Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

rest WECKE» 8 1970. NOVEMBER 4., SZERDA 7 százalékkal több áram Az Országos Teherelosztó Központ mérőberendezései napról napra és óráról órára jelzik, hogy miképpen alakul az áramfogyasztás. A központ diszpécsere hétfőn az esti órákban azt jelentette, hogy az országos fogyasztás elérte a 2VáÖ megawattot. Eszerint máris bizonyosra vehető, hogy idén megdől a tavaly elért or­szágos energiafogyasztási re­kord. Azt, hogy idén mennyi­vel több áramot igényeltek a fogyasztók, az is jelzi: ilyen értéket — pontosan 2719 me­gawattot — 1969-ben, decem­ber 18-án este 19 órakor mér­tek. A teherelosztó központ szakemberei szerint az idei fo­gyasztásnövekedés a tervezett­nek megfelelő, hozzávetőleg 0—7 százalék, pontosan annyi, print az előirányzat A fogyasztás ilyen mértékű növekedése nem abból ered, mintha a lakásokban használ­tak volna fel ennyivel több villamos energiát a felfutását az ipari üzemek megnöveke­dett fogyasztásával magyaráz­zák. PÉCS „FÖLDINDULÁS“ A Pécs alatt húzódó hatal­mas — sok évszázados és nagyrészt még ma is feltárat­lan — pincelabirintus ismét „fialtatott magáról”. ' Hétfőn a belváros egyik ré­gi utcájában, a József Attila utcában „megnyílt a föld”. Egy téglával megrakott '. teherautó alatt beszakadt az úttest. Az omlás következtében meg­rokkant a 28-as számú ház északi fala. A . járműforgalmat azonnal leállították a József utcában. feltételezik ugyanis, hogy ve­szélyes pincerendszer rejtőzik a föld alatt. Valószínűleg ősi bortároló pincékről van szó. A környéken már több pincerendszert feltártak és mindegyik tele van vízzel. Lehetséges, hogy a mostani József utcai „földindulás” is a pincéket megtöltő víz mozgá­sával áll összefüggésben. .v • ■ • V/V» ym/« .vn ­............. • ■ UTÓSZEZON A dél-baranyai Ten- kesalján, az itt gazdál­kodó siklósi Magyar— Bolgár Testvériség Tsz nagyszerű ménest fejlesztett, ahol sportlovakat tenyésztenek, csikókat nevelnek és idomítanak. A „tenkesaljai Hortobágy” rövid idő alatt igen népszerűvé vált a turisták — főleg a külföldiek — körében. A lovagláson kívül Harkány gyógyvizet, az ormánsági falvak népművészetét és Villány tüzes borait is élvezhetik a vendégek — még utósze­zonban is. Szociálisotthon-pályázat A jelenlegi szociális ottho­nok nagy része korszerűtlen, üzemeltetésük nem gazdasá­gos, nem ad megfelelő lehető­séget az idős emberek magas színvonalú egészségügyi ellá­tására. Ezért határozta el az Egészségügyi Minisztérium, hogy olyan intézményt hoz lét­re. amely tudományos bá­zisa lehet a gondozási for­mák továbbfejlesztésének. Ez az intézmény lesz az orszá­gos vezető módszertani szo­ciális otthon, amelynek meg­tervezésére most közös pályá­zatot hirdetett az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium és az Egészségügyi Mi­nisztérium. A megtervezendő központi intézményben 200 személyes szociális otthont helyeznek el, 100 idős ember részére általá­nos és 100 részére betegott­hont. Ebben az épületben kap helyet az öregek 50 személyes napközi otthona, a házi gon­dozószolgálat, s más részleg a tudományos kutatások, vizs­gálatok elvégzésére. A pályázati kiírás már át­vehető az ÉVM gazdasági hivatalában, s a kész terveket 1971. feb­ruár 8-ig kell postára adni. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására összesen 180 000 forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság 1971. már­cius 20-án hirdeti ki a pályá­zat eredményét. A BALESETEK OKAIRÓL TÁRGYALT AZ SZBT ELNÖKSÉGE Valamennyi a gyalogosok hibájából történt Dunaharaszti tankönyvsiker A Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsának Elnökségé kedd délutáni ülésén a többi között a közúti balesetelhárí­tás helyzetével foglalkozott. Megállapította, hogy 1969-ben a fővárosban kereken 20 000 közúti baleset történt, napon­ta átlag 56, vagyis 44 száza­lékkal több, mint 1935-ben. Csupán a járműforgalom növekedése korántsem in­dokolja a nagyszámú bal­esetet. Erről meggyőznek a vizsgála­tok adatai is. A fővárosban tavaly 1745 balesetet idézett elő az, hogy a gyalogosok sza­bálytalanul haladtak át az út­testen, féktávolságon belül léptek le a járdáról, vagy ha­tározatlanságukkal megté­vesztették a járművezetőt. To­vábbi 234-en azért szenvedtek balesetet, mert álló járművek előtt, tehát oly módon léptek az úttestre, hogy őket a köze­ledő gépjármű vezetője nem láthatta meg kellő időben. 175-en tilos jelzésnél akartak az úttesten áthaladni és így sérülitek meg. A legtöbb baleset a fel­mérések szerint az Üllői út és az Ecseri út, az Üllői út és a Somfa utca, a Thököly út és a Hungária körút, a Kerepesi út és a Hungária körút, az Üllői út és a Könyves Kálmán kör­út kereszteződésénél, illetve az Árpád-híd feljáró és a Váci út torkolatnánál történik. Egyben a statisztikák arra is utalnak, hogy Védekezett, mégis bűnös Lófejdíszes fokos és a kimmerek A Borsod me­gyei Prügy köz-' ségben Mucsi Jó­sáé/ pinceásás közben égetett agyag urnára és bronztárgyakra bukkant. A lelet­ről értesítette a miskolci Herman Ottó Múzeumot, amelynek régésze, ir. Kemenczey Tibor, a helyszíni feltárás során pá­ratlan értékű > bronzkincseket hozott napfényre. A lelet között harmincöt bronz­ból öntött és meg­munkált balta, ti­zennyolc karpe­rec, zablák, ló- • szerszámdíszek kerültek napfény­re, valamint egy „mini”, alig félli­teres bronzüst. Ennek értékét az adja meg, hogy ebből a korból Ilyen kisméretű konyhaedényt tnég nem találtak. A' legértékesebb lelet azonban az a lófejdíszes fokos, ■»melyből eddig a kárpát-meden­cében még csak két darab került elő. A régészek előtt ismert lófejdíszes fokos korát és ké­szítőinek kilétét eddig nem tudták megállapítani, mert kísérő lele­teket, amelyekből következtetése­ket vonhattak volna le, nem ta­láltak. A prügyi lelet értékét ép­pen az adja meg, hogy a kísérő mellékleletekből, a bronzbaltákból, karperecekből meg tudták álla­pítani a fokos ko­rát is, Dr. Kemen­czey Tibor régész megállapítása sze­rint a bronztár­gyakat időszámí­tásunk előtt a nyolcadik század­ban ezen a vidé­ken megtelepült kimmerek hasz­nálták. Ez volt az első hazánk terü­letén megtelepült keleti nép, amely már a lovat hasz­nálta, s így került annak ábrázolása használati tár­gyaikra. A kimmerekről a régészek és a történettudo­mány igen keve­set tud. A szkítá­kat megelőzve te­lepültek a Kár­pát-medencébe, de emlékeik eddig még csak szórvá­nyosan kerültek elő. A prügyi bronzkori kincsek ennek a „titokza­tos” népcsoport­nak Magyarorszá­gon eddig felszín­re került leggaz­dagabb „hagyaté­ka”. Az utóbbi évek­ben a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei­nek már több gaz­dag bronzkori te­lepet sikerült fel­tárni Bükkara­nyoson, T állyán, Fügödön. A mos­tani azonban min­den eddigit felül­múl, mert azon túl, hogy a kim­merek megtelepü­lésének korára, valamint bronz­művességükre fény derült — a hatvan darabból álló lelet nagyság­ban és régészeti értékben egyaránt a legértékesebb. Mucsi Józsefet a miskolci Her­man Ottó Mú­zeum pénzjuta­lomban részesítet­te. Tegnapi számunkban úgy fejeztük be a „Mentőt hívott a részeg garázda” című cik­künket, hogy a Pest megyei Bíróság dr. Boros tanácsa ma kezdi meg, a még nem tel­jesen tisztázott bűnügy tár­gyalását. S valóban, tegnap új momentumok is felszínre kerültek a tanúk kihallga­tásakor. Gondi József nagykőrösi la­kost emberölés kísérletével vá­dolta az ügyészség. Egy szárvágóval ugyanis több alkalommal fejbe verte M. Lászlót. De hogy miért, az homályos volt még a tárgya­lás elején. Ott derült ki, hogy 8 évvel ezelőtt, amikor Gondi felesége M. László élettársául szegődött, M. László eltörte az ex-férj karját. Attól kezdve Gondi rettegett felesége új élettársától. Most, amikor háza előtt fekve pihente ki az alkoholmámort, M. László fe­nyegetve közeledett feléje. Ezt bizonyítja M. László hi­hetetlen tanúvallomása is. Azt vallotta, hogy biciklijét a fal­hoz támasztotta, mert meg akarta nézni a kertben a bab­termést. Ehhez nem lett volna arra szükség, hogy odamenjen Gondihoz, fölemelje a földről, de olyan durván, hogy az inge is szétszakadjon. Az ötvenöt éves, alacsony, vékonydongájú férfi először megpróbált menekülni, mert M László azzal fenyegette, hogy „lecsavarja az orrát”. Nem sikerült azonban leráznia támadóját, s ekkor vette ke­zébe a szárvágót. Az esemé­nyek ezután már gyorsan kö­vették egymást. Gondi József igyekezett elérni a házát, de támadója követte. Félelmében, önvédelemből használta a kezében levő szárvágót. A bíróság Gondi Józsefet mégis emberölés kísérletében találta bűnösnek, mivel akkor is ütött, amikor már támadója egyáltalán nem fenyegette. Figyelembe vették azonban, hogy a verekedést nem ő kez­deményezte, hanem M. László, s ezért csak 1 év hat hónapi szabadságvesztésre ítélték. A vádlott és az ügyész bele­nyugodott a bíróság ítéletébe, kirendelt védője azonban fel­mentésért fellebbezett. —mka— PIACI ARAK Kedden 96 vagon áru érke­zett a budapesti Nagyvásárte- lepre. Részletezve: burgonya 46 vagon (3,50 forint), fejes ká­poszta 10 vagon (2,40 forint), kelkáposzta 3 vagon (2,60 fo­rint), karfiol 1 vagon (6,00 fo­rint), cékla 2 vagon (2,80 fo­rint), sárgarépa 3 vagon (2,40 forint), zeller 4 vagon (6,00 fo­rint), alma 19 vagon (4,50 fo­rint), körte 3 vagon (9,60 fo­rint). A ZÖLDÉRT üzletei na­ponta nagyobb mennyiségben kapnak 5 és 10 kilogrammos zacskókban válogatott burgo­nyát. Takarékos emberek járási találkozója Akik október 31-én, a világ­takarékossági napon takarék­ba tették pénzüket Gödöllőn, „Stafétabotot” kaptak, amely- lyel részt vehettek a novem­ber 1-én megrendezett juta­lomsorsoláson. Vasárnap délután zeneszó, ajándékokkal megrakott asz­talok várták az Imre utcai leányiskola sporttelepén a sta­fétabot-tulajdonosokat. Voltak, akik szatyorral, aktatáskával hozták magukkal a botokat, annyi pénzt tettek a takarék­ba. Legalább háromszáz érdek­lődőt üdvözölt Németh Alajos, a Hazafias Népfront városi titkára, majd Bucsky Tibor, az OTP Pest megyei igazgatósá­gának munkatársa segítőtár­saival egyetemben megkezdte a sorsolást A szerencsés nyerők között malacot, konzervcsomagokat, szőnyegeket, kávéőrlőket, ven­tillátort és egyéb értékes tár­gyakat sorsoltak ki. Akadt, aki négy szék boldog tulajdo­nosa lett. Ezen az idei harmadik hú­záson Gödöllőn mintegy har­mincán találkoztak Fortuná­val. Cs. J. a leggyakrabban a serdü­lő korú fiatalokat és a 69 éven felülieket éri bal­eset. Az elnökség nagyobb óva­tosságra hívja fel a tömegköz­lekedési eszközök utasait is, akik egy év alatt 518 balese­tet idéztek elő és ebből 24 végződött halállal. Az 518 kö­zül 357-en mozgó járműre akartak fel-, illetve onnan le- szállni. A tapasztalatok sze­rint a járművekben több fo- gódzkodási lehetőségre volna szükség. Egyébként a közúti balesetek 11,2 százalékát idéz­ték elő tavaly a gyalogosok, további 2,6 százalékát pedig a járművek utasai. A járműve­zetők egy év alatt 3011 gya­logost ütöttek el, 2373 esetben kisebb-nagyobb mértékben a gyalogos gondatlansága is közrejátszott a szerencsétlen­ségben. Budapesten a jármű okozta halálos balesetek közül a legtöb­bet a villamosok idézték elő. A 175 halálos járműbaleset közül 119-et maga a gyalogos idézett elő, a HÉV tizenegy halálos gázolása például tel­jes egészében a gyalogos hi­bájából történt. Az SZBT Elnöksége a la­kosságot kulturált közlekedés­re inti, s szorgalmazza, hogy a társadalmi ellenőrzést a köz­úti balesetekre is terjesszék ki. ★ A Közúti Balesetelhárítási Tanács 1970 augusztusában pályázatot hirdetett „Közleke­dési ismeretek” c. tankönyv írására. A zsűri döntése ér­telmében az alábbi pályamű­vek kerültek díjazásra: Az 1. díjat és a vele járó 5000 forint pénzjutalmat a „Trio" jeligés pályamű nyer­te, szerzője Vass Albert, Bé­késcsaba. A 2. díjat, s a vele járó 3200 forint pénzjutalmat a „Távol­ságot, mint üveggolyót meg­kaphatod” jeligés pályamű nyerte, szerzője Forgács Fe- rencné tanár, Budapest. A 3. díjat, s a vele járó 2800 forint pénzjutalmat a „Peda­gógus—rendőr együttműkö­dés” jeligés pályamű nyerte,' szerzője dr. Hélméczi Mátyás tanár, Dunaharaszti. A zsűri ezenkívül 3 pálya­művet részesített 1000—1000 forint jutalomban. A díjakat postán küldik meg. Helikopter emeli a harangot-TZXßU:. A hódmezővásárhelyi vá­rosháza leégett tornyából a 13 mázsás harangot, amely a tűzoltáskor megrepedt, heli­kopterrel emelték ki. Ez az el­ső eset hazánkban, hogy heli­koptert használtak fel ilyen célra. A régi harang helyett a hódmézővásárhelyi városi ta­nács újat ad. Az alja sima, mint a porcelán... TEKNŐK Teknők. Fából vájt, karcsú teknők. Mind a rozoga ház­falnak támasztva. A ceglédi piacon nagy bajuszú, kötött­sapkás ember kínálja a néze- lődőknek. Csípős az őszi reg­gel. Amikor tovább-ballagnak a szemlélődök — nincs kesz­tyűje — melegítésre kulcsolja a kezét. A lehelettől felen­gednek az ujjak. A teknőké­szítő : Borsos György. — Kőtelekről jöttem. Hu­szonöt teknőt hoztam — te­herautóval. Másfél hónapig csináltam ezeket. Jó lenne mindent eladni. Itt vagyok reggel hat óta. Most már las­san tizenegy lesz és csak há­rom teknőt vettek meg tőlem. Hiába, a műanyagokkal ne­héz versenyezni... — Hogyan készül egy tek­nő? — kérdezem, s ő azonnal kérges, barázdált tenyerét mu­tatja. — A módját apámtól örö­költem, és negyven éve meg­szakítás nélkül ezt csinálom. Nagyon nehéz munka. A gö- csörtös nyárfa nehezen enge­delmeskedik. Amikor hozzá­kezdek, először a méretet ha­tározom meg: fejszével jelö­löm ki azt a részt, ahol elfű­részelem a nyárfát. Utána az anyag felső részét egy külön­leges szerszámmal — a bárd- dal — egészen egyenesre ha­sítom. Az igazi teknő kialakí­tása ezután következik. Ka­pocskával — az éles vasszer­számmal — simára vájom az alját. Utoljára egy kétnyelű késsel végigszántom a nyár­fát — így még simább lesz a teknő. — Mennyi ideig csinál egy teknőt? — Két-három napig. De ak­kor már olyan síma az alja, mint a porcelán. Gyönyörű munka ez! Apám megszeret­tette velem és ezt csinálom már életem végéig. Most itt 1 árulok még másfél óra hosz- szat, s aztán megyek vissza Kőtelekre. Holnap hajnalban megint felkerekedek, s egy másik piacra indulok. — Mennyiért adja a kiseb­biket mester úr? Tudja, teknő kellene már odahaza... — szólal meg hosszas nézelődés után egy termetes asszonyság. — A kicsi 350 forint — vá­laszolja tömören a mester, s csodálkozó tekintettel találja magát szemben. — Az nagyon drága, — hangzik azonnal a határozott válasz. — Nem lehet, nagyon sokat dolgoztam vele. Ennyi az ára és kész. Nem kötelező meg­venni ... A nagy bajuszú mesterem­ber hajthatatlan. Az alkudozó asszonyság pedig lassan bele­törődik a megyáltozta ihatat­lanba. Leszámolja a pénzt, s viszi a kiszemelt teknőt. — Azért megy az üzlet. Csak vigyázni kell, mert itt mindenki alkudni akar... — fordul ismét felém és elége­detten dörzsli a kezét. Már nem fázik. (falus)

Next

/
Thumbnails
Contents