Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

MEGYEI "'■&űrlap 1970. NOVEMBER 7., SZOMBAT A dolgozó emberek jobb életéért küzdünk Nyers Rezső beszéde a rádióban cs a televízióban (Folytatás az 1. oldalról.) ján igazabban és teljesebben érvényesítették a tudományos szocializmus lényegét. A Lenin vezette bolsevik párt a győzelmével kivívta magának azt a rangot, hogy az új társadalomért harcolók él­csapata legyen. És a munkás- mozgalom forradalmi része vi­lágszerte nagy számba követte a lenini példát, forradalmi kommunista pártok alakultak, melyek ma a földkerekség minden részén, több mint 80 országban megtalálhatók; nincs erő, amely elvitathatja az élcsapat szerepét. A kommunista mozgalom hatására megváltozott a szo­ciáldemokrata mozgalom ka­raktere. Ma is léteznek a vi­lágban nagy, erős szociálde­mokrata pártok, vannak, ame­lyek pozitív harcot folytatnak az imperializmus ellen és van­nak, amelyek nagy, komoly társadalmi reformokért har­colnak. De olyan szociálde­mokrácia már nincs, legfeljebb kivételesen, amely ténylegesen harcolna az osztálytársadalom megszüntetéséért, az osztály nélküli szocialista társadalom megvalósításáért. Ez a harc a kommunista pártok osztályré­sze lett, hol egyedül, hol poli­tikai szövetségben, de minde­nütt központjai, erjesztői e harcnak. És segít bennünket, hogy egyesíthetjük saját ta­pasztalatainkat a forradalmi mozgalom olyan óriási kin­csestárával, amit a nagy októ­ber óta eltelt 53 év története jelent. Ha feltesszük a kérdést: „kié az októberi örökség?” azt kell mondanunk, hogy elsősor­ban a szovjet népé és a Szov­jetunióé, amely több mint ne­gyedszázadon keresztül magá­nyos szíriként állt a kapitalis­ta környezetben, amelyen megtört a fasizmus gyalázatos rohama, s amely ma a kom­munizmust építi. De október öröksége a miénk is, a szocia­lista országoké, hiszen mi a nagy október fejlődési vonalán járunk. És ez az örökség az összes kommunista pártoké a világon, beleértve azt a jogot is, hogy az elvi tapasztalatokat minden párt az adott helyzet­nek és a munkásosztály aka­ratának megfelelően haszno­sítsa. De még ezen is túlme­nően: az októberi örökség mindenkié, aki harcol egy jobb világért, aki már ma, vagy talán csak holnap, de részt kér ebből az örökségből. Nyár óta készülünk a lenini örökség szem előtt tartásával a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusára. Pár­tunk minden szervezete és a párt tagságának több mint ki­lenctizedé bekapcsolódott az előkészületekbe. Véleményt nyilvánítottak a párt politikai irányelveiről a Hazafias Nép­front, a szakszervezeti szer­vek, a szövetkezeti mozgalom részéről, továbbá a nőmozga­lom, az ifjúság és a tudomány képviselői. A magas színvona­lú, építő szándékú eszmecse­rékben egy dolog szinte vitán felül állva nyer elismerést. Mégpedig az, hogy pártunk jó szellemben, alkotó módon al­kalmazza a marxi—lenini esz­méket, helyesen egyesíti a szocializmus általános törvé­nyeit a nemzeti adottságokkal. Széles körű vitákban tisztá­zódik és nyer támogatást pár­tunk politikájának számos alkotórésze, mint az állam- építés módszere, a gazdaság­politika, a kultúrpolitika, az eszmei nevelés, a pártmunka stílusa. A vitákban egyre job­ban különválnak a valódi problémák és a látszatproblé­mák, világosabbá válik a tár­sadalmi valóság, érzékelhető­vé a társadalmi közvélemény. A kép, ami kirajzolódik előt­tünk, azt mutatja, hogy pár­tunk politikai irányvonala ez­úttal is általános helyeslésre talál, széles körű támogatást élvez. A vitákban tisztázódik az, hogy politikánk különböző részei szerves egységben van­nak egymással, együtt és köl­csönhatásában kell felfogni és átvinni az életbe. Leninista módra igyekszünk nyíltan szembenézni a problé­mákkal. Nem húnyunk sze­met afelett, hogy a jó politikát nem kívánatos útitársként kí­sérik nehéz problémák, sőt rossz jelenségek. A problémá­kat igyekeznünk kell megol­dani, a visszásságokat pedig le kell győzni társadalmunk to­vábbi fejlődése érdekében. A párt és a kormány mindket­tőre elszánta magát. A dolgozó emberek jobb életéért küzdünk mi és küzde­nek a kommunisták világszer­te. E célunkba beleértjük az anyagi jólét rendszeres növe­lését, minden társadalmi réteg számára, az osztályok közötti kiegyenlítődés mellett. A jólét forrása ma és a jö­vőben az intenzív, egyre ter­melékenyebb munka, ezt kell társadalmi méretekben növel­ni. Nem szabad szem elől té­vesztenünk azt, hogy iparoso­dásban már nagyot léptünk előre, a világ országainak fel­ső régiójába kerültünk, ter­melékenység szempontjából viszont még nem emelkedtünk ki a középső régióból. Ennek a feladatnak a megoldása köve­teli, hogy új módon építsük a gazdaságot Ez egyszerre osz­tálycélja a munkásságnak és nemzeti célja a magyarság­nak. De számunkra az anyagi jó­lét nem lehet minden. Cseng­jen fülünkben annak a petro- grádi bolseviknek a szava, aki a forró pillanatokban kemé­nyen szembeszögezte nézetét a kenyeret keveslő mensevikkel: „nem csak kenyéren él az em­ber”. Ez ma is igaz. Szabad­nak kell éreznie magát a kö­zösségi cselekvésben, s an­nak keretében egyéni életé­ben. A fejlett, közösségi tölté­sű igazságérzetet kell terjesz­teni, s elérni, hogy az emberi viszonyok mindinkább egybe­essenek az igazságérzettel. Demokráciának kell lennie a szocializmuson belül a kisebb közösségekben éppúgy, mint a nagyobb közösségekben és az államéleiben. És magas fokú közéleti felelősség is kell mindazoknál, akik valamilyen döntésben részt vállalnak. Vagyis: javuló intézmények és szocialista típusú, gondolkodá­sú és magatartású emberek sokasága az, amiért harcol­nunk kell ezután is. Népünk és országunk ked­vező helyzetben van, nincs egyedül a világban, mint már sokszor volt a történelem fo­lyamán. Különösen jó, hogy szorosan együttműködünk a Szovjetunióval a nemzetközi politikában, a gazdasági élet­ben, a kulturális kapcsolatok­ban. Együtt küzdünk az impe­rializmus ellen, a békéért, az európai biztonságért. Nincs nap, hogy a gazdasági életben ne kooperálnának a szovjet és magyar dolgozók. Most élvez­tük hazánkban a szovjet kul­túra nemes és kiemelkedő teljesítményeit élőszóban, ol­vasmányban és zenében. Mindez tükrözi politikánkat, elkötelezettségünket és szív­beli törekvésünket a szovjet— magyar barátság szüntelen építésére, erősítésére. Együtt, vállvetve küzdünk és haladunk céljaink felé, szovjet barátaink már a kom­munizmus építésének, mi pe­dig a szocializmus teljes fel­építésének útján. Időben mindig távolodunk a nagy októbertől, lélekben mindig közel maradunk, na- gyon-nagyon közel az eszmé­jéhez, mert igaznak és szép­nek tartjuk! % készült Moszkva az ünnepre (Folytatás az 1. oldaHról.) dálya nem lesz az üzembe he­lyezésnek. Természetesen már hosszú ideje folynak az előkészületek a hagyományos Vörös téri díszszemlére, amelyen ebben az évben is bemutatják majd a szovjet haditechnika leg­újabb eredményeit. Éjjelen­ként gyakran terelik el a for­galmat egyik-másik főútvo­nalról, mert ott gyakorolják a díszelgett a résztvevők. Eb­ben az évben is hó borítja majd a Vörös teret — így ígérkezik —, és ez még szeb­bé teszi majd a díszszemlét és a moszkvaiak felvonulását. Az eseményről egyébként ma reggel 7.45-kor a Magyar Te­levízió is beszámol egyenes adásban: a kép az Intervíziós közvetítő lánc segítségével ér­kezik majd Magyarországra. Moldoványi Ákos Kínai—olasz közös közlemény A Kínai Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kormá­nya a diplomáciai kapcsola­tok felvételéről a következő szövegű közös közleményt hoz­ta . nyilvánosságra. A szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás, az egyenlőség és az egymás ér­dekeinek kölcsönös tisztelet­ben tartása alapján a Kínai Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kormánya elhatá­rozta, hogy kölcsönösen elis­meri egymást. 1970. november 6-től kez­dődően diplomáciai kap­csolatokat létesít és há­rom hónapon belül nagy­követet cserék A kínai kormány ismételten leszögezi, hogy Tajvan, a Kí­nai Népköztársaság területé­nek elidegeníthetetlen része. Az olasz kormány tudomásul veszi a kínai kormány bejelen­tését. Az olasz kormány a Kínai Népköztársaság kormányát Kína egyetlen törvényes kor­mányának ismeri el. A kínai kormány és az olasz kormány elhatározta, konzul­tációk útján megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy egymás fővá­rosaiban elősegítse a nagykö­vetek munkáját és támogassa a nagykövetségeket funkcióik teljesítésében az egyenlőség, a kölcsönös előnyök alapján, a nemzetközi gyakorlattal össz­hangban. ★ Shoo Chang-hsu, x Csang Kaj-sek-klikk olaszországi nagykövete kö­zölte, hogy kormánya meg­szakítja diplomáciai kap­csolatait az Olasz Köz­társasággal. Shoo Chang-hsu „elítélen- dő”-nek nevezte az olasz kor­mány döntését VILAGHIRADO Tárgyalási nyitányok — „hétköznapi ruhában“ így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin A hagyományos frakk he­lyett egyszerű kék öltönyben jelent meg Allende, Chile új államfője a santiagói palotá­ban megrendezett ünnepélyes beiktatáson. Első hivatalos nyilatkozata is mentes volt a szokvány-protokolltól, gya­korlati munkaprogramot tárt a nép elé. Ez az esemény szinte jelkép lehetne: az elmúlt héten „köznapi ruhában”, valameny- nyi fontos világprobléma na­pirenden volt. S jóllehet a kettős ünnep következtében számunkra a hét egy nappal megrövidült — ez egyáltalán nem látszott a jelentős esemé­nyek rekordszámát illetően. Több tárgyalássorozat foly­tatódott, vagy hosszabb szü­a Helsinkire rátörő hóviharra gondolunk. Az a hidegháborús hangvétel, amely a Nixon- kormányzatot a délkelet-ázsi­ai, közel-keleti, kubai, s^ más ügyekben az elmúlt időszak­ban jellemezte, semmiképpen sem maradhatott hatás nél­kül. A hét derekén azonban valamivel derűlátóbbak lettek a jelentések, s a nyugat-berli­ni találkozó visszhangjába is optimálisabb felhangok ve­gyültek. (Ez utóbbi eszmecse­re olyan vonatkozásban is ér­dekes, hogy a Brandt-kormány bizonyos mértékben összekap­csolja vele a szovjet—nyugat­német szerződés ratifikálását.) Lehet, hogy az elmúlt he­tekben kiéleződött feszültség némi mérséklődése kapcsolat­Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter sajtókonfe­renciát tartott a varsói Európa Hotelben. Beszámolt a lengyel— nyugatnémet politikai tárgyalások további menetéről. net után újrakezdődött, ezen a héten. Varsóban elérkeztünk az immár külügyminiszteri szintre emelkedett lengyel— nyugatnémet eszmecsere dön­tő szakaszához. Scheelnek az a meglepetésszerű elhatározá­sa, hogy meghosszabbítja len­gyelországi tartózkodását, s csak a jövő héten utazik el, megfigyelők szerint kettős ér­telemben figyelemreméltó. Azt mutathatja, hogy vannak még. megoldásra váró részletek Lengyelország és az NSZK szerződésének aláírásáig, de a külügyminiszterek bíznak a megoldás lehetőségében. A fel­tevéseket és a találgatásokat különben természetessé teszi a tárgyalások bizalmas jellege, amint titkosság övezi a Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megbeszéléseket és a stratégiai atomfegyver­korlátozás érdekében folyó szovjet—amerikai SALT pár­beszédet. (Ez pontban egy esz­tendővel ezelőtt kezdődött meg Helsinkiben, majd a ta­vaszi, bécsi második forduló után ismét a finn főváros a színhely.) A tanácskozások érdemi ré­széről nincsenek tehát rész­letes információk, a politikai légkört azonban feltétlenül ér­zékelni lehet A SALT konfe­rencia például eléggé hűvös klímában indult, s most nem ban áll azzal is, hogy az Egye­sült Államokban lezajlottak a két elnökválasztás közötti „fél. idős" szavazások. Történelmi tapasztalat ugyanis, hogy kü­lönösen az uralkodó párt szí­vesen idéz elő ilyenkor fe­szültséget: így akarja elvonni a figyelmet a belső problé­mákról, s a „külső veszély” jelszavával a választópolgáro­kat felsorakoztatni a kormány mögé. Nixon és Agnew százkilenc- ven esztendő legfontosabb fél­idős választásairól beszélt, s azért folytattak kampányt, hogy — szemben minden eddi­gi tradícióval — a kormányzó republikánusok ezúttal kong­resszusi többséget is nyerje­nek. Az elnök terve nem sike­rült, és ha a szenátusban ja­vult is valamennyire a köz- társaságiak aránya, messze el­maradtak a zavartalanabb kor­mányzást biztosító többségtől. A számbeli eseményeknél riasztóbb Nixon számára az a tény, hogy a demokraták lát­120 óra Hétfő: Varsóban meg­kezdődnek a lengyel—nyu­gatnémet tárgyalások. — A szovjet—amerikai SALT párbeszéd újabb fordulója Helsinkiben. Kedd: Félidős választá­sok az Egyesült Államok­ban. — Az új haladó chi­lei elnök beiktatása. Szerda: Hármas arab csúcstalálkozó Kairóban. Nagyköveti értekezlet Nyu- gat-Berlin ügyében. Csütörtök: Az EAK, majd azt követően Jordá­nia és Izrael is hozzájárul a közel-keleti tűzszünet meghosszabbításához. Péntek: Heves összecsa­pások Kambodzsában. — Bejelentik az olasz—kínai diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megálla­podást. szólag összeszedték magukat, s kezükbe került az egyes álla­mok élén álló kormányzói posztok ötvenhat százaléka. A kormányzó ugyanis minden esetben kulcsembere az elnök- választási kampánynak is. A szenátus újraválasztott demok­rata tagjai között van egyéb­ként Muskie, Humphrey és Edward Kennedy is, hármó­jukkal kapcsolatban máris megindult a kombinációsoro­zat, melyikük méri majd össze erejét 1972-ben a republikánus jelölttel az elnöki tisztségért A választási eredmény azt is jelzi, hogy Nixon új Vietnam- terve még az Egyesült Álla­mokban sem hozta meg a kí­vánt hatást Igaz, Dél-Vietnam számos körzetében a pusztító esőzések és árvizek némileg csökkentették a harcok heves­ségét, de Kambodzsában a hét folyamán is súlyos összecsa­pásokra került sor. (Fel kel­lett figyelni a kambodzsai ha­zafias erők bejelentésére: ké­pesek lennének akár a fővá­rost is elfoglalni, de úgy vé­lik, hogy az jelenleg felesleges nemzetközi bonyodalmakat okozhatna, ürügyül szolgálhat­na például az amerikai be­avatkozásra.) Végül, de nem utolsósor­ban szóljunk arról is, hogy csütörtökön hivatalosan lejárt a kilencvennapos közel-keleti tűzszünet Sajnos célját nem érte el: a közvetett tárgyalá­sok nem kezdődtek meg ebben az időszakban, ellenben pozi­tívumként könyvelhetjük el a súlyosabb harci cselekmények elmaradását. Kairónak és Moszkvának a hosszabbítás érdekében történt erőfeszítései eredményeként továbbra is fennmarad a fegyvernyugvás. Egy ingatag tűzszünet azon­ban nem lehet évtizedekre szóló program: szükség van alapvető rendezésre, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határoza­tának végrehajtására. E te­kintetben viszont nem hozott új elemet a hét. A jelek sze­rint Washington és Tel Aviv továbbra sem hajlandó a meg­szállt arab területek kiüríté­sére, amely pedig alapja és feltétele az igazi megoldás­nak ... Amnesztia Algériában Hottari Bumedien algériai elnök, a franciaellenes felsza­badító háború kezdetének 16. évfordulója alkalmából utasí­tást adott mintegy száz poli­tikai fogoly szabadon bocsátá­sára. Az amnesztiában részesített személyek között van állítólag Bachir Had Ali, a kommunista párt volt főtitkára, Mohamed Harbi, az algériai ideiglenes kormány volt államtitkára és az FLN több ismert személyi­sége. Ahmed Ben Bella volt algé­riai elnököt továbbra is házi­őrizetben tartják Algír köze­lében. A Szuezi-csatornánál minden csendes. Az EAK után Jor­dánia és Izrael is hozzájárult a tűzszünet meghosszabbításához.

Next

/
Thumbnails
Contents