Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
6 “t/^«Wop 1970. NOVEMBER 29., VASÄRNAP A modern proletariátus nagyszerű tudósára és tanítójára emlékezünk EB a rí hí kai Oszkárvré beszéde Elhangzóit lí)7®. november !lü-án Pécelen, a megyei pártiskolán Mint közöltük, november 26-án, csütörtök délután ünnepséget rendeztek Pécele», az MSZMP Pest megyei Bizottságának iskoláján, Engels Frigyes születésének 150. évfordulója alkalmából. Ünnepi beszédet Barinkai Oszkárné, a megyei párt- bizottság titkára mondott. Az alábbiakban rövidítve közöljük a beszédet. Elvtársak! Az utóbbi évek gazdagok forradalmi évfordulókban. Két esztendeje emlékeztünk Marx Károly születésének 150., ez évben pedig Lenin születésének 100. évfordulójáról. Most Engelsnek, a tudományos kommunizmus egyik megalapítójának, kiemelkedő teoretikusának, a nemzetközi munkásosztály vezetőjének, Marx barátjának és harcostársának 150. születési évfordulóját ünnepeljük. E forradalmi évfordulók számunkra a folytonosság emlékeztetői. Tudatosítják bennünk a kapcsolatot a munkásmozgalom történelmi múltja és jelene között. Marx, Lenin és Engels eszmei öröksége arra kötelez bennünket, hogy tanításaikat ne tekintsük befejezettnek, lezártnak, mert: tanításaikban történelemformáló erő rejlik. Életművüket éppen az örökké megújuló, szüntelenül újat kereső — alkotóan tovább fejlődő tanítás teszi halhatatlanná. Marx és Engels — 40 éves közös alkotói munkásságuk alatt — olyan gondolati rendszert alkottak, aminek a lelke és lényege, hogy építhető, továbbfej leszthető. Marx halála után Engels továbbfolytatja a közösen elkezdett munkát; ismét és megint a megújulás, az új kérdések, kutatások megközelítése útján. S egy történelmi korszakban Lenin e tanításokat alkalmazza, fejleszti tovább, szigorúan kutatva az új jelenségeket, fejleményeket, a tudomány legújabb vívmányait. Nem kétséges, az adja a forradalmi évfordulók igazi jelentőségét, nagy politikai hatását, hogy aktuális értelmet kívánunk adni a tudományos szocializmus megalapítói eszmei hagyatékának! A két elválaszthatatlan harcostárs elvi egyetértését és barátságát, szellemi együttműködését életükben semmi és senki nem tudta megzavarni. A marxizmus maghamisítói napjainkban újra és újra próbát tesznek a marxizmus egységeinek megbontása érdekében, hogy: szembeállítsák a „rugalmasabb” Engelst a „merev” Marxszal éppúgy, mint ahogy a marxizmust a leninizmussal. Ezért az évfordulóról való megemlékezés nemcsak az Engels iránt érzett jogos tiszteletadást jelenti számunkra, hanem: ideológiai, politikai küzdelmet a marxizmus—leniniz- mus egységéért, tisztán tartásáért. Alkalom és lehetőség ez az évforduló a marxista—leninista örökség elmélyült tanulmányozására, következetes alkalmazására. Példák a barátságról Marx és Engels barátságáról, alkotói együttműködéséről megható példák, legendák sokasága szól. Lenin mondotta: „Az európai proletariátus elmondhatja, hogy tudományát két olyan tudós és harcos teremtette meg, akiknek viszonya a régieknek a barátságról szóló logmeghatóbb legendáit is felülmúlja.” Engels mindig — és általában nézve az igazságnak megfelelően — Marx mögött jelölte ki saját helyét. Egy régi barátjának írt levelében így szól erről: „Marx mellett én a második hegedűst játszottam.” „Nem tagadom — mondja máskor —, Marxszal való 40 éves együttműködésem előtt és alatt az elméletnek mind megalapozásában, mind nevezetesen kidolgozásában bizonyos önálló részem, volt. De a vezető alapgondolatok legnagyobb része, kivált gazdasági és történelmi téren — különösen pedig végső éles fogalmazásuk — Marx műve. Amivel én járultam hozzá, azt Marx — néhány speciális tudomány kivételével — nélkülem is véghez tudta volna vinni. Marx magasabban állott, messzebbre látott, többet és gyorsabban tekintett át, mint mi többiek valamennyien. Marx lángész volt, mi többiek legfeljebb tehetségek. Nekünk az elmélet távolról sem lett volna az, ami. Joggal viseli tehát Marx nevét.” Ez a vallomás teljes mértékben kifejezésre juttatja Engels őszinte szerénységét. Kétségtelenül igaz az az értékelés, ami Marx kiemelkedő, meghatározó szerepét rajzolja meg a marxizmus kidolgozásában és megfogalmazásában. De Engelsnek a túlzott szerénysége mondatta azt az önértékelést, hogy Marx mellett ő csak „egyike a többieknek”. Forradalmi munkássága, alkotói tevékenysége egyértelműen bizonyítja, hogy: Engels — Marx egyenrangú és méltó társa volt! Eredeti módon és lényeges kérdésekben szinte Marxszal egy időben jutott el a marxizmus alapvető elméleti és módszertani kiindulópontjaihoz. Ezt ők maguk is együtt és külön-külön is így látták, így értékelték! Amikor 1844-ben Párizsban találkoztak, kölcsönösen azt állapították meg, hogy más-más úton, de ugyanarra az eredményre jutottak és az elmélet minden területén tökéletesen egyetértenek. Szellemi egység alakult ki közöttük. Valójában ettől az időtől kezdődött el közös munkájuk. Ezt a közös alkotói tevékenységet olyan klasszikus alkotások jelzik, mint az első közös munkák: A szent család, A német ideológia, majd a Kommunista Kiáltványon keresztül A tőke megírása. Különösen akkor lehet Engels életútját igazán értékelni — ha nem hagyjuk figyelmen kívül annak nehézségét és bonyolultságát, hogy Marxtól eltérően Engels bigottan vallásos, konzervatív családi környezetben nőtt fel, Poroszország Rajna tartományában. Az Engels-család egyike volt a város gazdag patrícius családjainak. Apja csipkegyár tulajdonosa volt. Engels fájdalmas, belső vívódások közepette küzdötte le vallásos előítéleteit, nézeteit és belevetette magát azokba a filozófiai és irodalmi csatákba, amelyeket a német polgárság haladó elemei vívtak a feudalizmus maradványai, a porosz abszolútizmus és a filozófiai reakció ellen! Nagy érdeklődést tanúsított a humán tudományok és a természettudományok iránt, de legszívesebben az irodalommal foglalkozott. Apja nem engedte, hogy befejezze gimnáziumi tanulmányait, és gyárának irodájában helyezte el, kereskedőt akart nevelni belőle. A piszkos városnegyedek A fiatal Engelst ez a pálya egyáltalán nem vonzotta, inkább egyetemre szeretett volna járni. Apja ezt meggátolta. Engels körülbelül egy évig otthon, apja irodájában dolgozott, majd Brémában. Később apja az üzleti munka tanulmányozására Angliába küldte. Valójában itt lett szocialistává. Itt teszi teljesen magáévá a proletariátus osztályálláspontját! A kapitalista termelési mód valamennyi európai országhoz képest itt a legfejlettebb. És egyre világosabb lesz előtte, hogy a gazdasági viszonyok a társadalmi fejlődés igazi meghatározó okai. Engels nemcsak a gyár irodájában és fonodájában dolgozik, hanem bejárja a piszkos városnegyedeket, ahol a munkások éltek. Saját szemével látta — érzékelte — nyomorukat, ínségüket. A helyszínen figyeli meg az angol munkások mindennapi életét. Nem elégszik meg eny- nyivel sem. Megismerkedik és szoros kapcsolatba lép a szocialista munkásmozgalommal. Elolvas mindent, amit előtte írtak az angol munkásosztály helyzetéről. Ezeknek az együttes tapasztalatait összegezte A munkásosztály helyzete Angliában című könyvében, amely 1845-ben jelent meg. Engelsnek ezt a művét akkor is, azóta is nagy jelentőségű, úttörő vállalkozásként értékelik. Ez volt az első, konkrét társadalmi vizsgálatok alapján készült marxista munka. Engels előtt már sokan írtak a proletárok szenvedéseiről, sőt felemelték szavukat helyzetük javítása érdekében, de Engels volt az első, aki felismerte és megfogalmazta azt, hogy a proletariátus nemcsak szenvedő, hanem küzdő, harcos osztály is, amelyet helyzete rákényszerít arra, hogy harcoljon végleges felszabadulásáért. Lenin ebben látta Engels munkájának fő érdemét. Engels személyes képességét a legilletékesebb, Marx is, messzemenően értékelte. Erről tanúskodnak közös munkáik és széles körű levelezéseik. A marxizmus két kiemelke,lezése 14 terjedelmes kötetet tesz ki a nagy gyűjteményes kiadásban. Csaknem 4000 levelet váltottak egymással, és leveleik híven tükrözik kiemelkedő egyéniségüket, mély barátságukat és nem utolsósorban korukat. Ha Marx néhány napig nem kapott levelet Engelstől, nyugtalankodni kezdett. „Felderít — írta —, ha látom kézírásodat.” Máskor: „Te tudod, hogy ná- lom minden többnyire későn jön, és másodszor én mindig a te nyomdokaidban haladok.” A levelek tanúsítják, hogy minden lényeges kérdésben kikérte és figyelembe vette Engels véleményét. Engels emberi nagyságát bizonyítja, hogy tehetségét, munkásságát alárendelte az ügynek, a közös munkának. így történt ez abban az időben is, amikor Marx A tőkén dolgozott. Ennek megírását szinte a legfontosabbnak tartották. Engels teljesen tudatában volt annak, hogy A tőke összeállítása valójában kettőjük gondolatvilágának egzakt összefoglalása. Azért, hogy Marx erre összpontosíthassa minden erejét, Engels az 1850-es évektől, Marx anyagi támogatása érdekében, magára vállalta a „kenyérkeresetet” jelentő üzleti munka számára olyan gyötrelmes igáját. Ifjúkori leveleiből tudjuk meg, hogy a „seftelés undorító” számára — de egy évtizeddel később a jó ügy érdedő egyéniségének csak a leveliében ismét elvállalja „a kereskedelem igavonó barmának” gyűlölt munkáját. Vállalt mást is. Nézeteiknek és barátságuknak nagyszerű példája volt, hogy a New York Daily Tribuneban a Marx nevével megjelent cikkek egy részét Engels írta. Valójában a cikkírás volt Marxnak — Engels anyagi támogatásán kívül — az egyetlen rendszeres pénzkereső forrása. Marx később így ír Engelsnek erről: „Soha nem felejtem el, hogy barátságod köny- nyítette meg nekünk e szörnyű időt”. Ha az ügy kívánta Mindez azt is jelentette, hogy Engelsnek viszonylag kevesebb ideje maradt önálló tudományos terveinek megvalósítására. Pedig telve volt ilyen tervekkel, elgondolásokkal — köztük olyanokkal is, amelyekkel Marx nem foglalkozott. így Engels gazdag tervei között találjuk a nyelvészet, a hadtudomány és a természet- tudomány számos ágát. De ha az ügy kívánta — Engels félretett mindent. Amikor Marx meghalt, anélkül, hogy életének fő művét A tőkét befejezhette volna — a munkát Engels veszi át! Életének utolsó évtizedét arra fordítja, hogy Marx kéziratának hagyatékából sajtó alá rendezi A tőke második és harmadik kötetét. El akarta végezni Az érték- többlet sajtó alá rendezését és A tőke negyedik kötetének megjelentetését is, de a halál ebben megakadályozta. Erejüket nemcsak a teoretikus munka kötötte le. Nagy erővel vették ki részüket a politikai küzdelemből — sokoldalú politikai kapcsolatot tartottak a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harci osztagaival. E politikai és elmélet} munka együttes .hatásaként érkeznek oda, /hogy a Kommunisták Szövetségétől megbízást kapnak a párt elméleti és gyakorlati programjának kidolgozására. így születik meg a Kommunista Kiáltvány, amelynek szelleme — Lenin szavaival: „mindmáig élteti és előre viszi a civilizált világ egész szervezett és harcoló proletariátusát”. Marx és Engels mondta ki elsőnek a nagy jelszót, „Világ proletárjai egyesüljetek!”, ami híven fejezi ki az emberi történelem egy egész korszakának lényegét. Röviddel a Kiáltvány megjelenése után robbannak ki az 1848—49-es európai forradalmak, — amelyek a tudományos szocializmus megalkotóinak tevékenységében rendkívül mély nyomokat hagynak. Engels nemcsak elméletileg foglalkozik a forradalommal, de fegyverrel a kezében is küzdött a dél-német felkelés során a zsarnokság ellen. Az 1848—49-es forradalmak leverése utáni években olyan kérdések kötik le figyelmét, mint általában a polgári demokratikus forradalmak problémái, ezen belül is különösen a proletariátus szerepe a polgári demokratikus forradalomban. Erről tanúskodnak olyan jelentős írásai is, mint A német parasztháború vagy a Forradalom és ellen- forradalom Németországban. Engels — miközben a proletariátusnak a demokráciáért és a szocializmusért vívott harca kapcsolatával foglalkozik — soha nem feledi, hogy a proletariátus végső célja a dolgozó nép teljes gazdasági és politikai felszabadítása. Az 1871-es Párizsi Kommünt a proletariátus diktatúrájának tekinti — olyan hatalomnak, amely képes a feladatok megoldására. De szinte elsőként vette észre azt is, hogy a korán jött kommün leverésével új történelmi korszak kezdődik: a tőkés fejlődés viszonylag békés szakasza — ami a szocialista tömegpártok megteremtését tűzi napirendre. Küzdelem két fronton A 70—80-as években érződnek a helyes és szükség- szerű taktikának az eredményei. Viszonylag rövid idő alatt létrejönnek egyes európai országokban a szociáldemokrata pártok. Ekkor következett be Marx halála. 1883-tól kezdődően — átvéve Marx örökét és munkáját — Engels irányítja a nemzetközi munkásmozgalmat, egyedül látva el a munkát, amelyet azelőtt együtt végeztek. Munkásságának ezt az időszakát joggal nevezhetjük — mai kifejezéssel élve — a két fronton vívott küzdelem időszakának. A marxizmus az oportuniz- mus, a reformizmus, a kispolgári szocializmus és az anarchizmus elleni harc közben edződött, fejlődött. Az ezekkel szembeni elméleti, politikai küzdelemből Engels mindig felelősségteljesen kivette részét. Az általános embersze- retetet hirdető úgynevezett „igazi szocializmussal” szembe a tudományos szocializmus proletár osztályjellegét állítja. Ma is igaz és időszerű az a mélyreható bírálat, amelyet Engels az anarchizmus eszmei forrásai és konkrét politikai megnyilvánulásai felett gyakorolt. Felismeri ugyanakkor azt is, hogy milyen óriási veszélyt jelent a forradalmi munkásmozgalomra az opportunizmus és a revizio- nizmus. Ezért száll szembe olyan szenvedélyességgel a II. Internacionálé opportunistái- nak revizionista nézeteivel, magatartásával. Ezt a kétfrontos küzdelmet nem centralista taktikaként, hanem szükséges, nélkülözhetetlen elvi kérdésként kezeli. A 90. években a II. Intema- cionálé vezéralakja Engels, akinek szavára odafigyel az egész nemzetközi proletariátus. Neve, elméleti, politikai tevékenysége szerves része és fontos feltétele annak, hogy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egyetemes társadalmi és politikai jelentőségű mozgalommá vált! Szinte nincs olyan osztaga a szocialista mozgalomnak, amelynek fejlődését ne segítené. A magyar szocialisták is sok-sok köszönettel tartoznak figyelemre méltó tanácsaiért. Élete utolsó napjáig a csatasorban marad. Remélte, hogy „bepillant az új évszázadba”, amely, mint előre látta, a kommunizmus győzelmének a százada lesz. Ez az álma nem valósulhatott meg: 1895. augusztus 5-én elhunyt, akkor, amikor a kapitalizmus új szakaszába, az imperializmus, a proletárforradalmak szakaszába érkezett. Engels — Marxhoz hasonlóan — nem tesz kísérletet arra, hogy utópiákat agyaljon ki és találgasson, jósolja azt, amit nem lehet tudni. Nem szőtt utópikus ábrándokat a szocializmusról — nem épített fanatikus légvárakat. Tanításának sarkköve volt: a folyton megújuló valóság, amelyet minden elkövetkező nemzedéknek fel kell fedeznie önmaga számára. Ma is csodálattal tölt el bennünket realista éleslátása, sok bámulatos prognózisa. Iránymutató és tanulságos minden idők marxistái számára az a tudományos módszer, ahogyan a jövő társadalma megvalósulásának kérdéseit kezelte. Ezt a munkát Engels nyomdokain lépve Lenin végezte eh Engels eszméi és nézetei tovább élnek bennünk, az új társadalom építőiben, szocialista hazánk eredményeiben, bolygónk három kontinensén a néptömegek és a kommunista pártok eleven gyakorlatában.