Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
1970. OKTÓBER 31., SZOMBAT "“'izJCMaP 9 Meg kétszereződ i k a vízvezeték-hálózat Készül nagy feladataira a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Szombat délután Burgaszban Tánc minden mennyiségben Lány a pisztollyal, Cegléden A IV. ötéves tervben tudvalevőleg az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés jelentős bővítését irányozzák elő. Jelenleg vezetékes, egészséges ivóvízzel Pest megye lakosságának mindössze 28 százaléka rendelkezik, 1975. végére több mint kétszer ennyit, a lakosság 58 százalékát kell ellátni vezetékes vízzel. Még nagyobb arányban szükséges növelni a szennyvízlevezető művek hatósugarát. Ez idő szerint csupán a lakosság 6,7 százaléka, az új tervidőszak végére 22,2 százaléka részére kell biztosítani csatornarendszert. — Hogyan készül fel a várható hatalmas munkára a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat? — érdeklődtünk Radovits József igazgatónál. — Noha a tervet még csak körvonalaiban ismerjük, máris igyekszünk minden lehető módon előkészíteni, hogy megfelelhessünk követelményeinek. Fő profilunk ugyan a víz- és csatornaművek üzemeltetése, de kivesszük részünket az építkezések tervezéséből és kivitelezéséből is. Ez alatt elsősorban mélyépítést kell érteni és ebben ugyanazok a nehézségek jelentkeznek, mint a magasépítésnél. — Vagyis építőanyag- és munkaerőhiány ? — Pontosan — feleli az Igazgató és az ablakhoz vezet. A vállalat új, budaörsi székházának hatalmas udvarán felhalmozott különböző kaliberű etemitcsőhalmazokra mutat: — Száz folyókilométer nyomócső fekszik itt, ezt már Jövőre, az új ötéves terv első évében beépítjük. Sőt, talán többet is, ha kell és — ha lesz. Dolgozunk PVC-csövekkel is. Műanyaggal aligha oldható meg a munkaerő- hiány. — Ebben is a technika segítségéhez folyamodunk, igyekszünk folytatni és növelni a gépesítést. Beszereztünk három nagy teljesítményű árokásót, megrendeltünk két kotrógépet, jövő év elején szállítják, úgyhogy ezekkel kezdhetjük meg a negyedik ötéves terv munkálatait. Egy kotrógép 125 kubikos munkáját pótolja. — Hányán dolgoznak a vállalatnál? — összesen 650—700 fő, de ebből kifejezetten építési munkával csak mintegy 250 foglalkozik. Számuk jelentős mértékben már alig növelhető. Lakóhelyüktől távol dolgozni hozzánk sem jönnek nagyon szívesen az emberek. Helyben valamivel könnyebb Az 1. sz. AKOV 11. sz. Üzemegysége Nagykátai Főnökségére azonnali belépéssel felvesz gépkocsivezetőt, autószerelőt, festő-fényezőt. Jelentkezni lehet az 1. sz. AKOV-nél, Nagykáta, Jászberényi út. Az 1. sz. AKOV 11. sz. üzemegysége (Cegléd, Külsö-Kőrösi út, a Vásár tér mellett) azonnali belépéssel gyors- és gépírót keres felvételre, napi 4 órás munkára. Jelentkezni lehet: az 1. sz. AKOV munkaügyi csoportjánál. ____________________ mu nkást találni. Egyéb okok mellett, ezért szándékozunk kirendeltségeinknél építésvezetőséget is szervezni és a meglevő hét kirendeltség számát tízre növelni. — Hol kezdődik az új tervidőszak első idejében vízvezeték-, illetve csatornaépítés? — Pontosan csak a legközelebbi hetekben derül ki. Valószínű, hogy Örkényben, az pedig bizonyos, hogy megkezdődik, éspedig a mi vállalatunk kivitelezésében a kistarcsa— kerepesi nagy teljesítményű vízmű építése. Ezenkívül 1971- ben befejeződik Foton 20, Dunakeszin 25, Abonyban 40 kilométer hosszú vízvezeték építése és csaknem biztosan a ceglédiberceli vízvezetéké is. Csatornaépítés indul Dabason, Diósdon, Monoron. Átveszünk üzemeltetésre még ez idén 150 millió értékű beruházást Cegléden, Nagykőrösön, Nagyká- tán, Gödöllőn, Szentendrén, Százhalombattán és Pécelen. — Nem egy panasz hangzott el több helyről is az utóbbi években, hogy nem jön elég víz a vízvezetékből. A panaszok újabban jelentősen csökkentek. Okot az szolgáltatott rájuk, hogy sokan kertjük öntözésére használták fel a vezetékes vizet és így nem juthatott mindenkinek elég ivásra, főzésre, tisztálkodásra. A most záruló ötéves tervben a már meglevő ötezer vízmérőn felül további húszezer mérőt szereztünk be és ezzel a jelenlegi fogyasztók mérővel való ellátását lényegében befejeztük. Többé nem locsolnak a méretlenül olcsó vízzel. — Mégsincs minden vezetékben elég víz. Tudunk Törökbálintról... — Igen, ott hiába keresünk egészséges ivóvizet, a meglevő kutat ki kellett iktatni. A dús vas- és mangántartalmú vizet vegyileg próbáljuk megtisztítani, és ha nem sikerül, az érdi regionális vízműhöz kell csatolni a község hálózatát. Alighanem Diósdon is erre kerül sor. Nagy gond a zsámbék—toki törpe vízmű is, amely a toki forrás vizére alapult. A forrás kiapadóban van és a geológusok által megjelölt helyen már ötszáz méternél vizet kellett volna lelnünk, ötszázötvennél tartunk, de még nem találtunk. Lemegyünk nyolcszázig, ha ott sem lesz, más helyen kell keresnünk. — A TV Pest megyei hetében szóba került a magas vízdíj is. Mi lesz a víz ára ott, ahol csak ezután építenek vezetéket? — Az új vezeték vize legfeljebb három forint lesz köbméterenként, ez a legmagasabb ár. A díjat különben nem mi, hanem az Országos Vízügyi Hivatal az Árhivatallal egyetértésben szabja meg. — A fogyasztók azonban azért sokallják, mert a vízmű és vezeték építésének költségeit, úgyszólván mindenütt, jórészt maguk viselték. A saját vizüket nem ihatják díjmentesen, ezt kifogásolják. — De arról megfeledkeznek, hogy a vízvezeték üzemeltetése, fenntartása, és a múlhatatlanul bekövetkező hibák javítása a vállalat dolga. Mégpedig költséges dolga. Elég, ha példaként a búvár- szivattyúkat említem. Élettartamuk mindössze kétezer óra, tehát háromhavonta cserélendők. Kijavításukat a gyár ugyan elvállalja, csakhogy közel annyiért, amennyibe az új kerül, ötszáz ilyen szivattyút kezelünk. Aztán sokhelyütt máris szükséges a vízmű és a vezeték részbeni vagy teljes rekonstrukciója, amit a negyedik ötéves terv folyamán mindenütt el akarunk végezni. — A vállalatnak, elismerjük, sok a költsége. De a befolyt vízdíj nyilván fedezi? — Még az üzemekre köbméterenként kirótt 7.60 forintos díj is csak némi hozzájárulást jelent a korszerűsítés és a fenntartás költségeihez. Állami és tanácsi támogatás nélkül nem teljesíthetjük feladatunkat. Mindig érdekelt, kik azok, akiknek a „háttér indul” felkiáltás szól a filmforgatásokon, A szervező: — Nézze, amióta film van, azóta statiszták is vannak. En csinálom vagy harminc éve a statisztaszervezést, regényeket írhatnék arról, amit harminc év alatt láttam, vagy akár napijelentést is adhatnék az ország gazdasági helyzetéről, meg az életszínvonalról és nem nagyon hiszem, hogy tévednék. Mindent megtudhat az ember abból, hogy megfigyeli, kik jönnek statisztálni, mikor és miért. Statisztált már nálam volt miniszteri főtanácsos, diák, akiből később miniszter lett, bukott nagy színész és kislány, aki ma híres filmszínésznő. Hogy miért jönnek? Mindig másért, de ha akarja, akkor az is igaz, hogy mindig ugyanazért. Vannak, akik a hatvan forintért — az extra statiszta nyolcvanat kap —, vannak, akik egyszerűen unatkoznak. De égy percig se higgye, hogy csak nyugdíjasok vannak ebben a kategóriában. Annyi forintosom lenne, ahány professzorfeleség, meg mérnök- né jött hozzám, hogy ha van valami neki való „szerep”, akkor ... Van, aki a nagy felfedezésre vár. Az ember azt hinné, hogy kihalt ez a típus, pedig most is pontosan annyi van belőle, mint harminc évvel ezelőtt, mikor én kezdtem. Minden két évben felfedeznek egyet — rendszerint egy film erejéig, aztán dobják. Ez újra csak megerősíti azokat, akik a felfedezésre várnak. Közben lassan megöregszenek, elmúlik a fiatalság, meg a szépség, de az illúzió marad. Aztán itt vannak az egyetemisták. Fiatalok, bohémek, rendszerint már a forgatás közben elköltik azt a pénzt, amit megkeresnek... Velük van mindig a legtöbb baj, ők nem tekintik ezt hivatásuknak és nem is veszik komolyan. Velük kínlódik legtöbbet az asszisztens. A statisztáknak az asszisztens a fő- parancsnoka. Ö mondja meg, hogy ki mit csináljon és azt is, hogy ki kap extra gázsit. — A forgatás első percében megmondom, hogy kinek lesz extrája. Minden csapatban van egy szép lány, annak mindig elintéződik... A lány: — Szeretek statisztálni. Vagy három éve kezdtem el, azon a nyáron, amikor leérettségiztem. Balaton meg minden, szóval ingyen nyaraltam. Akkor nem vettek fel az egyetemre, és én nem mentem el dolgozni, hanem inkább sta- tisztálgattam. Nem mondom, anyámék nem nagyon rajongtak érte, de hát olyan nagyon nem is tettek ellene semmit. Elmagyaráztam, hogy ha el akarnék zülleni, annak logiku- sabb módjai is vannak, mint hatvanért statisztálni. Ezt aztán valahogy elfogadták, csak az éjszakai forgatástól voltak egy kicsit kiborulva. Később azt is megszokták. Tulajdonképpen én a statisztálásnák köszönhetem, hogy elkezdtek felnőttszámba venni. Most már két éve egyetemre járok, de ha van egy kis szabad időm, és hívnak, most is elBEiaBai) l^omBaT A kellemes őszi időjárás, a meteorológiai előrejelzés szerint nem fog változni a hét végére sem, ezért aki szereti a természetjárást, annak módja van ezt a szenvedélyét kiélni: várja őt a megye soksok szép tája, a festői Duna- Kanyar, a lírai atmoszférát árasztó Főt, valamint a vadregényes Gödöllő és környéke. Aki pedig szombat délután pénz nélkül szeretné meglátomegyek, talán nem is elsősorban a pénzért, hanem csak úgy. Megszerettem a filmezést. Erkölcsileg? Nézze! Senkinek nem kell árulnia magát azért, hogy statisztálhasson. Ha mégis alakulnak kapcsolatok, akkor az nyilván azért van, mert két ember szimpatikus egymásnak. Az öreg: — Maga nem fogja elhinni, én pont negyven éve statisztáltam először. A Hyppolit, a lakáj-ban, 1931-ben. Huszonegy éves voltam akkor, és másodéves joghallgató. Abban a jelenetben játszottam, amelyikben Schneider és Makáts együtt iszik a „Kolibri” bárban. Én voltam az egyik mulatozó úr. Közvetlenül a Kabo- sék mellett, balra ültem .. „de nagy színész volt az a Kabos! Ott ismerkedtem meg egy lánnyal, akit évekkel később, mikor ledoktoráltam, elvettem feleségül, és kimentem vele Amerikába Szerencsétlen házasság volt, el is váltunk, ő meg hozzáment valami olaj- emberhez. Tíz éve halt meg, addig küldözgette a csomagokat, én ugyanis nem sokkal a válás után hazajöttem ... Na nem, akkor még nem kezdtem el újra statisztálni! Egy csomó mindennel foglalkoztam, mindegy, hogy mivel, a lényeg az, hogy mint az építőipari vállalat éjjeliőre mentem nyugdíjba. Egyszer — már nyugdíjas voltam — valaki megszólított Az emberiség történelmének legdöntőbb momentuma kétségkívül az a bátor tett volt, amikor egy majom elhatározta: leereszkedik a fáról, és két lábra áll. Ha hinni lehet a szájhagyománynak — és nekem —, akkor e jelentős esemény a következőképpen zajlott le. Egy majom, akit Maxinak hívtak — nem rokona a mai szoknyának —■, azt mondta: — Majomtársak! Le kell szállnunk a fáról, és meg kell kezdenünk a majom emberré válásának folyamatát. Egy másik majom, akinek neve Maki volt, imigyen szólt: — Lazító makogás. Miért nem jó neked a fán? — És egy kókuszdióval kupán vágta Maxit. — Ezt kívánja a fejlődés. Leszállunk a fáról, feltaláljuk a házat, amelyben szép lakások lesznek... — És ezzel feltaláltad a lakáshivatalt is-----mondta Maki , és ebben volt némi igazság. — Megszerezzük a tüzet! — lelkendezett Maxi. — És felgyújtjátok vele egymás házát — érvelt Maki, és két ággal feljebb ugrott. A vita egyre élesebbé vált. Érvek helyett most már köveket és dorongokat vágtak egymás fejéhez. Ezalatt Miki — aki szintén nagy majom volt — fenn kucorgott a fán, és az egész vitából egy szót sem értett. Maxi közben lemászott a fáról. és két lábon néhány bizonytalan lépést tett a földön, amitől a majmok röhögőgörcsöt kaptak. — Nézzétek, mivé lesz, aki elárulja ősei szokásait! A magatni a bulgáriai Burgaszt, az kapcsolja be 16.22-kor rádió- készülékét, amiből a Kossuth hullámhosszán a Szombat délután című zenés összeállítás segítségével és Holakovszky István útikalauz társaságában elutazhat Bulgáriába. Furcsa lesz ez a hét vége, mert a tánc lehetőségére most nemcsak a fiatalok figyelmét hívom fel, hanem a nős emberekét is. Részükre az utcán, hogy nem lenne-e kedvem elmenni statisztálni. Volt kedvem. Ha még egyszer újra kezdhetném, azt hiszem, filmes lennék. Mindegy, hogy mi, csak filmes. Tudja, nekem van vagyonom, nem vagyok rászorulva arra a hatvan forintra, meg is kérdezte egyszer egy barátom a Hungáriában: mondd, miért jársz te statisztálni. Elmondtam neki egy viccet, magának is elmondom. Arisztid és Tasziló találkozik New Yorkban egy utcasarkon. Arisztid egy hatalmas autóban ül, Tasziló pedig talpig rongyos. „Kedves barátom, hát hogy juthattál idáig... ilyen rongyosan... pedig milyen tehetséges voltál a felső kereskedelmiben... nahát, én segítek rajtad, azonnal megteszlek az egyik gyáram cégvezetőjének.” Tasziló csak legyint: „Ugyan, nincs nekem arra szükségem, jó nekem így is. —- Hogyhogy jó?! Hát mit csinálsz tulajdonképpen? — Tudod, a Ringling Barnum cirkuszban van egy elefánt, amelyiket nagyon zavarja a reflektorfény, és amikor a szemébe világítanak, hát uram bo- csá, összeesik. Na, most jövök én! Mint a rongyot, rúdra kötöm, és feltörlöm vele a porondot. — De hisz ez borzasztóan nehéz munka. Miért vállalod? Tasziló csak mosolyog, és legyint:-— Hja... barátom, ha az ember egyszer belekóstolt abba a művészetbe”... jóm esze megáll! Figyeljétek ezt az idétlent! — kiabalta Maki, és az erdő népe furcsának találta, hogy valaki két lábon bizonytalankodik, amikor négy is van neki. — Ki látott már ilyen majmot? — sopánkodott egy strucc, aki mindig fájlalta, hogy csak két lábbal ruházta fel a természet. Maxi közben köveket gyűjtött, falat emelt, néhány szerszámot pattintgatott magának, és kőbaltájával úgy terítette le a sérthetetlennek hitt bronto- zauruszt, hogy az eddig néma Miki lelkes éljenzésben tört ki. — Szemfényvesztés! Praktika! — ordibált Maki. — El kell tiporni az árulót. Az ilyen nem majom többé. — Nem is vagyok majom! Ember vagyok! — döntögette a mellét Maxi, mint később Tarzan. — Igen, ember vagyok, csupa nagy betűvel — kiáltotta büszkén, és ekkor még teljes joggal, mert e nevet addig még senki sem kompromittálta. Maxi hamarosan felfedezte a tüzet, és kunyhója előtt sütögette a mammutpecsenyéjét. Miki — bár nem szállt le a fáról — barátságosan megszólította. — Nem adnál egy kis sült húst? — Gyere le — invitálta Maxi. — Azt nem. Es szimpatizálok veled, de azért majom vagyok ... — Halál azokra, akik az árulóval paktálnak — rtícó- csolta Maki. — En nem paktálok. Csak megfigyelő vagyok — védekezett Miki. szombaton Nyáregyházán, a klubkönyvtárban zártkörű táncmulatságot rendeznek. A fiatalok részére szombat este Foton, a Vörösmarty művelődési házban, Ócsán, ugyancsak a művelődési házban, Monoron a járási művelődési házban, Vecsésen úgyszintén a művelődési házban, valamint Cegléden a Kossuth művelődési központban lesz ötórai tánc, illetőleg különféle bál. A zenét a megyében már jól ismert együttesek: a Florida, a Beton és a Lovers együttesek szolgáltatják. Azok a mozikedvelők, akik szeretik az izgalmas, fordulatos, meglepő cselekményű filmeket, azok szombaton és vasárnap is Cegléden láthatják a „Lány a pisztollyal” című olasz filmet. A fővárosba látogatók figyelmét szeretném felhívni három érdekes múzeumi látnivalóra. Az egyik a Vármúzeumban megtekinthető „Magyar—lengyel kapcsolatok 1000 éve” összeállítás, amely bemutatja a két nép barátságának emlékeit. A másik kiállítás a Petőfi irodalmi múzeumban látható. Tersánszky Józsi Jenő életét, valamint irodalmi munkássá-- gát tárja a néző elé. A Néprajzi Múzeumban,’ mintegy kiegészítésképpen a Vármúzeum kiállításához, a lengyel népművészet gazdagságát, motívumbőségét bemutató alkotásokban gyönyörködhet a néző. A hét végét otthon töltőknek sok kellemes órát ígér a rádió és a tv. Szombaton a Petőfi rádió este 20.25-kor Debussy: Pelléas és Melisande című ötfelvonásos operáját sugározza, a televízió pedig 20 órakor az Angyal újabb kalandját vetíti. A Kossuth rádió vasárnapi műsorából kiemelkedik a 19,23 perckor kezdődő nemzeti színházi közvetítés, Dosztojevszkij: A félkegyelmű című regényének színpadi változatát sugározzák. A televízió 17.50-kor a Nickolas Nickleby sorozat 13. részét vetíti, utána 19.10-kor kerül sor A hét című műsorra, majd 20.05-kor az Elválás című francia film vetítésére. De Maxi életvitele — akkor még nem így nevezték — szeget ütött a majmok fejébe. Egyre többen figyelték és irigyelték. Aztán néhányan le is szálltak a fáról, odatelepedtek a tűz köré, és hallgatták Maxit, aki csodálatos képet festett a jövőről. A hallgatóság ugyan nem értette, hogy mi az a tv, a komputer, a termonukleáris reakció, de szájtátva figyelt, és jókat evett. Főleg a sült mammut — ami a korabeli szakácskönyvek szerint kiváló eledel — szerzett sok hívet Maxinak. Maki látta, hogy a majmok ügye elveszett, ha nem cselekszik. A fán maradt majmokat összegyűjtötte, és támadást indított a lentiek ellen. Egyedül Miki nem vett részt a harcban: — En szimpatizálok veletek — mondta Makinak —, de nem szeretem a veszekedést. így aztán Miki a fa törzséről nézte végig, hogy a fán lakók és a magukat embernek nevező, két lábon járók hogyan irtják ki egymást. Amikor a harc elcsendesedett, és mindkét tábor tagjai holtan hevertek a csatamezön, óvatosan lemászott a fáról, beköltözött Maxi kunyhójába, felélesztette a tüzet, és megsütött egy darab mammutrostélyost. Szerencsére az esetnek tanúja volt, a papagáj, aki az utódoknak elmesélte a történetet. így az első kunyhón emlékkőtáblát helyeztek el Maxi dicsőségére, és róla nevezték el a tisztást, ahol a végzetes csata lezajlott. Miki is elhelyezte koszorúját az emléktábla alá, és vígan lakott Maxi házában, ahova később kinevezték múzeumigazgatónak. Neki nem jutott dicsőség, csak magas fizetés, nyugodt élet, kiemelt nyugdíj, valamint az előemberek megbecsülése, mivel ő még személyesen ismerte Maxit, így kezdődött... A többit tudjuk! ősz Ferenc Sz. E. A KAMERÁK NÉPE SZOMBATI CSEVEGÉS így kezdődött
