Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
/ 1970. NOVEMBER 7., SZOMBAT rear hegyei ÍEKirksp Ma jobban ragyog a nap Barlanglakásból, családi otthonokba A szél fütyül, süvít, a vil- r lanyoszlopok drótjain — fönt — biztositóköteles szerelők. Az utakra kő zúdul, a mesterek itt-ott egy kis pótvakolással tüntetik el az apró hibát az új házak faláról, verődik a fény a budakeszi faluvégen. A mostani ünnepnapig nyolcvan lakás s az ezt rejtő két- otthonos családi ház készült el. Lakói sok mindenről mesélnek. Hívta őket a főváros, s nem válogathattak hol szereznek, hosszabb-rövi- debb időre szállást. Ócska barakkok, pincék népesülnek be... Falaik között többé nem látni embert, eltűnik az árnyék Budakesziről. Az OTP kamatmentes hitelt adott, a tanács külön pénzsegítséget, a lakásokat olcsón készítették úgy, hogy egy-más- fél évig ezer forint körül kell fizetni majd legtöbbjüknek havonta; aztán kétszázat, vagy háromszázat néhány évig. övék lesz a napfényes, tiszta családi ház, kerttel. Hozzá jön az erdős, gyümölcsös — csodaszép környék s mindez nyolc-tíz percre a Pestre húsz perc alatt beérő autóbusztól. Nem volt nagy ünnepség, nem voltak beszédek: állnak a házak, emberi körülmények közé kerültek az emberek s ez mindennél többet mond. Most még felhőt kavar a homokból a viharos szél, de egy év múlva már senki sem ismer rá a szép házak környékére sem. Kertek, füves dombok olvadnak harmóniába a piros cseréptetős házakkal. Budakeszin úgy érezték a faluvégi emberek: „Ma jobban ragyog a nap”. T. Gy. Megtalált emberi méltóság Egy délután Budakeszin Budakeszin, Törökbálinton, Budaörsön két évvel ezelőtt jártam: barlanglakás, odú, épülettákolmány. Elgyötört emberek, beteges gyermekek. Reményvesztettség, és közöny. Számomra mindennél riasztóbb a közöny volt, és az elvesztett emberi méltóság. Hogy lehet így élni?... Budakeszin legutóbb most november 3-án és 4-én jártam. Az új lakótelepet látogattam meg. Két szoba, konyhás, előszo- bás és mosdófülkés házak. Sok már egy éve elkészült, sok most. Amelyikben már laknak, azokon meglátszik a tulajdonos keze nyoma. Zöldre festett ablakkeretek, rendbehozott udvarok, mindenütt a szorgos munka szembeötlő jelei. Kik laknak a szép kis hálákban ? A hajdan volt barlang- és odúlakók, meg azok, akik a különféle épülettákolmányokban kínlódtak. Jánosy Mihályné egy évvel ezelőtt még az elhagyott katonai táborban lakott férjével, két gyermekével s most itt. A két lakóhely közötti különbséget nevető arcán, csillogó szemén s a jövőre vonatkozó tervein mérem le. No meg a két gyereken, akik kipirultan rajcsúroznak. Ezek már egészséges gyerekek, derűs lesz a gyermekkoruk. Csepregi József három hete költözött ide feleségével, két gyermekével. A ház belül már lakályos, a falakat képek díszítik. Az otthont teremteni akaró emberi ösztön végre itt már kiélheti magát. De csak itt, az emberhez méltó lakóhelyen. A harmadik házban Nemes László és felesége fogad. — Az OTP-t szeretnénk dicsérni — mondja Nemes László —, s különösen Tóth kartársat és a kolléganőjét, akik a telekügyet intézik. Segíteni akarást, udvariasságot kaptunk tőlük. Mindez jólesett, nagyon jólesett. A negyedik házban Pataki János, felesége és a két gyerek lakik, ők ugyancsak három hete költöztek. Most boldogok, elégedettek, s ami a legfontosabb, itt lakó társaikkal együtt ők is megtalálták ismét emberi méltóságukat K. I. 1510-ben Tatán ülésezett az országgyűlés Tata legértékesebb műemléke az öregvár. A ma álló palota a törökdúlás után épült, de az eredeti vár romjait is feltárták már. Dr. B. Szatmári Sarolta régész irányításával öt éve folyó ásatásokat megköny- nyítette, hogy a történetírók a XV. század óta sokat foglalkoztak a várral. Helyenként aprólékosan mutatták be a vár életét, eseményeit. Az első hiteles adat, Zsigmond király 1411-ben kelt oklevele már befejezett palotára enged következtetni. Arról szól ugyanis, hogy a va- dászszszonban Tatán tartózkodott. Ez persze nem zárja ki, hogy korábban is állt már itt vár. Biztos azonban, hogy a vár történetének legjelentősebb, legfényesebb szakasza Zsigmond uralkodásához fűződik. Oklevelei szerint any- nyira szerette Tatát, hogy nemcsak pihenőhelyül használta, hanem nagy fontosságú ügyeket intézett, magasrangú vendégeket fogadott itt. A várban fogadta például 1412- ben Ulászló lengyel királyt. 1419-ben és 1423-ban egy-egy hónapot töltött Tatán. 1425- ben és az ezt követő két esztendőben pedig csaknem egész évben Tatán tartózkodott, udvartartásával együtt. Vendégei között volt a bizánci császár, a skandináv király, a szerb despota, a török szultán, a boszniai király, és a milánói herceg követsége. Utoljára 1436-ban járt Zsig- mond a várban. Még életében elzálogosította a palotát, amelyet aztán halála után nem gondoztak. Mátyás trónralépé- sekor visszaváltotta, és csodálatos nyaralópalotává alakíttatta át. Ide járt piherni, vadászni, s aztán fiának, Corvin Jánosnak adta. Fia hűsége jeléül — Pozsonnyal és Komárommal együtt — II. Ulászló királynak ajándékozta. Ulászló 1495-ben és 1496-ban gyakran látogatott Tatára. Királyi udvartartás utoljára 1510-ben volt a várban. A nagy pestisjárvány miatt ugyanis Tatára hívták össze az országgyűlést, és a király több mint fél évig a várban élt. A XVI. századtól a vár szerepe megváltozott. Védőművekkel erősítették meg, s a komáromi vár előváraként szerepelt. A török háborúk során teljesen tönkrement. Esterházy József 1727-ben megvásárolta, és Fellner Jakab világhírű építész tervei szerint újjáépíttette. Elutazott Budapestről « Komszomol küldöttsége Pénteken elutazott Budapestről az a szovjet ifjúsági küldöttség,- amely Jevgenyij Mihajlovics Tyazselnyikov- nak, a Komszomol Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség VIII. kongresszusán. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete búcsúztatta. Búcsú Szabó Fáitól Biharugrán Végakaratának megfelelően szülőfalujában — Biharugrán — helyezték örök nyugalomra pénteken délután Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjas írót. A temetésen, a családtagok mellett, ott voltak a megyei, a járási és a községi vezetők, valamint az író szülőfalujának apraja-nagyja. A társadalmi szervek nevében Nyári Sándor, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának titkára, Biharugra lakossága nevében pedig Kiss Ernő, a Hazafias Népfront községi bizottságának vezetőségi tagja búcsúzott az elhunyttól. \ LENEM PÁNCÉLAUTÓ BÉKÉSCSABÁN A Békés megyei körúton levő lenini páncélautó, melyet a Csepel Autógyár fiataljai készítettek, pénteken reggel Békéscsabára érkezett. Üj buszjárat Gödöllőn Amióta Gödöllő város leltt, egyre javul a helyi közlekedés. A csütörtök reggeli próbajárat után, tegnap reggel óta újabb útvonalon indult el a Volán-busz. A város távoli kerülete, Máriabesnyö fenyvesi része került közelebb a központhoz. Kongresszusi versenyben Ki stare sai Borikát „Ember. Milyen büszkén hangzik ez a szó”. (M. Gorkij.) „A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának dolgozói az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére vállalják, hogy a fésülési hozam tervét a kedvezőtlenül változott gyártmányprofil ellenére is 90 százalékra teljesítik; az előfonoda és a fonoda együttes fonási hozamát 95 százalékra teljesítik; a festődében a szintetikus fonalak I. osztályú arányát 96 százalékra emelik; a munka termelékenységét az 1969. évihez viszonyítva 3 százalékkal növelik ...” A laikust könnyen megtéveszthetik a számok. Azt már tudom, hogy manapság a tervek három-négyszázalékos túlteljesítése legalább annyi erőfeszítést, , munkaintenzitást követel, mint azelőtt, a munkaverseny formális korszakában a húsz-harminc százalék. De ezeket a 90—95 százalékos vállalásokat mégsem értem. Elekes Péter fonodái üzemvezető, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse megmagyarázza: — A laza szerkezetű fonalnyersanyagot a további feldolgozás előtt rendezni, fésülni kell. E művelet során a rövid szálak kifésülődnek; az ebből keletkező veszteség eléri a tíz százalékot vagy még ennél is többet. Tíz százalékos veszteség ésetén 1000 kilogramm nyersanyagból 900 kiló fonal kerül tovább-feldolgo- zásra, ez a fésülési hozam. Üzemünk az idén jóval több magyar gyapjúval dolgozik, mint a korábbi években, ennek pedig a rövid száltartalma nagyobb, mint a külföldi Érdekképviselet — de hogyan? Nagy munka előtt állnak a szakszervezeti bizottságok: öt évre kell elkészíteniük vállalataik kollektív szerződését. A mostani időszak a számvetésé. Fel kell mérni, hogy a gazdasági vezetés teljesítette-e írásban vállalt kötelezettségeit, de arra is őszintén választ kell adni, hogy a szakszervezeti bizottság élt-e jogaival és lehetőségeivel. Az aszódi ÁFÉSZ kollektív szerződése szociális és kulturális célokra 46 ezer forintot határoz meg. Hogy felét nem költötték el, annak nem a takarékosság, hanem a helytelen szemlélet az oka. Nézzük az összeg szociális részét; á segélyekre szánt összegnek szintén csak a felét adták ki, mondván, nem igényeltek többet a dolgozók. Arra nem is gondoltak, hogy nem kell megvárni, amíg valaki kér, annak is lehet adni, aki rászorult, s nem kopogtat. Az idézett kollektív szerződésben a bérfejlesztésre előirányzott összeg jó részét jutalomként fizették ki. Most vizsgálják, hogyan gazdálkodjanak a megmaradt összeggel. Vitatkozni lehet és kell is ezzel az állásponttal. Jutalmat nem mindenki kap, s ezért általában jobban örülnek annak az emberek, ha — akár ötven forinttal is — több van a borítékban, havonta. Ez egy év alatt biztos hatszáz forint, míg az alkalomszerű juttatásra nem lehet számítani... A vállalati önállósággal együtt nő a szakszervezeti bizottságok önállósága is. S hogy jól vizsgázzanak a közeljövőben érdekképviseleti szerveink, annak most kell megteremteni a feltételeit; határozottsággal, felelősséggel, s ha indokolt — önkritikával. — si — gyapjúké. Mi vállaltuk, hogy ennek ellenére elérjük a 90 százalékos fésülési hozamot. A szeptember 15-i versenyértékelés szerint, dolgozóink vállalásukat 0,43 százalékkal — értékben: 28 ezer forinttal — túlteljesítették. — A fonásnál vállalt 95 százalékos hozam azt jelenti, hogy a gyártás során képződő hulladékot — veszteséghányadot — 5 százalékra csökkentik. Ezt is túlteljesítették 0,36 százalékkal, azaz 144 ezer forinttal. Az I. osztályú termékek arányának növelésével és a termelékenység 4 százalékos emelésével összesen 433 forinttal teljesítettük túl a tervünket. Aki ismeri a. textilüzemek létszám- és munkaerővándorlási problémáit, az tudja, milyen nagy szó ez a csaknem félmillió forint! Ennyit a számokról, százalékokról, Most inkább ismerkedjünk meg az emberekkel. Azokkal, akiknek munkáját az összegek, számok, százalékok csak nagyon elvontan, közgazdaságilag tükrözik. Mert a százalékban nincs benne a por, amely a fonálból szállva megüli a tüdőt, a torkot, az ételt, és finom, szürke bóbitát terít a szempillákra. A számokban nincs benne a gépek csattogása, amely kikezdi a hallószerveket és műszak után benn, a koponyában visszhangzik tovább. A százalékban nincs benne a talpak sajgása, a dagadt bokák, visszerek fájdalma — a falánk gépeket állva kell etetni. A számok csak az eredményt tükrözik, de nem a munka fáradtságát, verejtékét — szépségét és örömét. Szilágyi Dezső, az előfonoda üzemvezetője azt mondja, hogy az előfonodára mindig lehet számítani. — így írja, kérem, szó szerint: az előfonodára mindig lehet számítani. Itt a legerősebb a munkafegyelem és legkisebb a fluktuáció. Három brigádunk van, minden műszakban egy. Mindháromra büszke vagyok, de legjobban a Rákóczira: 1968. január elsején alakult, tizennégy asszonyból, lányból, és kétszer nyerte el a szocialista brigád címet. Vezetője, Kovács Györgyné, a könnyűipar kiváló dolgozója Nagyszerű kollektíva! Nem is emlékszem, mikor kellett utoljára fegyelmi ügyekkel foglalkoznom. A brigádtagok csiszolj ák-nevelik egymást. Akit nem lehet — a lógósokat, fegyelmezetleneket — egyszerűen kirekesztik maguk közül. Kovács Györgyné szabadságon van, így Győri Istvánné- val kezdem az ismerkedést. Tavaly került a gyárba, de fegyelmezett, jó munkájával csakhamar kivívta társai megbecsülését: helyettes brigádvezetőnek választották. Kérésemre, hogy beszéljen magukról, nyúlánk, barna lányt hív segítségül: Sziráki Borbálát, az előfonoda meósát. Egymást bíztatják szólásra, s a beszélgetés döcögősen indul: ... Vállaltuk, hogy az 1970- es felemelt terv ránk eső részét száz százalékra teljesítjük ... A minőség javítása érdekében gyakorlati továbbképzést szervezünk a brigádban ... Ha a termelés érdeke úgy kívánja, kisegítünk a cheviot előfonódéban .,. Kicsit szárazon, hivatalosan koppannak a szavak, maguk is megérzik, hogy nem erre vagyok igazán kíváncsi. Akkor — hosszú ujjait tördélve — Sziráki Borika azt mondja: — Nemcsak a cheviot előfonódéban segítettek a brigád tagjai, hanem mindenütt, ahol a létszám miatt akadozott a tervteljesítés. Győriné például egy hónapig dolgozott a fésülőben, s nagyon elégedettek voltak a munkájával... Jó érzés tudni, hogy. szeretnek, megbecsülnek bennünket... A fóti Gyermekvárosban is, ahol húsz kis óvodást patron ... Szóval, évente többször meglátogatjuk őket, saját pénzünkön vett fonalat viszünk nekik, amiből a na-, gyobb lányok sálat, sapkát, kesztyűt kötnek a kicsinyeknek, meg cukrot, játékot, cső-; kóládét... Vácon, a Hajnal-; házaspár úgy vár bennünket^ mint az édes gyermekeit. Ennek a két idős, beteg embernek a gondjairól a Képes Üj-; ságból értesültünk. Elhatároz-; tűk, hogy segítünk rajtuk.' Megkerestük őket, néhány legszükségesebbel, egy kis cukrot, zsírt, lisztet vittünk nekik, meg ágyneműt, tréningruhát, meleg holmit..! Olyan levelet írtak köszöne-. tül, hogy azóta is a brigádnaplóban őrizzük... Aztán van egy „fogadott fiúnk” is, a Józsika. Tizenöt éves, de any- nyi tragédia sűrűsödött össze az életébe, mint egy hatvan éves embernek. Itt dolgozik a gyárban, az udvaros mellett. Gyenge idegzetű, félénk gyerek, akinek elsősorban nem is anyagi támogatásra van szüksége, hanem szeretetre. Nekünk meg abból fölöslegünk van, hát törődünk egy kicsit vele... Sziráki Borbála évtizede gondozza beteg édesanyját, napi nyolc órán át kezeli a minőségvizsgáló Uster-gépe- ket, ellátja a háztartást, a dolgozók esti gimnáziumában tanul. És még fölöslege is van szeretetből... Az előfonóban most olasz műszállal dolgoznak. Laza kö- tegekben fut a testetlen anyag, mint egy sokkarú, gombolyagtestű polip. Karjai behálózzák a gépkolosszusokat. A finisemnél alacsony kislány dirigálja a polipkarokat: Németh Erzsébet. Fejkendője alól kibukkanó fekete haját dérként lepi be a fcashmilon finom pora. Olyan, mintha azt az egy tincset őszre festette volna, a divat szerint. Nyíri Éva
