Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

WTO. NOVEMBER 1., VASÄRNAP

rest

megyei

Különleges tudakozó

^ SAV ARIA

I Az első lakóház

^ Régészeti szenzációval ért ^ véget egy szombathelyi ásatás, ^amelyet a város felépítendő új ^mozijának telkén végeztek. ^Előkerült Szombathely őse — Savaria — első lakóháza. A fielet nemcsak Szombathelyen «számít érdekességnek, a római ^birodalom pannóniai tartomá- ^ nyának egyéb településein is ^ ez ideig kevés hasonló rendel- ^ tetésű épületet találtak.

Mini — maxiért

^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSa

Vonják meg tőlem a bizalmat

C zerkesztő elvtárs, segítsen j, ^ rajtam — ragadta meg a ^ kezemet Balatoni Béla kávéhá - 5 zi ismerősöm a minap. — Kö- $ nyörgöm, intézkedjen, hogy $ vonják meg tőlem a bizalmat!

5 — Üljön le, nyugodjon meg,

5 igyon egy pohár szódavizet, il- $ letve konyakot, mert a szódavíz elfogyott.

J — Köszönöm — rebegte —, $ ugye, segít rajtam J — Segítek, csak mondja el, $ kérem, miért akarja, hogy $ megvonják magától a bizal- $ mat? Hiszen az emberek azért $ követnek el mindent, hogy a ^ főnök bizalmával tüntesse ki. $ — Itt másról van szó, ké$ rém.

$ Megitta a pohár konyakot, 5 kissé megnyugodva mesélte el í; történetét.

$ Esztendőkig szorgalmasan $ körmölgette a számoszlopokat, $ készítette a mindig legfrissebb $ kimutatásokat a főnöke szá- $ mára, amikor egyszer asztalán ^ felberregett a csaknem minidig néma telefon. Idegesen felkapta a fejét, körülnézett, de ^ egyedül volt, mert Piriké most « is valamelyik osztályon tré- § cselt. A telefon tovább berregett. Mégiscsak az én asztalo- |mon szól, gondolta hitetlen- ^ kedve, és felvette a kagylót.

$ — Halló, itt Balatoni.

^ — Maga az, kedves Balato^ ni? Legyen szíves azonnal jöj- ^ jön a főnök kartárshoz — csi5 cseregte Jucika, a főnök kar- $ társ aranyos, szőke, csinos $ eszemazuzája.

| — Tessék? Hogyan? Nem té^ védés? — kérdezte Balatoni ^ zavartan.

$ — Nem, nem tévedés, magát

^ kéreti.

^ — Va-va-valóban? Máris

| rohanok.

^ És Balatoni kartárs rohant a ^főnökéhez. Kipirultan, lihegve ^ állt meg előtte.

^ — Hivatott, főnök kartárs...

^ — A, igen — nézett fel a ^ papírhalmazból a főnök. — ^ Foglaljon helyet. Dohányzik?

6 Nem? Üljön csak le.

« Balatoni leereszkedett a fo- | telbe. Feszülten figyelt.

^ — Nézze, kedves Balatoni

^ kartárs, azért hívattam, mert ^ felfigyeltem pontos munkájá- ra, és ki akarom t-üntetni bi- Szalmammal. Hogy úgy mond- « jam, bizalmi munkakörrel bí- § zom meg. Mindaddig maga jár ^ ki Piripócsra ellenőrzésre két- ^ hetenként, amíg meg nem vo- ^ nőm magától a bizalmat. Re- & mélem. erre nem kerül sor.

« — ígérem, nem csalódik

| bennem a főnök kartárs.

^ — Remélem is. Mert ugye^bár ez burkolt fizetésemelést ^ is jelent. Mert ugyebár másfél ^ napra utazik, az ugyebár ^ 46,50. Mármint a napidíj. «Vagyis havonta 93 forint. Ez « is pénz, igaz?

^ — Igaz, nagyon igaz. Köszönnöm — hálálkodott Balatoni, i — A többit maid Jucika elmondja — nyújtotta kezét a főnök.

Balatonit még senki nem

u látta ilyen boldognak. Otthon órák hosszat mesélt a feleségének, hogy végre emelkedőben van az ő csillaga is, a főnök kitüntette bizalmával.

Egyszóval Balatoni kartára elutazott Piripócsra. Ütközben ivott egy kávét, amikor megszomjazott, egy szörpöt kért. Szörp nem volt, megivott egy üveg lengyel sört. Egy kicsit ugyan drága, de sebaj, a főnök bízik benne. Piripócson vacsorázott, reggelizett, napközben még egy kávét is megivott, visszafelé jövet a vonaton is megevett egy pogácsát, meg ismét ivott egy kávét Persze, Piripócson várakoznia is kellett, nem állhatott az utcán, beült egy presszóba, egyszóval megint a pénztárcájába kellett nyúlni. így utazgatott Balatoni kartárs három hónapig kéthetenként Piripócsra. És akkor közölte vele a felesége, hogy szerezzen pénzt, mert 6 már nem tud kitől kölcsönkérni.

— Hogyhogy kölcsön kell kérned? Hiszen most 93 forinttal többet keresek! — emelte fel kissé a hangját Balatoni.

— Az lehet, fiam, de a pénzünk egyre kevesebb, amióta a főnök kitüntetett bizalmával», — mondta a felesége.

Balatoni kartárs azon az éjszakán nem aludt. Számolt, osztott, szorzott, kivont. Amikor rádöbbent, hogy hol a hiba, hozzám rohant.

— Szerkesztő elvtárs, a bizalomban van a hiba. Én ráfizetek erre a bizalomra! Nekem ez büntetés. Kérem, én reggelizem, ebédelek, vacsorázom, napközben is meg kell innom egy szörpöt, egy-két kávét! Tessék ezt kiszámítani! Minden -útra ráfizetek. Kérem, én így tönkremegyek... Tegyen valamit, hogy vonják meg tőlem a bizalmat. Mondja azt, hogy gazember vagyok, csirkefogó, hogy Piripócson szeretőt tartok, meg dcrbézolok, meg mit tudom én mit, csak ne bízzanak bennem, és ne küldjenek többet Piripócsra kéthetenként. ígérje meg, hogy megteszi! Nagyon hálás leszek. Mondhat rólam, amit akar, csak a legrosszabbat mondja, hogy a bizalmat.» érti ugyebár...

ß'

Frtem, persze, hogy értem.

De most mit tegyek? Jelentsem ki, hogy Balatoni Béla kávéházi ismerősöm egy szoknyavadász, egy csirkefogó gazember, aki nem tud 31 forint napidíjból nyolcvan, száz forintot költeni? Hm. Az ilyen ember valóban megérdemli, hogy megvonjuk tőle a bizalmat. Én a magam részéről már meg is vontam tőle. Kívánsága szerint.

Bába Mihály

rendőrnek. Tolvaj, gazember! — hörögtem dühösén, és előrelódítottam.

— Van önnek szíve egyáltalán? — kérdezte szomorúan, és rám nézett nagy, ártatlan, tiszta pillantású, kökénykék szemével.

— Nem sül le a bőr a képéről? Aránylag fiatal ember létére tolvajlásból tartja fenn magát. Majd a börtönben megtanítják móresre! De már jön is a rendőr — mutattam a fe\rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/^

i i

KELÉNYI ISTVÁN:

| Sár X

Bőröd redőzése mögött: befalazott, furcsa szobákban, alvó madárként úsztam a szerelemben, most sárra gondolj. Sárra.

Utolsó, jeltelen csigaházát is elhagyjuk e nyárnak, szomorúságod végső térképjeleit rajzolják meg az árnyak, hajaddal mázolnak sárfeketére: amint lebegő kertjükből ideszállnak.

//sssssys^s/rsssyy/SYyy^/rjYssssArssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssJt

^ Többször olvastam az utób- 5 * bi időbén, hogy hírszolJ gálatunk elmaradt a közön- ^ ség igényeitől. Éppen ezért, én 5 is lelkesen vártam a legújabb $ műsort. — Tessék csak bátran $ kérdezni, mindenre legjobb tű- adásunk szerint válaszolunk! — $ közölte a bemondó, és bemu- ? tatta a mikrofon előtt helyet j foglaló agytrösztöt. Ott volt 5 dr. Hallgath Ottmár, a Hír- $ szolgálati Központ alelnöke, ; dr. Nemphel Elek munkaügyi $ szóvivő, Birrál Tamás, az is- ^ mert sportdiplomata, és má- j sok. Azután csengett a Rádió- , ban a telefon, és már hallot- ; tűk is az első érdeklődő hang- 5 ját a repedtfazék túlsó végé- | bői.

; — Mennyi nálunk egy veze; tő állású dolgozó munkabére ? i Dr. Nemphel Elek megkö- ! szörülte a torkát, i — Nálunk egy vezető állású ! dolgozó munkabére a körül- ! ményektől és a besorolástól ! függ. Ha nem is mindig éri ;el egy vezető állású nemdol- ; gozó munkabérét, többnyire ! megközelíti. Hogy pontosan ! mennyi, azt a vállalati kollek- ! tív szerződés szabja meg, és ! egy fillérrel sem több, mint ; amennyit az aláírás ellenében ja bérfizetés napján felvesz.

; — Nagyon köszönjük a fő! szóvivő pontos válaszát, és > most Bírtál Tamást kérdezzük 5 meg. Tomikám, egy távirat- : ban azt tudakolják, hogy mi ! a véleményed a legutóbbi ! BOG—EKG mérkőzésen elkö- ; vetett bírói tévedésekről. Ezek ; nagyon felkavarták a sport- 5 közvéleményt.

i — Hát hogyan is kezdjem? 5 Siketh Vaksi, a mérkőzés ve- ^ zetője nekem gyerekkori ba- ! rátom. Azonkívül a Já- I tékvezetők Szervezete és a Tu- ; dósítók Egyesülése között megegyezés van, hogy soha nem

bíráljuk egymást. Azt is meg kell mondanom, hogy a mérkőzésen nem voltam ott, és a tévém is elromlott, így közvetlen tapasztalatom sincs. Hallottam ugyan olyan híreszteléseket, hogy Siketh Vaksi három tizenegyest éppen fordítva ítélt meg, és megadott nyolc lesgólt a BCG javára, ie sajnos, mint már mondtam, nem tudok az ügyben állást foglalni.

— Nagyon köszönjük, Tomikám, értékes magyarázatodat, Ss most Hallgath Ottmár elvtárs válaszol többek kérdésére. Kedves Otti bátyám, mi az oka, hogy a Zulambiai Köztársaságban lefolyt ismeretes ísemények kapcsán csak nagy késéssel és töredékesen kaptunk tájékoztatást?

II át, a mi tájékoztatásunk

11 azért késett, mert Lassú álmos, a tudósítónk, éppen a cöszvényét gyógyította Ba- umbiában, és semmiképpen iem tudott visszatérni az állomáshelyére. Amikor pedig /issza tért, akkor a Kossuth Lajos utcai kábelbeázás miatt lem tudtunk vele kapcsolatba lépni. így végül is kénytele- íek voltunk, bevallom, a Lisz- äzabon—Bonn—Soroksári út capcsolást igénybevenni. De ez a javulás jele....

— Nagyon köszönjük, és most ismét egy munkaügyi í érd és. Halló! Tessék kérdezni! Dr. Nemphel Elek válaszol. Ki beszél ott?

— Itt Csini Jucika a IV/c- aől. Hol kell jelentkeznem beiskolázásra, ha világhírű tánc- ialénekes, vagy Nobel-díjas költőnő akarok lenni?

— Megmondom őszintén, nem is tudom, melyik főiskolára szakosítottuk a kérdezett szakmát. De az osztályfőnöke tudja, a jelentkezési lapot nála kell leadni, ő majd továb-! bit ja a megfelelő főiskolára. 5 — Nagyon köszönjük az ér- s tékes feleleteket. Sajnos, a; műsoridő lejárt. A fennmara- $ dó 9985 fontos és közérdekű; kérdésre is iparkodunk vála-! szólni mához három hónapra> sorra kerülő legközelebbi adá-! sunkban.

D. L. s

lém közeledő hatósági közeg- i re. |

— Tudja, hogy könnyű dié- $ tához szokott gyomromnak | mit tesz a Markó utcai koszt? S Az elmúlt tíz hónap alatt is S negyven dekát fogytam oda- « benn — mondta panaszosan. |

— Előbb gondolta volna ^ meg, hogy mit cselekszik!

— Engedjen el, uram! Ha | most futni enged, soha többé ^ nem nyúlok idegen emberek ^ zsebébe. Ez nagyon csúnya |

. dolog tőlem, magam is belá- ^

; tom. Ha most elenged, fel- ^

ä emelt fővel járhatok én is, ^

; mint a többi testvérem, majd ^

; virágot szedek az őszi alko- ^

; nyatban és alázatosan meg- ^

; hajolok, hogy magához ölel- ^

S jen az emberiség. Ugye, el- ^

| enged? Nem szeretnék csa- ^

| lódni önben — emelte fel az ^

5 ujját nyomatékkal. ^

| — Beszéljük meg ezt egy $

j fekete mellett — szóltam, és §

J beinvitáltam a szomszédos ^

J eszpresszóba. A negyedik $

J dupla után beláttam, hogy $

^ bűn lett volna a törvény ke- $

^ zére adnom ezt az alapjában ^

5 véve csupaszív zsebtolvajt. $

^ Félórai meghitt beszélgetés ^

5 után elbúcsúztunk. í

s «

5 — Add át üdvözletemet a $

$ kedves feleségednek — mond- ^

í tam szeretettel.

5 — Kézcsókom a nagyságos ^

J asszonynak — tolmácsolta $

$ barátiam

| — De ugye, soha többé... $

$ — Soha. E perctől kezdve új *

$ életet kezdek. De most bo- $ csáss meg, rohannom kell,

$ mert négyre mozijegyem van $ — szólt, és barátságosan inte- | getve elsietett.

^ P gy kicsit elszorult a tor- ^ L kom, és meghatottan ^ néztem utána. Egy embertár- ^ samnak visszaadtam a hitét,

^ egy embertársam nem csaló- ^ dott bennem.

$ Aztán a József kőrútról ^ négy és fél óra alatt hazagya- | logoltam Cinkotára. Ugyanis ^ nem volt útiköltségem.

^ Barátom magával vitte a ^ pénztárcámat.

^ Galambos Szilveszter

HUMANIZMUS

^ i zsebtolvaj világosszürke ^ -™- nadrágot viselt és ele§ gáns kávébarna inget. Kissé ^ idegesen pislogott, amikor rá- ^ kiáltottam: — Eressze el a ^ pénztárcámat, és vegye ki - a | kezét a zsebemből!

^ — Rendben van uram, de

^ ne csináljon feltűnést. Már ^ mindenki figyel az autóbusz- ^ megállónál — nézett rám kis- ^ sé szemrehányóan.

^ — Most azonnal velem jön!

^ — szóltam erélyesen, és ala- & posan megragadtam a gallérját.

^ — Hová megyünk? — ér^ deklődött udvariasan.

st — Átadom a legközelebbi

dent maga alá gyűrve virág-! zik. A kereszteződéseknek; mind a négy oldalán benzin-; állomás, javítóműhely. A $ Rolls-Royce-cég Angliában * helikopteres szolgálatot tart! a főbb utakon. Csillagászati; összegeket fordítanak az új | autópályák építésére. •

Nyári ünnepnapokon mégis: sokszor negyven kilométeres > „dugók” keletkeznek a ten- > ger felé vezető utakon. Az s utazó sebesség rohamosan > csökken, az utazási idő kezd < visszaesni az évtizedekkel > ezelőtt túlhaladott színvonal-! ra.

A pesti gyalogos áll a zeb-; ra előtt, és vár. Az autófor-; galom nem akar megszakadni, j Bátortalanul lelép, de újabb j konvoj szegi útját.

A főváros és a vidéki nagy- j városok levegőszennyezettsé- j ge veszedelmesen közelíti a | mérgezést jelző vörös ro-; vátkát. A közlekedési balese- ; tek száma felszökött. (Az; Egyesült Államokban évente ] 25 000 ember hal meg így.) Az \ autóvezetés a szívbetegségek j szálláscsinálója.

Az autópiacon folyik az al- j kudozás. A „befizetett” gép- j kocsik egyenletes ütemben i gördülnek ki a csepeli Sza- í badkikötőből.

A kocsi érkezése legalább akkora öröm a magyar családban, mint egy újszülött világraiötte. Magyarországon az autósvilág a kisgyermek- kornál tart. De veszedelmesen közeledik a dac-korszak, amikor a kisgyerek toporzé- kolni kezd, és nem engedelmeskedik többé szüleinek. i

tam már motorházba csurgatott kénsavról is.

Egy közgazdász barátom mondja: Nálunk rosszul kalkulálnak az emberek. Csak a járatás készpénzköltségeivel számolnak, holott számításba kell venni a kocsi elévülését is (ez körülbelül tízezer forint évente), meg azt a veszteséget, hogy a pénz nem a bankban kamatozik, hanem autó formájában az utakon kopik, rongálódik.

Ez közgazdaságtan. A valóság azonban — egyelőre — mást mutat. A Merkur egyre több gépkocsit importál, jövőre huszonnyolcezret (mi magunk nem gyártunk személyautót, s az importja nem sorolható a népgazdaság produktív részlegébe — ez magyarázza a magas illetéket), a külföldön élő magyarok rendületlenül küldik, a kiküldetésben járt magyarok pedig rendületlenül hozzák a gépkocsikat. A kereslet mégis változatlanul nő.

A JÖVŐ

A fejlett nyugati országokban telítődik a piac. A használt gépkocsi gyakran a felét sem éri el az újnak. Csúcs- forgalomban lépésben „tip- ródnak” a kocsik. Párizsban rendelet született, hogy csúcs- forgalom idején magányos autós nem közlekedhet, köteles legalább egy utast szállítani.

A tömegközlekedési eszközök (földalatti, autóbusz) reneszánszukat élik. Újra népszerűek a törpegépkocsik, par- . kolásuk könnyebb.

Az autóellátás ipara minma szembetűnően ível fölfelé. Kétszázezer fut belőlük máris, és kielégítetlen több mint hetvenezer befizetett igénylés.

A korszerűtlen utak „gyilkolják” az autó futóművét, karosszériáját, a korszerűek nyögnek a hétvégi forgalomtól. Nincs elég javítóállomás. Az egyes gépkocsitípusok garanciális szervizállomásainak még a környékét is ellepik az autók. Hetekig, hónapokig kell várni — alkatrészhiány miatt — egy-egy javításra.

Uj arisztokrácia ugrott ki: a maszek gépkocsiszerelők hivatásos és amatőr kasztja. Az állami szolgáltatóipar nem tud megbirkózni a sokszorosára nőtt kereslettel — kevés az olyan maszek autószerelő, akinek ne lenne saját gépkocsija, olykor kettő is.

Az „úrvezetők” réme: a „kiegyenesített kanyar”, a karambol, a defekt. Sok autós legutolsó pénztartalékait is bevetette az áhított ügybe, s egy váratlan, újabb kiadás hetekre felboríthatja anyagi egyensúlyát — a csillogó gépkocsiból kiszállva szalonnát ebédel. Szegényebb, amióta kocsit vett.

Garázs alig van. Az autók túlnyomó része „csillaggarázsban”, a szabad ég alatt éjszakázik, telel.

A gyalogosok érzelmei ellentmondásosak. Az ismerős autótulajdonost rajongva aj- nározzák, de elátkozzák az ismeretlent, olykor meg is rongálják kocsiját. A tetszetősebb gépkocsik oldalán mindennapos a karcolás, esett tégla is sok gépkocsira, de hallótvatosztályára vitt utam. s< Örömmel állapítottam meg, ^ hogy a férfizakó és a nadrág ^ normális méretű maradt. Te- ^ hát télen nem söpörjük majd ^ kabátunkkal a havas utcát. ^ örvendeztem, és elhatároztam,« hogy vásárolok magamnak egy S amolyan kis nadrágot... § Olyat, amilyet mi, férfiak, a $ maxinadrágunk alatt hordunk. ^ Am meghökkenve néztem az ^ árcédula javítását. Körülbelül $ 25 százalékkal ugrott az ára. $ Megvásároltam, és megállapí- ^ tottam, hogy a kereskedelem ^ jóvoltából újból élvezhettem $ az egyenjogúsítás előnyeit. Hi- $ szén a fentnevezett kis nad- ^ rág mérete nem változott. Ma- $ radt ugyan mini, de a vétel- $ ár alapján az is maxi lett... $

Abai Pál

Lapjainkban gyakran olvashatunk korunk nagy problémájáról, hogy tudniillik: mini legyen, avagy maxi? Mármint a női szoknya. Meg a kabát.

Ügy tűnik, hogy ez a kérdés már lezártnak tekinthető, hiszen a legutóbbi őszi-téli divatbemutatón a manekenek földet súroló kabátokban sü- rögtek-forogtak. Tehát lezártnak tekinthetjük azt a korszakot, amikor kevés pénzért mindent láthatott a vevő.

A rövid szoknyák nemcsak az idomokat mutattak meg, hanem áruk is igen előnyös, olcsó volt. Bezzeg a maxi! Dupla költség lesz, a férfiak számára pedig fele látványosság. Hiszen arról, hogy a női télikabátok ára emelkedik majd, a legutóbbi divatbemutatón hivatalosan is tudomást szerezhettünk. Mivel nőtt a szaknya meg a kabát hossza, nőtt az ára is. Az illetékesek jóelőre figyelmeztették a divathoz ragaszkodó asszonyokat, leányokat, hogy bukszájuk tartalma csökkenni fog. Az"' egyik nagykereskedelmi vállalat már konkréten is nyilatkozott: körülbelül 25 százalékkal lesznek drágábbak a maxiruhák és -kabátok.

Csüggedten vettem tudomásul, hogy az anyagtöbblet ilyen vészt hoz ránk, férfiakra. Már-már belenyugodtam a változtathatattanba, amikor véletlenül egyik áruházunkba tévedtem. Mivel a női divat ismertetett változásaiból már elegem volt, a férfiak di-