Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
8 fi3« KEcref '^Mírtap 1970. NOVEMBER 29.. VASÄRNAP Másfél százados írott daloskönyv Madaras községben másfél évszázados kézírásos daloskönyvet találtak. Nyolcvan magyar dal eredeti szövege van benne. A legérdekesebb és a legértékesebbek a betyárnóták, valamint a természetleíró népdalok. A helytörténészek szerint ezeket a betyárnótákat eddig senki sem jegyezte fel. Békés egymás mellett élés Dunakeszi pillanatkép (Zsoldos rajza) A Forte Fotokémiai Ipar (Vác, Vám utca 3.) pályázatot hirdet az alábbi munkakörökre:- üzemszervezői munkakörbe felsőfokú végzettséggel, gyakorlattal rendelkezőt;- közgazdászt, gépi adatfeldolgozáshoz értőt és anyag- ismerettel rendelkezőt;- anyagbeszerzőt, megfelelő végzettséggel és gyakorlattal;- mérés- és szabályozástechnikai szakon végzett villamos- mérnököt;- beruházási munkakörbe gyakorlott munkaerőt. A pályázatot a személyzeti és oktatási osztályra kérjük leadni, önéletrajz mellékelésével. A pályázók 45 éves korhatárig jelentkezzenek. Három bűnügyi történet Verekedés a bálon — Gálák a ktsz-ben Kulturált" betörő //s Garázda fiatalok megtámadtak két munkásőrt. Bíróság elé állítják a Pest megyei Lakatos és Kovács Ktsz három dolgozóját. Letartóztatták Bal- timgert, az erdőlakó betörőt. A három bűnügy a szentendrei járásban történt. A dühöngő testvérpár A pomázi Gyapjúmosó és Szövőgyár kultúrhelyiségében táncmulatságot rendeztek. Több minfi száz fiatal szórakozott itt ezen a szombat estén, ki a gyors ritmusú zenére táncolt, ki a büfépult oldalát támasztotta. Ez utóbbiak között gyakran megfordult Ma- lárik István 19 éves kőműves és 17 éves testvére. A söröző fiúkhoz F. Anna lépett. Istvánt kérte, segítsen a tömegben megkeresni bátyját. A kőműves nem ment. S az udvariatlanságot nem kevésbé spicces öccse, drasztikus szavakkal is tetézte... A vérig sértett kislány megkereste bátyját, akinek elpanaszolta a Malárik-fiúk goromba viselkedését. F. István nyomban keresésükre indult, hogy megtorolja a sérelmet. A kisebbik testvért a gyárkapu előtt pillantotta meg. Hozzálépett és felelősségre vonta a történtekért. Ám e pillanatban megjelent Malárik István, s öccse kéretlen védelmében szó nélkül kétszer arcul ütötte F. Istvánt. A jelenet láttán a verekedőkhöz szaladt a közelben szolgálatot teljesítő B. Emil munkásőr, akit a dühöngő testvérpár ugyancsak megtámadott. Most már a másik munkásőr, N. Károly is közbelépett. A kisebb Malárik ellene fordult, lerántotta a földre, majd a magatehetetlen embert bátyjával az úttest közepére húzták, ahol Malárik István kétszer arcába rúgott ... A brutális támadást csak. akikor hagyták, abba, Pf trieÉKallötták; á bajba jutott munkásőr társa csőre tölti géppisztolyát... A Szentendrei Járásbíróság garázdaságért Malárik Istvánt egyévi, öccsét pedig hathónapi szabadságvesztésre ítélte. A testvérpár enyhítésért, az ügyész a büntetés súlyosbításáért fellebbezett. Nem dolgozó bedolgozók A Pest megyei Lakatos és Kovács Ktsz Pomázon műköIngyenes TIZHÓNAPOS MAGASÉPITÖIPARI r rr MŰVEZETŐM TANFOLYAMRA jelentkezhetnek kőműves, ácsállványozó és vasbetonszerelő szakmunkások, legalább négy-öt éves szakmai gyakorlattal. NYOLCHÓNAPOS ÉPÍTŐIPARI GÉPKEZELŐ TANFOLYAMRA jelentkezhetnek 18-45 éves férfi segédmunkások. A vizsgázók országos érvényű bizonyítványt, illetve fényképes jogosítványt kapnak. Vizsga után kötelező szakmai gyakorlat nincs. A tanfolyam helye Kecskemét és Baja (a dolgozó lakóhelyétől függően), kezdete Kecskeméten 1971. január 4-én, Baján 1971. január 11-én. A tanfolyam idején jó kereseti lehetőség. Munkásszállást, munkaruhát és ebédet adunk. Fizetjük a különélést, idénypótlékot és az utazási hozzájárulást. Negyvennégy órás munkahét Minden héten szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót a megfelelő tanfolyam megjelölésével. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34. dött. Az iparengedélyen feltüntetett munkákon kívül foglalkoztak itt mosógépjavítással, építőipari festéssel, víztorony-szigeteléssel, sőt tervezték, hogy előállítanak sorozatban gumikorbácsokat is... A szabálytalanságok mellett üzérkedés és más bűntett is történt, ezért foglal majd helyet a vádlottak padján Rács József, a ktsz volt elnöke, Pajor József né volt pénzügyi vezető és Varga Gyuláné szerződéses anyagbeszerző. A szövetkezet törvénybe ütköző módon növelte bevételeit. Egyes munkákat kiadtak kisiparosoknak, s az összegre még rátettek tíz százalékot, s így számoltak tovább megrendelőiknek. A Pannónia Szövőgyár rendelésére például egy sződi festő és mázoló kisiparossal végeztettek el 248 011 forint és 27 454 forint értékű munkát. A kisiparos fel is vette ezt az összeget, a gyárnak küldött számlán azonban már 279 076 forint, illetve 30 405 forint állt. A két ösz- szeg közötti különbség a ktsz jogtalan haszna volt. A jogtalan bevételekkel párhuzamosan sok esetben jogtalanul fizettek ki béreket. Szerződésben alkalmaztak olyan dolgozókat, akik nem végeztek munkát, hiszen másutt voltak főállásban. Így kapott például nyolcezer forintot a Fővárosi Vasipari Vállalat egyik osztályvezetője is. S ezen kívül több mint 16 ezer forintot fizettek ki ugyancsak nem dolgozó bedolgozóknak. Varga Gyuláné szerződéses anyagbeszerző 30 ezer forintot vett fel, bár semmiféle anyagot nem szerzett be. Ebben többi között akadályozta szakmai járatlansága, egészségi állapota, továbbá, hogy 100 kilométerre lakott Pomáztól... A volt elnököt és pénzügyi vezetőt üzérkedéssel, társadalomi tulajdont károsító hűtlen kezeléssel és csalással, az anyagbeszerzőt szintén csalással vádolja most az ügyészség. A remete betörő Baltinger Rudolf, az erdők magányos vándora volt. Nemcsak azért, mert szerette a természetet. Sokkal inkább azért, mert szerette eltulajdonítani, ami a másé. Baltinger Rudolf betörő volt. Harminckét éves korára le- züllött. Italozott, és tönkretette családi életét. Nem dolgozott, mert nem volt hozzá kedvé. De a pénz kellett, és úgy gondolta, a visegrádi élelmiszerboltban lesz abból is elég. Egyik éjszaka odament, hogy bizonyságot szerezzen... Amikor kellő nagyságú lett a falba vágott lyuk, bemászott. Amikor kijött, háromezer forintja volt és egy csomó élelmiszere. Mit csináljon? — töprengett. A rendőrök esetleg gyanakodni fognak rá. Ha hazamegy, elfoghatják. Akkor inkább megszökik. Hová? A legközelebbi búvóhely: az erdő. És Baltinger Rudolf beköltözött az erdőbe. Magányosan élt, igaz, de nem unatkozott. Élelme hamar elfogyott, s a napi betevő megszerzése munkával járt. Pontosabban; ví- kendházak feltörésével. Baltinger bolyongott a pilisi hegyekben, s egymás után feszít- gette fel a házikók ajtajait, ablakait. így aztán szert tett némi élelemre és itókára. Plédje is volt, vasutas kabátja is. S ha egy víkendházban talált egy jó könyvet, elolvasta. Egyszóval nem unatkozott, csak az egyhangú konzerv- kosztot únta. Előbb Esztergomba merészkedett le, a Halászcsárdába, aztán a kevély- nyergi turistaházban töltött el két kényelmes napot. Időközben újabb pénzhez jutott: besurrant egy falusi házba, kilopott a szekrényből ötezer forintot. De bárhol is járt, vissza kellett menekülnie az erdőbe, s ez mindig szomorúvá tette. Szállásgondjain sem sikerült enyhíteni. Egy vadetetőben aludt, s szénával, szalmával takarózott. Hűvösre fordult az idő, s tartania kellett attól; az állatok egyszer megeszik a takaróját... Amikor a rendőrség elfogta, Baltinger Rudolf azt mondta: nemsokára önmagától is előjött volna az erdőből. Aztán bevonult a fogdába, ahol szomorú magányában csak az vigasztalhatta; a rendőrségen már fűtenek... — Szitnyai — A szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló rendelet végrehajtási utasítása A Magyar Közlönyben megjelent a szőlő- és gyümölcs- termesztésről, valamint a borgazdaságról szóló törvényerejű rendelet végrehajtási utasítása. A rendelkezés lényegesen egyszerűsíti a szőlő- és gyümölcstelepítések engedélyezési eljárását. Ezentúl például nincs szükség arra, hogy a megyék kijelöljék azokat a területeket, ahol szőlőt vagy gyümölcsöt lehet telepíteni. Lényegében tehát a gazdaságokra bízzák, hol és milyen növényi kultúrát akarnak meghonosítani. Az 1500 négyzetméternél kisebb szőlőskerA BUDAI VÁR DIÓFÁBÓL A Képzőművészeti és Kivitelező Iparvállalat Budapest Főváros Tanácsa megbízásából három év alatt diófából elkészíti 200 négyzetméteres területen Budapest fejlesztésre kijelölt területének makettjét. A városfejlesztő szakemberek ennek segítségével döntik majd el a jövőben, hogy egy új létesítmény hol és miként illeszthető be Budapest városképébe. A Belváros elkészült, s már faragják a budai Várat. tek és a 3000 négyzetméter alatti gyümölcsösök telepítéséhez semmiféle engedélyre nincs szükség, néhány történelmi borvidék kivételével, ahol — egyebek közt — továbbra is megszabják, milyen fajták ültethetők. A végrehajtási utasítás szerint megszűnnek azok az előírások, amelyeket eddig a telepítők számára előírtak, hogy milyen telepítési rendszerekből válogathatnak. A jövőben a gazdaságok saját elhatározásától függ, hogy a helyi adottságoknak megfelelően milyen módszert választanak, ami lényegében az üzemek felelősségét is növeli. A végrehajtási utasítás szabályozza, hogy a belterületeken, a szőlő- és gyümölcsfatelepítésnél mekkora ültetési távolságot kell tartani a szomszédos telekhatártól. (Ezt eddig nem írták elő, ami sok esetben vitára adott okot.) Ezentúl például szőlőt legalább fél méterre lehet csak telepíteni a szomszédos telekhatártól, 3 méternél alacsonyabb fát a kerítéstől 1, három méternél magasabb fát pedig két méterre szabad csak ültetni. A végrehajtási utasítás kimondja, hogy a jövőben a gyümölcsfa kivágásához csak úgynevezett törzskönyvezett i ültetvényeknél kell engedélyt kérni. Az utasítás szabályozza a must és a bor kezelését — meghatározza például a kezelésnél felhasználható anyagokat és intézkedik a forgalmazásról. Kimondja egyebek között, hogy a palackok feliratainak pontosan kell utalniuk a származási helyre. KÉT ORA KIABALVA Rikkancsok voltunk Szentendrén Negró, szilva, aprópénz Szájra való szenzációk A nap még nem kelt fel. Csak mi. Hajnali fél ötkor találkoztunk. A villamosok még csipá- san jártak. Mi alig váltottunk szót egymássaL Irigyeltük a vízszintes helyzetben levőket, és időnként fölráztuk egymást. — Kétszáz újság... Mennyi annak a súlya? — kérdeztem, mert én hoztam a sportszatyrot, következésképpen a munka nehezebbik részét rám osztotta a sors. Meg a kollégám. Azzal a kifogással, hogy neki csak tarisznyája van. — A nyakunkon marad az összes. A sportszatyorra nézek. Fekete. És dugig van Pest megyei Hírlappal. Kampány van. összeszorítom a fogam. A tízezer új előfizető nem minden. Kétszázat sebtiben eladunk. Sok ismerősünk van Szentendrén. Rendes, jó- ravaló emberek. Majd ők kihúznak a csávából. A Margit- hídi HÉV-állomásról kinyöszörög a szerelvény. Sebes. Negyven perc, és két óráig rikkancsok leszünk. írni könnyű egy lapot. És eladni? o Oktatom a kollégámat: — A legfontosabb — kiabálni a címeket: Méregből vallott a három rablónő! Syrius Ausztráliában! Érted? Rá kell beszélni az embereket az újságolvasásra, az orruk elé kell nyomni... Kiabálni próbálunk. És észrevesszük, hogy csak magunkban morgunk. Vonszolom a táskát, és keresem a szavakat. A kollégám a karjára vesz néhány hírlapot, megáll, és borjúszemmel igyekszik megbabonázni az arra jövőket... Nagy nehezen eladunk kettőt. A két vevő forinttal fizet, a húsz fillért nem kéri vissza. — Ez így nem jó — kesereg mellettem a hírlapokat simogatva a kocarikkancs. — Nem. Nincs pofám ordítani ilyen korán... — Kéne inni valamit. Az majd kiabáltak Iszunk két szilvát. Melegünk lesz. Felszállurik a HÉV-re a szentendrei állomáson. Míg el nem indul, üvöltjük a címeket. És vesznek lapot. Innen is, onnan is érkezik a forintos. Büszkék vagyunk az és a rikkancsokra. újságra © A HÉV-állomás mögött a MÁVAUT-pályaudvar. Kíváncsiak vagyunk, hogy csak a bűnügyek miatt veszik-e a lapot. Ordibálunk gyermekcipőkről, gáztűzhelyekről, sporthírekről. Zsebükben kotorásznak az emberek. Elsütünk még egy-két szürke faviccet, és le- ugrunk, mert már indul a busz. Az állomáson megszólítanak. — Ilyen még nem volt nálunk. Nem szokták meg az emberek, hogy a fülükbe duruzsolják a nagybetűket. Eztán már mindig jönnek? Ne keseredjenek el, egy hét, és már csak maguktól fogják venni a lapot. Szeretnek ám nevetni mifelénk... S Budapestig jó egy kis olvasnivaló... Egy óra telt el. A zsebünket lehúzza az aprópénz Ügy érezzük, mintha már öreg rókák lennénk a szakmában. Aztán csappan a forgalom. Pihenünk. Utána megint nem megy úgy a kiabálás, mint addig. Kiestünk a szerepből. Szerencsére egy néni önbizalmat önt belénk. — Jár nekünk, kedves, a lap, de azért adjon egyet. Otthon úgyis csak délután tudnám elolvasni. Szeretem ám az újságot, jó kis lap, sok benne az olvasnivaló. Kémek mások is. — Ilyet még úgysem láttam ... Hiába, a terjesztésnél vannak még hibák. A jó bornak is kell a cégér. Hát- még az újságnak, amit slukkolni sem lehet ... © Hideg van. És álmosak vagyunk. Érkeznek a gimnazisták. Csinos lányok, kötőzködő fiúk. — Syriusék újabb története! Az együttes Ausztráliában! Nyolc vaui fillérért! Borostás, kialvatlan szemű öregember kiabálni kezd: — Inkább a vécét nyitnák ki! Mért van bezárva még ilyenkor? Kit érdekelnek most a rablónők? Nagyobb bajom van most nekem... Kinyitják a lakatra zárt ajtót. Mikor az öreg kifelé jön, megenyhülve annyit mond: — Na, most már adjanak egyet... Mennyibe kerül? Leszurkolja a nyolcvan fillért. Ürül a fekete táska. Észre sem vettük, hogy felkelt a hétalvó nap: ki világosodott. Rekedtek vagyunk az ordítástól. Veszünk egy csomag Negrót. A torok kéményseprője, a rikkancsok mentőangyala. Megszámoljuk, hány újság van a táskában — a kétszázból hetvenegy maradt. Nyolc óra. Kinyitottak már a standok is. Az állomás melletti két hel.yen összesen hatvan Pest megyei Hírlap fogy naponta. © A házunk előtti újságosbódé elárusítója gyerekkorom óta ismer. Mikor megtudta, hogy újságíró-gyakornok lettem, csak annyit mondott: — Fiam, amit ti írtok, az nem kunszt... Azt eladni, az a kunszt! Eladtuk. Falus—Tamás
