Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
1970. NOVEMBER 7., SZOMBAT PEST JEGYEI — a szegedi házgyárban A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi hálógyárában életmentő óriás hálót készítettek perionból, a szegedi házgyár megrendelésére. A 140 méter hosszú hálót a házgyár elkészülte után, a nagycsarnokban feszítik majd ki. A magasban dolgozó munkásokat védi majd a lezuhanástól. A hatalmas háló értéke eléri az 50 000 forintot. Hasonló rendeltetéssel 54 kisebb méretű hálót készítettek a budapesti házgyárnak. A Miskolci Építőipari Vállalatnak is kötöttek több mint 400 négyzetméteres életmentő hálót. Ma avatják Monoron a Felszabadulási Emlékművet. Börzsönyi ősz Gyenge nyár után Megfogták a patakot Barangoló lányok A reggel se reggel már. Kifakult, megcsúnyult. Kilépek az utcára, vadgesztenyelevelekre. Köd ül bennem, szorongás, mintha titkos veszély fenyegetne. Menni kéne, mesz- szire, menedékbe. El, akárho- va. — Menjünk a Börzsönybe! — mondom. KATONÁK, REMETÉK Dérre ébred már az erdő. Most köddel takarózik. Szelek ha járnák, ezer színét mutogatná. De szürke az ég is, mintha vasból lenne. Szeszélyes szerpentin: fel, Bel! Balra füves lanka, sárga - földút kígyózik a hátán. Tö- cökmező, turistaház. Benyitunk a söntésbe. Öt-hat sorkatona sörözik. — Jó reggelt, vitéz urak — köszönök. — Magának is. Pálinkásat — nevetnek. — Cseresznyét — fordulok a ßsaposhoz. Aztán vissza: — Nem hideg? — Jó ez nekünk, ezt szoktuk ... Csak mindig itt melegedhetnénk. Zsírban pirított kenyeret hoz a csapos nagy tányérral. Jóízűen falatoznak, viccelnek. Van még rá egy évük. Nem törődnek a világgal. Fenn a konyhán fiatalasz- szony fogad: Csont Jánosné, a vezető. Meséli, májusban jött ide a férjével Budapestről. Ge- binesek. Csont János reggelenként hátizsákot köt, motorra száll, Vácra pöfög húsért, élelemért. Negyven vendégre kell siitni-főzni. — Milyen itt az élet? — Nehéz. Ki se lehet mozdulni, reggeltől estig nyitva vagyunk. Néha tv-t nézünk, rádiózunk. De szeretünk itt lenni. Az erdő, a levegő... A férj 26 éves, a menyecske 23. Szinte nászutasok. Ha esik, nem lehet járni a földutat, csak a telefon marad. Ki bánja? — Az ősz? — Jó. A nyár gyenge volt. Áztán jöttek a vadászok, diákok, alig férünk. Volt egy csoport, negyedikesek ... Teleszórták csikkel a szobákat, az ágyakat kihordták a folyosóra. Ügy éltek, mint a vadak. Mutatja a leltárkönyvet. Vers a kockás lapon: „Jobb országba vezetlek én téged / Hol a lányok szerelemből is megélnek.” Gyorsan helyreigazítanak: lényekről regél a diák. Tűnődöm, elvágyódó költőnk hol tud ilyen országot? Itt más a világ. Mikor már a tölgy levele is rozsdásodik, „lombhullató bált” rendeznek. Ide sereglenek a környék minden falvából. Cserkoszorút fonnak, kései virágokkal hintik be az asztalt, fagyöngy a falon, s taplóból vájt gyertyatartók. Pislákoló lángok, ezüst bor, nótaszó — így búcsúznak a nyártól. S reggel, mire szétoszlik a mámor, igazi őszre kelnek már. Törik a fejüket: miből is lehet megélni? ÉPÍTŐK Hátat fordítanak a hegyek, elfut a völgy. Itt összeborulnak a fák, ott kinyílik egy rét. Kóspallag előtt a toromi buszmegállónál nézzük: megfogták a patakot. Tíz méter magas völgyzáró gát. A kóspallagi szövetkezetnek emelték a Duna—Tisza közi Talajjavító Vállalat emberei. A múlt év májusától 15 ezer köbméter földet vettek lapátra. A téli víz már itt reked; százezer köbméternyi fér a tárolóban. Jó negyven hold málnást öntöznek majd vele. Mesélik a mérnökök: ott, az ormon kolostor volt valaha, pálos rendi. Ök már az 1600-as években elzárták a kis Hantapatakot, halastavat építettek. Kétszáz évvel később, ahogy feloszlatták a rendet, tönkrement a zsilip is. Nyomaira most bukkantak rá Törpe vagyok a gát mellett. Ha kitavaszodik, hétméteres vízoszlop áll itt. Hinni is nehéz: ezek az elnyűtt, borostás emberek emelték ezt két kezükkel. Most lerakják a szerszámokat. Délre jár. Tüzet élesztenek, tesznek-vesznek csendesen. Alumínium lábas a lemezen, benne tojásrántotta, zsírosán, hagymásán. Mások nyárson pirítják a kolbászt, szalonnát. Van, aki félreül. hidegen szeleteli. Kenyér, szalonna. Kenyér, szalonna. Komótosan, módját adva. Nógrádból valók, hétszámra se látják a családot. Asszony főztét rég nem ették. — Milyen az ősz? — Gémberítő. Alig bírjuk a lapátnyelet elereszteni. — Én már három éve itt vagyok, de nadrágot még nem adtak, bakancsot se. Ezt írja meg. Ködnek nyoma sincs már. Kavarognak fenn a felhők, eső készül. Indulunk. KIRÁNDULÓK Fék, Két lány csörtet elő a cserjésből. Egyik szőke, szép, sugárzó, a másik barna, nyurga, csúnyácska. — Hova mennek? Nagyirtásra? — Oda — nyitom ki a hátsó ajtót. Nem is lehet másfelé. Az erdőgazdaságé az út, üzemi használatra. Ahol véget ér, ott a világ vége. Megszeppenve ülnek, de esi- vitelnek. Harmadikosok egy pesti technikumban. Háromnapos kirándulásra jött az osztály. Ök felfedező útra indultak. — Imádunk barangolni. Irtó klassz ilyenkor az erdő. — Kiszállhatnak ... — Elfáradtunk már, annyit mentünk. — Érdemes? — Olyan szép így ősszel. A fák. a levegő, rugdosni a ha- rasztot, meg minden. És nem kell suliba menni — mondja Ibolya, a szép. — En különben nem szeretem az őszt, nem tudom, miért — így a másik. — Mindjárt gondoltam, hogy rokonlelkek vagyunk — mondom. Mintha kiszaladt volna alólunk az út. Szédítő meredély szélén futunk. Vonz a mélység. A vezető lassít, és nem mer lenézni. Megérkeztünk. A lányok megkönnyebbülten szedelőz- ködnek. Kiugranak, futnak a menedékház felé. Messziről integetnek, vihognak. Fiatalok, jókedvűek. Mindenük a barangolás. KUTATÓK, FAVÁGÓK Mogorva ház — meleg fészek. Egy fedél alatt a Földtani Kutató Intézet és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet nagyirtáspusztai állomása. Most üres, gazdái a rengetegben dolgoznak. Négy-öt éve kezdték, azóta nincs megállásuk, ötvenméte- renként lerakják a műszereket, s feljegyzik, mit mutatnak. Minden kőzetnek más a mágneses térereje. Az ércesedés áramot gerjeszt. Belelátnak a föld gyomrába. így készül a geológiai térkép évmilliós kőzetek mély vonulásáról. Megtudják, hol rejtőzik ólom, cink vagy pirít. Ahol tavaly mértek, most mélyfúrások kezdődnek. Drága ásványokat rejtenek a hegyek. Vaságy, pléd, bádogedény — munkásszálló ez. Tiszta, rendes, de szálló. Itt van most egy technikus, Biró Pál. — Vacak ez az idő. Se hideg, se meleg. Csak a lucsok, sár, víz. Ügy csúszkálunk a drága műszerekkel, hogy majd nyakunkat szegjük. Nem győzzük a bozótot irtani. Az erdőt járják reggeltől estig. Utána tv-t néznek, kártyáznak, olvasnak, összegyűjtik a túlórákat, kéthetenként hazamennek. Nemcsak a föld mágneses. A város is. Visszafordulunk. Jár a szél, borzolja a hegyek hátát. Zúg az erdő, levélfelhők kelnek szárnyra. Az út szélén kidön- tött fák, halomban. Fenn a bércen fejsze csattog, motorfűrész duruzsol. Nevetnek a fogatosok, nevetnek a favágók. — Dehogy fázunk, miért fáznánk? Meleg a munka. Megszoktuk. Hajnalban kelünk, vacsorára hazamegyünk. Addig ami belefér... — Szeretik az őszt? — Nem szeretet dolga ez. Ha mi mindent szeretnénk... Palád! József Mit ér az ember — ha feltaláló? Gondolom, sokak számára meghökkentő írásom címe. Bevallom, számomra is ez volt, amikor dr. Kovács Aladár kutató ezt kérdezte tőlem. A történet dr. M agy ári András professzornak, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanárának az irodájában kezdődött. Valahányszor az egyetemen akad dolgom, mindig bekopogtatok hozzá: tőle soha nem távozom üres kézzel, téma nélkül. A TÉMA ezúttal az asztalon hevert. Három zöld, de különböző szín- árnyalatú — és minőségű — lucernabrikett halmocska formájában. — Ha akarja, szívesen bemutatom önnek dr. Kovács Aladár kutatót, a kétszintes betakarítógép feltalálóját... így kezdődött ismeretségem dr. Kovács Aladárral, és folytatódott tőmondatokban fogalmazott önvallomásával. — Mit ér az ember, ha feltaláló? Sokaktól megkérdeztem már. Ha végighallgat, szívesen megkérdezem öntől is, de csak a történetem végén. — Hallgatom... — Azt bizonyára tudja, hogy a fehérjekérdés ma az emberiség egyik fontos kérdése. Nagy szükség van rá, és aránylag kevés van belőle. A lucerna az a növény, amely egységnyi területen a legtöbb fehérjét adja és a belőle előállított egységnyi fehérje a legolcsóbb. Ha pedig ilyen fontos növény, gondolom, jogos a kérdés: hogyan lehetne jobban hasznosítani? Évtizede megkezdett kísérleteimnél abból a gondolatból indultam ki: az állat- és növényvilágban a fiatalabb fejlődési állapátban levő szervekben halmozódik fel koncentráltan a legértékesebb tápanyag. A lucerna elemző vizsgálata közben sikerült kimutatni, hogy a legfelső kétötöd részben tizenkét százalék a nyersrost és huszonhét százalék a nyersfehérje tartalom, míg az alsó háromötöd részben a nyersrost huszohat, a nyersfehérje pedig már csak tizennyolc százalék. A magas rosttartalom csökkenti a jó értékesülés lehetőségét. Elsősorban a fiatalabb, és az egy üregű gyomrú állatok nem bírják a rostosabb takarmányt, a kérődzők viszont beérik a kevésbé értékes fehérjével is. A kérdés: hogyan lehetne a szálas takarmánynövényeket úgy betakarítani egyetlen munkafolyamat során, hogy a jobb minőségű felsőbb részt elkülönítsük az értéktelenebb alsóbb részről? Nos, így született meg a kétszintes betakarítógép terve még 1962- ben... Hogy mi minden történt ebben az ügyben NYOLC ESZTENDŐ ALATT, az kísértetiesen hasonlít Kovács András filmjének, a Nehéz embereknek történetéhez. 1962. október. Megírja felfedezését a Magyar Mezőgazdaság című lapnak. Írását nem közlik le. S nem közük azóta sem. 1963. Benyújtja találmányát az Országos Találmányi Hivatalnak. Elutasítják. Az ok: nincs szabadalmi ügyvivő. Találmányát elutasítják az Vitaminos takarmányélesztő Speciális összetételű, szárított takarmányélesztő gyártás- technológiáját dolgozták ki a Szabadegyházi Szeszgyár szakemberei. Az újfajta takarmányélesztő az ismert alapanyagok mellett antibiotikumokat, B12 vitamint és zsiradékot is tartalmaz. Gyártására, értékesítésére hármas kooperáció jött létre a Chi- noin Gyár, valamint a Fejér megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat részvételével. A Chinoin gyógyszergyártási hulladékanyagokat szállít, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat pedig az etetési kísérleteket bonyolítja le. egyetemen is. Pontosabban: az akkori tanszékvezetője. Fellebbez felettes szervekhez. Közlik vele: nem szegülhetnek szembe a tanszékvezetővel. Kísérleteit mégis megkezdi: egy kezdetleges műhelyben, a Monori Gépállomáson. Az erőgépet a gépállomás kölcsönzi. Kipróbálására a mendei Lenin Termelőszövetkezetben kerülhet sor, de a traktoros már az első percekben összetöri. Közben dékánváltozás az egyetemen, új igazgató kerül a gépállomásra. A meglevő lehetőségnek is befellegzett. Dr. Kovács Aladárt azonban nem olyan anyagból faragták, aki egykönnyen feladja a harcot. Űj lehetőséget keres és meg is találja Bencsik István, a debreceni Agrártudományi Főiskola rektorának személyében. Újra munkához láthat. 1964. A biológiai mérések és a kémiai analízisek igazolják a feltevések helyességét. Ennek ellenére az egyetemen beadott „témalapot” nem fogadják el. Okkal: a tanszék- vezető, aki már korábban is ellenezte a gép megszerkesztését, dékánná lépett elő. Közben autóbaleset, majd lábtörés. Az esztendőnek vége. 1965. Mindjárt az esztendő elején: levél a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalattól. „Találmánya a kapitalista államokban esetleg érdeklődésre tarthat számot.” Az egyik nagykőrösi ktsz már foglalkozik a gyártás előkészítésével s talán elkészülne a gép is, de közben meghal az ügyet patronáló műszaki vezető, a ktsz elnöke pedig felbontja a szerződést. Ekkor segít az Országos Találmányi Hivatal s lehetőséget biztosít arra, hogy a gép prototípusa elkészülhessen a Hajdú-Bihar megyei KISZÖV egyik üzemében. Csakhogy a kijelölt ktsz elnöke időközben lemondott, az új elnök pedig felmondta a szerződést. A gép azért mégis elkészült, sőt kipróbálásra is került a Berettyóújfalui Állami Gazdaságban — sikerrel. Az ügy mégis megakad: a gépész- mérnök, aki vállalta a műszaki dokumentáció elkészítését. váratlanul abbahagyja a munkát. Ö ugyanis korábban értesült arról, hogy feljelentés érkezett anyagpocsékolás címén a NEB-hez. Vizsgálat, vizsgálatot követ, a munka közben hónapig áll és hiába kerül ki az „ügyből” dr. Kovács Aladár győztesen, máig is titok előtte „jóakaróinak” neve. Azokat, úgy tűnik, valamiféle különleges törvény védi, csak a feltalálót nem védi semmi és senki. VAGY MÉGIS? 1966 nyarán a debreceni Agrártudományi Főiskola Tangazdaságában és más gazdaságokban tovább folynak a kísérletek. A Földművelésügyi Minisztérium biztat. Közben Kiss Árpád miniszter segít: anyagi fedezetet biztosít a gép egy kísérleti példányának előállítására. 1967. Az egyetem tudományos tanácsának ajánlásával a kísérletek anyagát benyújtja az Országos Fajtaminősítő Intézetnek — elbírálására. Minősítés helyett fél év múlva azt a választ kapja: az intézetnek ilyen jellegű funkciója megszűnt, az ügyet továbbították a MÉM-nek. Az esztendő vége azonban végre sikereket is hoz. Az Országos Találmányi Hivataltól megkapja a szabadalmat. A Licencia továbbra is érdeklődik a szabadalom iránt, csakhogy az új gazdasági mechanizmusban a védelmet biztosító harmincezer forintot már nem a ktíl- kereskedelemi képviseletnek, hanem a gyártó vállalatnak kell befizetnie, ha lenne ilyen, de nincs. 1968. Űjabb biztató levél a MÉM illetékeseitől. És egy lehetőség: szerződéskötés a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárral a kísérleti példány elkészítésére. A gép 1970 májusára már el is készül, s a be- senyszögi Kossuth Termelőszövetkezet lucernatábláján megkezdi a munkát. Nyolcvan mázsa lucernát takarít be, osztályozva a levágott termést. Az egyik nyugatnémet cégtől közben ezerkétszáz tonna vásárlására ajánlat érkezik lucernalisztre és lucernabrikettre. És az olaszok is érdeklődnek. De jelenleg még mindig csak egyetlen kétszintes betakarítógép áll rendelkezésre. Eddig dr. Kovács Aladár története — távirati stílusban. Mert ha mindent meg akartam volna írni életének utóbbi nyolc esztendejéről, akár regény is születhetett volna belőle. A GÉP végterméke a különböző szak- vélemények szerint kitűnő. Előnyei: bővíti a takarmány- alapot, növeli a takarmányok kalóriadús értékét és választékát, emeli a fehérjében dús abraktakarmány mennyiségét és ezáltal import növényi fehérje behozatala nélkül bővül a fehérjealap. Mindennek ellenére mindmáig is csak a kísérleti példánynál tartanak, annak összes jellemző hibáival. Hogy miért? Minden bizonnyal a minisztérium minősítését várják! A több órás beszélgetés végén megértettem haragos kérdését: mennyit ér az ember, ha feltaláló? Mégsem elkeseredetten búcsúzott, hanem bizakodva: — Ígéretem van a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár vezérigazgató-helyettesétől: amennyi megrendelést kapunk az új módon előállított lucernalisztre és lucemabri- kettre, a szükséges mennyiségű gép gyártását vállalják. Pedig a gyár — s ezt el kell még mondanom — máig sem kapta meg a MÉM-től a kísérleti gép gyártásához ígért hozzájárulást ... Prukner Pál Karicsa Nyugat-Dunántúl iskolai központjában, Szombathelyen, kollégiumi negyed épül. Lebontják a város egyik régi, elhanyagolt részét, az úgynevezett Karicsát, s helyére — a tanulásra, pihenésre ideális Perint-patak partjára, a tanítóképző már működő korszerű diákotthona mellé — építik fel a kollégiumokat. A kollégiumi városrészben épül meg az új szombathelyi ifjúsági központ is. NŐYIRSZÁLLODA Mintegy tízmillió forint költséggel épül fel a XIV. kerületi Uzsoki utcai kórház területén a zuglói egészségügyi dolgozók — elsősorban a nővérek — új szállodája. Az építkezést jövőre megkezdik, és a 60 személyes nővérszállót 1973 elején adják át rendeltetésének. Az intézményben helyet kapnak, majd a kerületi egészségügyi szakközépiskolából kikerülő fiatal — elsősorban vidéki — lányok is. Másod virágzás először Búzavirág és ibolya harmadszor A kellemes időjárás következtében Bartha Dezsőné, szekszárdi lakos Beloiannisz utca 39/B. szám alatti kertjében virágozni kezdett egy körülbelül hároméves almafa, amely eddig még nem hozott virágot. Ugyancsak Szekszárdon harmadszor virágzik a kerti búzavirág és az ibolya.
