Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
8 l*fcaj MEGYEI 1970. NOVEMBER 15., VASARNAF BARA TH LAJOS: Ismeretlen vírus D eggel az apósa pálinkával keltette. — Hallom, Im- ruskám, hogy betegszabadságon vagy — kacsintott rá, s telebuggyantotta a poharát méregerős szilvóriummal. — Hiába, ez a járványos idő ... — röhögött. Hajdú Imrében a szó is, de különösen a pálinkás-keltő látogatás, nyomban gyanút fogott. „Mi az istent akarhat ez a vén tyúktolvaj?” — pislogott rá a dunna alól. Mert magában csak így hívta az apósát: a tyúktolvaj. Csak az asszony miatt tartotta vele a békességet. Margitka miatt, aki nem tudná elviselni, hogy az apjáról a férje ilyeneket gondoljon. — Este harminckilenc kettő volt a lázam... — nyögött Imrus. — Kerülget a hányinger, a térdem remeg. Meg a kedvem sem a régi... — mert alapjában vidám természetű ember volt Hajdú Imre. — így aztán kiírattam magam. Az após mosolygott, sajnálkozott egy keveset, töltött még egy pohárkával s maga is ivott. — Ettől megjön a kedved — mondta az após s nyájasan és fontoskodva nézte a vejét. Mintha bűvölne a tekintetével. — No, igyál még... Ez az ember akar valamit tőlem — döbbent rá pillanatok alatt Imrus. Ismerte az apósát. Fösvény, zsugori fickó. Kapáltatja vele a szőlőjét, felszedeti vele a szőlőjét, felszedeti velük a rohadt gyümölcsöt; cipelik a putt.onyt le a hegyről, a hordót a pálin- kafőzdébe, de egész télen eszébe sem jutna, hogy egy pohár pálinkával megkínálja a lányát és a vejét. Hat-, sőt tízéves pálinkája van a pincében ... „Hogy mire ez a nagy kínálás?” — Nem lehet ezekkel a vírusokkal mit kezdeni — nyögte Imrus. — Az orvosok tehetetlenek. Még a nevüket se tudják. „Pihenjen! — mondta az orvosunk, amikor panaszkodtam. — Pihenjen és izzadja jól ki magát. Aztán egyen, amennyit csak bír. Mert erő kell ide!” — bágyatagon nézte a hunyorgó apósát. — Hát ez van most.., — No-no! — vigyorintott újra az após és a pálinkásüveget kabátja zsebébe csúsztatta. — Nekem nem kell nyögni. Egy kis'nátha, egy kis vírus nem a világ. Ismerem én ezt... — s újra kacsintott. „Az ördög vinné ezt a vén tyúktolvajt. Ügy kacsingat rám, mintha beteges lenne és tetszenék neki” — morogta magában Imrus. Margit jött be, forró teával, vajas kenyérrel, tojással. — Látja, apám — panaszkodott. — Még Imrust is elkapta ez a fránya járvány... — így van az! — mondta az após. — így bizony — s mikor magukra maradtak, újra kacsingatni kezdett. — Te, fiam ... van itt egy munka. Egy tető. Két-három nap alatt összeütjük... A műanyaggyár főmérnöke szőlőt vett a Dele- váré oldalán. Elvállaltam. És hogy kiírattad magad, éppen kapóra jött. Mert egyedül nem tudok én ott dolgozni... Ha segítenél. — Segíteni? Segítenék én szívesen... — „A franc, ami beleáll a maszekolásodba, vén tyúktolvaj. Méghogy én kulizzam helyetted, amikor kétszer megennéd a...” — káromkodott magában. — De hát én tényleg beteg vagyok, apa. — Beteg? Hiszen azt mondtad, hogy csak vírus... Meg ahogy az orrod szól, látom is, hogy csak náthád van. Az pedig nem betegség ... — Nem nátha ez, apa. Influenza ! Vírusok... — Mit, vírusok. Az is nátha. Hogy ilyen úri nevet adnak neki az orvosok, az csak azért van, hogy kicsalják a szegénytől a kis pénzét... — hirtelen előkapta az üveget, í újra töltött. — No, igyál csak Ez kell arra. Jó erős szilvó- rium... Mi is csináltuk a beteget. Jantek sógorommal felvállaltunk egy komolyabt munkát, kiírattuk magunka otira, aztán... Érted? — És ha ellenőrizték magukat? — verte a verejték lm- rust. — Akkor mit mondtak? — Hallod, te se viszed sokra! Hát a beteglátogatók jó komák. Mind. És egy-két pohár pálinka, ebből, a jobbikból... He? — s kacagott. „Jobbikból? A fene eszi a zsugori képedet. A legrosszab- ból hoztál most is!” — Ha egyszer beteg az ember, akkor pihenjen... — ma- kacskodott Imrus. — Azért írják ki az orvosok. Ji esőbb bejött a felesége; akkorra az após mar nagy méltatlankodva elvihar- zott (kicsit bicegett a bal lábára, s ahogyan vitte a girizd- nyi fenekét, csak billegett, mint egy fűszál). Jött az asz- szony, és nagy ártatlanul megkérdezte: — Jóleshet ez a kis pihenés. Hónapokon át gürcöl az ember; azt a kis szabadságát is, ha kiveszi, akkor megy a szőlőbe, meg a ház körül tenni- venni. Igazad is van, írasd ki 1 magad. Még ha csak náthás is vagy csupán... Imrust akkor már még jobban verte a verejték. Érezte, hogy a pálinka nemhogy segítene a baján, de még jobban elgyengíti, és a gyomrában felkavarodott a reggeli étel. — Náthás? — nézett a feleségére. Látta ő, észrevette nyomban, hogy a vén tyúk tolvaj megagitálta a lányát is. „Persze, egy kis nátha ... nem kell komolyan venni. A tetőt pedig egy ember nem képes megcsinálni. A szarufákat ösz- sze kell állítani, a kötőgeren- : dákat fel kell cipelni a tetőre, meg aztán a cserepezés sem egy embernek való mun Ka; adogatni, rakni, miegyéb.” — Az, az! Kisapukám! —simogatta a feleség Imrus lázas homlokát. — No lám, nem is vagy olyan forró, mint este. Mert a láz csak este jön elő. Akkor nem engedlek sehová. Korán ágyba bújsz, kiizzadod magad. Napközben, persze... — Napközben? — nézte a feleségét. — A vírus... — Vírus, vírus! — maka esküdött az asszony. Lassas-las- san elfogta a düh: hát ennyire értelmetlen az ő férje? Vagy igaza lenne az apjának, és csak egyszerűen lustaságból nem akar segíteni... ?” — Milyen vírus az már, ha még az orvostudomány sem ismeri. Akkor az nincs is. Hát nem igaz? — Nem! — mordult fel lm- s rus. Mert már bosszantotta, $ hogy nem hagyják pihenni. $ Ereje is mind jobban elfogyott $ a vitában. — Nem! Érted ? Azért $ még létezhet valami, mert nem $ ismerjük. Ismered te az afri- $ kai négereket? A törzseiket? ^ Ezer- meg ezerféle törzsüké van. A nevét se tudjuk. Még- ? is vannak... — s bár érezte, $ hogy buta a hasonlata, ezzel $ az aggyal most nem képes $ jobb hasonlatot találni. — $ Vannak! Ha hiszed, ha nem! $ Ha ismered őket, ha nem! Az asszony szeme pillanatok $ alatt könnybe borult. S s — Hát annyira utálod az $ apámat? Az én családomat...^ hogy még arra a kis szives- 5 ségre se vagy képes. Amikor t itthon lopod a napot esztéká- í pénzen. Hát nem mindegy ne- $ ked? Hát nem tenne neked jót $ az a kis mozgás ? II ajdú Imre agya pillanatok 5 11 alatt kitisztult. Legalább-$ is ő úgy érezte. Szidta magá- $ ban az apósát, a pálinkáját,! nyughatatlan, zsugori termé- 5 szetét, és egy kicsit a familiá- $ ját is. s — Először is: nem lopom a; napot. Tisztességes beteg va- $ gyök... — Beteg? — visította közbe; a síró asszony, s mikor így tett,! akkor Hajdú Imre az öregap- ! ját látta Margó kedves arcá- ! ban is. A ravasz, mindenre el- i szánt, kíméletlen apát, akin k; a nyugalma mögött valami < olyanféle szándékok lapulnak, < mintha szeretné egyedüli bir- j tokába venni a napot, az er- ! dőket, a levegőt, s mindent; s! mindezt csak egymagának, j hogy elzárhassa, hogy hozzá- j férhetetlenné tegye mások szá- ; mára. Mások és mindenki, ta- \ IIERA ZOLTÁN: Szemek, hangok, arcok Szemek, kormosak, mint a kéj, tikkadtak, mint a szemérem, vakmerők, mint a tilos hit, rebbenők, mint a tisztaság, éberek, mint a rontás — hangok, borzasak, mint az akarat, zsibongók, mint a káröröm, elfúlók, mint a lemondás, fakulók, mint a gyász — arcok, fátylasak, mint a tettetés, tétovák, mint a tanúskodás — o gondolat szobor-próbái, ti, az eszme küszködő vázlatai! Erdő, amelyben eltévedtem, jelek, melyekben magamra leltem. szívta — És — Meztelenül? — meg Andris az orrát, milyen volt? Vállat vontam. — Semmit se láttál? A mellét se? Mi? — De... Hát... — Te kis hülye! Legközelebb szólj, ha látod! Dehogy szólok. Amikor a nagybátyám elvert, szíjjal vert... az asztal körül kerge- tőztünk... Te konok csibész ... állsz meg ... te... ... mikor bombáztak! Hallottátok volna, mikor suhogtak lefelé a bombák!... mindig ezt beszélik a felnőttek, szemük ilyenkor kikerekedik ... Bizony ... Ez jutott eszembe, amikor szaladtam a nagybátyám elől... Bekapcsolod még engedély nélkül a villanymelegítőt, mi! Bekapcsolod? Hogy suhogott a szíj ... Másnap Molnár bácsi azt mondta a folyosón: — Svéger úr, ne haragudjon, de a kisfiú úgy jajgatott... — Ez rám tartozik, kérem. Ha már egyszer rám bízta az anyja! — Na, igen, igen, de azért mégsem helyes, kérem, a szocialista együttélés... Nagybátyám nyelt egyet, végigmérte Molnár bácsit, ki- düllesztette a mellét, és úgy ment tovább, mintha ő lopta volna el az öt izraeli hajót. Szóval Andris csak kopjon le Molnáréktól. — Zoli! Zoliii... Frida néni hívott, a nagybátyám felesége. — Olyan hangja van, mint a szirénának — morgott a kapualjban a házmesterné. — Na, miért nem lódulsz, te gyerek! Szaladtam a lépcsőn. Te gyerek, te gyerek... — Zoliii... Ez jobb? A közértbe kellett mennem tejért. Visszafelé elcsúsztam egy csatornakiöntésen, kilöty- tyent a tej. Két marék havat gyömöszöltem a kannába. — Jé, megfagyott a tej! — lelkendezett Frida néni. Nekem a téli tábor jutott eszembe... Fiúk, ki jelentkezik téli táborba? ... Mert a téli ugye egészen mást, mint a nyári, egészen más, olyan különleges... Majd ha az anyád küld pénzt, még az e havi költséget se... Zoli, téged az úttörőalapból ingyenesen is ... köszönöm, tanár úr, de az én anyukámmal fogok... ó, az nagyon szép lesz... Hova?... talán a Mátrába... ó, az nagyon szép lesz... Még a pincébe kellett fáért mennem. Ronda hely a pince, mintha csupa ázott szagú patIrodalmi ! i szakácskönyv | » | > Az egyszerű dolgok is lehet-; j nek nagyon érdekesek. A köz- j ! napi dolgok sorába tartozik az \ \ evés. Szükséges, természetes. ] ! Am evés, habzsolás, falás, ét- j : kezés, kóstolgatás legalább j : annyira különbözőt fejez ki, i ! mint az ízlelgetés, a belaktam,: > a bekaptam valamit, a torkig i > tömtem magam. S ha a kife- i < jezések ennyiféle, nyers és fi- i • nőm megkülönböztetést tesz- j ! nek lehetővé, mi mindenre ad: nak módot maguk az ételek! i ! Az emberi fantázia gazdagsá- ! ga ezerféle dologban kife- S jeződhet. Bámulatba ejtő tech> nikai találmányban, irodalom- j ban, játékok kitalálásában ! éppúgy, mint — ételekben ... j ! Meggyőző bizonyságát adja en- . nek a Minerva gondozásában, i Réz Pál szerkesztésében, Szán- ! tó Piroska illusztrációival i megjelent kötet, az Irodalmi \ « szakácskönyv. ! Miként kerül össze a ribizli- : mártásos marhahús és az író- í : dalom? Az ételek nemcsak na-; i pi kalóriaszükségletünk kielé- j ! gítésének forrása. Forrása a j I vagyon fitogtatásának, az üz- | > letnek és haszonnak, barátko- ] ! zásnak, csevegésnek, nem rit- I ! kán még a szerelmeknek is ... i : Ezért hát, hogy alkotók regi-; i mentje szánt műveket, vagy j ! művein belül nem is rövidke i ! részleteket mindannak, ami | ! étel s evés körül kavarog. Jó j «ötlet volt összegyűjteni, kötet-j «be foglalni ez írások egy ré- i ! szét. Petronius, Galeotto, Apor ] ! Péter, Déryné, Flaubert, Tö- : § mörkény, Krúdy, Thomas; ! Mann, Móricz Zsigmond, | ! Kosztolányi, Pablo Neruda és ] > sokan mások tartották meg-j ; örökítésre méltónak egy-egy: «jó étel receptjét, dús lakomák j «lefolyását, szakácsok, kocsma-1 5 és étterem-tulajdonosok talá-i J lékonyságát — nemkülönben a J szegények álmodozását a terülj asztalkán halomban álló ^ finomságokról. $ A sajátos kiadvány éppúgy J szolgálja a szellem éhségé- $ nek csillapítását, mint a $ majd’ mindenkiben benne rej- $lő szakács ingerlését: próbálójuk csak ki ezt meg amazt az Ó olykor meghökkentő, máskor Ó már olvastával nyálat serken- |tő receptet. Ezért, s így iro- Ó dalom meg szakácskönyv ez Ó együtt. S mi mást kívánhat- |nánk a könyv kézbevevőjének, Ó mint — az előszót író Abody Ó Bélát idézve — jóízű olvadást?! S (m) Jávor Ottó: HÓEMBER Reggel ott állt a hóember a ház előtt. Egyszerűen ott termett. Andris azt mondta, Lili meg a férje csinálta. Lili meg a férje egy hónapja költöztek a negyedik emeletre. — Figyeld meg, gyereket is fognak csinálni — mondta Andris. A hóember magas volt, pocakos, fekete pifykékkel a mellén, az orra piros sárgarépa. Illett Lilihez meg a férjéhez, de én tudtam, nem ők csinálták. Andrist megihlette a hóember, mert azt is mondta, hogy ez a Schirilla milyen jó fej, negyvenezren nézték, amint átúszta a jégtáblák közt a Dunát. Beszéd közben úgy szipogott Andris, mintha ő úszta volna át a Dunát. Azt ajánlottam, tóljunk ki a Schi- rilláva, ha legközelebb megint ilyen fölhajtás lesz, amikor készülődik, és éljenzi a tömeg, akkor ugorjunk bele mi a vízbe, és ússzuk át előtte a folyót. Andris szerint a tipp nem rossz, de ez nem megy csak úgy, tréningezni kell, vi- szint az idén már úgyis almás a dolog, majd jövőre. Ebben maradtunk. Aztán én meséltem el, hogy a Molnár néni már elkezdte a schirillázást, este meztelenül állt ki a balkonra, és végigdörzsölte magát hóval. kány szaladgálna benne. A levegőben is. Az orrom is beleizzadt, mire fölértem. Folyton itt lábatlankodsz. Bementem a szobába. Egy könyv tábláján rajzoltam az ablak előtt A könyv meséskönyv volt, és az első mese úgy kezdődött: „Mindnyájam körülültük a kandallót!” Vi- gyorgó, köpcös hóembereket rajzoltam. Azután megjött Rezső bácsi, a nagybátyám... Csak maradj, csak maradj... Tisztultam a szobából. A másik, ahol én alszom, hideg. Ott van a sarakban a villanymelegítő. A lépcsőházban Lili meg a férje jött velem szemben. Fogták egymás kezét. Lili télikabátja szétnyílt, rövid szoknya volt rajta. A falhoz húzódtam. Legszívesebben azt mondtam volna: szervusztok. Dehát ezt nem lehet. Hülye dolog. Némán bújtam a falhoz. Lili férjének bajusza volt. Rám se néztek. De én úgy tudtam, hogy az ő szobájuk meleg, és egyszer meg fognak hívni a szobájukba. — Hogy minek tudnak any- nyira örülni? — morgott a házmesterné, aki minden neszre fülel az ajtó mögött. — Már megint itt vagy, te gyerek! Te gyerek, te gyerek... Este orromat az ablakhoz nyomtam. A hóember ott állt a lámpafényben, és szénfekete szemével rám hunyorgott. — Hogy viselkedett a gyerek? — kérdezte a szomszéd szobában a nagybátyám. — Mint mindig. Konok — válaszolta Frida néni. — Micsoda keresztet A NAGYVAROS (F. Maseerel linója) Ián még önmaga számára is. — Ó Hogy te beteg vagy — erőltet- ó te a nevetést az asszony. — Lusta! Nem akaródzik az úr-^ nak dolgozni, hát megy az or- ^ voshoz, panaszkodni, egy kis ^ nátha miatt. Mondhatom... S Imrus nem bírta tovább. Ki- ^ ugrott az ágyból, és öltözköd- Ó ni kezdett. — Nekem te ne mondj sem- S mit! Érted? Az asszony megijedt. — Nem akartalak én meg- s bántani. Édesem! Apucikéin! § — s ott topogott körülötte, te- ^ hetetlenül és siránkozva. ... Mikor az orvos meglátta !> a váróban, elcsodálkozott. — Magával meg mi van, § Hajdú? Miért nem fekszik? •! Miért nem pihen otthon? Dél-^ után meglátogatom. — Doktor úr ... az a helyzet, § hogy otthon még több a vírus, § mintha az üzemben dolgoznék. S> Ért engem? — Nem! Egyáltalán nem ér- § tem. A vírusokat meg ne em- 5; legesse, mert éppen elég baj t ^ okoznak nekünk — s a váró- b ban ücsörgő emberekre nézett. $ — Legalább ismernénk a nya- Ó valyásokat. — Hiszen ez a vírus is isme- ^ rétién, doktor úr ... Kérném, ^ hogy írjon ki engem dolgozni, i; Már holnapra, ha lehet! — Maga megőrült, Hajdú, b De a maga felelősségére... ha Ó akarja! — s úgy nézett a be- ó tegére, mint akinek elment a ó józan esze. — Köszönöm, doktor úr — | hálálkodott Hajdú Imre. — § Nagyon köszönöm. „Ez teljesen megkergült. ^ Még hálálkodik is. Micsoda ^ borzasztó hatást váltanak ki ^ ezek az ismeretlen vírusok ...” § — morogta magában az orvos, b //////////////////> „Valóságos11 | zsebnaptár 1 s A lengyel sajtó megelégedés-b sei nyugtázta azt a tényt, hogy ^ az NSZK-ban kiadott 1971-es^ zsebnaptárak többségének tér- ó képe Lengyelországot és a két^ német államot valóságos hatá- ^ rai között tünteti fel. Áttérnek^ olyan térképek nyomtatására,^ amelyeken a nyugati és északig lengyel földek nem „ideiglene sen lengyel igazgatás alatt levői területként”, hanem Lengyel-1 ország szerves részeként sze- b repelnek — írja a Trybuna § Ludu. $
