Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-06 / 261. szám
1978. NOVEMBER 6., PÉNTEK Ciriap 3 ISMÉT GENERÄL Kiderült a szándékos mériegtsalás Gazdaságfejlesztésünk kiemelt programja (3.) A vezető új munkatársai Harmadszor írunk a Generálról, amely termelőszövetkezeti önálló építőipari közös vállalkozás, és 1968 nyarán hozta létre az isaszegi Damjanich Tsz, a szadai Székely Bertalan Tsz és a Magyar Vadászok Országos Szövetsége. Előző két cikkünkben két kisebb — élbocsátásokkal, veszekedésekkel, munkaügyi vitákkal terhes — ügyben érzékeltettük, hogy gyanúsan sok a felmondás ennél a vállalkozásnál, rendkívül mérgezett a légkör, a vezetők nem szakértelmükkel, inkább szabálytalanságaikkal tűnnek ki. (Ezután a vadászok kiléptek a vállalkozásiból.) A Generál a rendeletekkel dacolva Budapesten ütötte fel központi székhelyét — erre nem volt joga — és csak akkor távozott lsaszegre, amikor a XI. kerületi rendőrkapitányság és népi ellenőrzési bizottság éppen folyamatban levő vizsgálatai alól akarta kivonni magát. A vizsgálatokat azonban folytatták a gödöllői járás illetékesei — s hogy előző két cikkünk nem hiába íródott — bebizonyították, hogy visszaélések történtek. Ehhez nem kellett mást csinálni, mint az 1968. és 69. évi mérleget ellenőrizni — a járási tanács pénzügyi osztálya ezt elvégezte — és kiderült, hogy... A pénzügyi osztály a vállalkozás 1968. és 69. évi zárómérlegét nem fogadta el valódinak. Számviteli rendet, bizonylati fegyelmet szinte egyáltalán nem tapasztalt így o társadalmi tulajdon védelme a vállalkozásnál nem volt biztosítható. Az 1968-as. mérleg meghamisítását — amelyet a vizsgálat szándékosnak mondott — rengeteg tény bizonyítja. A leltározásoknál a fogyósokkal, de a gyűlések, a csoportos találkozások ellen tiltakoznak. A legutóbbi választások előtt annak az erőműnek helyi vezetői töprengtek azon: engedélyezzék, vagy sem a gyűlés megtartását, amely cég igazgatósági tanácsának magam is tagja vagyok. Ez az inatrai erőmű állami részvénytöbbségű vállalat. Amikor mégis sor került a gyűlésre, a helyi vezetők is jelen voltak. Utána mondották el; csak igazgatói tagságomnak, valamint képviselőségemnek (ebben az időben a kormány tagja is volt Aitio elvtárs) köszönhetem, hogy nem tiltották be a gyűlést. Ügy látszik itt még baj van a demokráciával. Elsősorban építkezésekre járok, ahol ebédidőben beszámolok munkámról a dolgozóknak. Természetesen választóimhoz személyes kapcsolat is fűz. Sokan keresnek fel otthonomban és az is gyakori, hogy saját lakásukra hívnak meg vitatkozni. Milyen gondokkal jönnek? Részben személyes ügyeikkel keresnek fel, másrészt engem látnak el tanáccsal, nem egyszer az egész társadalmat érintő kérdésekben. Gyakori a nyugdíjprobléma, felkeresnek lakásépítési kölcsön, vagy telekügy miatt. Napirenden szerepelnek a városrendezési tervek. Ilyenkor a közhivataloknál intézkedtem. Számtalanszor bér- és más megélhetési panaszok miatt fordulnak hozzám, a kollektív szerződések végett. Példaként azért megemlítek egy esetet, amiből kitűnik, mi mindennel keresnek meg választóim: amikor az NSZK— Szovjetunió tárgyalások folytak, egy idős elvtársnő azt kérdezte, hogy mi a véleményem: nem akarja Bonn orránál fogva vezetni Moszkvát? Ilyen kérdésekre is választ kell adni. ÜJSAGIRO: Aitio elvtárs mióta képviselő? PAAVO AITIO: 1951. július 1-én választottak először. Tizenkilenc esztendeje. A képviselők közül hatan vannak, eszközöket 100 százalékos áron, sőt több esetben még a beszerzésnél is magasabb összeggel vették fel, a fogyóeszközöket — azokat, amelyeket az állóeszközöknél értékeltek — hasonlóan értékelték. Az anyagokat nem a beszerzési áron vették leltárba. Az említett mérlegre vonatkozó 1969-es januári igazgató- tanácsi határozat — és a jegyzőkönyv — nincs hitelesítve, és nem tartalmazza a mérleg szerinti eszközöik és források értékét, sem a nyereség összegét, a nyereség felosztására csak részben intézkedtek. A főkönyvelő a mérlegnyomtatványt nem töltötte ki. A vevők és a szállítók tartozásait, követeléseit a mérleg elkészítése előtt nem egyeztették, ezért később — miután ezt elvégezték — könyvszakértő segítségével a mérleget módosítani kellett. A főkönyvi számlák nincsenek lezárva, összeadásuk sok helyen hibás, javítva vannak és nem egyeznek meg az ellenszámlán könyvelt összeggel. A főkönyvi számlák nem egyeznek meg a főkönyvi kivonattal ... A pénztárból kiadott összegeket nem szabályszerűen számolták el 1968-ban. Van, ahol bérjegyzék nincs feltüntetve, ahol egy-egy összeg rendezését kétszeresen ismerték el, ahol bizonyos összeggel terheltek számlát és ugyanezt az összeget a pénztárnaplóban kiadásként tüntették fel. A bérek részletes nyilvántartása hiányos, erről összesítő nem készült. A vállalkozás a vizsgált évben igen magas összegeket adott ki dolgozóinak elszámolásra. Például az egyik építés- vezető 1968 decemberi három akik nálam előbb kerültek a parlamentbe. Aktív szereplője voltam az ifjúsági- és a sport- mozgalomnak is. Napjainkban csaknem egymillió ember vesz részt sportmozgalomban. Én' 1926-ban, nyolcéves koromban kezdtem, és ma is vezetőségi tagja vagyok a munkás- és az állami sportszövetségnek. Kérdezett családomról és szabad időmről is. Két leányom van. Az egyik huszonhárom, a másik tizennyolc éves. A nagyobbik már férjhez ment, a kisebbik idén érettségizik. A kisebbik járt már Magyarországon, idén pedig három hónapot Angliában töltött. Én? Hosszú idő óta ebben az esztendőben voltam először szabadságon. Saját nyaralómban a turkui szigeteken töltöttem feleségemmel a nyarat. Horgásztam és higgye el, nagyon sok halat fogtam. Ezenkívül szau- náztam, nagyon kedvelem a szaunát. Szívesen járok színházba. Olvasásra kevés időm jut, inkább politikai műveket olvasok, memorandumokat, beszédeket készítek. ÜJSAGIRO: Ne vegye tola- kodásnak, de megkérem, mondjon el egy-két érdekesebb, parlamenti, képviselői tevékenységével kapcsolatos élményt. Szeretném, ha legközelebbi terveiről is beszélne. PAAVO AITIO: Húsz esz- tendő alatt sokféle élményben számláján a hiány összesen 117 ezer 800 forint. Egy másik építésvezető számláinak hiányjegyzéke: 149 ezer, 10 ezer, 100 ezer, 261 ezer, 80 ezer forint. Szinte hihetetlen... A főkönyvelő — az akkori, a legelső, mert két év alatt már a negyedik főkönyvelő dolgozik a vállalkozásnál — Tímár Gyula volt, aki a pénztárt és a pénztárost — Molnár Mária — nem ellenőrizte. Érdekes, hogy a leltározás során megállapított 183 milliós anyaghiányért senkit nem vontak felelősségre. Hozzá kell még tenni, hogy leltározáskor a tényleges anyaghiányt nem lehetett megállapítani, mivel nem volt anyagkönyvelés, az egyes építkezések anyagszükségletét nem mutatták ki, és nem egyeztették az építkezésekhez kiszállított építőanyagok mennyiségét az ott felhasználásra kerülővel. O Mulatságos, hogy maga Tímár Gyula mondotta, amikor előterjesztette mérlegét: „az anyaggazdálkodás hiánnyossá- gából... a társadalmi tulajdont károsító cselekmény elkövetésére lehetőség nyílt.” A járási pénzügyi osztály, a megyeivel egyetértésben ügyészi feljelentési javaslattal fordult a Pénzügyminisztériumhoz, hogy indítsák meg Ágoston István igazgató és Tímár Gyula ellen a bűnvádi eljárást. A revizorok megvizsgálták az 1969. évi mérleget is, és itt szintén megállapították, hogy a mérleg nem felel meg a valóságnak, pedig ezt már a negyedik főkönyvelő, Mohai Sándor készítette. Ha megindul a bűnvádi eljárás — a tanúkihallgatások során számos, ma még rejtett dologra derülhet fény. Berkovits György volt részem. Hirtelen nem is tudom mit válaszoljak. Talán a legemlékezetesebbet említem, amikor először léptem be a parlamentbe. Velem jött sok munkás, s elkísértek a nők és ifjúsági szervezetek képviselői is. Másik nagy élményem, amikor először szólaltam fel a képviselők előtt. A hadsereg fegyverkezési költségének csökkentéséért szálltam síkra. 1951 őszén ugyanis a parlament pénzügyi bizottságában dolgoztam. Az ország különböző részein alkalmam volt betekinteni a fegyverraktárakba és ott érlelődött meg bennem a gondolat: indokolatlan fokozni a fegyverkezést. Élmények számomra a munkásgyűlések. Olyankor még közelebb lehet kerülni az emberekhez. őszintén kérdeznek, őszintén megmondják véleményüket és őszinte választ várnak. Terveim? Jelenleg a parlament gazdasági bizottságában munkálkodom. Hazánkban elég sokat fejlődött a kórházi ellátás. Sok kórház épült, de még több központi és helyi, területi kórházat szeretnénk. Űjabb kórházi ágyakra van szükség, az egyetemi klinikák bővítésére. így például Oulu- ban, Kuopioban és Tamperében. Beszélgetésünk elején említettem, hogy jelenleg a költségvetési vita folyik. Ez igénybe veszi az egész őszt. Sok célkitűzésünk fűződik ehhez a vitához. így a szociális törvényeknek több szempontból való fejlesztése. Éppen a parlamenti frakció nevében adtam át kezdeményezésünket: emeljék fel a betegek táppénzét napi 6.80 finn márkáról 10 finn márkára. Ügyszintén harcolunk az anyasági, a szülési szabadság díjainak felemeléséért. Szeretnénk a gyermekpótlékot 17 százalékkal emelni szemben a kormány 8,5 százalékos javaslatával. Fontosnak tartjuk a sorköteles katonák illetményének felemelését is. Százszázalékos emelést kívánunk, bár ez sem sok. Valamennyi javaslatunkat nem soA negyedik ötéves terv legjellegzetesebb vonása, hogy valamennyi programpontjával a gazdálkodás magasabb szintjének megteremtésére szervezi a társadalom anyagi és szellemi erejét a gazdasági élet minden szektorában. így is fogalmazhatnánk: kicsiben és nagyban is. Nagyban: cél az iparszerkezet korszerűsítése — azoknak az ágazatoknak dinamikusabb fejlesztését irányozza elő, amelyek korunk tudományos-technikai színvonalának teljes mértékben megfelelnek, hazai adottságokra épülhetnek, a társadalom gyarapodását hosz- szabb távon jobban szolgálják. Kicsiben: ehhez a gyarapodáshoz olyan eszközöket ír elő, amelyek a gazdálkodás minőségileg fejlettebb eszközei sorába tartoznak: intenzív fejlesztés. hatékonyságfokozás, a műszaki haladás, a tudományos eredmények gyorsabb alkalmazása. A jobb hatásfokú gazdálkodás egyik nélkülözhetetlen eszköze ma már a számítástechnika. A terv kiemelt fejlesztési programjai között ott szerepel a hazai számítástechnikai program is. így: „számítástechnikai program” — s nem leszűkítve: számítógép-termelés. A számítógép ugyanis egymagában, megfelelő környezet, személyzet, kisegítő berendezések és nem utolsósorban — alkalmas, pontos programok nélkül nem hozhatja meg a kívánt eredményt. Közismertek legfőbb teendőink: a termelékenység javítása, a munka szervezettségének tökéletesítése, a beruházási piac egyensúlyának megteremtése, a vezetés színvonalának javítása, a termékek versenyképességének emelése — mindezek együtt vezethetnek a Tolhatom fel; összesen 138 javaslatot tettünk. ÜJSAGIRO: Az ön neve széles körben ismert Magyarországon, hiszen többféle minőségben — mint parlamenti képviselő és mint közlekedési miniszter —, nemcsak hogy Magyarországon járt, de számos magyar küldöttséget is fogadott. Országaink, testvéri népeink között a kitűnően fejlődő baráti kapcsolatok ápolásában önnek jelentős szerepe van. Elevenítsen fel néhány személyes tapasztalatot, mondja el egy-két hivatalos — és személyes élményét. PAAVO AITIO: A két ország között évről évre mind mélyebb barátság szövődik. Ezt bizonyította az idén megrendezett barátsági hét keretében a delegációk cseréje. Találkoztam több olyan ismerősömmel, akik nagyon elégedettek voltak utazásukkal. Én legutóbb 1969 nyarán jártam Magyarországon. Dr. Csanádi György miniszter vendége voltam. Gyönyörű utazás volt. Nagyszerű hivatalos programmal vártak és utána nagyon kellemes volt a balatoni kirándulás, a koncert — minden. Családom is nagyon jól érezte magát. Első magyar barátom azonban Rónai Sándor volt. A háború után néhány évvel itt Finnországban találkoztam vele. Később, mint a magyar parlament elnöke keresett fel. Részletesen, alaposan elmondta a magyar forradalom különböző eseményeit. Ez örökre emlékezetembe vésődött. Rónai Sándor volt az első, akivel közeli, baráti kapcsolatba kerültem, akinek sokat köszönhetek. Később több parlamenti delegációval találkoztam, Vass Istvánná asszonnyal való megismerkedésem, beszélgetéseim is emlékezetesek. ÜJSAGIRO: Az utóbbi esztendőben mind gyakoribbak országaink állami és társadalmi vezető személyiségei és testületéi között a találkozások és mind szélesebbek, mélyebbek a népeink közötti baráti kapcsolatok Is. Megítélése szerint, hogyan képzelhető el ezeknek a kapcsolatoknak a további mélyítése, miben látja ön ezeknek a kapcsolatoknak a jelentőségét? gazdálkodás magasabb szintjé- nez. Ezek azok a feladatok, amelyekbe be kell vonnunk a számítógépet — munkatársként és ellenőrként, amiért a IV. ötéves tervben el kell terjednie a számítástechnika eszközeinek és szellemének gazdasági életünkben. A számítástechnikai program lényegében több — s egyaránt fontos — fejezetre, teendőcsoportra oszlik, s legalább 4 tárca feladatköréhez tartozik. Feladat a számítógépek és tartozékok — ahogy a szakemberek mondják: perifériák — hazai gyártásának fejlesztése. Ez a kohó- és gépipar feladata. Jelenleg 80 számítógép dolgozik hazánkban, s ezek szinte kivétel nélkül külföldi gyártmányok. A tervidőszak végére összesen 400 számítógéppel kell rendelkeznie az iparvállalatoknak, a kereskedelemnek, közlekedésnek, a kutató- és oktatási intézményeknek, az államapparátusnak. Ennek a számítógépparknak a mainál nagyobb aránya lesz már hazai gyártmány, illetve a felfutó hazai gyártás exportjából fedezhetjük az importgépek beszerzését. A hazai számítógépgyártás alapjait a III. ötéves terv időszakában megvetettük — ennek fejlesztése, bővítése mosta cél. Az EMG 830-as típusú gépe már ismert konstrukció, a IV. ötéves tervben egy ennél fejlettebb, ún. harmadik generációs gép gyártását kell a gyárnak felfuttatnia. A számítógépek nemzetközi mezőnyében a teljesítmények alapján megkülönböztetnek kis, közép- és nagy teljesítményű egységeket. A magyar ipar a kis számító-* gépek gyártására rendezkedik be, míg a KGST keretében mások a közép- és nagy gépekre szakosodnak, majd kölcsönös szállításokkal tesszük telPAAVO AITIO: A két ország közötti kapcsolatok fejlődése nemcsak a két ország ügye, ez nemzetközi kapcsolatainkra is hatással van. Sokat gondolkodtam már a formákról, a barátság még tartalmasabbá tételéről. Szerintem hasznosak a csoportos -látogatások. Más demokratikus országokkal is megfelelők kapcsolataink. A Szovjetunióval és Magyarországgal azonban szorosabb szálak fűznek ösz- sze bennünket. A barátsági hét erről sok mindent elárult. Másodszor került sor háromnégyszáz fős csoportok cseréjére, amikor száz és száz ember ismerhette meg egyszerre országaink életét, szokásait. Nélkülözhetetlenek a parlamenti és kulturális delegációk cseréi is. Nem elég azonban csak ezen az úton továbbhaladnunk. Az eddigi formák megtartása mellett erőteljesebben kellene szélesíteni kereskedelmi kapcsolatainkat. Mi, kommunisták, népi demokraták, szívesen fejlesztenénk az ilyen kapcsolatokat, tudjuk, mindkét országnak sok haszna származna belőle. Eddig sajnos nem sikerült a kívánt eredményt elérnünk. Véleményem szerint, elsősorban a finneknek lenne ezen a téren tennivalójuk. A kapcsolat fejlesztésének másik eszköze az idegenforgalom fejlesztése. Még többen ismerkednének szívesen a Balatonnal, Magyarország más szép vidékeivel és az ilyen turistautakon még több barátság szövődne, még közelebb kerülne egymáshoz a két ország népe. Beszélgetésünk befejezésekor, amikor ismét a bejáratig kísért Paavo Aitio elvtárs, üdvözletét küldte magyar barátainak. Azoknak, akiket személyesen ismer, akikhez személyes kapcsolat köti, s azokat is köszöntötte, akiknek az újságíró közvetítésével szívesen beszélt képviselői munkájáról. Sági Ágnes (Vége.) jessé egymás számítástechnikai rendszerét. Ugyanígy a perifériák gyártásában is szakosított programban állapodtunk meg a baráti országokkal: a MOM, a BRG, az ORION, a VILATI és az ÉMG különféle lyukszalagtechnikai berendezéseket, memóriaegységeket, jelolvasó és leolvasó berendezéseket — perifériákat — gyárt majd, más szükséges berendezéseket pedig a KGST keretében szerezhetünk be. Erre a gyártásfejlesztésre mintegy 7 milliárdot fordítunk. Az is kétségtelen, hogy ennek a gyártásnak a kibontakozása az egész magyar elektrotechnikai iparra serkentőleg hat majd. l eiadat a program szerint — újabb fejezetként — gondoskodni a számítástechnika alkalmazásának szellemi bázisáról Uj technika ez — új szakma is egyben. Különböző szinten képzett szakembereket kíván — alapfoktól — felső fokig. A gyártásban és az alkalmazásban egyaránt. A gyártóműveknél meg fog jelenni a specializált szakmunkás, a komputertechnikus és -mérnök. Ezek képzése a felsőfokú intézményekben már kézzelfogható szándék. Hasonlóképp meg kell szervezni, illetve ki kell terjeszteni a karbantartók körét is. A szakemberek másik csoportjának oktatását részben már megszervezték: alap- és középfokon a programozók oktatását. Ezek a szakemberek „etetik” majd a gépet, értik majd a nyelvét a gépeknek. Ök állítják majd össze a programokat, illetve ők kezelik majd a berendezéseket. Ezek mind az oktatásügy feladatai, amelyek a tárca IV. ötéves tervében szintén szerepelnek. Az a gondolat is bontakozik, hogy a felsőoktatásban meg kell szervezni — mérnököknél, közgazdászoknál mindenképp —, hogy a választott szakmájukra való felkészítés közben — kötelező tantárgyként — számítástechnikai ismereteket is szerezzenek. A termelésirányítás, de a kereskedelem, a közlekedés irányítása — közép- és felső szinten egyaránt — már ma nélkülözhetetlenül megköveteli azokat az ismereteket, amelyek alapján bárki pontosan felmérheti, mit várhat a számítástechnikától, hol segíthet a számítógép, s milyen feltételek között. A felhasználás feltételeinek megteremtése is feladat ugyanis ebben a programban. A számítógépet nem lehet bárhol alkalmazni. Csak ott, ahol az adatszolgáltatás pontos, jól szervezett, az ügyvitel fegyelmezett, a termelésben, a gazdálkodásban rend van. Ahol nincs kapkodás, ahol pontosan tudják, eldöntötték, mi a szándékuk, tervük — legalábbis középtávon. Ahol tehát okos, lényegre törő kérdéseket tudnak feltenni a gépnek, s ahol arra használják a számítás- technikát, amire kell — nem az írógép vagy a „tíz ujjunk” helyett. A gép ugyanis mindig pontosan annyit tud — ameny- nyit a gazdája, csak azt „gyorsabban”, tévedhetetlenebből vagy ha úgy tetszik, „könyörtelenebbür tudja. A valóban hatékony termelésirányítás, de általában a magas szintű, eredményes munka, vezetés, programozás, szervezés előfeltétele ma már a számítástechnika. A gazdálkodás magasabb szintjéhez a legbiztosabb lépcsőfok. Ezért lett kiemelt programja a tervnek — s lényegében ezért tartozik, szinte valamennyiünkre e program végrehajtása. A számítástechnika tudománya a közeljövő üzenete. Akik holnap, holnapután is helyt akarnak állni, előbb-utóbb megismerkedniük vele, de az irányítás kulcspontjain már ma kötelesség megtanulni — akárcsak a múlt század derekán a gőzgép működési elvét. Gerencsér Ferenc
