Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

1970. NOVEMBER 29., VASÄRNAP ™&CwrktP 3 Kádár János viiazáró beszéde (Folytatás a 2. oldalról) politikai és morális ereje következtében a pártvezetőségek újjáválasztásakor az elvtárs­nők száma a korábbihoz képest 33 százalék­kal, tehát egyharmaddal növekedett. A mint­egy 140 ezer tisztségből 34 ezret — ez mint­egy 27—28 százalék — most elvtársnő tölt be. Ha ezt a példát valóban követjük, s minden más területen és minden más’ vonatkozásban így fogunk a nőkre vonatkozó központi bi­zottsági és kormányhatározatok végrehajtá­sához, akkor évről évre érezhetően jobban megoldódnak a nők társadalmi kérdései. Vannak azonban olyan kérdések, amelye­ket még központi bizottsági vagy kormány- határozattal, sőt még kongresszusi határo­zattal sem lehet megoldani. Nem lehet pél­dául határozattal előírni azt, hogy az embe­rek kit és hogyan tiszteljenek. De amikor mindenütt, itt a kongresszusi vitában is, a felszólalók megállapítják, hogy a termelés­ben részt vevő aktív munkaerő 41 százaléka nő, s azonkívül minden ember tudja, hogy még ezen kívül mi vár az aktív keresőknek erre a 41 százalékra a háztartásban, a neve­lésben —, akkor azt kell mondanunk, hogy bár határozatot hozni nem tudunk, de aki kommunistának vagy egyáltalán felvilágo­sult embernek tartja magát, az tisztelje a dol­gozó nőt! (Nagy tapis) Van ennek egy, talán nem is olyan fon­tosnak tűnő viselkedésbeli, mondhatnám il­lemszabályszerű oldala. Hányszor látjuk, hogy elmaradott emberek — nem mondom, hogy férfiak, mert minek vegyünk magunkra külön vádakat — (derültség) —, az egyenjogúsítást úgy értik, hogy elfelejtenek illő módon előre köszönni, holott már százéves illemkódexek­ben is elő van írva: ha a férfi nővel talál­kozik, ő köszönjön előre, vagy, ha villamo­son nincs hely, adja át a helyét. Mindez csekélységnek tűnik, de rendkívül fontos: mi ne úgy értsük az egyenjogúságot, és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egyenjogúsítottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgozhatnak, mint a férfiak, s ugyanúgy nem köszönünk nekik sem, mint ahogy néha egy­másnak sem köszönünk, (ütemes, nagy taps), mert a természet törvényein senki sem tud változtatni, és ha a szó fizikai értelmében terhet kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki, és mindig tisztelni is kell, ha nagy terhet vesz magára. Az ilyen alapállás segíteni fog abban, hogy a konkrét kérdésekben — az egyenlő mun­káért egyenlő bért elvének megvalósításában csakúgy, mint másokban is, egy kicsit gyor­sabban haladjunk előre. Nagyon örülök, hogy itt, a kongresszuson nagy ipari vállalatok felelős férfi vezetői is komqlyán beszéltek erről a kérdésről, hiszen nemcsak a központi szervek kezében vannak eszközök, és lehetőségek, de helyben is. És ha nem egy 23 tagú kormány, vagy egy száz­tagú Központi Bizottság, hanem 10 és 100 ezer felelős vezető fog mindezzel komolyan foglal­kozni, akkor helyben megtalálják a ki nem használt lehetőségeket, tartalékokat, eszközö­ket a helyzet javítására. Ez viszont elvtársak, már párthatározat, nem úgy, mint az illem­kérdés, amit egyébként a magam részéről szintén javasolnék komolyan venni. (Nagy taps.) E kérdésnél maradva, szeretnék még néhány szót szólni az anyák tiszteletéről. A IX. kong­resszuson elvi döntés született a gyermek- gondozási segély bevezetéséről. Ez meg is történt. Sok más is kell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is, hogy valóra válhasson az a szán­dék, ami ezt a tényleg eredeti és úgy látszik sikerült elgondolást, a gyermekgondozási se­gélyt, megfelelőképpen kiegészíti. Szeretném itt is hangsúlyozni mély meggyő­ződésemét, hogy a család gyarapodásához, a gyermekek neveléséhez anyagi eszközök kel­lenek. Mi, materialisták, jól tudjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyereket nevelni, na­gyon nehéz. De merem állítani, elvtársak, változtatnunk kell egy jelenleg eléggé el­terjedt — bár nem uralkodó — szemlélet- módon is. Ha ki-ki saját lelkiismerete szerint latol­gatja, hogy tv-t vesz inkább, vagy kocsit, mintsem, hogy gyerekük legyen, az ő dolga. Itt kötelező törvények nincsenek. De ha ez odáig fajul, hogy megszólják az állapotos anyát, mert nem saját jólétével törődik, ak­kor, ezzel nekünk, kommunistáknak szembe kell szánnunk. Aki a társadalom normális törvényei, az emberi természet nemes vonásai szerint él, azt nem lehet csúfolni, mi ezt nem tűrhetjük. (Nagy taps.) Van persze női hiú­ság is, van, aki arra gondol, ha szül, már nem lesz olyan karcsú. (Derültség.) Ez lehet, de szebb lesz emberi és általános értelemben. (Nagy taps.) Aki szeret számolgatni, az számoljon, ha kell és ha ráér. De azért az, hogy gyermek legyen vagy sem, az nem lehet csak a szá- mitgatás kérdése. Hogy mibe kerül a zokni, a gyerekkocsi, a pelenka, ezzel mindig szá­molni kell, de a jövő generáció léte nem lehet csak számítási kérdés. Tudjuk, milyen nehéz biztosítani két fiatalnak akárcsak azt az egy szobát is, amivel elindíthatják önálló életüket. Aztán, ha megvan, eléldegélnek ők sokáig, mondván, ha lesz még egy szoba, majd lesz gyerek is. Pedig, aki a felszabadulás előtt született és most itt ül, azt hiszem, azok közül nagyon kevés, lenne itt, hogyha akkor is így számolgattak volna, ilyenfajta igények jöttek volna számításba. (Élénk derültség, nagy taps.) Sokféle igény vetődött fel a vitában —_ így a textilmunkások, a pedagógusok és mások fizetésének emelése és egyéb problémák. Az igényeket sokféleképpen lehet kezelni. Hadd említsem példaként a közellátást. Bizonyára emlékeznek az elvtársak, hogy olyan évek­ben, amikor egész évben igencsak gyenge volt a közellátás, nevezetesebb alkalmakra — felszabadulási ünnep, pártkongresszus, ka­rácsony — megjavították azt. (Derültség.) Ahogy tapasztalhatják — letértünk erről az útról. Nem állítjuk, hogy egész évben príma az ellátás, de azt legalább már megoldottuk, hogy nemzeti ünnepen, kongresszuson sem jobb, mint máskor. (Élénk derültség, nagy taps.) Azt viszont merem állítani, hogy most az átlagszínvonal van olyan, mint régen a nagy ünnepeken volt. (Élénk derültség, nagy taps.) Megjegyzem, ne felejtsük el, hogy az említett helytelen gyakorlat idején más fej­lődési periódusban voltunk. Hosszan sorolhatnám az igényeket. Azt, hogy hol kelleme még beruházás, fizetéseme­lés, méghozzá minél gyorsabban, annál jobb. De azt hiszem, helyes az a gyakorlat, hogy a pártkongresszus nem az üzletek feltöltésé­nek, nem a beruházások kiosztásának és nem 'a fizetésemeléseknek a napja. A munka minden jog alapja Az anyagi igényék kielégítésével akkor kell pártkongresszusnak foglalkoznia, amikor an­nak általános politikai, társadalmi oka, je­lentősége van. Ha az életszínvonal normális és rendszeres javításáról van szó — például egyes rétegek fizetésének emeléséről —, szük­ségtelen, hogy abban pártkongresszus hatá­rozzon. Négy év múlt el a IX. kongresszus óta. Nem alkarom felsorolni mindazokat az élet­színvonal-javító intézkedéseket, amelyeket e négy év alatt bevezettünk. Nem kellett tehát várni a X. kongresszusig, sok kérdést meg­oldott közben a Központi Bizottság, a kor­mány, vállalataink és ez volt a helyes, az egészséges, ez az életszínvonal fejlesztésének normális útja. Mindebből az is következik, hogy ha itt, a kongresszuson nincs ts döntés, nem kell e kérdésekben a XI. kongresszusig várni, mert a Központi Bizottság és a kormány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt, amit meg lehetett és meg kellett adni. Elvtársak!. Szóltunk a beszámolóban az idei évről. Ismertettük a harmadik ötéves terv teljesítésének várható eredményeit. De akinek akár csak a legkisebb háztartáshoz i;s köze van, nagyon jól tudja, hogy egy gazda­sági évet le kell zárni. Emlékezzenek csak ar­ra, hogy a tavaszi árvíz idején az ország ve­zetésének mi mindent kellett tennie, milyen gyorsan kellett intézkednie, hogy a termelést, az ellátást, a normális élet feltételeit bizto­sítsa, s elmondhatjuk, sikerrel és mindvégig biztosította is. Még ahol a víz ömlött, még ott is meleg ételt ettek este az emberek. (Hosszan tartó taps.) Arra kérem tehát a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Bizottság beszámolójában kifejtett álláspontot fogadja el: adjon módot és időt az illetékes szerveknek, hogy ponto­san megvonják ennek az évnek a mérlegét. Azért, elvtársak, mert ami várható, nem egy­formán jelentkezik a főkönyv két oldalán. Ha mi például a negyedik ötéves tervben 40 szá­zalékos nemzeti jövedelem növekedést ter­veztünk volna a reálisan tervezhető 30—32 százalék helyett, akikor reményeinket tekint­hettük volna tervnek. De mihelyt a parla­ment megszavazza, az előirányzat törvény­erőre emelkedik és mivel nálunk törvényes rend van, minden törvényt végre kell hajta­ni. Elkezdjük tehát szétosztani azt, ami még nincs meg éis ezzel aláássuk a dolgozók — a textilesek, a vasmunkások, a pedagógusok, s a többiek — életszínvonalát. Felelős vezetés így nem járhat el. Több felszólaló foglalkozott közerkölcs gyűjtőcíme alatt említhető kérdésekkel. A beszámolóban is megfelelő hangsúllyal esett szó az öntudat és az érdekeltség viszonyáról. Mind a kettőre szükség van. A szocializmus építése megköveteli a szocialista tudatosság erősítését, az önzetlenség és áldozatkészség szellemét, sőt a lelkesedés szellemét és azt, hogy anyagilag is ugyanabban az irányban hasson az ösztönzés. És amennyiben ez köz­erkölcsi kérdés, az az álláspontunk, hogy a szocializmust még egy ember is nehezen épí­ti másodállásban, de egy nép másodállásban nem tudja felépíteni, csak a főállásban. (De­rültség, nagy taps.) Szerencsére így is van, így is építjük. A csepeli pártértekezleten az egyik felszó­laló a munkaerkölcsről szólva azt mondta: kényszer volt egykor a munka, vagyis a ka­pitalista rendszerben, majd dicsőség, most meg egyesek számára szívesség. (Derültség.) A szocializmust azonban szívességből nem építheti senki. Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes em­bernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek. (Taps.) Így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisztességes ember. A munka nálunk becsület dolga is kell, hogy legyen. És ha netán akadnának olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogyan annak idején társadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni. (Taps.) Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! A beszámoló nem tudta felsorolni a párt­munka minden területét. A párt szempont­jából minden pártmunka — a legkülönbözőbb tömegszervezetekben, állami és társadalmi szervekben végzett tevékenység — egyfor­I» (Folytatás a 4. oldalon.) A X. kongresszus határozata (Folytatás a 2. oldalról) emeli ki a dokumentum — a szocializmus teljes felépítésé­nek egyik központi feladata. Az állami életben úgy kell erősíteni a demokratikus cent­ralizmust, hogy szilárdabb le­gyen a központi hatalom, fo­kozódjék a kormányzati szer­vek munkájának hatékonysága és ugyanakkor a helyi szervek önállósága, a tanácsok önkor­mányzati tevékenysége és a la­kosság részvétele a tanácsok és más állami szervek, testü­letek munkájában. Az elmúlt időszakban jelen­tős törvényalkotói munkát végzett az országgyűlés, s e te­vékenységét folytatva kell erő­síteni szerepét a továbbiak­ban, a kormányzati szervek működésének politikai ellenőr­zésében, munkájuk támogatá­sában, A képviselőknek az or­szág általános érdekeit szol­gálva kell szorgalmazniuk vá­lasztókerületük fejlesztését. A tanácsokról szólva a határozat A gazdasági építés és az életszínvonal emelésének kér­déseit elemezve a határozat mindenekelőtt a gazdasági re­form eddigi eredményeit ösz- szegezi. Megállapítja, hogy to­vább fejlődött hazánkban a szocialista tervgazdálkodás, erősödött a központi tervezés hatása, növekedett a szocialis­ta piac, az áru- és pénzviszo­nyok szerepe. Növekvő erőfe­szítésre van azonban szükség ahhoz, hogy a termelékenység az eddiginél gyorsabban emel­kedjék. Változatlanul nagy gondot kell fordítani a gazda­sági hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre. A határozat hangsúlyozza a vállalatok és felügyeleti szer­veik megnövekedett felelőssé­gét a termelés jövedelmezőbbé tételében, s kimondja, hogy gyökeres javulást kell elérni a beruházási tevékenységben. A népgazdaság hatékonyságá­nak növelése megköveteli, hogy a központi szervek hatá­rozottabb intézkedéseket te­gyenek a beruházásokban és a munkaerőhelyzetben mu­tatkozó feszültségek megszün­tetésére. Fő feladatunk a következő években a IV. ötéves terv tel­jesítése. Folytatódik a szocia­lizmus építése magasabb szin­ten; bővülnek a szocializmus anyagi, műszaki alapjai, erősö­dik az ország védelmi képessé­ge, s tovább emelkedik a la­kosság életszínvonala, javul a dolgozók anyagi, kulturális és egészségügyi ellátottsága. Az építőipar elért fejlődé­se szilárd alapot biztosít a növekvő további feladatok tel­jesítéséhez, a gyánszerű épít­kezések teljes kibontakozása azonban megköveteli a techno­lógia korszerűsítését és az építkezések szervezettségének javítását. A mezőgazdaság fejlesztésé­vel foglalkozva a határozat ki­emeli a szövetkezetek vállalat- szerű gazdálkodásának jelen­tőségét. Fontosnak tartja, hogy az állami gazdaságok fokozot­tabban járuljanak hozzá az egész mezőgazdaság intenzív fejlődéséhez. Segíteni kell a szövetkezetek és állami válla­latok társulásait, bátorítani a termelési, feldolgozási és ér­tékesítési kooperációt. A ter­méshozamok növelése további erőteljes gépesítést, valamint kemizálást követel, és megkell gyorsítani a nagyüzemi állatte­nyésztés iparszerű fejlesztését. Erősíteni kell a háztáji gazda­ságok kapcsolatát a közös gaz­daságokkal. A határozat fontos feladat­ként jelöli meg a nemzetközi termelési és műszaki együtt­működés fejlesztését, minde­nekelőtt a baráti szocialista or­szágokkal való termelési és műszaki kooperációt. A Ma­gyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja a KGST- országok törekvéseit, hogy mi­nél sokoldalúbban valósuljon meg az önálló nemzetgazdasá­gokon alapuló szocialista gaz­dasági integráció. Ugyanakkor továbbra is bővíteni kell kap­csolatainkat a fiatal, fejlődő államokkal és a kölcsönös elő­nyök elve alapján a tőkésor­szágokkal is. A vállalatoknak és a fel­aláhúzza: munkájukat úgy kell fejleszteni, hogy erősödjék népképviseleti-önkormányzati jellegük, államigazgatási funk­ciójuk. Biztosítani kell, hogy a tanácsok dönthessenek min­den olyan kérdésben, amely csak az adott terület lakossá­gát érinti, s amelyet a jelen­leginél jobban csak a taná­csok oldhatnak meg. A közigazgatás további tö­kéletesítésének, szocialista jel­lege erősítésének fontos felté­tele a bürokrácia leküzdése. A döntések és az ügyintézés in­dokolatlan halogatása, a fele­lőtlenség, az ügyfelekkel szem­beni kötelességtudat hiánya nagy politikai, morális és nemegyszer gazdasági károkat okoz. A határozat szükségesnek tartja — ezt támasztják alá az elmúlt két évtizedben bekö­vetkezett változások is — az alkotmány, államunk alaptör­vényének megfelelő módosítá­sát. ügyeleti szerveknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a gaz­daságpolitikánkkal összhang­ban levő árpolitika érvényesí­tésére. Ennek velejárója az is, hogy időnként és esetenként árrendezésre van szükség. Nem engedhető azonban meg, hogy egyes vállalatok a költségek csökkentése, a munka jobb megszervezése helyett az árak emelésével jussanak többlet- jövedelemhez, károsítva a la­kosságot és a népgazdaságot. A gazdasági szabályozók ha­tékonyan segítik a gazdasági élet általános fejlődését és az irányító szervek munkáját is, nem adnak azonban menleve­let egyetlen állami irányító szervnek sem a helytelen je­lenségek passzív szemlélésére. A felügyeleti szerveknek tehát jobban kell ellenőrizniük vál­lalataikat, hogy azok szigorúan tartsák be a gazdálkodási és árképzési szabályokat, s ezek megsértése esetén tegyeriek in­tézkedéseket á torzítások meg­szüntetésére:''1 i Hangsúlyozza a határozat a tudományos kutatások gyor­sabb fejlesztésének és a terme­léshez fűződő kapcsolatai erő­sítésének fontosságát. Jobban kell koncentrálni a népgazda­ság fejlődése szempontjából különösen fontos fő feladatok­ra, s fokozottan kell élni a testvéri országokkal való tu­dományos együttműködés le­hetőségeivel. A fejlődés gyorsuló üteme, a nemzetközi gazdasági együtt­működésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása, a szocia­lista gazdasági integráció fo­kozatos kibontakozását célzó munkálatok is megkövetelik, hogy hosszabb távra szóló gazdasági, fejlesztési tervek és prognózisok készüljenek. Az ideológiai élettel és a művelődési feladatokkal kap­csolatban a határozat megál­lapítja, hogy az elmúlt évek- bfen tovább fejlődött a párt ideológiai munkája: erősödött és terjedt a marxista—leni­nista világnézet, a tömegek tudatában jelentősen erősödött a szocialista gondolkodásmód. A feladatokról szólva rámu­tat a határozat: beható vizsgá­latokra vár társadalmunk réte- geződésének alakulása és tu­dati fejlődése, a szocialista közigazgatás továbbfejlesztésé­nek tudományos megalapozása, a tudományos és műszaki for­radalom társadalmi összefüg­géseinek sokrétű elemzése és számos más kérdés.. Növekvő részt kell vállalniuk a társada­lomtudományok marxista mű­velőinek az eszmei-politikai harcban. A szükséges eszmei vitákban a meggyőzés erejé­vel kell visszaszorítani a bur- zsoá és a kispolgári, szemléle­tet, legyőzni az antikommunis- ta nézeteket, valamint leküz­deni a „marxista” köntösben jelentkező revizionista és dog­matikus felfogást. Továbbra is vigyázni kell arra, hogy ne nyerjen teret se az elvtelen liberalizmus, se az eszmei meggyőző munkát kinyilatkoz­tatásokkal és adminisztratív Az eddig is folyamatban levő ez irányú munkát a KGST- országoKKal együttműködve erőteljesebben kell fejleszteni. Az elmúlt években az ipa­rosítás jelentős vonása volt a vidéki iparfejlesztés gyorsu­lása, az egyes területek gaz­dasági fejlettségi színvonala közötti különbség csökkenése. Ezután is ezt az irányvonalat kell követni, még határozot­tabban a területi adottságok­nak megfelelően, fejlesztve mind az ipart, mind a mező- gazdaságot. A termelés emelésével össz­hangban növelni kell a nép jólétét, gazdagítani életét. A nemzeti jövedelem emelkedé­sével arányosan kell növelni az áruellátást, bővíteni a vá­lasztékot, hogy az kiegyensú­lyozottan fejlődjék és a la­kosság minden rétege számá­ra jól érzékelhető legyen. Szükséges, hogy a jövedelem alakulása az eddiginél jobban függjön a végzett munka eredményétől, jobban diffe­renciálódjon az egyes jöve­delemkategóriák között és az egyéni teljesítmények szerint Lehetővé kell tenni a hasz­nos többletmunkával szerzett többletjövedelmet, vissza kell azonban szorítani azokat a tö­rekvéseket, amelyek nem többletmunkával, hanem kü­lönféle ügyeskedésekkel, a szocialista erkölcs megsérté­sével akarnak jogtalan ha­szonhoz jutni. A dokumentum megállapít­ja, hogy a munka szerinti el­osztás elvének érvényesítése mellett az egyes családok jö­vedelemszintje között nagyok az eltérések. E nagy különb­ségek csökkenését szolgálják társadalmunk szociálpolitikai intézkedései: a több gyerme­kes családok és az egyedül­álló anyák fokozottabb támo­gatása, a gyermekintézmé­nyek befogadóképességének növelése, a több gyermekesek családi pótlékának emelése, a munkaképtelen öregek foko­zott segítése.. A határozat fontos feladat­ként említi, hogy megfelelő terv készüljön a 44 órás mun­kahét fokozatos kiterjesztésé­re a népgazdaság újabb ága­zataiban és más munkate­rületeken is. ahol ennek meg­valósítása az egész társada­lom érdekeivel összhangban lehetséges. A kongresszus megállapítot­ta, hogy az építőmunka terv­szerű folytatásának feltéte­lei adottak. Ezt a többi kö­zött biztosítja a munkásosz­tály mind magasabb szintű alkotóképessége, a szocialista brigádmozgalom lendülete, a néo döntő többségének aka­rata és tettrekészsége, a kü­lönböző szinteken dolgozó vezetek nagy többségének fel- készültsége és rátermettsége. V. intézkedésekkel pótló szektás gyakorlat. El kell érni, hogy a szocia­lista erkölcsi normák növekvő erővel érvényesülj eneli, fej­leszteni kell a szocialista köz­gondolkodást és a társadalmi felelősségérzetet. Tovább kell gazdagítani az egyén kapcso­latát a közösséggel és fejlesz­teni társadalmi felelősségérze­tét, a szocialista haza iránti elkötelezettségét. Az átmeneti társadalom jellegéből adódóan és a tőkés világ hatására to­vább él és időnként felerősödik vagy újratermelődik a polgári erkölcsi szemlélet számos ele­me. Az utóbbi időben — a gazdaságirányítási reformot is félremagyarázva és abban igazolást keresve — erőre ka­pott az individualizmus és ego­izmus, a munkával meg nem szolgált haszonszerzésre való törekvés, a spekuláció. Telje­sebbé kell tenni a szocialista erkölcs érvényesítését és arra kell törekedni, hogy mind job­ban megbecsülje a társadalom az önzetlenséget és az áldozat- készséget: az élet minden te­rületén élvezzenek nagyobb megbecsülést a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért önfel- áldozóan felelősséget vállalók. Az oktató-nevelő munkáról (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents