Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

'“kJCÚ’IoP 1970. NOVEMBER 22., VASÄRNAP .... 1 ' 1 Szállítási akadályoktól házi teherautóig Zsákban a mész — Ruha; cipó konténerben — W ezer 300 ezer után — Papír minden nyomdának Erdőkertesi interpelláció Miért nem építkezhetünk? Az igazgató a homlokát si­mítja — gondokba merülve. Nem kisebb dolgokon meditál, mint hogy az ország fővárosát, s az azt körülölelő Pest me­gyét hogy tudja majd ellátni, Az első pillanatban nem egé­szen világos az ügyet felülete­sen ismerő előtt, mi szoríthat­ja olyan nagyon az ország leg­nagyobb szállító cégének, az I-es Volán AKÖV-nek vezető gárdáját. Hiszen annyi itt az autó, „mint égen a csillag”. — De mennyi a szállítani való? Erre milyen hasonlatot mondjak? — néz ránk Paisch Nándor, az igazgató. — Kocsi­ból is több kellene, de sokkal nagyobb baj, hogy kevés az ember, a rakodó, a sofőr egy­aránt. Bizonyos, hogy több fővárosi partnerrel nem tu­dunk szerződést kötni 1971- re. — A fővárosi kék buszok jó része azért állt le nemrégi­ben, mert nem volt vezetőjük. Most, hogy 5—6000 forintot is megkeresnek, nincs munka­erőgondjuk. — Tehát fizessünk többet. Ha ez olyan egyszerű lenne! De ettől több sofőr lesz? Egy darabbal sem. Nem ott hiány­zik az ember, hanem itt, vagy fordítva... — De legalább el tudják vinni a pesti utasokat — S ha én nem tudom el­vinni a lisztet a krumplit, a húst, az ezernyi mindenna­pit? Ez mennyivel lesz jobb? A szópárbajt még folytatjuk egy darabig, de aztán csende­sebb vizekre evezünk, s keres­sük a kiutat • Mi történhet a megoldás, vagy a legalábbis a mérsék­lés érdekében? — Van kiút, keressük, s meg is találjuk- Már az is nagy­szerű, hogy eddig szállítandó tételeink közel felét saját vagy más vállalatok gépeire rakodjuk föl-le. Az úgyneve­zett szóródó anyagok, a ka­vics, homok, s hasonló termé­kek elsöprő többsége billenős kocsiba rakható, s onnan egy perc alatt üríthető. Itt nem kell emberekről gondoskodni. 4& S hol kezdődnek a gon­dok? — Hogy az építőanyagnál maradjunk, most vitázunk a Budapest környéki TÜZÉP- pel. ötezer vagonnyi oltatlan meszet kell szállítanunk. Csakhogy nem akad ember, aki vagonból lapátolja a sze­met, az orrot, szájat maró, csípő porban. Ezért tartjuk jó megoldásnak, hogy nagy mé­retű nylonzsákokba töltsük, így könnyebb a rakodás is. Az igazság az, hogy másként nem tudjuk lebonyolítani ennek a nagy tételnek címhez juttatá­sát. A A fő téma tehát a gépe­sítés. — Csakhogy a magunk ap­parátusát is hiába gépesítjük maximálisan — bár erre még nincs meg a megfelelő fede­zetünk —, ha a feladó vagy átvevő nem rendelkezik meg­felelő berendezésekkel. Itt van a papírprogram. A mi dol­gunk, hogy valamennyi nyom­dához eljuttassuk ezt az anya­got. A szovjet határállomá­son, mondjuk, megfelelő be­rendezéssel rakják vagonba az óriás tekercseket, de megvan-e hozzá a vállalatoknál a ha­sonló módon dolgozó rakodó? Többnyire nincs. Mit tehet­nek? Lerugdossák a kocsiról. Ez nem éppen a legkorszerűbb megoldás, s a drága anyagból sok tönkre is megy. • Merre juthatunk még to­vább? — Egészen friss elhatározás, hogy fokozatosan áttérünk a konténeres szállításra. Így szállítjuk ki előbb-utóbb a megyébe is a ruhaneműt, ci­pőt, játékot és ezernyi más holmit. Kialakítunk majd egy közúti konténer-pályaudvart. Együttműködünk a MA- HART-tal, a nemzetközi szál­lításokat lebonyolító HUN- GAROCAMION-nal. Ml is­merjük, honnan, milyen idő­közönként, milyen tételben áramlik az áru, ezért készít­jük el a konténeres szállítá­si programot — a lehető leg­ésszerűbben. Nagy változás ez, hiszen például a Pest— Nógrád megyei Húsipari Vál­lalat, vagy a ceglédi Május 1. Ruhagyár szállításait külön erre a célra átalakított, tu­lajdonképpen csak erre hasz­nálható teherautók bonyolít­hatják. Ehelyett a konténere­ket rendezzük be hasonló fel­adatokra, a teherautó akár egyik percről a másikra már más feladatot láthat el. • További utak? — Van még néhány. Ilyen például a közelmúltban beve­zetett jutalmazás: ha vala­melyik vezetőnk 300 ezer ki­lométert lefut, mondjuk egy ZIL vagy egy Skoda teher­autóval, 8—10 ezer forint ju­talmat kap. Ahogy ezt beve­zettük, mindjárt jelentkez­tek a régi kocsit a közelmúlt­ban újra cserélő pilóták: „adjátok vissza a határt, elvi­szem még egy darabig, adnak érte egy tízest”. Ez azt is je­lenti, hogy — javítás helyett — a használt kocsi minden csínját-binját ismerő sofőr még elvezeti néhány tízezer kilométert a járművet. Nem számítgatom most, milyen nyereség ez. • De az ember változatla­nul kevés. — így van. S ezért találjuk kétszeresen jó megoldásnak azt, amivel január elsején je­lentkeztünk. A megye nagy szállítási igényű, mégis kí- vüleső településein akarunk házhoz adni teherautót. Az adott helyen, mondjuk Kiss János kiteszi a táblát: „A Volán képviselete”, s helyi te­herkocsival bonyolítja a helyi fuvarokat. A kocsi a miénk, s a szállítás után számoljuk el. Vezetőt persze nem a mi gár­dánkból akarunk adni, ha­nem helyben keressük meg, ki az, aki inkább saját háza- táján akar munkát vállalni. A pezsdülő élet feszítő gondjai friss ötletekkel, sok megoldással. Lesz ellenvetés is, csatáznak is majd egy­mással szállítók és szállítta­tok. A gyümölcse mindenkép­pen egy lesz: korszerűbb és gyorsabb, kiadósabb és pon­tosabb fuvarozás. T. Gy. A „Szorgalom” szocialista brigád tagjai valamennyien fiatal lányok, asszonyok. A korelnök, Lőtt Józsefné tech­nikus, mindössze huszonegy éves, Horváth Judit varrónő, s a többiek, még fiatalabbak... Volt, aki nyolc általánossal jött a szövetkezetbe, mások érettségivel, technikusi vég­zettséggel érkeztek, van, aki most jár esti gimnáziumba. Többjüknek édesanyja is itt dolgozik; lányukat először az iskolai szünidőkre aján­lották be a műhelyekbe... E brigád tagjai ma már nyolc, kilenc, tizenkét forintos óra­bérben készítik a csinos, step­pelt babakelengyéket. Megáll­ják helyüket a munkában, a tanulásban, az életben. Kik dolgoztak két szabad szomba­ton s egy vasárnap az árvíz- károsultak javára? A „Szor­galom” szocialista brigád tag­jai. Kik takarítanak heten­ként a szövetkezet egyik volt bedolgozójánál, a nyolc­vanéves egyedülálló asszony­nál, kik viselik gondját, dí­szítik karácsonyfáját? A „Szorgalom” szocialista brigád tagjai. Knopfler Tiborné párttitkár: —• A brigádmozgalom, ver­senymozgalom nem papírforma nálunk. Jelenleg hét szocialis­ta brigádunk van, de hármat a régiek közül felszámoltunk. S nem játszunk egyenlősdit: ezért akadt olyan brigád is, amelyik megsértődött, s nem nevezett a kongresszusi ver­senybe. A Gödöllő és Környéke Há­ziipari Termelőszövetkezet központi műhelyeiben, ahol szinte kizárólag nők dolgoz­nak (egytizedük éppen szü­lési, gyermekgondozási sza­badságon), érződik, valóban második otthonuknak, saját­juknak tekintik tagjai a szö­vetkezetét: erre következte­tünk a rendből, tisztaságból, HAJDÚSZOBOSZLÓ Gyógymedence — fóliasátorral Hajdúszoboszlón felújítják és korszerűsítik a gyógyfürdő termál részlegét. A munkála­tok miatt a két termálmeden­cét a téli hónapokban nem használhatják a vendégek, ezért az ovális alakú gyógy­medencét fóliasátorral vonták be, s ideiglenesen ez helyette­síti a termálfürdőt. A meleg­vizes medence fölé 600 négy- zetlnéter felületű fóliasátrat húztak ki. légkörből. Emellett főként a sok fiatal ötlik a látogató sze­mébe. Ügy fogadják őket, ahogy a „Szorgalom” szocialis­ta brigád tagjait: megbecsülik végzettségüket, munkájukat eredményeiket, törekvéseiket. Ha pedig a fiatalok felismerik, hogy egy munkahelyen nem hátrány a fiatalság, de előny­ben részesül a jó munka, a helyes törekvés, a magasabb végzettség, akkor a perspek­tívát is meglátják, s nem kí­vánkoznak másfelé. Számí­tanak az üzemre, ráterve­zik jövőjüket, s az üzem is számíthat rájuk, legyen szó tizenkét órás műszakról, túl­órázásról év végén, új gépek beállításáról, új termékek bevezetéséről, vagy másról. Megállapodnak itt e fiatalok, ahogy megállapodtak az idő­sebbek is, akiket szintén jól fogadtak annak idején. Most, amikor a legtöbb gyár nagy munkaerővándorlással küzd, e szövetkezetben nem isme­rik gondját. Miért próbálkoznának más­hol tagjai, alkalmazottai? A központi üzemekben a szak­munkásnak átlagkeresete két­ezerháromszáz, a betanított munkásnőké kétezer forint... A fiatalok lakásépítő akciójá­hoz személyenként tízezer fo­rinttal járul hozzá a szövetke­zet — már tizenkét dolgozó­juknak segítettek ily módon. —, s a jövőben meg akarják szervezni a családiház-építé- sek támogatását, ötezer forin­tos hozzájárulással... a cso­portvezetőket, művezetőket, s persze a szakmunkásokat is, a saját dolgozóik sorából neve­lik... A rendszeres bedolgo­zók is fizetett szabadságban részesülnek. Van-e jövője a bedolgozói rendszernek? Tény, hogy ha jobban iparosí­tanak egy-egy vidéket, akkor kevésbé könnyen találnak be­A gödöllői járási pártérte­kezleten egy küldöttnő fris­sen, bátran, élesen, gyakorla­tiasan beszélt. A kommunis­ták feléje fordultak, helyeslő moraj futott át a termen, s a régi tudósítások stílusában így foglamazhatnánk: taps, derültség, nevetés. Megkér­deztem, ki a „tűzről pattant menyecske” ? Megmondták: Dobróczi Zoltánná, Erdőker­tes községi párttitkára, „ci­vilben” pedagógus. Emlékez­tetőnek noteszembe csak né­hány szót jegyeztem fel: Er­dőkertesen építeni akarnak! Nagy a község pereme Az Erdőkertesi Községi Ta­nács végrehajtó bizottsági ülése előtt érkeztem, így a teljes vb részt vett az inter­pelláció megfogalmazásában, Fuferenda Pál vb-elnök volt a szószólójuk: — A községben nincs tsz, sem állami gazdaság, ezért a mi határunkban nem húzód­nak termőtáblák. Gyakorla­tilag „külterületünk” sincs. Az 1964-es rendezés mégis a község ezer holdjából mind­össze 350-et nyilvánított bel­területnek. E döntés szerint a község 3400 lakójának 45 (!) százaléka külterületen lakik. Ez azért is érthetetlen, mert nem lehet a községmagot a peremtől megkülönböztetni, fellelni a határt, ugyanis a „külterületen” is van például villany. Ügy gondolná a laikus, hogy igazán fölösleges ennyit me­ditálni egy területrendezési döntésen, egy határvonalon. Az erdőkertesiek azonban rögtön bizonyítják, hogy ez dolgozókat. De sok fiatalasz- szony jelentkezik ma is, -igaz, főként gépesített, szakmasze­rű munkákra. Ez egyezik a szövetkezet fejlődésével, mert a hagyományos kézikötés, hímzés stb. helyett itt is mindinkább tért hódítanak a modern formák, anyagok és eljárások. (Bár hozzá kell ten­nünk. nem minden esetben a termék hasznára.) Feltehetően még többen vállalnának be­dolgozást, ha a gyermekgon­dozási segély igénybevétele mellett ezt engedélyeznék, s ugyanígy a bedolgozó nyugdí­jasokra is inkább számíthat­nának, ha munkavállalásuk mértékét nem szabályoznák rendelkezések ... Mindazonál­tal e munkalehetőség várha­tóan a jövőben is sok család­anyára gyakorol vonzást. (Be­dolgozóik átlagkeresete most kilencszáz forint.) Nagy előny, hogy már a havi kétszázötven forintért végzett bedolgozás is SZTK-jogosultságot ad. S ne feledkezzünk meg a háziipari szövetkezetek bizonyos szociá­lis küldetéséről: e gödöllői például a bedolgozók húsz százalékában csökkent munka­képességűeket, rehabilitációso­kat foglalkoztat. Van jövője? Feltétlenül. A szövetkezet a következő években a központi üzemekben a most 263 főnyi létszámot mindössze tízzel, a jelenlegi 456 bedolgozó számát azonban további száz fővel kí­vánja növelni. (A bedolgozók­ra alig van rezsi!) Bérezés Imre elnök: — A következő öt évre többmilliós rekonstrukciót tervezünk. Kö­tődőnket a legmodernebb kül­földi, félautomata rendszerű síkkötőgépekkel és mechani­kai körkötőgépekkel szereljük fel. Tizenkét esztendeje évi ti- zenkétmilliós árbevételük volt, — ma negyvenmilliós. Padányi Anna az egyszerű — s szerintük helytelen — határozat mek­kora kárt okoz a községnek. Üdülők és forintok — A kerület építési tilalom alá esik, gyakorlatilag tilos itt a kommunális munkák végzése is. A Gazdasági Bi­zottság 1969-ben úgy dön­tött, hogy a nagyüzemi me­zőgazdasági művelésre al­kalmatlan területeket a köz­ségek parcellázhatják. Közel kétszázan jelentkeztek —eny- nyi telket tudtunk biztosí­tani — a járási tanács vb en­gedélyezte a parcellázást és ez év márciusáig minden szó nélkül kiadták az építési en­gedélyeket. (Mi minden új te­lektulajdonost köteleztünk az építésre, hogy kiküszöböljük a telekspekulációt.) Idén már­cius óta építési engedélyt nem adnak ki, hiszen „rájöttek”, hogy ez külterület, azaz „épí­tési tilalom alá esik, gyakor­latilag tilos itt a kommuná­lis munkák végzése is”. Már­cius óta zaklatás, bírság járja mifelénk... A község vezetői tovább folytatják a bizonyítást: Er­dőkertes jelentős pénztől (kb. félmillió forint!) esik el, mert a külterületi parcellák után nem fizetnek telekadót, azaz kevesebb jut a község fej­lesztésére. Aztán: nem küszö­bölték ki a spekulációt, mert külterületen egyetlen tulaj­donosnak több telke is le­het. Aztán: csökkent a községi tanács tekintélye, mert ők kötelezték az építést, csak az engedélyt nem tudják meg­szerezni. Az egyszerű — s szerintük helytelen — területrendezési határozat nagy kárt okoz a községnek! Döntésre várnak Erdőkertes község új ren­dezési terve 700—800 ezer forintba kerül, ezt a település lakói nem tudják előteremte­ni. Egyelőre tehát áthidaló döntésre várnak: engedélyez­zék az építést. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szakemberei a területen jár­tak, s szóban Erdőkertes ve­zetőinek adtak igazat, a já­rási tanács, a megyei tanács szakemberei megígérték, hogy segítenek, de nem történt semmi. Miért ilyen nagy az erdő­kertesi építési kedv? Mert Budapest közelében sokan, szívesen víkendeznének. A községet „U” alakban több ezer hektár erdő veszi körül, harminc méterrel magasab­ban terül el, mint a Gellért­hegy, jó levegője miatt a szív­ós tüdőbetegek paradicsoma lehetne. No és még egyért építenének szívesen Erdő­kertesen: olcsó a telek, négy­szögöle 10—50—60 forint! F. P. Tv részletekben az EAK-ba A VIDEOTON Rádió- és Te­levíziógyár az idén is nagy mennyiségben exportál televí­ziót a baráti és a tőkésorszá­gokba. Tranzisztoros minivi- zorból az év végéig Angliának és az NSZK-nak 5000—5000, Svédországnak pedig 1200 ké­szüléket szállítanak. A svédek ezenkívül a korszerű, egypane- les alaplemezű új televíziócsa­ládból ötezer darabot rendel­tek. Egyiptomi rendelésre az idén 17 500 — a televíziógyár­táshoz szükséges komplett al­katrészt gyártanak. A televí­zió-alkatrészeket külön repü­lőgéppel szállítják Egyiptom­ba, ahol magyar szakemberek segítségével szerelik össze a készülékeket. A magyar vöröshadsereg parancsnoka Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1875. november 23-án született Landler Jenő, a magyar mun­kásmozgalom kimagasló alak­ja. Jogász volt; az első világ­háború előtt a Vasutas Szö­vetség jogtanácsosa, a szocia­lista vasutasok ügyvédje. Ö irányította — néhány társával együtt — az 1904. és az 1918. évi nagy vasutassztrájkokat. 1908 óta volt tagja a szociál­demokrata pártnak. Jelentős szerepet vitt a háborúellenes mozgalmakban, s az 1918 jú­niusi nagy sztrájk után letar­tóztatták. Mint az SZDP bal- szárnyának egyik vezetője, részt vett a Nanáesköztársaság létrehozásában. A Tanácsköz­társaság idején kereskedelem­ügyi és belügyi népbiztos, a pártvezetőség tagja volt, majd ő lett a parancsnoka a Tanács- köztársaság védelmében har­coló III. hadtestnek, később pedig az egész vöröshadsereg­nek. A proletárdiktatúra meg­döntése után Bécsben tevé­kenykedett, s egyik irányítója volt a KMP illegális hazai szervezetei munkájának. A nemzetközi munkásmoz­galomban is szerepet vitt. Landler Jenő 1928-ban hunyt el Franciaországban; holttes­tét elhamvasztották, hamvait Moszkvában, a Kreml falában helyezték el. Szorgalmas a Szorgalom ÉVI HUSZONEGYEZER GYERMEKMACKÓ MADÁRLÁTTA VILÁG Híd a folyón. Ráckevénél köti össze a Kis-Duna-ág felett a két partot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents