Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-06 / 261. szám
4 "x/fiVfap 1970. NOVEMBER 6., PÉNTEK Népszerű az iskolamozi A Pest megyei Tanács művelődési osztálya és a Mozi- tizemi Vállalat kezdeményezésére idén ősszel új filmakciót hirdettek meg az általános és középiskolások számára. Az iskolamozinak is nevezhető vetítéseket mindenütt a helyi mozikban tártjaik a tanítási időn kívül, kedvezményes, átlag két forintos helyárakkal. Az előadásokra többnyire kéthetenként kerül sor, s az iskolák a rendelkezésükre bocsátott jegyzék alapján 28—30 film közül választhatják ki a főképpen történelmi, természettudományi műveket. A filmakcióra a tanév kezdetén 93 általános iskola és 6 gimnázium jelentkezett, elsősorban a kisebb községekből és a dabasi, nagykátai járásból. Az iskolamozi a részvevők körében néhány hét alatt népszerű lett. 121 előadásnak összesen 7400 nézője volt Partra a balatoni vitorlások A Balaton partján szárazra tették az utolsó vitorlásokat is. A legtöbb helyen darukkal, vagy sólyakocsikkal emelték ki a vízből a járműveket, majd a fedett tárolók alá vonták az árbocuktól megfosztott testeket. Sorskérdés — Milyen lesz a téli tüzelőolaj-ellátás? (Zsoldos rajza) Ä takarmányíermesztésről lenne szó A diafilmekig teljesen szabályosan haladt — mint máskor és máshol — a Pest megyei takarmánytermesztésről írandó cikk felvétele. Ha pontosabban akarok fogalmazni, a rendre vágó, felszedő gépekről. a fóliákba hordott lucernáról, a Baranyában, a szentlőrinci gazdaság módszeréről készített felvételeket meg sem akartam nézni, mert (remélem megértenek) ez túllépte feladatkörömet. Tóth Lászlóval, az állattenyésztési felügyelőség vezetőjével és Szú- nyogh Lászlóval, a megyei takarmánygazdálkodási felügyelővel „megbeszéltem” már a témát, egy napilap szokásos kertei között a termesztés helyzetét, sőt annak rendje és módja szerint megszabtuk a feladatokat is. Becsuktam aktatáskámat; ...készen voltam. A filmek azonban nyilvánvalóvá tettek egy vákuumot, éppen a tennivalókét. (Kérem, ne legyenek türelmetlenek, mindent megmagyarázok.) Az ötödik kocka, amelyet a diavetítőbe behelyeztek, már érdekelt. „Viszem magammal és megmutatom minden tsz-ben” — mondta Szúnyogh László. „Hát lehet egy termesztési módszert nem így csinálni?!”... Kirohant a szobából és egy nylonzacskóval tért vissza, ki- lónyi száraz lucernát hozott az íróasztalából, Pestről, a Városház utcából. „Ez illat, kérem!” — szemüvege majdnem leesett az orráról, amikor hol Tóth László elé, hol elém löik- döste. Ez az írás itt végződik és itt kezdődik. Egy cselekvési igény betöltésénél, valójában a cselekvési igénynek ilyen LELKESEN való betöltésénél. Tulajdonképpen több száz millió forintról lenne szó. A többi között arról is, hogyan küszöbölhető ki az évi 650 vagonnyi importtakarmány, amelyet Pest megye máshonnan behoz szűkebb hazájába. EMBEREK - SZEREPEK A hírlapárus Alacsony termetű öregember fürgén kínálja a lapokat a ceglédi piacon. Igaz, nem kiabál hangosan, mondjuk úgy, mint egy körúti rikkancs. Rekedt már a hangja, mégis mindenki felfigyel rá. Ismerik. — Itt az újság! Népszabadság, Pest megyei Hírlap, Lú- das Matyi, Tükör, Képes Újság ... Tessék, tessék, emberek! Kinek adhatok? A kabátja hosszú, csak néhány centin múlik, hogy nem súrolja a földet. Südes sapkáját mélyen a fejébe nyomja. Az állán ősz borosta. A gumitalpú posztócipő néhány számmal nagyobb, mint a lába. Kabátját a nyakán biztosítótű fogja össze. — Mit adhatok? — az öreg hírlapárus megáll, és elém tartja az újságköteget. — Egy Phst megyei Hírlapot és egy Népszabaaságot legyen szíves... A nyakában vékony szíjon kis bőrtáska. Beleszórja az aprópénzt, s már menne is to- yább. Utánaszólok: — Nem fárasztó ez? Meglepődve néz rám. — Hetvenkét éves vagyok, de... szeretem ezt csinálni. Igaz, most már csak kedden, pénteken, meg vasárnap árulom a lapokat. Járnék én naponta is, de a lábam már nem bírja. — Mióta árul újságot? — Már 1913 óta. Akkor mentem el a postához hírlapkézbesítőnek. Azelőtt a Friss Újság, a Pesti Hírlap, meg a Babszem Jankó volt az, amit legjobban vittek. És akkor a tanyasiak csak minden kedden jöttek az újságért. A fel- szabadulás után én voltam a legelső hírlapárus Cegléden. A városháza elé 1944 telén álltam ki. Egyhetes lapokat árultam... — Es ma? Hogy megy az üzlet? — A Lúdas Matyit, a Pest megyei Hírlapot, a Népszabadságot, meg a Képes Újságot veszik leginkább. Persze, ha valaki csak egy lapot vesz, az nem elég. Ezért kínálni kell. Az előbb egy hölgy 15 forintért vett tőlem lapot. Amikor fizetett, azt mondta: „Magát az isten is újságárusnak teremtette ...” Bevallom, jólesett. Ha valaki megáll előttem, én ránézek, és már tudom, hogy mit adhatok neki. — Melyik lapot olvassa legszívesebben? — Szeretőm a Pest megyei Hírlapot. Aztán elolvasom a Népszabadságot, a Képes Újságot is. Ha meg nevetni akarok, akkor a Lúdas Matyit. Megigazítja sildes sapkáját. Hirtelen így szól: — Mondja, miért érdekli magát mindez? — A Pest megyei Hírlapban megjelenik... Felcsillan a szeme. — Tényleg? Itt Rákosi Lehelt mindenki ismeri. Akkor aznap biztosan veszik majd a lapot. Majd teszek róla. Még szólnék neki, de már nem lehet. A következő pillanatban eltűnik a piaci tömegben. (falus) De előbb meg kell ismerkednünk a számokkal. (Én is ezt tettem, tehát visszaforgatom a filmfelvevő kerekét.) — Mennyi takarmány termett és terem Pest megyében 1970-ben? — ez volt az első kérdésem, amire még nagyon „hivatali tónusú” választ kaptam: — Általában jobb a helyzet, mint tavaly, de nedves év volt, a szénák minősége romlott. A belvizek 6000 hold őszi árpát kimostak, 2000-rel kevesebbet is vetettek. 1969-ben holdanként 13,4 mgzsa termett, idén 12,4 mázsa 26 000 hold átlagában. A tavaszi árpa a tavalyinál holdanként 2 mázsával hozott kevesebbet, ez mondható el a zabról is. Kukorica 15 százalékkal lesz kevesebb, mint a múlt évben. Kényszerérés van, a csöveket facsarni lehet, a fagy különösen a későn érőknek okozott kárt. Legjobb: gyorsan a szárítóba vinni, vagy fólia alá, mint a ceglédi Vörös Csillagban teszik. — A szénatermés? — Nagyobb, mint tavaly, de gyenge a minősége. A lucerna 1969- ben holdanként 22,7 mázsát, idén 26,2-őt adott, a vöröshere 16 helyett 18-at, a réti széna 9 helyett 11-et, tehát örülni kell. A tápokról is beszélni kell, mert azok is a takarmányozási szerkezet változására figyelmeztetnek : baromfitápból 1970- ben 38,7 százalékkal több fogyott el, mint tavaly, sertéstápból viszont 24 százalékkal kevesebb, de ez a tápok áremelkedésének következménye. A koncentrátumokból viszont 2 százalékkal többet használtak, mint 1969-ben. — Elég lesz-e az idén megtermelt takarmány az állattenyésztés fejlesztéséhez? A több hús előállításához? Tóth László optimista: „Elég lesz. Abraktakarmányból az eddig eltelt hónapokban 650 vagonnal hoztunk más megyékből. A szálas takarmány a szükséges mennyiségben megterem.” — És mennyi teremhetne még! — Szúnyogh László ezt szinte kiáltva mondja. — Hogyan?... Például a Baranya megyei Szentlőrincen alkalmazott eljárással! Egyáltalán nem valami látványos és költséges megoldásról van szó ... De ők 60—61 százalékkal nagyobb nedvességtartalmú takarmányt tudnak begyűjteni, mint mi. Nyáron a levágás után a lucernájuk 1,5—2 órát szárad a napon, utána már gyűjtik is. Hagyományos eszközökkel ... Fűkasza — rendsodró — Orkán vagy egy ócska, másra már nem használható kombájn is megteszi, amelyre FAUN adaptert helyeznek. A trágyaszóró pótkocsi húzószerkezetét is használják. Szóval a betakarítás egyszerű, hiszen nálunk is van minden tsz-ben Orkán. A silókat fóliával bélelik ki, arra rakják a zöld lucernát, majd letakarják. A karotin és fehérjetartalom kevés károsodást szenved. Egy rövid „vágta” újabb bizonyító adatokért és már látjuk is: az úgynevezett vámosi, azaz levegőbefúvatásos módszernél a fehérjeveszteség 28 százalékos, a hagyományos kazlazónál 50—60, míg a fóliásnál csak 25 százalék. „Magyarul” ez annyit jelent, hogy a megyében kétszer annyi lu- cema-tápérték válna felhasználhatóvá, mint most, ha ezzel a módszerrel dolgoznának. Több ezer silóhúsról, a mi nagyon is „fájó” pontunkról tudnánk elrugaszkodni az igénykielégítés magaslataira. — Hol tárolják már így a megyében a lucernát? — érdeklődöm, mire szomorú és rövid választ kapok: Mindössze a dömsödi Dózsában és a tököli Vörös Csillagban. Pedig fólia is van, gépek is vannak, lucerna is van, csak ... — Az egyik lényeges adatról majdnem elfeledkeztem — vág közbe Szúnyogh László —, a lőrinciek holdanként a mi 26 mázsánkkal szemben 60-at termelnek, s csupán azzal, hogy gyorsan betakaríthatják a lucernát, nincs petrence, rend a földön, 10—12 százalékkal növelik a termést. — Feladat? — A szálas takarmány termesztésének komplex gépesítése — sorolja az állattenyésztési felügyelőség vezetője —, a korszerű tárolás, a tápok, kon- centrátumok mind szélesebb körű alkalmazása, s a jövő a lucernapogácsa (kis, elkapkodott mosoly), de ez már csak az ötödik ötéves tervben ... (Érzik, tudják már önök is, itt van vége a beszélgetésnek, az interjúnak vagy cikknek, de ekkor jött közbe a diafilm és a zacskó lucerna az íróasztalból.) — Rengeteg takarmány elpusztul nálunk, Pest megyében — mondja Szúnyogh László. — Nem becsülöm túl, ha ezt a mennyiséget az évi termés egynegyedében állapítom meg. Kérem szépen: a megyében most összesen 97 ezer szarvasmarha, 327 ezer sertés és 152 ezer juh van, a 2 millió 91 ezer baromfiról nem is^be- szélve, de azok inkább tápot fogyasztanak. Kérdem én, mennyi szarvasmarha, sertés lehetne, ha még több takarmányunk lenne. Van nálunk legelőgazdálkodás?... Nincs! Nem hajiunk a korszerű legelőgazdálkodás felé... Én egyszer dühömben saját kezűleg szereltem fel az egyik tsz-ben a villanypásztort... lássák, mit lehet produkálni... Erre a lőrinci tapasztalatcserére 18 tsz-t hívtam meg, öt jött el. Minden tsz-szövetségben filmvetítést tartottam, sajnos nem reagáltak rá. Kénytelen vagyok megállapítani, mi későn reagálunk a dolgokra. (A lucernászacskó ezután a mondatrész, után került a kezünkbe.) Ez' az írás itt végződik, és az élet egyik gazdasági momentuma, szándéka itt kezdődne. Egy cselekvési igény betöltésénél, valójában a cselekvési igénynek ilyen LELKESEN váló betöltésénél, mert enélkül MÉG gazdálkodni, sőt szálas takarmányt termeszteni sem lehet szocialista módon. Szűts Dénes BEMUTATÓ: MA A Vidám Színpad ma mutatja be Ben esik—Romhányi—Fényes: Egy fiúnak négy mamája című zenés vígjátékát. Rendező: Zsudi József. A képen: Kabos László, Berényi Ottó, Pálffy Gabi BOOR ANDRAS: Évszakok Tavasz Város Síén ébredő ezüst-falak. Futok eléd, Lombrügyek fakadoznak. Nyár Falu-harangszó fürdik a tóban. Puszta-magányban gém kuporog. Szélmalom olvad nap-suhatagban. Csónakom alatt nád mocorog Ősz Bénult levél a meztelen faágon, Humusz-dunnákon alvó harmatok, Bokrok között kopott ruhában, Didergő szellő andalog. Tél Süvöltő hó a néma tájban, Kuppogó fákon jég-szemek.' Hullám-virágok tarka láza Vonagló fagyban szendereg. MIÉRT BOSSZANKODIK? A „hakniellenőr“— Mi nem bosszankodunk, inkább úgymond „megoldjuk a problémákat” — mondja Fényes László, az Országos Rendező Iroda ellenőrzési osztályának vezetője és Győrik Anikó, a Pest megyei referens. — Milyen problémákat kell megoldani? — Az úgynevezett műsorbrigádok — haknibrigádok — tevékenységét kell szemmel tartanunk. Mindez önmagában hordja a nehézségeket. — Hogyan végzik ezt a munkát? — Először bekérjük azokat a darabokat, amelyeket ezek a brigádok elő akarnak adni. Elolvassuk, vagy tetszik, vagy nem. Ha nem, akkor változtatásokat javaslunk, s csak akkor engedjük, hogy előadják, ha tanácsainkat megfogadták. — Milyen darabokat nyújtanak be elolvasásra? — A legkülönfélébbeket. De főleg operettet és zenés vígjátékot. Operettet csak nagyon ritka esetben engedélyezünk. Mostanában azonban megindult egy egészségesebb folyamat a mi kezdeményezéseinkre: egyre többen játszanak el irodalmi értékű vígjátékokat. — Ha engedélyezik a darabot, utána mi a feladatuk? — Akkor útmutatásokat adunk a rendezés, a díszletek, a játékstílus tekintetében, majd a próbák után megnézzük az úgynevezett szakmai bemutatót. Ha itt megnyerte tetszésünket az előadás, akkor engedélyezzük, hogy meginduljon a turné. — A bemutatókon szoktak bosszankodni? — Néha szoktunk, amikor olyan színészek énekelnek, akiknek már húsz évvel ezelőtt sem volt híingjuk, vagy olyanok a jelmezek, mintha ócskapiacon kínálnák, ráadásul még a darabhoz sem megy. — Kik játszanak ezekben az alkalmi társulatokban? — Állástalan színészek, akiknek valahol és valamikor felbontották a szerződését, és újat nem kaptak sehol. Vannak köztük tehetségesek, akiknél az ember meglepődik, hogy miért nem kellenek egy színháznak sem, de találhatók persze olyanok is, akik egy fél életet töltöttek színpadokon, de hogy hogyan, az rejtély. — Nem idegeskednek, hogy a megfelelő színvonalú bemutató után, a turnék során „szétesik” az előadás? — Ezért vagyunk, hogy ezt szemmel tartsuk, hogy netán emiatt idegeskedjünk, és tegyünk róla, hogy ne így történjen. Szúrópróbaszerűen ellenőrizzük a vidéki előadásokat, sőt a múlt évben bevezettük a társadalmi ellenőri hálózatot, vagyis olyan népművelőket szerveztünk be, akik szívesen ülnek be egy-egy ilyen előadásra és jelentést küldenek nekünk az előadás színvonaláról. A társadalmi ellenőri hálózat kiépítésében éppen Pest megye járt elől, itt vezettük be először. Rendkívül jó a kapcsolatunk a megyei tanács művelődésügyi osztályával. A Pest megyei „mintát” akarjuk bevezetni a többi megyében is. — Tehát van ellenőrizni való? — Az mindig akad. A művészi színvonal szinte előadásonként változik. Esetleg más színészeket léptetnek fel, mint akiket előzőleg jeleztek. Ez főleg tánczenei műsoroknál gyakori. De mi rajta tartjuk a kezünket a gázsin, vagyis az elszámoláson is: útiköltség, fellépti díj. A néha előforduló visszaéléseket, szabálytalanságokat szigorúan vesszük. — Nem bánják meg soha utólag, hogy egy műsort engedélyeztek? — Ma már ritkán, s ez éppen a gyakori ellenőrzésnek köszönhető. Persze, nem szabad összetéveszteni az ŐRI által engedélyezett műsorokat, az ŐRI saját produkcióival. — Szükség van ezekre alkalmi „brigádokra”? — Nehéz erre válaszolni. Ml az állástalan művészeken segítünk. — És tánczenei műsorok? — Azok elég népszerűek. Persze, vegyes a színvonaluk. Attól függ, ki és milyen az illető társulat vezetője, aki általában a konferanszié is. Van, aki lelkiismeretes, van, aki ennek az ellenkezője. — Tehát lehet itt bosszankodni eleget, úgy gondolom. — Lehet, de a mi munkánk, az ellenőrzés munkája ilyen, tehát a bosszankodás a munka lényege, s ezért már nem is bosszankodás — fejezte be Fényes László és Győrik Anikó. — berkovits —* az
