Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

I*». NOVEMBER 25., SZERDA 3 Folytatja munkáját az MSZMP X. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) rális együttműködése. Évről évre erősödnek a lengyel—ma­gyar gazdasági kapcsolatok. Az országaink közötti keres­kedelmi forgalom az utóbbi évtizedben négyszeresére nőtt, s az együttműködés 1971—75- re tervezett további fejleszté­se mindkét fél gazdasági ha­ladásának fontos tényezője lesz. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársaik! A Központi Bizottság beszá­molója sokoldalúan elemzi gaz­dasági, politikai és kulturális eredményeinket, amelyek kiví­vásában és megszilárdításában jelentős szerepet tölt be mun­kásosztályunk, dolgozó népünk szocialista állama. Építőimunkánk jelenlegi sza­kaszában a szocialista állam funkciói közül mindinkább elő­térbe kerül a társadalomszer- vező tevékenység, a gazdaság- irányítás és a kulturális neve- lőmunka. A szocializmus teljes felépí­tésének magasabb szinten való folytatása új követelményeket támaszt államszervezetünkkel szemben. Ügy kell továbbfej­leszteni az államéletet, hogy ennek nyomán tovább erősöd­jék a munkásosztály hatalma, még teljesebben bontakozzék ki a tömegek közéleti aktivi­tása. Fontos feladatnak tekintjük, hogy kiküszöböljük a jogrend­szerünkben még fellelhető és a szocialista demokratizmussal össze nem egyeztethető bizo­nyos következetlenségeket, jogrendszerünk fejlesztésével el keli érnünk, hogy a becsü­letesen dolgozó emberek jogai hatékonyan érvényre jussanak, ugyanakkor megakadályozzuk a paragrafusok között bujkáló ügyeskedők, harácsolok, társa­daloméi lenes elemek működé­sét. Fokozatosan felül kell vizs­gálnunk a jelenleg érvényes hatósági jogköröket és ezeket ésszerű mértékre kell csökken­teni. Az élet ma többet követel tőlünk, mind az államérdek érvényesítésében, mind az ál­lampolgárok jogainak bővíté­sében. Az államérdeket az szol­gálja, ha a hatósági rendelke­zések az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek törvé­nyes, jogos tevékenységét segí­tik és nem az állampolgárok zaklatásának forrásai. Árrá tö­rekszünk, hogy a hatósági ren­delkezések számát csökkentve, azok hiánytalan betartását ne esak megkövetelhessük, hanem biztosíthassuk is. Ezért például az állami vállalatok jogát tar­talmazó, helyenként kissé egy- eldalú hatósági rendelkezése­ket vagy ki kell egészíteni az állampolgárok jogaival, vagy pedig, ahol lehet, ott az állami vállalatok és az állampolgárok közötti szerződéses kapcsolatok formáját szükséges bővíteni. Növekvő tanácsi önállóság A közelmúlt egyik fontos in­tézkedéssorozata a tanácsrend­szer továbbfejlesztésére Irá­nyult A tanácsok munkájának is jelentős szerepe volt és van ma is társadalmi előrehaladá­sunkban, gazdasági/ eredmé­nyeinkben, a szocialista népi­nemzeti egység kialakításában és megszilárdításában. Éppen ezek az eredmények köteleztek bennünket arra, hogy tovább javítsuk a tanácsok tevékeny­ségét, növeljük önálló szerepü­ket. Ehhez biztosítanunk kell az önkormányzat jogait és a gazdasági feltételeket, hogy jobban érvényesüljön a köz­ponti irányítás hatékonysága, a szocialista államszervezés és vezetés alapelve: a demokra­tikus centralizmus: Az új ta­nácstörvény, amelynek terve­zetén most dolgozunk, ezt szol­gálja. A tanácsrendszer fej­lesztésére tett intézkedéseink hűen szolgálják a szocialista demokrácia erősítését, és új le­Gomulka ezután nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, majd így fejezte be a felszólalását: Szívből kívánunk önöknek, küldött elvtársak, gyümölcsöző munkát és sikereket azoknak a fontos határozatoknak a végrehajtásában, amelyeket kongresszusuk elfogad. Párt­juknak, a magyar munkásosz­tálynak, a magyar népnek nagy sikereket kívánunk a hetőségeket teremtenek arra, hogy a dolgozó tömegek köz­vetlenül is részesei legyenek a hatalomnak és érdemlegesen beleszólhassanak az állami és saját életük irányításába. Ezek az intézkedések akkor válnak igazán ügyünket előmozdító emelőikké, ha együtt járnak egyrészt az állampolgári fegye­lem megerősödésével, másrészt a közösség iránti felélősségtu- dat növekedésével, a szocialis­ta közgondolkodás megszilár­dulásával. Központi Bizottságunk a kö­zelmúltban több határozatot hozott a szocialista demokra­tizmus kibontakoztatására. Egyebek között jóváhagyta a párt tudománypolitikai irány­elveit ^megtárgyalta az ifjúság és a nők helyzetét. A kormány már intézkedéseket dolgozott ki a tudománypolitikai elvek megvalósítására, előkészítette az ifjúságról szóló törvényja­vaslatot, konkrét Intézkedési tervet készített a nők társadal­mi helyzetének javítására. A helyi szervekre, a vállalatokra és az intézményekre váró fel­adat, hogy a párt határozata, a kormány rendelkezései alapján mielőbb kidolgozzák saját teendőiket, megbeszélve azo­kat az érintettek széles köré­vel. A társadalmi szervek és a kormány, valamint a helyi szervek összefogásával, a tö­megek demokratikus bevoná­sával kialakulhat a végrehaj­tás ésszerű menete, a lehetősé­gek mind teljesebb kihaszná­lása. Fock elvtárs ezután a gazda­ságirányítás új rendszere be­vezetésének tapasztalatairól szólott: — Most, három év távlatá­ból és eredményeink ismere­tében kijelenthetjük: a re­formmal fokozatosan elérjük célunkat. A reform teljes ki­bontakoztatásával a mai kö­rülményeknek jobban megfe­lelő szocialista tervgazdálko­dást valósítunk meg, amely reálisan számol hazánk törté­nelmi, gazdasági és politikai viszonyaival, a szocializmus építésének általános gazdasági törvényeivel és mindenekelőtt a termelőerőkkel és azok leg­fontosabb tényezőjével, a dol­gozó emberrel. Természetesen — mint min­den átfogó és nagy horderejű társadalmi folyamat — a re­form is lépésről lépésre bonta­kozhat ki. Az új feladatok he­lyes értelmezése, az irányítás konkrét új módszerei nem ala­kulnak ki máról holnapra. A reform bevezetése óta eltelt mintegy három esztendő bő­séges bizonyítékot szolgáltatott arra. hogy a népgazdaság irá­nyítása, a gazdasági folyama­tok közgazdasági módszerek­kel történő szabályozása ered­ményesebb és hatékonyabb, de kétségtelenül nehezebb és bo­nyolultabb feladat, mint a tervlebontásos módszeren ala­puló gazdaságvezetés. Az ágazati felelősségről Részben ennek tulajdonítha­tó, hogy az állami irányító szervek munkáját 1968-ban és részben még 1969-ben is in­kább az útkeresés, a bizonyta­lankodás. mint a következetes vezetés jellemezte. Viszonylag Lassan haladt előre az irányító szervek és a vállalatok közötti új típusú kapcsolatok és az új irányítási módszerek meg­honosodása. A legtöbb problé­Magyar Népköztársaság to­vábbfej lesztésében. Wladyslaw Gomulka nagy tapssal fogadott beszéde után Karakas László, a Hajdú-Bi- har megyei Pártbizottság első titkára szólalt fel. Ezután Fock Jenő. az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke lépett a szónoki emelvényre mát az ágazati felelősség, a tu­lajdonosi jogból eredő kötele­zettségek érvényesítése és a vállalati önállóság értelmezése jelentette. Jó néhány minisztérium és főhatóság még olyan esetek­ben sem avatkozott be a válla­latok munkájába, amikor erre a népgazdaság egészének, sőt az illető vállalat távlati fejlő­désének érdalcében is feltétle­nül szükség lett volna. Erre a tényre élesen muta­tott rá pártunk Központi Bi­zottságának múlt év végi ha­tározata. Ennek nyomán a kormány több intézkedést tett mindenekelőtt a minisztériu­mok és főhatóságok munkájá­nak hatékonyabbá tételére. Az irányító szervek tevékenységé­ben ez évben már határozott fejlődés mutatkozott. Egyebek között ennék kö­szönhető, hogy nagyrészt meg­valósultak azok a jelentős in­tézkedések, melyeket a lakos­ság áruellátásának javítására hoztunk. Továbbfejlesztettük a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szabályozókat. Ál­talában kiegyensúlyozottá vált az áruforgalom, bár néhány árucikkből még mindig nem tudjuk az igényeket hiányta­lanul kielégíteni. Hatékonyabb intézkedéseket foganatosítottunk az alacsony keresetű dolgozók áruellátásá­nak javítására. Javult az ár­ellenőrző tevékenység. Az ár­hatóságok fellépnek az indo­kolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériuma­ink már határozottabb mód­szerekkel szorítják vissza a népgazdaság számára előny­telen vagy alacsony hatékony­ságú tevékenységet és közpon­tilag is támogatják a haszno­sat. A kormány alapvető köve­telményként jelölte meg a be­ruházási tevékenység javítá­sát. E téren azonban a javu­lás még korántsem kielégítő. Egyelőre még nem kielégítő a minisztériumok irányító te­vékenysége a munkaügyekben, főiként a munkaerő-gazdálko­dásban, bár 1970-ben a terme­lékenység alakulásának ked­vező jelei mutatkoznak, a vál­lalatok létszám- és munkaerő­gazdálkodásában továbbra is sok a probléma. Vállalataink jelentős része munkaerőhiány­nyal küzd, másutt viszont bel­ső munkaerő-felesleg van. Még nagyon sokat kell tenni a munkafegyelem megszilárdítá­sáért. Az egészségtelen mértékű munkaerővándorlás megszün­tetésének, a törzsgárda növe­lésének egyik fontos feltétele, hogy az üzemekben olyan munka- és szociális körülmé­nyeket teremtsenek, amelyek megfelelnek a dolgozók igé­nyeinek. Éppen ezért, ameny- nyire helyeselhető, hogy egyes üzemek óvodákat, bölcsődéket, öltözőket, fürdőket, orvosi ren­delőket építenek, annyira el­ítélendő, hogy másutt, külön­böző indokokra hivatkozva, el­hanyagolják, nem törődnek eléggé a munkások élet- és munkakörülményeivel. Célszerűnek látszik, hogy a SZOT-tal egyetértésben a ki­váló üzem cím elbírálásánál, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja odaítélésénél a termelési-gazdasági eredmé­nyeken túl, nagyobb figyelmet fordítsunk arra is, hogyan gondoskodnak a dolgozókról. összegezésképpen megálla­pítható, hogy az irányító tevé­kenységben kedvező változá­sok tendenciája jelentkezik. De még többre van szükség. A minisztériumoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a távlati fejlődést biztosító ter­vezőmunkára, az új követel­ményeknek megfelelő válla­latvezetési módszerek kialakí­tására. A követelményeknek megfelelően vezetni A Szocialista építés során jelentkező legkülönbözőbb ér­dekek összehangolása, a köz- gazdasági szabályozórendszer gazdaságpolitikai céljainknak megfelelő eredményes működ­tetése, a rugalmasság és a sta­bilitás követelményeinek egy­idejű érvényesítése nem köny- nyű feladat. A gazdaságirá­nyítás jelenlegi rendszere a korábbinál jóval nagyobb kö­vetelményeket támaszt az üze­mi, a vállalati, a szövetkezeti vezetőkkel szemben is. Nem mindenki képes alkalmazkod­ni az új viszonyokhoz. A vál­lalatvezetőknek, a termelő- munka parancsnokainak több­sége azonban mindinkább ér­ti a gazdaságirányítás rend­szerét. Tudják, mit jelent ön­állóan dönteni, kockázatot és felelősséget vállalni, újsze­rűén, a kor követelményeinek megfelelően vezetni. Az iparilag fejlettebb or­szágokban a termelékenység ‘ Gustáv Husák és Wladyslaw Gomulka a kongresszus szünetében. közismerten ma még körülbe­lül kétszer nagyobb, mint ha­zánkban. Ugyanakkor ala­pos vizsgálatok szerint pél­dául a gépiparban a terme­lékenységi színvonal eltéré­sének hozzávetőleg csak egy- harmada magyarázható a technikai felszereltségben kereslettel, hiszen ez végső soron a lakosság jobb ellátá­sát szolgálja. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket és kapacitásokat a legfontosabb célokra kon­centráljuk. Alapvető követel­mény, a beruházások befeje­mutatkozó különbséggel. Még ha fenntartással is élünk e számításokkal szemben, a lé­nyeget helyesen tükrözik. Azt tudniillik, hogy a ter­melékenységi színvonal kü­lönbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, hanem főként az, hogy a vállalatvezetési és irá­nyítási módszereink ma — még az adott technika lehe­tőségeihez képest is — vi­szonylag elmaradottak. A korszerű termelési rend­szerek korában pedig a veze­tés, a szervezés, a termelő­erők mind fontosabb elemé­vé válik, sőt úgy tűnik, hogy a legtöbb országban. — bele­értve a legfejlettebbeket is — éppen e tényezők kerültek előtérbe. Sok ezer vezető gondolko­dásmódja, szemlélete nem ala­kulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszo­nyok változnak. Nyilvánva­lóan szükséges és indokolt a türelem. Ám azt is szüntele­nül hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági viszonyok nem me­revedhetnek meg, és hogy a változás üteme világméretek­ben meglehetősen gyors. Ez gyors alkalmazkodó képességet követel meg a gazdasági ve­zetőktől. Ezt az alkalmazko­dóképességet a szocialista tu­lajdonosnak, az államnak kö­vetkezetesebben el lehet és el kell várnia. Fock elvtárs ezután utalt arra, hogy harmadik ötéves tervünk jó feladatait átgon­dolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakérte­lemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, né­hány vonatkozásban túltelje­sítjük, majd új ötéves ter­vünkkel foglalkozott: — A kitűzött célok «lérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézke­dést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szer­vezettebb munkaerő-gazdál­kodás. Ennek érdekében lé­nyegesen módosítottuk a vál­lalati jövedelem és bérgaz­dálkodás állami szabályait. A termelékenység dinami­kus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bo­nyolultságához és a teljesít­ményhez Igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazunk, még következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tu­datos szociálpolitikát foly­tassunk, amely a nagy csa­ládosok, a kis nyugdíjasok helyzetét' javítja, és az ala­csony keresetűek jövedelmét is megfelelően növeli. Bizto­sítjuk a fogyasztói árak meg­felelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívá­natos változtatásának lehető­ségét Is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a zetäem állományának csök­kentése. Az építő- és építő- anyagipart az átlagosnál gyorsabb ütemben fejleszt­jük, ezzel bővítjük a kereslet kielégítésének lehetőségeit. Ugyanakkor a szabályozó rendszer módosításával a be­ruházási vásárlóerőt megfe-; lelő keretek között tartjuk. Fokozatosan csökkentjük a különféle állami támogatáso­kat, amelyek az esetek na­gyobb részében a gazdaságta­lan termelés következmé­nyei. Minden vonatkozásban erő­sítjük gazdaságunk egyensú­lyát. Népgazdaságunk ará­nyos fejlődésének és egyen­súlyi helyzetének nagyon lé­nyeges eleme a lakosság vá­sárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érde­kében fontos, hogy a hazad termelés megfelelő, több és választókban szélesebb áru­alapot bocsásson a belkeres­kedelem rendelkezésére. Következetesen tovább foly­tatjuk a területi aránytalan­ságok felszámolását, a vidék iparosítását. A foglalkoztatás és a települések ellátottsági színvonalának közelítése út­ján biztosítjuk, hogy mérsék­lődjenek az ország egyes te­rületein élő népesség életkö­rülményeiben még meglevő különbségek. A területi fej­lesztés, az urbanizáció szük­ségszerűvé teszi, hogy a la­kosság számára megfelelőbbé tegyük a közegészségügyi vi­szonyokat. Tervezés: hosszú távra Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! A világméretekben gyorsu­ló ütemű tudományos-techni­kai forradalom kibontakozá­sa szükségessé teszi az előre­látást, mind a közeli, mind a távolabbi jövő tanulmányozá­sát. Elkerülhetetlenné vált — az ötéves tervek mellett — a hosszú távra szóló terve­zés, a fejlődés lehetséges irá­nyainak felmérése és értéke­lése. A fejlődés útját a közép­távú ötéves terv távlati célok nélkül csak hiányosan tudja kijelölni. Éppen ezért tervező szerveinknél az ötéves terv­vel egyidejűleg, egymással összehangoltan készül az 19®5-ig terjedő hosszú távú terv. Nálunk és más szocialista országokban már több ízben megkezdődött a hosszú távra vonatkozó tervezés. Sok bel­politikai és nemzetközi ténye­ző játszott közre, hogy ez idáig tudományosan megala­pozott terv nem készült el, noha erre szükség lett vol­na. Némi vita is kialakult ar­(Folytatás a 4. oldalon.) Fock Jenő beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents