Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
4 ”‘VK/Ciríap 1970. NOVEMBER 25., SZERDA Folytatja munkáját az MSZMP X. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) ról, hogy egyáltalán lehetséges-e ilyen tervet elkészíteni. Mi azt valljuk, hogy igen. Ennek realitása olyan mértekben erősödik, amilyen mértékben a szocialista országok közötti gazdasági integráció előrehalad. És amilyen mértékben képesek leszünk figyelmünket a bármilyen fontos részfolyamatokról a gazdasági fejlődés minőségi, a társadalmi fejlődést meghatározó összefüggéseire fordítani. Gazdasági teendőinket, a konkrét döntéseket mindig az adott helyzet befolyásolja. Ezért a hosszú lejáratú tervben csak azt határozhatjuk meg, hogy milyen fő minőségi célokra törekszünk, s azokat az átfogó folyamatokat kell kidolgoznunk, amelyek céljaink elérését szolgálják. A hosszú távú terv azért szükséges, hogy a közeljövőben esedékes döntéseket a távolabbi ■jövőre vonatkozó irányvonal is vezérelje, s nem azért, hogy most döntsük el mindazt, amit csak jó néhány év múlva lehet és kell majd eldönteni. Hazánkban a párt és a kormány elhatározása alapján a hosszú távú népgazdasági tervezés munkálatai 1967 végén kezdődtek meg. A készülő hosszú távú terv több olyan központi fejlesztési programra épül, amelyek egy része már a harmadik ötéves terv során került megfogalmazásra, sőt a megvalósítás kezdeti stádiumában, más részük pedig a kormány álltai kiemelten kezelt nagy népgazdasági beruházások formájában a jövő évben induló negyedik ötéves tervben szerepel. 'Ez is bizonyítja, hogy az ötéves és a hosszú távú tervezés között szükségszerű az összefüggés és a kölcsönhatás. Erre két jellemző példát szeretnék mondani: a hosszú távú terv energiaprogramja szerint tovább folytatódik a szénhidrogének részarányának növelése a tüzelőanyag-felhasználásban. Míg 1960-ban az energiahordozókban a szén aránya 72,4 százalék volt, addig 1965-re ez az arány 65,7 százalékra, 1970-re mintegy 50 százalékra csökkent. A negyedik ötéves terv végére 36 százalékra, 1985-re pedig mintegy 20 százalékra tervezzük csökkenteni a szén szerepét a tüzelőanyag-felhasználásban. Ugyanezen idő alatt a gazdaságosabban kitermelhető és felhasználható szénhidrogének aránya 21 százalékról csaknem 70 százalékra emelkedik. Ennek a folyamatnak igazában nem lesz kárvallottja a szénbányászat sem. A gazdaságtalan széntermelés kiszorul, de biztosnak látszik, hogy az atomerőművek széles körű elterjedéséig, tehát még nagyon sokáig, szükség lesz a jó minőségű, gazdaságosan kitermelhető szénbányáink termelésére a mai színvonalon. A vegyipar már hosszabb idő óta az ipar leggyorsabban fejlődő ágazata. A vegyipar termelése az ipar össztermelésének 1960-ban 7,2 százalékát adta, 1975-ben 12,3 százalékát, 1985-ben pedig mintegy 17—18 százalékát adja. E kérdésnél is szeretnék néhány szóval utalni az ötéves tervek és a távlati terv, illetve a szocialista országok közötti szélesedő együttműködés és a távlati tervezés összefüggéseire. Például a hosszú távú lengyel— magyar kénegyezmény fedezi országunk kénszükségletének zömét, a műszál-együttműködés pedig nagymértékben hoz- zájárul a termelés gazdaságosságának növeléséhez és a választék bővítéséhez. Igen fontos a szovjet—magyar olefinmegállapodás, melynek megvalósítására 7 milliárd forint beruházást eszközlünk a negyedik ötéves terv végéig. E példaként felsorolt hosszú lejáratú szerződések biztos alapját jelentik a vegyipar közeli és távolabbi fejlődésének. A tervezés számol a szocialista világrendszer — ezen belül a KGST-országok — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével. Mindenekelőtt és változatlanul fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés továbbá erősítése. A tudományos munka- megosztás és az együttes kutatások hozzájárulnak országaink fejlődéséhez. A szocialista országokkal való tudományos és műszaki együttműködés mellett készségesen létesítünk kapcsolatot a világ bármely országával. A külkereskedelmi forgalomnak távlatilag is a nemzeti jövedelemnél gyorsabban kell növekednie. Ez is a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztésének szükségességére utal. Ahhoz, hogy e célt elérjük, határozottabban kell kezdeményeznünk a sokoldalú gazdasági együttműködés bővítését mind az országok, mind a formák és módszerek vonatkozásában. Elhihez szükséges, hogy a továbbiakban is mindenkor teljesítsük nemzetközi kötelezettségeinket, a szocialista és más országokkal megkötött egyezményekben foglalt szállításokat. Mint a Központi Bizottság beszámolója is említette, külpolitikai feladatainkat becsülettel teljesítjük. Államunk a többi szocialista országgal együtt számottevően hozzájárul a világbéke megőrzéséhez, a szocialista építőmunka számára nélkülözhetetlen békés nemzetközi feltételek biztosításához. Aktív külpolitikánk az országok közötti kapcsolatok sokoldalú fejlődését szolgálja és összhangban van a szocialista testvérpártok törekvéseivel. Reális mérleg Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója joggal szólt arról, hogy az eltelt években nem kis óredménnyel dolgoztunk, s jó néhány lépést tettünk előre a szocializmus felé vivő úton. A beszámolóban sokoldalú kritikai elemzőmunka alapján, őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyatékosságokat, a megtett utat. Ezek mérlegelése alapján vázoltuk fel a következő időszak főbb feladatait. Az alapvetően pozitív értékelés nem feledteti velünk, hogy amikor a dolgozókkal hétköznapi életünkről beszélgetünk, az eredmények és fogyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznék. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kapnak a gondot okozó problémák, mint az elért eredmények, a figyelem középpontjában az indokoltnál több a bírálat, mint a dicséret. Ez a látszólagos ellentmondás korántsem azért van, mintha a beszámoló ró- zsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük. hogy az egészséges fejlődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony még sok olyan bosszantó dolog van, amely az adott esetekben az egyes egyének szempontjából nagyon fontos és amely a dolgozó ember hangulatát sokszor meghatározza. Ezek a jelenségek társadalmi méretekben a fejlődés irányát ugyan nem érintik, de időről időre befolyásolhatják, ronthatják a dolgozók hangulatát, munkakedvét. Számtalan esetben fordul élő, hogy egy-egy ember ügyes-bajos dolgait intézve, összeakad az államnak egy-agy olyan képviselőjével, aki enyhén szólva nem áll hivatása magaslatán, bürokratikusán kezeli az ügyeket, lélektelen ül végzi munkáját. Az ilyen magatartás rendkívül káros, mert még ma is igen sokan egyes állami vállalat, vagy állami, tanácsi tisztviselő fogyatékos, hanyag munkájáért a szocialista államot, a rendszert, a kormányt, vagy éppen a pártot hibáztatják. A szocialista demokratizmusnak, a korszerű követelményeknek megfelelő munkastílus kialakításában nagy szerepük van a vállalat gazdasági vezetőinek, de legalább ilyen szerepük van a helyi párt- és tömegszerveze- telvnek is. E politikai testületek akkor végzik valóban jól munkájukat, ha egyszerre tudják szolgálni az általános társadalmi érdeket és a szű- kebb közösségét. Az ilyen munkastílus kialakítása egyáltalán nem köny- nyű, hiszen az érdekek esetenként ütközhetnek, s ez időnként komoly problémákat vet fel. Az ilyen munkához szükséges bátorságot nem lehet egyik napiról a másikra megszerezni. Mégsem lehet a problémát megkerülni, roégcsak elodázni sem, hiszen nálunk a párt és a kormány és annak minden szerve a népért van, a népért kell, hogy dolgozzék. Munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a dolgozókban mindinkább erősödjék az az érzés: ebben az országban minden a nép érdekében, a népért történik. Tisztelt Kongreszus, kedves elvtársak! Népköztársaságunk kormánya a szocialista építőmunka szervezésében, irányításában pártunk IX. kongresszusának határozatait igyekezett végrehajtani az állami élet minden területén. A IX. kongresszus határozatainak helyességét bizonyítják mindazon sikerek, amelyeket a végrehajtás során elértünk. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vitája és határozatai új lendületet, erőt adnak az állami munka javításához, tökéletesitéséhez, amellyel hozzájárulhatunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Népköztársaságban. Gustav Husak felszólalása Ezután dr. Gustáv Husak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára lépett a küldöttek nagy tapsa közben a mikrofonhoz. Tisztelt Elvtársnők és Elvtár- sak! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, munkásosztályunk, dolgozó népünk nevében a legszívélye- sebben üdvözöljem a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát, a kongresszus küldötteit, pártjuk minden tagját és a Magyar .Népköz- társaság dolgozóit. A csehszlovák kommunisták, dolgozó népünk nagy figyelemmel kíséri a magyar nép életét, munkáját és a Magyar Szocialista Munkáspárt tapasztalatait. Nagyrá értékeljük a szocialista társadalom építésében eddig elért eredményeiket. Csehszlovákia dolgozói a második világháború után a kommunista párt vezetésével szintén figyelemre méltó eredményeket értek el a szocialista társadalom építésében, a gazdaság, a tudomány, a kultúra és az életszínvonal fejlesztésében. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, dolgozóink joggal büszkék 25 éves önfeláldozó munkájuk eredményeire. Az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba nálunk sem volt egyszerű — sok buktató és probléma kísérte. Csehszlovákia Kommunista Pártja, dolgozó népünk és társadalmunk túljutott fejlődésének válságos évein, különösen az 1968—1969-es években. Nehézségeinknek és válságunknak sok oka volt. Ezek gyökerei korábbra nyúlnak vissza. A társadalmi problémák osztály- szempontokból való megközelítésének elhanyagolása, a politikai és ideológiai munka meggyengülése, a burzsoá ideológia, valamint a kispolgári tendenciák elleni harc lanyhulása, a célok szubjektív kitűzése, az egyes fejlődési szakaszok átugrása, valamint a párt és a munkásosztály, a párt és a parasztság, illetve az értelmiség közötti szoros szövetség elhanyagolása kedvező feltételeket teremtett az opportunista és revizionista tendenciák erősödéséhez, a párttagság, a lakosság elégedetlenségéhez. Ilyen körülmények között került sor az 1968 januári változásokra. A gyenge pártvezetés azonban a kezdeményezést átengedte a revizionista és opportunista erőknek, s teret nyitott a leplezetlen szocialistaellenes erők számára is. A párt vezetésének jelentős része fokozatosan jobboldali pozíciókat foglalt el, s ez dezorientál- ta a párttagság tömegeit, belülről bomlasztotta a pártot, és így az megszűnt a társadalmi mozgás irányító központja lenni. Felbomlott az állami és hatalmi apparátus; a szocialista népgazdaság irányítása, s 1968 nyarán az ellenforradalmi veszély Csehszlovákiában már olyan méreteket öltött, hogy, a szocialista társadalom létét fenyegette. Az ellenforradalom felülkerekedését Csehszlovákiában csak a Szovjetunió és többi szövetségeseink testvéri, internacionalista segítségével lehetett megállítani, amelyet munkásosztályunknak, dolgozóinknak nyújtottak. A belpolitikai válság leküzdésével egyidőben megnyílt a lehetőség testvéri és szövetségi viszonyunk felújítására a Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal és a többi szocialista országgal. Megállapíthatjuk, hogy ma már Csehszlovákia isimét szilárd láncszeme a szocialista tábornak, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. A csehszlovák kommunisták a közelmúlt időszak válságaiból egyértelműen azt a következtetést vonták le, hogy az imperialista mesterkedések, a revizionista és an- tiszocialista erők elleni harcunk csak akkor lehet eredményes, ha minden téren erősítjük a kommunista és munkáspártok nemzetközi szolidaritását, elmélyítjük a szocialista országok együttműködését és nem engedjük gyengíteni a Szovjetunióhoz fűződő baráti, szövetségi kapcsolatainkat. Ezután szünet következett. Szünet után Benke Valéria elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. A küldött tek nagy tapsa közepette To-' dor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz. Todor Zsivkov felszólalása Örömmel és elégedetten továbbítom á Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, országunk kommunistái és dolgozói szívélyes, harcos üdvözletét a testvéri Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresz- szusának, a magyar kommunistáknak, az egész baráti magyar népnek — mondotta elöljáróban Zsivkov. Nagy figyelemmel hallgattuk Kádár elvtárs tartalmas beszámolóját pártjuknak a IX. kongresszus óta kifejtett tevékenységéről, eredményeiről. Megismerkedtünk Magyar- ország fejlődésének a következő öt évre szóló terveivel is. Számunkra kétségtelen, hogy az elkövetkező öt évben a Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar népet új, még magasabb csúcsokra vezeti a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában, valamint az életszínvonal terén. Mi, bolgár kommunisták és bolgár dolgozók, önökkel együtt örülünk ennek és teljes szívből köszöntjük önöket! Az önök sikerei a mi sikereink is, mert mi, a, szocialista közösségben tömörült testvéri országok, szilárdan elhatároztuk, hogy közösen védjük meg vívmányainkat, vállvetve haladunk előre a barátság és az együttműködés, a közös fel- emelkedés útján. Néhány hónap múlva Szófiái ban' megtartjuk a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusát, amelyre mi is hasonlóan, jó és örvendetes mérleggel ké-; szülünk. Bulgáriában a nemzeti jövedelem felét létrehozó ipar végérvényesen a gazdasági élet vezető ágazata lett. A szövetkezeti rendszer győzelme, az anyagi-termelési bázis megerősödése megteremtette annak feltételeit, hogy a mezőgazdasági termelést — a háború előtti időszakhoz viszonyítva — két és félszeresére növeljük. Az ötödik ötéves terv éveiben a nemzeti jövedelem 50 százalékkal nőtt, a növekedés több mint 90 százaléka a munkatermelékenység növelésének eredménye. Ezzel megteremtjük népünk életszínvonala emelésének szilárd alapját. Todor Zsivkov felszólalása további részében nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Todor Zsivkov nagy tapssal fogadott felszólalása után Pap János Veszprém megyei, dr. Gál István Komárom megyei, Tóth Lajos Vas megyei és dr. Vámosi Erzsébet Pest megyei küldött szólalt fel. Dr. Vámosi Erzsébet felszólalása A Pest megyei küldöttek egy exportja Pest megye küldötte, a nagykátai járás főorvosa felszólalása bevezető részében a munkahelyén szerzett tapasztalataiból kiindulva a magyar egészségügy negyedszázados fejlődésével foglalkozott. Rámutatott, hogy a felszabadulás óta az orvosok száma jelentős mértékben növekedett, s csak szűkebb hazájában, a nagykátai járásban tíz év alatt tíz új orvosi körzetet szerveztek. A negyedik ötéves tervben foglalt egészségügyi célkitűzéseket méltatva hangsúlyozta, hogy a magyar falu jelentős mértékben tovább lép az egészségügyi ellátást, s a betegségmegélőzést tekintve. Kiemelte a körzeti gyermekorvosi hálózat gyorsuló kiépítésének jelentőségét, s rámutatott, hogy a fogorvosi ellátásban is nagymértékű előrehaladást sikerült biztosítani. Méltatta a szakorvosi rendelőintézetek létrehozásának szerepét, s számot adott azokról az .eredményekről, amelyeket ilyen tekintetben Pest megye az elmúlt esztendőkben elért. A továbbiakban a lakosság egészségügyi ellátásában fontos helyet elfoglaló kórházakról és a kórházi ágyak számáról szólott. Kiemelte, hogy Pest megye népességénél fogva kedvezőtlenebb helyzetben van az ország más területeihez mérten. Igaz, a rekordidő alatt felépített ceglédi, illetve váci, egyenként 476 ágyas kórház csökkentette ugyan a feszültségeket és növelte az egészségügyi ellátás színvonalát, de a vezető megyei kórház létrehozásáig Pest megye lakosságának jelentős része továbbra is a főváros egészség- ügyi intézményeinek segítségére szorul. Dr. Vámosi Erzsébet a továbbiakban korabeli dokumentumok és irodalmi alkotások tükrében elevenítette fel a magyar falu felszabadulás előtti egészségügyi helyzetét, majd rámutatott, hogy alapvető és gyökeres- változásit a felszabadulás negyedszázada hozott. Az átgondolt és sokoldalú fejlesztés, valamint a közép- és hosszú távú tervezés eredményeképpen hazánk lakossága napról napra érezheti az egészségügyi, szociális törődés sokasodó jeleit és eredményeit, de ugyanakkor látni kell azít is, hogy a jogos igények előtte járnak a reális lehetőségeknek. A küldött ezek után rámutatott arra, hogy az állami vállalatoknak és más gazdálkodó szervezeteknek a jövőben a jelenleginél nagyobb részesedést lehet és kell vállalniuk az egészségügyi, szociális és kulturális ellátásban, együttműködve a tanácsokkal. Dr. Vámosi Erzsébet felszólalása befejező részében a nyugdíjak automatikus évenkénti két százalékos emelésével, a szociális otthonok szükséges bővítésével, a családi pótlék rendszerének további fejlesztésével foglalkozott Rámutatott, hogy e feladatok és tervezett intézkedések nagy és kedvező visszhangot váltottak ki a lakosság körében, s az ilyen értelemben is tapasztalható aktivitást fel lehet használni arra, hogy az eredetileg meghatározott teendőket némileg túlteljesíthessük az egészségügyi ellátás terén. Befejezésül ezeket mondotta: — Ügy érzem, valamennyi egészségügyi dolgozó nevében elmondhatom,' hogy a párt politikáját teljes szívvel támogatjuk, s a kongresszuson meghozandó határozatok megvalósításán becsülettel, teljes odaadással munkálkodunk majd a jövendőben. ’ Ezután Varga Ferenc Bács megyei és Kovács Ferencné Somogy megyei küldött felszólalása következett. A keddi tanácskozás ezzel befejeződött, a kongresszus szerda reggel 9 órakor folytatja munkáját.
