Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-04 / 259. szám
MST MEGYEI K^CAiap 1970. NOVEMBER 4., SZERDA IKARUS 70 Csillogó oldalú, szépen kárpitozott, farmotoros autóbusz. Az orrán felirat: Ikarus 66, a fiatalok mégis azt mondják: Ikarus ’70. Ezzel az évszámra utalnak: ugyanis a tervezettnél fél évvel hamarabb állt munkába a gyártó üzeme... Vcnzza a fiatalokat Századunk egyik szimbóluma — bizo?-yos fokig ipari fejlettséget is mutat — a gépjárműgyártás. Nem véletlen, hogy az ifjúsági szervezet vállalta az egész iparág fölött a védnökséget. Minden fiatal számára érdekes és izgalmas a gépjármű, legyen az suhanó személygépkocsi, kényelmes autóbusz vagy robusztus kamion. Még az sem vitás, hogy ennek a gyorsan fejlődő iparágnak rengeteg új szakmunkásra lesz szüksége. Olyan emberekre, akiknek tudására, szakmai ismeretére ma és holnap egyaránt lehet építeni. Az igényes fiatal tehát ebben az ágazatban megtalálhatja a maga szakmai fejlődését, erkölcsi, anyagi elismerését és — nyugodtan mondhatjuk: — karriert csinálhat. A fiatal járműipar pedig — elsősorban fiatal szakemberekre alapozza a jövőjét. A kohó- és gépipar csaknem 12 milliárd forintot fordít a közúti járműipar fejlesztésére. Az idén csak autóbuszból több mint hatezer, hamarosan tízezer készül. Kellene belőle több is. Keleten, nyugaton egyaránt szívesen vennék. Európában az Ikarus gyár az egyik legnagyobbnak számít. Világviszonylatban is jelentős. Ifjúsági fonódrót... A holnapról, a nagyszabású tervekről, persze, mindig könnyebb beszélni, mint a jelenről számot adni. Bár itt is van mivel dicsekedniük a fiataloknak. Székesfehérvárott ezekben a napokban kezdenek el dolgozni az új üzemrészben, abban a hatalmas csarnokban, amelyet csak jövőre kellett volna munkába állítani. A KlSZ-védnökség Sokfa kötelez! Mert nem volt elég az épületet határidő előtt felhúzni, az üres épület a népgazdaság számára inkább kár, mint haszon. Az épületet fel is kellett szerelni. Vagyis: előbb érkezzenek a termelő gépek, jöjjön az anyag, a hátsó híd és a motor, legyen elegendő alkatrész: mindenkinek a maga részét hozzá kell tennie az egész kialakításához. A fiatalok találó elnevezése: az Ikarus ’70 — így született!... A benne doromboló Rába—Mann-motorra ugyancsak oda lehetne tűzni a KISZ-védnökség zászlócskáját, csakúgy, mint a kompresz- szorra, hűtőre és szűrőre, amely Bajáról érkezett. Ez a gyár is — ugyancsak a védnökség jóvoltából — hamarabb állt a program szolgálatába. Ahol csak megfordultam, mindenütt visszatért a mondat: „A KISZ-fiatalok határidő előtt elkészítették”. Amint az egyik gyár főmérnöke elmondotta: valóságos „ifjúsági forródrót” működött, és a kooperáló vállalatok fiataljai azonnal szerveztek, sürgettek, segítettek, ha valahol elakadt a munka. Két-, háromszáz vállalat A járműgyártás a legszélesebb kooperációt követeli meg. Csak példának említem, hogy az Ikarus-gyár rendszeresen két-háromszáZ vállalattal dolgozik együtt, és ebből ha egyetlen egy is, csupán egyetlen alkatrésszel elmarad, veszélyeztetheti a várva várt autóbusz elkészülését... A minisztérium egyik főosztályvezetője — beszélgetés közben — azt a gyakorlattal bizonyított tényt emelte ki, hogy ahol az ügy adminisztratív útvesztőben, közönyben 'elakadt, ott jött a KlSZ-fiata- lok nehézséget nem ismerő lendülete és — természetesen a gazdasági vezetéssel összefogva — eredményt értek el. Lendületük motorja most újabb „nemes hajtóanyagot” kapott, ugyanis a fiatalok — az árvízkárosultak megsegítésére — vállalták a járműiparban is az egyszázalékos nemzeti jövedelem gyarapításából a rájuk jutó részt. A közreműködő vállalatok sokasága természetesen azt is jelenti, hogy mindenki a maga módján járul hozzá a bajbajutottak támogatásához; van, ahol a korszerű technikában rejlő további lehetőségeket kutatják fel, mások a munka- szervezés ésszerűsítésében keresik a megoldás kulcsát, vagy az önköltséget csökkentik. Ma már az egész jármű- gyártás vérkeringésébe bekapcsolódott az ifjúsági mozgalom és ennek különösen a jövőben lesz nagy jelentősége, amikor gyorsul a ritmus és mielőbb el kell érni a tízezres nagyságrendet!... Új iparág fejlődik most, a jövő egyik iparága, amely éppen a jövő szakmunkásaira, fiataljaira alapozza a holnapját. Bán János A POTSDAMI kerület egyik szövetkezeti gazdasága Rita nevű tehenének tejhozama ebben a hónapban érte el a 100 000 litert. A 15 éves állat eddig 14 borjút hozott világra. Tejének átlagos zsírtartalma 4.3 százalék. Monon járás Há/ommi licval több Isméi Gyömrő az e!sö A monori járás lakói az idei évre 4 millió 272 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak, s ezt 9 hónap alatt 7 millió 427 ezer forint értékben teljesítették. Jóval túlhaladták nemcsak a tervet, hanem a tavalyi év végi eredményt is, a 6 millió 339 ezer forintot. Tavaly a 10 ezer lakoson felüli nagyközségek versenyében Gyömrő megyei első volt. A jelek szerint az idén is jó eredményt ér el; a község lakói 2 millió 551 ezer forintos évi tervüket 9 hónap alatt, már 3 millió 271 ezer forintra teljesítették. Vecsés óvatosan tervezett, mindössze 410 ezer forintot, részeredménye viszont már 2 millió 305 ezer forint. Monor a három legnagyobb község között a harmadik, bár 300 ezres tervét túlteljesítette. Érdemes összehasonlításként ide írni és kiemelni Üllőt. Tervük 500 ezer forint, részeredményük 600 ezer forint. S még két hónap van hátra az évből! (d. g.) Szilvaszüret rázógéppel A Soproni Állami Gazdaság gyümölcsöseiben a hűvösebb éghajlat miatt hetekkel később érik be a termés, mint az ország más területein. Több, mint 400 holdon zömmel almát termesztenek, amelynek fő jellegzetessége, hogy kemény húsú, s így jól, köny- nyen tárolható, szállítható. 235 holdról az idén előreláthatóan 120 vagon almát szednek le. A szilvafák rekordtermést, holdanként átlag száz mázsát ígérnek. Az idén első ízben már üzemileg alkalmazzák a szedésénél a rázógépet, amelyet tavaly csak próbaképpen használtak. Az exportra kerülő szilvát azonban továbbra is kézzel szedik. Szilvából eddig 31 vagonnal értékesítettek. TÁBLÁK. Az aszódi nevelőintézet növendékei az MHSZ megrendelésére közlekedésitábla- gamitúrákat készítenek, melyek a tanuló gépkocsivezetők oktatásához szükségesek. Foto: Urbán Gyógyfürdő és lapulevél A hosszúra nőtt szemüveges férfivel évek óta naponta találkozom az állomáson. A vonaton a nem dohányzóba száll és mentacukrot szopogat Ha jön a kalauznő, azt is megkínálja. Végül megismerkedtünk, és a Csepel Autógyár szerszámgyári villanyszerelő ügyeletén beszélgettünk! Leimetter Miklós ezt mondta önmagáról. — Huszonöt éve vagyok villanyszerelő, ebből húsz évet itt töltöttem. Mindössze nyolc hónapom van hátra a nyugdíjig. A tétlenség nagyon nehéz lesz. Próbálom a jövőt magam elé képzelni és csak azt látom benne derűsnek, hogy lesz időm a gyógyfürdőben meggyógyítani fájós lábaimat. Bizonyára sokan ismerik az öreg ügyeskedőről szóló viccet, de azért az újszülöttek kedvéért mégis elmondom. Jani bácsi egy fafeldolgozó vállalatnál dolgozott. Az öreg nap mint nap egy talicska forgáccsal indult haza. Elnézték neki, lévén öreg ember. De egy napon új igazgató érkezett, megszigorította a kapuellenőrzést. A portás megállította Jani bácsit, s így szólt: „tegye le a forgácsot, nem lehet kivinni”. Az öreg szó nélkül kiborította a rakományát, és indult volna, de a kapu őre még megkérdezte: „Mondja már, minek magának az a rengeteg forgács?” „A forgács? — kérdezett vissza álmélkodva az öreg — kell a fenének, de mindennap egy talicska...” Persze nemcsak a „pihent- agyúak” ötlenek ki ilyen — finoman szólva — élelmes embereket. Sok szaladgál közöttünk is. Közülük szeretnék hármat bemutatni. A kutyás úr Barátom nyugati körútra indult. úgy vélte, ahhoz, hogy jól éljen, no meg vásároljon is, nem elegendő a száz dollár. Művész az iparban címmel az Iparművészeti Tanács tovább folytatja az iparművészek munkásságának bemutatását. Legújabb kiállításukat Budapesten, a VIII., Bacsó Béla u. 49. szám alatti bemutatótermükben nyitották meg és november 15-ig lehet megtekintei. Ez alkalommal Simon Edit és Sand Lívia tervezőművészek bundái, Szathmáry Éva cipői kerülnek a közönség zsűrije elé. A budapesti Simon Edit és a ceglédi Sand Lívia a Pannónia Szőrmekonfekció Vállalatnál dolgoznak önálló gyártmánytervezőként. Termékeik rendszeresen részt vesznek a hazai és külföldi bemutatókon, alkotásaik nemegyszer nyerték el már az év legszebb terméke pímet. Szatmáry Éva cipői (a képen) lassan nemzetközi hí- rűek, a könnyűipar kiváló dolgozójaként részt vesz a nemzetközi divatvonal kialakításában. Valuta kell. Mivel törvénytisztelő ember, arra nem is gondolt, hogy feketén vásárolt valutát csempésszen ki az országból. Ellenben megszületett a nagy ötlete. Vásárolt egy fajtiszta pulimamát, s elvitte egy fajtiszta pulipapához. A pulimama indulás után két nappal egészséges puligyerekeknek adott életet. Ezeket értékesítette barátom, aztán a pulimamával beutazta Európát ... A hegyeshalmi határ- állomáson bemutata kedvenc állatát. Mert fajtiszta állatot külföldön eladni nem szabad... S barátom törvénytisztelő ember. Modern ószeres A ház udvarán, ahol lakom, havonta egyszer rekedtes hangon elkiáltja magát egy ószeres: Használt ruhát, cipőt, tollat, mindent veszek! Nem vár egy percet sem — hátha jelentkezik valaki a felgyülemlett kacatokkal —, nyomban kifordul, indul a következő házba... Egyszer megállítottam. — Árulja már el, miből él, ha nem érdeklik a kacatok? — Megmondom, de ne adja tovább, mert rontaná az üzletem. Bemegyek az alkalmi áruházba, vásárolni. Veszek néhány elegáns műanyagzacskót, szépen becsomagolom a szerzeményemet, s aztán eladom, mint nyugati árut — árkedvezménnyel. Rozzant kocsi, nem vén kocsi Péter esete sokkal sablonosabb. Autószerelő, de imád otthon is fusizni. Megvesz egy kiszuperált dögöt a MERKUR- telepen húszezerért. Helyrepofozza, rákölt ötezret, s eladja negyvenért. — Viszik, mint a cukrot. Csak az a baj, hogy sok a meló vele. Legalább egy hét szabad időmet elveszi... Apropó, nem akarsz venni egy kitűnő Moszkvicsot? M. K. A. Beszélek arról, mennyi érdekeset, becsülendőt hallottam felőle. v — A huszadik század a technika százada. Felgyorsult az idő. Emlékszem rá, gyermekkoromban ha egy-egy autó végigment a falun, mi, gyerekek lapulevéllel letakartuk a nyomát, hogy még napokig gyönyörködhessünk benne. Én tapasztalatból tudom, hogy a gépek valósággal „hálásak” a törődésért. Amikor hatvankettőben ebbe a műhelybe kerültem, szinte percenként jelenítettek hibát. Én Lépésről Lépésre megvizsgáltam mindent Ahol kellett szigeteltem, kábelt cseréltem, kapcsolót, biztosítékot építettem. Senki nem adott rá utasítást, ki is nevettek érte; miért töröm magam? Mindig én voltam az utolsó, alti a csarnokot elhagyta, mert még utoljára végigsiettem a munkapadok között, hol látok valami rendellenességet. Akkor különcnek tartottak, ma igyekeznek az én műszakomban dolgozni. Csak egy tanulót kérek magam mellé, megfigyelem, van-e benne igyekezet. Ha megállja a próbát, akkor mindent bele, megtanítom munkás módra, igazán dolgozni. Még nyolc hónap. Aztán jön a pihenés. A fürdő és sok-sok zene. És amit nem mondott, de biztos: látogatás a régi műhelyben. Kovács Gusztáv Ráckeve SZŐRMEGYÁR kÜNSZENTMÁRTONBAN A Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat a napokban mutatta be a belkereskedelem képviselőinek 1971. évre tervezett kollekcióját, több mint száz bundát, sok irha- és panoíixkabátot s a korábbinál több vadprémet és nemes szőrmét. Az ajánlat nemcsak nagyobb választékot nyújt: a kereskedelmi tárgyalások máris jelzik, hogy nagyobb mennyiségű szőrmeáru kerülhet a hazai üzletekbe. A vállalat Kunszentmárton- ban megkezdte új gyárának létrehozását. A tanácstól kapott régi épület átalakításával konfekcióüzemet nyitott, ahol máris kétszázan dolgoznak. Megkezdődött az új szőrmekikészítő üzem építése is, ahol a juh- és báránybőr feldolgozására rendezkednek be. A kunszentmártoni gyár létrehozásával növekedhet majd az igen gazdaságosnak bizonyuló szőrmeáruexport, de az elsődleges cél az itthoni ellátás javítása. Régi tűzhelyek és hazak Kaposvár határában, a tö- röcskei víztároló építése közben a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozói régi tűzhelyek és házak nyomaira bukkantak. A kaposvári Rippl- Rónai Múzeum régésze, Magyar Kálmán megállapította, hogy érdekes és Somogybán egyedülálló leletről van szó. Az előkerült öt kemence és két ház, valamint a nagy mennyiségű cserép, kés csont a XII—XIII. századból származik. ANYUKA Ahogy üldögélek a rakpart már álomra készülő gesztenye- iái alatt, hallgatva a vén Duna fecsegését és nézegetve az aranyszínű leveleket, amelyek már vastagon borítják az aszfaltot, azon kapom rajta magamat, hogy Arany János rigmusát mormolom: Bús az ősznek hervadása, Hulló lombok, néma táj, De az ősznek van varázsa: Enyészetben méla báj... Néptelen a part ebben a napsütötte, délelőtti órában, a túlsó partról álmosító szimfóniává szelídül Pest lármája, úgy suhan át a víz fölött. Az alsó part keramitján csak ritkán zörög végig egy-egy teherautó. Ilyenkor sűrűbben hullnak körém a halott levelek, néhány pillanatig lebegnek a tiszta levegőben, aztán megpihennek társaik között, az aszfalton, amely már nem is látszik ki alóluk. A vastag aranyszőnyegen parányi baba tipeg meggypiros mackóban. Néha megáll, majd leguggol és keresgél a töméntelen falevél között, Egyik kezében egész bokréta van belőlük. Már itt lépked, a közelben. Aztán megáll a padom előtt. Rólam tudomást sem vesz, bokrétáját lerakja a pad piros deszkájára, rendezgeti a rőt leveleket. — Kié lesz az a szép csokor? — kérdezem. — Anyukáé — csilingeli hangja és égszínkék szemével rámcsudálkozik, amiért olyasmit kérdezek tőle, ami annyira nyilvánvaló. — Ki a te anyukád? — erőltetem o társalgást. Még kerekebbre tágul a szeme: — Hát az a néni, aki nálunk aluszik —, és fejecskéjével egy távolabbi pad felé int, amelyen két fiatal nő beszélget és előtte egy gyerekkocsi kerekének küllőin szikrázik az őszi napsugár. M. L.
