Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

*370. NOVEMBER 25., SZERDA-Sorlap 5 ludvik Svobcda 75 éves Ludvik Svoboda hadseregtá­bornok, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke ma 75 éves. Paraszti környezetben nőtt fel, a monarchia katonájaként került az első világháborúba, de nem volt hajlandó a Habs- burg-ház hatalmi érdekeiért harcolni. Átállt az orosz csa­patokhoz és amikor lehetősége nyílt, 1920-ban, sietve vissza­tért az időközben függetlenné vált hazájába. Svoboda hivatásos katona­tisztként is megőrizte demok­ratikus gondolkodásmódját, progresszív életszemléletét. Amikor a hitleri hordák lero­hanták hazáját, emigrációba ment és miután a szovjet kor­mány lehetővé tette, megala­kították az önkéntesekből álló I. zászlóaljat. Ebből a magból nőtt ki az 1. csehszlovák had­test, amely Svoboda parancs­noksága alatt, a szovjet hadse­reg hadrendjében 1943 után bekapcsolódott a harcokba, részt vett a többi között Kijev felszabadításában, majd Duk- 'Iánál szlovák földre lépett és a háború befejezéséig harcolt. Honvédelmi miniszterként személyes magatartásával já­rult hozzá ahhoz, hogy 1948 februárjának kritikus napjai­ban a burzsoá erők vereséget szenvedtek és megnyílt az út Csehszlovákia szocialista át­alakulása felé. Ebben az időben lett tagja a kommunista pártnak, és a CSKP Központi Bizottságába is beválasztották. Később, a személyi kultusz idején igaz­talan vádakat emeltek ellene, Nagyobb önállóság — iBiBgy<»ibb .kürültelsiaties súlyosan megrágalmazták, s megfosztották tisztségeitől. 1955-től fokozatosan ismét visszatért a közéletbe. A kato­nai akadémia parancsnoka volt egészen 1959-ig, nyugdíj­ba vonulásáig. Nem egészen tíz évvel később, 1968 már­ciusában azonban az öreg ka­tona új „behívót’’ kapott: az ország elnökévé választották, s e tisztséget azóta is betölti. Ludvik Svoboda, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió Hőse, igaz haza­fi és a proletár internaciona­lizmus ügyének tántoríthatat­lan harcosa. Hetvenötödik szü­letésnapján forró jókívánsá­gainkat küldjük, jó egészséget, munkában és alkotásokban gazdag hosszú életet kívánunk a testvéri Csehszlovákia nagy- rabecsült elnökének. HOBBY V adászfilm-f esztivál A jövő évben Budapesten megrendezendő vadászati vi­lágkiállítás alkalmából a „Ter­mészet mindenkié” címmel filmfesztivál lesz Budapes­ten szeptember 5—15 között. A fesztivál lehetőséget kí­ván adni a természet szépsé­gét művészien kifejező fil­mek — nemzetközi fórum előtti — bemutatására. Ez ver­seny és egyben jó alkalom is a különböző nemzetek alko­tásainak megismerésére és a gyümölcsöző kapcsolatok bő­vítésére. A művészi verseny nem­csak a hivatalos film- és te­levízióművészek alkotásainak nyújt bemutatási lehetőséget, hanem a természetrajongó filmamatőröknek is. Mivel a hivatásos és amatőr művészek alkotásainak együttes elbírá­lása nem célszerű, ezért kü- lön-külön nemzetközi zsűri dönt. A fesztiválra kizárólag az embernek a természettel, ter- meszetvédelemmel, vadászat­tal, horgászattal, turisztiká­val való kapcsolatát kifejező filmek nevezhetők be. A fil­meket a szerzők és a gyártók nevezhetik. Szerzőnek a film rendezőjét tekintik. Amatőr filmművész is nevezhet a hi­vatásos fesztiválra, ha úgy érzi, hogy alkotása abban a mezőnyben is megállja a he­lyét, és vállalja a nevezési díjat. Az igazgatóság előzsüri- zést nem alkalmaz, de fenn­tartja a jogot a nevezés visz- szautasítására, ha a film nem üti meg a mértéket. Ilyenkor a nevezési díjat visz- szautalják. A nevezési határidő 1970. december 31. E határidőig csu­pán a részt vevő személyek várható létszámát, valamint a nevezésre kerülő filmek szá­mát kell jelezni. A filmeknél feltüntetendő, hogy a hivatá­sos vagy az amatőr fesztivá­lon kívánják-e szerepeltetni. A vetítési időt is jelezni kell. A bemutatott filmeket több nyelven tolmácsolják, ezért csatolni kell a szöveget is. A megfelelő színvonal biz­tosítására egész estét betöltő filmeknél 50, 20 percnél rö- videbb filmeknél 20, amatőr film esetén mindkét kategó­riában 10 USA dollárnak meg­felelő összeget kell befizetni. A díjak: arany-, ezüst és bronzérmek, ezenkívül kü­lönböző különdíjakat oszta­nak ki. Amatőr fiimezők! Itt a nagy lehetőség, éljenek vele. A va­dászati világkiállítás Budapest 1971 címe: Budapest, X., Al- bertirsai út 10. k. m. ABBAN, HOGY már gyerek­fővel újságíró akartam lenni, a hivatás vonzásán túl, bizo­nyára közrejátszott nálam a természettudományos érdeklő­dés hiánya is. Magyarán: nem szerettem a matematikát-fizi- kát. Humán érdeklődésem alapvetően azóta sem változott, s mindmáig babonás tisztelet­tel adózom a számok, költség- vetési rovatok, árrések, pénz­ügyi tranzakciók, trendek és termelési mutatók világának. Még inkább azoknak, akik eb­ben a világban otthonosan mo­zognak. Az, hogy én nem tartozom közéjük, legfeljebb saját ház­tartásomban, családi költség­vetésemben okoz olykor ka­tasztrófát. De mi van akkor, ha egy nagyobb közösség ve­zetői sem értenek a számok­hoz? Baj. Mégpedig olyan baj, aminek a közösség látja kárát. Mindez arról jutott eszem­be, hogy megtudtam: P. nagy­község tanácsának előző veze­tői éveken át úgy állították össze a községi költségvetést, hogy közben meg sem legyin­tette őket a hozzáértés szele. Így aztán nem csoda, hogy ez- trányú tevékenységükből olyan anomáliák születtek, amelyek a mai napig is éreztetik káros hatásukat a községben, íme, mutatóba egyet-kettőt közü­lük: a község az iskolai TANTERMEK SZÁMÁT, fel­szereltségét tekintve, az átla­gosnál jobb helyzetben van a járás többi községeihez képest. A tanítás négy épületben, 19 normál- és mindössze két szükségtanteremben folyik. A négy épület közül kettőt öt év­vel ezelőtt felújítottak, a har­madikat az idén renoválták: kettőben korszerűsítették a vi­lágítást, három épületbe beve­zették a vizet, az emeletes is­kolába a központi fűtést is. Az elmúlt évek során felújításra és három új tanterem építésére összesen 2,5 millió forintot for­dítottak, részben a fejlesztési alapból, részben állami hitel­ből. Ez eddig rendben is van. Az viszont semmiképp sincs rend­ben, hogy a költségvetés meny­nyire mostohán, szűkmarkúan bánt az iskolákkal. A bútor­zatban például tíz év alatt jó­formán annyi változás történt, hogy a pedagógusok társadalmi munkában átfestették a padok írólapját és kicserélték az ócs­ka falitáblákat. Rosszul állnak az iskolák szemléltetőeszkö­zökkel. A laikus is megérti, mennyire nehéz az indukció el­vét oktatni ott, ahol még a sta­tikus elektromosság jelenségét sem tudják bemutatni. A NORMA SZERINT az is­kolai költségvetésből 232 forint juthatott volna egy tanulóra; fűtésre, világításra, szemlélte­tő eszközök beszerzésére stb. A költségvetés azonban még ezt sem biztosította: 1967-ben egy tanulóra mindössze 172,10 forint, 68-ban 123 forint 90 fil­lér (!), tavaly 149,10 forint, az idén pedig 183 forint jutott. Nem jobb a községi könyv­tár helyzete sem. Ebben a ki­lencezer lakosú nagyközségben, ahol a művelődési ház állaga olyan, hogy megérett a lebon­tásra, berendezése rozoga, el­avult, vezetője pedig, — sajnos —, az év eleje óta beteg, több­szörösen megnőtt- a könyvtár jelentősége. Mégis, az illetéke­sek 1969-ben mindössze 1500 forintot biztosítottak a költség- vetésben a könyvtárnak. Olyan összeget, ami még a kiselejte­zett kötetek pótlására sem volt elegendő, nemhogy új könyvek beszerzésére! Tartozom az igazságnak az­zal, hogy hozzá tegyem: ma­gukhoz sem voltak bőkezűb­bek a tanács exvezetői. A ta­nácsi dolgozók munkájához szükséges irodaszerek beszer­zésére olyan csekély keretet teremtettek, hogy az negyedév alatt teljesen kimerült. Ez is arra enged következtetni, hogy nem a jószándék hiányzott a p-i tanács volt vezetőiből, ha­nem a pénzügyi-közgazdasági szakértelem. JANUÁRBAN ÉRKEZIK A GORDONKAKIRALY Japánban harmadik: a Gyöngyhajú lány Túrái Scampolo-koncert - Magyar népzenének német nagydíj E heti slágerlistánkat aktuá­lis hírrel kezdenénk — mint megírtuk az Omega együttes három tagja, Kóbor János, Presser Gábor és Laux József, valamint egy osztrák számmal induló magyar énekes, Szécsi Pál részt vett a tokióiak első nagyszabású táncdalfesztivál­ján. Nos, azóta befejeződött a fesztivál, s a döntőbe jutott 20 szám között ott ta­láltuk a „Gyöngyhajú lányt” és Szécsi Pál számát is (41 or­szág 508 dallal indult). A dön­tőben Presser—Adamis szer­zeménye Kóbor János és a nagyzenekar tolmácsolásában a harmadik díjat szerezte meg (és rengeteg mellékdíjat ka­pott). A jelentős anyagi elis­merés mellett a három omegás kapott egy hordozható televí­ziót, egy japán karórát és egy motorkerékpárt. Eredetileg kédden jöttek volna haza, de csak pénteken érkeznek a Ferihegyi repülőtérre — ugyanis impresszáriókkal tár­gyalnak. Benkő László és Za- latnay Sarolta már hazatértek Palma de Mallorcából. A szám nem lett negyedik, tud­niillik nem volt a fesztiválon rangsorolás. A Scampolo együttes pénte­ken Túrán vendégszerepei. Scampolóék, mióta Dányi At­tila kivált az együttesből egy­re népszerűbbek, s egyre sű­rűbbek a koncertsorozataik. A közelmúltban tartott saj­tótájékoztatót Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat igazgatója. Itt jelentette be: a Magyar Népzene első albuma megnyerte a német hanglemeznagydíjat. Annak idején, mikor a lemez nap­világot látott már bemutattuk, most csak annyit: a német hanglemeznagydíjat már másodszor kapta meg magyar lemez — tavaly egy Liszt-kiadványért ítélték oda a díjat az újságírók. Kap­tunk hírt arról is, hogy a Bar- tók-sorozat díjaspiráns, így hát nyugodtan leírhatjuk: a magyar hanglemezipar, ha gyorsaságával nem is, de a minőséggel betört az élvonal­ba ... Most pedig néhány szót a komolyzenéről. Pécsi Sebes­tyén, a világhírű orgona­művész és felesége Vérner Mária énekművész jubileumi koncertet adott a hét végén a Zeneakadémián. A nyár elejé­től koncertező művészházas­párnak ez volt a 25-ik előadó­estje. Most pihenő következik, jövő tavasszal Franciaország­ba és Hollandiába indulnak. Starker János, a magyar szár­mazású amerikai gordonka- művész, akit Chicagóban a „csellisták királyának” emle­getnek, januárban önálló es­tet ad a Zeneakadémián Bach és Kodály műveiből. E heti nyerteseink: lrtzl Gé­za, (Budapest, V., Szép u. 3.). Papp Erika, (Üllő, Gyömrői u. 22.) és Dömötör Katalin, (Nagykáta, Vörösmarty u. 24.). Slágerlistánk: Művészlemezek: X. (1) Kodály: Háry János. 2. (—) Bach: Orgona­művek. 3. (—) Házy Erzsébet nagylemeze. 4. (—) Beethoven: IX. szimfónia. 5. (—) Liszt: Psalms. Tánclemezek: I. (3) Most kéne abbahagyni (Kovács Kati). 2. (1) O, jöjj (Omega). 3. (2) Kégli-dal (Illés). 4. (7) Kósza szél (Szécsi Pál). 5. (—) Végre szabad vagyok (Késmárky Marika). 6. (5) Jajj, nem vigyáztam (Kovács Kati). 7. (6) János bácsi pipája (Zalatnay). 8. (—) Csábit a fény (Hungária). 9. (8) Vészkijárat (Omega). 10. (4) Olyan szépen mosolygott (Omega). sunyó — tamás Vágja ki szelvényünket, írja rá a hét komoly-, merre könnyűze­nei számát (csak egyet-egyet!). Ragassza levelezőlapra és úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hírlap, Budapest, VIII., Somogyi Béla u. 6.). Ne fe­ledje felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között minden héten kisorsolunk három ajándéklemezt, a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat ajándékát. HOGY MIÉRT MONDOM EL mindezt éppen most, amikor az említett vezetőket már csaknem esztendeje felmentet­ték tisztségükből? Okulásul és figyelmeztetőnek: közeleg az év vége, az új esztendei költ­ségvetés készítésének időszaka. 1971-től a községek költségve­tése szerkezetileg megváltozik, módosul — növekszik — a sa­ját bevétel, és nagyobb önálló­ságot biztosítanak a költségve­tési gazdálkodásban. Nyiri Éva Kolibrivirág A szegedi József Attila Tu­dományegyetem botanikus kertjében nyílik a kolibrivirág, amelynek leggyakoribb előfor­dulási helye Dél-Afrika, a Fok­föld. Ezenkívül India szub­trópusi vidékein is megtalál­ható. ahol viszont paradicsom­madár-virágnak hívják rend­kívüli színpompája miatt. Azért nevezték el bizonyára mindkét helyen madárról, mert nagy szirmai olyan for- májúak, mintha egy hosszú csőrön színes taréjkorona len­ne. A banánfélék családjába tartozó növény virágjának uralkodó színe a rendkívül élénk, szinte rikító narancs- sárga. ÜNNEPEK ELŐTT Gödöllő „centrumában” A Gödöllői Általános Fo­gyasztási Szövetkezet áruházá­ban a polcok, a kirakatok tömve áruval. Az eladók mo­solygósak, fiatalok. S mikor olajkályhát kerestünk, akkor sem mordultak ránk, hanem udvariasan válaszoltak: „úgy tudjuk, holnap reggel érkezik néhány darab. Tessék vissza­jönni, reméljük, nem hiába.” — Mit „tud” az áruház? — Erre a kérdésre az igazgatótól, Csányi Attilától kértünk vá­laszt. — Idén 56 milliós forgalmat tervezett a szövetkezet. A va­lóság, hogy december 31-ig mintegy 70 millió forint érté­kű árut adunk el. Naponta mintegy 2500 érdeklődő fordul meg tíz osztályunkon, s közü­lük 1500-an vásárolnak is. Szeretnénk bevezetni az autó- alkatrész árusítását is, mert egyre többen keresik. Hama­rosan pedig megállapodást kö­tünk a bizományi áruházzal, hogy vevőink használt műsza­ki cikkeiket az áruházban újra cserélhetik. — Befejezésül egy kényes kérdés: bosszankodnak-e a ve­vők mikulás és karácsony előtt? — Nem hiszem, mert augusztusban már beszereztük a legkeresettebb ajándékokat. Például az országban csak ná­lunk van raktáron sizánkó... A gödöllői áruház kirakatá­ban ugyan nincs kitéve a lakk maxikabátra a vevőcsalogató tábla: „csak a Centrum áru­házakban kapható”, de az üz­letben minden méret megta­lálható. Nem Centrum áruház ugyan, de Gödöllő és a járás centruma. —mka— Foto: Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents