Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
2-z/OHap 1970. OKTÓBER 4.. VASÄRNAP Nasszer árnyéka így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József Váratlan és tragikus eseménnyel kezdődött a hét: iNasszer elnök hirtelen halálával. Az egyiptomi államférfi még holtában is befolyást gyakorolt a nemzetközi események menetére. A Jordániái fegyvernyugvás megvalósulásában igen nagy része lehetett a megdöbbenésnek és a gyásznak, egyesekben pedig még a bűntudatnak is... Másik következmény: az Európába érkezett Nixon elnök Nasszer halálának hírére lefújta a földközi-tengeri 6. flotta tervezett hadgyakorlatát, amelynek az erőfitogtatás lett volna a célja a Közel-Kelet ten- | geri kapui előtt... Nasszer j elnök csütörtöki temetése nemcsak az arab milliók! megindító látványt nyújtó j gyászának kifejezésére volt j alkalmas, hanem — ha sza- | bad ezzel a kifejezéssel él- j nem — „a ravatal melletti i csúcstalálkozóvá” változott.! Hetven ország kormánydele- | gációja volt ott Kairóban, 18 ! államfő és 9 miniszterelnök í vett részt a gyászmenetben,! Jelenlétük amellett, hogy az j arab nemzet nagy fiának a I végtisztesség méltó megadását célozta, lehetőséget szolgálta- j lőtt rendkívüli jelentőségű politikai találkozókra, eszmecserékre, tárgyalásokra. Nasszer olyan államférfi volt, akit vagy szeretni, vagy gyűlölni lehetett. Az arab világban — az Atlanti-óceán partjától a Perzsa-öbölig — tíz- és tízmilliók rajongtak érte, fanatikusan, szenvedélyesen követték... E sorok írója Párizsban élt tudósítóként, amikor a Szuezi- csatorna francia és angol tőkéseit Nasszer kibillentette pozícióikból, amikor aztán a francia—angol—izraeli agresszió igyekezett visszavágni az egyiptomi politikusnak. Tizenegy évvel később, a „villámháború" idején megint csak egy nyugati utazás közben érezhettem, milyen feneketlen gyűlölet él az imperialista politikusok, a monopoltőkések soraiban Nasszer- rel szemben. Ha most a gyűlölködők kőiül számosán Nasszer koporsójánál kénytelenek voltak elismerni államférfiúi nagyságát, akkor ez az Egyesült Arab Köztársaság megerősödését, nemzetközi súlyát, általában pedig az arab világ fontosságát mutatta. Az EAK és a haladó arab országok nemzetközi szerepének alakulása pedig elválaszthatatlan attól, hogy a világban állandóan módosulnak az erőviszonyok a szocialista országok javára! A Szovjetunió és az EAK viszonyára, szövetségére nézve fontos tárgyalásokat folytat Koszigin szovjet miniszterelnök az egyiptomi államférfiakkal, a szovjet kormányfő kíséretében levő katonai személyiségek pedig az EAK katonai vezetőivel. Koszigin Kairóban találkozott számos más arab ország állam-, illetve kormányfőjével. A szovjet—arab eszmecserékhez kapcsolódik Leonyid Brezsnyevnek legutóbbi, bakui beszédének ez a mondata: ,A jövőben is megadunk minden segítséget az arabok igazságos harcához, az agresszorok által elfoglalt területek felszabadításáért, a szilárd béke megteremtéséért a Közel-Kelet térségében.” Már említettem, hogy Nasz- szer halála bizonyos fokig módosította Nixon amerikai elnök európai programját — elmaradt a látogatás csúcspontjának szánt flottagyakorlat —, a kairói temetés pedig mindenképpen elterelte a világközvélemény és a világsajtó figyelmét a Rómát, Belgrádot, Madridot érintő Nixon-útról. Amiért — ha jól belegondolunk — az amerikai elnök talán még hálás is lehet... Hiszen a Nixon-út valaminek a visszaszerzését célozta, ami 144 óra Hétfő: Meghalt Nasszer elnök — Nixon Rómában Kedd: Tűzszünet Jordániában — Wilson beszéde a munkáspárti konferencián Szerda: Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinben — Nixon Belgrádban Csütörtök: Nasszer temetése — Giri indiai elnök Szófiában Péntek: Brezsnyev beszéde Bakuban — NDK—román külügyminiszteri tárgyalások Bukarestben Szombat: Nixon Madridban — A chilei keresztény- demokraták konferenciája a vietnami háború miatt „hangos kisebbségről”... A szovjet—amerikai viszony pillanatnyi alakulása rányomhatja bélyegét a különböző kelet—nyugati tárgyalásokra, Szombaton a kairói Kubbeh palotában folytatódtak a szovjet—egyiptomi tárgyalások. Képünkön: Koszigin Anvar Sza- dattal, az EAK ideiglenes elnökével. A szovjet miniszterelnök a délután folyamán hazarepült Moszkvába. már elveszett: az Egyesült Államok döntő és kizárólagos befolyásáról van szó a Földközitenger térségében, az arab világban, a Közel-Keleten. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Nixon látogatásának szovjetellenes éle átmenetileg beárnyékolta a nemzetközi horizontot. Csak az a kérdés, hogy hetekkel vagy hónapokkal mérhető-e ez az átmeneti periódus? Talán összefüggésben van az amerikai választásokkal: novemberben az urnák elé szólítják a választókat, hogy voksaikkal újítsák mega szenátus egyharmadát, illetve a képviselőházat. Nixon alighanem úgy számítja, hogy a sokat emlegetett „hallgatag többség" megnyerése érdekében hasznos, ha erélyt mutat a nemzetközi porondon. A vietnami háborút ellenző „hangos kisebbség” az ő számára kevesebbet jelent. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy — bizony, ilyen bonyolult az amerikai politikai helyzet! — valójában milyen sok amerikai ellenzi a vietnami háborút, de ugyanakkor helyesli Izrael feltétlen támogatását! Ha tehát Nixon újra kiáll Izrael mellett, azt abban a reményben teszi, hogy ezzel lemorzsolhat valamelyest amelyek közül e héten a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi (szovjet, amerikai, angol, francia) tárgyalások folytatódása érdemelt figyelmet. Az ülés nem hozott eredményt, csak annyit, hogy előbbre hozták a tervezett következő találkozó dátumát. A nyugatberlini kérdésben természetesen igen hasznos lenne valamilyen előrehaladás a megoldás felé, mert köztudomású, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a jobboldali ellenzék a két hónapja Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet szerződést csak akkor hajlandó elfogadni vagy legalábbis nem támadni, ha éppen Nyugat-Berlin dolgában a revansista követelésekkel a Brandt-kormány is azonosítaná magát. Egy négyhatalmi megegyezés kifogná a szelet a Kiesingerek és Strauss- szók vitorláiból... Bármilyen előrelépés a nyugat-berlini kérdés rendezése irányában javítaná az összeurópai légkört is. Fülembe cseng Brosio NATO-fő- titkár szava a római NATO- konferencia emelvényéről, amikor az újságírók előtt felsorolja az európai biztonsági értekezlet feltételei között Nyugat-Berlin ügyét is. Befejeződtek a magyar—bolíviai gazdasági tárgyalások A hét elején Budapestre érkezett Antonio Sanchez de Lo- zada bolíviai pénzügyminiszter és Oscar Vega Lopez, a bolíviai Központi Bank elnöke szombaton befejezte budapesti tárgyalásait. A minisztert és a Központi Bank elnökét itt-tartózkodása során hivatalában fogadta Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a megbeszélésen jelen volt Vályi Péter pénzügyminiszter, Péter János külügyminiszter és dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A megbeszéléseken eszmecsere folyt arról, hogy a gazdasági élet mely területein van lehetőség a két ország gazdasági együttműködésének fejlesztésére. Egyetértettek abban, hogy szakértői szinten tovább folytatódjék az együttműködés konkrét lehetőségeinek vizsgálata. Egyidejűleg aláírták a Magyar Nemzeti Bank és a Bolíviai Központi Bank megállapodását a májusban La Paz- ban létrehozott magyar—bolíviai kereskedelmi és fizetési megállapodás végrehajtásának szabályozásáról. NIXON ÍRORSZÁGBAN Az angliai „villám" Nixon elnök szombaton reggel befejezte nem egészen egynapos madridi látogatását, és az Air Force One fedélzetén továbbindult kőrútjának következő állomáshelyére, Londonba. Az Egyesült Államok elnöke szombaton délelőtt ötórás hivatalos villámlátogatásra megérkezett a londoni Heathrow repülőtérre. Nixon innen helikopteren indult a brit kormányfő c hequersi vidéki otthonába. Chequersben másfél órát tárgyalt Heath miniszterelnökkel. II. Erzsébet királynő 13 órakor érkezett, ugyancsak repülőgépen, a skóciai Balmoral kastélyból, hogy részt vegyen a Nixon tiszteletére adott ebéden. A chequersi tárgyalásokba belekapcsolódott Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter, Lord Carrington hadügyminiszter, valamint Nixon útitársai közül William Rogers külügyminiszter és Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Heath miniszterelnök a chequersi palotában ebéden látta vendégül Nixont és a királynőt. Délután három órától a londoni amerikai nagykövetség előtt Nixon-ellenes tüntetés zajlott le. / A görög katonai junta ellen küzdő hazafiak is tüntettek amiatt, hogy Nixon katonailag támogatja az athéni fasiszta klikket. Nixon amerikai elnök szombaton a késő délutáni órákban kétnapos látogatásra az ír Köztársaságba érkezett. Az elnök különgépe a shannoni repülőtéren ért földet. Az írországi látogatással zárul az amerikai elnök európai körútja. Vasárnap Nixon találkozik David Bruce-val, aki az Egyesült Államok küldöttségét vezeti a vietnami helyzet rendezéséről folyó párizsi tanácskozásokon. Bruce szombaton, helyettese Philip Habib társaságában amerikai katonai repülőgépen Párizsból Írországba utazott. Vendégünk: V. V. Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Varahgi- ri Venkata Giri, az Indiai Köztársaság elnöke. A 76 éves Varahgiri Venkata Giri személyében az indiai függetlenségi harc, a gyarmatosítók elleni sok évtizedes, szívós küzdelem, a kontinensünk mércéjével mérve fiatal indiai szakszervezeti mozgalom nagytekintélyű vezéralakját köszönthetjük hazánkban. Ügyvédcsalád gyermekeként, az I. világháború idején az indiai Orisz- sza államból — szülőhelyéről — az írországi Dublinbe került. A fiatal egyetemi hallgató hamarosan bekapcsolódik az ír fiatalok nacionalista mozgalmába. A brit hatóságok kiutasítják. Tanulmányainak befejeztével, hazájában folytathatta volna a családjukban apáról fiúra szálló ügyvédi hivatást. V. V. Giri azonban — 26 évesen — küzdelmesebb pálya mellett dönt: a Bengália—Nagpur vasúttársaság alkalmazottainak szövetsége elnökévé választja. Két esztendővel később, mint Gandhi lelkes követője, az indiai függetlenségi harc bátor szószólója, a brit gyarmatosítók ádáz ellenfele, a szervezett indiai dolgozók bizalmából a szakszervezeti szövetség élére kerül. V. V. Giri nevével a II. világháború után magas állami tisztségekben találkozunk. Több állam élén kormányzó, nagykövet Ceylonban, majd az indiai kormány munkaügyi minisztere. Nem kétséges, hogy a szakszervezeti mozgalomban szerzett gazdag tapasztalatait a tárca élén gyümölcsöztette: az ötvenes évek első felében kivívott jogok, a munkáltatókkal szemben elért eredmények, elsősorban a munkakörülmények javításában, a munkaidő csökkentésében, a gyermekek és a nők foglalkoztatásában, az ő nevéhez fűződnek. Három esztendeje választották India alelnökévé, a múlt év augusztus 10. óta pedig az Indiai Köztársaság elnöke. A nagy népszerűségnek örvendő államférfi — akárcsak Indira Gandhi miniszterelnökasszony — a reformok, a társadalmi haladás törhetetlen hive. Az idén két jelentős ügyben haragította magára India konzervatív és reakciós köreit: februárban hozzájárult a M legnagyobb indiai bankház államosításához, szeptemberben pedig — o parlament felsőházának állásfoglalása ellenére —, külön rendelettel megszüntette India 554 maharadzsájának előjogait, ősi kiváltságait. Giri elnök külpolitikai vonalvezetését a következetes el nem kötelezettség hang- súlyozásán kívül a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítása jellemzi. Népünk nagy várakozással tekint a magas szintű magyar—indiai eszmecserék elé, és hagyományos vendégszeretettel várja V. V. Girit. Látogatása bizonyára hozzájárul a két ország és népeink barátságának elmélyítéséhez, kapcsolataink kölcsönös előnyökön alapuló fejlesztéséhez. Behunyom a szemem, szép város. Itt operálták a kisebbik fiamat, itt katona most a nagyobbik, írhatnám tehát, hogy nekem nem tetszik. De tetszik, szép barokk város. Augusztusban elmentem az építészeti napokra és természetesen a laktanyába, a fiamhoz. Most először az építőket mondom el. Megtekintettem a kiállítást, meghallgattam a sajtótájékoztatót, aztán elmentem sétálni a várasba, bámulni az utcákat, házakat. Azon az utcán, amelyen jártam, az egyik bérház irdatlan tűzfalán a következő, fekete festékkel mázolt felirat olvasható: Uj tanonc- törvényt! S alatta a szignó: a MADISZ. A nagy ákom-bá- kom betűk, bár az idő színüket megkoptatta, azért ma is tisztán és olvashatóan emlékeztetnek. Nem kell nagy történelmi ismeret, hiszen a mi időnkben történt, hogy a ku- koricamálés, szilvalekváros világban az ifjúság olyan célokért harcolt, melyek a nagy társadalmi átalakulásban és az országépítésben az ifjúság, adott esetben a munkásifjúság helyét, jogát és fejlődését kívánta biztosítani. A törvény megszületett. Tíz és százezer fiatal kapott jogot a munkához, tanult és tanul emberi körülmények között. És most a felírt jelszótól néhány száz méterre a lakótelep építkezésén nézem meg az azóta törvénnyé vált jelszót. Egészséges fiúk, vidékiek, lakás, téli-nyári munkaruha, bakancs, ösztöndíj, napi négyszeri étkezés, tévé-rádió, színház, sport, ahogyan az már a mi életünkben illik. És elméleti, gyakorlati oktatás. A kőművestanulókból mindössze egy fiú bukott meg, ő is a betegsége miatt. Az intézet tanulmányi átlaga jó, szép eredmény. Néhányan éppen jönnek le az épületről. Másodévesek, svájci sapka, vigyorgó tekintet, a felső zsebben colls- tok. Tasi Balázs jön elöl, ő a „brigádvezető”. Szülei tsz- tagok. Gyakorlati munkáját állandóan ötösre végzi. Az elmélettel egy kicsit baj van. Az építőmunka a vérében van, apjától örökölte, leste el, aki egymaga házat épített otthon, a faluban és a fia segített a keze alá. Itt egy évig falat húztak, abban is ő volt az első. Most már két hete a vakolást tanulja. Ebből is négyesre vizsgázott. Már a precízebb munkákat is rábízzák, amellett segít a többieknek is. Szemmelláthatóan a szakoktató tanár kedvence, de ez is természetes, hiszen a fiú köny- nyen tanul, tanít és ő pocsékolja legkevésbé a habarcsot. Azért nem nagyképű, „vezetői” beosztását nem is érezni, semmivel sem rí ki a többiek közül. Azt mondja, hogy az új dolgot szereti, és most a vakolás nagy passzió számára. Csak az a baj, hogy az építkezésen kevés a segédmunkás, emiatt gyakran abbahagyják a mun-
