Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-02 / 282. szám
1970. DECEMBER 2., SZERDA 3 MERLEGEN AZ ÉLELMISZERIPAR Gyáróriás meg manufaktúrák A vásárló, a fogyasztó jól ismeri az élelmiszeripart, hiszen ha cukrot, kenyeret, lisztet, húst s bármi más hasonló terméket visz haza a boltból, élelmiszeripari árut vett meg. Ennek ellenére sokak számára minden bizonnyal meglepő, hogy az élelmiszeripar a népgazdaság vezető iparágai között a második helyet foglalja el. Az élelmiszeripar évi 70 milliárd forintot kitevő termelési értékét csupán a gépipar produktuma haladja meg, s míg világméretben az élelmiszeripar részesedése a teljes ipari termelésből 12,6 százalék, addig hazánkban ez az arány 20 százalékra rúg. (Norvégiában 13,8, Hollandiában 14.3, Ausztriában 10,6 százalék.) Szerepét, s annak fontosságát a népgazdaság egészének tevékenységében tehát aligha kell különösebben részletezni. A megye határai között maradva: élelmiszeripari egység az ország legnagyobb ilyen termelő üzeme, a Nagykőrösi Konzervgyár, s ugyancsak az a két fővel dolgozó kis falusi pékség is. Az élelmiszeriparra éppúgy jellemző a korszerű feldolgozó berendezések sokasága, mint a kézzel végzett munka manufakturális körülmények között. A szélsőségek és a végletek éppúgy tények, mint az, hogy az élelmiszer- ipar hosszú évek átlagában a termelésüket legegyenletesebben bővítő iparágak közé tartozott. A termelés növelésében. a termékösszetétel nagyfokú változásában döntő szerepet játszott a technikai és technológiai korszerűsödés, így a konzerv-, a malom-, a cukor-, a húsiparban végbement, illetve most folyó rekonstrukciók. Sokrétű kapcsolatok Az élelmiszeripart nemcsak a közte és a mezőgazdaság között kialakult bonyolult kapcsolatok jellemzik, hanem az is, hogy az iparágon belül nagyon összetett tevékenységet folytatnak az alágazatok. A legfontosabbakat említve: a malom-, a hús-, a cukor-, a baromfifeldolgozó-, a tej-, a sütő-, a bor-, a sör-, az édes-, a konzerv- és a hűtőípar egyaránt az élelmiszeripar alkotója, ám fejlesztésük csak az összehangoltság magas fokán biztat eredményekkel. A hatvanas évek ezt a folyamatot indították el, hogy az a hetvenes években kiteljesedjen. Elég talán annyit megemlítenünk, hogy a megyében a hatvanas évek második felében az élelmiszeripari beruházások minden esztendőben meghaladták a 130—140 millió forintot. Egy valamit világosan látni kell. Az élelmiszerfogyasztás nemcsak azért emelkedik, mert a népességszám növekszik, hanem — és elsősorban — mert a jövedelmek növekedése lehetővé teszi a mennyiségben nagyobb, össztételében a minőség felé hajló táplálkozást. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy az élelmiszeripari termékek exportja négyszer olyan gyorsan növekszik, mint a mező- gazdasági termelés, s hogy az ország összes exportján belül 14—15 százalék az élelmiszer- ipari termék, akkor máris meghatároztuk azokat a tényezőket. amelyek indokolttá és sürgetővé teszik az ágazat átfogó fejlesztését, a manufakturális módszerek, s gyártási körülmények végleges száműzését. Ehhez természetesen a teendőket az alapoknál, a mezőgazdaságnál szükséges elsősorban meghatározni. Erre azonban most nem feladatunk kitérni. Csupán az utalás erejéig említjük: a zöldségtermelés fajta- összetétele, az alkalmazott kémiai anyagok stb. nagymértékben kihatnak a tartósítóipari feldolgozásra, az állattenyésztésben használt tápok erőteljesen befolyásolják a húsipari feldolgozás technológiáját stb. Még a létszám... Tíz éve, 1960-ban, 132 ezer ember dolgozott az ország élelmiszeriparában, 1969-ben a foglalkoztatottak száma 185 ezreit tett ki. E létszám több, mint tíz százaléka a megye mintegy 480 élelmiszeripari egységénél található. A megye élelmiszeripara 1966-hoz mérten több mint 40 százalékkal bővítette termelését, ám míg a minisztériumi élelmiszeriparban az egy foglalkoztatottra jutó termelés ugyanez idő alatt 25 százalékkal növekedett, a tanácsi élelmiszeriparban három esztendő eredménye mindössze 3,5 százalékos emelkedés volt, s 1969-ben 1968-hoz mérten az egy foglalkoztatottra jutó termelés csökkent. A múlt esztendőben az élelmiszeriparban hat százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak száma, s az évek óta tartó jelentős létszámbővülés s ugyanakkor az egy foglalkoztatottra jutó termelés minimális növekedése arra mutat, hogy ebben az ágazatban is még mindig a termelésnövekedésnek az extenzív útja részesül előnyben. Az említettek megkülönböztetett figyelmet követelnek azért is, mert — amint azt a Minisztertanács ez év júniusában tartott ülésén megállapította — ugyanakkor a termékek minősége nem javult kellő mértékben, sőt egyes árufajtáknál minőségromlás következett be. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentése szerint — amelyet a kormány megtárgyalt — a belföldi igények'növekedése és az exportérdekek egyaránt szükségessé teszik az élélmicikkak tartalmi és táplálkozásbiológiai értékének növelését, minőségének fokozott védelmét, valamint korszerű csomagolását. 1969-ben már határozott intézkedések történtek a jobb nyersanyagellátásra, a gyártástechnológiák korszerűsítésére, gyártmányfejlesztésre és a választék bővítésére, de nagy szükség van a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsítására mindazokon a területeken, ahol a technológiának a termékek minőségére döntő a kihatása. Változó igények A kormány ülésén elhangzottakat nyomatékosan megerősítették azon törekvések helyességét, amelyek a legutóbbi esztendőkben a vertikális integráció kialakítását sürgették az élelmiszergazdaságban, s amelyek ezen belül első helyre a műszaki haladást állították. Az ágazat mennyiségi termelését, s annak növekedését tekintve ugyanis nem nehéz imponáló adatokait felsorolni. Az élelmiszeripar csontos nyershúsból 1950-ben 96, 1989-ben 312 ezer tonnát állított elő. Vágott baromfiból 10, illetve 71 ezer tonnát. A szalámitermelés 1556 tonnáról 8534 tonnára, a vajé 8361 tonnáról 21 272 tonnára, a cukoré 179 ezer tonnáról 416 ezer tonnára, a kenyéré 148 ezer tonnáról 985 ezer tonnára emelkedett az 1950—1969 közötti években. Csupán a megye élelmiszeripara egy esztendőben 12 ezer tonna csontos nyershúst, 420 tonna száraz- kolbászt, 26 millió liter tejet, 25 ezer tonna gyümölcskonzer- vet. 39 ezer tonna főzelékkon- zervet helyez a fogyasztó asztalára, s a kisütött kenyér mennyisége meghaladja a 77 ezer tonnát. Az imponáló számok nemcsak azt igazolják, hogy hazánk lakosságának táplálkozása milyen mértékben emelkedett, hanem azt is. hogy a kereslet egyre inkább eltolódik az iparilag feldolgozott termékek irányába, s a változó igények nem egyszerűen a termelés mennyiségének növelését követelik meg, hanem a termékek összetételének alapos változtatását is. A negyedik ötéves tervről szóló, az országgyűlés októberi ülésszakán elfogadott törvény kimondja: „Az élelmiszeripar feladata a lakosság ellátásinak állandó javítása és a , kivitel gazdaságos növelése érdekében a mezőgazdasági termékek gazdaságos és minőségileg magas szintű feldolgozása és tárolása. A termékösz- szetétel és a választék jobban alkalmazkodjanak a szükségletekhez.” A két mondat bonyolult teendők sűrítője. Mészáros Ottó (A cikk befejező részét lapunk következő számában kö- zöljükj Kállai Gyula fogadta a VDK pártküldöttségét Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke kedden a Parlamentben fogadta a Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttségét, amely — Hoang Van Hoan.-nak, a párt politikai bizottsága tagjának vezetésével — részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresz- szusán. Harminc művelet egy hengerfejen A Csepel Autógyár Hengerfej brigádja nyolc éve alakult, hatszor érdemelték ki a kitüntető szocialista címet, most az ezüstjelvényt kapják a brigád- tagok. összetett, sokrétű munkát végeznek a brigád tagjai. Bonyolult feladatukat a következő tény is szemlélteti: egyetlen hengerfejen átlag 27 műKÖVETENDO PÉLDA Emberséggel, megértéssel Mindig jó jelnek — a bizalom jelének — tartottam, ha a munkások megosztják örömü- ket-gondjukat üzemük tömegszervezeti vezetőivel, de azt a „forgalmat”, amelynek a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén voltam szemtanúja, Petró József né szakszervezeti titkár irodájában, már sokalltam is kissé: egyetlen mondatot sem tudtunk zavartalanul befejezni a munkásnők helyzetéről, mert valósággal egymásnak adták a kilincset a munkásnők. Ki a szakszervezeti könyvét hozta be év végi ellenőrzésre, ki szülési segélyért „szaladt be” háromhetes kisbabája mellől, ki kérni jött valamit, ki pedig csak úgy bekukkantott, megkérdezni, mi újság? Ebben az üzemben, ahol a dolgozók 80 százaléka nő, már eddig is többet tettek a nők helyzetének megjavításáért, mint másutt, a további tervek pedig követendő példaként állhatnak a többi üzem előtt. Persze, könnyű ott előbbre lépni, ahol maga a szakszervezet elnöksége és a törzsgyár vezérkara is forszírozza az előrehaladást — mondhatná valaki. Ám a jó szándék magában kevés: ide pénz is kell! Abban pedig a ruházati iparág sem gazdagabb, mint más. Legfeljebb okosabban, körültekintőbben használja fel. Köztudott, hogy a textiliparban a bérek nem érik el a nehézipari dolgozókét. Az egyedülálló vagy sokgyermekes anyák helyzete éppen ezért még nehezebb is, mint például a vasipari munkásasszonyoké. Tudják ezt a Május 1 Ruhagyár vezetői is, éppen ezért vezették be három évvel ezelőtt a jól dolgozó, egyedülálló anyák rendkívüli pénzjutalmazását. A szeptemberi tanév kezdetén és karácsony előtt 300—700 forinttal jutalmazzák, segítik az arra érdemes családfenntartó asszonyokat. Ám a pénzhez más is járul: erköl 'sí megbecsülés. „A Május 1 Ruhagyár gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői nevében megköszönöm hogy gyermekei nevelése mellett termelő munkáját is száz százalékos pon*ossáaga’. becsülettel látia el .. Kovács Tózsef vezérigazgató.” — Aki kapott már ilyen levelet, az tudja, hogy olykor felér a pénzzel is — meséli Szamosvári Józsefné, a 62-es szalag gépivarrónője. Neki pedig elhihetjük, hiszen nem is egy ilyen levéllel büszkélkedhet. Szamosváriné két gyermeket nevel — kicsi koruk óta — egyedül. Tizenkét éve dolgozik a gyárban, és több pénzért sem menne el máshová. — Nehezen neveltem fel a gyerekeket, az anyagi gondokat is jól ismerem — mondja. — Mégis azt tartom: a pénz nem minden. Jó szó, emberség, megértés nélkül nem lehet sokáig megmaradni egy munkahelyen. Én itt mindegyiket megkaptam. Itt végeztem el az általános iskola VII—VIII. osztályát, itt lettem szakmunkás, és — dolgozótársaim bizalmából — népi ülnök, a bíróságon. Amíg Petró Józsefné telefonál. halkabbra fogva a szót, hozzáteszi: — Erzsikét az ég is szb-tit- kárnak teremtette. Tudja, ő maga is egyedül nevelt fel három gyermeket: talán ezért van az, hogy annyira átérzi a mások baját... Petróné befejezi a beszélgetést — mi is a sugdolózást. Fiókjából kivesz valamit és elém teszi: Tervezet a nők helyzetének javítását célzó intézkedéseinkről a Központi Bizottság és a Ruhaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének határozata alapján — olvasom előbb a címet, majd fokozódó kíváncsisággal, mind a hét oldalt. A következőket tudom meg belőle: A második negyedévben felmérték a nők helyzetét a gyár ceglédi telepén. így derült ki, hogy az elmúlt évekhez képest tovább javult a nők aránya a műszaki vezetésben. Jelenleg négy művezetónö, hat technikusnő dolgozik az üzemben, vagyis kétszer annyi, mint a Központi Bizottság említett határozata előtt. Káderfejlesztési tervük céltudatosan arra irányul, hogy minél több rátermett asszonyt, leányt vonhassanak be a vezetésbe. Név szerint feltünteti, kik azok. akikre a ruhaipari technikum , elvégzése után, műszaki közéokáderként lehet számítani. Jelenleg tizen járnak technikumba, s ugyanannyian tanulnak a gyári szakmunkás-tanfolyamon; valamennyien nők. Rendszeres politikai oktatásban 52 nő vesz részt. A munkakörülmények javítása itt már régóta központi feladat. Ezért hozták létre az úgynevezett befejező részleget is, ahol a kosztümök, kabátok gombozása, vasalása a korábbinál jóval kényelmesebb feltételek között, lépcső járás, ci- pelés nélkül történik; ezért igyekeztek a’ termelés ciklusát úgy átalakítani, hogy az áru útját lerövidítsék, a különböző termelőegységek kapcsolata a legésszerűbb, legkedVezőbb legyen; ezért fordítanak annyi pénzt, energiát szociális létesítményekre — tavaly például korszerű zuhanyozók, öltözők építésére. A felmérésnél nagy figyelmet szenteltek a bérezésnek. Megállapították, hogy az 1969 —70. évi bérpolitikai intézkedések hatására a bérarány sokat javult a korábbiakhoz képest. Mégis úgy döntöttek, hogy decemberben, a műhelybizottsági választások után bérbizottságokat alakítanak, azzal a megbízatással, hogy vizsgálják felül és tárják fel az esetleges béraránytalanságokat, s indokolt esetben tegyenek béremelési javaslatot az évi 2 százalékos bérfejlesztési keret elosztása előtt. A szeptemberi és karácsonyi pénz jutalmazást a jövő évtől kiterjesztik a nem egyedülálló, sokgyermekes . anyákra is. Ezeknek az anyáknak a jövőben ingyenes családos üdülést kívánnak biztosítani, s úgy határoztak, hogy az ő esetükben akkor sem csökkentik a 750 forintos természetbeni juttatás összegét, ha valamilyen indokkal fizetés nélküli szabadságot vettek igénybe. Kiss Mátyásné, a 63-as szalag dolgozója 1967 őszén egészséges kisbabának adott életet. Elve a lehetőséggel, gyermek- gondozási segélyt kért és három évig maga nevelte gyermekét. Október elsején ismét jelentkezett régi munkahelyén. Annak idején lyukkötő gépen dolgozott, havi átlagkeresete 1750 forint volt, ám azóta az üzemben kétszer volt bérfejlesztés. A szakszervezeti bizottság a bérosztállyal egyetértésben úgy döntött, hogy Kissné automatikusan megkapja a kétszer kétszázalékos bérfejlesztési keret arányosan ráeső részét. Most már csak egy gondja maradt a fiatal anyának: a telep két műszakban üzemel, az óvoda viszont csak egyben. Nagymama nincs, hova tegye a kicsit ? — Ez nem egyedül Kissné problémája — mondja Petró Józsefné. — Az utóbbi időben hasonló ok miatt több kisgyermekes anya kilépett az üzemből. A szakszervezeti bizottság javaslatára a vállalat vezetősége azt tervezi, hogy ha a gyermekgondozásból visszatérő és a sokgyermekes anyák létszáma lehetővé teszi, számukra egyműszakos szalagot szervezünk. ... Letelt a délelőtti műszak, az udvarban megindul a kerékpáráradat. Fiatal lányok és középkorú asszonyok fogják a biciklikormányt, s szaporázzák a lépést a kapu felé. Talán a kerékpár az oka, hogy itt, ahol a divatot csinálják, máig sem hódít a maxi?!. .. Nyíri Éva Foto: Gárdos veletet, a minőségtől függően néhány pótműveletet hajtanak végre. Egy 14 kilós anyagból hétkilós végterméket állítanak elő, azaz sokat kell forgácsolni, sokszor kell egy hengerfejet kézbe venni — naponta kb. 480 kilót emel minden munkás — és a minőségre is nagyon kell vigyázni, magas a követelmény, jelzi ezt a kétszáza- dos tűrés. íme, néhány fázis a bonyolult technológiából: a szalagrendszeren először a síkköszörülést, az esztergálást végzik el, majd a robbanótér megmunkálása következik, aztán újabb marás, síkköszörülés, fúrás, menetvágás, köszörülés, sorjázás, mosás, kikészítés, ellenőrzés — és ki győzné mind felsorolni. Azért ismerkedtünk meg munkájukkal, mert éppen a technológia bizonyítja: menynyire egymásra vannak utalva. Egy rossz részmunka az egészet teheti tönkre. A brigádszervezés tehát a valóságban gyökerező szükségszerűség. A brigád a napi két műszak alatt hét-nyolcszáz hengerfejet készít el. November közepén jelenthették, hogy éves exportkötelezettségüknek eleget tettek. Hogy ez milyen kimagasló eredmény, azt a vállalat dolgozói értik a legjobban, hiszen tudják, hogy munkaerőgond, anyagellátási probléma ebben az üzemben is volt. Még egy bizonyítékát írjuk le a sikernek: az egyik hengerfejtípusból az első félévben még 550-es elmaradásuk volt, az új feladatok elvégzése mellett ezt is pótolták. A brigád — az exportot illetően — már a jövő évben dolgozik. A Hengerfej brigád 180 ezres éves tervét még karácsony előtt teljesíteni szeretné, s ennek is megvan a realitása. Miért ilyen kimagaslóak a Hengerfej brigád eredményei? Stock Márton brigádvezető így indokol: „A brigád tagjai mind komoly emberek, bármikor, bármit kér a művezető, mindig megteszik.” A jó munka anyagi honorálása sem marad el, a brigádtagok gyártmánybérben dolgoznak, azaz egy hengerfejért 5,35 forintot számolnak el, s egy szorzás után megkapható a bértömeg. A brigádtagok havonta átlag 2400—2500 forintot keresnek, a brigádvezető 2709 körül. A jó munka anyagi honorálása sem marad el, de még többet szeretnének kapni a kollektíva tagjai. Tavasszal normarendezés volt, sajnos, az ígért béremelés nem valósult meg, a mozgóbért pedig csak a terv teljesítésére lehet felhasználni. Á szakszervezet lehetőséget teremtett célprémiumok kitűzésére: a Hengerfej brigád tagjai így több mint 15 ezer forintot kaptak. A „Hengerfej” brigád jó kollektíva. A brigádvezető panaszkodik, hogy kulturális téren nehéz az előrelépés, mivel a tagok kilencven százaléka vidéki, kevés a lehetőség a közös művelődésre, szórakozásra. Ügy tartják, ők a szocialista címre kiváló munkával akarnak rászolgálni. (f- P ) Ajándékozzon KOZMOSZ ZSEBRÁDIÓT töltővel Reklámár: 330 Ft. Vidékre csomagküldő szolgálat: Budapest. V., Kossuth L. u. 2.
