Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-11 / 290. szám
1570. DECEMBER 11., PÉNTEK 3 ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI AGITÁCIÓS ÍS PROPAGANDABIZOTTSÁG Tegnap délelőtt ülést tartott az MSZMP Pest megyei Bi-* Kereskedelem A tél küszöbén BUDAPEST Új berlini nagykövetünk búcálátogntásaP zottsága mellett működő agitációs és propagandabizottság. Napirenden az oktatási reform végrehajtása és a további feladatok szerepeltek. A napirend előadója Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács VB osztályvezetője volt. A tanácskozáson Ba- rinkai Oszkárné, a Pest megyei Pártbizottság titkára elnökölt. Életmentő kitüntetése Ez év októberében Dusza Mikiósné, a miskolci köztisztasági vállalat dolgozója, Szirmán, a Vöröskatona utca 1. számú égő ház ablakán behatolva, élete kockáztatásával mentett meg a lángokból egy hároméves kisfiút és egy hatéves kislányt. Bátorságáért az Életmentő Emlékéremmel tüntették ki. A kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat csütörtökön dr. Fekete László, a Miskolci Városi Tanács VB elnöke adta át a fiatalasszonynak. A vidéki lakosság sokszor és jogosan panaszkodik a községek áruellátására, kereskedelmi hálózatára. A Budai Járási Tanácsnál érdeklődtünk, mi történt, mit tettek azért, hogy a lakosságnak kevesebb oka legyen a panaszra? Kérdésünkre Zsigmondi Pál, a kereskedelmi csoport vezetője adott részletes választ. — 1969-ben 33 új üzletet adtunk át, 1970 első háromnegyed- évében 13-at, de év végéig még hetet megnyitunk. Hogy csak a legszebbeket emÜn nép ség Zsámbékon Újabb meglepetés: vállalja a gyár Sem a korszerű tudomány, sem a gondozó nővérek szere- tete, de még a barátságos környezet sem tudja pótolni a gyermek számára, az édesanya, az édesapa szeretetét, a családi hovátartozás érzését. Képtelen pótolni, legfeljebb csak enyhíteni tudja — ha megvannak a pszichikai, gazdasági eszközei. A Pest megyei Tanács zsám- béki csecsemőotthonában átlagosan 200 olyan kis jövevényt nevelnek, akik világrajöttük- kel nem örömet, hanem problémát okoztak szüleiknek. Ám az élet megindult, a zsenge hajtást óvni, védeni kell. Ez a feladata a csecsemőotthonnak A zsámbéki csecsemőotthon — anyagi eszközök híján — azelőtt sok minden-, ben szűkölködött: nem volt mindenhová élvezetve a. - hideg-meleg folyóvíz, nem volt elég a ruha, hiányzottak a játékok és helyszűke miatt, zsúfoltság volt mindenütt. A megyei és a budai járási pártbizottság kereste és megtalálta a megoldást: felkérték a Budapesti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatot, segítsen úgy és ott, ahogy tud. Pesti László, a vállalat igazgatója, és Müller Róbert beruházási osztályvezető a helyszínen hallgatták meg a jogos „kívánságlistát”, majd otthon termelési tanácskozáson vitatták meg á dolgozókkal, hogy mit tehetnek. Ez 1968 őszén történt. Tegnap viszont ünnepélyesen átadták azt, amit a Budapesti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói a két évvel ezelőtti termelési tanácskozáson elhatároztak. Tegnaptól kezdve az épületben mindenütt hidegmeleg folyóvíz van. Belső átépítésekkel, több szintes kiképzésekkel újabb és újabb területeket nyertek, megszűnt a zsúfoltság. A Pest megyei Tanács által megvásárolt szomszédos kertet, ízléses kerítéssel kerítették körül, és a Kertészeti Kutató Intézet társadalmi munkában parkosította a területet. A társadalmi összefogás értéke 2 millió forint. A csecsemőotthonban lakó csöppségek, életkörülményei ma már rendben vannak, ám nem úgy a nővéreké. Pesti László igazgató tegnap az átadási ünnepségen újabb meglepetéssel szolgált: bejelentette, elkészült a nővérszállás terve, és az építkezés költségeit — 600—700 ezer forintot — ismét a gyár fedezi. Azóta, 1968 őszétől, megszokott dolog, hogy a csöpségek A néphagyomány szerint december 13-án nemcsak a „Lu~ caszék” készítése kezdődik, hanem az az időszak is, amely — ugyancsak 24-ig, Ádám, Éva napig tart — eldönti, hogy milyen idő várható a jövő évben. Minden nap, más-más hónapot jelent, tehát 13 januárt, 14 februárt, 15 márciust és így tovább.... Sokan biztosra veszik ezt a ■ számítást, azonban — mint ezt a tavalyi példa bizonyítja — nem mindig válik be. 1969. december 23-án és 24-én is hideg volt (mínusz 7, mínusz 12), Dobogókőn 65, Nagyhideg- hegyen 85 centiméteres hóval ... viszont idén november is, december is enyhe volt és sem eső, sem hó nem volt sok. Tehát Luca asszony számításaiban nem nagyon bízhatunk, s mivel a Meteorológiai Intézet távelőrejelzési osztálya is csak néhány napra ad előrejelzést, kénytelenek vagyunk más jóslatokra támaszkodni ... Lengyel számítások alapján nem sok jót várhatunk az clkövetkezendő téli hónapoktól, sőt — sok, eddig megdönthetetlennek hitt — hó- és hidegrekord is meg fog dőlni... Ennek oka, hogy a hosszú ős^t — lengyelországi, pongazdag karácsonynak örülhetnek, a gyár és dolgozóinak 40 —50 ezer forint értékű ajándéka ott van a karácsonyfa alatt. S mindez miért? Pusztán csak azért, hogy 200 apróságnak derűs környezete, kényelmes otthona legyen, s a csöpnyi kis arcokra minél többször fessen a jó közérzet halvány- piros rózsákat. — karácsonyi — tosabban észak-európai tapasztalatok szerint — nagyon kemény tél követi. Ilyen hosz- szú őszre pedig emberemlékezet óta alig volt példa. És az itthoni tapasztalatok alapján mire számíthatunk? A börzsönyi erdészek igen enyhe telet ígérnek — kevés hóval. Erre következtetnek legalább is a természet jelzéseiből: a vaddisznók korai búgásából, az állatok átlagosnál vékonyabb téli szőrzetéből és abból is, hogy a börzsönyi hegyekben még most, decemberben is nyílnak olyan virágok, amilyeneket máskor már október végén is alig lehet találni. Az erdészek biztosak jóslataikban, mondván, azt is előre megérezték (mint ahogyan erről annak idején hírt adtunk), hogy az idén hosszú ősz lesz, ugyanis az elmúlt télen rendkívül sok vaddisznó hullt el... Ennyit tudunk most, a töblítsem, a herceghalmi élelmiszer-, hús-, zöldségkombinát, ugyanilyen lesz Érden. Tinnyén nyílt egy új presz- szó, Törökbálinton mondern bisztró, amely megállhatná a helyét a fővárosban is. Ürömön hasonlót tervezünk. Mindez körülbelül 16 millió forintba kerül. Nagy szükség volt erre a kiadásra, ezt bizonyítja az is, hogy nyilván a lakosság sürgetésének engedve, a községi tanácsok jelentős pénzekkel — a községfejlesztési alapból — segítették e beruházásokat. Herceghalom 650 ezer, Törökbálint* 160 ezer. Üröm 450 ezer forinttal járul hozzá az új létesítményekhez. Persze, ez nem olyan dolog, amiről azt lehetne mondani, idáig eljutottunk, most aztán rendben van minden. ' Érdpark- városban, Budaörsön, Budakeszin, Törökbálinton új lakótelepek nőttek ki a földből, ezek ellátásáról is gondoskodni kell. Méghozzá, lehetőleg párhuzamosan a házak, a lakótelepek építésével, hogy az újonnan beköltözőknek ne legyen gond a bevásárlás. A IV. ötéves tervben ezekre a helyekre önkiszolgáló ABC- áruházakat építünk, Diósdon szintén, Zsámbékon pedig az ÁFÉSZ épít 1 millió 800 ezer forintért iparcikkboltot. Nagyon időszerű, mert Zsám- bék, Tök és a szomszédos községek nem eléggé ellátottak. Részben az új üzleteknek köszönhető, hogy a forgalom az 1965-öshöz képest 117 százalékkal emelkedett. A forgalom növekedésének másik oka, hogy a bővülő választék, a kulturáltabb kiszolgálás'ma már értelmetlenné teszi a pesti, vásárlást. Minek cipekednének az emberek, mikor helyben is megkapják ugyanazt? Ez különösen az élelmiszerre vonatkozik — 32 üzletünkben van hűtőpult, ' tehát bő választékban árulhatnak — a háziasszonyok munkáját megkönnyítő — mirelit- és félkész árukat, nagy a kínálat hazai és importkonzervekből, október 1 óta csomagolt kenyeret árulnak, s a tej is korszerű, zacskós csomagolásban kapható. Hasonlóan jó a helyzet az iparcikkeknél, kivéve a kályhákat. Sajnos, éppen most, tél küszöbén, hiánycikk az olajkályha és a hagyományos tüzelésű kályha is. Nagyon fájlaljuk, hogy évről évre problémát jelent a tüzelőellátás. Bár idén jobb a helyzet, mint tavaly, a telephelyekre a szerződésben lekötött tüzelőnek — a legutóbbi ellenőrzés tapasztalatai szerint — csak mintegy 45— 50 százaléka érkezett meg. Különösen kevés, hiánycikknek számít a német brikett, és a tűzifa. A TÜZÉP szállítási nehézségekre panaszkodik, de ezzel nem lehet befűteni. Még szerencse, hogy olaj van elég, idén több helyen, például . Biatorbágyon, a Benta-völgye Tsz 800 hektoliteres olajtárolót létesített, s ezt a jó példát másutt is követték. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke és Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke fogadta Kovács Imrét, a Magyar Népköz- társaság berlini nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. bit majd tavasszal. Sunyó TELEL A MÉNES Az országhatárokon tűi is nagy híre van a Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai ménesének. Nyaranta Pest megye legnagyobb pusztájának füvét tépdesi a 80 kuriózó félvér magyar kanca, de az idő már az istállóba szorította őket. November elejétől csak járatni hajtják ki a ménest a karámba, pusztába. V. V. Illemkódex és nagypolitika Ha valaki szereti szondázni a közhangulatot, figyelni ' egy-egy közéleti megnyilvánulásnak az emberekre gyakorolt hatását, akkor ilyen megfigyelésekre bőségesen és gazdagon nyílt alkalma november végén, a X. párt- kongresszus napjaiban. Nem egészen hivatalos helyen — de nagyon jellemző apró epizód formájában — kaptam az egyik, számomra legérdekesebb híradást erről a visszhangról. Az egyik Patyolat-fiókban álltam sorba, amikor türelmetlen hangulatú vitára lettem figyelmes. Szemüveges néni szidta a hosszú sorbanállás szükségét, a szervezet-, lenséget: „Igen, úgy van, ahogy azon a konferencián vagy min mondták, nem néznek arra, hogy ésszel is lehet, jobban is lehet.” Aztán folytatta azzal, hogy néhol úgy fest, az asszonyok nem is dolgoznak, a háziasszony ideje nem drága... Es megint rátért a kongresszusra, amelynek a nevét nem idézte pontosan. De a szellemét igen: hogy a szolgáltatások és sok minden egyéb is akkor tölti be a hivatását, ha jobban törődik a dolgozó nők helyzetével, idejével, fáradságával. Ha számol „az ország lakosságának felével”. Ez a kis szemüveges öregasszony odafigyelt! És sok tízezren és százezren figyeltek oda — igen, ők, akikről, mindenféle korosztályban, a beszámoló is szólt, annyi hozzászólás is és végül a határozat is: „... hosszú, szívós munka kell még ahhoz, hogy a női egyenjogúság elve teljes mértékben érvényesüljön mindazokon a területeken, ahol a nők dolgoznak, illetve társadalmi és politikai tevékenységet fejtenek ki... További intézkedések szükségesek az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének következetes érvényesítésére, az anyák, a sokgyermekes családok, a gyermeknevelés támogatására, a nők szakképzettségének növelésére, a munkakörülményeik javítására, úgyszintén a háztartás ellátásának könnyítésére...” Lehet, a sorára nem éppen türelmesen váró néni a határozatot nem tudja majd pontosan idézni. De a televízió nézőinek serege (a kongresszus több millió részvevője, így is mondhatjuk) nagyon jól emlékszik Kádár János zárszavának a nők iránti tiszteletre vonatkozó részére is. Miért? Talán azért, mert a mondatok nem a „nagypolitika” megfogalmazásában hangzottak el. hanem az előre köszönés és ülöhelyátadás „aprónak” látszó, öreg illemkódexekből idézett szabályaival együtt. Amelyek szintén nem egészen mellékesek. Amelyeket a mi korszakunk embere sem dobhat félre, „mert a természet törvényein senki sem tud változtatni...” És kétszeresen nem dobhat félre azért, mert elveink, társadalmi elképzeléseink és gyakorlatunk humanizmusa és a lakosság felének érdekeivel számoló reális politikai érzék sem engedi a nők iránti tisztelet csorbulását, az alkotmányban leszögezett elvek megsértését. . , . Mert, persze, erről is szó van — nagyon is szó van. Olyan országban, ahol a szavak és tettek egységére immár másfél évtizede következetesen vigyáz a tár- . sadalom fejlődését irányító párt — bizony még hosszú évekig kell küzdeni, hogy ennyire fontos társadalmi kérdésben a magunk elfogadta saját elveink gyakorlatban is megvalósuljanak. „Fent”? Nem hiszem. Alig hiszem, hogy volna ennek az országnak olyan irányító szerve, testületé, ahol a női egyenjogúság, az asszonyoknak a kongresszuson felszínre került kérdései, problémái ne lennének eldöntött kérdések, és reálisan látott problémák. De a jó elvek nem „odafent” valósulnak meg. Emlékszem egy nagyon régi mesére a királyról, aki tanácsosaival beszélget, és a hosszú asztalnál vita alakul ki arról, miért nincs pénz a kincstárban. De hiszen az adókat beszedjük — mondják a hivatalnokok. Akkor megszólalt valaki: „Hozzatok be egy marék lisztet.” Behozzák, és az asztal végéről kezdik továbbadni a királyhoz. Mire odaér, nem marad belőle jóformán semmi, elporlik, odatapad a tenyerekhez. A folyamatot a valóságban fordított irányban is el lehet képzelni. Egy „felülről” elindított elképzelésből is mindig elporlik, lemarad, lekopik valami, és mire a pártközpont és a minisztertanács „tenyeréből” az üzemi igazgató, a tsz-elnök, a helyi tanács, a brigádvezető kezéig jut, olykor alig marad belőle valami. Pedig a kérdések a gyakorlatban odalent oldódnak meg... Ismerek nagyüzemet, amelynek vezetője elismert és kitűnő szakember, bizonyára teljes szívvel egyetért a párt nőpolitikájával, és talán már szép beszédben is „ méltatta. De, amikor a vállalat egy fontos osztályának élén megüresedett a hely, a rendelkezésre álló kitűnő szakembert, az addig helyettesként dolgozó, derék, kommunista asszonyt — újra csak helyettesnek „szemelte ki”, és kívülről, teljesen más területről „importált” férfi vezetőt az osztály élére. Hány ilyen eset fordulhat elő az országban? Erre éppúgy nincs statisztika, mint a kongresszus visszhangjáról. De mi az igazi visszhangot azzal tudjuk értékelni, mennyire csökken majd az ilyen esetek száma néhány év alatt, mennyire kerülnek előtérbe a bölcsődék és óvodák, gyerekes anyák, háztartást vezető asszonyok. És mennyire válik erősebbé a tisztelet irántuk — melynek immár fóruma lett a párt legfelső fóruma. B. F. KORÁN BÚGTAK A VADDISZNÓK... Luca asszony nem jó jós MILYEN LESZ A TÉL?
