Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
4 "“Jc/Orlop 1930. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Budapest UJ EMLÉKMŰVEK, SZOBROK, SÍREMLÉKEK u5 Üjabb emlékművekkel, szobrokkal gazdagodik Budapest a jövő évben — jelentették be a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának szerdai ülésén. Egyik jelentős alkotás lesz a Marx—Engels emlékmű, amelynek szobrászmunkái már elkészültek. Újpesten partizán emlékművet emelnek. A XIV. kerületi munkás- mozgalmi emlékmű előkészítő munkái is megkezdődtek. Az alkotást a Thököly út és a Szitakötő utca által határolt téren helyezik majd el. A Vt- gadó térre a tervek szerint olyan ábrázoló jellegű művészi emlékmű kerül, amely egyben a tér és a környezet összhangját is megteremti. A belvárosban levő Március 15. térre Tar István szobrász díszkutat készít, a Hunyadi János út kömj'ékére kerülő ivókutat Pátzay Pál szobrászművész tervezi. Emlékművet állít a főváros Pest—Buda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából. Az emlékmű tervére, helyének meghatározására, a környezet kialakítására ötletpályázat formájában nyolc szobrász-építész párt jelöltek ki. Művészi síremlék kerül Karinthy Frigyes, továbbá Vedres Márk Kossuth-díjas szobrászművész és Genthon István művészettörténész nyughelyére. „Kiváló együttes“ a dunakeszi Radnóti Miklós irodalmi színpad és a nagykőrösi konzervgyár íúvószenekara Szerdán a Fészek Klubban Takács Kálmán, a Művelődés- ügyi Minisztérium osztályvezetője átnyújtotta a „kiváló együttes”-nek minősített műj- kedvelő művészeti csoportoknak a kitüntető oklevelet és a vele járó pénzjutalmat. A következő együttesek nyerték el a jutalmat: Radnóti Miklós Irodalmi Színpad, Dunakeszi, Szolnoki AVÉSZ Kodály Zoltán vegyeskar, Salgótarjáni Bányász férfikar, Nagykőrösi Konzervgyár fúvószenekara, Oroszlányi Petőfi Sándor fúvószenekar, Keszthelyi Agrár- tudományegyetem Georgikon Néptáncegyüttes, Paks és Vidéke ÁFÉSZ Madocsai népi együttes, Siófok és Vidéke ÁFÉSZ Balaton néptáncegyüttes, Győri Vagon- és Gépgyár Rába néptáncegyüttes, Mecseki Szénbányák Egyesített fúvószenekara, Dunai Vasmű önkéntes tűzoltótestület fúvószenekara, Győri Fotoklub, Mecseki Foto- klub, Pécs. A VEZETŐK VELEMENYE Társadalmi élet falun — Nincs magánéletem. A társadalmi élet a magánéletem is. Sáfrányos László, Dömsöd tanácsának elnöke, mint mondja, mindenkit ismer a faluban. Talán csak a csecsemőket nem szólítja névről. Ha kilép az utcára, két- percenként köszön. . — Valóban mindenkit ismerek, de hiszen ez a dolgpm. Nem lehet úgy intézkedni, kérelmet vagy panaszt elutasítani, vagy egy ügyben dönteni, hogy az ember ne tudja, kiről van szó. ötven, hatvan ember van, akinek a magánéletét is jól ismerem, tudom a gondjait, mit szeretne, mi sikerült, nem sikerült neki. A barátaim ezek az emberek. Mindenről váltok velük szót, ha találkozunk. És találkozunk, hol itt, hol ott. Meghívásos alapon, hogy előre megbeszéljük, ritkán, mert annyi a munka, hogy sose tudjuk, mikor lesz egy szabad óránk. Sorolja fel, hol találkozik a barátaival, ismerőseivel? — Először is, szeretek horgászni. Nyáron, de már tavasztól, vagy reggel, vagy este, lemegyek a Duna-partra. Mire odaérek, rendszerint MEGJELENT A JELENKOR NOVEMBERI SZÁMA A Pécsett megjelenő folyóirat novemberi számában Ta- káts Gyulával készített interjút Bertha Bulcsú. Az interjúhoz kapcsolódnak Taikáts Gyula új versei. A lírai rovatban Károlyi Amy, Pákolitz István, Somlyó György, Takáts Imre szerepel versekkel. A szépprózai írások közül Bertha Bulcsú, Kende Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil regényrészlete, illetve elbeszélése érdemel figyelmet A tanulmányok közül érdeklődésre tarthat számot Bajomi Lázár Endre Francia krónikája, Janez Rotar A mai szlovén irodalomról című ismertetése és Pomogáts Béla Somlyó Györgyről írt Kalandok és törvények című írása. „Pécsi színházi esték” címmel Futaky Hajnal ír a Szent- ivánéji álom pécsi bemutatójáról, Egy csepp tenger címmel Thiery Árpád véméndi szociográfiai írásának VII. részét közli a Jelenkor. Szép az ősz Türingiában ii. Csodálatos az ősz Türingiában — állapította meg egyik énem, az újságírói. Nem köny- nyű az asszonyok dolga Türingiában — állapította meg másik énem, a háziasszonyi. Én most ezt az utóbbit szeretném szóhoz juttatni. Kezdjük az üzletek nyitva- -tartásával. Ez bizony egyáltalán nincs tekintettel a dolgozó nők problémáira, munkabeosztására. Az áruházak éppen olyan korán — délután 6 órakor — zárnak, mint a kisebb szaküzletek; az utóbbiak még déli szünetet is tartanak. A legkritikusabb helyzet szombaton áll elő, amikor is — legkésőbb 3 órakor — minden üzlet bezár. Szombat délután egész Türingiában megszűnik a kereskedelmi élet, sehol nem lehet kapni egy kiló kenyeret, egy szatyor krumplit vagy egy spúlni cérnát. Német barátaim egyetértőén hallgatták ezzel kapcsolatos bíráló észrevételeimet. Ök is tudják, hogy nem jól van ez így, de egyelőre nem látnak megoldást. A kétműszakos nyitvatartásnak gátat szab a gazdasági élet számos területén érezhető munkaerőhiány. Elmondtam, hogy a kereskedelem nálunk is létszámgondokkal küzd, mégis, éppen október elsejétől meghosszabbították a nyitvatartási időt, és a korábbinál több üzlet nyit ki vasárnap. Nálunk — mondtam — elképzelhetetlen, hogy a háziasszony pénteki kenyeret tegyen vasárnap a család asztalára, s inkább sorban áll szómban délután a forró kenyérért, mintsem megvegye az ’„éjszakai sütést”. De hiszen a meleg kenyér egészségtelen — magyarázták vendéglátóim. Az igaz, de finom! — feleltem meggyőződéssel. Könnyű nekik! Az erőlevesen és a mézen-vajon kívül szinte semmihez sem esznek kenyeret. Szóval, az üzletek korán zárnak, de amíg nyitva vannak, addig csodálatos árubőség várja a vásárlókat. Egy kisközség élelmiszerboltjában csupán félkész tésztából tizennégy félét számoltam meg a hűtőszekrényben. Napokig időztem volna a konyhafelszerelési szaküzletekben, vagy a „Tausend kleinen Waren” — ezer apró cikk — boltokban. Nemcsak azt az ötletgazdagságot irigyeltem, amivel a német konstruktőrök igyekeznek megkönnyíteni a háztartási munkát, de az árakat is! Olcsó a villamos kenyérpirító és a kézi hajtású szalámiszeletelő gép, a rugós felvágottszedő villa és a tortalapát; olcsó a zsír nélkül sütő serpenyő és a függönyhúzó, a vibrációs fogkefe és a hőpáraa, a hajszárító pisztoly és a háztartási grillsütő, olcsó a turmixgép és a hajlakkszóró, a masszázsgép és a kézi tus, a hagymavágó és a petrezselyemprés, a gázgyújtó és az asztali virslifőző, a... Sorolhatnám, akár a végtelenségig. Olcsók, szépek, modern vonalúak, látszik rajtuk, hogy még a diótörőt is iparművész tervezte. Hogy csinálják, hogy mégis olcsó?!... Az elárusítók udvariasak, türelmesek. Berlinben tanúja voltam, hogy a félórai válogatás után vásárlás nélkül távozó vevőnek épp olyan udvariasan köszönnek, mint aki ezrekkel járult hozzá az eladók jutalékának növeléséhez. Egy weimari cipőboltban az eladó figyelmembe ajánlotta, hogy feltétlenül nézzem meg Liszt házát, mert ha Weimarban élt is 17 évig — ezt is pontosan tudta! — elsősorban magyar volt... Ha már a nők helyzetéről esett szó, hadd mondjam el, hogy anyának sem könnyű lenni Türingiában. Kevés az óvoda és a bölcsőde, s ami van, az is egy műszakban működik, éppen úgy, mint nálunk. Az anyák viszont két vagy három műszakban dolgoznak, éppen úgy, mint nálunk. És nem mindenki olyan szerencsés, mint Christa Dot- terer, a meiningeni Zentronik Kombinát fiatal művezetője, akinek két és fél éves kisfiát a nagymama gondozza. Christával az üzemben ismerkedtem meg. Huszonegy éves, szakképzett elektromechanikus, harminc asszony és lány munkájának irányítója. Az elektronikus számítógépek kábelcsatornáit szerelik, s hogy nem rosszul, azt a szocialista brigád cím és Anna Seghers levele tanúsítja. A nagy német írónő ebben a levelében járult hozzá, hogy a húsz tagú meiningeni brigád az ő nevét viselje. Nem tévedés, a brigád „csak” húsztagú, holott harmincán dolgoznak Christa Dotterer csoportjában. Ám szocialista brigádtagok csak a legjobbak lehetnek — magyarázza Edith Amthor brigádvezető. Az üzem különben a zella- mehlisi törzsgyárhoz tartozik, dolgozóinak egy része ott tanulta ki a szakmát. A gyár annyira új, hogy mindössze háromhónapos: augusztus 10- én kezdte meg a termelést — mégpedig próbaüzem nélkül! Ez az egyedül álló eset egyszerre szerezte meg a gyár dolgozóinak az iparágbeliek megbecsülését és a miniszter- tanács legmagasabb kitüntetését: október 7-én, az NDK megalakulásának 21. évfordulóján nyerte el a Zentronik a szocialista munka üzeme címet, a velejáró oklevéllel és pénzjutalommal. Rászolgált: két hónap alatt 130 százalékra emelkedett a munka termelékenysége! Nyíri Éva együtt van. a pecás társaság: dr. Varga József orvos, Imre János kisiparos, Csera Károly rendőrparancsnok-helyettes, Jónás Sándor nyugdíjas tsz- tag, Várdi Lajos vízügyi dolgozó. — Különböző munkaterületeken dolgozunk, de ezek mind vízhobbys emberek, adott a közös téma. És nemcsak a „fogás”, hanem a Duna-part rendezésé, a víkendtelep, a turisták, és máris a falu ügyeiben ülünk nyakig. Nem haszontalanok ezek a beszélgetések: sok ötlet, jó javaslat is elhangzott, olyan is, amit megcsináltunk. Például 350 méteres szakaszon bevezettük a villanyt a vikendházakba. — Sokszor éppen az a baj, hogy másról sem tudunk beszélni. Itt nem lehet kikapcsolódni. Az emberek csak azt mondják, ami foglalkoztatja őket, és csak az foglalkoztatja őket, amihez közvetlen közük van, ami érinti őket. Víz, villany, járda, ellátás, a tsz gondjai... Amit hallok, mesélnek vagy panaszolnak például a községi sportkörben — nemrég alakult újra 9 év után, és nagyon lelkesek a tagok, a labdarúgást, a lovas sportot nagyon fellendítettük, tagja vagyok az operatív bizottságnak —, azt továbbadom az ÁFÉSZ elnökének, akivel. a művelődési ház autóvezetői tanfolyamán szoktam találkozni, újabban ott jönnek össze a falu vezetői, s ő intézkedik abban, ami az ő hatáskörébe tartozik. — A könyvtárban gyakran összeakadok a tanárokkal, politikai iratokért, könyvekért megyek, ott találkozunk, ők- is elmondják, ami baj van. Aztán gyakran megyek a tsz- irodákra, az elnökök jó barátaim. Ha úgy adódik, fehérasztal mellett beszéljük meg, hogy legyen tovább, mi hiányzik, mi a baj. A tsz-tagokkal legsűrűbben a tűzoltóegyesületben találkozom, 43 tagja van, ott is elvárják, hogy menjek. Szó kerül televízióról, krimifilmekről, szőlőről, fociról... — Vasárnap a Petőfi körbe megyek, 80 tagja van, legfőbb téma a Petőfi klub megalakítása, alapszabályzat kidolgozása, de ezzel kapcsolatban aztán gyorsan elérünk az idegenforgalomhoz, tehát megint a tennivalókhoz, a munkához. — A feleségem meg csak kérdezi: már megint mész? De mit csináljak, nem lehet nem menni. Vendéglőbe ritkán járok. Az emberek egy-két korsó sör után már nagyon veszekedősek ... Tarr István, a községi pártbizottság titkára. — Én is úgy vagyok, mint az elnök, nem lehet begubóz- ni, mert akkor sötétben tapogatózna az ember a munkával. Sokszor van úgy, hogy késő este érek haza, és csak akkor van időm átmenni az elnökhöz, éjfélig beszélgetünk a konyhában, a család már alszik. Olyan társadalmi élethez, ami a szórakozással függ Ö6sze, több idő kellene. Inkább télen, így faluhelyen, disznóvágás, névnap, születésnap, összejönnek az ismerős családok, barátok egy kis vendégségre, enni, inná, beszélgetni. Szerintem az nagyon fontos, hogy a község vezetői jóban legyenek, mert sok olyan dolog van, amit hivatalból nem lehet elmondani, vagy elintézni, de a barátság segít. — Szerencsére ma már a barátságnak meg a kapcsolatoknak nem akadálya a társadalmi rétegeződós, nekem barátom az elnök is meg a tsz- tag is, nincs elkülönülés. — Mi a véleménye a faluban élő, nem vezető beosztású emberek társadalmi érintkezési formáiról és kapcsolatairól? — Nem lehet elzárkózást tapasztalni. Amióta a paraszt- emberek is benn vannak a közös dolgokban... nem ellenségei egymásnak. Még a televíziót is inkább nézik a szomszédban, mert közben beszélgethetnek. — Dömsödről több mint ezer ember jár be Pestre dolgozni... — ök egy kicsit kívülesnek ezeken a formákon. Fél négykor kelnek, aztán jönnek haza a vonattal, megállóhely a kocsma, egy-két fröccsre, s mennek haza aludni. De tájékozottak azért a falu ügyeiről, mert a szomszédoktól csak értesülnek, és maguk között tárgyalják a vonaton. — De inkább csak annyit mondok, hogy érzékeltessem a változást: tíz évvel ezelőtt, a tíz átszervezés után 20 emberrel tartottunk egy nagyobb ünnepet. Ma rábeszélés nélkül, pusztán azért, mert érdekli az embereket, százak jönnek el. Nem tudom, hogy ezt kell-e társadalmi élet fogalom alatt érteni, de ez is jelent valamit. Varga Vera Aranyszike Több, mint ötszázféle acél orvosi műszert — vágó, fogó és diagnosztikai felszerelést — gyárt a MEDICOR Művek debreceni gyára. Készíti az operációkhoz szükséges szikepengét. A fontos orvosi szerszámból az egymilliomodikat állították elő a debreceni üzem munkásai. A pengét nem csomagolták be és nem szállították el a gyárból, bearanyozva a gyár mintakollekciójába került CSIPKEBOGYÓ Befejeződött a csipkebogyószüret a Közép-Dunántúl nagy kiterjedésű hegyvonulatán, a Bakonyban. Az erdőszéli tisztásokon termő vadrózsacserjék mintegy 600 mázsa, C-vitamin- tartalmú bogyót adtak. C ' 7 * Szemedben egne k mar... Szemedben égnek már a hosszú füstű fáklyák, füstszínre festve minden csillagot. Barlang-sötétben élek. szemedbe, mint hűvös, földalatti tó tükrébe nézni, — félek. A táncoló fáklyafények megnyújtják arcomat, s amúgy is sápadt arcom, így sokkal sápadtabb. Vonásaim reszketnek, remegnek, és hódolok a félelemnek. Szemedtől félek. Lobogó fáklyafény s a füst mögött tükör csupán. s mint hideg ezüst, — fáklyák fényét, rabláncul dobja rám. S míg érzem: rideg parancsolom lehetsz, megöl a félelem,— hogy majd sosem szeretsz. Borbély Tibor A film nyelvén tanított beszélni Még alig mondott búcsút a festészetnek, alig pártolt a film világához, amikor már világsikert aratott alkotásával, A földdel. A nemzetközi elismerés sem késett: Brüsszelben, 1958-ban filmművészek és kritikusok bizottsága a 12 „minden idők és népek legjobb filmjei” sorában jelölte meg helyét. A harmadik szovjet film volt a Potyomkin páncélos és az Anya után, mely ezt a magas elismerést kapta. Alkotása mintegy negyedszázadig meghatározta a szovjet film helyét a világ filmművészetében. Mi az, ami már harmadik filmjében világhírűvé tette? Hogy találta meg a dovzseny- kói stílust? Pestőművészetet tanult, s a természetet, az ukrán anyaföldet szerető ifjú művész leikéhez semmi sem állt oly közel, mint a líra. Ezt vitte át a filmre, ezt honosította meg sajátosan. Szabad szárnyalást engedett a szerzői gondolatoknak, filozofikus tartalommal töltötte meg az életből ellesett, leghétköznapibbnak tűnő epizódokat, figurákat. Ez a kettő: a költészet és a filozofikus tartalom ötvöződik művészetté filmjeiben; az Arzenálban, A dal a tengerről- ben, Az elvarázsolt Desznában, a Sosorszban stb. Bátran nyúlt a költői általánosításokhoz is. A népi legendák érződnek romantikusan felnagyított jellemein, melyek mindig összefoglalnak s nagy érzésekről, szenvedélyekről, nyílt, őszinte állásfoglalásról beszélnek. S mindezt elnyújtott ritmus, ballada! szaggatottság teszi drámaivá vagy költőivé. De szóljunk A földről, melynek cselekménye látszólag igen egyszerű. Vaszál, a film főhőse, a fiatal komszomolista társaival együtt elhozza az első traktort a kollektivizálás útjára lépő faluba. Ez a traktor semmissé teszi a falu évszázados törvényét, széttöri a földparcellákat elhatároló mezsgyéket. Bosszúból golyó oltja ki életét. Apja és menyasszonya, Natalka szenvedése marad utána, s az egész falu, mély mögötte áll, eltemeti, mint egy kegyetlen harc áldozatát, mely mégis győzelemmel végződött. A népdalok egyszerűségére emlékeztető cselekmény mögött azonban emberi érzések állnak, a dramatizmus ragad magával, s a film mindent átható költészete. Mindig széles; levegős képekkel tör be a cselekménybe a természet, mély aktív szereplővé lép elő. Ezekben a képekben egy új téma is felbukkan: a halhatatlahság és a természet egysége, mely a „... nem volt soha kezdete, s nem lesz soha vége” megfogalmazást erősíti. Ezeket a filozofikus gondolatokat úgy lopja be, hogy a földet virágzónak, gyümölcstől roskadozónak festi, öröknek, s egyben hirdeti az emberi munka dicsőségét. A természet szerepeltetése a szerelem finom lírájának érzékeltetésénél is előtérbe lép. Kiteríti a holdas, illatos éjszaka selymét. S a pusztán a csillagok magasan feszülő rácsai alatt a feltörő életöröm, a kacaj, a szerelem boldogságának diadalaként felporzik Vaszil lábai alatt. A szitáló holdfény egybefolyik a föld porával, Natalka nevetése száll — s egy eldördülő golyó Vaszilt a földre teríti. Ezekben a jelenetekben Dovzsenyko önmaga fölé emelkedik. Ez több, mint egy ember halála, merénylet az élet természetessége ellen, az emberiség ellen. S mennyire ért az érzések különbözőségének együttes vetítéséhez! A bonyolult érzés- komplexumok különböző megnyilvánulásaival abban a jelenetben találkozunk, amikor a falu fogadja az első traktort. Öröm és remény, csodálat és félelem, harag és felháborodás az arcokon, egymás szomszédságában. S az apai fájdalom drámája a néma filmben is óriási kiáltásként hangzik, melyet csak fokoznak a gyilkos ellen — irányuló különböző feliratok. S a finálé a rekviem, amit a tömeg hömpölyögtet a szabad ég alatt — az új élet feltámadásának himnusza, az egység eszméjének diadala. A film végén még egyszer felcsendül az élet figyelmeztetése, a hívás a folytatásra, amikor az anya a temetésről egyenesen szülni megy. Befejezésként a meleg, mindent tisztára mosó, jótékony eső is az új élet zaja, mely végül is diadalmasan betör az ukrán faluba. Bús Ilona
