Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-10 / 263. szám
6 "íJChlap 1970. NOVEMBER 10. KEDD TÚL A CSATORNÁN A nemzetközi nőszövetség: otthona — Londonban. A falak vagy 400 évesek, de a közöttük tanyázó gondok nagyon is maiak. Ez a bájos restaurant egy ívindsori tér sarkán áll... Warwick várát már jól ismerik a tv-nézők a népszerű Fekete nyíl sorozatból. Különben imponáló szépségével idegenforgalmi központ. Reggel 7 óra. Ébredezik a londoni Piccadily, a fiatalok találkozó- helye. A motorok dübörgése, a lánctalpak • csikorgása belehasított a község csendjébe. A parasztházak ablakaiban remegtek a muskátlik. Az emberek apraja-nagyja kint bámészkodott a házak előtt, mert tegnap kidobolták, hogy ma érkeznek a katonák. Ebben a községben még soha sem állomásozott katonaság. Most aztán az emberek csodálkozva nézték a véget nem érő páncélososzlopot. Amikor az utolsó rohamlö- veg is végigcsikorgott a macskaköveken — a tér felé, még egyszer felzúgtak a motorok, aztán hirtelen néma csend lett Ügy tetszett, mint amikor az ember fülébe szorul a víz. Tompán lehetett csak érteni mások szavát. A por, amit a lánctalpak kavartak fel, sokáig gomolygott a levegőben, aztán egyenletesen szétterült a háza- Kon, a fákon s az embereken. Tikkasztó hőség volt. A katonák zubbonyán kivirágzott a sós izzadtság. A bukósisakok alól megduzzadt patakokban csörgedezett elő a verejték, és barna piszokcsíkokat húzott maga után. A ro- hamlövegek tetején a katonák parancsot vártak, ami egyetlen rugaszkodással lerántotta őket a földre és a lánctalpakkal párhuzamosan felsorakoztak. ,— Imához! — visszhangozta a következő parancsszót a járásbíróság épülete. A katonák sisakjaikhoz kapták kezüket. Aztán a leventezenekar rázendített a himnuszra. Pontos terv szerint egymást követték az üdvözlő beszédek; utoljára Varga esperesé volt a szó: — Tiszt urak! Hivő katonák! — kezdte az esperes, mintha szószékről beszélne, pedig csak rögtönzött dobogó volt a lába alatt. S ha erősebbre fogta hangját, a deszkapalló minduntalan belecsikorgott az ünnepélyes némaságba. — A ti dolgotok egész hazánk dolga. Teljesíteni kell az úr parancsát, hogy felülkerekedjen a jóakarat a gonoszság felett. Mi, e gonoszság ellen küzdünk az Isten nevében. Csak így menekülhetünk meg a sátán hadaitól, amely leigáz- ni készül bennünket és szövetségeseinket. Ez a sátán nem más, mint egy vörös apokaliptikus szörnyeteg. Legyen hát megértés a községben, amely most veletek, katonákkal gyarapodott, erősebb lett. Katonák ős polgárok, közösen dicsérve a mi urunkat, Istenünket, egyesítsétek az erőket a végső győzelemért. Jöjjetek mindnyájan az úr házába erőt nyerni. S akkor, ha a hazáért sík- raszálltok a harctereken, a bajban, mindig veletek lesz a Jézus-Krisztus. A rögtönzött dobogót kö- rülálló esküdtek, az elöljáróság tagjai fejükkel bic- cegettek az esperes minden mondatára. Róbert Géza jegyző szokás szerint, alaposan felöntött a garatra. Azt figyelte imbolygó fején kidülledt szemeivel, mikor bólogatnak az esküdtek. Ilyenkor hangosan helyeselt, noha tudatáig nem jutottak el az esperes szavai, hiszen a szesz vasbúrát húzott értelmére. Az esperes magához intette Heller Jenőt, ezt az elvetélt festőművészt aki minden lében kanál volt. Valamit súgott neki. Egy pillanatig vonakodott Heller, aztán Róbert Gézához furakodott a pódiumot körülálló embersorfalban. — Géza barátom — suttogta —, gyere, elmegyünk innen! — Hová? — nézett Róbert a részeg emberek bambaságával. — Gyere, megmondom ... Te úriember vagy, Géza ... Na, gyere. — Várj, Jencikém. Jól van, majd elmegyek. A piktorvásznaidat is megnézem. A meztelen bébit is. meg a naplementét is. Érted, mindent! De most várj. — Nem. Gézuskám, máshova megyünk... — Most máshova se! Hova? Máshova se! Jenci, tudod szesztestvérek vagyunk... Én is üdvözlöm a katonákat. — Hogy gondolod? Gézuskám. nagyon kérlek ... Az úri becsület .. — Ügy van! Űri becsület! Humánus úri becsület. Nekem köszönteni kell a katonákat, mert megérdemlik. Mielőtt mind elpatkol. Mert elpatkolnak. Ismét pattogó vezényszavak in!látszották a téren és a páncélososzlop elindult. Róbert Ördögtánc nem jutott szóhoz. Elandalgott vissza a Hangya-vendéglőbe. Mikor bebotladozott a küszöbön, nagyot kiáltott. — Tóth úr, három deci tisztát. Megjöttek a katonák! Mind megjöttek! Rohamtüzérek! — Melyikből parancsol, nagysuram? — kérdez a csapos. — Melyikből, melyikből ? Mindegy ma. Ma ünnep van. Minden, mindegy. Inni kell a katonák egészségére. A katonákéra. Mindegyikére, mert úgyis elpatkolnak. Mi is elpatkolunk. Mindenki elpatkol. Én is elpatkolok, maga is elpatkol. — Igenis! — biccentett a korcsmáros és Róbert elé tette a háromdecis poharat. B óbert felemelte kezét és “ rákönyökölt a pultra. Belekortyantott a pohárba és elkapta a szájától. A sarokban, parasztemberek ültek a hordókon. Feléjük biccentett. — Egészségükre! Isten éltessen bennünnet! Isten, isten, úgyis elpatkolunk. A parasztok tisztelettudóan emelgették poharukat és bic- cegettek. A jegyző hozzájuk lépkedett bizonytalan lábakkal. — Ma nem rekvirálunk — mondta —, ma nem gyűjtünk adót. A parasztok továbbra is csak komoran bólogattak és hüm- mögtek. — Majd rekvirálunk holnap, de ma fegyverszünet van. Ma igyunk. Iszunk is! Egészségünkre! — Róbert összekoccintotta poharát a parasztokéval. Szabó Barna kihúzta hóna alól a mankókat és letelepedett egy üres söröshordóra. Komoran felnézett: — Igaza van Róbert nagyságos úrnak. Mindenki elpusztul. Egyik előbb, másik később. A katonák leggyorsabban. A mostani időben nagy a front... De mindegy. Jobb gyorsan pusztulni, mint lassan. Tessék elhinni ... Én tudom. Róbert, mintha kijózanodott volna egy pillanatra, részvéttel nézett Szabó Barna bekötött nadrágszáraira, s úgy sziszegte: — Szörnyű ez a csont-tbc. Csend lett. A többi paraszt is Szabó nadrágjának szárait figyelte. Bal lába a térdcsontnál, a jobb a lábszár közepén volt lefűrészelve. Szabó Barna törte meg a csendet: — Higgye el, nagyságos úr, már régen nem szenvednék, ha nem lenne az öt gyerek. Dehát muszáj! Mert akkor még kevesebbet kapna a család ... — Ezt nem értem, nagyságos úr — szólt közben egy rücskös arcú, sovány paraszt. — Hogyan van az, hogy Barna harminc évet cselédeskedett a püspökségnél, ott szerezte a nyavalyát, és most alig dobnak neki valamit? — Tényleg! — mondta a jegyző. — Dehát ez már így van! Inkább igyunk. A gond mindig bánat. Nem gondolkodunk, aztán nem is bánkódunk ... — Csakhogy inni sem lehet a semmiből. — Nyöszörögte bajsza alatt Szabó Barna és felszisszent, mert lába hozzá ütődött a hordódongához. Nyolc órát harangoztak. Egyre többen jöttek a korcsmába. Ki fröccsöt, ki sört, vagy féldecit ivott. A délutáni társaság továbbra is a hordókon ült. Róbert mindenkit túlharsogva odakiáltott a csaposhoz: — Tóth ür! Ötször három deci tisztát! ★ A járásbíróság dísztermé- ben is csengtek a poharak. Csak egyelőre másként, mint a kocsmában. Lehelet- finoman érintették össze a talpas kelyheket. A levegőben cigaretta- és szivarfüst gyűrűzte körül a hatalmas csiszolt üvegcsillárokat. A terítéket már leszedték. Vége volt a menyegzői vacsorának. A társaság azonban még nem mozdult meg. Az asztalfőn Kassay Tibor alezredes, a rohamtüzérek ezredparancsnoka kényelmesebb ülésre igazította nyúlánk, csontos testét. Balról mellette Varga esperes süppedt a kényelmes szék kárpitjába. Tőle jobbra egy német őrnagy ült. Kassay ezredparancsnok felállt. Feje majdnem a csillár üvegboltját érintette. A hatalmas élő felkiáltójel láttára elcsendesedett a duruzsolás és mindenki reá figyelt. — Hölgyeim! Uraim! — hangja ércesen pattogott, szeme fürgén végigugrált a jelenlevőkön. — Köszönöm a jókívánságokat, amelyekkel elhalmoztak bennünket. A mai fogadtatás megpecsételte barátságunkat. Márpedig a jó barátság háború idején többet jelent, mint békében. Most háború van. Nem vagyok a szavak embePe, szeretem a tetteket. Azt hiszem, sokkal jobb ma még nem beszélni a háborúról. Inkább ismerkedjünk egymással. — Ügy van! Éljen! — kiabálták az asztalt körülülők és tapsoltak. Csak akkor csendesült el a zaj, az üdvrivalgás, amikor az alezredes továbbra is állva maradt, jelezve, hogy még nem fejezte be. Alig látható mosolyt ráncolt arcára. — Hölgyeim és uraim! Nem hagyhatom szó nélkül a sok finom figyelmességet. Nem tudom, ki volt a merénylő — nézett az esperesre —, de annyi bizonyos, hogy alaposan összeesküdtek ellenünk a sok jó falattal és a fenséges borokkal. Czabó Gyurka, az esperes ^ agglegény öccse, akit a községben Szent Gyurkának neveztek, kitüntetve érezte magát és büszkeségében elpirult. A hosszú asztal végénél ült, é3 karjelekkel irányította a pincéreket, akik rést hagyva az ajtón, ugrásra készen figyelték utasításait. A kiáltások és a taps az alezredes rövid beszédének végét jelezték, s egyben végszó volt a pincéreknek, akik két ajtón jöttek befelé, ügyesen egyensúlyozva a poharakkal telt tálcákat. Szent Gyurka nagyon izgatott volt. Ilyen nagy társaság előtt még sohasem beszélt. Tágítgatta görcsbeszorult torkát és felállt: — Hölgyeim és uraim! íme, az újabb meglepetés — mutatott a pincérek tálcái felé —, bólé, saját réceptem szerint... — Á, á, á! Megvan a merénylő! — kiáltott az alezredes, miközben nevetés hullámzott a teremben. Egy pillanatra minden tekintet Szent Gyurkára esett. — Te okoskodtad ki? Gratulálok! Nagyszerű ember vagy! Az esperes kellemetlenül érezte magat, amíg öccsét dicsérte Kassay. Szent Gyurka homlokára pedig a megillető- döttségtől kicsapódott a verejték, s úgy huppant vissza székébe, mint aki élete legöröm- teljesebb csatájából győztesen került ki. Se látott, se hallott. Fülébe ragadt Kassay egyetlen mondata: „Nagyszerű ember vagy!” Néhányan nótába kezdtek, s az erdőtűz gyorsasággal végighullámzott a teremben: Minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér, de szép szerelmünk, új májust ígér. — Most németül! — kiáltotta Szent Gyurka. A német őrnagy érezte, hogy ez a figyelmesség főleg neki szól, és fejével bólintott, mosolyával kifejezve köszönetét. Hamis érthetetlen szöveget kiabáltak. — Bálintkám, te kezdd el — mondta az esperesnek Heller festő. — Az esperes tapintatlanságnak minősítette ezt a követelést, de leküzdte pillanatnyi zavarát, nyakát nyújtogatta, és a német őrnaggyal együtt rázendített. — Bravó! Éljen! Vivát! — kiabálták boros hangon. Ünnepelték a németet és az esperest, akik felálltak s meghajolva köszönték a tapsot. Az esperes odaült a német •™- mellé, és új meg új nótába kezdtek. Énekelt, ivott, tombolt mindenki. Csörögtek a poharak, nyikorogtak a székek, es egyre jobban akadoztak a szavak. Amikor nyílott az ajtó a huzat meghimbálta az üvegcsillárt, amelyek most már olyanok voltak, mint egy nagy templomi füstölő. Kergették, forgatták a tömény dohányfüstöt. Árnyékuk táncot járt a falon, de nem is csárdást, nem is keringőt, hanem a kettő vegyü- lékéből született ördögtáncot. Valamiféle magyar tánc volt, német ütemre. Vincze György Primér amin és a pétisó Nagyszabású kísérletsorozat kezdődött a Péti Nitrogénműveknél a nitrogén műtrágya felhasználásának könnyítésére. A mezőgazdasági üzemekben már néhány napos tárolás után összelápad a műtrágya, * s a szemcsék olyan erősen kötődnek egymáshoz, hogy azokat csákánnyal, vagy házilag szerkesztett zúzógép>ekkel választják el. A gyár az NSZK- beli Hoechst céggel megállapodást kötött. Ennek értelmében a cég megvizsgálta a péti terméket és előállította a kezeléséhez legmegfelelőbb puderező anyagot. Méréseik szerint, a primér amin alapú vegyi anyag egyötödére csökkenti a pétisó tapadását. A Hoechst cég első szállítmányával ezekben a napokban 40 tonna nitrogén műtrágyát kezelnek, s azt laboratóriumban, valamint átlagos mezőgazdasági körülmények között elemzik. A sikeres kísérleteket követően az új anyag alkalmazásával mentesítik majd a mezőgazdaságot a műtrágya töréstől és lehetőség nyílik az ömlesztett, sőt a korszerű konténeres szállításra is. SZEBB — DE ROSSZ A TA 4201 titka A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet nemrégen tartott hálózati ellenőrzése során a Videoton TA 4201 típusú, „Inter Sztár” nevű televízió- készülékeinek egyes darabjainál — a mintadarabokkal ellentétben — hibát talált A készülék villamos szerelvényeit tartó műanyag lapot ugyanis a gyár — az intézet szerint feleslegesen — „szépítés” érdekében befestette, s emiatt a készülék bekapcsolásakor a panel feszültség alá került. A TA 4201 típusú televíziók forgalmazását a KER- MI ideiglenesen megtiltotta. A kereskedelmi vállalatok az Inter Sztárt” ki is vonták a hálózatból. A nem megfelelőnek minősített készülékből 3700 került a kereskedelembe, s csupán néhányat adtak el belőle. Az intézet ismételt ellenőrzése megállapította, hogy a Videoton gyár azonnal megkezdte a kereskedelemben levő készülékek kijavítását, s a TA 4201 típusú televízió tulajdonosait is felkeresik, kicserélik a festve szebb, de működésében kifogásolható szerelvénylapot. A KERMI, amint meggyőződik arról, hogy a kifogásolt készüléksorozatot a gyár rendbe hozta — s ez a jelzések szerint rövidesen várható — a forgalom letiltását felfüggeszti, s ismét engedélyezi a mintával egyező, kifogástalan TA 4201 típusú televíziók árusítását. Autóbuszvezetői jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőt FELVESZÜNK. Jelentkezés a fóti kutyatelep melletti telephelyünkön. Papirfeldolgozók Ktsz /
