Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

1970. OKTOBER 4., VASÄRNAP “'%^/rfap 3 KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Észrevételek és bírálatok Interjú Ihászi Józseffel, a dabasi járási pártbizottság első titkárával A dabasi járásban 1830 a párttagok száma. A vezetőség- választások előtt 73 alapszer­vezet működött a járásban, most kilenc új alakult. A vezetőségválasztó taggyű­léseken a megjelenés 90 száza­lékos volt. 270-en vettek részt a vitában, amely az első napi­rendi pont — a X. kongresz- szus irányelvei és a szervezeti szabályzat módosítása — kö­rül zajlott. A vezetőségek megválasztásakor — második napirend — 120-an nyilvání­tották véleményüket. Összesen tehát a tagság 24 százaléka szólalt fel. — A bírálatokról szeretnénk hallani. Mivel foglalkozott a hozzászólók többsége? — kérdeztük Ihászi Józseftől, a dabasi járási pártbizottság első titkárától. — Főleg a párt belső életé­vel. Keményen szóvá tették, ha az alapszervezetek vezetősége nem úgy képviselte a tagság véleményét, mint ahogy azt a taggyűléseken megbeszélték; ha a vezetőségek bizonyos dol­gokban nem jártak el helye­sen; ha a pártrendezvényeket nem tartották meg; ha a gyű­lések, előtt nem közölték előre a témát, hogy a tagság felké­szülhessen ... — Milyen dolgokban nem Jártak el helyesen a vezetősé­gek? — Például káder problémák­ban. Azután a tájékoztatásban. Sokszor megtörténik például, hogy a párttagok egy-egy újonnan kinevezett hivatali vagy gazdasági vezetőről azt sem tudják, hogy kicsoda. Gyakran panaszkodnak, hogy hiába párttagok, mégsem kap- iiak elegendő információt bél­és külföldi eseményekről, te­hát meggyőzni, érvelni, vitat­kozni sem tudnak emiatt. Szó­vá tették több helyen, hogy nem számoltatják be a gazda­sági vezetőket. kát, hogy önmagukat kiszol­gálják anyaggal. Ebben már a vezető gondja, lelkiismerete van. És abban is, hogy büsz­kén mondja: brigádunkban baleset nem volt. Az elméleti tanulás azért egy kicsit nehéz­kesebben döcög, szerinte az anyagismeret a legkönnyebb. Sárközi Béla a második legjobb munkás a bri­gádban. Balázsnak amolyan helyettese. Faluról jött ő is, otthon heten voltak testvérek. Cigányfiú, de ez itt már tiszta dolog, mert értelmes, szorgal­mas, ügyesen simítja a mal­tert, gyakorlati munkája né­gyes. És a fiúk az otthonról hozott előítéleteiktől megsza­badulva már eszerint ítélnek. Géplakatos pályára készült, de az építkezéshez irányították. Ma már kötéllel sem lehetne elhúzni innét. Legszívesebben az ünneplő ruhája felső zsebé­ben is hordaná a collstokot és az ácsceruzát, ha a többiek nem nevetnék ki érte. Értel­mes gyerek, de az elméleti ta­nulásban ő sem szaggatja az istrángot, hármas tanuló. Ma dühös volt, mert az orvoshoz kellett mennie és későn ért vissza. A többiek megették az ebédjét.'Tudja ő jól a szokáso­kat, a hiányzóét mindig el­osztják egymás között, hiszen a 16 éves hasnak semmi sem elég. Csakhogy ő visszajött, igazán várhatták volna. Azért a konyhán megkönyörültek rajta az asszonyok, még dup­lát is kapott. — A gyereknek van érzéke a szakmához és kedve is, jó kőműves lesz belőle — mond­ja a szakoktató és Sárközinek boldogan csillog nagy, ölajbar- na szeme. Egyébként a szín­házat imádja, örökké ott ülne, tavaly is sok bemutatót látott. Otthon büszkén számol be a városi életéről, de az öregek még büszkébbek és boldogab­bak. „Lám, van valami ebben — A gazdasági bírálatok mi­lyen jellegűek voltak? — Elsősorban a munkabérek és az életszínvonal összefüg­géseit vizsgálták. Sokan kifo­gásolták, hogy életszínvonaluk nem emelkedett, ugyanolyan, mint négy-öt évvel ezelőtt. El­marasztalták a vezetőségeket, hogy nem elég erőteljesen szólnak bele a bérkérdésekbe. A ktsz-eknél felhozták, hogy öle miért nem keresnek any- nyit, mint a téeszek kiegészí­tő üzemágaiban. Mindenesetre kialakult egy összkép, amely a következőkben foglalható ösz- sze: nem érzi mindenki, hogy az évi kétszázalékos életszín­vonalemelkedése biztosítva van; kérik, hogy a vezetők jö­vedelmét jobban differenciál­ják; a mezőgazdasági dolgozók szeretnék, ha családi pótlékuk, anyasági segélyük, nyugdíjuk akkora lenne, mint az ipari munkásoké; szeretnék elérni a nagycsaládosok családi pótlé­kának rendezését; gátat sze­retnének emelni az ügyeske­dők, harácsolok elé; tiltakoz­nak a másodállások elburján­zása ellen; nagyobb ellenőrzést kívánnak a visszaélések meg­szüntetésére, mivel megnöve­kedett a vállalatok önállósága; szigorú fellépést követelnek a bújtatott foglalkozások ellen; javasolják, hogy az állami la­kásban lakók, illetve, akik ilyen lakást kapnak, jobban járuljanak hozzá a közművesí­téshez, így csökkenteni lehet­ne az egyéni lakásépítkezések­re háruló terheket... — A tanulás, a továbbkép­zés, a politikai-ideológiai hely­zet milyen észrevételekre adott alkalmat? — A mostanában kialakult oktatási formákat — mint pél­dául a marxista—leninista kö­zépiskolát — helyeselték, ki­emelték, hogy a szorosan vett tananyag mellett rendkívül a demokráciában, ha a mi fiunk is.. Pataki Sanyi. Elég messzi­ről, valahonnan Szabolcs me­gyéből jött, az ő szülei is tsz- tagok. Az iskolaigazgató java­solta a nyolcadik osztályban. „Menj el fiam kőművesnek Pestre, vagy a Dunántúlra, ott nagyon keresik az embert”. Sanyi elment a szomszéd­hoz, aki kőműves és megkér­dezte; érdemes? Érdemes, per­sze, hogy érdemes és elment Kaposvárra, kőművesnek. De a fal sehogyan sem akart egyenesen állni, hiába függő- zött, nem ment. A szakoktató­ja elmagyarázta, ő vissza­mondta és aztán a fal megint hol jobbra, hol balra dőlt. Szégyellte a dolgot, de most már boldog. „Szemre is job­ban megy már, mint akkor függőzve, nem is tudom ho­gyan, egyszer csak sikerült és azóta mindig sikerül”. Most egy újabb nehézséggel birkó­zik. Jó volna, ha a habarcsból a falra kerülne több és nem a földre, meg a ruhájára. De tü­relmes gyerek, szívósan küsz­ködik és egyszercsak az is menni fog, mint a falazás. A türelmét a fiúk is gyakran ki­próbálják, kitömik a kint fe­lejtett törülközőjével a bakan­csát, de ő ezen is csak moso­lyog. Takács Kálmán a legfiata­labb közöttük, 15 éves. ő ide­valósi, kaposvári. Egy kőmű­ves barátja csalta az építke­zésre. Megfontolt gyerek, tem­pósan dolgozik, ö sem tanul könnyen, de amit megtanult, azt precízen, jól végzi. A reg­gelinél megeszi a tízóraiját is, hogy később ne legyen rá gondja. Rövid életének legna­gyobb kalandja a vakolás és a történelemtanulás. Mindket­tő nehéz tudomány. Reggel a válaszfalnál a mester egy kis résen át véletlenül szembe­vágta őt egy jó kanál habarcs­csal. Azt hitte, hogy a have­sok tájékoztatást kaptak más­honnan is. Kérték, hogy az ál­landó ideológiai-politikai to­vábbképzést jobban oldjuk meg, például azik számára is, akik elvégezték az esti egye­temet. Tehát rendkívül nagy igény van a továbbképzésre, tájékozódásra. — Az új vezetőségek megvá­lasztásánál ellentétes véle­mények összecsaptak? — Kilenc alapszervezetnél kél titkárt jelöltek, 17 alap­szervezetnél kérték, hogy a választható létszámon felül még 26 elvtársat vegyenek fel a jelölő listára, akiket külön javasoltak. A tagok bátran el­mondták véleményüket a je­löltekről. Viták robbantak ki. A bírálatok alapján megálla­pítható, hogy a tagok olyan vezetőket választottak, akik szerintük a legmegfelelőbben láthatják el feladatukat. — A szervezeti szabályzat vi­tájában, hogyan foglaltak ál­lást? — Helyeselték, hogy szállít­suk le a tagfelvételi korhatárt 18 évre. Viszont nem támogat­ták azt, hogy a kizárt párttag fellebbezéssel élhessen, mert ezt a kedvezményt nem ér­demli meg, csak az adminiszt­ráció növekedne. Javasolták, hogy még jobban érvényesül­jön a progresszív tagdíjfize­tés ... — Főleg csak a bírálatokról esett szó. Milyen volt a han­gulat? — Bizakodó, pozitív. Még a legelmarasztalóbb megjegyzé­seknél is — utána, vagy köz­ben — megemlítették a jót, amit eddig is helyesen csinál­tak, dé a bírálatok éppen arra irányultak, hogy még jobban csináljunk mindent — mon­dotta befejezésül Ihászi József elvtárs. B. Gy. rok viccelnek, ö is átsózott egy liternyit, bele a mester képébe. De nem lett belője semmi, tisztázódott minden, megmosa­kodtak, most már csak arra kell vigyázni, hogy önmaga arcába minél kevesebbet löty- tyintsen. A történelemmel sem volna baj, csak ne lenne any- nyi név és szám. De azért gyúrja, mert egy ipari mun­kásnak sok mindent kell tanul­nia, tudnia. Most jutalomként a KISZ-bizottság meghívta őt egy kis beszélgetésre. Aztán vállalta, hogy elmegy segíteni a tsz-be. És ebben, ahogy ki­veszem a szavaiból, az volt a jutalom, hogy vasárnap sok fiatal lánnyal dolgozott együtt. A tervező tervez, az építész irányít, a munkások dolgoz­nak, de a 16 éves ipari tanulók is segítik az ég felé húzni a 10—20 emeletes házakat. Köz­ben persze hogy kamaszok, já­ték és munka náluk még egy testvér. A hasuk is nagy prob­léma, de már érzik a munka ízét és az építés felelősségét. Már jól fekszik, illeszkedik ke­zükben a szerszám, már van véleményük a munkáról, a felépített házak minőségéről. És nemcsak a játék, a tanulás és a munka is eggyé vált én­jükben. A város kultúrája ki­tágította világukat és így tég­lával, falblokkokkal, habarcs­csal és történelemtanulással birkózva nő, egyre nő a jövő munkásosztálya. Nem köny- nyen, nem konfliktusok nél­kül, hiszen a város és a mun­ka nemcsak a jóra ad lehető­séget, és koruk, a kamaszkor is rejteget néhány buktatót. Terhelésük is elég nagy, hi­szen hajnalban kelnek és nem ritka, hogy este 9-ig nin:s megállás. De az évekkel ezelőtt falra festett jelszó valóra vá­lik. Következik: Kaposvár II. Az országgyűlés befejezte munkáját (Folytatás az 1. oldalról.) lattal azonban nem ért egyet, jelenleg az állattenyésztés és a hústermelés különös előse­gítése van napirenden, s en­nek érdekében meg kell vál­toztatni a jövedelmezőségi, az érdekeltségi viszonyokat. Ezért szüntették meg az adó- kedvezményt, ami, ha a ga­bonatermelés helyzetét nem kizárólag az idei, átmeneti nehézségek szemszögéből vizsgáljuk, mindenképpen in­dokolt volt. Párdi Imre válaszbeszédét nagy figyelemmel hallgatta az országgyűlés, majd Bognár Jó­zsef, a terv- és költségvetési bizottság nevében ismertette a módosító javaslatokat. Ez­után az 1971—75. évre szóló öt­éves népgazdasági tervet az országgyűlés egyhan­gúlag elfogadta. Szünet után dr. Korom Mi­hály igazságügy-miniszter be­terjesztette az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1966. évi törvény módosítását tartal­mazó törvényjavaslatot. Az államélet és a szocialista de­mokratizmus szempontjából vizsgálva választási rendsze­rünket, mondotta az igazság­ügy-miniszter, azt tapasztal­juk, hogy az jól szolgálja tár­sadalmi céljainkat. Néhány vonatkozásban azonban lehe­tőségünk van e rendszer meg­javítására anélkül, hogy a bevált alapelveken változtat­nánk. Ami a változásokat il­leti, a fővárosi tanácsi és a megyei tanácsi választá­soknál bevezetik a köz­vetett választások rend­szerét, a képviselőjelöltek é$ a tanács­tagok kiválasztásában fontos szerephez "jutnák a választó- polgárok jelölő gyűlései: a vá­lasztásokon két vagy több je­lölt is egyenlő esélyekkel in­dulhat. Az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok ter­mészetesen továbbra is a Ha­zafias Népfront programját képviselik, jelölésük feltétele tehát, hogy több jelölt esetén ezt a programot elfogadják. Elmondotta még a miniszter, hogy a választás alkalmával személy szerint meg kell majd jelölni, hogy a választó kire adja szavazatát, egyébként a szavazat érvénytelen. A meg­választáshoz a szavazatok több mint 50 százalékára van szükség, s ha ezt egyik jelölt sem nyeri el, pótválasztást ír­nak ki, amelyen új jelölteket is lehet állítani. A választások módosított rendszerével összefüggésben a járási tanácsok válasz­tott képviseleti funkciója megszűnik, közigazgatási egységként azonban to­vábbra is szükség van a járásokra. Az említett változtatásokkal párhuzamosan lényegesen nö­vekszik a helyi tanácsok je­lentősége. A működési és ha­tásköri módosításokat a ké­szülő új tanácstörvény tartal­mazza majd, a jelenlegi mó­dosítás értelmében az a lé­nyeges, hogy a fővárosi és a megyei tanács tagjait, a buda­pesti kerületi, illetőleg a helyi tanácsok tagjait titkosan vá­lasztják, túlnyomórészt saját tagjaik közül. Az általános vá­lasztások ezután is négyéven­ként lesznek, az országgyűlési és a helyi tanácsi választáso­kat azonban célszerű lesz idő­ben egymástól elkülöníteni. A módosításokat taglalva a mi­niszter, annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy ezek tovább erősítik majd ha­zánkban a szocialista demok­ráciát, mint fontos feltételét a szocializmus teljes felépítésé­nek. Az igazságügy-miniszter szavai után dr. Varga Pé­ter Pest megyei képviselő a jogi igazgatási és igaz­ságügyi bizottság nevében szólt hozzá a javaslathoz, ismertetett néhány, a bizottság által elfogadott módosítást, s hangsúlyozta, hogy a törvény- javaslat elfogadása esetén még tovább fogja erősíteni a vá­lasztások népíront.jellegét. A hozzászóló Sarlós István fő­városi tanácselnök és Csapó Ernő budapesti képviselő ugyancsak a javaslat demok­ratikus vonásait hangsúlyozta. Az igazságügy-miniszter rövid válasza után az országgyűlés a választói törvény módosításáról szó­ló törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadta. Befejezésül Geiszbühl Mi­hály ismertette interpelláció­ját az építésügyi miniszterhez, a nagy paneles épületek kony­háinak energiaellátási prob­lémáiról A képviselő előadta, hogy bizonyos fajta házgyári lakásokban levő, úgynevezett belső konyhákban, a műszaki előírások szerint, nem lehet Tegnap délután elcsendese­dett a parlament ülésterme, az ülésszakon utoljára szólí­totta a csengő eszmecserére az ország vezetőit és több millió választó küldötteit: a képviselőket. Az országgyűlés őszi ülésszaka befejeződött. A tudósító is noteszának utolsó lapjaihoz ért, s e néhány jegy­zettel búcsúzik a T. Háztól. ★ Hogy egy képviselő képes-e meggyőzni hallgatóságát, nemcsak attól függ, mit mond, hanem attól is, hogyan mond­ja: tehát milyen szónok. En­nek szakavatott elbírálói a parlamenti gyorsírók. Így például' dr. MajercSik Sándor örökös magyar gyorsíró baj­nok, aki több mint negyven éve mestere hivatásának, s most is az MTI parlamenti főhadiszállásán találtam. Mi­lyen sebességgel beszélnek a képviselők? Általában 250— 300 szótagot ejtenek ki egy perc alatt. A „legpergőbb” be­szédű szónok címét bizonyára Gácsi Miklós miskolci képvi­selő nyerné, aki olykor a 400 szótagot is elérte. — Tisztán érthető, világo­san tagolt, jól felépített be­széd volt a gödöllői egyetemi tanár, dr. Baskay-Tóth Ber­talan képviselő felszólalása — mondta dr. Majercsik, aki szerint a gyorsírók sok hozzá hasonló szónokot kívánnak maguknak. ★ Röpke kérdés-felelet a szü­netben. Három képviselőnktől kérdeztem: miről számol be majd legszívesebben válasz­tóinak. Antalfia Jenő, a nagykátai járási pártbizottság első tit­kára: — Elsőként a nálunk csak néhány éve kezdődött álla­mi, KISZ-, OTP-lakások és társasházak építésének meg­gyorsításáról. Másodszor: a Budapest—Űjszász—Szolnok vasútvonal villamosításával gyorsabb, kulturáltabb lesz az utazás 16 ezer, fővárosba in­gázó járási dolgozó számára. Darvasi Pálné, a gödi Egye­sült Dunamenti Tsz-ből: — Azokról a reménytkeltő tervekről számolok be külö­nös örömmel, amelyek meg­valósításával javul a mező- gazdasági gépellátás, csökken az alkatrészhiány. Dr. Vámos Erzsébet, a Nagykátai Járási Tanács egész­ségügyi osztályvezetője: — Bár nincs az a pénz, amit el ne lehetne költeni egész­ségügyre, nagy öröm, hogy megyénkben jelentősen javul majd a műszerellátottság és a szociális, egészségügyi épü­letek rekonstrukcióival is jó­val többet törődhetünk. ★ Ebédszünet. Ez egy kis ki- kapcsolódást is jelenthetett volna, ha a fehér asztalok mellett nem ugyanazokról a témákról folytatódott volna a párbeszéd, mint az ülésterem­ben. A tudósító azonban most gáztűzhelyet állítani, csak vil­lanytűzhelyet, ami a lakóknak is, a népgazdaságnak is anya­gi szempontból előnytelen. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vá­laszában elismerte, hogy a ház­gyári technológiák bevezetése­kor még nem számolhattak tel­jes mértékben a gáz ilyen nagymértékű hazai elterjedé­sével. Jelenleg azonban már előkészületben van a megfele­lő égésbiztosító berendezéssel ellátott gáztűzhelyek gyártása, egyszersmind intézkedés tör­tént a házgyári tervek átdolgo­zására, minek folytán 1972 után már nem épülnek belső konyhás házgyári lakások. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a választ tudó-: másul vette. Az országgyűlés időszaka ez­zel véget ért. hadd jegyezzen más témát! Brányik Béla éttermi főnök szerint a képviselők nem vá­logatósak. S hogy miből fan gyott legtöbb? A képviselő­fánkból ... ★ Az országgyűlés négy nap­ján a képviselők érthetően nagy kitartással igyekeztek tolmácsolni választóik közér­dekű kívánságait és javasla­tait, amelyekkel mindenütt és mindenkor ostromolják őket. Szilágyi László vezérőrnagy megyei képviselőnk például Moszkvából érkezett az ülés­szakra. A repülőtérről éppen hogy csak betoppant lakására, már csöngött a telefon. A Ceglédi Járási Tanácstól jött '„a? S. O, S.,:,Szúrdi István bel­kereskedelmi minisztertől kér­jen számukra új egészségügyi gépkocsit. A T. Ház folyosóin azonban anekdótaszerű történetek is keringtek. Íme, néhány a gyűjteményből: Kovács Istvánná kistarcsai képviselőnk lakásába az a 80 éves néni toppant be, aki elő­zőleg ki akart települni Ro­mániába — aztán váratlanul visszajött. Amíg az egyedül­álló asszonyt sikerült szociá­lis otthonba helyezni, addig az átmeneti szálló mi más is lehetett, mint a képviselőnő otthona. . — Hát ma nem tart fogadó­órát? — kérdezte megrökö­nyödve egy választópolgár Béki Ferencné üllői képvise­lőt, akit éppen vasárnapi nagymosás közben ért a vá­ratlan látogató. S hogy mi volt ilyen sürgős? Meg­szöktették a feleségét... S. Hegedűs László, a nép­front megyei titkára sem ma­radt adós egy történettel. Kertjében éppen gyümölcsöt szedett a létra tetején állva, midőn hozzá is vasárnapi lá­togató érkezett. Már éppen le­felé készülődött, mikor föl­szólt a választópolgár: — Tessék csak maradni — szólt fel mosolyogva a ven­dég —, az a jó, ha a létra ma­gas fokán látjuk képviselőin­ket ... ★ Az országgyűlés négy napja után a tudósító jegyzetének zárómondatai azt a rövid, ér­tékelő nyilatkozatot rögzítik, amelyet Kállai Gyula, az or­szággyűlés elnöke adott la­punk számára: — Az országgyűlés őszi ülésszakának tárgysorozata széles körű érdeklődést keltett a képviselők körében, ami ter­mészetes, hiszen nemcsak a maguk, hanem választókerü­letük, illetve a megye lakos­sága képviseletében szóltak. A tanácskozások, viták során na­gyon sok értékes észrevétel, ja­vaslat hangzott el — így a Pest megyei képviselőcsoport részéről is — s ezeket a kor­mánynak és minden vezető helyen dolgozónak figyelembe kell vennie. Szitnyai Jenő * faríum&nt-ű

Next

/
Thumbnails
Contents