Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

2

"“izMíriap

1970. NOVEMBER 29., VASÄRNAP

Kádár János vitazáró beszéde

(Folytatás az 1. oldalról.)

tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából, ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség)

_ A_ Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is.

De az egyetértés még szélesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik jó és_ nemes értelemben magukénak érzik a párt, a szocializmus ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk alap állásfoglalása és fővonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél, s szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához.

Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező feladatát.

Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie.

Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktúra átalakításának népgazdaságilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte ki a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának növelését.

E népgazdaságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az «energiaigény hihetetlen gyorsasággal — .talán még a számítottnál is nagyobb mértékben -r-ä növekedett, az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott lépést a jelentkező jj szükséglettel.

Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőértékű, nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem fog- lalk(V;tatható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. Mindennek viszont az lett a látszata, hogy a szénbányászat általános leépítése van napirenden. Ez téves értelmezés. Belső, helyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jó szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fűtőértékűt. De bár a szén részaránya az összes energia- forrásokon belül továbbra is csökkeni fog, a magyar szénbányászat, figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükségletét, korülbeül ezen a szinten marad.

Szocialista mezőgazdaságunk életerős

Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran ‘egybekapcsolva a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illeti: aki ismeri az új, negyedik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervet, az tudja, hogy a magyar textiliparnak komoly jövője van. Nagyarányú rekonstrukciót tervezünk és az meg is fog valósulni. E rekonstrukció nemcsak a termelőeszközök modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javítására is. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is.

Felmerült a vitában a termelőszövetkezeti parasztságunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nemcsak az árvíz sújtotta termelőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermelésben komoly kiesések voltak és azokban a tsz-ekben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett.

A mezőgazdaság a jó terv, a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán túl jelenleg, és azt hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzászokhattak, hogy a mezőgazdaságbah vannak jó és rossz évek.

Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. És ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erővel még nem tudunk változtatni. Egyébként az idei országos átlagtermés kenyérgabonából — 12 mázsa körül van. Ezt még nem régen országos rekordként ünnepeltük. De közben fejlődött mezőgazdaságunk, volt egy jó évünk, majd egy még jobb, a múlt esztendő pedig tényleg nagyszerű volt ilyen szempontból, és most, hogy visszapottyantunk egy fokkal, az öt vagy hat évvel ezelőtt rekordként ünnepelt országos átlageredményt elkeseredetten vesszük tudomásuk

Hadd jegyezzem meg, hibát követnének el azok a termelőszövetkezeti tagok, akik most az átmeneti nehézségek miatti kesargésük- ben, vezatőségcserével próbálnák megoldani a kérdést. Ha vezetőik rendszeresen, beesüle-* tesan dolgoznak, tartsák is meg őket és dolgozzanak velük tovább.

_Ami pedig a nehézségeket és azok leküzdését illeti: először is a mi, szocialista alapokra helyezett mezőgazdaságunk életerős, nehézségeket is elviselni képes népgazdasági ágazattá változott. Már nem egy szárazságnál, árvíznél megállapítottuk, hogy ha nem lenne a mezőgazdaságban kollektív erő és hozzáteszem, a munkásállam ereje, akkor mindezeknek szörnyű következményei lettek volna. Így pedig átvészeljük e közbejött nehézségeket.

öntudatában, magabiztosságában a pá- rasztság is más, mint volt akár tíz esztendővel ezelőtt. A kongresszus is hallotta, hogy az árvíz által legerősebben sújtott keleti megyékben, ahogy a víz lement, s az emberek valamelyest magukhoz térték, az esedékes mezőgazdasági munkákat teljes mértékben, a terveknek megfelelően, sőt azokat túlteljesítve elvégezték. Minden bajnak ez a legfőbb és a legjobb orvossága, minden ezzel kezdődik.

A parasztság öntudatában — merem mondani, hogy már kollektív és szocialista tudatában — is nagyot fejlődött. Ezt bizonyítja például, hogy az árvíz sújtotta szövetkezeteknek mintegy kétezer termelőszövetkezet nyújtott közvetlen segítséget, tehetsége szerint összesen 140 millió forint értékben. Azt hiszem, hogy aki ismeri — itt írók is vannak, akik azt mondják, hogy ismerik — az emberi, különösen a paraszti lelket, az kellően tudja értékelni, hogy ez mit jelent öntudat tekintetében. Mindez bizonyítja, hogy a munkásosztály helyesen dönt és határoz, amikor számít a paraszti testvérosztályra, azzal szövetkezik és együtt halad a szocializmus építésének útján.

Vannak talán, akiknek kétségeik voltak, hogy helyes volt-e a IX. kongresszus állás- foglalása, amely szerint a parasztság jövedelmi viszonyait, a munkásosztály, a parasztság népünk egyesült erejével országosan és átlagban a munkásosztály szintjére felemeltük. Ez — elvtársak — történelmi lépés volt. Ebből semmit se szabad sajnálnia egyetlen munkásembernek sem, ellenkezőleg, büszkének kell rá lenni. Ennek gyümölcseit a jövőben minden komoly feladatunk megoldásánál élvezni fogjuk.

Ami pedig az idei év nehézségeit illeti: a munkásosztály sohasem hagyta még cserben a parasztságod Mellette áll most is állama, pártja, kormánya. Sokat bíráltuk az építőipart és azt hiszem, még sokáig fogjuk is bírálni. Mégis, ha az ember, akárcsak a tv-híradóban megnézte az árvíz sújtotta vidéket a víz levonulása után, és most, az azóta felépült szép és korszerű, emberhez méltó házsorokat, bizonyítva látja, hogy amit a párt, a kormány, munkásosztályunk mondott és ígért a bajbajutottaknak, azt teljesítette — mégpedig igen rövid idő alatt. A Központi Bizottság, a kormány megtette a megfelelő intézkedéseket, a termelőszövetkezeti parasztságot pedig felhívta, hogy mozgósítsa saját erejét, de ami a saját erejéből nem megy, ott érzi és érezni fogja a segítséget. Egyetlen egy termelőszövetkezetet sem engedünk tönkremenni, mert most nehézségeik vannak. (Nagy taps.)

A nők, az anyák tisztelete

Nagyon sok felszólaló foglalkozott a nők társadalmi helyzetével. Valóban eleven, égető kérdéseket vetettek fel, így például azt, hogy a nőknek még mindig nehéz vezető posztra jutniok, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét még nem sikerült mindenütt érvényesíteni; hogy gondok vannak a bölcsődei, az óvodai helyekkel. Ez mind igaz, és jó, hogy itt a kongresszuson is szóba került.

A Központi Bizottságnak — mint ahogy a beszámolóban is említettük — van elvi döntése. a Minisztertanácsnak vannak átfogó határozatai mindezekben a kérdésekben. Teljes megvalósulásukhoz évekig kell következetesen dolgoznunk, mert itt nem olyan dolgokról van szó, amelyeket egy hét alatt, egy határozattal meg lehet oldani. A társadalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet ezredévek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is.

Hadd említsem például a nők helyét és szerepét a közéletben. A párthatározat óta nem telt el sok idő és nem volt olyan sok esemény, ahol az e tekintetben bekövetkezett változást le lehetett volna mérni. Egy esemény azonban biztosan volt, mégpedig a pártban — ez pedig általában példaként szokott szolgálni. A kongresszusi előkészületek során a Központi Bizottság határozatának

(Folytatás a 3. oldalon.)

Hz MSZMP

X. kongresszusának határozata

A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata hat fejezetben — 44 pontban — ismerteti a kongresszus állásfoglalását a párt munkájáról és a további feladatokról. A határozat fejezetei :

I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai ;

II. Társadalmi fejlődésünk

főbb jellemzői;

III. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztése;

IV. A gazdasági építés és az életszínvonal fejlődése;

V. Az ideológiai élet és a művelődési feladatok;

VI, A párt működése.

Bevezetőben a határozat leszögezi, hogy a kongresszus jóváhagyja a Központi Bizottságnak a párt négyéves tevékenységéről szóló beszámolóját; megállapítja, hogy a párt a IX. kongresszus határozatainak megfelelően folytatta munkáját, s vezetésével népünk jelentős eredményeket ért el a szocialista társadalom építésében. A fejlődés alapvető követelménye volt és marad, hogy a párt helyesen alkalmazza a marxizmusr—le- ninizmus nemzetközi érvényű tanításait a mi viszonyainkra.

sei szól a Kubai Köztársasága nak és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az amerikai provokációkkal

szembeni határozott küzdelméről: kimondja; szolidárisak vagyunk az arab népek igazr ságos harcával, támogatjuk erőfeszítéseiket a politikai rendezésért, szolidárisak vagyunk minden néppel, amely szembeszáll az imperialista agresszióval, így a guineas néppel is. A feladatok közé sorolja (kapcsolataink bővítését Ázsia, Afrika és Latin- Amerika független országaival, majd rámutat: folytatni kell erőfeszítéseinket az összeurópai biztonsági konferencia megtartásáért, az NDK teljes jogú nemzetközi elismeréA nemzetközi helyzetet elemezve a határozat megállapítja: a mai világ alapvető, kibékíthetetlen ellentmondása a munika és a tőke közötti ellentét, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelme. A világ fejlődésének fő irányát' a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. Az imperialistaellenes harc döntő ereje a szocialista világrendszer, s különösen nagyfontosságú a Szovjetunió szerepe. A határozat méltatja a tőkés országok munkásosztályának fokozódó szembeszegülését a monopóliumok uralmával, s a népeknek a nemzetközi életre mind nagyobb befolyást gyakorló függetlenségi harcát. Rámutat az Egyesült Államok ag- ressziós terveinek kudarcára, s az európai tőkés országokban növekvő ellenállásra az amerikai behatolással szemben.

A továbbiakban aláhúzza: átmeneti sikereket elérhetnek ugyan a tőkés hatalmak, de a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait nem képesek megoldani. Országaikban mélyülnek a társadalmi ellentétek, éleződik az osztályharc, politikai válságok robbannak ki. Háborús készülődéseik mindenekelőtt a szocialista országok ellen irányulnak, ez vezérli a NATO- országok katonai együttműködését is.

A szocialista országoknak a világbéke védelmével, a békés alkotó munika biztosításával kapcsolatos feladataira utalva a határozat megállapítja: tovább kell szilárdítani a Varsói Szerződés tagországainak védelmét és katonai együttműködését mindaddig, amíg a NATO fennállása ezt szükségessé teszi. Ennek megfelelően fejlesztjük tovább hazánk honvédelmét is. Ugyanakkor folytatni kell a küzdelmet a katonai tömbök egyidejű feloszlatásáért, megbízható nemzetközi biztonsági rendszer megteremtéséért. Folytatni kell a harcot a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, de fejleszteni kell a szocialista országok népeinek éberségét az ellenséges „fellazítási” kísérletekkel szemben.

Az ellentmondásos világ- helyzetben a pártnak változatlanul olyan internacionalista politikát kell folytatnia, amely erősíti az ország békés építőmunkájának nemzetközi feltételeit, elősegíti a testvérpártok együttműködését. Fejleszteni kell szövetségünket a Szovjetunióval — a világ haladó

Laosz és Kambodzsa népének megsegítését. EgyüttérzésTársadalmi fejlődésünk főbb jellemzőit elemezve a határozat kiemeli: a magyar társadalom dinamikusan fejlődik, biztosan halad a szocializmus teljes felépítésének útján. Tovább fejlődtek a szocialista termelési viszonyok, erősödött a munkáshatalom, magasabb eszmei és politikai színvonalra emelkedett a munkás-paraszt szövetség.

Folytatni kell az eddigi szövetségi politikát, amely nemzeti egységbe tömöríti társadalmunk minden dolgozó osztályát és rétegét, a munkásságot, a szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, a kisipari szövetkezetek dolgozóit, az egyéni termelőket. A lenini szövetségi politika, alapján kell tovább erősíteni a közös cél érdekében a szocialista Magyarország' felépítéséért munkálkodó kommunisták és pár- tonkívüliek, hívők és nem hívők együttműködését.

A határozat ismételten leszögezi: a munkásosztály az ország társadalmi és politikai életében, a termelésben betöltött szerepénél fogva társadalmunk vezető ereje, történelmi feladatát teljesíti, s a szocialista építés során önmaga is megváltozik. Gyorsan növekedett létszáma, a társadalom legnagyobb osztályává vált, s összetétele az ország általános fejlődésével s különösen a termelés műszaki színvonalának gyors emelkedésével — a magasabb műveltségű, szakképzett munkások arányának javára változott. Az egyes munkásrétegek között azonban jelentős eltérések vannak — még hosszú ideig lesznek is — a politikai Öntudat ée a szakmai képzettség színvonalában, anyagi helyzetükben. Ezek figyelembe vételével — hangoztatja a dokumentum —, folytatni kell pártunk munkáját a munkásosztály további fejlődése és egyben társadalmi vezető szerepe erősítésének érdekében.

Hazánk mezőgazdasága a szocialista nagyüzemi gazdálkodás általános fellendülésének szakaszába lépett, kibontakozóban van a mezőgazda- sági munka ipari jellege, nő a szakmunkások, az agrárértelmiségek szerepe — vonja meg a mezőgazdasági fejlődésének elmúlt négy esztendős mérlegét a határozat. A további teendők: a szocialista tulajdonviszonyok szilárdítása, a gazdálkodási módszerek és termelési eljárások tökéletesítése, a szövetkezeti parasztság általános képzettségének és

seert, a nemzetközi feszültség enyhítéséért.

öntudatának emelése, szemléd létében és magatartásában a szocialista vonások erősítése, a falusi életviszonyok további javítása. Kellő gonddal kell foglalkozni a tanyai lakosság életkörülményeinek jobbá tételével is.

Az értelmiség társadalmi szerepe — hangoztatja a dokumentum — egyre nő, döntő többsége magáénak vallja a párt és az állam országépítő terveit. Fontos feladat: gyarapítani, fejleszteni á szellemi munkások világnézetileg és politikailag élenjáró, a marxi —lenini tanokat magáévá tevő osztagait. A kommunista szellemi munkások eszmei-politikai tevékenysége döntő hatású az értelmiség egészére. Sokoldalúan segíteni kell értelmiségünk világnézeti fejlődését, hogy — mind teljesebben azonosulva a szocializmust építő nemzet céljaival —, egyre növekvő aktivitással kapcsolódjon be a politikai, szakmai közéletbe. A kisipá- rosokröl, kiskereskedőkről szólva a határozat megállapítja: munkájukra szükség van és hosszú ideig szükség lesg, mindenekelőtt a szolgáltatások területén.

A határozat megállapítja: az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalásai helyesen vázolták fel a dolgozó nők és az ifjúság, társadalmunk e nagy rétegeinek helyzetét, szabták meg a főbb tennivalókat. A nők gazdasági és szociális körülményei az elmúlt négy esztendőben is tovább javultak, jogaik érvényesüléséhez azonban nem minden területen vannak meg a szükséges szemléletbeli és anyagi feltételek. További intézkedések szükségesek az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének következetes érvényesítésére, az anyák, a sokgyermekes családok, a gyermeknevelés támogatására, a nők szakképzettségének növelésére, munkakörülményeik javítására, úgyszintén a háztartás ellátásának könnyítésére. Az ifjúságról szólva a határozat kiemeli: a dolgozó fiatalok többsége ismeri szocialista céljainkat, s ennek jegyében tömörül a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Nevelésüket, az életre való felkészítésüket segíteni kell; segíteni kell pályakezdésüket, beilleszkedésüket a dolgozók közösségeibe, felkészültségük növelését, ismereteik bővülését.

Nagy gondot kell fordítani az Úttörő Szövetség munkájának támogatására.

erőinek fő támaszával. E szövetség hazánk külpolitikájának rendíthetetlen pillére. Erősíteni kell szövetségünket a szocialista világrendszer többi országával s internacionalista együttműködésre törekedni azokkal a szocialista országokkal is, amelyekkel nézeteltéréseink vannak.

Aláhúzza a határozat az amerikai agresszióval szemben hősiesen küzdő Vietnam,

Az államéletről, a szocialista demokrácia kérdéseiről szólva a határozat leszögezi: szocialista államunk tevékenysége az elmúlt négy esztendőben tovább fejlődött. Államunk, a Magyar Népköztársaság a lakosság, a dolgozók millióinak támogatását élvezi, döntő szerepe van a gazdasági és kulturális élet irányításában,

szervezésében. Szocialista jellegét bizonyítja, hogy az állami szervek a feladatok megoldásába a dolgozók mind nagyobb tömegeit vonják be, a lakosok százezrei vesznek részi az állami tevékenységben. Az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése —

(Folytatás a 3. oldalon.)