Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

8 1970. NOVEMBER 1., VASÄRNAP CSUPOR TIBOR: „ADJ KIRÁLY KATONÁTJ“ HAJ S ZA Baranyainak két gyermeke u volt. Az idősebbik — a lány — már gimnáziumba járt. A csendes, szorgos kis­lány rajongott apjáért Rég készült rá, hogy egy napsuga­ras vasárnap délután végig­sétál vele a Fő utcán. Ilyen­kor legszebb ruháját vette fel, gondosan megfésülte haját és ott téblábolt apja körül. Cé­lozgatott a kitűnő időre, egy- egy jó mozira, de hívni nem merte. Baranyait nem érdekelték lánya érzelmei, apróbb szoká­sai. Fiúkat szeretett volna. Erős, edzett fiúkat. Magasa­kat. Nem vette észre a kis­lány rajongását, s ha netán meg is sejtett valamit, nem tett a lány kedvére. A kisebbiket, a fiút szerette Igazán. Moziba, cirkuszba vele sem járt, iskolai ügyei iránt nem érdeklődött. Viszont néhány ünnepnap kirándulni vitte. Kora hajnalban indultak, va­lamelyik közeli falu határá­ba. Egész nap a búzatáblák közt csatangoltak, s a gyom­mal benőtt keréknyomokon. Ritkán ültek le pihenni és alig beszélgettek. Baranyai bizto­san haladt előre, a fiú pedig hűségesen követte. Baranyai egyik szombaton, váratlanul két kerékpárral tért haza. — Holnap hosszú túrát teszünk! — közölte min­den magyarázat nélkül. De magyarázatot nem is várt tő­le senki. Másnap kora reggel már az országúton karikáztak. Nyu­godt, egyenletes lábmozgással hajtották a gépeket, a fiú a kormány fölé dőlve, apja pe­dig merev derékkal. Az emel­kedőknél sohasem szálltak le, egykedvű arccal gyűrték ma­gtik alá. A fiú, ha nehezebben ment, titkolta fáradtságát és nem merte említeni. Apja fitymálón-sajnálkozó tekinte­tét kockáztatta! Ezért akadozó lendülettel, a pedált sarokkal taposva, mindenképpen végig- hajtott. Lejtős útszakaszakon már könnyebb volt Megeresztette a gépet, élvezve gyorsulását, s az arcába csapó, ingét cibá- !ó szelet. — Látod, kisöreg! Ezt szeretem én — célzott ap­ja a küllők fokozódó vijjo­gására. A gép mozgása csak tőlem függ! Olyan sebesen gu­rul, ahogy én akarom. A fiú komolyan apjára né­zett: megmagyarázva a tákolmány rendeltetését. — Itt éjszakázunk! A fiú megszokta apja rög­tönzéseit és szó nélkül indult a viskó felé. Az ismerkedés kí­váncsi szorongásával nézett körül, örült a huzatos barakk­nak. A szokatlannak kijáró izgalmas várakozással gondolt az éjszakára. Türelmetlenül várta az estét A fák mindenütt jelenlevő, intim zajai, hatalmas folyam apró hullámainak neszező lo­csogására emlékeztettek. Az erdőben hamar alkonyult. A fiú nagyon várta már. Teste ernyedten az almon, apja mellette ül és beszél. Nem, nem mesél. Beszél. Gördülé­keny, pontosan fogalmazott mondatok, precízen formált szavak, minden hangsúly vagy érzelmi töltés nélkül. — Valahol olvastam. Már rég. Afrikában vannak olyan törzsek... Azokról beszél, kiknek mellkasát, arcát késnyomok es vágott hegek borítják. A vágószerszám kígyóméreggel kezelt. A parányonként ada­golt méreg kezdetben borzal­mas kínokat, rettenetes gör­csöket okoz. Szenvedésük közben válnak örökre védet­té. Később a legnagyobb ada­got is könnyűszerrel elviselik. — Megszenvedtek érte. Hidd el, kisöreg, ez a legnagy­szerűbb dolog. Ettől lesz az ember valóban emberré! Ha megtörsz, sosem leszel az, báb leszel, mit mások a kezükre húznak, s ugrálsz, ahogy ők akarják! Érted-é? Kisöreg... A fiú alszik. Összegömbö­lyödve, szokása szerint kezé­vel eltakarja arcát Kapkodva szedi a levegőt. Baranyai a bejárati nyílás­hoz áll. Arca merev, szeme rebbenés nélküli. A cigaretta- csikk vörös-szentjános-fénye éleszt egy újabb szálait. Majd a következőt Ügy érzi, most nem tud cigaretta nélkül len­ni. Az erdő megszokott, auto­matikusan észlelt zaj együtte­se erősödik, s ingerei a tuda tág hatolnak. — Vihar lesz! — véli Ba ranyai. A fák neszezése morajjá nő, majd zúgássá dagad. — Mint a viharos tenger! Baranyai látja a fröcskölő, zavaros hullámokat, hallja dübörgésüket és élvezi birkó­zásukat a széllel. Igen, a szél! közé kell kerülnie, különben végzetes következmények vár­nak rám... — Állok rendelkezésére — támadt fel bennem a lovag, a nők hős lelkű védelmezője. Ilonka katonásan rendelke­zett: — Igazítsuk össze az órán­kat! Nálam 18 óra 24 perc van. — Nálam 18 óra 36 perc. Va­lami baj van a hajszálrúgóval — mondtam mentegetődzve. —• Nem baj. Állítsa vissza a mutatót! Tíz perccel ezelőtt kapott telefonértesítés szerint X.-et 18 óra 10-kor a 4-es kör­zetben látták utoljára. Onnan már bizonyára továbbhaladt. Tehát irány az 5-ös körzet, ami az V. kerület bizonyos terüle­tét jelenti a Tanács körút kör­nyékén. — Gyalog nem mehetünk — biccentettem előkelőén, és ma­gamhoz intettem egy taxit: — Jó napot! Legyen szíves meg­mondani, hányas autóbusszal jutunk a Tanács körútra. 18 óra 31. Átfésültük a 8-as körzetet. Eredmény nincs. Ilonka valami központot hí­KERÉKPÁRON {Marosits István rajza) HERNÁDI MIKLÓS: Autósvilág Magyarországon nak a motorházak, felbőgnek a motorok. Valaki dallamdudát árul. ötpercenként felharsan az olasz filmekből ismert tü­lökszó, tízen-húszan seregle­nek köré. Van. aki családostul hozta el a kocsit. Rábízza az asszonyra az autó anyakönyvi adatait, maga pedig körbejárja a ha­sonló típusú kocsikat, vevőnek teszi magát, informálódik. Dúl a szabadpiac. Birkózik, egy­másba simul kereslet és kíná­lat. Van, aki kiragasztja a szél­védő üvegre a kocsi árát, ada­tait, s maga odabenn — mé­lyen alszik. Messziről jött, haj­nalban indult, talán Békéscsa­báról. Itt jobb árat remél. Sok vevő saját kocsijában érkezik. Üj kocsit szeretne, de a régit csak akkor adja el, ha az új ára már megvan. Meg­váltás. Tízéves forma gyerekek ró­ják a piacot. Ennyi tisztára mosott, fényezett kocsit a Ro­yal előtt se látni. És a felnyi­tott motorházak. Az alkudozás. A tömeg. Soha jobb vasárnap délelőtti szórakozást. Itt mindenkit meguramoz­nak, végtére vagy kocsija van, vagy zsebében a vételár. A SZERV Az autópiac felügyeleti szer­ve a Fővárosi Tanács vb. Piac- és Csarnokfelügyelősége. A fel­ügyelők a Teleki téri élelmi­szerpiac felügyelői. Váltakoz­va, harmadik vasárnaponként tartanak ügyeletet. Sz. I.-t reg­gelije közben érem a piacsarki bódéban, teszek egy kört a ko­csik között, úgy megyek’ visz- sza hozzá. Rákezdi: — Kérem, én itt még pénzt olvasni nem láttam. Pedig a legtöbb kocsi elkel. Ritka az olyan eladó, aki ötször-hatszor kijönne szombat-vasárnapon­ként. Beültetik a vevőt a ko­csiba, próbára mennek, s ha megegyeznek, elhajtanak együtt. — Ilyenkor ősszel négy-öt­száz kocsi jön ki vasárnapon­ként, a helypénz húsz forint. Negyedik éve működünk, az­előtt a használtcikk-piacon árulhattak autót-motort az em­berek. Tavasszal van úgy, hogy hétszáz kocsi is kijön egy nap. Akkor az árak is magasabbak, kapósabb a kocsi. — Mi itt csak rendészeti szempontból őrködünk. Van néhány civil ruhás emberünk is, azok folyton a piacot jár­ják. Itt, kérem, lopás, baleset, már komolyabb baleset, nem fordult elő. Ide mindenki hig­gadtan jön ki, vigyáz, rosszul ne járjon. Van piac a vidéki városokban is, igaz, csak ha­vonta egyszer. Sok pesti vidé­ken adja el a kocsiját, sok vi­déki meg följön, itt vásároL — Legkelendőbb a Wart­burg meg a Trabant, főleg a Trabant, hiába viccelnek róla annyit. Nincs probléma az al­katrésszel, olcsó a járatása, nincs benne, ami elromoljon. Meg aztán erre a kettőre kell legtovább várni, ha befizet az ember, öt évig, hat évig. Nem is csoda, ha sokan ráfizetik azt az öt-tízezer forintot. SZABADSÁG öt-tízezer forint. Nem is olyan régen egy felnőtt kereső félévi bére Magyarországon. Felhalmozódtak a megjavult bérekből félretett százasok. Tíz iskolás közül legalább nyolc elsőül — autót szeretne, betéve fújja az autómárkák ne­veit, és — nem tudja megkü­lönböztetni a juhartól a kőrist. Talán a felnőttek között is ha­sonló az arány. Mi hozta ezt a megszállott rajongást? A helyváltoztatás ősi akará­sa, a megérkezés öröme. A vágy, hogy a magam kézmoz­dulatától függjön, milyen se­besen, de mindenképp sebe­sebben érkezzem meg valaho­va. Hogy ne fecséreljek el órákat, másfél órákat az éle­temből váróteremben, villa­mosmegállóban, autóbuszon. Hogy kettesben, családostul utazhassam, ne zavarjon a többiek közelsége, amikor oly értékesek az intimitás szűkre szabott percei. Szabadságot jelent az autó, térben és időben, még akkor is,_ha éppenséggel csak a ház előtt áll. Szabadságot jelent maga a tudat, hogy elvisz, se­besen visz el, ahová netán mennem kell, vagy mennem akaródzik. Objektív okok is vannak. A társadalmi mobilitás példáuL Egyre többen dolgoznak távol lakóhelyüktől, olykor több száz kilométernyi távolságban. Az egyik észak-magyarorszá­gi bányászvidéken, olvashat­tuk, összeállt öt bányász, kö­zösen vettek kocsit. Sok család szilánkokra sza­kadt a jobb kereseti esélyek okozta szétköltözésben, a fia­talok a külső lakótelepeken vernek fészket. Költözés, szál­lítás, hazalátogatás a családi ünnepekre — mind könnyeb­ben lebonyolítható, ha már megvan a kocsi. Közrejátszik egy új kele*tű tendencia is: a külföldi utazá­sok és a hétvégi kiruccanások terjedő népszerűsége. Ez is, az is sokszorta élvezetesebb, pi- hentetőbb négy keréken. Ilyenkor a lakószoba mozgó, kihelyezett változatában gör­dül a család. Szól a kocsiban a táskarádió, horgol az anya, s a hátsó ülés mögött autós- kutya, játéktigris bólogat. RABSÁG Magyarországon a magántu­lajdonú személygépkocsik szá­A féktelen, a zabolátlan. A senkitől-nem-háborgatott, a minden-ellenállót-hétrét-gör- nyesztő szél. Szereti. Ha si­mogat, legyez, ha bőrét bor­zolja. Szereti ha hűsíti, ha át­fúj rajt, s nadrágszárát lábá­hoz lapítja. Ha huhog, s bőg­ve száguld, érzi; fenséges látványban lesz része. T ávolról gyufalobbanás­1 ként hat az első villám. Baranyai látja, hogy erre jön. Látja és várja. A dörgést is hallja, egyre erősebben. Fogy­nak a másodpercek a fények és hangok között. Közeleg az idő, amikor szinkronban lesznek. — Kisöreg! — szólítja a fiát. — Gyere ide! A fiú felriad, apja sürgeté­sére feláll és hozzábotorkál. Odakünn visító szél, böm­bölő erdő, zuhogó víztömegek. Fellobbanó tejfehér fényekre válaszul ismert, de iszonyú félelmekkel megterhelt han­gok. A fiú apjához simul. Baranyai ideges mozdulattal kifelé int: — Menj! Hangja nagyon határozott, majdnem durva. A fiú nem érő. Bámul és álmosan hunyorog. Az egymást követő kisülé­sek fénye elég, hogy megértse, mi van odakint. Hatalmas víz­mosások kusza medreiben őr­jöngve rohanó víz, a tisztás ritmikusan mozgó, élő, fekete kerete egyre közelebb nyo­mul, gyökerek, tömbök vízió- szerű rémlátomása, levegőt mozgató visszhangos detoná­ciók, hűvös, nyálkás közegek, záporozón ömlő, alattomos zu­ll atag, tömbök, halmok, torz- alakok és másodpercenként széthasadó sötét, kápráztató, fojtó sötét — Menj' — löki el magától az apa a fiát Az egy lépést tesz előre. Az élő keret súlyos, fojtogató hurkot vet mellére-nyakára, s a vágtató, folyamnyi víz a sosem-tapasztalt-semmi be-so- dorja. — Nem! Ne, ne, nem! — ordít a gyerek térdre esve. — Nem bírok, nem... az erdő.... nem tudok! — zokogja. Hason fekszik, kezelába szétvetve, a szalmát rágja vaduk — Te ronda patkány! — mondja Baranyai fiának és lábát rúgásra emeli. Este hat óra körül járt az idő. Dühöngött a csúcsforga­lom a Nagykörúton. A villa­mosokon lassan, de érezhetően emelkedett az utasok vérnyo­mása. Magam is görcsösen ; igyekeztem egy idegen könyö­• köt eltávolítani az oldalamból, : amikor Ilonkát, volt munka­társnőmet fedeztem fel a kö­nnyök folytatásában. i — Ráér egy kicsit? — kér- i dezte bevezető nélkül, i — Hááát... akad egy kis ; időm... Ha akarja, leülhetünk jegy feketére, és elbeszélgethe­tünk a régiekről. • — Nagyon érdekel, hogy mi Jván a régiekkel, de most fon­tosabb dologról van szó. Azon- jnal szálljon le velem a villa- : mosról. : Meg sem várva a válaszo- ;mat, lerángatott a kocsiról. | — Rövid leszek — nézett a ■ szemem közé komoran. — Se- jgítene nekem? Valakit hajszo- : lók. | — Kit? — kérdeztem kíván­: csian. ■ — Egyelőre nevezzük X.-nek. ■ Ennek a X.-nek legkésőbb ■ negyven percen belül a kezem • vott fel telefonon. Határozott női hang válaszolt: Itt Som­merné! Jelentést kaptam a 11-es körzetből. X.-et percekig figyelték, de sikerült egérutat nyernie. A 14-es körzet felé menekül. Tíz perc múlva hív­jon fel újból. Vétel. Vége. — Vettem. 19 óra 4 perc: Ilonkával el­értük a 14-es körzetet. Óvato­san megközelítjük a 196 759-es italboltot. A helyiség előtt egy nő lép Ilonkához, és jelenti: — A kijáratot elálltuk! A férjed a boltban van. Még ki tudja mondani a nevét, és em­lékszik a születési évére. Ilonka bólint. — Köszönöm! — majd fe­lém fordul. — Most már el­árulhatom, hogy a titokzatos X. azonos a férjemmel, Somfai Bélával. Csak eddig restellet­tem bevallani. A hangulatosan piszkos he­lyiségben Somfai Béla a rozo­ga pultnak támaszkodva szür- csölte a szekszárdi kadart. Ilonka egyetlen ugrással mel­lette termett, és elszedte a pénztárcáját. Lázasan kutatott benne, majd megkönnyebbül­ten sóhajtotta: „Még csak 57 5 forint 20 fillért ivott el. Idő­dben érkeztünk, mert egyórai ^ bemelegítés után általában rá- ^ tér a pálinkára, és akkor már ^ nincs hatalom, ami megfékez- § hetné. Rutinos mozdulatokkal í összecsomagolta férjét, és in- $ dúlt a kijárathoz. Az ajtóban ^álldogáló harcias őrszem iri- ^ gyen mormolta: | — A maga férje már meg­fcvan. Most az enyémet fogjuk $ megkeresni. G. Sz. wsmsMwrmr* I | Kemerovo—Nógrád Kétnyelvű verseskötet X ^ Nógrád megye és szovjet ^ testvérmegyéje, a Kemerovo ^ terület között, évről mind § szorosabb a barátság és az S együttműködés. Küldöttségek, 5 művészeti együttesek kölcsö- ^ nős látogatása után a kapcso- ^ latok most tovább szélesednek. ^ A Nógrád megyei tanács kez- ^ deményezésére megállapodás ^született közös, kétnyelvű ver­6 seskötet megjelentetésére. A S könyvben — amelynek előké- Sszítése folyamatban yan —, tíz § Nógrád megyében élő vagy a ^ megyéből elszármazott ma- ^ gyár, és tíz kemerovói költő i műveit adják ki magyar és % orosz nyelven 1971 végén. 'SySSSfSS'SSSSSSSSS'J’SSSSSSSSS***'************** — A gravitációtól is függ — ■ mondta í s Baranyai nem válaszolt. $ Erdő mellett húztak el. A $ fiú mindig lelkesedett az er- $ dóért. Kedvelte sötét, féléi-^ mes ‘tömbjét, zord titokzatos- $ ságát. Füstkék, mozdulatlan ! levegője a mesék korszakát $ idézte. A megközelíthetetlen- $ ség, a fenséges elzárkózás ér- ! zetét, mintha egy láthatatlan § energiapajzs védené csendjét, ! méltóságát. Közelről egészen más. Jóval ! élettelibb, köznapibb. Apró! neszei, fényjátéka, páradúst fülledtsége eloszlat minden ki-! sebbrendű, szorongó érzést.; Nyugtatok az erdős dómból-; dalt szétszabdaló öreg utak,! melyek kerékpár számára jár-! hatatlanok. Baranyaiék nem is! kísérleteztek hajtással. Csen- j desen baktattak az egyre me- j redekebb hajló dombháton,! előírásszerűén jobb kézzel tol-! va a kerékpárt. A göröngyös! út kietlen tisztásba torkollt. § A tisztást csupán foltokban! borítota a fű és hatalmas víz-j mosások erezték át. A lezúdu-S ló víz lemarta a felső, sötét! humuszt, belemetszett a domb! hasába, kibuggyantva annak ■ fakóvörös bensőjét. 4 tisztás felső részén, azi " erdőszél fái védelmében, > egy sietős kézzel összetákolt! kaliba állt, ajtó, ablak nél-i kül. Belsejét szabálytalan nyí-l lás tette megközelíthetővé. A ■ kunyhó mellett rönk- és bá- \ nyafarákások, száraz lócitro- i mok, némi avar, bent töredé-; kés, piszkos szalma, mintegy i A PIAC Egy pillantás a rendszám- táblára. Egy a kilométerórára. Rövid fejszámolás: vajon mennyit „tekert vissza” az órán a tulajdonos. Megtapogatom a lakkfestéket: második, harma­dik lefestés? Majd szenvtele- nül, unottan, amúgy séta köz­ben, más látnivalók sokszoros vonzásában megkérdem: „Hogy adja?” Eladó többféle akad. Van ke­délyes: „Hatvannyolc, de csak magának.” Fölényes, aki de­hogyis akar eladni, éppen csak erre autózott, s ha már erre járt, benézett. Van eladó, aki .palira teszi magát’: „A futó­mű, sajnos, nem a legjobb.” Aztán, persze, hozzáteszi: „De motorikusán, uram, ötvenezer kilométerig bele se kell nézni.” Az úriember: „Négy csillagot kapott ez a típus a Stern ro­vatában. Érdekli? Itt a névje­gyem.” A tömeg egyre sodródik. A piac sarkában kolbászárus. Legalább harmincán állnak sort harapnivalóért. Tökmag- árusok cirkálnak. Teljes a hangzavar. A komo­lyabb érdeklődők előtt felnyíl-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents