Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

2 etst MECYEI 1970. DECEMBER SZERDA Egy évtized pozitívumai mit sem változott, és ha csak az imperialisták akaratán múlna, „már belesodorták vol­na az emberiséget az új világ­háború szerencsétlenségeinek és borzalmainak örvényébe”. Annak a küzdelemnek, melyet a kommunista és munkáspártok a békéért, a haladásért, a szocializmusért j folytatnak, az egyik legfonto­sabb kérdése a kommunistái? egysége, amelyet csakis a marxizmus—leninizmus elvei alapján, a különböző opportu­nista áramlatok elleni erélyes harcban lehet megszilárdítani. A kommunista világmozgalom egységének megszilárdítása ma is elsőrendű jelentőségű kér­dés az egész forradalmi folya­mat fejlődése szempontjából. Ezen az úton különösen jelen­tős eredményeket ért el a vi­lágmozgalom. Az 1960. évi értekezlet nagy szerepet töltött be abban, hogy a kommunista mozgalom az el­múlt évtized nehéz körülmé­nyei között is nemcsak régi vívmányait védte meg, hanem több vonalon új eredményeket is el tudott érni. Ez az utóbbi évtized legfőbb pozitívuma. A negyvennyolcadik (Folytatás az 1. oldalról.) társaság és az Etiópiái Csá­szárság kormánya ezennel megegyeznek továbbá, hogy diplomáciai kapcsolataikat, a két ország barátságát és együttműködését az alábbi elvek alapján fejlesziik: a szu­verenitás és területi integ­ritás kölcsönös tiszteletben tartása; kölcsönös meg nem támadás; az egymás belügyei- be való kölcsönös be nem avatkozás; egyenjogúság és kölcsönös előnyök; békés egy­más mellett élés. Az Etiópiái Császárság elismeri, hogy a Kínai Népköztársaság kormá­nya az egész kínai népet kép­viselő, egyetlen törvényes kí­nai kormány. A Kínai Nép- köztársaság kormánya ezennel megerősíti, hogy a Kínai Nép- köztársaság kormánya és né­pe határozottan támogatja az Etiópiái Császárság kormá­nyát és népét az , imperializ­mus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen vívott harcában." A közös közlemény kiadását Jang Csou-cseng nagykövet, külügyminisztériumi megbí­zott négynapos etiópiai tár­gyalássorozata előzte meg. CSAK RÖVIDEN A CSEHSZLOVÁK Szocia­lista Köztársaság külügymi­nisztériuma megvonta I. Burckhardt svájci újságíró működési jogát, mert Cseh­szlovákiáról és szövetségesei­ről írt anyagai nem voltak tárgyilagosak. ADOLF EICHMANN, a nyolc évvel ezelőtt kivégzett náci tömeggyilkos 30 éves fia hétfőn az argentínai Corrien- tes mellett magánrepülőgépé­vel lezuhant. Eichmann ki­sebb sérüléseket szenvedett, utitársnője súlyosan megse­besült. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK lakosságának száma a nép- számlálás most közzétett ada­tai szerint 204 765 770. A leg­nagyobb lélekszámú — közel húszmilliós — állam Kalifor­nia, amely New York állam­tól hódította el az elsőséget és a jövőben öt újabb képviselőt küldhet az amerikai képvi­selőházba. ALDO MORO olasz külügy­miniszter hétfőn Antonio Res- tivo személyében kinevezte Olaszország első diplomáciai képviselőjét a Kínai Népköz- társaságba. Most van tíz esztendeje, hogy a kommunista és mun­káspártok Moszkvában nagy­szabású világértekezletet tar­tottak. Áttekintették a nem­zetközi helyzetet, a kommunis­ta mozgalom stratégiai prob­lémáit, és rendkívül nagy je­lentőségű elvi kérdésekben ju­tottak egyetértésre. Természetesen szó sincs ar­ról, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzetből levont következte­téseket „mindörökkön” és be­tű szerint a kommunista moz­galom fő stratégiai és taktikai vonalának tekintsük. Hiszen éppen az 1960 novemberi moszkvai értekezlet is hozzá­járult a nemzetközi viszonyok átalakulásához, előbbre vitte a kommunista mozgalmat, vagy­is új helyzetet teremtett, s az­óta a kommunista és munkás­pártoknak már ebből az új helyzetből kellett számos új következtetést levonniuk. Ezt meg is tették a tavalyi nagy jelentőségű moszkvai világér­tekezleten. A tíz éve megtartott tanács­kozás felmérte a világfejlődés fő tendenciáit és távlatait, át­tekintette a történelemformáló osztályerők helyzetét, kidol­gozta a forradalmi harc stra­tégiai irányvonalait a három legfőbb forrádalmi erő — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály s a nemzeti felszabadító mozgalom — tennivalóinak látószögéből elemezte a kapitalizmus álta­lános válsága harmadik sza­kaszának sajátosságait, s vé­gül pedig a proletár interna­cionalizmus, az egyenjogúság és az önállóság elveinek al- kalmazásával' lerögzítette a testvérpártok kapcsolatainak normáit annak érdekében, hogy tovább fejlődjék a szo­cialista világrendszer és az egész nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A forradalmi harc mely főbb irányait, mely stratégiai vona­lait dolgozták ki az osztályerők megoszlásának elemzése alap­ján tíz esztendővel ezelőtt a testvérpártok? O Az értekezlet állást fog­lalt a szocialista forrada­lom békés vagy nem békés út­jának igen fontos kérdésében. Ez a probléma már a marxiz­mus—leninizmus klasszikusait is foglalkoztatta, azonban a nemzetközi porondon kiala­kult új erőviszonyok múlha­tatlanul szükségessé tették a kérdés újbóli áttekintését. Pártjaink arra a következte­tésre jutottak, hogy számos or­szágban a nép többségének egyesítése alapján lehetőség nyílik az államhatalom vi­szonylag békés úton való meg­szerzésére, s ezen az alapon a szocializmusra való áttérésre. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a proletariátusnak ne kelljen mindenkor felkészül­nie a burzsoázia erőszakos el­lenállására, amelyre fegyveres harccal kényszerül válaszolni. Állást foglalt az értekez­let a monopóliumok elle­ni harc egységfrontja létreho­zása kérdésében is. Megállapí­totta, hogy a demokráciáért, a szocializmusért vívott harc al­kotórésze a széles körű osz­tályszövetség. A tökésországok munkásosztályában mutatkozó széthúzás leküzdése szempont­jából nagy jelentősége van a mai szociáldemokrácia helyes elemzésének. Hiszen a szociál­demokrata pártokban differen­ciálódás megy végbe, s meg­van a lehetősége annak, hogy különböző szinteken — a dol­gozók üzemi érdekeiért vívott harctól egészen a kormányzás­ban való közös részvételig — akcióegység jöjjön létre a kü­lönböző munkáspártokhoz tar­tozó dolgozók között. A pa­rasztság mellett más rétegek, az értelmiség, az ifjúság, a ka­tolikusok haladó áramlatai is szembekerülnek az imperializ­mussal, a monopóliumokkal. O A nemzeti felszabadító mozgalom feladataira és fejlődésének perspektíváira az akkori fejlődés fényeiből le­vont számos következtetést az­óta az élet igazolta. A moszk­vai tanácskozás tíz esztendő­vel ezelőtt rámutatott arra, hogy az összes hazafias és de­mokratikus erők összefogása egy nemzeti demokratikus frontban nagy hozzájárulás le­het a fejlődő országokban a fejlődés nem tőkés útjának ki­munkálásához. O Immár szokássá lett, hogy a nemzetközi kom­munista fórumok külön do­kumentumot fogadnak el a bé­kéért való küzdelem, a termo­nukleáris világháború veszé­lyének elhárítása problémái­ról. Az 1960-as értekezlet is elfogadott egy ilyen különleges felhívást, amely a népeket az egyetemes béke védelme érde­kében a leghatározottabb ak­ciókra mozgósítja. Ehhez kapcsolódik a kü­lönböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett éléséről szóló tézisek kimunkálása a tíz esztendővel ezelőtti tanácskozáson. A test­vérpártok által elfogadott kö­zös dokumentum természete­sen hangsúlyozza: az imperia­lizmus agresszív természete A g:o.ogusok szerint, hogy megszabadult a jégkorszak páncéljától, azóta emelkedik a Skandináv-félsziget: Norvégia, Finnország és természetesen Svédország. Az utóbbiról szól­va, hogy megszabadul a hábo­rú korszakaitól, életszínvona­lának emelkedésével példázza a geológia mellett a kronológia igazságát is: másfél évszázad béke többet hozhat, mint egy egész glaciális földtörténeti kor elmenetele. A párhuzam korántsem erőltetett. Ahogy a gép mind lejjebb száll Svédor­szág felett, közeledvén Stock­holm új, korszerű repülőtere felé, kibukva a felhőkből tá­rul elénk Dél-Svédország. Ki­tűnő alkalom lehetne földrajz­tanárok számára, hogy a leg­szemléletesebben mutassák be, ím, mire volt képes a jég: fjordok, szigetek, öblök, ta­vak, folyók, sziklás fennsík, fesnyves erdő, újból víz és me­gint víz. Stockholm állítólag 24 ezer szigeten épült, de nem hiszem, hogy bárki is, valaha is pontosan megszámolta vol­na, így igaz-e. Ezek után még valószínűtlenebbnek tűnhet, hogy akár a precíz svédek is számot tudnának adni, hány tízezer tó, folyó, patak, ten­geröböl, fjord szabdalja hazá­juk sziklás testét. És ahogy gépkocsival elhagyjuk a repü­lőteret, a már kiépült és még mindig épülő autósztrádán ha­ladva a főváros felé, egymás után tűnnek fel a sajátos szép­ségű, a természettel jól har­monizáló modern lakótelepek, majd szinte áttekinthetetlenül, öt-hat szintben keresztező au­tósztrádák szövevényében, raj­tuk végeláthatatlan sorjában hömpölygő autókaravánok kö­zepette, új meg új városrészek — az első benyomások hűvös precizitással közük az ember­rel, jómódú és kiegyensúlyo­zott országba érkezett. Svédország története sem szűkölködött a véres és hábo­rús tragédiákban. A szelíd és megkapó skanzen tövében, Stockholm és egyben Svédor­szág milliókat vonzó első falu­múzeuma közvetlen szomszéd­ságában van az a sebtében, de célszerű gonddal felépített épületcsarnok, ahol szinte ál­landóan zuhog a víz. Megszám­lálhatatlan csövön zubog, zu­hog, permetez a víz, azazhogy a preparálófolyadék, hogy a három és fél évszázaddal ez­előtt épült és a kifutás után azonnal elsüllyedt Wasa vitor­lás hadihajó néhány esztende­je megtalált és kiemelt testét megőrizze az utókor számára. Az elsüllyedt hadigálya, az akkori idők legkorszerűbb fegyverzetével, fedélzetén, ten­gerészeken kívül, több száz ka­tonával, egyáltalán nem békés célokat szolgált. A Gusztávok, a svéd királyok uralma alatt, a svédek nem kevés kellemetlen­séget szereztek Észak-, sőt Nyugat-Európa népeinek, s azok az évszázadok aligha let­tek volna alkalmasak arra, hogy békés jelzőt tűzzék a svéd név mellé. Ám mindez a múlté. A skanzen megkapó hangulatú, majd három év­százados mélyvörös színű fa­templomát akkor míveskedték össze Dél-Svédországból való idetelepítése után, két egész esztendeig, amikor az első vi­lágháború legvéresebb csatái pusztították elsősorban Európa népeit — 1916 és 1918 között! Nem szemrehányás ez, sőt! De feltétlen ténymegállapítás. A mai svéd életszínvonal, amely az elsők között van a világon, ha nem éppen az első, nem lebecsülendő erővel ka­paszkodik abba a történelmi ténybe, hogy ebben az ország­ban több mint másfél száz esztendeje nem volt háború. Itt nem kellett újjáépíteni, leg­feljebb csak újat, itt nem kel-, lett a romokat eltüntetni a közterekről, az ágyú ütötte se­beket a házfalakról — itt egy valamiféle romocska nemzeti ereklye. Következésképpen Stockholm óvárosának öt-hat- s-áz éves házai és utcái mel­lett ott áll ugyancsak épen és ma is használhatóén a négy­száz, ott a háromszáz éves épü­letek sora, hogy az egészet a tavaly vagy az idAn épült fel­hőkarcolók foglalják keretbe! A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés­szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. A kép psrsze így túlságosan idilli és hazug is. Az a néhány nap, amíg módomban volt az egri Finomszerelvénygyár és a stockholmi Mecman cég koope­rációs tárgyalásai jóvoltából s azt mint jellemzőt is, figye­lemmel kísérve ebben az észa­ki országban tartózkodni, nos, az a néhány nap is meggyőzött egy nyilvánvaló tényről. A másfél évszázados béke csak a lehetőséget jelentette, de egy­magában még nem a produk­tumot. Hiszen közismert, hogy a múlt század végén, sőt még a huszadik század elején is „kitántorgott”, milliós nagy­ságrendben mérhető létszám­mal hajózott át Amerikába a svéd paraszt, hogy ^mberi megélhetéshez jusson. A* svéd föld félelmetesen szép. De ugyanilyen kegyetlen is. A kö­zel félmillió négyzetkilométe­res országnak mindössze 8 szá­zaléka a szántó, a mezőgazda­ságilag művelhető terület. S ha a léleltszám ma is alig ha­ladja meg a nyolcmilliót, ak­kor sem adhatott megélhetést ennyi föld még a mainál ki­sebb lélekszámú lakosság szá­mára sem. Kétségtelen, hogy a svéd föld nem ismeri az olajat, a földgázt, és sok más kinccsel adós vagy legalábbis fukar, amiben más országok dúskál­nak. Ám néhány dologban „megterített asztal” várta a kezdeményező készséget s dol­gozni akarást — természetesen a fa- és cellulózeipart, hiszen területének fele erdő; a híres svéd vas- és acélgyártást, s ami talán mindennek az alap­ja volt, a vízienergia-terme­lést. Svédország a világon az elsők között van a legolcsóbb energia, a villamos energia termelésében, a vízi erőművek létesítésében. Jellemző adat­ként: az 19ö0-és kereken 18 millió kilowattóráról 1969-re majd 60 millióra emelkedett a villamosenergia-termelés, s ebből több mint a kétharmad a vízi energia! Az adott természeti, földraj­zi lehetőségek jó kihasználása (halászat, tengeri kereskede­lem), a specializálódás és. az utóbbi években már állandóan krónikus munkaerőhiány miatt a magas fokú munkaszervezés és automatizáció, a szakadat­lan törekvés az egyszerű és a precíz irányában — ez töltötte ki eleven és hatékony tarta­lommal a béke adta lehetősé­get. És van egy harmadik, fel­tétlenül méltánylandó és meg­említésre való tény: a svéd bel- és külpolitika. Mint isme­retes, nem kevés gonddal és a jövőt korántsem rózsaszínre festő problémával vette át Palme — önmagától a kor­mányt a legutóbbi választáso­kon. A szociáldemokrata pórt hatalmi helyzete és poütikája, még ha e politika ideológiai és elvi-gyakorlati szempontból bőven is hagy kívánnivalót maga után, mégis immáron egy történelmi időszakot át­ívelve a pozitív semlegesség elvét követi — kifelé. S bizo­nyos, egyáltalán nem lebecsü­lendő „emberi politikát” befe­lé. Kétségtelen, hogy egyrészt a szociáldemokrata kormány, másrészt a szakszervezetek jó­voltából Svédország nem sza­bad vadászterülete a tőkések­nek. Az más lapra tartozik, s talán a teoretikusoknak jelent­hetne meggondolandó kutatási területet: mit jelent az, ha a tőkés úgy szervezi a termelést, hogy már alig van szüksége szakmunkásra, s hogy mit je­lent a munkásosztály szellemi felhígulása a betanított segéd­munkások számaránya miatt A svéd kü politika reaüsta voltát jól példázzák azok a megnyilatkozások, amelyek is­mertek a világ közvéleménye előtt, s amelyekben az utóbbi években messze több volt a po­zitív vonás és amelyek konzek­vensen a nemzetközi helyzet normalizálása irányába hatot­tak. Elég itt utalni az ameri­kaiak szennyes vietnámi há­borújának kormányszintű és következetes elítélésére és arra a tényre, hogy a leghevesebb amerikaellenes tüntetések a tőkésországok közül ez ügyben éppen Svédországban voltak. Gyurkó Géza (Folytatjuk) VI. Pál Sydneyben VI. Pál pápa a keddre vir­radó éjszaka Sydneyben, tá­vol-keleti kőrútjának ötödik állomáshelyén részt vett az ausztráüai, óceániai és új- zélandi püspökeik értekezle­tén. A 82 egyházi tisztségvise­lőhöz intézett beszédében fel- szólította őket a hit egységé­nek fenntartására és óva in­tett a katolikus hitrendszer önkényes értelmezésétől. Bi­zonyos pluralizmus megen­gedhető ugyan, ennek azon­ban nem szabad ellentétben állnia a kereszténység egysé­gével — mondta. VI. Pál pápa sydneyi látoga­tásának második napján ta­lálkozott az ausztráliai kor­mány tagjaival, majd öt ka­tolikus nőszervezet képviselői­vel. Ezt követően Ranwickba utazott, ahol ünnepi misét tartott Ausztrália keleti part­vidékének Cook kapitány ál­tal történt felfedezése 200. év­fordulója alkalmából. CORDOBA Eltérített tejeskocsi Az argentínai, magát for­radalmi néphadsereg”-nek nevező szervezet tagjai hét­főn — egy hónapon belül immár másodízben — „elté­rítettek” egy tejeskocsit és tartalmát szétosztották egy cordobai nyomornegyed la­kói között. Északi emberek

Next

/
Thumbnails
Contents