Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
«ST UECYEI 1910. NOVEMBER 7., SZOMBAT Gammel József kiállítása Tegnap, november 6-án, délelőtt 11 órakor nyílt meg Gammel József vecsési festő kiállítása a monori járási művelődési házban. A festőművész személyét, valamint alkotásait Losonczy Miklós gimnáziumi igazgató, művészettörténész méltatta. A kiállítás felöleli a művész legújabb alkotásait és szemléltetően bizonyítja állandó fejlődését. Madártojásgyűjtemény A Dunántúlon honos szinte valamennyi madárfaj szám szerint 125 tojásából álló gyűjteménnyel gazdagodott a nagykanizsai Thury György Múzeum természettudományi gyűjteménye. A tojások gyűjtője a nemrégiben elhunyt Breuer György természettudós bányamérnök volt, akinek hagyatékát a városban élő özvegye juttatta el a múzeumnak. Margitszigeti gondolatok A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának határozata értelmében a Margitszigetet különleges pihenő-szórakoztató központtá fejlesztik. Az ezzel kapcsolatos elképzelések kialakításába nyilvános ötletpályázat útján a lakosságot is bevonták, s a pályázat eredményeit most értékelték a városházán. A nyilvános ötletpályázatra 25 felhasználható pályamű érPoszohin álmai Eltűnt a városhatár — Kilencszer nagyobb Párizsnál Gurul-e a Prága? Ruganyos járású, szálfa termetű ember Mihail Poszohin, Moszkva főépítésze. Tizenegy- ezer dolgozó munkájának irányítója, de nem ez tette ismertté a nevét, hanem különleges tervezői tehetségének sok-sok világszerte megcsodált alkotása: a Felkelés téri magasépület, a Kreml kongresz- szusi palotája, a Kalinyin sugárút új üveg- és betonépületei, a KGST-palota Moszkvában s a világkiállítás szovjet pavilonjai Montreálban és Oszakában. S mint mondják a kollégái, ezek csak a főbb munkák, amelyek az ő tervei szerint, az ő közvetlen irányításával készültek. Most ismét nagy munkát fejezett be: elkészült Moszkva új általános rendezési terve, amely köveikiző évtizedek szovjet világvárosát vetíti elénk. — Valamikor, még csak két- három évtizeddel ezelőtt is — mondja a főépítész — a tiszta, csillagfényes estéken a Lenin- hegyről, ahol most a Lomonoszov Egyetem karcsú tornyai hasítanak a felhőbe, jól lehetett látni a város határait. Ahol megszakadtak a lámpafüzérek fényei, az volt a város határa. Ma már van egy másik magas pont is Moszkvában, az osztankinói televízióstorony, amelynek tetejéről még szebb látványt kelt a város. De bármilyen jó is az idő, bármilyen jó is a szemünk, még a több száz méter magas tv-to- ronyból sem látni ma már Moszkva határáig. Ahol a horizont lebukik, ott is hunyorgó villanyfények jelzik: még az is Moszkva. Évente 120 ezer lakás épül a városban, januártól decemberig mintegy félmillió moszkvai költözik új vagy a réginél tágasabb lakásba Nagyságát tekintve Moszkva ma már egy kisebb ország. Másfél ezer üzeme és hétmillió lakosa van. Északról délre negyven, nyugatról keletre harminc kilométert kell menni, hogy elérjük a város határát. Nyolcvanhétezer hektár a terüete, több mint New Yorké, háromszor akkora, mint Londoné, és kilencszer akkora, mint Párizsé. Ennek az óriásnak a terveit készíti, jövendő fényeit gyújtja rajzasztalán Mihail Poszohin és tervezőgárdája Milyen lesz a város az ő álmaik szerint? A főépítész azt mondja, nem akarják mammutvárossá duzzasztani Moszkvát. Szigorú következetességgel törekszenek arra, hogy lehetőleg ne lépje túl a város a mostani határvonalat, a 109 kilométer hosszú autókörpályát, s a természetes szaporulaton kívül lehetőleg ne növekedjék Moszkva lélekszámú. Ezért az iparfejlesztésben elsősorban a műszaki rekonstrukciót, az automatizálást tartják legfontosabb feladatnak. A tömeges lakásépítés útkereső időszakának tartják azt a másfél évtizedet, amely az első lakótelepek — a híres délnyugati városrész — megjelenése óta eltelt. Akkor másodrendű volt a külső, s elsőrendű feladat, hogy egészséges, kellemes, kényelmes otthonokba költöztessék a zsúfoltan, rossz körülmények között lakó embereket. A hatalmas vállalkozásnak megvan az eredménye: Moszkvában ma már nincs pincelakás, az egészség- ügyi és szociális szempontból legszükségesebb igényeket kielégítették. Ám a lakáskérdés Moszkvában is nagyon eleven társadalmi gond. Csakhogy a lakást kérők között ma már mind többen vannak a „második”, a „harmadik” igénylők: azok, akik egyszer már kaptak lakást évekkel ezelőtt, de most tágasabbra, kényelmesebbre szeretnék cserélni. A várostervező most már lélegzethez jut. Többet adhat már nemcsak a kényelemnek, hanem a szemnek is: változatosabb, mozgalmasabb városképre törekszenek. Poszohin és munkatársai nagy energiával dolgoznak a lakásépítés ipari módszereinek további tökéletesítésén. Mert a házgyárakról, az előregyártott elemekről nem mondhatnak le. a lakásépítés jelenlegi ütemét tartani akarják. Már formálódik a megoldás: nem egyedi típustervek, hanem tipizált alkatrészcsaládok felhasználásával szinte märk- linszerűen építik majd az új házakat, amelyeknek csak az építőeleme lesz tipizált, a ház külső formája azonban olyan változatos és olyan gazdag, amit csak a tervező fantáziája megenged. Szakítottak a négyöt elemetes — most már alacsonynak számító — lakóházak építésévé1 is: a jövő Moszkvájában az új lakóépületek 85 százaléka 8—15 emeletes lesz, az épületek 15 százaléka pedig 15 emeletnél magasabb. Ugyanakkor azonban nem zsúfolják tele az utcákat toronyházakkal, csak oda építenek, ahol emeli a város képét, s nem hat nyomasztóan az itt élő vagy megforduló emberekre. Sok öreg kiszolgált épületet fokozatosan lebontanak Moszkva szívében. Arra azonban vigyáznak, hogy az építészeti értékek, a szellem építőkövekbe foglalt kincsei hibátlanul megmaradjanak, sőt a nagyarányú rekonstrukciós munkák után eredeti díszükben pompázzanak. Sok ilyen értékes épület, műemlék azonban „rossz helyen" áll, akadályozza a kanyargós utak kiegyenesítését, megszéle- sítését. Ezért, ahogy a főépítész mondja, most ismét foglalkozni kezdenek a házak átgör- getésének gondolatával, mint annak idején a Gorkij utcán tették. Az egyik átgörgetésre kiszemelt ház a Prága étterem épületmonstruma az Arbat téren. Mellette már szabaddá tették a szomszédos telkeket, s a moszkvaiak kíváncsian várják, gurul vagy nem gurul majd a Prága. Mert még nem dőlt el véglegesen a sorsa. A görgetés ugyanis nem olcsó mulatság, csaknem annyiba kerül, mint egy hasonló ház felépítése. Majakovszkij távolba néző, messzire mutató szobra látszik Mihail Poszohin szobájából, a város belső kontúrjai az ő rajzpapírján alakulnak, formálódnak. Szathmári Gábor kezeit be, s ezek jelentékeny hányada értékes javaslatot tartalmaz. A szigetközpontban például téli-nyári üzemeltetésre alkalmas, nyitott terasszal ellátott, s különféle folyóiratokkal, legfrissebb kiadású, valamint a Sziget történetére vonatkozó művekkel is felszerelt nagy olvasó- helyiség, továbbá bridzstermek, amatőr filmklub, kamara- és koncertterem létesítését javasolják, s felvetették egy Margitsziget-múzeum létesítésének gondolatát. Felhasználható ötlet a víztoronyból nyíló panoráma „közkinccsé tételét” célzó javaslat is — amely szerint kilátóként is lehetne „üzemeltetni” az építményt. Ésszerűnek tartják azt a javaslatot is, hogy a Vörösmarty-mozi helyett a hídfeljáróhoz közelebb szabadtéri filmszínházat létesítsenek. A zsűri az első díjat nem adta ki. Második díjat nyert Kécsi Ferenc és Vrbanek Szilvia; a harmadik díj nyertesei: Beretvás Irma, Farádi László, Károlyi Ernő, Molnár Barna, Ulrich Mihály, Vámos Elemér. Kié a menyasszonyi csokor? HURKA, CSIRKE, TORTA — GAZDÁTLANUL Nagyon feledékenyek vagyunk. Mert az még csak elképzelhető, ha valaki a vonaton felejti az aktatáskáját. De í.z már nehezebben megy az ember fejébe, hogyan lehet elveszíteni műszempillát avagy egy menyasszonyi csokrot. A ceglédi vasútállomáson, a talált tárgyak osztályán Farkas Béla MÁV-főellenőr sem értette. amikor az említett esküvői csokrot behozta a becsületes megtaláló. A kis teremben az ember csak áll és bámul a sok holmi láttán ... — Elképesztő dolgokkal találkozunk. Én harminc éve dolgozom a vasútnál és pontosan tizennyolc éve a talált tárgyak osztályán. Ezekután azt hiszem el tudja képzelni, hogy ez idő alatt volt néhány vidám percem ... — Hallhatnánk néhány esetet?----Egyszer behoztak két mankót. Fogalmam sincs róla ma sem, miként mehetett haza a szegény beteg ... ÜnneÚj házsor Lassan véget érnek az októberi múzeumi hónap kiállításai. Egyik legsikeresebb tárlatnak a kicsinyek bemutatkozását könyvelhetjük el Nagykőrösön. A gyermekrajz-kiállítás szép darabja Gecse Györgyi alkotása, cime: Üj házsor. Gecse Györgyi a Rákóczi Ferenc Általános Iskola VII-es tanulója, s kerámiája méltán aratott nagy sikert a nézők körében. Foto: Urbán pék előtt mindig rengeteg étel- ital tornyosul előttünk. A kosarakban májas- és véreshurka, sült csirke, dísztorta és még ki tudja hányféle ínycsiklandó étel. Természetesen tárolásra nem vállalkozhatunk, ha nem jönnek értük — márpedig az ilyen eseteknél ez a leggyakoribb — egy ideg itt őrizzük, s azután felküld- jük a Keletibe. Ott aztán az ételeket rövid időn belül megsemmisítik ... A táskákat, ruhákat ugyancsak a Keletibe Szállítjuk, s ők adják át a Bizományinak. — Mit hoznak be leggyakrabban? — Aktatáskákat és esernyőket. Ez különösen Cegléd és Ceglédbercel környékén nagy divat. Az emberek elszunyókálnak a vonaton, aztán az állomáson hirtelen felriadnak, ugrás lefelé, nehogy továbbutazzanak, de a táska a csomagtartón marad ... Behoztak tavaly több mint négyszáz aktatáskát, de csak kétszázért jöttek el... — Mit tanácsol az utasok- ' nak? — Legyenek figyelmesebbek,' vigyázzanak jobban értéktárgyaikra. Ha elhagynak valamit, ne intézzék el az ügyet egy kézlegyintéssel: itt őrizzük, jöjjenek érte, ne sajnálják a fáradságot. Bosszantó lenne, ha a táskájukat, kabátjukat esetleg a Bizományi kirakatában látnák viszont... SZENTENDREI FESTŐK A Szentendrén élő és dolgod zó festőművészek alkotásaiból kiállítás nyílik november 13- án a Dabasi Járási Tanács dísztermében. A kiállítást dr. KratochwiQ Ferencné műtörténész nyit'a meg. Évforduló A nagykőrösi Arany János művelődési ház képzőművészköre fennállásának 20. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból ma a képzőművészkörhöz tartozó művészek alkotásaiból kiállítás nyílik, amelyet Szabó Sándor művelődési felügyelő nyit meg. Fiatalok Dózsa Györgyről — Mi jut eszedbe Dózsa Györgyről? — Forradalom. — Milyen forradalom? — Parasztforradalom. — Miért tört ki? — Elégedetlenség miatt. — Mivel elégedetlenkedtek? — Az életformával. — Mit vártak? — Távolabbi célként, földosztást. — Reális volt? — Nem. Ki volt Dózsa György, jól tudjuk. Tananyag már az általános iskolában, részletesen foglalkoznak vele a középiskolában történelem és irodalom órákon. De ki ma? Azaz: milyen hatása van? A váci Géza király téri gimnázium és szakközépiskola diákjai válaszolnak a kérdésre: közvetve, vitával, a vitában a kérdésekre adott feleleteikkel, véleményükkel — provokátor ez alkalommal az újságíró. Máskor politikai, közéleti, közösségi problémák, amelyek áttételesen összefüggnek a Dózsa- problémával. A legelső nyilatkozó Zsebesi Zsolt, negyedikes, szülei pedagógusok, ő maga idegenforgalmi szakembernek készül. — Elképzelted valaha azt a harcot? emberek lehet— Igen. — Milyen tek? — Elkeseredettek és meg- alázottak. — Ha akkor élsz, közéjük állsz? — Nem. Én nem próbáltam volna felkelést szítani, inkább ügyesebb politikával, Magyar- ország helyzetét szilárdítottam volna meg, gazdagabbá és szabadabbá tettem volna. A forradalom nem volt időszerű. — Mit jelent ez a szó forradalom? — Harc a jobbért, egy eszméért, tömegekkeL A többiek eddig hallgatva figyelnek, aztán kitör belőlük az ellenvélemény: Ferenci Sándor negyedikes, elsősorban az irodalom és a történelem érdekli. — Azt a társadalmi elnyomást nem lehetett tűrni. Any- nyira felhalmozódott a düh és a gyűlölet, hogy nem volt más út. Dózsa az egész nép nevében cselekedett, öt magát is az a társadalmi helyzet termelte ki. Pornói Anna, harmadikos még csak általános iskolai ismereteire vagy más, nem az iskolában szerzett információira támaszkodhat. — Volt előttük cél, tudták, hogy miért harcolnak. Moldoványi László, Pornói Anna osztálytársa: — Későbbi időpontban kellett volna kirobbantani a forradalmat. Magyarország helyzete, a török veszély, nem volt alkalmas akkor egy sikeres forradalomra. Kondorosi László, ugyancsak harmadikos: — Dózsa a forradalommal és a saját önfeláldozásával példát mutatott, de nemcsak a saját korának, hanem a későbbi nemzedékeknek is. Szerintem tudatosan vállalt mindent. Lukács Sándor, 17 éves: — A feudalizmus korában, a vallási háborúk és az eretnek- mozgalmak, érdektelenek. Az ember megtanulja, aztán elfelejti. Dózsát nem lehet elfelejteni, Izgalmas, elgondolkoztató. Ha más nem, ez bizonyítja, hogy nagy dolgot csinált, és nem volt hiábavaló. — Miért gondolkozunk, gondolkoztok el ma is Dózsán? Zsebesi Zsolt: — A forradalom kérdése, mindaz, ami ezzel kapcsolatos, ma is aktuális, az egész világon. Hasonló társadalmi szituáció ma is előfordulhat. Ferenci Sándor: — Minden forradalmat, felkelést elemezni kell, hogy a tanulságait fel lehessen használni, egy újabb forradalmi helyzetben. Ha Guevaráék ismerték volna Dózsát, sok mindent másképp csináltak volna ... Moldoványi László: — Az egyik legnagyobb tanulság, a forradalmárokat az osztályuk teszi naggyá. Ezért nem hiszek a nyugati diákmozgalmakban, a diákság nem osztály. Lukács Sándor: — Szerintem köznapibb tanulságai is vannak, ha az ember ezeken a kérdéseken gondolkozik. Nem elég csak áldozatot hozni, mindig fel kell mérni a reális helyzetet. Sem a forradalom, sem a napi harcok, nem önmagukért, hanem eredményeikért vannak, kell hogy legyenek. Dózsa forradalma ebből a szempontból eleve kilátástalan volt, bukása után szörnyű megtorlás követte, amiből sem a parasztoknak, sem az országnak nem volt semmi haszna. Kondorosi László: — Nemcsak a forradalom elemzése lehet tanulságos, hanem Dózsának, mint embernek a vizsgálata is. Kíméletlen és erőszakos volt, de nem a saját érdekében, mindig a közösség szempontjai vezérelték. Az erőszak sohasem volt öncélú. Volt már rá eset a történelemben, a miénkben, a közelmúltban is, hogy a közös ügy helyett, az erőszakot ültették trónra. Pornói Anna: — Ez a mindennapi munkában is előfordul. Sok ember kezében van kisebb-nagyobb hatalom, és nem úgy él vele, ahogy kellene. Ferenci Sándor: —- Dózsa önfeláldozó volt, vállalkozó szellemű, és magát kímélte legkevésbé. Sokan vannak, akik jobban szeretnek másokkal szemben határozottnak mutatkozni, és erőszakosak, de ha saját magukról van szó, akkor nagyon elnézőek. Zsebesi Zsolt: — A hibái is tanulságosak. Indulatos volt, és .sokszor ösztönösen cselekedett. Ezzel még a saját embereit is elidegenítette magától, és a forradalomtól. Lukács Sándor: — De az emberek többségéből hiányoznak azok a jó tulajdonságok, amelyek benne megvoltak. Általában félnek saját cselekedeteik következményeitől, hiányzik belőlük a biztonság, amivel dönteni mernének .... Pedig nem ártana, ha sok-sok Dózsa lenne. Zsebesi Zsolt: — Az igaz, hogy Dózsa merte vállalni a felelősséget minden tettéért. Még az elhibázott és elbukott forradalomért is. Több ezer ember kivégzéséért. Volt hite, ereje, pedig egyedül maradt, a felelőssége is egyéni volt. Szerintem ezt kellene megtanulni tőle. Mindenkinek egyénileg kellene felelősségét éreznie, minden tettéért. ötszáz évvel ezelőtt született Dózsa György. Fél évezrede. De meghalni nem halt meg. A nagy kérdések, amelyekre életét tette, minden korban újjászületnek, s így alakja is, minden ember gondolataiban, aki ezekre a kérdésekre választ keres. Varga Vera
