az ápolónő szerelmi házassága. Az okot a feleség három műszakos beosztásá­ban, nagy elfoglaltságában látja. Magára maradt a férj akkor is, ha az asszony otthon volt, mert a házimunkát vé­gezte. Unatkozott, szórakozást keresett. „A férj nem osztotta meg a házimunkát feleségével, ahogy ma már egyre több csa­ládban”, — a házasság felbo­rulásáért végeredményben a férjet marasztalja el. Hozzá­teszi azonban, hogy az érzelmi kapcsolatok sem lehettek szi­lárdak közöttük, pedig: „A szocialista társadalom­ban szükségszerű, hogy a há­zasság érzelmi alapon áll­jon.” Rainer Ferencné, a zsám béki bölcsőde vezető gondozó­nője saját boldog családi éle­tén át, lírai hangulatú pálya­munkájában a családi közös­ség minden tagjának köteles­ségeit írja le, egymással, ön­magával és a társadalommal szemben. Marosi Éva, asz Örkényi gyógyszertár fiatal asszisz­tensé egy, még mindig kényes kérdésről, az ifjúság szexuális felvilágosításáról írta pálya­munkáját. „Állandóan találkozom a nemi problémával, amikor fo­gamzásgátló szereket kell ki­adnom asszonyoknak, velem egykorú, vagy nálam fiata­labb lányoknak, sőt fiúknak is.” 1 .............. „A szexuális nevelés — folytatja — része a szocialista emberré nevelésinek, nem pe­dig önálló és legfőbb prob­lémakör. Ne legyen külön tan­tárgy az iskolában, de beépít­ve a tananyagba, az életkor sajátosságainak megfelelően kell rendszeresen foglalkozni vele.” A családi nevelést azonban ezen a téren is elengedhetet­lennek tartja. A díjazott, vagy dicséret­ben részesült többi pályamű­ből mindenesetre kiderül, hogy az egészségügy szak­képzett dolgozói, a középká­derek, társadalmi problémák­kal is foglalkoznak, de tud jak, hogy amikor segítenek a gyógyításban, meg az egész­ségre nevelésben, munkájuk politikai tevékenység. Ez hatja át a pályaműveket, s nyilván él azokban is, akik nem vet­tek részt a pályázaton. Szokoly Endre Mi végre csinálják? A temetőben félredőlt, szív alakú, márvány síremlékek között gyalulatlan deszkák, nádpalló, s húsz méterrel arrébb, egy lakóépületet fala­zó kőműves foghegyről vála­szol: — Még nem láttam itt sen­kit. A ráckevei szerb templom tornya mellett állók és cipőm orrával a télre készülő, sárgás füvet rugdosom. A csoport megérkezik, hét nő, négy férfi, s találomra a fekete baszk­sapkást kiszúrom: dr. Losonczi Miklóshoz van szerencsém?... Igen, ő vezeti, kalauzolja a múlt sötét birodalmába az Ács Károly szocialista brigád tag­jait, akik Ráckeve műemlékei­vel jöttek megismerkedni. És már kezdődik is a beszéd: „Mátyás király visegrádi palo­táját megépítve jöttek az olasz mesterek 1487-ben, hogy még Ulászló idejében, a Kévéről ide települt szerbeknek temp­lomot építsenek.” Nagy) Sándorné brigádveze- zető nézegeti a hagymakupolás tornyot mellettem, suttogunk' hogy ne zavarjuk az „átélést”. — Mi a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 3. számú főópítésVezetőségének dolgo­zói vagyunk, s egyik vállalási pontunk: „Ismerd -meg hazád műemlékeit!”... „... Miért építette Mátyás ezt a templomot? — kérdi dr. Losoncai Miklós, a ráckevei Ady Endre gimnázium igazga­tója, művészettörténész, és vá­laszol: Mert a Duna menti né­pek összefogását szerette vol­na elérni a törökkel szemben. A templomépítés gesztus volt...” Bemegyünk a. Mária halála templomba, megcsodáljuk a világ legszebb csdllagháló-bol- tozatát... „Ez egy képes bib­lia — folyik a magyarázat —, XVI. százaldi falfestmények... ez a magyar sixtusi kápolna”... Lépegetünk, aranyló félho­mály borította világba kerül­tünk, kerubok, szentek, ma­donnák közé , », „Bbb^ a he­lyiségbe SZERTARTÁS ALATT csak a férfiak léphettek, a pa­pot sem lehetett látná, ő is el­különült, leghátul voltak az asszonyok, a bizánci, keleti hittételek kasztfelépítése sze­rint ... a gyereket, ha fiú volt, elöl, ha lány, hátul keresztel­ték” ... , — Voltunk Sopronban és Kőszegen is — Nagy Sándor­né a brigád kirándulásait hoz­za szóba. — „Igen — válaszo­lom úgy, hogy nem nézek rá —, és még mit csinál a bri­gád?” — Itt, Ráckevén dolgo­zunk ... összetartó társaság, egyébként hatszor elnyertük a szocialista címet. — Gyerekkorom óta nem voltam templomban — jegyzi meg az egyik brigádtag. — Csoda érdekes. És mondja, igazgató úr, ez a kép miért ilyen megvágott. — Talán török kard nyoma. Megbeszéljük a nyugat­Volán 1. sí.Vállalata GÉPKOCSIVEZETŐKET KÉPEZ KI A gépjárművezetői tanfolyamra jelentkezhetnek Budapest, Vác, Aszód, Gödöllő, Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta, Monot és környékén lakó, 21. életévüket betöltött férfiak. A költségeket a vállalat megtéríti. A tanfolyam idején seqédvezetői bért folyósítunk. Jelentkezés munkanapokon 8-12 ára között az oktatási osztályon (Bp. V., Tüköry u. 3. Telefon: 123—205) vagy a II. sz. üzemegység (Cegléd, Külső Körösi út), illetve a 12. sz. üzemegység (Gödöllő, Dózsa György út 63.) munkaügyi csoportjánál. európai politikát Mátyás szemszögéből, DÓZSA FELKELÉSÉT, azt, hogy ez a szerb templom milyen ragyogóan gyűjti ma­gába a magyar kovácsművé­szet, a szerb népművészet, az olasz építészet és a román stí­lus produktumait, a klasszi­cizmust és a reneszánszot, és a naív ősi képvilágból mai ér­zéseket merítünk. Kardos Bé­la irodavezető-helyettes és Manger István technikus kér­deznek, kísérőnk készségesen felel, s hogy ne csak a mű­vészettörténész tudjon újat mondani, a templom melletti papiakról az egyik brigádtag •mesél: Itt gyilkolta meg urát 1931-ben Tissi Mihály szolga. Baltáját a jég alá rejtette a Dunán, hogy meg ne tudják, ki volt a közjegyzőnek, a ház akkori lakójának elpusztító ja, Tissit felakasztották. Közben Ráckeve kialakulá­sáról is szó esik, a régi tele­pesek életéről, szokásairól, és nem megy a fejembe, miért éppen ilyen nehéz „ajtót” akarnak a brigádtagok ki- nyitani. De máris a gimnázi­umnál vagyunk, megnézzük Ferenczy Béni halotti maszk­ját, Demjén Attila Ady-port- réját, s meghallgatjuk a tej- vet, mint válik majd képző- művészeti gimnáziummá — ha , igaz — a ráckevei Ady gim­názium, ki készíti majd bronz kapuját. — Százhalombattán van egy nagyon szép munkánk, a víz- és csatornarendszert készít­jük — magyarázza az egyik fiatal mérnök —, de öntözést és vegyszerezést is végzünk. Újból a múltba merülünk, a fák, hulló leveleiket szitálva nézik, a lágyan sodródó Dunát, ahonnan megindulnak a Savo- yai kastélyhoz. „A legszebb barokk... a díszítések har­móniája... a bejárat válasz­tása... Jártam Becsben, Le- ningrádban .,. nagyobbak, de ez ékkő.,.” (Csak ne lenne ilyen elhanyagolt, jegyzik meg a brigádtagok, most inkább valami elhagyatott romra em­lékeztetnek a melléképületek csúnya kaszárnyái.) Az üzemépületben bor és szendvics várja a brigádot — megjegyzik: közös kasszából reprezentálunk — köszönik az igazgató rendkívül érdekes beszámolóját, fellelkesülnek olaszországi élményein, s mindjárt meghívják élmény­beszámolóra. Én a gondosan vezetett naplójukat nézegetem, annak talán legszebb sorát, amely arról árulkodik, a betegség miatt immáron négy eszten­deje leszázalékolt, beteg Baski Gábomét meglátogatták és ajándékkal kedveskedtek ne­ki. Schneider Istvánná könyv­felelős az új kötetekről be­szél, kézről kézre adják és utána megvitatják tanulsága­it; a Sajó Elemér műszáki brigáddal vannak állandó versenyben és bóldogok, ha valamiben túl tudnak tenni rajtuk, lévén a másik brigád­ban férfitöbbség, amíg itt fő-j leg nők dolgoznák. , — Értékes délutánunk volt — búcsúzásnál mondja ezt Kardos Béla —, s ha nem is tudjuk gyorsan elsajátítani a műélvezetet, mert sálhoz so­kat kellene még olvasni és látni, de IGYEKSZÜNK MAGUNKBA SZÍVNI az építészeti, képzőművészeti alkotásokat, amelyeknek ma még talán csak a hangulatát érezzük. Mi végre csinálják ezt? — hangosan gondolkodom róluk a gépkocsiban, s mérnök úti­társam is a vállát vonja: ta­lán, mert a saját munkájuk mércéjét is magasabbra tud­ják vele emelni. Nálunk sok fiatal van — teszi hozzá —, jól megtaláltuk egymást és klassz dolgokat csinálunk. Sötét úton, sípoló szélben hajtunk az időnként fel-fél- villanó fények nyomában. — Telje en világos — nyújtja W kezét előre —, hogy mások al­kotása az embert is alkotásra ösztönzi. , Szűts Dénes Óriás fenyő a tózs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents